Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 194. SZÄM 1385. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP Sával és kenyérrel Amikor bemondta: Magyarország Még karnyújtásnyira vannak a moszkvai élmények a VIT- en azok számára, akik ott vol­tak. Mindennapos, megunha­tatlan beszédtéma munkahe­lyen, a családban, de az utcán is, ha megismerik őket, min­denki erről kérdez. Nem okoz nehézséget a válaszadás, in­kább az, hogy mit emeljenek ki a sok élmény közül. Ferenci Béla, a DCM KISZ- bizottságának titkára is ugyan­így van ezzel. Nem kell sok nógatás, csak úgy áradnak be­lőle a történetek, s miközben beszél, mintegy illusztráció­képpen jelvényekkel, kendők­kel, képeslapokkal teli táskák­ból emel ki egy-egy darabot. w — Hogy kerültél a VIT-de- legációba? — kérdezem, mire gyors mozdulattal a falon levő nagy vörös KlSZ-vándorzász- lóra mutat. — Ennek a zászlónak kö­szönhetem. A lehetőséget je­lentette, hogy küldöttet vá­laszthattunk a VIT-csapatba. Én külön megtiszteltetésnek éreztem, hogy rám esett a vá­lasztás. Éppen ezért kötelessé­gemnek érzem megosztani mindenkivel az élmények min­den percét. Diavetítéses elő­adásra készülök, amit az összes megyei résztvevő felvételeiből válogatunk össze és sokszoro­sítjuk, így mindenkinek a leg­javát mutathatjuk. Én körül­belül 250 képet csináltam. — Rendszeresen kaptunk tu­dósításokat a találkozó idején, de egészed más így hallani. Mikor kezdődtek azok a bizo­nyos felejthetetlen élmények? — Mindjárt az odautazás fantasztikus volt. A nagyobb városokban megállt a vonat és mindig időzött annyit, hogy az ott lakók üdvözölhessenek. Sóval és kenyérrel vártak min­denütt. A több száz ember lát­ványa, akik mind hozzánk jöt­tek ki az állomásra, nagyon gyorsan megalapozta a hangu­latot. Már ott helyben elkez­dődött a jelvénycsere, pedig még nem is Moszkvában vol­tunk. Amikor megérkeztünk, a legnagyobb meglepetés az volt, hogy a szálloda huszadik eme­letén, ahol a szobáink voltak, az ajtón már ott szerepelt a nevem. Az egész beköltözés fél óra alatt lezajlott. Megkaptuk az étkezési jegyeinket is, sőt a szobából, közvetlen tárcsázás­sal, haza is telefonálhattam. A következő felejthetetlen, libabőröztető élmény a meg­nyitó volt, amikor egyenruhá­ban megjelentünk és bemond­ta a hangosbeszélő, hogy Ma­gyarország. A lelátókon feláll­tak a helyükről a nézők, úgy tapsoltak meg bennünket, ami, amellett, hogy magyarok va­gyunk, szólhatott a megjelené­sünknek is, ahogy az egyforma öltözetben szépen vonultunk. Egyébként elmondhatom, hogy a magyar delegáció nagyon népszerű volt. Különleges helyzetben érezhettük magun­kat, egyedüliek voltunk, akik éjjel kettőkor is kaptunk va­csorát. Ugyanis ilyenkor ér­tünk haza. Az alvási időt szük­ségképpen minimálisra csök­kentettük. Aki éjfél előtt lefe­küdt, biztosra vehette, hogy kimarad valamiből. w — Mennyire volt kötött a program és egyáltalán, hogy telt egy napotok? — Minden reggel hétkor megkaptuk a számítógépes programtervezetet, amiben szerepelt a délelőtti kötelező találkozók ideje, helye, vala­mint az összes választék meg­jelölve, hova hányán mehet­nek és melyik busz mikor in­dul. — Hogy ismertétek ki ma­gatokat annyiféle nyelv kö­zött? — Az előadásokon általában minden csoportnak volt tolmá­csa. Ez azért volt nagyon fon­tos, mert hiába tudtunk elbe­szélgetni oroszul egymás kö­zött, annyira nem tökéletes a nyelvtudásunk, hogy az el­hangzó politikai beszédeket is megértsük. A társalgással vi­szont valóban nem volt gon­dunk. ötnyelvű VIT-szótárunk volt, amit itthonról vittünk magunkkal. Ez a keskeny, hosszú formátumú könyvecske a leggyakrabban előforduló ki­fejezéseket. mondatokat tartal­mazta. Így, ha akartunk, játszva elbeszélgettünk akár spanyolul is. Nem lehet leírni azt az él­ményt, milyen hangulata volt a délutáni baráti találkozók­nak, amikor mindenki min­denkit megszólított és emlék­tárgyakat, címeket cseréltünk. Szálloda a Szentháromság téren? Költöznek a város hivatalai A járások megszűnése, a közigazgatás reformjának be­fejezése óta számos találga­tás, ötlet, javaslat járta be a várost arról, mit is lehetne kezdeni a buszpályaudvar melletti négyszintes, jó kar­ban levő, még ma is kprsze- rű irodaházzal. Szó volt róla, hogy felsőfokú tanintézet kezdhetné meg benne műkö­dését. Olyan tervek is napvi­lágot láttak, hogy kollégium, esetleg szakközépiskola mű­ködhetne falai között. Mások azt javasolták,'itt nyíljék meg a város régen hiányolt szál­lodája. Az alapos szakmai vizsgá­latok, minden szempontot fi­gyelembe vevő tárgyalások azonban megállapították, hogy ezek az elképzelések nem valósíthatók meg. Mint Ritecz György, a városi tanács el­nökhelyettese tájékoztatott, a végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén végül is a következő (megoldást fogadták el. A hivatal épületébe — megfelelő átalakítások után — a járási rendőrkapitányság költözik. A Szentháromság téri régi barokk épületük ki­válóan alkalmas lehet szállo­da céljára. Ez a palota a tör­ténelmi városközpontban van, pontosan a városi strand és a fedett uszoda mellett, tehát színvonalas szolgáltatást nyújthatna vendégeinek. Jól jár tehát az a vállalat, amelyik vállalkozik az épület átalakítására és üzemelteté­sére, annál is inkább, mert térítés nélkül juthat a leg­alább 20—25 millió forint esz­mei értékű házhoz. A vállalkozót egyelőre még nem találta meg a tanács, de remélik, mihamarabb akad megfelelő, megbízható part­ner. Mindehhez azonban gon­doskodni kell további két in­tézmény: az egyelőre még mindig a volt járási hivatal­ban lakó KÖJÁL és a Föld­hivatal elhelyezéséről. Ügy tűnik, erre is megta­lálta a tanács a megfelelő megoldást. A Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomás az épület felújításának befe­jezése után a városi tanácson kaphat helyet. Sokkal nehezebb dió a ha­talmas iratanyaggal rendelke­ző Földhivatal elhelyezése, őket a tervek szerint az Er­zsébet utcai Afész-ircdákba költöztetnék. A fogyasztási szövetkezet a jelenleginél szintén, nívósabb elhelyezés­hez jutna a Március 15. téri Kúria épületének emeletén, amelynek földszintjén a szö­vetkezet beruházásában nívós éttermet nyitna a szövetkezet. A sokáig várt döntés sze­rencsés megoldásnak látszik, hiszen valamennyi intézmény kényelmesebb körülmények között működhet tovább, s ez nemcsak a számukra előny, de a város és a környékbeli települések