Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
1985. AUGUSZTUS 3.» SZOMBAT Egy mondat a határozatbél Tartalékok, tiszta tükörben Először a nyilvánvaló pazarlást kell megszüntetni Parányitól a hatalmasig haladva: a műanyag-feldolgozó vailalat cipőkeiieküzemeben a karbantartók szocialista brigádja addig töprengett, amíg egy meglévő gép átalakításával el nem érte, hogy az addig használt, importból származó alapanyag helyett hazai készítésűből állítsák elő a kellékeit egyikét. A másik végpont' 1985. januárja és májusa között a műanyag-feldolgozás azon kevés iparterület közé tartozott, ahol nőtt a termelés — az előző esztendő hasonló időszakához viszonyítva 3,7 százalékkal —, s mert ez a terület évek óta az ipar átlagát tetemesen meghaladva bővítette az árukibocsátást, egyben a bőségesen rendelkezésre álló hazai alapanyagok korábbiaknál nagyobb hányadának hasznosítását is lehetővé tette, csökkentve a nem mindig vonzó gazdaságosságú kényszerexportot. Nem történt több Parányitól a hatalmasig tekintettünk rá valamire; mindkét esetben az ésszerű tartalékhoz nyúltak, egy üzemben, a gazdaság egészében. Ma már az ilyen és a szerencsésen hasonló, örvendetes példák nem tartoznak a megye iparában az ünneplésre érdemes ritkaságok közé. Mégis, tapasztalatok figyelmeztetnek rá, gyakran összekeveredik az indokolt és az indokolatlan hivatkozás a tartalékok hasznosítására. Ott is erről beszélnek, ahol valójában nem történt több, mint a pazarlás, az eddigi veszteségek — az eddig is nyilvánvaló ésszerű tlenség — felszámolása. Nem tartozik ugyan a túlzottan népszerű megállapítások közé, mégis le kell írnunk az illúziók eloszlatásaként: ha a termelőhelyen a technológiai figyelmetlenségek, fegyelmezetlenségek visz- szaszorításával mérséklik a se- iejtet, az alacsonyabb minőségi osztályba sorolt árucikkek arányát, akkor valójában nem tartalékokat tártak fel és kamatoztattak, hanem helyreállították a természetes rendet, állapotot, nem tűrve azt, amit addig tudomásul vettek. Érzékeltetve az előbbiek súlyát, pusztán illusztrációként említjük: a cipőiparban például az in. minőséghibás termékek kétharmadánál az értékcsökkenés oka nem más, mint a technológiai előírások nyilvánvaló és ha teljesítené feladatát a műveletközi ellenőrzés, akkor már menet közben kimutatható — megsértése...! Teendőink egésze ott sűrűsödik abban az egyetlen, hosz- szabb mondatban, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozatában olvasható, s amely így hangzik: „Az intenzív gazdálkodás erőteljes és általános kibontakoztatásával, a ráfordítások csökkentésével, a tartalékok teljesebb hasznosításával olyan megalapozott növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi az egyensúly további javítását, a népgazdaság anyagi-műszaki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét emelését." A tartalékok teljesebb hasznosítása azért kell, hogy megkülönböztetett figyelmet kapjon, mert az esetek többségében a kamatoztatás nem követel nagy összegű befektetéseket. Az átlag alatti jövedelmezőségű termékek felülvizsgálata például — és nyomukban az elfogadható jövedelmet sem hozók arányának csökkentése, illetve ezek előállításának megszüntetése — jő eredményekkel járt a megye textiliparában, mások mellett a Váci Kötöttárugyárban. Viszonylag csekély ráfordításokkal tetemes hozamok állíthatók szembe az értékelemzés módszerének alkalmazásakor — amire, szinte már hagyományosan, a Ganz Árammérőgyárban sok esetben támaszkodnak —, érdekes és elgondolkoztató módon azonban ennek a módszernek csekély a népszerűsége, holott gyakran hallható a panasz, milyen kevés a pénz fejlesztésre, korszerűsítésre, amihez viszont kevés forint kellene, az nem terjed... Utalhatunk olyan példákra, mint a Lenfonó és Szövőipari Vállalaté, ahol a belső érdekeltségi rendszer lényeges változtatásával — és benne az egyéni jövedelmeknek a vállalati célokkal történő szorosabb összekapcsolásával — a korábbiaknál jobb összhangot sikerült teremteni a fonodái, a szövődéi, illetve a konfekcionáló üzemek tevékenysége között. Ezek az esetek, példák bizony már a tényleges tartalékok mezejéről valók! Itt már nem pusztán arról van szó, hogy ami fölött eddig szemet hunytunk — legyen az kétbalkezesség vagy mulasztás —, azt tovább nem tűrjük, sokkal inkább arról beszélhetünk: a termelési kapcsolatoknak egy újabb, magasabb fokát célozták, célozzák meg az említett helyeken, s ezzel jól kamatozó, valódi tartalékokra tettek, tesznek szert. Napjaink keményebb gazdálkodási feltételei a termelői közösségeknél — de sajnos, többségüknél és nem mindegyiknél — oda vezettek, hogy a tartalékoknak megnőtt a rangja, ám éppen e folyamai közepette derült fény arra is, mennyi minden olyasmi van, ami megnyerhető a megszokott, a megtűrt veszteségekből! Józan észről tanúskodó sorrendet ott teremtettek és teremtenek, ahol először ezeknek a nem tartalékoknak — azaz veszteségeknek, lazaságoknak, pazarlásoknak — a halmát számolják fel. Ahhoz ugyanis, hogy a tartalékoknak valóban kellő becsülete legyen a közösség egésze előtt — tehát az egyén maga is kutassa a tartalékokat, fölismerje a mások föltárta források kamatoztatásának fontosságát, hajlandó legyen az így kialakult utasítások, műveletek betartására — először a nyilvánvaló pazarlást, veszteséget szükséges a minimálisra mérsékelni. Addig nincsen hitele a tartalékokhoz kapcsolódó szavaknak, intézkedéseknek, amíg a közösség napi tapasztalatokat szerezhet pazarlásról, ész- szerűtlenségek sorozatáról. '..! Elengedhetetlen az előbbiekben jelzett sorrend a kívánatos lélektani közeg kialakítása érdekében, de azért is, mert ha a tartalékok hasznosítása címszó alatt könyvelik el a nem oda tartozó terveket, cselekedeteket, akkor a közösség könnyen megnyugodhat. Megnyugodhat, minden rendben van, holott akkor áll meg, amikor még el sem jutott a valódi tartalékokig! Semmit sem kockáztatunk azzal az állítással, hogy sajnálatosan sok közösség járja ezt a téves utat még napjainkban is, mivel annyi a példa, a tapasztalat, s az sem szabályt erősítő kivétel, hogy a közösség elismeréshez, dicsérethez jut, holott pusztán a szembetűnő veszteségek, pazarlások, fegyelembeli lazaságok útját rekesztették el. Nehéz érvényesíteni Indokoltan került bele a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottságának a megyei pártértekezlet elé — 1985. március 2—3-a, Gödöllő — terjesztett jelentésébe, hogy „az anyag- és energiafelhasználásban még további jelentős tartalékok vannak, ez a feladat állandó figyelmet, gondos vezetői magatartást, kollektív összefogást igényel.” Ennek az állandó figyelemnek, gondos magatartásnak, kollektív összefogásnak a ssiiksé- gességére fényt vet egyetlen — igaz, meglehetősen nyomatékos — tapasztalat említése. A tavaly folytatott pénzügyigazdasági ellenőrzések megállapítása szerint a gazdálkodó szervezetek tizenkét-tizenhárom százalékánál annyira gyenge és áttekinthetetlen a nyilvántartási rendszer, hogy egész egyszerűen lehetetlen bármilyen elemzése a ráfordításoknak! A gazdálkodók egy- harmadánál (!) az említett vizsgálatok semmiféle nyomát nem találták a költségmegtakarítás anyagi ösztönzésének ... Ez a helyzet akkor, amikor esztendők óta szinte másról sem hallani, mint a jövedelemtermelő képesség fokozásáról, az ösztönzés új módszereinek kereséséről, a vállalati önállóság — sok tekintetben igaz, de ebben az esetben a fordítottját mutató — nehéz érvényesíthetőségéről. S ami igazán meghökkentő, ami éles fényt vet kívánalmak és tényleges teljesítmények viszonyára: a költséggazdálkodásban semmit vagy nagyon keveset felmutató szervezeteknél a jövedelmek semmivel sem voltak kisebbek, mint ott, ahol jelentős eredményeket értek el a költségek —• fajlagos, abszolút — csők kentésében ...! S meglehet, itt a magyarázata annak, miért nem jut ötről hatra a költséggazdálkodás, a tartalékok feltárásának ügye. Kényszerű hatások Az önkritikára kapható vállalatoknál, szövetkezeteknél nem szépítik azt, ami történt, történik. A kényszerű hatásoknak — elsősorban a szabályozómódosítás nyereségcsökkentő hatásának — engedve, valójában most kezdik tisztára csiszolni a tükröt, hogy abban világosan láthassák tartalékaikat. Mert ugyan igaz, hogy eddig is sokféle tükröt forgattak, használtak, ám mert megelégedtek — és a népgazdasági szabályozás is megelégedett — az elmosódó körvonalakkal, tartalék lehetett szinte minden, s ezért — ezért is — a tényleges tartalékokra alig jutott fény, érdeklődés, s még kevésbé koncentrálódott azokra föltáró igyekezet. Ahhoz, hogy a hetedik ötéves terv koncepciójának megfelelően a vállalati hatékonyság az eddigieknél gyorsabb tempóban emelkedhessek, elsők közé tartozó cselekedet az ál- és a tényleges tartalékok elválasztása, a tükör tisztává takarítása, hogy pontosan lássák: mi az, amit meg kell, s mi az, amit meg lehet tenni. Mészáros Ottó Műanyag nyomcforma Technológiaváltás az Athenaeumban Szeptember közepétől új köntöst kap két országos napilapunk, a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap. Az Athenaeum Nyomdában ugyanis ekkorra fejeződik be az a 60 millió forintos beruházás, amelynek eredményeként a mostani korszerűtlen régi gépek helyére magas- nyomású, rotációs berendezéseket telepítenek. Az NSZK- beli MAN-gépsoron műanyag nyomóformát alkalmaznak, így lehetőség nyílik a fényszedés fogadására is. A technológiaváltás eredményeként óránként 35 ezer példány előállítására nyílik lehetőség, s 15 évre megoldódik a két országos napilap biztonságos előállítása. Egyben és részenként Ikarusok Kínának idén és jövőre Részegységekben és komplett járműként 385 autóbuszt szállítanak az idén a Kínai Nép- köztársaságba az Ikarus székesfehérvári gyárából. Kínában az autóbuszokat magyar szakemberek segítségével állítják össze és helyezik forgalomba. Száz légkondicionált, komplett távolsági autóbuszt is szállítanak az idén a távolkeleti országba. Novemberig valamennyit útnak indítják. A megrendelő jövő évi első negyedévi szállításra további száz 256-os autóbuszt kért a székesfehérvári gyártól. A HÉT HÍRE FI1®N?OC$Mä ■<& A vasasszakszervezet elnöksége a kohászat és a gépipar kapcsolatrendszerét tekintette át. Budapest adott otthont az Interkibernetika ’85 elnevezésű nemzetközi számítástechnikai tanácskozásnak. Ü A Gyulai Várszínpad volt a helyszíne a magyar líra fesztiváljának. @ A hét híre az is, hogy a szocialista országok hazánkban tartózkodó népfrontvezetői Kecskeméten tettek látogatást. cíiíerük serkentői, eredmények kovácsai, napi apró tettek seregének vállalói között ott van egy mozgalom, aktivistáinak százezreivel. Idősek istá- polása, veszélyeztetett gyermekek gyámolítása. környezetvédelmi őrségek, fogyasztók tanácsa, lakóbizottságok, társadalmi munka ... s persze, nem a sor végén, hanem az elején, a közjogi feladatok csapata. Népfrontmozgalom. Nincsenek tagsági igazolványok, de „tag” lehet mindenki, aki a közösségért önzetlenül tenni kíván, így, ezen a módon lett, lesz tag — ki egy-egy feladat idejére, ki hosszú-hosszú esztendőkre — sok tízezer ember a megyében. Igen, mert részese a mozgalomnak a ma már országos hírű Dunakeszi Kertbarátkor tagsága, a szentendreieknek a veszélyeztetett gyermekeket szívós munkával felkutató ifjúságvédelmi bizottsága, a ráckeveiek környezetvédelmi őrsége, ahogy a népfrontmozgalom segítette hatásosabb munkához a ceglédi középiskolák szülői munkaközösségeit, vett rá parlagföldek virágzó kertekké formálására ipari munkásokat Nagykátán, tette kiváló partnerré a lakosságot a településfejlesztésben Veresegyházon. Példák, önmagukban aprónak látszó tények arra, az elvileg szilárd, a nyílt, őszinte nagypolitika miként plántáló- dik át a kispolitikában a hazát és a szűkebb hazát gyarapító, szebbé tevő tettekké. S ha úgy tetszik valakinek, hogy forintokban érzékelhesse az összefogás fontosságát, leírjuk a találomra választott példát: 1984- ben Tápiószelén a tornaterem építéséhez a lakosság, a nagyközség gazdálkodó szervezeteinek dolgozói 4,9 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá! Forintok? Igen, forintok is! A megyében tavaly a társadalmi munka értéke meghaladta az 1,2 milliárd (!) forintot, egy lakosra számítva 1233 forintos összeget érve el. Történt ez az országnak a legtöbb ingázót magába fogadó megyéjében, ott, ahol az agglomerációs övezet lakossága feszültségek regimentjét érzékeli napról napra. Ami egyben válasz arra a kérdésre is, lehel-e társakat találni a sokasodó feladatokhoz, sikerül-e újabb híveket megnyerni a közös