Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-21 / 195. szám
igógusok arainak a klubtagok környéke nyugdíjas linak klubja péi- n működik. Más a főváros hasonló is jártak tapaszta- városunkban. Tevé- gűkről a televízió is „arzott műsort. Szerdánínt rendszeresek a rendezvények és közel százan vannak jelen minden alkalommal. Tóthné Dévánszky Erzsébet klubtitkár a vezetőséggel sokai fáradozik a különböző rendezvények szervezésén, de gondoskodik a tagság nyári pihenéséről is. Az idén több mint száz nyugdíjas pedagógust üdültet- tek Gyomaendrődön, három turnusban. Számukra olcsó szállást és étkezést biztosítottak. Jó hangulatban teltek a napok a ligeti termálstrandon és a szálláson is gyakran felcsendült az ének. Galambos Ferenc nyugdíjas tanár elmondta, hogy a harmadik csoporttal autóbusztúrát is rendeztek a Viharsarok jobb megismerésébe. Békéscsaba, Orosháza, Tótkomlós, Mezőhegyes, Battonya, Nagybánhegyes, Orosháza volt az útvonal. A többnyire ezüst hajú tanítók, tanárok kora hajnalban fiatalos lelkesedéssel keltek útra. Modern társasgépkocsi várta őket az orosházi vasútállomáson. Megtekintették a város nevezetességeit, munkásmozgalmi emlékeit. Tótkomlóson a szlovák tájház; Mezőhegyesen a 200 éves ménesintézet és a József Attiláról elnevezett művelődési intézménykomplexum; Bat- tonyán az 1891-es agrárprole- tár-tüntetés emlékműve és az impozáns felszabadulási emlékmű ragadta meg a figyelmüket. A Szentháromságról; elnevezett templomban anhak a battonyai születésű Móílnár C. Pálnak a freskóit tekintették meg, aki a váci dóm altemplomának a freskóit is alkotta. Ezután az SOS Gyermekfalu építkezéséhez mentek, ismerkedtek a tervekkel és az elkészült épületekkel. Mint ismeretes, az intézeti közös nevelés helyett —• családokat alkotva — 6—8 gyerek él majd együtt egy anyaszerepet vállaló felnőttel. Ez teljesen új kezdeményezés, amely az ENSZ támogatását is élvezi. A nagybánhegyesi tejüzemben bemutatták a különféle tejtermékek, sajtok készítését, majd megvendégelték a váci pedagógusokat. Orosházán benéztek Darvas Njózsef emlékházába, amely őrzi a többi között a HAGY-beli irodalmi esten való egykori részvételének dokumentumait. Tóthné Dévánszky Erzsébet szavai szerint kár, hogy minden jó egyszer véget ér, de ennek a szép nyárnak az emléke még sokáig szóbeszéd tárgya lesz a pedagógusok helyi klubjában. P. R. VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 195. SZÄM 1985. AUGUSZTUS 21., SZERDA Püspökhatvani Galgavőlgye Termelőszövetkezet A találkozó a munkában kamatozik A püspökhatvani Galgavölgye Termelőszövetkezetben hároméves múltra tekint vissza a munkás—paraszt találkozók rendezése. Az alkotmánynapi ünnepséget is e találkozó keretében rendezték meg a hétvégén a galgagyörki sportpályán. Az esemény előtt a résztvevőkkel beszélgetve, véleményüket hallva felmerült bennem a kérdés: helytálló-e ma még ez a megnevezés? Hiszen a hagyományos értelemben aligha beszélhetünk parasztokról. A mezőgazdaságban dolgozók többsége éppúgy gépkezelő, irányító munkás, mint az ipariak, s az utóbbiak többsége is hajdan mezőgazdasági munkás volt. De nem is ez a lényeg, hanem azok az eszmecserék, amelyek ezen a találkozón is Nincsenek már botrányok A hőmérő higanyszála a kora esti órákban is harminc fokot mutat, melyet a házak faláról visszavert sugárzás és az átforrósodott aszfalt is tovább fokoz. A megáradt Duna teljes szakaszán lehetetlen a fürdés; ez a túlzsúfolt váci strandon is érezteti hatását. Külföldi vendégek térképpel a kezükben róják az utcákat, keresik a város nevezetességeit, műemlékeit. A Főtéren, a diszkóinál is a városnézéstől elfáradt német turisták keresnek a kút vizétől felüdülést, és az arra járóktól borozó után érdeklődnek, Sorok a strandon A kánikulában bizony nem könnyű bejutni a váci strandra. Sort kell állni a belépőért, kicsik-nagyok várakoznak az