lakóinak is jobb szolgáltatásokat biztosít. A pontos határidőkről ter­mészetesen a városi tanács vezetői egyelőre nem tudtak tájékoztatást nyújtani. Az azonban bizonyos, hogy belát­ható időn belül e változások­kal ismét gazdagabb lesz a város, s jövőre már költöznek a hivatalok. Cs. A. Beváltatlan ígéret Korai, megalázó tapasztalat Ez csak egy töredéke a gyűjteménynek, amelyben minden tárgynak története van A szerző felvétele A beszélgetés ugyancsak a ki vagy, honnan jöttél, mivel fog­lalkozol téma körül csoporto­sult. Találkoztunk, ez volt a cél. Nincs ilyenben mindennap részünk, nem találkozunk tur- bános török fiúkkal az utcán, akik letekerik turbánjukat azért, hogy elajándékozzák, vagy elcseréljék. Ott nem volt meglepő, ha valaki megszólított és kérte a trikódat az övéért cserébe, vagy tüzes ritmusú afrikai dobpergésre gyönyörű fekete lányok maguk közé invitáltak. Gyorsan föloldódtak a gátlá­sok, megszoktuk a közvetlen­séget. A politizálásnak ezt a módját mindenki nagy öröm­mel gyakorolta. w Órákig tudnék beszélni még, annyi hatás ért. Az egészre pe­dig a záróest tette fel a koro­nát. Nem is a különböző ak­robatikus mutatványok voltak a fontosak, legalábbis nem kü- lön-külön. Inkább az összha­tás, az a nagy kavalkád, ami az élőképben csúcsosodott ki. Egy-két hét múlva, ha ösz- szeállt a vetítendő anyag, na­gyon szívesen elfogadok min­den meghívást élménybeszá­molókra. Dudás Zoltán A nagymama, a,ki igen ne­hezen tud úrrá lenni felindult- ságán, azt mondja: írjam ki a nevét, de írjam ki a fiáét és a menyéét is, ha lehet, csupa nagybetűvel. Az övét azért, mert bármikor és bárhol vál­lalja a felelősséget azért, amit nekem elmond, a menye és a fia pedig megérdemlik a szé­gyent. Erre persze csak az lehet a válasz: mi nem azért írunk, hogy pellengérre állítsunk, ha­nem, mart elsősorban segíteni szeretnénk. Ez néha sikerül — és néha nem. Ebben az eset­ben például már eleve ború­látó az ember: megint olyas­miről van szó, amibe hatóság nem avatkozhat, amit egyedül az emberség intézhet el. De ha ez hiányzik? A nagymama által elmesélt történet így szól: — Fiam első házassága hosszú évekkel ezelőtt fel­bomlott. A kisunokám az any­jánál maradt, Pestre költöz­tek. A fiam egy idő után újra nősült; az új felesége tudta, hogy van már egy kisfia, de őt még a nászomék előtt is ti­tokban tartották, nekik még ma sincs fogalmuk arról, hogy volt egy előző feleség és egy kisgyerek ... A titkolózásnak az is vele­járója volt, hogy a fiam há­rom éve még csak nem is lát­ta a most már 11 éves gyere­két. Űj házasságából született egy kislánya, lehet a fia nem is hiányzik neki ... Az idén nyáron a kisunokámat lehoz­tam, hogy nyaraljon nálam. Ennek nem is volt semmi aka­dálya. És 6, amikor pár napja már itt volt, azt mondta: sze­retné meglátogatni az édesap­ját. El is ment .hozzá. Tőlünk nem messze laknak — és zo­kogva jött haza. Nagy nehe­zen elmondta: az apu kint szerelte a motorját az udva­ron, volt ott egy szőke kis­lány is —■jjiqjjtfl,. ő ßj: én test­vérem? — kérdezte —, de az apu elküldte. Nem ér rá, men­jen haza, mondta a kisfiúnak. Talán látta rajta, hogy ez rosszul esik neki, mert hozzá­tette: majd délután elmegyek a mamához és beszélgetünk. ::::: Pisti egész délután leste, mi­kor jön már az édesapja. Hiá­ba. A nagymama átérezte a gyerek minden kínját: a vá­rakozást, a becsapottság érzé­sét, az erősödő bizonytalansá­got, hogy ő nem fontos, ő az apunak nem kell. És reggel el­jött a szerkesztőségbe. Mesélt a családi perpatvarokról, ház- és udvarrészek miatti veszeke­désről, osztozkodásról, ami miatt a felnőtt családtagok között megromlott a viszony. Ami miatt ez is neheztel, az is haragszik. De mi köze va­jon mindehhez egy 11 éves gyereknek, akit nem érdekel se házrész, se ingóság, aki csak az apját szeretné látni? Kíváncsi voltam, mit mond a másik oldal. Mivel fnagya- rázza a megmagyarázhatat- lant: egy gyerek kirekeszté­sét a szeretetből, a vére sze­rinti apjához való tartozásból. Vajon mit mondhat az apa? És mit az új feleség, ha eszé­be juttatják, hogy ez az ő gye­rekével is megtörténhet? Elköltöztek — mondták a szomszédban. Minden szói és .búcsúzkodás nélkül. A csoma­golás minden bizonnyal már akkor zajlott, amikor a kisfiú az ígérettel ballagott hazafelé: „délután meglátogatlak...” A felnőttek jó része valami oknál fogva nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy űisz- szaemlékezzék a gyerekkorára. Elfelejti, hogyan gondolkodott, mit érzett, mik történtek, vele. Ha emlékezne, azt is tudná, hogy a gyereknek ugyanúgy — vagy még jobban — fáj a megaláztatás, a kirekesztett­ség, és mert koránál fogva is védtelen, kapaszkodik a sze- retetbe. Felnőttként már job­ban „egyensúlyoz” — de ha megöregszik, a szeretet is, csa­ládi kapcsolatok is újból egy­re nélkülözhetetlenebbek lesz­nek számára. Műgyepek a miítaSaj kérgén N ézem a kánikulában tik- kadozó gyepet a parkban. Ütőn, útfélen kiég, kipusztul. Jó lenne — ha még nem jött — rá egy kis eső. Nem több, egy éjszakai vagy egy egy napos szép, csendes eső. Ám amott, annak már az is hiába. Ki­égett. Csak egy-két gaz kan­dikál, virul közüle, szárát ma­gasra tartva, leveleit szétte­rítve, mintha azt mondaná: Emberi figyelj' rám, tanulni tőlem is lehet! Mit? Szívósságot, mélyebb gyökeret-eresztést. Ahá! Ta­lán itt van a rejtély?! Ezek a vékony talajba vétett, új fajta füvek nem olyan tűrőképesek, Saint a gazok? Ügy látszik. Szakember kéne, hogy meg­mondja. Kérdezzük, hiszen ő évtizedek óta kísérletezik: me­lyik a hő- és fagytűrő, melyik bírja jobban a taposást? Az biztos: ezek a gyepek aligha vetekedhetnének a lu­cernákkal. Hogy miért? Ezek a fehérjenövények — sokan nem tudják, csak a szakemberek — több méter mélyen eresztik gyökereiket a talajba. A gyenge, piperkőc, örökké ” csak kísérletezgetett hob­bikerti füvek, focipályagyepek viszont csak tikkadoznak a műkertek műtalajkérgén. Per­sze ezt is. csak akkor tehetik, ha még egyáltalán feléleszti őket a harmat. légi történetek Végül elengedték. Sírva jöttünk haza Vácra, a Ta­bán utcai nyomortelepünk­re. Még otthon is sírva majszoltam az üres vacso­rakenyeremet. ★ A másik történet 1977 augusztusában esett. Az irodába, ahol dolgoztam, panaszát elintézni, egy fa­lusi férfi lépett be. Szúrós szemekkel vizsgálni kez­dett, majd kibökte: Én ma­gát ismerem valahonnan. Én is ráismertem, és ki­futott az arcomból a vér. 1960 telén társaimmal el­indultunk, hogy az ötven­hatban széthullott terme­lőszövetkezeteket újra ösz- szekovácsoljuk. Nem volt könnyű dolgunk. Az egyik Vác melletti községben már egy hete jártuk a falut, amikor megtudtuk, hogy itt addig nem lesz szövet­kezet. amíg a kocsmával szemben lakó János bácsi, akinek az elkobzott hatmil­lió holdból öt holdat jut­tattak, alá nem írja a belé­pési nyilatkozatot. Illően bekopogtunk hoz­zá. Két napig mondtuk a magunkét, ő is a magáét. Akkor kiborultam, felug­rottam és dühösen kiabál­tam. János bácsi ijedten a falhoz hátrált, a felesége meg sírva mondogatta: „írd alá, János, hát nem látod, írd alá, János.” A férfi visszatért az asztal­hoz, és aláírta a belépési nyilatkozatot. Másnap az egész falu. Mindezt a másodpercek töredéke alatt újra átéltem. Tartottam tőle, szemrehá­nyások özönét zúdítja rám. De ő így folytatta: Maga vitt be a termelőszövetke­zetbe, ahol ágazatvezetö lettem. Ma már nyugdíjas vagyok, de van húsz ser­tésem meg hat tehenem. Jól fizetnek. A régi ház he­lyén is egy háromszintes épült. Fiam elvégezte Gö­döllőn az egyetemet, ma a szomszédos téesz föagronó- musa. Neki is van háza, nyaralója, meg egy Fiatja. Nekem már jó lesz ez a régi Skoda, amit ott lát az ablaka előtt. No. ha már íny összetalálkoztunk, meg­köszönöm, hogy belökdösött abba a szövetkezetbe. Az­óta több. puhább és fehé­rebb a kenyerem. Mészáros Gyula _ Tisztelt B. apuka és új csa­ládja — akik minden bizony­nyal név nélkül is magukra ismernek, de tartok tőle, hogy nem csak ők — nem gondol­ják, hogy érdemes ezen eltű­nődni ... ? Koblencz Zsuzsa Orvosi ügyelet Hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a város­ban. Hétfőn: dr. Kreiner Len­ke, kedden: dr. Halmos Éva, szerdán: dr. Tóth Mária, csü­törtökön: dr. Karádi Kata­lin, pénteken: dr. Bucsek Ti­bor, szombaton és vasárnap: dr. Kreiner Lenke. Az ügyeletes gyermekor­vos szombaton és vasárnap: dr. Shihl Aranka lesz. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Te­lefon: 11-525) található. Fo­gászati ügyeletet szombaton reggel 7 órától délután 1 óráig, vasárnap reggel 8 órá­tól délig tartanak. Az ügye­let helye: Cházár András utca 17. (A régi városi fürdő épülete.) ISSN 0133—27S0 (Váci Hírlap) Az alkotmány és a ke- nyer ünnepén, már évek óta, mindig ugyanaz a két történet jut az eszembe. Az egyiknek az időpont­ja 1935. Anyám jutalom­képpen elvitt Budára meg­nézni a Szent István-napi körmenetet. A járdaszegé­lyen kihúzott kordon mö­gött, a tömegben én is tág- ranyílt szemekkel csodál­tam az úttest közepén vo­nulók vagyont érő prémes dolmányait, arany tolifor­góit, ékkövekkel kirakott öveit, díszkardjait. Olyan volt, mint egy mesevilág, pedig akkor még nem tud­tam, hogy ennek a pár em­bernek ötmillió hold föld­birtoka valóban tündérvi­lágot varázsolt családjuk köré. A nagy nézelődés közben észre sem vettem, hogy az egyik lovasrendőr ficánko­ló lova fölágaskodott. Meg­lökött és hanyatt vágód­tam. Anyám felsikított, mi­re ketten is megragadták, és egy közeli kapualjba hurcolták. Arról faggatták, hogy ki a megbízója, hogy megzavarja a körmenetet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents