Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

fi tavalyit sosem gyártják Két évvel ezelőtt alakult meg a péceli vegyesipari szövetkezet coloritüzemének szakcsoportja, amely negy­venöt tagjának ad külön­munkát. ök szabadidejük­ben, a napi műszak után, ese­tenként pedig a hétvégeken foglalkoznak tapétacsík készí­tésével. — Erre az évre mintegy hétmillió forint értékű mun­kát vállaltunk — mondja Monori József, a szakcsoport elnöke. — Örömmel mondna- tn-m, exportunk is van, hiszen a tapétaesíkok mellett ruha- öveket js készítünk, ezek olyan népszerűek elsősorban Csehszlovákiában, hogy az idén kétmillió forintért kül­dünk termékeinkből a szom­szédos baráti államba. — Hova kerül a főtermék, a tapétacsík? — Ebből mostanában húsz­huszonötfélét készítünk, s a legnagyobb vásárlónk az Ápisz és az Ezermesterbolt Vállalat. Az előállított meny- nyiség mintegy harmadát a kesztölci Jószerencsét Ter­melőszövetkezet veszi meg, amely a tapétákat gyártja és szaküzleteiben a mi termé­künket is vele értékesíti. — Miért szeretik a péceli tapétacsíkot? — Valóban változatlanul nágy a kereslet iránta. Néz­ze! Reklamációt még nem kaptunk. Másrészt mindig újítunk a mintáján, a dom­borításán, a színein. A tava­lyit sohasem gyártjuk. ~ Részt vettek a legutób­bi őszi BNV-n. — Az idén szintén ott le- szi'ik az őszi vásáron a leg­újabb kollekcióval. F. I. Olvasóink fóruma Köszöiiini a gondoskodást A jövő tavasszal leszek 90 éves. Nehezen írok, de remé­lem, el tudják olvasni. Így sze­retném megköszönni azt a gon­doskodást, amit számomra és gondolom, minden más idős­nek nyújt a városi szociális in­tézmény. Kaptam gyorssegélyt tüzelőre, aztán rendkívüli se­gélyt is és .ha rászorultam va­lamire, még sohasem utasítot­tak vissza. Nagyon köszönöm mindezt az intézmény igazgatónőjé­nek, gondozónőjének, aki min­dig mosolyog és mindig ott van, ahol baj van, örökké fut, szalad. Kisnyug iíjas vagyok, lányom szintén kevés nyugdí­jat kap, évek óta beteg, nem tud rólam gondoskodni, így nagyon jólesik, hogy az állam törődik velünk. Dobos Ferencné Gödöllő, Költői A. u. 14. Előre leli már fizetni A városi kispályás labdarú­gó-bajnokság nyitánya előtti szövetségi napon természete­sen szó esett az Alkotmány Kupa állásáról is. A több he­tes küzdelem legjobbjainak ér­tékes díjakat ajánlott fel, a városi KISZ-bizottság, a Ha­zafias Népfront városi bizott­sága, a városi szakmaközi bi­zottság, a sportfelügyelöség, a Gödöllő Étterem és a Sport­vendéglő. Az új bajnokság előtt dön­tés született a nevezési — ez 500 forint — és a játékveze­tői díjról, ami 125 forint. Az utóbbit mérkőzés előtt kell le­szurkolni. Ezzel megszűnik az az áldatlan állapot, hogy a találkozók után egyesek való­sággal úgy koldulták össze a jussukat. Sajnos, nem egy já­tékvezetőnek még mindig tar­toznak csapatok. Hajrá, Csömör! Jól szerepelnek a Szilasmen- ti SK férfi kézilabdázói az NB II Középcsoportjában, ahol az őszi szezonban tizenegy mér­kőzést játszanak, s ebből ötöt idehaza, hatot idegenben. A csömöri pályán lejátszásra ke­rülő mérkőzéseik közül érde­mes lesz odafigyelni a követ­kezőkre: Csömör—Vác (au­gusztus 25., vasárnap, 17 óra), Csömör—Szolnok (szeptember 8., vasárnap, 16 óra), Csömör— Salgótarján (szeptember 29., vasárnap, 16 óra), Csömör— —Szeged (október 12., szom­bat, 15 óra). Az idegenbeli mérkőzéseket Tiszaföldváron, Kondoroson, Mezőhegyesen, Kunhegyesen és Százhalom­battán, a Dunai Kőolajnál játsszák. A tavaszi idényben az NB II Középcsoportjában a Szol­noki Olajbányász mögött a má­sodik helyen végzett a csömö­riek csapata. Ez azt mutatja: feljövőben vannak, s a csapat újra szebb reményekre jogo­síthatja a szurkolókat is. Ügy tűnik, hogy jó mérkőzéseknek nézhetnek elébe szurkolóik. Tegyük hozzá, szükség ■ is lesz a biztatásra, hiszen — mint láttuk — az őszi idényben ke­vesebb a hazai mérkőzésük. MŰLTUNK MEGISMERÉ­SÉNEK fontos záloga, hogy a történteket ne mai felfogás­sal, ne mai indulatai nkból fakadó érzelmeinkkel közelít­sük és nyilatkoztassuk ki. De józansággal, s főleg harag nélkül. A történteken ez már mit sem segít, de ártunk 'ön­magunknak, ha eltérünk a megítélés tárgyi, emberi, köze- gi, akkori valós arculatától. A magyar ember sorsa, éle­te, emberi létezése nagyon erős korlátok közé volt szorítva itt, a Kárpát-medencében. Hogy milyen rangok alakultak ki, nem akarom itt felsorolni; hogy miiyen fölény és lené­zés volt ember és ember kö­zött, arról sincs itt lehetőség szólni. (Igen hosszú volna.) De tudjuk, a mindenkori fenntar­tó erőnek, a kétkezi munkás­nak sem volt. könnyű sorsa. A földhözragadtak vagy a földnélküliek, az ipar felé utat találó • munkások vagy a munkát hiába keresők sorsa igen gyötrelmes volt. Mégis a munkáscsaládok (beleértve a földmunkásokat is) arra nevelték, . szoktatták gyermekeiket, hogy csak a munka adhat az emberi élet­nek értelmet. S a láb alatt le­vő gyerek már valóban pár éves korában kezébe vette ap- ja-anyja szerszámait;eszközeit. És csak így lehetett az, hogy az emberi élet, emberi fejlő­dés jóformán törés nélkül vi­vődött tovább. Ma meditálhatunk azon, ki­nek volt rosszabb: a cseléd­nek vagy épp munkát nem találó emberfiának? A cseléd még csak megkap­ta a járandóságát, a kialku­dott kommenciót, de a városi perifériára szorultak, tömegtá­nyákon élőik élete-sorsa sok­kal bizonytalanabb volt. A szüleim családjában volt cselédnek elszegődött testvér, de mesterséget tanult fiúgyer­mek is (mint apám), aki la­katosként vált munkássá. A szakember akkoriban (gyer­mekkorom idején) azonban alig talált vagy kapott mun­kát, s nemegyszer a cseléd­ként dolgozó testvér segített, mert juttatott a nélkülöző csa­ládunknak lisztet, babot, ku­koricát, zöldséget, gyümölcsöt, időnként baromfi-, disznóap­rólékot. Mi ezt úgy viszonoz­tuk, hogy segítettünk kapál­ni vagy a 'termésbetakarítás­kor az akkori háztájiban, ami járt a cselédnek. A környék összes uradalmi tanyáján otthonos voltam LUOI Rsgtcnzétt kiállítás A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 18., VASÁRNAP Séták a vámba Hol vannak ilyenkor a gyerekek? A várossá válás immár hu­szadik évében alig ismerünk rá Gödöllő belső területeire. Szemünk láttára nőttek ki vá­rosrészek, magasba emelkedő házak újszerűségei fogtak meg bennünket. Jelen írásunkban nem is ákarunk a távoli múltba ka­landozni, inkább csak a jelen fogható pillanatait akarják séta közben megmutatni. Tart­sanak velünk mindazok, akik rászánnak egy kis időt, s la­zítva az' izmokat a családdal, gyalogosan, birtokba véve a tájat, a város egy-egy részét, ismerkedni és gyönyörködni akarnak. Tizenhárom toronyház Legyen a Bútoráruház a ki­induló pont, s pillantsunk be nagy üvegportálja mögé. Több­féle bútorvariáns kínálja ma­gát. Kapható itt modern, min­den lakótérbe való berendezé­si tárgy, díszítő elem. A köz­vetlenül mellette felépült és igen nagy forgalmú ABC-be is benézhetünk. Az egyik legjobb ellátottságú élelmiszerüzlet Gödöllőn. \A város külső ré­szeiből is sokan felkeresik. Zöldség- és gyümölcskínálata azonban szegényes, de ott van az üzlet előtt a magán-kiske­reskedő jobb ellátású standja. Ahogy fordulunk, a lakótele­pi bölcsőde és óvoda újszerű épületei mutatják magukat, színes bokrok és fák természe­ti közegében. A túlsó oldalon kezdődnek a tízemeletes házak, amelyből, ha megszámoljuk, tizenhármat találunk, egyen­ként 44 lakással és öt négy- emeletes, 40 lakásos ház áll utunk vonalában. Ez a lakóte­lep a Stromfeld Sétánynak, a valamikori kastélyparkhoz tar­tozó Besnyő felé eső részén a hetvenes években épült, össz­komfortosak itt a lakások, a francia Stem-rendszerű építési módot alkalmazták. sóderes úton sétálóknak. De több, külföldről telepített kü­lönleges fafajta is fellelhető volt itt. Virágos erkélyek A sávházak és a tízemelete­sek között kezdődő térség ele­jén a Tanácsköztársaság em­lékére felállított szobrot cso­dálhatjuk meg, amely ökölbe szorított kéz formájú, virá­gokkal és vörös rózsákkal van körbeültetve. Az első tízemeletes ház föld­szintjén orvosi rendelők van­nak. Gyermekfogászati rende­lő működik az egyik négyeme­letes ház alsó szintjén. Gyer­mekjátszóterek váltogatják egymást, hinták, mászókák és homokozók , körül füvesített (növögető) fás részek terülnek el. Van itt például fiókkönyv­tár, Patyolat-felvevőhely, fény­képészműterem, férfi- és női fodrászat s újabban kis aján­dék- és divatüzlet. Nemrég nyílt a Borostyán eszpresszó, amely ízléses -rusztikus beren­dezésével várja és fogadja ven­dégeit. Irodája és műhelye van itt a városgazdálkodási válla­latnak. Kisiparos szolgáltatók névtábláival is találkozunk. Betonozott járdák és belső aszfaltos út, s a házak előtt ki­alakított parkolók. Itt-ott lát­hatók az erkélyeken a virágos­ládák, s egynémely nyitott ab­lakon való bepillantás ugyan­csak a virágok- szeretetéről árulkodik. Sokféle a szín, S arról is tanúskodik több ház környéke, hogy vannak, akik szívügyüknek tekintik környe­zetüket, fa- és virágültetéssel, a füves térség gondozásával, bokrok nyírásával üdévé te­szik. kezdeti mozgás mintha lelas­sult volna. Mintha a fáradtság jelei ütköznének ki az itt lakó­kon. Természetesen tudom: min­denkinek kijut a munkából, az elfoglaltságból. A gyerekeknek nehéz az iskolatáska, a felnőtt­nek a fizikai munka, míg másnak a hivatali teendő, vagy egyéb munka. De az már iga­zán félelmetes, amikor vasár- és ünnepnapokon kihalt ez a városrész, nincs mozgás, utóbb már az autók is alig gördül­nek ki innen (drága a benzin). Legjobban azonban a gyerme­kek jelenlétét hiányolom a te­rekről, a sportpályákról. Mivé fognak fejlődni, ha izmaikat nem használják, ha nem csap fel belőlük az öröm,' ha nem játszana k. Jól mutat Ügy látszik, a kényelem még kényelmesebbé tehet bennün­ket, de ajánlom szülőknek, gyermekeknek, fogják kézen egymást és fedezzék fel szélté- ben-hosszában a. várost, amely egyre nagyobbodik, amelynek lassan kétszázötven utcája lesz. Fedezzük fel a város új arcu­latát az ember legtermészete­sebb mozgása által, a gyalog­lással. E sétánk befejezéseképpen pedig kicsit pihenjünk meg a Fűtőmű utáni parkos részen és emlékezzünk arra: a Strom­feld sétány házainak építése előtt a gödöllőiek azon a vér leményen voltak, hogy kár megbontani a park területét s ebben igazuk volt. Más terület is alkalmas lett volna nagy házak építésére. Azonban le­gyen a múlté már ez a féltés is. Szép, jól mutató ez a vá­rosrész. Szántai Sándor Huszonöt tehetséges kisdiák vett részt a megyéből a szadai képzőművészeti táborban, ahol — a Székely Bertaían- emlékházban — rögtönzött ki­állítással zárult a program­juk. Képünkön: a textilfes­tők csoportja a tábor zászló­ját is elkészítette. Hancsovszki János felvétele A nap programja Augusztus 18-án: Gödöllő, művelődési ház: A . rovásírás története. A ki­állítás megtekinthető 10—18 óráig. Augusztus 19-én: Hangverseny, a Triesti Fér­fikar (NSZK) és a, Gödöllői Városi Egyetemi Vegyeskar részvételével, 19 órakor. A rovásírás története. A ki­állítás megtekinthető 10—18 óráig. Utcabál. Játszik a Smog együttes, 20 órakor. A.ugusztus 20-án: A rovásírás története. A ki­állítás megtekinthető 10—18 óráig. Ganz ÁsVIGY ­filmvetítés Húszan-huszonöten láto­gatják rendszeresen a Ganz Árammérőgyár nyugdíjas­klubjának foglalkozásait. Leg­utóbb — a Mokép Vállalattól történt kölcsönzéssel — két filmet vetítettek le a klubna­pon. Az Egy nap a Bükkben című alkotás hazánk e szép tá­ját mutatta be, még a Hideg­front, melegfront című film az egészségügyi felvilágosítást szolgálta. Drága autózás Műhold és fájós láb Béka m§] barométer A házak helyén bokrok és fák váltották egymást, a volt uralkodó osztály kastélybeli tagjainak sétálóútjai voltak errefelé. Szép fenyők, tölgyek, hársak és madárbogyót termő fák adtak enyhet a kavicscs­gyermekkoromban. Kereszt- apámék csak rövid időre sze­gődtek egy-egy helyre, s a nyári időt náluk töltöttem, fgy jól ismertem a Haraszti-ma­jor épp’ akkoriban (a harmin­cai években) korszerűsített te­henészetét és tejfeldolgozó részlegét. Ismertem a Babati tanya idillikus .környezetét, sokszor figyeltem a Babati ta­vakban a víztükör fölé emel­kedő, ficánkoló halakat. A volt Központi major, vala­mint a Szárító-puszta is sok gyermekkori emléket idéz, szintúgy az Isaszeg határában levő Szentgyörgy-puszta, va­lamint a Szentkirályi-major akkoriban híressé vált do­hánytermelése és hatalmas pajtákban való szárítása, fel­dolgozása. De sok időt töltöt­tem az Ilka- és Ürge-major­ban (Isaszeg és Nagytarcsa körzetében voltak), valamint a Sikátor-pusztán, mely viszont közel volt Rákospalotához. Ellátásomért, keresztapám és -anyám elvárták, hogy a mun­kájukban is segítsek. Mor­zsoljak kukoricát, készítsek venyigét, menjek el a járan- dóságbeli tejért, s minden A lakótelep befejezése előtt már tanácstagok szervezésében megkezdődött a sportpályák építése a területrendezéssel együtt. A parkrészből így kisa­játított területen azonban alig történik valami, valahogy a olyan dologban részt vegyek, melyet a gyerek is elvégezhe­tett. Hajtottam nagyökrös sze­keret, s trágyáztam az istál­lóban. De a szűkebb családi kör­nyezetünk is munkára nevelt, bennünket. Ha lehetett, apám megosztotta velem a munkát (én voltam a nagyfiú.) Har­madik-negyedik osztályos ko­romban már az iskolából oda kellett mennem, ahol apám dolgozott, mert vállalt kert­ásást, kertépítést, javított te­tőt, meszelt, szerelt Villányt, s időnként még lakatosmun­kát is végzett, javított vagy felszerelt zárakat. A legtöbb helyen azonban fát fűrészelt és hasigatott. Pincékbe vagy sifnikba raktuk őket szép sor­jában. Én húztam a fűrészt, bánni tudtam a baltával, s összerak­tam a fát. Apám pedig hagy­ta, hogy erősödjem (izmaim akkor alakultak), s mikor a gyöngyszem homlokomra ült, kivette kezemből a szerszá­mokat. s ő folytatta tovább. AZÉRT JÁTÉKRA IS volt időnk. De sok játékot, is űz­tünk akkoriban, felsorolni is hosszú volna. De a legszebb az volt, hogy gyermekként a munkát nemegyszer játékosan nevelték belénk. Okosan tették. Sz. S. A régi szántóvető ember éle­te mindig szoros kapcsolatban állt az időjárással: ha aszá­lyos volt a nyár, vagy hideg a tél, akkor a termés is igencsak kevéske. Ez a körülmény késztette a falvakat, tanyák népét, hogy figyelemmel kísérjék azokat a jelenségeket, amelyekből az időjárás egyes változásaira kö­vetkeztethetnek. A népi időjóslást két alap­vető csoportra oszthatjuk; a közvetlen közeli napok és az egyes évszakok időjárás-előre­jelzése. íme néhány példa, a teljes- .ség igénye nélkül: szigorú tél lesz, ha ősszel a kukoricacsö­veken pergamenszerű vékony levelekből tevődik össze a csu­hé. Ugyancsak ilyen időjárás­ra számíthatunk, ha a mada­rak felső tollazata alatt vas­tag pehelyréteg van Hosszú télnek nézünk elébe, ha a hör­csög már aratáskor megkez­di éléskamrájának feltöltését. Enyhe tavasz várható, ha kofán ébrednek téli álmuk­ból az ürgék. Száraz tavasz lesz, ha már februárban meg­indul a fű^fa nedvkeringése. Szép, csöndes nyarat jelez, ha .a verebek magányos fák ágaira szabadon rakják fész­keiket. Hosszú, szép ősz köszönt a nyárra, ha a mezei virágok a szokottnál illatosabbak. Ugyancsak ennek a jele, ha az almafa másodszor is virágzik. Hetekig tartó esőzést jelent, ha a varjak csoportokba ve­rődve, károgva szállnak a ha­tár felett. A közvetlen közeli időjárás­sal kapcsolatban is sok szólás­mondás forog közszájon. íme ezekből is egy kis ízelítő. _ Eső lesz, mert fürdenek a verebek a porban. Szél várha­tó, mert vörös az ég alja. Vi­har készül, mert nyugtalanok az állatok. Nagy udvara van a holdnak, há’:om napon belül eső lesz. Bármennyire is megalapo­zottak ezek a .megfigyelések, a ma embere már a levelibéka helyett a barométert, a mada­rak tolla helyett a műholdas időjárás-előrejelzést nézi. Sokan tartják azonban még ma is, hogy a legbiztosabb mé­gis egy-egy fájós láb, vagy-de­rék időjárásjelentése. Augusztus 18-án: Fehér Toll. Színes, szinkro­nizált NDK-kalandfilm, csak 4 órakor! Kenguru. Színes magyar ze­nés film, 6 és 8 órakor! Augusztus 19-én és 20-án: Éljen d’Afftagnan! Színes, szinkronizált francia rajz-ka- landfilm, 4 és 6 órakor. 3. számú űrbázis. Színes an­gol sci-fi. Csak 16 éven felü­lieknek, 8 órakor! ISSN 01 1957 (GödöJői ílfrlap) Tűrés nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents