Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

XXVII. ÉVFOLYAM, ISO. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Förfizásgés lehet Tisztaságot az istállókban Leginkább a méhészeknek fáj a fejük A nyári kánikulában nincs olyan nap. amikor valamelyik újságban, a rádióban, vagy a televízióban ne jelenne meg, Hangzana el egészs&günk vé­delmével kapcsolatos híradás, figyelmeztetés, jó tanács. Szük­ség van rá. Sokkal több a ve­szély ilyenkor, meggondolat- lanabbak is vagyunk, gyako­ribbak az enyhébb vagy sú­lyosabb lefolyású fertőzések. SS Jóval kevesebb — az indo­koltnál is kevesebb — szó esik viszont az állategészségügy helyzetéről, az állatbetegségek megelőzéséről. Hiszen nem­csak a tojásban föllelhető szalmonella okozhat sok bajt, hanem az elhanyagolt istállók, ólak. gondozatlan állatok is. Gombán és társközségeiben az” utóbbi években csökkent ugyan az állatállomány, de a helyi tanácsi, termelőszövet­kezeti vezetők, s elsősorban a 'körállatorvos nem a mennyi­ségtől teszi függővé, hogy mekkora figyelmet kell fordí­tani az állategészségügyre. Még a téli hónapokban harmincnyolc portán összesen 93 szarvasmarha kötelező tbc-vizsgáiatát végezte el az állatorvos, s akárcsak a ko­rábbi években, ezúttal sem talált beteg jószágot. Az ex­portra előkészített állatok vér- vizsgálatai is jó eredménnyel zárultak. A legtöbb meg­betegedés általában egyszerű emésztési rendellenesség, he­veny felfúvódás, hurutos tüdő- gyulladás következménye. Ezek enyhe lefolyásúnk, vi­szonylag kevés gondot okoznak az orvosnak és a gazdának. A korábbinál több tőgygyulladá­sos tehenet talált viszont az állategészségügyi szakember, s ez a jelenség már a nem ki­elégítő fejési higiénia — gon­datlanság — következménye. Hasonló figyelmetlenség pedig más bajokat is okozhat. A háztájikban található sertésállomány kötelező vé­dőoltásai, illetve vizsgálatai is megnyugtatóak voltak. Az ólakban előforduló betegségek c •# jelentős hányadát a szakem­ber szerint a helytelen tartá­si, takarmányozási körülmé­nyek okozzák. A következmé­nyeit: emésztőszervi, légző­szervi elváltozások. A kör­állatorvos tapasztalata az, hogy a vásárolt állatok az új gazdánál az eddiginél ne­hezebben alkalmazkodnak a megváltozott körülmények­hez. Az úgynevezett akciós, kihelyezett kocákkal kapcso­latos panaszok viszont csök­kentek. A legnagyobb gondot a gazdáknak a tápok gyártón­ként különböző . minősége, kül- és beltartalmi értékei­nek — többnyire — romlása okozza. Baromfi Gombán, Bényén, Káván 911 udvarban 43 ezer 9ß6" kapirgál. Elterjedőben vannak az intenzívebb tar­tást és takarmányozást igény­lő hibridek, de a háziasszo­nyok továbbra is a hagyo­mányos módon gondozzák őket, s emiatt gyakori a vi­taminhiány, az anyagcsere- zavar. Labdarúgás - Sülysápon Íj szezsüfeasi tíj környezet Az elmúlt évtizedben a me­gyei I. osztályban játszó Sülysáp az új szezonban majd a megyei II. osztályban ker­geti a labdát. A játék szép­ségéhez tartozik az, hogy van­nak kiesők a magasabb osz­tályokból és vannak feljutók a magasabb osztályokba. Lé­nyeges különbség van a fel­jutás és a kiesés között! Eddig a sülysápi gárda a kiesés kifejezést nem ismer­te, mert mindig feljebb ju­tott. Most ezzel is meg kel­lett ismerkednie, és ez már több éve várható volt. Köz­ben régi játékosainkon is lát­ni az öregedés jeleit, sajnos ők sem kivételek, egyszer ne­kik is abba kell hagyniok a játékot és átadni a helyüket a feltörekvő fiataloknak. Ez így lenne helyes akkor, ha a fiatalok élni is tudná­nak a felkínált lehetőst^ek- kel. Sajnos, ez nem minden­kor igaz. Annál is inkább nem, mert sok olyan fiatal, aki tud játszani, nem a pá­lyán mutatja be képességeit, hanem a különféle presszók­ban, diszkókban állítja, hogy ö a legény a gáton és nem más. Az ilyen felfogások áldoza­tául esett az 1934—85-ös lab­darúgó idényben ificsapatunk, amelyik az őszi harmadik helyről a bajnokság végére hátulról a harmadik helyre esett vissza, éppen a fentiek­ben leírt virtuskodások miatt. Sajnos nem rendelkezünk megfelelő utánpótlással, így változatlanul az idősebb já­tékosokat kell megkérnünk, hogy húzzanak még 1-2 évig, hátha akkorra változik vala­mit a helyzet. Csapataink azért persze ké­szülnek az újabb bajnoki év­re, megkezdődtek az edző­mérkőzések sorozatai is, de ahhoz, hogy az új — szá­munkra új — környezetben megálljuk a helyünket, sok­kal többet kell tennie min­denkinek a mérkőzések sike­réért. Nagyon sok csapat nem lesz ismeretlen sz'.munkra mert már játszottunk velük a megyei I. osztályban, csak az a kérdés, hogy ki akar­ja majd jobban a győzelmet. A jobb felkészülést kíván­juk szolgálni azzal, hogy im­már második ízben írtuk ki a Tápióvölgye Kupát, amelyen az idén Bag, Monor, Gyömrő és Sülysáp csapatai vesznek részt. Az első mérkőzések augusztus 4-én — vasárnap — 15.30-kor Sülysápon: Bag —Monor, valamint 17.30-kor: Sülysáp—Gyömrő lesznek. Augusztus 11-én 15.30-kor a vesztesek játszanak a 3—4. helyért és 17.30-kor a győz­tesek a Tápióvölgye Kupáért, ugyancsak Sülysápon. Csaba János, a Tápióvölgye SC elnöke Még a szocialista brigád is többszörösen aranykoszorús s a kis üzem mind a huszon­nyolc tagját magába fog­lalja, akik közül többen ki­váló dolgozók, alapító tagok és valamennyien törzsgárda- tagok: 10—15—20 éves itt töl­tött munkaviszony áll mögöt­tük. A keményen csengő-bongó óriás kúpoknak bő szájat szabtak felül, s a telepudvar most teli csonka piramisokkal, még a kopár terület is' csu­pa homok, árnyékot adó fák nélkül olyan, mint az egyip­tomi Gizeh mellett a fáraók értékekkel teli temetkezési helye. — A vastag acéllemezekből készült terméket a Német De­mokratikus Köztársaságban várják, ahol a nagy betonke­verő üzem tárolótartályai lesznek Összesen 400 darab készül ebben az évben a Mo- norvidéki ÁFÉSZ lakatosüze- rmében Üllőn — tájékoztat Leimeter János ágazatvezető. Persze, a MÁV debreceni üzemigazgatóságához sem lesz hűtlen az üzem, hiszen Az ebek kötelező és alkal­mi védőoltására már egyre több gondot fordítanak a tu­lajdonosak. A lóállomány is egészséges, csupán kisebb emésztőszervi betegségek for­dultak elő. A nyúltartók is figyelmesebbek, ennek tulaj­donítható, hogy a fertőzések szülte megszűntek. Leginkább a méhészeknek fájt a fejük az utóbbi idő­ben. A múlt őszön több kap­tárban is komoly károkat okozott az ázsiai méhatka. A szakember szerint ez az ál­landó védekezés elmulasztá­sának következménye. Pe­dig sem a figyelemfelhívás, sem a gyógyszeres füstcsík hiányára nem panaszkodhat­tak ezúttal a méhészek... már közel 10 éve tehervagon- ajtó-párok készülnek itt, a minőséggel és szállítási határ­időkkel mindig elégedettek voltak és ezt hangoztatták is. Volt idő, amikor az adódó ne­hézségeken a kis közösséget ez a rendezés segítette át. — A megbecsülést mi még jobb minőséggel viszonozzuk — erősíti meg az ágazatve­zető. A szövetkezeti üzem jö­vő évi teljes kapacitását le­köti a MÁV 700 darabos va- gonajtó-rendelése és a 700 darabos tárolótartály elkészí­tése áz NDK számára. Persze, ennek a mennyiség­nek határidőre történő elké­szítése szinte erőn felüli hoz­záállást és szervezést kíván, a brigádtagok ezen felül még, a község fejlődésének előse­gítése elől sem zárkóznak el, százezer forint értékű társa­dalmi munka végzését is vál­lalták Egyénileg is sokat se­gítenek, hiszen óvodába, is­kolába jár a gyerek, vagy az unoka, ott is szükség van a mindig tenni akaj-ó két kéz­re. Már a szállításra is készül­V. J. A szolgáltatás továbbra is fontos ^ \ Piramisok az tizem udvarán Virágzik a Vigadó. Vi­gasztalan Vigadóról már annyit írtunk — hát most illik az ellenkezőjét is el­mondani. Monoron ugyan­is bizonyos szempontból hangulatmeghatározó volt hosszú évekig a vendéglá­tás állapota, azaz lassú és látványos haldoklása. Aki egy évben csak egyszeriért be a presszóba vagy a Vi­gadóba egy kávéra, az is megalkothatta értékítéletét, jobbik esetben lemondó le­gyintés formájában: „Mo­nor, meg a kulturált szó­rakozás, ugyan.. Pedig — hogy a Vigadónál maradjunk — volt olyan idő­szak is, amikor csak egy diszkréten elhelyezett húszas ellenében jutott szék a kert­helyiségben annak, aki egy- egy hangulatos estén beférni kívánt a táncolok közé. És volt olyan is, hogy a kinti hóviharból a befelé menekü­lőknek kérés nélkül , vitték asztalhoz a forró teát és a friss, forró fasírtot. Aztán pedig elkövetkezett a folytonos személyzet- és ve­zetőcserék időszaka, ' meg­tűzdelve az épület belső fel­újításával, melyeknek vég­eredménye egyáltalán nem zárta ki, hogy például a fris­sen festett falak között a vendég fejére ne dőljön a kályhacső. A söntés zenéjét a szeneskanna csörömpölése szolgáltatta, hangulatát a' szesztől és széngáztól rekedt kurjongatás. Halkan, elegánsan Végül bezárt a Vigadó. Időnként jött egy-egy lelkes szülő, hogy próbáljuk már elintézni, legyen Gyomráról, Péteriből késő éjszakai busz­járat is Monor felé, ne kell­jen már „ezeknek a szeren­csétlen gyerekeknek” a disz­kóból hazáig gyalogolni, ha már Monoron nincs lehetősé­gük a szórakozásra... A diszkóbusz gondolatán ma­gunkban mosolyogtunk, egy jobb megoldás megszületését remélve... És nem hiába. — Volt versenytárgyalás? — kérdezem Szegedi Zoltántól, akivel hosszasan próbáljuk tisztázni, milyen „minőség­ben” nyilatkozik a jórészt A közelmúltban néhányan; vöröskeresztes aktivisták el­látogattunk a Gödöllői Vér­adóállomásra, ahol kézhez kaptuk azoknak a véradók­nek. A szépen festett tároló- tartályokat Üllőn rakják va­gonokba; közvetlen irányítás­sal indulnak az NDK felé. Az azonos húron pendülő és mindig egyet akaró kis kö­zösség zavartalan jövője biz­tosítottnak látszik. Az érték­teremtő munka jelentőségét fegyelmezetten tudomásul vet­ték, s a bírálat nyorríán a viszonylagos önelégültséget a saját munkájukkal való gon­dosabb törődés váltotta fel. Néhány jól képzett szak­munkást még befogadna, al­kalmazni tudna az eredmé­nyesen gazdálkodó szövetke­zet faluszéli lakatosüzeme, mert a szállítás -és az épít­kezés üteme, tempója egyre gyorsul, vagonajtókra és be- tontároíó tartályokra mindig szükség lesz. És a lakossági szolgáltatást sem szabad elhanyagolni, emelkedőben az államunk ál­tal annyira támogatott magán­lakás-építés, ebből a tevé­kenységből pedig a lakatos­üzem sem vonhatja ki ma­gát... Kiss Sándor családi vállalkozás hátteré­ről, végül abban egyezünk meg — merthogy aki őt és az új Vngadót nagyjából is­meri, az tudja, hogy ha nem ijs az ő neve alatt fut a szer­ződéses üzlet, azért ő itt a gyakorlati munka tótumfaktu- ma —, hogy amit elmond, azt a személyzet tagjai kö­zül bárki elmondhatná, amit meg látok, az önmagáért be­szél. Körülöttünk hófehér abro­szok, virágok. A szép pin­cérhölgy halkan és elegánsan suhan a tálcákkal. A hűtő­pultban hatféle sör, nyolcfé­le üdítő, Coca-Colától a ros­tos gyümölcsléig. Az étlapon a szokásos — és elfogadható árú — ételeken kívül ötféle halétel. Például angolnapör­költ és pisztráng. Aki borjú­húsra vagy libamájra vágyik, megrendeli és megkapja. A közétkeztetésre pillanatnyilag százkilencvenen tartanak igényt, de ősszel a konyha már 4-500 főre számít. Jó érzés a dicséret — Hogyne, volt versenytár­gyalás — mondja Szegedi Zol­tán, miután türelmesen ki­várta, hogy mindent szemre­vételezzek. — Csak pályázó nem volt rajtunk kívül. Én láttam benne fantáziát, így aztán megvettük, kilencven- kétezer forintért. Ha az ember egy-egy ki­sebb egység ennél jóval, de jóval nagyobb árára gondol, meg kell kérdeznie: — Nem volt ez kevés'.'..? — A Vigadó elképesztően rossz állapotban, lejáratva és lerongyolódva állt. Ennyit ért. Viszont megjelentek a mes­terek — és ilyen felújítást még nem ért meg az öreg épület. Álmennyezet. Lam­béria. Villanyvezetékek cse­A régi szántó-vető ember éle­te mindig szoros kapcsolatban állt az időjárással: ha aszályos volt a nyár, vagy hideg a tél, akkor a termés is igencsak ke­véske. nak a kartonjait, akik Mono­ron, Gombán és Bényén lak­nak. Nem akartám hinni a szememnek, hogy nyolcvan- kétszeres donor is van. Elha­tároztam, hogy felkeresem Kohut Istvánt, akiről ez ki­derült. Rövid beszélgetésünk köz­ben elmondta, hogy tudja, mennyire fontos a véradás az emberek életében. 1953 őszétől ad rendszeresen vért, akkoriban még térítésért. He­lyesbített is: állítása szerint igazolni tudja, hogy százhar­minchétszer adott vért. Járt a János kórházba és a De­lej utcába is véradásra. A három községben egyéb­ként körülbelül 300 olyan személy van, akik több mint tíz alkalommal adtak vért. Nem tudjuk pontosan, hogy vonzáskörzetünkben mennyi a véradók száma, de még je­lentkezhetnének azok, akik úgy érzik, hogy egészségesek. Az üzemekben jól látható he­lyen több plakátra lenne szükség véradások alkalmá­val. Vonzáskörzetünk vöröske­resztes titkára szeretné az idén is megszervezni a sok­szoros véradók megünneplését. Ehhez egy kis segítségre len­ne szükség, hogy az üzemek­ben javaslatot tegyenek a ki­tüntetésre. Vannak olyan vér­adók is, akik már esetleg nyugdíjasok, vagy téesz-ben dolgoznak, vagy máshol van a munkahelyük. Azt kérjük, ha véradásra mennek, a la­kásváltozást jelentsék be, mert így megkönnyítik a nyilvántartást. Olasz Józsefné Monor réje. Személyzeti fürdő,' az il­lemhelyek tökéletes átalakí­tása. A határidő ugyan csú­szott és sürgetett, de Szegedi Zoltán, mint mondja, nem engedett az eredeti elképze­lésekből, inkább csússzon még egy hónapot. Mond egy csillagászati összeget, amibe a munkálatok kerültek — ehhez persze az is kellett, hogy a Ceglédi Vendéglátó­ipari Vállalat is felismerje: Monoron a tűzoltómunkákkal már semmire sem megy, itt alapos változtatás kell, ami­vel remélhetőleg mindenki jól jár. Szegedi Zoltán 11 éve dol­gozik a szakmában, húga is régi vendéglátós, a személyzet tagjai — mint a „főnök” mondja — vagy tanítványok, vagy családtagok. Értik és csinálják a dolgukat, a ha­szonért is persze, és mert az nagyon jó érzés, ha valaki belép, összecsapja a kezét, dicsér, jól érzi magát — és visszatérő vendéggé válik. Szerdánként diszkóznak — és megpróbálják megszűrni s társaságot. Egy-egy ilyen es­tén tíz láda üdítő fogy el — és tán harminc üveg sör. A téli estékre műsorokat ter­veznek, úgy általában pedig: nem hagyni elzülleni a he­lyet, tartani, sőt javítani a színvonalat. Keserű nem kell Mindez Igen-igen ránk fér; a kulturáltabb szórakozásra, a valóban fehér asztalra, az udvarias hangnemre, egy-egy hangulatos estére és a ven­déglátás sok egyéb, felsorol- hatatlan kellékére ráéhezett vendégkörre. A Vigadó virág­zását örömmel üdvözöljük — s szeretnénk keserű gyümöl­csökben már nem részesülni. Koblencz Zsuzsa Ez a körülmény késztette a falvakat, tanyák népét, hogy figyelemmel kísérje azokat a jelenségeket, amelyekből az időjárás egyes változásaira kö­vetkeztethet. A népi időjóslásit két alapve­tő csoportra oszthatjuk: a köz­vetlen közeli napok és az egyes évszakok időjárás-előrejelzése. íme néhány példa, a teljes­ség igénye nélkül: szigorú tél lesz, ha ősszel a kukoricacsö­veken pergamenszerű vékony levelekből tevődik össze a csu­hé. Ugyancsak ilyen időjárás­ra számíthatunk, ha a mada­rak felső tollazata alatt vas­tag pehelyréteg van. Hosszú télnek nézünk elébe, ha a hör­csög már aratáskor megkezdi éléskamrájának feltöltését. Enyhe tavasz várható, ha ko-' rán ébrednek téli álmukból az ürgék. Száraz tavasz lesz, ha már februárban megindul a fűzfa nedvkeringése. Szép, csöndes nyarat jelez, ha a verebek magányos fák ágaira szabadon rakják fész­keiket. Hosszú szép ősz köszönt a nyárra, ha a mezei virágok a szokottnál illatosabbak. Ugyan­csak ennek a jele, ha az alma- fa másodszor is virágzik. Hete­kig tartó esőzést jelent, ha a varjak csoportokba verődve, károgva szállnak a határ felett. A közvetlen közeli időjárás­sal kapcsolatban is sok szólás­mondás forog közszájon. íme ezekből is egy kis ízelítő: Eső lesz, mert fürdenek a verebek a porban. Szél várha­tó, mert vörös az ég alja. Vi­har készül, mert nyugtalanok az állatok. Nagy udvara van a holdnak, három napon belül eső lesz. Bármennyire is megalapo­zottak ezek a megfigyelések, a ma embere már a levelibéka helyett a barométert, a mada­rak tolla helyett a műholdas időjárás-előrejelzést nézi. Sokan tartják azonban még ma is, hogy a legbiztosabb mégis egy-egy fájós láb. vagy derék „időjárásjelentése”. K. Cs. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlapi Levelesládánkból y Hyoicvankétszeres! Népi időjóslód Segít a hörcsög, a veréb Vigasztalanból virágzó \ Visszakapja-e a régi jé. hírét?

Next

/
Thumbnails
Contents