erőfeszítés — közös boldogulás egyszerű igazságának. Talán nem pusztán az újságíró szavakra érzékeny füle hall ki a helyi közélet újabb stííusfordulaiai- nak egyikéből tisztelettel társult szeretetet, a magunkéról szólással ölelkező kedvességet, amikor itt is, ott is azt mondják, tanácsülésen éppúgy, mint falugyűlésen, majd segít ebben is, majd benevez ebbe is a népf rontocska... Froa- tocska? Véljük a politikát csak komor ábrázattal űzött tevékenységként felfogó sematikus gondolkodásmódunkkal, itt valami illetlenség, tiszteletlenség esik meg? Óvakodjunk ettől! örüljünk, hogy így — így is — beszélnek egy mozgalomról, mely magáénak tart minden jő célt és ezért valóban benevez minden jó ügybe, egy olyan mozgalomról beszélnek így — beszélhetnek így —, amely tavaly az országban 12,7 milliárd forint értékű társadalmi munkának volt a bábája, s ebből az összegből majdnem kereken tíz százalék — 1 212 000 000 forint a pontos összeg — a megyében realizálódott. Trsiássr, azt szokták mondani, nincsen olyan ügy, amelyhez valamilyen módon a nép- fron.tmozgalóm ne kapcsolódna. Honismeret és helytörténet, lakóbizottságok, jelölő gyűlések, környezetvédelem, nemzetiségi kultúra, országgyűlési képviselők fogadóórái, rétegtalálkozók ... nem lesz’ könnyű dolga mindezt összegezni a megyei küldöttértekezletnek, a Hazafias Népfront — decemberben sorra kerülő — Vili. kongresz- szusának. Sok-sok helyi fron- tocska szorgos aktivistáinak munkája sűrűsödhet, sűrűsödik ebben a számadásban, gyakran olyan embereké, akik más módon nem kapcsolódnak a társadalmi tevékenységhez. Ez az a mozgalom, ahol mindenkinek helye van, aki tenni akar, akinek a lehet, legyen, lett hármas fogata vonzóbb, mint a sóhajtozás, a panaszkodás, a várakozás kezeket lefogó hármasa. M. O. Pusztavacsi előzetes Hideg italok, meleg ételek Az úton hátizsákos fiatalok, biciklis csoportok igyekeznek, céljuk: a pusz- tavacsi rét. A vakító napsütésben az előkészületek utolsó óráinak izgalmai is hevítik a levegőt, miközben az utolsó simításokat végző rendezők fél szemükkel azt lesik, mindenhol elégedettek-e az első vendégek. Immár negyedik alkalommal rendezik meg Pusztava- cson az országos békefesztivált. Az elmúlt években százezrek vándoroltak az ország középpontjába, hogy hangot adjanak békevágyuknak. A mai és holnapi programsorozatra, s oldott hangulatú so- kadalomra idén is sok vendéget várnak a rendezők. Pénteken már csak az utolsó simításokat végezték. Az Örkényi tanács — ahová Pusz- tavacs is tartozik — elnöke, Somogyvári László két intézkedés közötti egyetlen szabad pillanatában int: inkább az Áfész szakembereit kérdezzük, mert neki még tengernyi dolga van. Munkahiányra Stégner Mihály, a dabasi Áfész elnök- helyettese sem panaszkodhat. Tréningruhában, pólóban jön- megy a különböző, üzletek szerepét betöltő sátrak között, segít, intézkedik. — Hét elejétől dolgozunk Pusztavacson — mondja Stégner Mihály. — A szervezett ellátást biztosító Áfészetk és mezőgazdasági egységek tizenöt pavilonban mintegy hétmillió forint értékű áruval várjuk a látogatókat. Nemcsak szendvicseket, üdítő italokat és sört — ez utóbbiak egyébként maximált áron kerülnek forgalomba —. lehet majd \ ísárolni, sok helyen főtt étéit is kínálunk. Az áruk, m ndenekelőtt a tőkehúsok, s;: okszerű tárolását a hernádi termelőszövetkezettel karöltve oldottuk meg. A baromfifeld Igozó korszerű hűtőterében ároljuk a melegre érzékeny .'.úsféleségeket, s természetesen a sört is. Minden élelmiszert és italt árusító pavilonunkban található hűtőláda és frizsider. — S hol vásárolhatnak azok,. akik elemózsiával felpakolva táboroznak a réten, s csak egy kis kiegészítésre van szükségük? — Tejet, kenyeret a kempingben, valamint a fesztivál főutcájában árusítunk, pusz- tavacsi üzletünk pedig vasárnap is nyitva tart. A táborozok itt beszerezhetik a még hiányzó élelmiszert. Tegnap reggel még a rendezők uralták a rétet Pusztavacson, dél felé azonban egyre többen érkeztek meg: ki autóval, ki kerékpárral, a fiatalok legtöbbje pedig gyalogosan. Ma már ők a főszereplők. H. 3. Épülnek a sátrak, melyek hűvösében árusítják az enni-, Innivalókat. Veress Jenő felvétel«
