Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-28 / 201. szám

1985. AUGUSZTUS 28., SZERDA ^ßflfaD Ráchevén épül Új javítóbázis Valósággal ipari műemlék­nek számít a HÉV ráckevei javítóműhelye. Az ezredfor­duló első évtizedében épült, amikor még pöfögő gőzmoz­dony vontatta az elővárosi vasutat. A mai modern eiskt- romos vontatású szerelvények karbantartására, javítására azonban nem alkalmas. Az el­aggott építmény helyére ezért most modern javítóbázis épül. A 130 méter hosszúságú csarnokban egyszerre két sín­páron dolgozhatnak majd a szerelők. Okos műszerek segí­tenek a szerelvények hibáinak felderítésében, a javításhoz pedig ugyancsak a legkorsze­rűbb gépi berendezések áll­nak majd rendelkezésre. Ja­vul a dolgozók szociális ellá­tottsága is. Megszűnik, a kü­lönösen télen erőt próbáló szabadtéri munka. Higiénikus fürdők, öltözők, sőt, társalgók is létesülnek. Az új javítóbázishoz csat­lakozva építik meg a Rácke­ve—Vágóhíd közötti vonalon közlekedő szerelvény-akkumu- látorjavító központját. K. Z. Szemüvegkeretek Budakesziről Apró ötletekből - több bevétel A földszintes lakóházak között, szinte észrevétlenül húzódik meg az az épület, amelyben már az 50-es évek végén termeltek. Az összesen 35 dolgozót foglalkoztató üze­met a budakesziéic némi túl­zással becézik szemüvegkeret­gyárnak. Tulajdonképpen az esztergomi anyavállalat buda­pesti székhelyű leányvállala­tának, a Granvisus CÉLSZER- nek a budakeszi telephelye ez, amolyan kisunoka. A mé­retekből azonban hiba lenne messzemenő következtetése­ket levonni, hiszen az itteniek munkája is számottevő pénzt hoz a közös kasszába. Elindult a fal — ötmillió 400 ezer forintot! tesz ki az évi anyagmentes' termelési értékük — tájékoz­tat Balogh László, a Granvisus CÉLSZER termelési osztályve­zetője. — Az itt készült szem­üvegkeretek 10—15 százaléka osztrák, nyugatnémet, ameri­kai és norvég piacokra kerül, ami egyben minősíti a kollek­tíva munkáját. A budakeszi telephely nyár eleje óta építkezés színtere. A felújítási költséget 2,5 millió forintra tervezték, ám a nem várt munkálatok miatt a vég­összeg biztosan nagyobb lesz. A gyenge alap miatt például a régi irodát le kellett bonta­ni, mert elindult a fala, élet- veszélyessé vált, s kicserélték a teljes villamoshálózatot is. Az építők szeptember végére ígérik, hogy levonulnak. — Sokkal jobb körülmények között lehetünk ezentúl — mutatja a már elkészült he­lyiségeket Benő Andrásáé meós, akj egyben a pártalap- szervezet titkára is. Aztán ar­ról beszél, hogy az építkezés idején is dolgoznak. Két hé­tig, amíg elkerülhetetlen volt, a munkát leállították. A leg­többen ekkor vették ki a sza­badságukat. Az üzem nagy­részt a helybeli nőknek, fér­fiaknak ad kenyérrevalót, de néhányan Telkiből, Perbálról járnak be. összeszokott gárda Legyen szerencsénk váSegatni A vásárlók csak jól járhatnak Ha most valakit nem Irigy- lek, hát az a monori sütő­üzem vezetője. Nem mintha ennek előtte bármikor is irigylésre méltó lett volna az, aki helyt próbált állni az em­lített poszton, most azonban végképp nem az. Qtt sorakoznak a kilós ke­nyerek reggel a Forrás Áru­ház élelmiszerosztályának polcain, de még mielőtt kér­nék, a fülembe súgják: np vi­gyek, ez nem jó, inkább jöj­jek? vissza tíe óra - körül, ..ak­kor szállít a maszek”. Csak­hogy a kenyér nekem épp most kell, ezért — nén^i el­lenérzésekkel bár. de — ha­zaviszem a sütőüzem kenye­rét Gusztusos, friss, jó izű. Szó se róla: volt már más­milyen is. Annyira másmi­lyen, hogy Monoron többez­res tábora verbuválódott az üzem ellenségeinek. Helyi ki­adásunk szerkesztőségében gyűltek a ragacsos veknik, a spárgával dúsított vajas­tészták s a harcias han­gulat olykor odáig foko­zódott, hogy néhány kunkori és nyilvánvalóan súlyhiányos kifli, idétlen, nyomorék zsöm­le miatt dlyik panaszos ké­pes lett volna lelőni a péke­ket. Itt tartottuník, amikor min­den hírverés nélkül elkezdett próbaüzemelni a Kossuth La­jos utcában egy vadonatúj, magánvállalkozásban létreho­zott sütőüzem. Megyek megnézni. S a kis kenyérbóltban azzal van sze­rencsém beszélgetni, aki vég­re képes lesz megmagyarázni: mitől rossz (ha rossz) a sütő­üzem kenyere, és mitől jó a „maszek”? Az új kisüzem vezetője ugyanis nem más, mint Petróczy Attila, aki né­hány éve a sokat szidott mo- nori sütőüzemet is vezette. A magyarázatba persze nem merül bele túl mélyen, ahhoz én nem ismerem eléggé a szakmát és a sütőüzemmel való szakításának okait. — ... hogy a miénk mitől jó? Először is: sütemény­lisztből sütünk, nem kenyér- lisztből. Aztán azzal a vezér­elvvel indultunk: első a mi­nőség. Inkább fogyjon el tíz órára a kenyér, de ne adjunk ki a kezünk alól sületlent, ra­gacsost. Petróczy Attila egyébként megvédi a nagy sütőüzem kenyerét is. Azt mondja, Monoron ugyan már hagyo­mányosan ellenérzésekkel vi­seltetnek iránta a vásárlók, másutt viszont jó a híre, és nem /ehet kategorikusan kije­lenteni, hogy rossz, ehetet­len. Vannak ilyen szériák is — a jellemző azonban nem ez. Azt már csak én gondo­lom hozzá, hogy ilyen „rossz szériákat” viszont az új kis­üzem nem engedhet meg ma­gának, mert túlságosan zseb­bevágó lenne — (tényleg: az állami üzemben miért nem az?) —, és ez a tény remélhe­tőleg ösztönzőként hat amott is. Vagyis: a konkurrenciával mi, vásárlók, megint csak jól járunk. A kis üzem különben most még nagyon szép is. Csupa kék-fehér, elegáns szociális helyiséggel, rendben tartott, lisztillatú raktárral, készáru­raktárral. Egyelőre — az egy hónapos próbaüzem alatt — csak két- és egykilós kenye­ret sütnek, Menőéről hoznak Visegrádi vidámság. A Pilisi Állami Park­erdőgazdaság mogyo­róhegyi játszótere njdonságszámba megy a messziről érkezett gyerekeknek. A Kizárólag fából és természetes anyagokból megépített felsze­reléseken óraszámra is eljátszanak, hintáznak az ifjú kirán­dulók. Képünkön az egyik kedvenc, a falovak „vontatta” ko­csi, melyet érdi kisiskolások ülnek meg a vakáció huszon­negyedik órájában. Veress Jenő felvétele át néhány vajastésztát, péksü­teményt, de szeptemberben már azok is itt készülnek, s kilós rozscipóval is bővíteni szeretnék a választékot. Ha beindul a teljes üzem, napon­ta 15—20 mázsát képesek süt­ni. Boltjuk hajnali fél ötkor nyit és délben zár — most még kora délelőtt gazdára ta­lál minden, ami a kemencé­ből kikerül. Pékáru-forgalmazó és .ké­szítő vállalat — ez a neve az Új gmk-nak, amely arra vál­lalkozott, hogy szebb kenye­ret tegyen az asztalunkra. Legyen szerencsénk válo­gatni, s legyen alkalmunk általa kibékülni a régi sütő­üzemmel is, amely a jövőben bizonyára nem csupán a mennyiségre koncentrál majd — hanem a minőségre is. K. Zs. az övék, ezért is természe­tes, hogy a rajtuk kívül álló termeléskiesést igyekeznek majd behozni. A vevő füle mögött Nem új, mindenesetre kö­vetésre méltó példa lehet, ahogyan a kifutott széria­anyaggal bánnak. Arról van szó, hogy az üzem általában több közép- és szárrészt kap — számítva a selejtre —, mint amennyire a kész szemüveg­keretekhez szükség van. A megmaradt mennyiséget ösz- szegyűjtik, aztán a megadott típusrajztól eltérő szárat kap a középrész. Csak az a lényeg, hogy ' illeszkedjenek egymás­hoz, megfeleljenek a funkció­nak. — Előfordul, hogy az erede­tinél ötletgazdagabb szem­üvegkeretek formálódnak e takarékossági módszerrel — állítja Balogh László. — Az ember az üzletben semmit sem vesz észre, hiszen a ve­vőnek mindegy, hogy a füle mögött csapott, vagy gömbö­lyített a szemüvege szárának a vége. Csak jól álljon, illet­ve üljön a fülén. A készter­méket a központban újraér­tékelik, s az Ofotért-boltok, illetve magánkereskedők ve­szik át. Mivel ezek a termé­kek minőségileg kifogástala­nok, ezért igyekszünk ugyan­olyan, vagy csak némileg csökkentett áron értékesíteni. Izmosodó pénztárca A Granvisus CÉLSZER le­ányvállalat telephelyeiről min­den, pillanatnyilag fölösleges­sé vált keretalkatrészt Buda­keszire szállítanak. Üjabban azzal is kísérleteznek itt, hogy más-más színű szárakat, illetve középrészt szerelnek össze. Lám-lám, egy apró ötlettel mindenki jól jár: a Granvi- susnak a pénztárcája izmoso­dik, a boltok több szemüveg­keretet vehetnek át, amiből amúgy sincs soha elég. Mi, vevők pedig szélesebb skálá­ból választhatjuk ki az ar­cunkhoz, * egyéniségünkhöz illő divatos pápaszemet. Fazekas Eszter Kiegyenesítik a kanyart Sok baleset, nem egy halálos történt már Zsámbékon a „nagy kanyarban”. A Pest Megyei Közútépííő Vállalat most kiegye­nesíti ezt a kanyart, levágva az ívét és korszerű, biztonságos burkolattal látja el, hogy a jövőben ne fordulhasson elő itt sem kis, sem nagy baleset. A munka befejezését a hónap vé­gére ígérik. Veress Jenő felvétele Hárem község összefogásával Ahol megáll a kocsi Az egy, nemegyszer két fürdőszobás házak szaporodá sával egyre égetőbb gond községeinkben a szenyvíz el vezetése. Végleges megoldás a csatornázás lenne, de ez óriási összegeket emésztene fel me­gyei szinten, s olyan anyagi erőfeszítést kívánna a közsé' gektől is, amilyenre pénzügyi tehetségükből nem futja. A szennyvíztől azonban minden képpen meg kell szabadulni Szorongatott helyzetében há rom budai község együttesen próbálja megoldani e gondot. — Pilisvörösvárott óriási probléma a szippantott szennyvíz elhelyezése, mert nincs leürítő.hely. --».mondja Keszléri József tanácselnök , illetve a meglevő záros határidőn belül befogadóké­pessége határához érkezik. — Solymáron annyival rosszabb a helyzet, hogy még hivatalosan kijelölt leeresztő hely sincs — tájékoztat Seres István vb-titkár. — A szak­Megteinek az cinegyedesek Üvegekből mosolyog a kajszi Befőtt, savanyúság, szárítmány Nagy a sürgés-forgás ezek­ben a napokban a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyárában. Rendezik az amúgy is tisztán, takarosán tartott udvart, fes­tik a tanácstermet. Diákok Fejlődése a város fejlődésé­nek folyamatához tartozik. Egyszerű kis üzemrészből lett, s ma már az exportpiacon is számon tartják. Konzerveikkel a hazai ellátást segítik, szárit- mányaik népgazdasági hasznot hoznak. A gyárban most úgy háromszázhúszan dolgoznak. Szakmunkások, betanított munkások. A létszám nem na­gyon változik, s az utóbbi esz­tendőkben a mitnkaerő-elván­dorlás is kiiktatódott gondjaik sorából. Ez a törzsgárdatagok számát gyarapítja. Ki-ki megtalálja a számítá­sát, nem kívánkozik el innen. Sokat segít, hogy középfokú szakképesítést ad a szomszéd város, Nagykőrös szakközép- iskolája ceglédi fiataloknak is, olyanoknak, akik a bizonyít­vány megszerzése után itt he­lyezkednek el. A szünidőben még a fia­taloknál fiatalabbak is dol­goznak. segítenek. Ügy 60—70 diákot foglalkoztattak, ott se­gédkeztek a gyártósoron épp­úgy, mint a járulékos munkák­nál, anyagmozgatásnál, rako­dásnál. A konzervipar számos feladatából közvetlen Ízelítőt kaptak, s biztos, hogy ez be­folyásolja majd pályaválasztá­sukat. Mint minden nyár elején, a befőttes szezon most is a cse­resznyével, meggyel kezdődött itt. A konzervgyártó, sor két műszakban dolgozik, el tudták látni feladatokkal folyamato­san, még akkor is, ha időn­ként az üveg, a göngyöleg oko­zott gondot. A lényeg, hogy emiatt egyszer sem kellett le­állítani a gyártószalagot. Cse­resznyéből Cegléden 107 ezer ötnegyedes üvegnyi befőtt ké­szült. Meggyből is jócskán ju­tott de nem annyi, mint amennyit képesek lettek volna feldolgozni. Ezen a nyáron a ceglédi gyár privilégiuma lett a kajsziba­rack. Folyamatosan ért, folya­matosan szállították. Igen jó a kapcsolat a nagykőrösi köz­ponti gyárral, ahonnan a fel­dolgozást és az elszállítást irá­nyítják. A diszpécserközpont­ban Cegléd állandóan vonal­ban van. Jön az őszi A sárgabarackról ezekben a napokban már múlt időben szóinak. Három hét alatt lefu­tott, 270 ezer darab ötnegyedes üveget töltöttek meg vele. A kajsziból is befőtt készült. Ezt a gyümölcsöt az őszibarack és a szilva követi. Remélik, hogy olyan jő a termés, mint ami­lyennek ígérkezett. A gyümöl­csöt a savanyúság eltevése kö­veti, bár almapaprikával már most is foglalkoznak. Házia­sán, borssal, korianderrel Íze­sítve savanyítják a mutatós papr i kagömböket. Azt, hogy a szárítóüzemben elkezdték az idei hagymater­més feldolgozását, a szárít mánykészítést, már tudja a vá­ros. A széljárás időnként hagy­maillatfelhőt terel Cegléd fölé. Jó minőségű, szép az alap­anyag, elégedettek vele. A szá­rítóüzem három, a konzerv gyártó két műszakban dolgo­zik. A hagymaszárítmánynak külföldön van jó piaca, úgy szintén más, itt készülő zöld ségszárítmánynak is. Nyár ele­jén levélzöldekkel, petrezse­lyemmel, zellerrel foglalkoz­tak. Hátország A konzervgyár egészének sokat jelent, hogy a ceglédi gyáregységet az utóbbi évek­ben korszerűen alakították ki. Ennek köszönhető, hogy be­főtt, savanyúság, szárítmány egyaránt készülhet itt. A gép­park kiegészült, úgy, hogy a ceglédi gyár „hátországnak” is megfelel, gépsorai bizton­ságot jelentenek azzal, hogy tartalékkapacitásként is szá­mon tarthatják. K. K. emberek ugyanis nem talál­tak olyan területet községünk határában, amely megfelelt volna a szigorú előírásoknak. Környékünkön nincs élő víz­folyás, nem karsztos a terü­let, s mivel egyre több a be­települő, építkező ember, ma már nehéz olyan helyet talál­ni, amely nem lakott egy ki­lométeres sugárban. Márpedig ezek mind szerepelnek az előírások között. — A szikkasztók építése nem segít ezen a gondon? — Tlapasztalataink szerint csak megépítésüktől számítva öt-hat évig szikkasztanak ren­desen, utána azonban a talaj olyan'-’változásokat szenved, hogy nem képes többé ezt a funkciót ellátni. A derítőket tehát egyre sűrűbben kell Üríteni. — Hova teszik most a szip­pantott szennyvizet? — A kocsi megáll egy la­katlanabb helyen és kiereszti a tartalmát. Ennél veszélye­sebb megoldás talán nem is létezik. — Egy-egy község önmagá­ban képtelen megfelelő leürí­tő hely kialakítására — veszi át a szót a vörösvári tanács vezetője —, mert meghaladja anyagi lehetőségeinket. S mi­vel Solymáron működik már — csak kis befogadóképessé­gű — egy szennyvíztisztító te­lep, úgy gondoltuk, hogy há­rom község összefogásával, s némi állami támogatással megnagyobbítjuk, korszerűsít­jük. Így hosszú távon megol­dódnak Solymár, Pilisvörös- vár és Pilisszentiván szenny­vízelhelyezési gondja. — Nem is elsősorban a be­fogadóképesség nagyságával , van gond — tájékoztat Seres István —, hanem azzal, hogy ez a telep csak a csatornán keresztül érkezett szennyvíz fogadására alkalmas. Csatorna azonban csak Solymár egy ré­szén található, Pilisvörösvá- ron és Pilisszentivánon pedig egyáltalán nincs. — Milyen beruházással te­hető alkalmassá szippantott szennyvíz befogadására ez a telep? — Egy külön medencét kell építenünk a meglévő mellé a megfelelő gépészeti berende­zésekkel, mert a kétféle szennyvíz nem ereszthető ösz- sze. Emellett építenünk kell majd egy új hidat a telep elé, mert a jelenlegi nem bírná el a nehéz tehergépkocsikat. Ez újabb egymillió forint. Most folyik a tervezés, s mi­vel nagyon szorít az idő, a VII. ötéves terv első eszten­dejében szeretnénk megépíte­ni a medencét. Erre jelenleg négymillió forintunk van. Ügy gondoljuk, hogy hárman ösz- szefogva nagyobb sikerrel áldjuk meg a községek szennyvízelhelyezését, mintha íülön-külön akciókba kezde­nénk. Horváth Judil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents