Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-27 / 200. szám
4 1985. AUGUSZTUS 27„ KEDD %fßataD Iskolanézőben — csengetés előtt Zongorázni lehet a különbséget Már csak néhány nap és kezdődik a tanév. Vajon milyen körülmények között tanítanak és tanulnak az idén a megye iskoláiban? Ezzel a kérdéssel indultunk útnak és várakozásainkkal egybevágó, meglehetősen tarka kép fogadott. Zsámbék Zsámbékon akár holnap is elkezdhetnék a tanítást. A főiskola gyakorló általános iskolájában minden ragyog, mint egy patikában. Amerre nézek, tisztaság és rend. — Sokat számít, hogy a főiskola gyakorló iskolája vagyunk, mondja őszintén Hru- bos József igazgató. — Alsó tagozaton teljes a létszám, napközis tanárunk is van elegendő. Felső tagozaton mindösz- sze egy magyar-történelem és egy matematika-rajz szakos tanárra lenne szükségünk, de át tudjuk hidalni a problémát belső helyettesítéssel. A személyi feltételek tehát elfogadhatók. Gondot jelent viszont, hogy az épülő pedagóguslakások átadását a kivitelezők ugyan mostanra ígérték, de úgy tűnik, csak jövő tavasszal tudják befejezni a munkát. Ezért a lakásra várók kénytelenek albérletbe költözni. Megérkeztek időben a tankönyvek — ha nem is minden osztályé hiánytalanul. Egyelőre nincs például elsős környezet-munkafüzet, a hetedikeseknek és nyolcadikosoknak a Történelem és állam- polgári ismeretek című nem jött meg. A vártnál kevesebb atlaszt kaptunk és egyelőre hiányoznak a nyelvoktatáshoz a szótárak. Páty A pátyi általános iskolában is az utolsó simításokat végzik: túl vannak a festésen és a takarításon. Már az emeleti, hatalmas ablaktáblákat tisztítják az asszonyok. A vendégek — kedves, de sajnos kihalóban levő szokás szerint — szívélyesen odaköszönnek. Ez az épület is az újak kö- zés számít, hiszen 1979-ben adták át. Két évig egy műszakos volt a tanítás, 1981- től négy osztály járt felváltva: tavaly az első és második, ebben a tanévben a második és harmadik osztály váltja egymást, a többiek délelőtt járnak. Szaktanárban sincs hiány, pontosabban egy orosz szakos még jól jönne, de mivel eddig nem akadt jelentkező, a csapatvezető, aki amúgy is tanítja ezt a nyelvet, elvállalta, hogy teljes óraszámban helyettesít. Amióta felépült az iskola központi konyhája, az étkeztetéssel sincs gond, hiszen ötszáz adagot tudnak előállítani. Itt főznek az óvodásoknak is. Persze az örömbe — ahogy lenni szokott — egy csepp ■*- de az kiadós — üröm is vegyül. Amióta felépítette a MEZÉPSZER az egyébként tágas és mutatós tornatermet, azóta gond van vele, mert beázik. A plafonon penészes színbe hajló sárgás foltok tanúsítják, hogy itt bizony baj van a szigeteléssel. — Évek óta levelezünk, kérjük, javítsák ki, de mind ez ideig semmi — úgymond érdemi — nem történt — mondja az igazgató, Junelc Károly. A vállalat képviselője ugyan már háromszor is itt járt, kideríteni, hogy tényleg beázik-e. Egyszer, amikor látogatása alkalmával jő idő volt — és akkor ugye a dolgok rendje szerint nem csöpögött a plafon —, még vízzel is feltöltötték a tetőt, hogy meggyőződjenek: valóban átjön-e a víz. Hát átjött, jegyzőkönyvbe vette, de mondom, semmi, illetve annyi történt, hogy kiszállították a szigetelőanyagot. Azóta újra Csend van. Megyeszerte megérkeztek már a tankönyvszállítmányok az iskolákba, ahol a pedagógusok, egyes helyeken a szülői munkaközösség tagjai összeállítják az évfolyamonkénti csomagokat, hogy a kisdiákok, illetve szüleik még a tanévkezdés előtt, idejében megvásárolhassák. A képünkön látható könyvsorokat Biatorbágyon kaptuk lencsevégre, ahol a rengeteg olvasnivalóból valóságos labirintust építettek. Ha esik — és ősztől tavaszig ugyan miért ne esne — a gyerekeket nem lehet beengedni a tornaterembe, mert balesetveszélyes. Szóval, van is tornatermünk, meg nincs is. Pedig nagyon jói felszerelt a szertár, adnak arra, hogy a diákok sportolhassanak. A két TF-et végzett tanár megdolgoztatja a nebulókat. Az iskola mögött hatalmas sportudvart alakítottak ki. A Rozmaring Tsz végezte a munka egy részét, színvonalasan. A többi társadalmi munka eredménye. Felsorolni is sok, mi minden van: kézi- labdapálya, salakos kosárlabdapálya, négy 200 méteres salakos futópálya, hatsávos, hatvanméteres futóegyenes, magasugrópálya — nem is fájdítom tovább a még legalább beázó tornateremmel sem rendelkezők szívét. De ezért a tornateremért mégis kár, hogy így menjen tönkre. Buda j enő Budajenőn, a műemlékké nyilvánított kastélyban van az iskola, szépen rendbehozták kívül-belül. — Idén, a korábbi évekhez képest jól állunk — tájékoztat Bakos Katalin igazgató- helyettes. — Tavaly itt is megszervezték a GAMESZ-t, és más iskolák tapasztalatai alapján vegyes érzelmekkel vártuk a fejleményeket, de elmondhatom: nekünk sokat segítettek. Évekig fagyoskod- tunk, mert a magas tantermeket nehéz megfelelően ki- fűteni. A korszerűsítéssel reméljük, végleg megoldódik a probléma. Ez az iskola is osztozik a kisiskolákra jellemző gondban, nevezetesen abban, hogy nehéz olyan pedagógust találni, akinek mindkét szakpárja megfelelő, hiszen mindössze 170 gyerek jár ide, kevesebb osztály van, mint a nagy intézményekben. Jó lenne, ha volna technika szakos jelentkező, de mivel sokkal kevesebb ilyen végzettségű pedagógus kerül ki a főiskolákról, mint ahányra a tantárgy bevezetése óta szükség volna, kénytelenek helyettesítésre fanyalodni, ugyanúgy, mint sokan mások. Biatorbágy Biatorbágyon még mindig tart a Metternich-kastély felújítása. Lehet, hogy szép lesz, de alapvetően nem alkalmas iskolának: télen sötét, nehezen fűthető. Hat osztály és két napközis csoport a régi vasútállomás épületéből oktatási intézménnyé átalakított épületbe jár. Két kilométerre van a főépülettől, nem könnyű órarendet egyeztetni, hogy a tanárok időben ott legyenek. A tantestület törzsgárda- tagjai lassan mind nyugdíjba mennek, gond van az utánpótlással. Hét szaktanárra lenne szükségük és eddig sajnos, csak képesítés nélküliek jelentkeztek. Aki odament volna, az is visszalépett, mert nem tudnak lakást adni. A tankönyvek megérkeztek és osztályonként szétosztva várják a gyerekeket a fizikai szaktanteremben. Budakeszi A budakeszi gimnäziuvßbßn ez az év az előzőhöz hasonlónak ígérkezik. Kilenc osztályuk van, ebből kettő első. A tantestület teljes, a gyes-en levőket helyettesítik. Szabó Imréné igazgatóhelyettes — sorstársaival együtt — kezdheti az órarendkészítést, az idegölő sakkozást. És ezzel — azt hiszem, már bele is csöppentünk az iskolai hangulatba. Ideje, hiszen hamarosan csengetnek. Nagy Emőke Mindössze 43 százalék Nem túl jó arány Szeptemberben mintegy kétmillió 200 ezer óvodás, általános iskolás, szakmunkástanuló, középiskolás, valamint főiskolai és egyetemi hallgató számára kezdődik meg a tanév. Valamennyi óvodás, továbbá az általános iskolásoknak csaknem 58, a középiskolásoknak mintegy 74, a főiskolai és egyetemi hallgatóknak több mint 62 százaléka ebédelhet helyben, vagy szervezett formában valamilyen vendéglátó- helyen. A diákok étkeztetése az igényeknek megfelelő lesz, az elmúlt tanévhez hasonlóan — az általános iskolások kivételével, náluk ugyanis az iskolai éttermek szűkösek, bővítésükre kevés a lehetőség. Pest megyében például a gyermekeknek mindössze 43 százaléka étkezhet szervezett formában. II. tudományos találkozó Könyvtáros-konferencia A hungarika-kutatások jelentőségéről Magyar könyvtárosok II. tudományos találkozója kezdődött tegnap délelőtt a Buda vári palotában, a nemzeti könyvtár új otthonában. Az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyarok Világ- szövetsége és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete szervezésében két napig tanácskoznak a hazai és a külföldön élő magyar szakemberek. Dr. Havasi Zoltán, az OSZK megbízott főigazgatója ünnepi megnyitójában a hungarika-kutatások jelentőségéről szólott. Arról, hogy mennyire része a könyvtári tevékenység nemzettudatunknak. Hangsúlyozta a forráskutatók felelősségét, s a szakmai összefogás fontosságát. Az elnökségben foglalt helyet Randé Jenő, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Vd- lyi Gábor, az Országos Könyvtárügyi Tanács elnöke, valamint Billédi Ferencné dr., a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke. A konferencia plenáris és szekcióülésekkel folytatódott. Az előadók és a részvevők eszmecserét folytattak a hazai és a külföldön folyó hungarika- kutatásokról. Ugyanakkor a könyvtári technika kérdésköre is szóba került. Az elhangzott anyagok a közeljövőben — az OSZK kiadásában — Írásban is napvilágot látnak. A tudományos értekezéseken kívül a részvevők megtekintették a könyvtár új otthonát. Er. K. Közös műhelymunka Pilisvörösvárott Tanárból tanulóvá vedlettek «* A hét végén fejeződött be Pilisvörösvárott szűkebb pátriánk rajztanárainak nyári tovább képzése, amelynek keretében a részvevők alkotóművészként is próbára tehették erejüket. A speciális tanfolyam műhelyszerű foglalkozásokból, a vizuális nevelést elősegítő előadásokból és vitafórumokból állt. A közös műhelymunka kapcsán ki-ki megvalósíthatta saját művészi elképzeléseit — a klasszikus képző- és iparművészeti technikák alkalmazásával —, de megismerkedtek a tanításban jól alkalmazható videóval is. Felvételünkön Czakó Margit a szövés mesterségét oktatja a tanárokból lett tanulóknak. ADIOFIGYELOI ÖRÖK KÖRBEN. Ez a elme annak a megrázóan szép szonettciklusnak, melyet Simon István a hatvanas évek elején írt és két szeretett költőtársának, Benjámin Lászlónak és Csanádi Imrének ajánlott. Ebben a költői örökségvállalás mellett tett hitet a nagy elődök alázatos tanítványaként, hangsúlyozva a nemzet sorsáért hevülő líra szakadatlan folyamatosságát. Ezzel érzem sok tekintetben rokonnak a tíz esztendővel később született Ballada a szekeresről című versét, melyben Janus Pannonius, Petőfi Sándor, Ady Endre, Radnóti Miklós emlékét köl- tögetve, a költészetnek elkö- lezett alkotók egymást váltó nemzedékének sorsát idézi drámaian. Ez utóbbi különösen emlékezetes számomra. Jóformán meg sem száradt a papíron a tinta, amikor éppen találkoztunk és a friss mű alkotásának lázában égve a költő felolvasta a költeményt. A ^ormai tökéletességgel párosult megrázó mondanivaló szíven ütött, ám némileg le Perbál A perbáliak sok szempontból hasonló cipőben járnak, ök is jócskán kivették részüket a téli össznépi fagyoskodásból, mondanám, ha nem szégyellnék humorizálni azzal, hogy gyerekek 5—7—8 fokos tanteremben ücsörögtek. Ez az iskola is több mint száz A bufla&eszi általános Iskola új, Betonyp-rendszerfl ápiiletszárnyán kívül a tetőszerkezetet szerelik, belül pedig már a világítótestek elhelyezésén dolgoznak. Veress Jenő felvételei is hangolt. Ügy éreztem, az élet kiszámíthatatlan múlandósága miatti keserűség, mely a sorokból áradt, a saját élete körül settenkedő árnyékokat idézi. Hiszen tudtam, hogy retteg minden betegségtől, amit paraszt szüleitől örökölt szemérmességgel gondosan palástol. Aztán megnyugodtam; az élet múlandósága örök költői téma. Az éjszakai sötétség foszlányai a hajnali szürkületbe is belengenek, amikor a sümegi vár árnyékában fekvő Bazsi szülötte leginkább szeretett dolgozni. Ugyanakkor hányszor beszélt arról, hogy a magyar költészet nagyjai Csokonaitól Kosztolányi Dezsőig és József Attiláig milyen hirtelen fejezték be az életüket. Utólag azonban kiderült, hogy nem véletlenül írta a balladát a szekeresről, nem múló rosszkedvű pillanat nászából született. Ugyan az utolsó versszakban az áll, hogy: „Bizony a két szekéroldal / közé ki mindenki fért be! / Mi könyvben egykét oldal, / lehetséges, hogy megérte? / töprengett a szekeres. / De mindent föltenni egy lapra? / Ez már nem fért a fejébe. / Fejszét tett a kerekekre, / a lovait eladta .. Három év sem telt el, a szekeres kicserélte a kocsirudat, új lovakat fogott be melléjük és kikocogott velük a Bazsi határában fekvő kis temetőbe is. A KÖLTÖ életében soha nem jártam Bazsin, csak amikor oly sokakkal együtt utolsó útjára kísértem el. Ám szinte mindent tudtam erről a vidékről, amelynek szelíd vonulaté, dombos tája, kemény munkában próbált emberei, szinte a szagok és az illatok is érzékletesen közel kerültek hozzám verseit olvasva A szépség első ajándékait ettől a természettől kapta. Együtt lélegzett a füvekkel, a fákkal, énekét a madarak füttyéhez igazította. Az elmúlt héten — a rádióban kitűnő színészek elődadásában — hallgatva egy gondosan csokorba kötött válogatást Simon István verseiből, ismét az eredeti élmény erejével ragadott meg, hogy ez a népből indult költő milyen magas hőfokú izzással ötvözte hét évszázad hagyományát a legkorszerűbb gondolatisággal. Petőfi Sándor, Arany János, majd később József Attila nyomdokán haladva céltudatosan csiszolta költői eszközeit. Mindent tudott az irodalomról, a hazáról és a világról egyaránt. A mesterség tiszteletét falusi környezetétől örökölte. Kócos szavú fiatalok Petőfi újkori lenyomataként emlegették. Az idő azonban eljárt ezek fölött. Simon István kivételes művészi nagyságát azonban az idő vasfoga sem kezdi ki. Csodálatosan kristálytiszta képei nem zuhatagosán áramlanak, hanem szelíd harmóniában szolgálják mondanivalóját. Azt a mondanivalót, melyet mindig az emberségbe, az értelembe vetett hit hatott át Költőként a közélet gondjait is olyan természetesen vállalta, mint lírájában a tudatos költői magatartást. A kettőt — mondotta egy beszélgetésünk alkalmával — bajosan tudnám szétválasztani, hiszen a költészet küldetése számomra, hogy eszméket képviseljen, a közösség életérzésének adjon hangot. Nem tudok az élettől elvonatkoztatva írni, ez alkatomtól idegen lenne. Akkor érzem a verset már kész versnek, ha teljesen fedi az általam érzett s fölfogott valóság tollhegyre emelt részletét vagy problémáját. Szombathelyi Ervin évet megélt, a termék magasak, kifűthetetlenek. A tapasztalatokból okulva a nyáron kidobták a lerobbant olajkályhákat és hozzávetőleg egymilliót költöttek a villanyfűtés bevezetésére. Hogy egészében elkészülhessen, a szülök vállalták: kifestik az iskolát. Ezzel 120—130 ezer forintot takarítottak meg. A kis községek tanácsai jelenleg olyan szűkös anyagi keretből gazdálkodnak, hogy kénytelenek a társadalmi munkát és a környékbeli patronáló üzemek, téeszek segítségét is igénybe venni ahhoz, hogy az oktatási intézményeket üzemeltetni tudják. Hiába a jó szándék, új beruházásra nemigen futja. így a perbáli gyerekek még jó ideig kénytelenek lesznek nélkülözni az iskolai könyvtárat, a politechnikai műhelyt és a művelődési ház nagytermébe járni tornaórára. A községi tanács munkatársai tíz éve ingyen elkészítették a tornaterem tervét, a költségek felét társadalmi munkában előteremtették volna, csakhogy a másik fele hiányzik. Azért említettem ezt a példát, mert úgy tűnik, a kis településekre kevesebb figyelem jut, mint kellene, és arra se igen gondolunk, mennyivel nehezebb hátrányos helyzetben a gyerekeket megközelítőleg olyan színvonalon felkészíteni, mint egy mindennel ellátott iskolában.