enyhet adó kóláért-sörért és sorban állva szórakoznak a gyerekek a kívül maradiakon is. Veress Jenő felvételei II ahol cigányzenét is hallgathatnak. Így találtak rá a Főtéren lévő pinceborozóra, amelynek évszázados kövei kellemes hűvösséget árasztva fogadják az ide betérőket. Itt mindenki előbb körülnéz, tekintetével végigpásztázza az évszázados köveket, majd átadja magát a zene élvezetének, miközben pincehideg gyöngyösi borkülönlegesség pá- rádzik poharaikban. A szomszéd asztaloknál szintén külföldiek ülnek: osztrákok, németek és Svédországból érkezők. Kulturált kiszolgálás, finom borhara- pók, pincei falatok — tatár- bifsztekkel, főtt csülökkel — várják az ide látogatókat, ■ahol Jónás Imre és népi zenekara h'úzzá a‘ talpalávalót. Innen mindenki elégedetten távozik, és sokan visszatérnek ide. Minden vendég érzi, hogy a személyzet őértük van és ezt számos esetben meg is köszönik az üzlet vezetőjének egy-egy kellemes, jól sikerült este utón. Ez nem mindig volt így, amint Furák Jánostól, az Áfész elnökétől megtudtuk. Korábban számos botrány, verekedés színhelye volt a főtéri pinceborozó, és ezt a város lakossága is így tartotta számon. Ez ma már a múlté. Ez év februárjától az Áfész szerződéses üzletként kiadta Nagy Sándornak, akinek legfőbb törekvése volt, hogy a pincehelyiség jó hírnevét visszaállítsa és kulturált szórakozóhelyiséggé alakítsa. — Hogyan sikerülhetett ez ilyen rövid idő alatt? — kérdeztük meg az energikus fiatalembertől, aki jiagy hozzáértéssel és számos ötlettel vette bérbe a pincehelyiséget. — Munkatársaimmal együtt azon fáradoztunk, hogy kulturált törzsközönség alakuljon ki, még azon az áron is, hogy kevesebb lett az első hónapokban a forgalmunk. Mindig keresve az újat, ma már számos újdonsággal várjuk az ide betérőket, de elsősorban minőségi étellel? itallal. A legfinomabb magyar borokat kínáljuk vendégeinknek, melyek kiválasztására nagy figyelmet fordítok. Ma már nyugodtan mondhatom, hogy erőfeszítéseinket siker koronázta. — Sikerül-e így-eleget tenni a szerződéses üzlettől elvárt magas anyagi követelményeknek? — Ez sajnos nem megy egyik napról a másikra, de bízom benne, hogy a befektetett munka végül is kamatozik. Ma egyetlen célunk, hogy ebben a szép barokk városban ez a műemlék jellegű pince a maga atmoszférájával, a történelmi falai között egyre több vendég igényes szórakozóhelyévé váljon. A városnéző turisták is finom magyar borok mellett vagy üdítőitallal, a pince hűvösében itt pihenjék ki fáradalmaikat. Papp László voltak. Többek között arra keresték a választ, hogyan lehetne még többet tenni a közösségért, az üzem, a termelő- szövetkezet fejlesztéséért. A vendégek a Salgótarjáni Kohászati Üzemből érkeztek már jóval az ünnepség előtt. Felkeresték a helyieket a munkahelyükön és elbeszélgettek a látottakról. Nem most tették ezt először, hiszen az ipari üzem dolgozóinak mindennapos a kapcsolatuk a salgótarjániakkal. A szabadtéren rendezett ünnepségen most csaknem százötven helyi érdeklődővel együtt hallgatták Szokol Jánosnak, a helyi HNF-bizottság titkárának megnyitóját. Ezt követően Komáromi Gyula megyei tanácstag, az Ácsai Nagyközségi Tanács titkára mondott ünnepi beszédet. Majd Szlifka József, a termelőszövetkezet elnökhelyettese adott-át. kitüatetéseke.UjA_tsz dolgozói:--.közül huszonketten vehették át a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést. Az ünnepség a püspökhatvani általános iskolások tánccsoportjának műsorával ért véget. A baráti találkozó tovább folytatódott. Különböző sport- rendezvényeken mérhették össze ügyességüket a résztvevők. — Üzleti kapcsolaton . keresztül találkozhatunk a salgótarjáni barátainkkal — mondja Mayer Károly, a termelőszövetkezet ipari főágazatának vezetője. — A kohászati üzemben kovácsolják le azokat a vonóháromszögeket, amelyeket a lakatosüzemünk szakemberei munkálnak készre. Közvetlenebb kapcsolatunk a gyár üzem- fenntartási részlegével van. Abból a kollektívából jöttek most húszán az ünnepségre. Nagyon sokat segítettek nekünk például az elmúlt esztendőkben a különböző gépek javításánál. Tanácsot kaptunk egy-egy új technológia bevezetésénél. — Mi ezt így tartjuk helyesnek — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth Imre, a fenntartási üzem vezetője. — A gyárban a legapróbbtól a legnagyobb javítási munkák elvégzéséhez korszerű eszközeink vannak. Természetesen nem hiányzik a jól képzett szakembergárda sem. A segítségnyújtással javul az eszközkihasználásunk. Ez így nem nagy dolog, de a termelőszövetkezetnek nincs szüksége a nagyértékű javítóbázis kiépítésére. Így remélem, több ezer forintot takaríthatnak meg. A kohászati üzem is kap segítséget a püspökhatvaniaktól. Egyik igen fontos exporttermékünkhöz évente csaknem 300 tonna csőkarimát készítenek a tagok. — Szeretnénk továbbfejleszteni a termelési kapcsolatainkat a jövőben — mondja Mayer Károly. — Többek között azzal, hogy a kohászati üzem segítségével a járműiparnak gyártunk majd különböző alkatrészeket. — Azt most nem is említem, hogy mit jelent nekünk a termelésen kívül? kapcsolat — mosolyog Tóth Imre. — Barátókat találtunk itt a Gal- ga völgyében és a családok között is tartós barátság alakul ki. Erre már jó példák is vannak. Mi is vendégül látjuk a termelőszövetkezet dolgozóit. Salgótarjánban a fegyveres erők napján látogatnak el hozzánk a szövetkezet dolgozói. . Én ezekben a barátságokban látom a találkozók legnagyobb erejét. Hiszen így a sportpályán vagy a fehér asztal mellett jobban megismerjük egymást. Ez olyan érzelmi kötődést is ad, hogy ezáltal mindenki másképpen dolgozik és igyekszik mindenki jól megállni a helyét, hogy megfelelően értékeljék a munkáját. Az elismerés, a siker majd újabb feladatok vállalására ösztönöz bennünket. A jó hangulatú találkozón bebizonyosodott, hogy a résztvevők közösen keresik az utat, hogy miként tehetnék tartalmasabbá a kialakult kapcsolatot. Hogyan tehetnének még többet az üzemi kollektíva és a mezőgazdasági nagyüzem fejlődése érdekében. Surányi János Lakásárak A lakásárak ugrásszerű emelkedése régóta irritálja a lakásra várókat, és nem véletlenül. Mert ha csak tízszázalékos nö* vekedés is volt egyik évről a másikra, az több százezer forint költségnél már tetemes summát tett ki. Ezért is fogadták nagy várakozással az emberek az építésügyi tárca év eleji bejelentését, hogy az idén a lakások árszintjének növekedése nem lesz több 6 százaléknál. A féléves mérleg után még nehéz megjósolni, hogy sikerül-e az év végéig ezen a határon belül maradni, mindenesetre az építők erre töréksznek. A. garancia az, hogy az építési piac versenyének erősítésével egy időben a lakásépítés továbbra sem tartozik abba a szférába, amiben a keresletkínálat szigorú törvényei uralkodnak. Ha most az építőket nem kötné a hatóságilag megszabott — úgynevezett maximált — ár, akkor az építtetők pénztárcája érezné meg a szabad árak hatását. A maximált ár elismeri ugyan az építők és anyagok költségének emelkedését, de nem háríthatnak tovább minden árváltozást a vásárlókra. Ha nem szabályozná hatósági ár a vállalatok és a szövetkezetek lakásépítését, a tételes számla benyújtása után a megrendelők nem győznének csodálkozni, hogy a szerződés megkötése óta mibe kerül egy kád, egy fürdőszobai csaptelep, mennyit emelkedett a csövek, burkolatok ára. Most ezek 20—40 százalékos növekedését nem érzik teljesen a vásárlók, mert az építőknek kell kigazdálkodniuk. Az építési piac felügyelőinek még egy ideig be kell látniuk, hogy felemás viszonyok uralkodnak: egyfelől versenyhely- zet alakult már ki (például a mélyépítésben, az egészségügyi létesítményeknél és a nagy ipari beruházásoknál), másfelől viszont tovább él a hatósági árszabályozás. A gyakorlat már igazolta: a verseny hosszabb távon csökkenti az árakat, de csak akkor, ha a kereslet-kínálat úgy kerülhet egyensúlyba, hogy az ország lakásépítő kapacitása elegendő lesz az évenkénti 70 ezer otthon felépítéséhez. Mert amikor ez megtörténik, nemcsak verseny alakul majd ki vállalkozó szervezetek között, hanem ennek nyomán a költségeik ésszerű csökkentésében is érdekeltté válhatnak. Az építés többi ágában már hatnak a gazdaságirányítás új eszközei, és ezek bizonyítják, hogy a verseny hosszabb távon az építtetők érdekét szolgálja. Sz. K. Sokezer „igen” A legmaradandóbb emlékek Életében mindenki egyszer vagy többször is kapcsolatba kerül az anyakönyvi hivatallal. A családi élet három nagy eseményét: a születést, a házasságkötést és az elhalálozást a múlt század vége — pontosabban 1895 — óta ez a hatóság tartja nyilván tekintélyes, testes, hiteles könyveikben. Csatári Endréné 1951 óta dolgozott az államigazgatás munkaterületéin és 1963 óta volt anyakönyvvezető. Ha nyilvántartást vezetne, négyjegyű szám jelezné, hogy hány „igen”-t mondtak ki előtte az ifjú párok. Legalább ennyi volt a névadó ünnepségek száma, amikor az újszülötteket fogadták a hivatalosan előírt forrna szerint a magyar állampolgárok sorába. Munkájának legnehezebb részét jelentette, amikor fékete ruhás gyászolókat fogadott a hivatalában, s részvétnyilvánítás közben adta át az elhalálozást tanúsító igazolásokat. Arra kérem, idézze fel a legmaradandóbb emlékeit. Nehéz válogatni egy színes élethivatás sok-sok jellegzetes epizódja közül. A hivatali élet jelentős eseménye volt, amikor a tanácsháza emeleti szobájából átköltöztek az egykori Pannónia-épület földszintjére. Tűzbiztos páncélrekeszekbe kerültek a város történetéhez tartozó anyakönyvek, kulturált körülmények között tárgyalhattak az ügyfelekkel az anyakönyvvézetők. A legmaradandóbb élmény talán mégis két gyermekének az esküvője volt. A szülők részére fenntartott széksorból nézte a kolléganőjét. Most nem ő viselte a vállon átvezetett széles nemzetiszínű szalagot, más mondta az előírt, hivatalos szöveget és az azt kiegészítő üdvözlő beszédet. Talán akkor érezte legjobban: ami számukra rutinmunka, az a családnak egyedi, életre szóló élmény. Akik nyomába lépnek: az ő neveltjei. Nemcsak Vácott. Az Államigazgatási Főiskola előadójaként Budapesten is előadásokat tartott, így az ország sok városában megbecsüléssel .említik az anyakönyvvezetők Csatári Endréné nevét. A népesség-nyilvántartási csoportok megalakításakor segítette az országos gépi feldolgozás adatszolgáltatásának indulását. Érezte a lakosság megbecsülését és hivatalosain is elismerték lelkiismeretes odaadó munkáját. Korábban kiváló dolgozó lett, idén, április negyedikén átvette a Kiváló munkáért kitüntetést. Nyugállományba vonulása előtt, a tanácsházán tartott baráti ünneplés közben megjutalmazták a 30 éves törzsgárdatagságáért. A megérdemelt pihenés időszaka számára is azt jelenti, hogy többet lehet a családjával, több idő jut az öt unokára, olvasásra. Papp Rezső Kincset érő műgyanta Az aranynál is drágább ioncserélő műgyanta előállítását kezdték meg a fűzfői Nit- rokémiánál. A különleges készítmény alkalmas az aminó- sávak kimutatására, különböző kromatográfiás műszerek tölteteként pedig főleg a mezőgazdaságnak, az egészségügynek és az élelmiszeriparnak tesz majd jó szolgálatot. Az ilyen célokra való ioncserélőt eddig a magyar felhasználók részére külföldről kellett behoztok A fűzfői Nitrokémia csaknem negyed százada foglalkozik ioncserélő műgyanták kutatásával, gyártásával. Először az erőművek vizének tisztítására alkalmasakat állítottak elő, ezt követően évről évre bővítette választékát. Ma már többek között olyan ioncserélő variánsokat is gyárt, amelyek kiválóan használhatók metallurgiai célra, vagyis kis koncentrátumban jelenlévő fémek oldatokból történő kivonására. ISSN 0133—273S (Vád Hírlap)
