Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

1985. AUGUSZTUS 3., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP 7 Harminckét éve hí őstermelő Szeretek piacra járni. Minden csarnok, vásártér hangulata más, s ezt az utá­nozhatatlan légkört, színt a rácsos asztalokon szorosan egymás mellett áruló őster­melők adják meg a pesti piacoknak. Ök, akik még a legapróbb burgonyát is gusztusos hegyekbe tor­nyozzák, akik valóságos műgonddal kötik csomóba a levesbe valót, akik kifénye­sítik a kéi-három kilengi gúlába rakott borízű almát. Ők, tudják, mit árulnak, hogy melyik paprikát rág­hatja száráig a legapróbb gyérek is, és ha azt állít­ják, hogy az apró körte egy hét után sem bámul meg belül, azt el lehet hinni. Hogyne tudnák, hiszen azt a fát még ők ültették, s harmadik éve a saját ma­guk válogatta paprikamag­ról palántáznak. — Tessék csak válogatni! Amíg van miből, addig-' vi­gye a szépet, aki korán kelt. Becsapom ám magát, hiszen szép ez mind, s ha nem, hát velem lehet alkudni... Ab­ból ne vigyen, ha nem sze­retik az erős paprikát. — Hogy mióta árulok itt, a Teleki téri piacon? Nem­sokára jubilálok. Ügy emlék­szem, ötvenhárom nyarán kínáltam- itt először a porté­kámat. Persze akkor még nem volt fólia. Munka mel­lett túrtam a földet, burgo­nyát, paprikát, salátát termel­tem. No, meg virágot. Azt mind a ketten nagyon sze­retjük a volt menyasszonyom­mal. Tudja ki az én volt menyasszonyom? Hát a fele­ségem. Emlékszem, hatvan­egy elején majd a szemem kaparta ki, amikor a havi fizetésem helyett egy komp­lett fóliasátor anyagával állí­tottam haza. Salátát nevel­tünk benne, nagy szerencsénk is volt. Azon a tavaszon ket­tő ötvenért árultuk alóla a saláta darabját. — A haszon javát minden évben valamilyen újdonság­ba fektettük. Látja, milyen ez a paraszt, mindig kísérle­teznie kell. Nézze ezt a pap­rikát! Négy forint nyolcva­nat fizettem minden darab magért és nem az kelt ki belőle, aminek eladták. Ez is szép, de én nem erre szá­mítottam. Építettünk egy nagy házat is közben, ne­hogy azt higgye, hogy pa­naszkodni akarok, azért mondom. De bevakolni még nem tudtuk, mindig fonto­sabb dologra kellett a pénz. S ma már nem lehet a fóliá­ból egy szezon alatt meggaz­dagodni, lassan már megélni is egyre nehezebb. — Biztosan azt gondolja, hogy már megint sírok. Nem. Tisztességesen kijövök a jö­vedelemből, és csak azért nem vagyok ideges, mert nem erősségem a számolgatás. így azután nem számolom, hogy hajnali négytől este tízig hány forintos órabérrel dol­Vigyc a szépei, aki korán kelt — mondja Nagy József. gozunk. Szeretek piacozni, sok HHEFHHWE jó kuncsaftom van. Tudja,- mit fizetek évente azért, hogy ne kelljen porolni a pad miatt a többi asszonnyal, hogy engem mindig ugyan­ott találjanak meg’ a ve­vőim? Tízezer nyolcszáz fo­rintot. Mi ez, ha nem adó? — Ja, az adóról jut eszem­be. Lehet, hogy az én tel­kem eső után megnő. Ugye butaságnak hangzik. Pedig csak erre tudok gondolni, mert nálunk évente megje­lenik valaki a bagi tanács adóügyi csoportjától, nyaká­ban a centi és méricskéli a kertet. Minden esztendőben újra, és nekem olyankor min­dig gombóc van a torkomban, pedig tudom, hogy nem nőtt a kert tavaly óta, mégis ide­ges leszek. Istenem, a pa-' rasztember már csak ilyen. — Nekem már nem tudják elvenni a kedvemet a terme­léstől. Csak magának mon­dom, és halkan: én nem tud­nék meglenni a föld nélkül. De a fiataloknak könnyű a kedvét szegni. Túl hamar nem is kezdik el a földet túr­ni. Csak amikor kell a ház- ravaló, vágy akarnak egy új autót. A gyerekeink már élni is akarnak, nemcsak dolgozni. Világot látni, élvez­ni az életet. Mi legföljebb, ha Kassáig jutunk el, oda is leginkább virágmagért já­runk. Mert akinek fóliája van, az inkább otthon lesi az eget, mikor kell takarni, vagy belülről tartani a szer­kezetet, ha jön a vihar. — Drága két forintért ez a paprika? Jöjjön vissza! Tu­dom, hogy rövid az a nyug­díj, majd csak megegye­zünk ... Jöjjön vissza, megegyezünk. Erdősi Agnes felvételei Azelőtt reklámozni szokták nyáron a fekete aranyat Miért nincs elég szén? Válaszol: a Bányászati Egyesülés igazgatóhelyettese Azelőtt reklámozni szokták nyáron a szenet, hogy ve­gyék, vigyék, nehogy felhalmozódjanak a készletek. Most viszont szénhiányról hallunk, mindenekelőtt a Ti­szántúl öt megyéjében ... Az ilyen hírek persze felborzolják a kedélyeket, hi­szen az elmúlt nehéz tél emléke még most is kísért. So­kan kérdik aggódva: mire számíthatunk a hideg idők-' ben, ha már most itt tartunk? Ez a helyzet indított ben­nünket arra, hogy megkérdez­zük Zsákay Jánost, a Bányá­szati Egyesülés igazgatóhelyet­tesét: mire készüljünk? • Sokak szerint azért nincs elég szenünk, mert — kertelés nélkül fogalmazva — valóság­gal kiraboltuk télen a bányá­kat. Magyarán: teljesen „ki­pucoltuk” széntermelésre előkészített munkahelyeket, és még ma sem tudtuk utolérni magunkat. — A leghatározottabban til­takozom az ilyen felfogások ellen. Igaz ugyan, hogy a szénkrízis alatt megcsappant a szenelő munkahelyek szá­ma, de amióta bányászkodás folyik, mindig az volt a szo­kás, hogy télen több' erőt összpontosítanak a szenet adó fejtésekbe, tavasszal pedig — a szénigények csökkenését kö­vetően — ismét helyreáll a ré­gi egyensúly. Vagyis még a szénkrízis sem járt együtt bá­nyáink kifosztásával. A szén­hiánynak az az oka, hogy a 8 magyar szénbányavállalat előreláthatólag csak 24,5 mii; Uö’ ionná íüzéfőanyagot tud kitermelni a tervben szereplő 25,2 millió tonna helyett, vagyis 725 ezer tonnával ke­vesebb szenünk lesz a számí­tottnál. Ebből a prognózisok szerint 470 ezer tonna a kül- fejtésű lignit, 255 ezer tonna pedig a mélyművelésből ere­dő tüzelőanyag. A lakosságot ez utóbbi érdekli leginkább. Különösen az ország legna­gyobb termelő vállalatánál, a Borsodi Szénbányáknál tete­mes a lemaradás, ez okozza a Tiszántúl öt megyéjében érzé­kelhető átmeneti szénhiányt. 9 Milyen gondokkal küszkö­dik Borsod? S ml rejlik a töb­bi szénbányavállalat termelési hiánya mögött? Elmondta: Nagy József őstermelő Lejegyezte: Móza Katalin A szomszédokkal is jó a viszony. Engem mindig ugyanazon a helyen találnak a vevőim. — Országos áttekintéssel kezdem, ennek kapcsán szót ejtek Borsodról is! Szerintünk három okra vezethető vissza a mai helyzet. Az első: a leg­több szénmedencében kedve­zőtlenül alakultak a geológiai viszonyok. Vagyis a szénter­melés közben derült ki, hogy a bányászatra előkészített fej tések vékonyabbak, illetve több meddőt tartalmaznak szokásosnál, magyarán kisebb a szénhozamuk, mint vártuk Különösen Borsodban feszített a helyzet: a medence 15 komplex fejtése közül hétben az előbb említett okok miatt nem tudjuk kellően kihasznál ni a nagy teljesítményű gépe­ket. (Még szerencse, hogy aránylag ritka az ilyen töme­ges elmeddülés a munkahelye­ken.) A másik gond a létszámhi­ány. 1982 óta minden eszten­dőben 2,5 százalékkal csökken a magyar szénbányászok lét­száma, amely ma már alig több 50 ezernél. Kicsit sok ez a csökkenés, már azért is, mert eközben az aktív bányá­szok átlagos életkora is ked­vezőtlenül alakult: Da talán még így is nyügodtabhan al­hatnánk, ha több lenne a kor­szerű gépünk. Csakhogy. — és ezzel már a harmadik okhoz értünk — a bányák mélyén nagyon sok a nullára leírt gép, magyarán a bányák gépesítése az elmúlt évek során lelas­sult. Külön kell szólnom a Mátra­aljai Szénbányák gyöngyösvi- sontai külfejtéséről, mint egy sajátos problémáról. Az el­múlt esztendőkben évi 7,2—7,3 millió tonna lignitet kért és kapott a Gagarin Hőerőmű et tői a bányavállalattól, az idén viszont előreláthatólag csak 6,7 millió tonnára tart igényt, mert az erőmű műszaki felújí­tásra szorul, ami nem fejező­dött be még. Vagyis akár fe leslegünk is lehetne a lignit­ből, csakhogy — ezt meg kell értenem — nem erre tart igényt a lakosság. Bár ez a lignit is meleget ad, tagadha­tatlan, hogy 50 százalékos a víztartalma, ezért több bajló­dással jár vele a fűtés. O Nem túlságosan biztató ez a helyzetkép, amin felvázolt! Végül is mire számíthatunk a fűtési szezon előtt és idején? — Anélkül, hogy enyhíteni akarnám a legfőbb gondot, mármint a bányák kevesebb szánhozamát, azért ide kíván­kozik: a mai szénpiacra kihat a hiánypszichózis is. Mindez persze érthető a legutóbbi ne­héz tél után, de a tény ettől még tény marad: 1985 máso­dik negyedévében 20 százalék­kal volt magasabb a TÜZÉP- telepek forgalma, mint a múlt év hasonló időszakában. Ezt is érdemes mérlegelni, amikor látjuk a sorban állást. A hiánypszichózis megszün­tetésének egyetlen hathatós ellenszere van: a több és jobb szén. Tudatában van ennek az Ipari Minisztérium illetékes miniszterhelyettese és a Bá­nyászati Egyesülés is. Ezért amikor áttekintették a helyze­tet, felhívással fordultak a szénmedencék dolgozóihoz: vállaljanak többlettermelést, tegyék lehetővé,1* hogy enyhít­sük a borsodiak idei 100—120 ezer tonnás várható hiányát. Örömmel közölhetem, hogy 70 ezer tonnát vállaltak, minde­nekelőtt brikett-többletben, amit különösen kedvel a la­kosság. Így már 50 ezer tonná­ra mérséklődött a várható hi­ány. Ezenkívül tárgyalást foly­tattunk a lengyelekkel, hiszen — amint ismerik — jelentős Haldex-érdekeltségünk van északi barátainknál. Ennek eredményeként a lengyel med­dőhányókból kinyert, házi tü­zelésre kiválóan alkalmas lengyel daraszén érkezik az országba, amit várhatóan to­vábbi szállítmányok egészíte­nek ki még. Ennek részletezé­se azonban már a Belkereske­delmi Minisztérium hatáskö­rébe tartozik, ezért azzal zá­rom ezt a témát: én bizakod­va tekintek a tél elé. 9 A felsoroltak még tűzoltó jellegű intézkedésekre hasonlí- tanak inkább, amelyek hosz- 8zabb távon nem javítanak a magyar szénbányászat helyze- tén. Ehhez átfogóbb program- ra volna szükség. Van ilyen programunk? A kérdés már azért is indokolt, mert a szén­bányászat helyzetét néhány hó- napja tekintette át a Minisz­tertanács. — A Minisztertanács áprili­si ülése több fontos intézke­dést hozott. Ezek egyike a 8 magyar szénbányavállalatnak juttatott 130 millió forint ösz- szegű, felhasználását tekintve persze különböző feltételekhez kötött béfpreferencia. Ha a vállalatok okosan gazdálkod­nak ezzel az összeggel — s minden jel szerint ezt teszik —, akkor reális esélyünk nyí­lik arra, hogy legalább mér­sékeljük a már említett évi 2,5 százalékos létszámcsök­kenést. De mivel még a ki­sebb arányú fogyás is gondot okozhat, a kormány lehetővé tette, hogy a bányaüzemek az idén tervezett 4 milliárd fo­rint helyett 4,7 milliárd forin­tot fordítsanak beruházások­ra. A 0,7 milliárdos többletet a föld alatti munkahelyek gé­pesítésére kell felhasználni, így közvetve enyhülhetnek a létszámhiány okozta feszültsé­gek is. — összegezve, három gond­ról volt szó a beszélgetésünk elején: az ember-, illetve gép­hiányról, illetve a különösen kedvezőtlenül alakult geoló­giai viszonyokról. E három gond közül kettőt enyhített a kormány, s reális esélyünk van arra, hogy idővel a ter­mészet is bőkezűbb lesz hoz­zánk. Ahogy az történni szo­kott a több mint százéves bá­nyászkodás során. Egy ismer­tebb hasonlattal élve: a mező- gazdaságban sincs minden év­ben pusztító aszály! ® Még mindig hiányérzetünk van, ha a távlatokra gondo­lunk ! — A Minisztertanács is vi­lágosan látta, hogy ennyi néni elég, ezért, úgy döntött, hogy a hetedik ötéves terv előké­szítése során a témára vissza kell térni még. Csak jelzés­szerűen utalok arra, hogy szó­ba került a házai lignit an- hidrálása — vagyis víztelení­tése, kötőanyagos brikettálása, meg több más téma. De ezek csak a hetedik ötéves terv vé­ge felé realizálható progra­mok, ezért beszélgetésünk alapkérdésére emlékeztetve (mire számíthatunk a fűtési idényben?), megismétlem a véleményemet: bizakodva te­kintek az idei tél elé. Magyar László I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents