Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-21 / 195. szám

1985. AUGUSZTUS 21., SZERDA 5 Dilemma V asárnap kivételével reg­gel i-ite sorba állok a szentendrei Felszabadu­lás lakótelep — a város több mint egyharmadát kitevő né­pesség lakhelyének! — egyet­len újságosstandja előtt. Ila ■zerencsém van, valamennyi napilaphoz hozzájuthatok Ha nincs, akkor mérgelődöm, s várok egy órát, hogy a ritka járatú autóbusszal hebumllzzak a IlÉV-állomásra. (Ott két új­ságárus dolgozik.) Előfordul, hogy a Dunaka­nyar gyöngyszemének centru­mában sem kapok megyei la­pot, olyankor mondják is a kedves árusok: Adnék én szí­vesen, deltát általában keve­sebb példányt kapok a lapok­ból, mint amennyit megvásá­rolna a nép. Tessék talán elö­lhetni ... Megfogadván a bölcs taná­csot, előfizettem. Becsületem­re mondom, nap mint nap megkapom az újságot — uzsonna, vagy ha úgy jobban totszik, a délutáni négy, öt órai tea idején! Lépcsőházunk — s a környékbeliek lépcső­háza — postaládáiba ugyanis ez Idő tájt dobja be a napila­pot, leveleket, egyéb postai küldeményeket, avagy az rTekről szóló értesítést a de­rék kézbesítő. Mentségére szóljon, nem S tehet róla: naponta több tu­cat kilométeres útja végezté­vel jut el hozzánk. De mit kezdjek én azokkal a koraesti. Üresnek tűnő pa­pírivekkel, melyek tartalmát már a reggelente — protekció­val, kunyerálással, kölcsönké­réssel — megszerzett, akkor még friss napilapból ismerem? Hetente összerakom vala­mennyit. Hamarosan kezdődik a tanítás, talán papírgyűjtést ekeiét is szervez valamelyik szentendrei általános iskola... H. I. A. Házak, emberek, esetek Ki engedéllyé! - ki anélkül Éppen az építésrendészeti bírságokról beszélgetünk Sza­bó Józsefnéval. a dunaharasz- ti tanács építési előadójával, amikor ügyfél kopogtat és különös párbeszédet hallgatok végig. Középkorú asszony jött csekkért, amelyen a bírságot befizetheti. Udvarias, majd­nem baráti hangú a társalgás. Az előadó elnézést kér, amiért nem mellékelt a határozathoz csekket, s emiatt az ügyfélnek kellett befáradnia és meg­egyeznek, hogy milyen részle­tekben rója le a több ezerfo­rintos büntetést. Udvarias párbeszéd — Általában nem tiltakoz­nak a megbírságolt építkezőle —■ mondja Szabó Józsefné, amikor bevallom, hogy meg­lepett az imént végighallgatott beszélgetés. — Az állampolgá­rok tudomásul veszik, hogy hibát követtek el, amikor en­gedély nélkül fogtak a mun­kához. Igaz, van egy bírósági ügyünk is, az illető a legkü­lönbözőbb fórumokat megjár­ta panaszával, amiért meg­büntettük az engedély nélkü­li építés miatt. A megyei ta­nács mérsékelte is az össze­get, de az állampolgár mégis a bírósághoz fordult. Ám nem ez a jellemző. — Általában mit építenek engedély nélkül Dunaharasz- tiban? — Családi házakat csak na­gyon ritkán. Ennek oka, hogy engedély nélkül nincs OTP- kölcsön sem. Ám különféle toldalékokhoz, isfállókhoz, ga­rázsokhoz gyakorta hozzáfog­nak érvényes tanácsi okmány nélkül. A gyakorlat az, hogy megbírságoljuk az építőt és ha kizáró ok nincs, megadjuk a fennmaradási engedélyt. A szomszédok jelentik — Hogyan szereznek tudo­mást az efféle szabálysérté­sekről? — Munkatársaimmal jól is­merjük a települést, rendsze­rint tudjuk, melyik épületre ad­tunk áldást és melyikre nem. De gyakori, hogy a szomszé­dok jelentik, mert túl közel épült a portájukhoz vagy el­vette a kilátásukat. Az utóbbi időben többször kellett bün­tetnünk, mert több engedély nélküli építkezésre bukkan­tunk. Egyik garázs, toldalék követte a m'ásikat, mert ha kiderült, hogy a szomszéd fel­húzta papír nélkül és nem lett következménye, a másik ház- tulajdonos is bátrabban vág bele az építkezésbe. Ám, ami­lyen gyorsan terjed ennek a híre, hamar köztudomású lesz az is, hogy mostanában több bírságot szabtunk ki. Ezért megszaparodnak az engedély- kérelmek. — Mi a taksa? Mekkora bírságokat kell fizetniük a szabályok megszegőinek? Nivényi génbank Tápioszelén Több ezer magmintát tárolnak Amikor az ember meglátja a dór oszlopos épületet és kö­rötte a csodálatos zöld környezetet — szinte irlgyli az ittenie­ket. Tápioszelén százötven hektáron száznyolcvanán dolgoznak az Ágrobotanikai Tudományos Kutató' Intézetben. Kiss Árpád osztályvezető irodája falán nagyméretű táblázat: Génbank-célú tartós magtárolás a címe, s az alkal­mazási lehetőségeket ismerte­ti: genetikai tartalékok, vala­mint nemesitési alapanyagok megőrzése, fajtafenntartás, rö­vid élettartamú magvak táro­lása. ‘ —. Amint látja — tájékoztat az osztályvezető —, egész te­vékenységünk arra irányul, hogy a meglevő genetikai for­rások ne vesszenek el. össze­sen harmincötezer tétel mag- mintával rendelkezünk. Fel­adatunk a szántóföldi és a zöldségnövények génbankjá­nak fejlesztésével kapcsolatos kutatás is. Begyűjtöttük pél­dául azt a paradicsomot, amely köztermesztésben már nincs, de nagyapáink kertjében még ott virított... — Milyen céllal? — Az itt begyűjtött anyagot felszaporítjuk, s kiültetjük például a Kiskunsági Nemzeti Parkba, vagy helybeli tenyész- kertbe, ahol tovább termesztik. Ezt a folyamatot nevezzük sta­tikus megőrzésnek. Évente ezer-ezerkétszáz tételt adunk át különböző kutató-, illetve oktdtási intézményeknek. —í Nyomon követhető-e te­vékenységük gyakorlati hasz­nossága? — kíváncsiskodom to­vább. — Nehéz — fontolgatja a választ az osztályvezető. A kérdést azonban már dr. Gáspár Gabriella kutató is hallja, aki éppen most lép a szobába, s azonnal ellenpéldá­val szolgál: — A Szegedi Gabonakutató Intézettel élő a kapcsolatunk. Az általunk begyűjtött tájfaj­tákból nemesitési alapanyagok, úgynevezett vonalak születtek, amiket átadtunk a szegediek­nek. Ezekből ott államilag el­ismert hibrideket neveltek ki. Most is próbálnak ki hibride­ket. — Még hozzáteszi: — Ezek azonban még nem az én eredményeim, hanem Székács Gabrielláé, aki nemrég ment nvugdí jba... Az osztályvezető elkísér a laboratóriumig. Kellemes séta­út az idegennek. Akinek azon­ban ezt naponta többször meg kell tennie, mégsem irigylésre méltó. Az épületbe lépve meglepő­dik az ember, egészen más la­boratóriumokhoz szokott. — Egy asztalon elfér száz fajta is — mondja Baji Béla szövettenyésztési laborvezető —, természetesen üvegekben. Így biztonságosabb a fenntar­tásuk is. Ez a szövettenyész­tés, mint módszer, új kiindu­lási alapanyagok előállításá­hoz segít. A tárolás külön klimatizált körülmények között — mínusz húsz foktői plusz négy fokig — meghatározott, ellenőrzött re­latív páratartalom mellett tör­ténik. Sőt, magot is tárolnak, természetesen kiszárítva. — A biotechnológia sejt- és szövettenyésztést jelent nálunk — fűzi még hozzá a laborve­zető. — Mi a jövő útja? — for­dulok'Ismét Kiss Árpádhoz. ­— Óriási igény lenne a gén­bankkal kapcsolatos kutatások fejlesztésére. Például: az itt meglevő gyűjteményekben rej­lő potenciális genetikai lehető­ségek feltárására, a genetikai­lag rendkívül változatos helyi tájfajtákból új nemesitési alapanyagok előállítására. To­vább kellene fejleszteni a megőrzési módszereket is. Mindezekhez hozzájárulhat például az is, hogy a kutató- intézetnek rendkívül kiterjedt és nagyon jó nemzetközi kap­csolatai vannak. Részt vesz­nek többek között a KGST ál­tal koordinált közös génbanki metodika kidolgozásában — a Szovjetunióval, az NDK-val, Lengyelországgal, Bulgáriával és Csehszlovákiával együtt. Az ENSZ élelmezésügyi bizottsá­gán, a FAO-n keresztül pedig nyugat-európai génbankokkal veszik fel a kapcsolatot. Vennes Aranka Napkutatás. A Nap tevékenységének megismeré­se világszerte fontos feladata nap­jaink csillagászatának. Ezért a Föld különböző pontjain, több száz megfigyelő állomás végez prog­ramszerű észleléseket. Ilyen — a párizsi Világ Adatközpont koordinálása szerint zajló — észlelési munkában vesz részt az MTA Napfizikai Obszervatóriuma is. A jelenleg folyó mun­kában a földi megfigyelések mellett részt vett az amerikai űrrepülőgép legénysége is. A várható eredmények ígéretesek, mert az űrben és a Földön egy Időben készült fotográfiák ösz- szevethetők lesznek. Az észlelőhclyiségben színszűrőkkel ké­szítenek fotókat a Nap felszínének kiválasztott rétegeiről. — Ez változó, a felépített ház, toldalék nagyságától is függ. A közelmúltban az egyik haraszti építkezőnek a palá­ból felhúzott gazdasági létesít­mény után több mint ötven­ezer forint lett volna. Arány­talanul súlyos büntetésnek tartottuk, ezért kértük, hoz­zon számlát* a beépített anya­gokról, hogy ezek arányában megállapíthassunk egy reáli­sabb bírságösszeget. Persze Dunaharasztin sem az engedély nélküli munka a jellemző. Bár csökkent a be­nyújtott építési engedélyek száma, évente legalább hat­vanöt új ház készül a telepü­lésen. Tavaly kilencven taná­csi telket osztottunk ki, ezek bérlőinek egy része már meg­kezdte a fészekrakást. De a nagyközség belső részein, ahol már nincsenek szabad par­cellák, egyre több a bővítési, emeletráépítési, tetőtérbeépí­tési kérelem. Az otthonteremtők döntő többsége egyedi tervek alap­ján építkezik. Kevésbé isme­rik az ajánlott és típusterve­ket, s aki válogatott is ezek közül, "tannak véleménye sze­rint kevés a valóban modern, jól használható, egyedinek ható terv a választékban. Kisebbeket építenek — Általános tapasztalat — mondja az előadó, miután fel­világosítást adott az egyedi ügyfélnek —, hogy az utóbbi időben kisebb alapterületű házakra kérnek engedélyt. A tervezett otthonok két-három- szobásak, s rendszerint tető­térbeépítésre van lehetőség. Ám a családok anyagi hely­zete nem teszi lehetővé, hogy ezt azonnal kihasználják. Épülneik persze kisebb házak is. Szabó Józsefné elmondja, hogy az előbbi ügyfél is ilyen­be fogott. Középkorú rokkant nyugdíjas asszony, äki ember­féléi? körülmények között la­kik albérletben. Lehetősé­geinkhez mérten segítünk ne­ki és őszintén szurkolunk, hogy sikerüljön. M. K. Aszfaltfiniser az Ml-esen Az Ml-cs Autópálya Főmérnökség az ősszel átadja a forga­lomnak a Bicske—Herceghalom közötti újabb 12 kilométeres szakaszt a 26—38 kilométeres szelvényben. Jelenleg a K—20- as réteget teríti 8 méter szélesen az aszfaltfiniser. Budakeszi új iskolája Becsengetésre elkészül Budakeszi legrégibb általá­nos iskolája a, három tanter­mes Bagolyvár, mint az ere­detileg tervezett korszerűsí­tést megelőző statikai vizsgá­latok megállapították: taní­tás céljára tovább nem alkal­mas. Az épületet az illetéke­sek életveszélyessé nyilvání­tották. A szakvélemény egyéb­ként teljes födémcserét is elő­irt, ezzel együtt a felújítási költség megközelítette volna az 5 millió forintot. Gyors számítás után a he­lyi tanácsnál. úgy vélekedtek, hogy inkább felépítenek egy harmadikat a két FORFA-is- kola mellé. Ebben négy tan­terem és két szertár kap he­lyet. A döntésnél nemcsak az játszott szerepet, hogy ez a megoldás olcsóbb és plusz egy tanteremhez juthatnak, hanem a tény; így kialakul­hat égy olyan általános iskola komplexum, ahol az üzemel­tetés feltételei ésszerűbbek hiszen tanárok és diákok egy helyen dolgozhatnak. Forró munkahelyeken Kánikulai tapasztalatok Tartós kánikulát hozott az idei nyár. Ebbe az örömbe azonban — mint mindig —, üröm is vegyült: a nyaraláshoz ideális idő komoly megterhelést jelent a legtöbb munkahelyen, elsősorban az úgynevezett melegüzemekben, de például a közlekedésben, az építőiparban dolgozók helyzete sem irigy­lésre méltó. A test elnehezül, a figyelem csökken, a reflexek lassulnak, nő a balesetveszély —, s mindezek 200 ezer dolgo­zót különösen érzékenyen érintenek. Ok dolgoznak az emlí­tett „forró munkahelyeken”. Nem tudni még, hogy vég­legesen búcsút mondott, vagy ismét visszatér a kánikula. Mindenképpen érdekes a ha­tása. Milyen előírások segíte­nek elviselni a forróság okoz­ta munkahelyi többletterhe­lést? — kérdeztük Gáspár Im­rénél, az Országos Munkavé­delmi Felügyelőség felügyele­ti főosztályának vezetőjét. Vá­lasza: — Rendelet írja elő, hogy bizonyos hőmérsékleti hatá­rok elérésekor, tehát kániku­lában, a vállalat köteles a dolgjzóknak 0,1 százalékos konyhasó tartalmú szénsavas vizet folyamatosan biztosíta­ni. Ugyancsak rendelet sza­bályozza az egészségre ártal­mas munkakörökben dolgo­zóknál a munkaidő-korláto­zást és a pihenőidőt. Ezeken túl, egészen részletesen maga a vállalati kollektív szerződés tartalmazza mindenütt az egyes munkakörökben betar­tandó egészségügyi és baleset- elhárítási előírásokat, többek között a higiéniai követelmé­nyeket is. Mindezek ugyanis kánikulában különösen fon­tosak. Az OMF 251 felügyelője a helyszínen, a munkáltatóknál, a munkahelyeken ellenőrzi a szabályozást is, az országos hatáskörű rendelet végrehaj­tását is. Tapasztalataink sze­rint a szénsavas vizet min­denütt biztosítják, bár sok­szor nem az előírt sótarta­lommal, mert legtöbben ezt nem nagyon szeretik. Az iz­zadtsággal a szervezetből el­távozott sót azonban az étel­ben lévő sóval is lehet pó­tolni, így az utóbbi nem túl nagy szabálytalanság. Prob­léma inkább a munkaidő- és pihenőidő kánikula időszaká­ban történő betartása körül van. A munkáltatók ilyen esetekben a munkaerőhiányra hivatkoznak. Sajnos, a tavalyi azonos időszakhoz képest a júniusi kánikulában megnőtt a • bal­esetek száma, mint azt a már pontosan összesített statiszti­kánk bizonyítja. Ez azonban többnyire nem a túlmunka miatt fordult elő, a balesetek nagyobb része inkább a mun­kába menet, munkából jövet, illetve a közlekedésben dol­gozók körében történt, vala­mint a gépek mellett, a ma­gasban dolgozóknál. Idén jú­niusban a halálos balesetek száma 50 százalékkal volt magasabb múlt év júniusá­hoz képest. Ez azt jelenti, hogy tavaly 30 ember halt meg olyan körülmények kö­zött, amelyek üzemi baleset­nek számítanak, az idén jú­niusban pedig 45. Tavaly nem volt tartós kánikula ebben a hónapban, idén volt. Ennyi az összefüggés, nem több. Az Országos Munkavédelmi Felügyelőséghez érkezett je­lentések szerint a baleseti ; helyzet sajnos, júliusban is rosszul alakult. A munkálatok a közelmúlt ban kezdődtek, s a technoló­gia sajátosságából adódóan az épület már áll, egy hété hozzáláttak a villany- és a központifűtés-szereléshez is. Vizesblokkra nincs szükség, mivel a két épületet összekötő átjárófolyosó segítségével a már meglevő mosdókat hasz­nálhatják. A solymári költségvetési üzem hat munkása; kőműve­sek, asztalosok és ácsok az ünnep előtti utolsó munkana­pon serényen dolgozták. — A Nyugat-Magyarorszá­gi Fagazdasági Kombinát so­ron kívül biztosította szá­munkra a szükséges elemeket és ányagokat, így fennakadás nélkül haladunk — vélekedik Vámos György kőműves. — Budakeszin már ismerősök ■vajgyun^ hiszen, mi építettük .— ugyanezzel a technológiá­val — a nagyközség két ABC- áruházát is: A villany és a központi fű­tés tervezését, kivitelezését két helybeli kisiparosra bízta a tanács." Nagy János és Hu­ber Lőrinc évek óta rendsze­resen és örömmel fogadják a megbízásokat. Munkájukra, csakúgy, mint a solymáriaké­ra — nincs panasz. — Az ünnepek alatt is dol­goztunk, hogy teljesíthessük vállalásainkat — mondja Hu­ber Lőrinc víz- és központi­fűtés-szerelő. — Itt szeptem­ber 1-re mindennek készen kell állnia a tanulók fogadá­sára. Méghozzá úgy, hogy az épület és a szerelvények bír­ják a strapát — teszi hozzá. — A világítás a szabvá­nyoknak megfelelő, mert olyan fénycsőarmatúrákat építünk be, amelyek igazodnak a kö­vetelményekhez; iskolavilá­gításra készültek, egyúttal nem bántják a szemet — ma­gyarázza Nagy János villany- szerelő kisiparos. Mint azt a Budakeszi Nagy­községi Tanács műszaki cso­portvezető-helyettesétől, Alb­recht Jánostól megtudtam, az új iskola költségvetése 4 mil­lió 468 ezer forint. Vagyis egy-egy tanterem alig több mint 1 millió 110 ezerbe ke­rül, ami elfogadható árnak számít. Ezért a pénzért a ko­rábbinál jóval egészségesebb körülmények közé kerülnek a gyerekek, b'ár a tanterem- hiány korántsem oldódik meg. Budakeszin ugyanis a követ­kező években sem csökken r.z általános iskolások létszáma, ami azt jelenti, l)ogy az alsó tagozatosok változatlanul dél­előtt és délután is járnak is­kolába, Több tanterem építé­sére azonban nem futotta a nagyközség pénztárcájából. Az a jövő titka még, ml lesz a sorsa az életveszélyes­sé nyilvánított Bagolwárnak. Ez volt ugyanis Budakeszi el­ső elemi iskolája, amely a múlt század fordulóján épült. Azóta műemlékké nyilvání­tották. Helyreállítani, méltó funkciót adni. az itteniek ál­dozatokat kívánó, de szép kö­telessége. Fazekas Észté*-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents