Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-22 / 196. szám

^Ifíiía A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 196. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 22., CSÜTÖRTÖK üj búzát őröl a mzkm Raktárakban a kenyérnekvaló Megközelíti a kerábbi átlagét Pihenőre vonultak a kom­bájnok, az aratásra itt-ott még a tarló, máshol már csak fel­szántott helye emlékeztet. A szokásos mormolással őrli az új búzát a váci malom, ahol a Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat körze­ti irodái is működnek. Bár ezek az öreg hengerszékek alig több mint 17 ezer tonna bú­zából őrölnék. lisztet, az itteni irodákban mintegy 20 ezer hektár gabona felvásárlásáról, tárolásáról gondoskodnak. Olyan nagy gazdaságok a partnereik, mint a kartali, a fóti, a túrái, a galgamá- csai termelőszövetkezet, ahol egyenként 1500—1700 hektáron terem a kenyér­nek- és takarmánynak való, s akkor még nem is szóltunk például a gödöllői tangazda­ságról, ahol például több mint 2 ezer hektáron terem a kiváló búza. Bernecebarátitól Gödöl­lőig, Hatvantól Zagyvaszántóig termett meg az a mintegy 65 ezer tonna gabona, amelynek raktározásáról, értékesítéséről ez a körzeti üzemvezetőség gondoskodik. Kuska József kereskedelmi csoportvezető szerint elégedet­tek lehetünk az idei termés­sel. Elsősorban a termés meny- nyiségével, hiszen akadtak olyan gazdaságok, mint a bagi, a vácszent- lászlői. vagy a gödöllői, ahol hektáronként 6 és fél tonnánál is több búza ter­mett, de nem volt gyenge a termés árpából, rozsból sem. Jut tehat bőven a hazai malmokba őröl- nivaló, sőt egyáltalán nem könnyű feladat elraktározni ezt az irdatlan mennyiségű termést, amely köszönhetően a magas színvonalú agrotechni­Ferró munkahelyeken Kánikulai tapasztalatok Tartós kánikulát hozott az idei nyár. Ebbe az örömbe azonban — mint mindig —, üröm is vegyült: a nyaraláshoz ideális idő. komoly megterhelést jelent a legtöbb munkahelyen, elsősorban az úgynevezett melegüzemekben, de például a közlekedésbe», az építőiparban dolgozók helyzete sem irigy­lésre méltó. A test elnehezül, a figyelem csökken, a reflexek lassulnak, nő a balesetveszély —, s mindezek 200 ezer dolgo­zót különösen érzékenyen érintenek. Ök dolgoznak az emlí­tett „forró munkahelyeken”. Nem tudni még, hogy vég­legesen búcsút mondott, vagy ismét visszatér a kánikula. Mindenképpen érdekes a ha­lasa. Milyen előírások segíte­nek elviselni a forróság okoz­ta munkahelyi többletterhe­lést? — kérdeztük Gáspár Im- rénét, az Országos Munkavé­delmi Felügyelőség felügyele­ti főosztályának vezetőjét. Vá­lasza: — Rendelet frja elő, hogy bizonyos hőmérsékleti hatá­rok elérésekor, tehát kániku­lában, a vállalat köteles a dolgozóknak 0,1 százalékos konyhasó tartalmú szénsavas vizet folyamatosan biztosíta­ni. Ugyancsak rendelet sza­bályozza az egészségre ártal­mas munkakörökben dolgo­zóknál a munkaidő-korláto­zást és a pihenőidőt. Ezeken túl, egészen részletesen maga a vállalati kollektív szerződés tartalmazza mindenütt az egyes munkakörökben betar­tandó egészségügyi és baleset- elhárítási előírásokat, többek között a higiéniai követelmé­nyeket is. Mindezek ugyanis kánikulában különösen fon­tosak. Az OMF 251 felügyelője a helyszínen, a munkáltatóknál, a munkahelyeken ellenőrzi a szabályozást is, az országos hatáskörű rendelet végrehaj­tását is. Tapasztalataink sze­rint a szénsavas vizet min­denütt biztosítják, bár sok­szor nem az előírt sótarta­lommal, mert legtöbben ezt nem nagyon szeretik. Az iz­zadtsággal a szervezetből el­távozott sót azonban az étel­ben lévő sóval is lehet pó­tolni, így az utóbbi nem túl nagy szabálytalanság. Prob­léma inkább a munkaidő- és pihenőidő kánikula időszaká­ban történő betartása körül van. A munkáltatók ilyen esetekben a munkaerőhiányra hivatkoznak. Sajnos, a tavalyi azonos időszakhoz képest a júniusi kánikulában megnőtt a bal­esetek száma, mint azt a már pontosan összesített statiszti­kánk bizonyítja. Ez azonban többnyire nem a túlmunka miatt fordult elő, a balesetek nagyobb része inkább a mun­kába menet, munkából jövet, illetve a közlekedésben dol­gozók körében történt, vala­mint a gépek mellett, a ma­gasban dolgozóknál. Idén jú­niusban a halálos balesetek száma 50 százalékkal volt magasabb múlt év júniusá­hoz képest. Ez azt jelenti, hogy tavaly 30 ember halt meg olyan körülmények kö­zött, amelyek üzemi baleset­nek számítanak, az idén jú­niusban pedig 45. Tavaly nem volt tartós kánikula ebben a hónapban, idén volt. Ennyi az összefüggés, nem több. Az Országos Munkavédelmi Felügyelőséghez érkezett je­lentések szerint a baleseti helyzet sajnos, júliusban is rosszul alakult. Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): augusztus 22-től 25- ig fél 4 és fél 6 órakor az Éljen D’Artagnani című an­gol—olasz rajzfilmet vetítik. — Augusztus 22-én és 23-án fél 8 órakor 18 éven felüliek­nek bemutatják az Amit tud­ni akarsz a szexről című ame­rikai filmvígjátékot. — Au­gusztus 24-én és 25-én fél 8 érakor az Ezermilliárd dollár című francia bűnügyi filmet játsszák. Váci Kertmozi (a városi -könyvtár szomszédságában): augusztus 22-én és 23-án fel­újítják a Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? című NSZK—amerikai, bűnügyi fil­met, 14 éven felülieknek. -- Augusztus 24-én és 25-én a Gyilkosok utcája című fran­cia, bűnügyi film a szabadté­ri mozi műsora. kának, a nagy termőképésségű fajtáknak és természetesen a termelőszövetkezetekben dol­gozó szakemberek szorgalmá­nak, e környéken megterem. Nem könnyű, de azért meg­oldható feladat. Először is azért, mert csupán Pest me­gyében több mint 100 millió forintért építettek új gabona­silókat, ideiglenes jellegű táro­lókat. Igaz, ezekből a gabona­raktárakból éppen erre a kör­nyékre nem jutott. Maradnak tehát a régi gabonaraktárak Vácott, Szobon, Galgamácsán, s a szövetkezeti tárolók, ahol bérben kezelik a gabonát. Mindenekelőtt természetesen a búzát, amelynek mennyisé­ge megközelíti a korábbi re­kordokat. Igaz, a minőség le­hetne jobb is, de sokévi tapasztalatom, hogy amikor nagy a termés, rit­kább a kiemelkedő minő­ség. Kenyerünket azonban nem kell féltenünk. A gabona ja­vából lesz csak kenyérliszt, a többiből takarmányt kevernek, vagy éppen a háztáji terme­lőknek adják el. A gabonával törődni azon­ban nemcsak akkor kell, ami­kor még gyomok, fenyegetik a növényt, s nemcsak aratáskor kell vigyázni arra, hogy kicsi légyen a szemveszteség. Baj a tárolókban is történhet a szemmel. Beleeshet a zsizsik, szakértő kezelés nélkül meg- dohosodhat a búza. Vigyáznak is épp eléggé a raktárak dolgozói, a silók ke­zelői. Rendszeresen forgatják, kezelik, szellőztetik a termést. Nagy baj nem történhet. így van ez annál is inkább, mert a magyar mezőgazdaság immár hatszor annyi kenyérgabonát képes megtermelni, mint amennyit magunk el tudunk fogyasztani. Cs. A. X-né mindent megpróbál Hogyan (ne) szerezzünk lakást! A gyermeke nyugalma érdekében Az újságírókat nem fizetik sem jobban, sem rosz- szabbul, mint bármely más értelmiségi pálya dolgozóit Néha kapnak prémiumot, különmunkájuk díját azon­ban még véletlenül sem vehetik kézbe adólevonás nél­kül. S mivel nem az éppen kurrens hiánycikkekkel ke­reskednek, nem jutnak csúszó- vagy kenőpénzhez sem. Illetve... Szerinte a tanács dolga Nevezzük a hölgyet X-nő­nek. Arcán csöppnyi smink, kellemes, határozott ember benyomását kelti. Munkahe­lyén beszélgetünk, az íróasz- talfiókból dossziét emel ki: ÜGYE iratait. Története csak neki egyedi és egyszeri ese­mény, egyébként tucatsztori. Három évvel , ezelőtt bontotta fel házasságukat a bíróság, az egyszobás lakásban továbbra is velük lakó férjet jogcím nélküli, jóhiszemű bentmata- dónak aposztrofálva. Lakás­ról számára — mondja ki a határozat — a lakcím szerint illetékes tanácsnak kell gon­doskodnia. Mint az egyébként a kiegészítő ítéletből kiderül. X-né férje „lakásigényének legkisebb mértéke egy külön- bejáratú lakószobás és főző­helyiséges komfortos lakás”. A tanács azonban nem ad la­kást, azon egyszerű oknál fog­va, hogy — reines. A nagyköz­ségben 1977-tól nem épült ál­lami lakás, gondot okoz a nagycsaládosok igényének ki­elégítése is. Pénzt ajánlottak a férjnek — 24 ezer foriníot —, mint egyszeri anyagi ki­elégítést, s megpróbálták rá­beszélni, igyekezzen saját erő­ből otthont teremteni magá­nak. — Mégis mit gondolnak? — kérdezi felháborodva X-né, az elvált feleség. — A végzésben fehéren-feketén az áll, a ta­nácsnak kell lakást adnia. A dossziéból levelek kerül­nek elő. Az asszony ugyanis az elmúlt másfél évben sok­féle megyei — sőt országos — al- és, főhatósággal levelezés­be bonyolódott ügyé, ponto­sabban volt férje lakásügye elintézése okán. — Az ítéletben az áll, a férje enyhén italozott. Maga szerint pedig kimondottan al­koholista. — Nem tudtam én meg­mondani, mennyire volt ré­szeg, hát imbolygott. Mutat­tam is a bírónak, hogy ho­gyan. A széken jobbra-balra hin­tázva idézi fel a jelenetet, az­tán papírt kap elő a dossz:é legaljáról és teátrálisan a szí­vére szorítja. — De ezt sohasem haszná­lom fel ellene, nem mutatom meg senkinek, mert megöl. Megmutatja. Orvosi látlelet egy nyolc napon belül gyógyu­ló ütésről. X-né az egyedüli megmondhatója, hogy valóban férje ökle — „aki tudja, ho­va kell ütni, hogy ne látszód- jék” — vagy a szekrény sar­ka okozta-e a kékülő, zöidü- lő véraláfutásokat. — Miért nem fordul ezzel a papírral a bírósághoz? — Mondom, megöl. Egyéb­ként is: van érvényes határo­zat. A tanács köteles férjem lakásáról gondoskodni... Néz­ze — hangja behízelgővé, ké­rővé szelídül — én tízezer fo­rintot szántam az ügyre. Szó­val tízezer forint — ismétli meg nyomatékosan — Tessék? — Tudom, hogy mindenki­nek jól jön az a kis pénz ... Egyébként is — keményebben csattannak szavai — nekem a gyerekem nyugalma mindent megér. Kevesebb van Nem tudom, végül is mire költötte a pénzét. Ügyvédre-e vagy papírra és bélyegre, hogy újabb leveleket írjon, újabb hatóságoknak. S ki vajon X-né? Hetek óta töröm rajta a fejem, de eldönteni, hogy rossz módszerhez folyamodó szerencsétlen asszony vagy ügyétien ügyeskedő — nem tudom. Hiszen lakásról van szó, s „lakásíronton” ma min­den — vagy majdnem minden lehetséges. Látszatházasság­kötések és látszatválások, csa­ládtagok életre szóló gyűlölkö­dése, megvesztegetések, meg­gazdagodások és évtizedekre szóló eladósodások, olyan há­zasságok sora, amelyeket csu­pán a közösen megszerzett „otthon” tart össze. Lakásért ma mindent — vagy majdnem mindent szabad. Igen, jól lát­ja a kedves olvasó — szabad. A hallgatólagos közmegegye­zés nemcsak azt ismeri el: lakni kell, hanem azt is, hogy kényelmesen, kellemes kör­nyezetben érdemes. Az alap­vetően kereslet-kínálat szabá­lyozta piacon ezért nem elíté­lendő dolog imitt-amott átlép­ni az írott s a szokás által kormányzott, bevett erkölcsi törvényeket. A lakások és há­zak nemcsak azért haladják meg messze saját, valóságos árukat, mert kevesebb van belőlük, mint amennyire va­lóban szükség van, hanem — elegendő végigböngészni az új­ságok hirdetéseit — azért, mert jó páran előre kívánják gyermekük, unokájuk ottho­nát biztosítani. Azok sincsenek kevesen, akik pusztán biztos pénzbefektetést látnak benne. Ezt az egyre inkább dzsungel­szerű helyzetet sokan figyelik kiszolgáltatva és tehetetlenül — köztük a piacot kézben tar­tani hivatott szervek.;. Aki odafér a tálhoz A tanácselnök, akit X-né szinte havonta meglep egy-égy újabb levéllel, felhördül az asszony neve hallatán. — Kérem, én megírtam — nemcsak neki, hanem az ösz- szes felettes szervnek is, akik a hozzájuk írt levél után uta­sítottak az ügy kivizsgálására, hogy nincs lakás. Nem tudunk adni, mert nincs miből! De ha már itt tartunk: szeretném tudni, miféle információkkal rendelkezik a lakáshelyzetről az a bíró, aki ilyen ítéletet ho­zott. A gondolattal még csak eljátszani is rémálom, mi len­ne, ha egyszercsak a több száz ezer elvált ember lakásért je­lentkezne — érvényes ítélet­tel! — az illetékes tanácsnál. Én két perc alatt beadnám a lemondásomat. Hát igen, X-né ... Állítólag kézen fogva sétál a volt férjével. Gyerekük van, meg két kis lakásból könnyebben lesz egy na­gyobb ... Persze ki lát: egy ilyen ügy mélyére? S tudja ml a szörnyű: ha kellő kitartás van benne, a végén — éppen azért, mert a rosszhiszeműség bizonyíthatatlan — kitapossa magának, illetve a férjének á lakást. Nem úgy, mint az a „szerencsétlen” többgyerekes, akinek sem ideje, sem „esze’* nincs az ilyesmihez. Nagy tál ám az államé, sokan hozzáfér­nek. Nem mindig azok, akik­nek valóban a tál mellett vol­na a helyük ... Horváth Judit Bírság — szenny¥izárt A PENOMAH váci gyára közel , 5 millió forintot fizet évente szennyvízbírságként. Ez jelzi, hogy feltétlenül kí­vánatos lenne végre az üze­mi szennyvíztisztító mű meg­építése. Szenvedélye a labdarúgás A tehetséggel párosulva jf Jakus János, a Váci Izzó ^ MTE utánpótlásedzője is- | mert egyénisége Pest me- € gyének, szűkebb hazájának 7 Vácnak. Munkájával, sze- $ rénységével vétette magát ^ észre. Sosem vágyott több- £ re, mint foglalkozni a lab- £ larúgópalántákkal, meg- i szerettetni velük a sportot, p i futballt, megtanítani őket a labdarúgás „egyszer- ^ egyére”: labdakezelésre, £ fejelni, rúgni, megismertet- í ni velük szerepkörüket és f a játék örömét. És sokak- kai — főbb száz gyerekkel í, — ezt el is érte. Ám be- í széljen saját magáról Ja- y kus János. Mindig is rajongtam a lab­dáért. Számomra ez az igazi játékszer. Emlékezetem sze­rint soha nem voltam olyan fáradt, hogy eldobtam volna — akár egy pillanatra is — magamtól. Ezért lettem labda­rúgó. Kosdon, szülőfalumban kez­dődött. • 1952-ben nyolcadik osztályos tanulóként a felnőtt csapat kapuvédője lettem. A következő állomás Vác, 1958- ban. Ide kerültem középisko­lába, itt a Forte csapatában folytattam a labdarúgást. Az­óta ehhez a városhoz köt min­den soprttevékenységem, bár­mi történt az egyesületnél én maradtam, kivétel a kétéves katonai szolgálat a Honvéd Asztalos SE-nél. Bejártam az országot Zá­honytól Nagykanizsáig, Bé­késcsabától Sopronig. Több­ször jártam sportolóként kül­földön is. 37 évesen rengeteg élménnyel — több kellemes­sel, mint kellemetlennel — végleg abbahagytam a labda­rúgást. Találkoztam világhírű magyar labdarúgókkal, vol­tunk kiesők, nyertünk bajnok­ságokat. NB I. kivételével minden osztályban szerepel­tem. Egyesületek, csapatok, sport­pályák tűntek el mellőlünk, új stadiont is avattunk. A közön­ség? Szidtak, ünnepeltek, de együtt örültünk, bánkódtunk, tapsoltak és kifütyültek. Mindemellett élveztük a kö­zönség előtt a játékot, a küz­delmet a győzelemért, a sike­rért. Játék volt ez a javából, nem lehetett ettől egyszerűen szabadulni. Még játékos koromban se­gédedzői, majd később edzői képesítést szereztem. Az Izzó MTE alkalmazásában az után­pótlás területén dolgozom töb- bedmagammal. Utánpótlás- vonalon főleg az ifjúsági kor­osztállyal foglalkozom. De vol- tam az első csapatnál pálya­edző, a tartalékok edzője, ka­pusedző. Miért csinálom? Már sok­szor szegezték nekem a kér­dést. Azért mert a futball a szenvedélyem, mert érzem és tudom, szükség van rám. És még nagyobb szükség van a szorgalmas, tehetséges, az egyéni érdekeit a labdarúgás és a csapat eredményesebb szerepléséért feladni hajlandó sportolókra. Az edző ars poe­ticája nem lehet más, csak az eszmeileg tisztázott nevelési célok, a következetes edzés­munka, az akarat — a tehet­séggel párosulva — hozhat eredményeket! Keményen kell dolgozni azért, hogy meglássuk, megta­láljuk a tehetségeket. És ha ez sikerül, megvan a sikerél­mény. Engem is örömmel tölt el néhány volt játékosom, ta­nítványom karrierje: Garaba Imre (Bp. Honvéd) válogatott lett, Kovács Ervin (Ú. Dózsa) UEFA-győztes ifi válogatott, Mundi Viktor és Zvara József (Bp. Vasas), szintén UEFA- győztes csapat tagjai. Cseresz- nyik Sándor (Vác) ifi váloga­tott. Ezenkívül Pest megye válo­gatottjainak minden évben több játékost adunk. Szeret­ném hangsúlyozni, hogy eze­ket a labdarúgókat mi edzők — és nem én — neveltük, ne­veljük sokadmagammal lab­darúgásunk, egyesületünk és nem utolsósorban saját örö­münkre. Sokan kérdezik, megéri? Forintokkal mérve nem. Egyébként sok mindenért kár­pótol. Napi beosztást, napiren­det, rendszerességet követel, a munka mellett, egészséges életvitelt igényel, nagyon jó „hobbi”, lehet élvezni a moz­gás örömét, rengeteg emberrel kapcsol össze, fiatalok tömege nő fel mellettünk, segítsé­günkkel, egészségesen. Ezért, ezekért már érdemes csinálni! Saját magamról még mit mondhatnék? 1976-tól a Vö­rösmarty Tsz-nél dolgozom. Munkahelyemen szeretnek, megtalálom a számításomat. Elégedett ember vagyok és meggyőződésem, hogy a sport­ban nem lehet csalódni, ha tisztességgel, . lelkesen csinál­juk. Macska Emil ISSN 0133-2753 (Vácr Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents