Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-17 / 193. szám

#»rvr . MU. I Kl 1985. AUGUSZTUS 17.. S70M1UT 3 ÚJ LÉTESÍTMÉNYEKET AVATTAK KŰRÖSTETÉTLENTŐL GYÁLIG ■OnA HÉT HÍREHHUB DRÁGAKŐMŰVES © Nemzetközi konferencia zajlott le a fővárosban a melioráció szerepéről a termelésfejlesztésben. £ Szarvason megkezdte munkáját a Tessedik Sámuel me­zőgazdasági nyári egyetem. G A Zöldségtermesztési Kutató Intézet görögdinnye-fajtabemutatót rendezett Kecskeméten. D Tatabánya adott otthont a bányász fa­faragók országos táborának. D A hét híre az is, hogy kiállítás nyílt Kőszegen Ékszerek régen és ma címmel. Autóklub Számvetés és tervezés Elnökségi ülést tartott teg­nap a Magyar Autóklub Pest megyei szervezete. A megjelenteket dr. Csi- csay Iván elnök üdvözölte, majd Pintér Istvánná gazda­sági vezető beszámolt az első félév pénzügyi eredményeiről és a klubtagok számának ala­kulásáról. Eszerint mintegy tizenöt százalékkal nőtt a Pest megyei szervezet létszáma és jelenleg 32 145 tagja van. Az első félévben 48 százalékra teljesítették pénzügyi elő­irányzatukat és ez jónak mondható, mivel a sokéves gyakorlat azt mutatja, hogy a második félév ebből a szem­pontból jobb eredményeket hoz, mint az év első fele. Ezután Kesztler Vince mű­szaki vezető vette át a szót. Elmondta, hogy a szigetszent- miklósi és a százhalombattai műszaki állomás után harma­dikként Pest megyében Soly­máron is megkezdte műkö­dését egy ilyen autóklub-léte­sítmény, így újabb területet tudnak bevonni a műszaki vizsgáztatások e kedvezmé­nyes formájába. Tovább bő­vült a miniállomások száma is, a tavalyi tízzel szemben idén tizennégy — gyorsan népszerűvé váló — javítóhely várja a klubtagokat. Az autóklub segélyszolgálata az. idei, év első hat hónapjá­ban 3884 esetben nyújtott se­gítséget a rászorulóknak, kö­zülük 2085-öt díjmentesen a klub tagjainak. A közeljövő terveiről szólva Csicsay Iván elmondta, hogy szorosabbra szeretnék fűzni kapcsolataikat a klubtagság­gal, újabb szolgáltatásokat ve­zetnek be, például a külföld­re utazók számára biztosí­tással, kempingigazolvánnyal és MAK-hitellevelekkel állnak a rendelkezésükre. Zamárdi, az ifjú vöröske­resztesek vezetőképző tábo­ra. Az ebédlőben még az asztalokon is ülnek, egymás szavába vágnak — ha óra lenne úgy mondanám: majd kiesnek a pádból — a gyere­kek. Tudják a választ, milyen a jó fogkefe, a helyes öltöz­ködés, sorolják a káros szen­vedélyeket, a dohányzás ár­talmait, a csecsemők tápsze­reit, a kelengye részeit, a ba­bafürdetés kellékeit, avatottan mondják miként kell ellátni az égési sérültet, vagy aki koponyaalapi törést szenve­dett. S ami meglepő: a jó vá­laszokért itt nem csoki jár, fögmosópohár, szappan, pa­pírzsebkendő a jutalom, vagy éppen egy toll, melyen ez áll: védd a természetet! Éppen tizedszer Amíg a vetélkedő szüneté­ben peng a gitár, s száll a dal (Szólj, szólj, ha kell...), a tábor látogatója sétára in­dul. Megtekintheti a faliújsá­got. melyen a seprűk hiányzó szálai mutatják, hogy a siva­tagi Rohamkukac őrs netán a Náthás lapu, a Bors, a^ Ko­pasz kaktusz, vagy a Szőrös talpú hegyi güzii nevét viselő kollektíva hol tart a tisztasá­gi versenyben. Az iméntiek- ből is sejthető: jól megfér !tt a gyerekes vidámság, s a ko­molyabb foglalatosság. Krizsanyik Pálné, a Vörös- kereszt Pest megyei vezetésé-’ gének főelőadója idén éppen tizedszer szervezett ilyen tá­bort. Ahogyan mondja, csak­nem ezer felsőtagozatos vett részt eddig az ifjú vöröske­resztesek kistitkári kurzusán, most is 9S-an jöttek el nyolc napra a megye minden -zugá­ból Szigetcséptől Vúcszent- lászlóig, Pomáztól Jászkaraje- nőig. Huszonhat ezerre tehető az általános iskolákban a vörös­keresztes pajtások száma, s az iskolák felét évente ez a tá­bor látja el „frissen képzett” kistitkárokkal. ió ez a gyerekeknek, hiszen Alkotmányunk születésnap­jának méltó köszöntésére, az új kenyér ünnepére hogyan készülhetnénk másként Pest megyében is, mint hogy újabb létesítményeket adunk át rendeltetésüknek. Olyanokat, amelyek a köz érdekét szol­gálják, az ellátásban éppúgy segítőtársaink, mint a vállala­tok munkájában. Kőröstetét- lenben vagy Gyálon, egyre megy, a lényeg az, hogy az ünnepen gazdagodásunk, gya­rapodásunk jeleivel találko­zunk. ALKATRÉSZBOLT Alkotmányunk ünnepének tiszteletére tegnap adták át ünnepélyes külsőségek között az AUTÖKER Vállalat új, gyáli III. számú alkatrész­nagykereskedelmi telepét. Breizninszky Miklós, az AUTÖKER vezérigazgatója köszöntötte a megjelent ven­dégeket, a nagyközség politi­kai és társadalmi vezetőit, a kivitelezésben részt vett dol­gozókat és az impozáns léte­sítmény személyzetét. Avató beszédet dr. Szikszay Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke mondott. Kifejtette, hogy a Landler Jenő utca 73. szám alatt megépült, 200 ezer négyzetméter alapterületű, korszerű raktártelep intenzív beruházói és kivitelezői mun­ka eredménye. Nagy Sándor, az üzletág igazgatója ismertette felada­taikat, s egyúttal megragadta az alkalmat, hogy köszönetét fejezze ki a nagyközség poli­tikai, társadalmi vezetőinek a beruházást mindvégig segítő tevékenységükért. Itt említjük meg, hogy a gyáli Szabadság Tsz, az Ászfaltútépítő Válla­lat és az AUTÓKER 7,5 mil­társadalmilag hasznos ismere­tekhez jutnak, de nem tollal, papírral a kézben, inkább játszva tanulva. Jó az iskolá­nak, az úttörőgárdának. S a Vöröskeresztnek is. Hiszen a majdani aktivisták itt kap­nak kedvet a humanitárius munkához, jó néhányan talán az egészségügyi pályához is. Nagyok a terveim így van-e a valóságban? Hallgassuk csak a gyerekeket. Gyolcsos Tímea Ceglédről a Budai úti általános iskolából jött a táborba; — Idén lettem kistitkár, nyolcadikba készü1- lök. Korábban az alsó tagoza­tosoknak segítettem, vagy tíz alkalommal elvittem őket a közeli kiserdőbe, ahol össze­szedtük a szemetet. Egészség - ügyi szakközépiskolába készü­lök, azután talán szülésznő vagy asszisztens leszek. Már négy táborban voltam, de ed­dig ez volt a legérdekesebb, mert itt elsősegélynyújtást is tanultunk. Legutóbb részt vet­tem a városi versenyen, ne­gyedik lett az elsősegélynyúj­tó csapatunk. Kis iskola _ a miénk, alig kétszáz tanulója van, de nagyok a terveim. Szervezek majd vetélkedőt, tanfolyamot, előadást az egészséges életmódról, s ép­pen az én osztályom kezdtea társadalmi munkát a játszó­tér építésénél. Itt majd az is­kola vöröskeresztesei adnak ügyeletet, elvégre tudjon se­gíteni az ember, ha baleset történik... Termann Zsolt, a váci Pe­tőfi Általános Iskola leendő hetedikese ezt mondja: — Életem első tábora a mostani. A legjobb persze a fürdés a Balatonban. A legrosszabb ? Reggelente takarítani. Az in­kább lányoknak való. De azért még végezhet a szo­bánk a tisztasági verseny kö­zépmezőnyében ... Az én ter­vem, hogy ősztől az iskolában — nyoicszáz tanuló közül harminc vöröskeresztes — tisztasági ügyeletet szerve­zünk a folyosókon, az ebédlő­ben. A fogápolási hónap_ ide- i jén lesz majd vetélkedő is. A korszerű nagykereskedelmi lió forintos ráfordítással az országos nagynyomású gázve­zetékről közös gázfogadó ál­lomást épített részben saját célra, részben a gyáli lakos­ság ellátására. ABC ÁRUHÁZ Csak egy jó kis bolt hiány­zik még — hajtogatták az emberek minden falugyűlé­sen, fórumon az ezer lakosú Kőröstetétlenen. Napjainkra megvalósult a községbeliek régi vágya, tegnap délelőtt át­adták rendeltetésének az ABC- kisáruházat. A jászkarajenői és kőröste- tétleni községi közös tanács volt a beruházó. A SZŰVOSZ hárommillió forinttal járult hozzá az építkezéshez, a Dél- Pest megyei Áfész mint üze­meltető, egymillió forintot köl­tött a berendezésre. A jászka­rajenői Árpád Tsz építőbrigád­ja időben, jó minőségben és a költségvetésben megszabott összegen belül végezte el a mun­kát. A 240 négyzetméter alap- területű bolt egymillió forintos raktárkészlettel fogadta a vá­A kedvenc tantárgyam? A biológia. Orvos 'szeretnék len­ni. Erről jut eszembe: egy orvost is meghívok majd, be­széljen a munkájáról. Arról, hogyan látják el a sebesültet azután, hogy mi elsősegélyt adtunk neki. A zamárdi tábor nyárfái alatt kialakult kötődés néha egy életre szól. Tanú lehet rá Dölle Miklósné Bánfi Zsu­zsanna: — Hét éve járok eb­be a táborba, először még gimnazista ifiként. A Sztáron Sándor gimnáziumban ifjú vö­röskeresztes titkár voltam. Most Zsámbékon a tanító­képzőben tanulok levelező ta­gozaton, s ősztől Vácott a Juhász Gyula Általános Isko­lában tanítok, ott, ahol gyer­mekként magam is elszegőd­tem vöröskeresztesnek, s ahol gimnazistaként csecse­mőápolást tanítottam a ki­sebbeknek. Jó ebben a tábor­ban. Aki itt van, az érdeklői- dik ez iránt a szép, embersé­ges tevékenység iránt. Tele a tarsoly Hasonlóan vélekedik Süve­ges Eszter táborvezető is, aki már nyolcadik éve jár Za- márdiba a gyerekekkel. Most arra büszke, hogy a kilenc­venhat résztvevő közül hu­szonnyolc fiú, majdnem két­szer annyi, mint máskor. S ahogyan mondja, ők is ügye­sen pelenkázzák az élethű három és fél kilós babát, rá­termetten kötözik a sebeket, ötletesen állítanak össze egész­séges étrendet, még ha a ta­karítás a gyengéjük is. Az a táborvezető meggyőződése: a pajtások, akik itt készülnek fel iskolai vöröskeresztes kis­titkári 1 teendőikre, szinte ki­vétel nélkül jó segítői lesznek a pedagógusoknak. S, ha, hasznosítják is a sok-sok tud­nivalót, ötletet, amivel a tá­borban tömik meg tarsolyu­kat, akkor szinte bizonyos, hogy társaik számára is von­zóvá teszik majd a Vöröske­resztet. V. G. P. raktártelep tetszetős Irodaháza. Erdősi Agnes felvétele sárlókat. Az élelmiszeren kívül kerékpárokat, kismotorokat, porcelán- és üvegárut, fehér­neműt és híradástechnikai cik­keket is kínál. Az új létesítményt Podma- niczki István, a ceglédi városi pártbizottság titkára adta át Heimann Gyulának, a községi közös tanács elnökének. Sz. T.—T. T. SZÉP ISKOLA Általános iskolát avattak tegnap délután Pilisszántón. A 28 és fél millió forint érté­kű, 25 hónap alatt megépült létesítményt Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhe­lyettese adta át Nyers László- nénak, a helyi tanács elnöké­nek. A szalag átvágásánál egyebek között ott volt All Gyula, a Magyarországi Szlo­vákok Demokratikus Szövet­ségének titkára. A négy tan­termes, három előadóval, nap­közis foglalkoztatóval és egy 300 adagos melegítőkonyhával ellátott intézmény nemcsak a község oktatási gondjait oldja meg, hanem a lakosság sza­badidejének az eltöltését is szolgálja. ÜNNEP CEGLÉDEN Cegléd alkotmánynapi ün­nepségét tegnap délután a Nagykőrösi Konzervgyár hely­beli gyáregységében tartották. A Himnusz után Tankó Zol­tán, a városi népfrontbizottság elnöke köszöntötte a megje­lenteket, közöttük az elnökség­ben helyet foglaló Simon Já­nost, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét és Jakab Bé­lát, a megyei tanács osztályve­zető-helyettesét. Fekete Antal, a városi ta­nács elnöke, a Pest Megyei Ta­nács tagja mondott ünnepi be­szédet, hazánk, , alkotmányát, az államalapító István király történelmi jelentőségét és a kenyér ünnepét méltatva. Az új búzából sütött cipót a ceglé­di Lenin Tsz nevében Józsa István elnök és Boros János, a tsz pártbizottságának titká­ra adta át az ünnepség házi­gazdáinak, Hajagos József gyáregységvezetőnek és Lő- rincz Rudolf né pártalapszerve- zeti titkárnak. Még tart, a meleg és jövőre is lesz nyár — mondja a szlogen és nem is kell túl nagy reklám a szezon végi ki­árusításnak, vevő mindig van az árukínálatra. Bár az en­gedményes vásár a nyaralás és az iskolakezdés ideje közé esik, azért jut pénz erre is, ahogyan ezt a Pest megyei adatok is mutatják. Az idény talán legforróbb napján, a nyári vásár finisében keres­tem fel a szigetszentmiklósi Márka Áruházat. Bent vi­szonylag kellemes hőmérsék­let és — délelőtt lévén — lanyha forgalom fogadott. — Nem volt ez mindig így — tájékoztat Bakos György igazgató, és kijelentése egy­aránt vonatkozik a tempera­túrára meg a forgalomra. — Az első napok forrónak bizonyultak: ekkor volt az igazi roham, s ráadásul ép­pen elromlott a légkondicio­náló. Nincsen olyan anyag, ame­lyet ne lehetne ékszerként fel­használni, ezt mutatja az em­beriség történelme. A csont, a bőr, az állati fog, a kagylóhéj, a fa, a fémek mindegyike, a növényi rostok sokasága, az ásványok regimentje mind­mind szolgált, szolgál díszí­tésül, cicomaként, a toll, az agyag szárítva, égetve, a pa­pír ugyanúgy, mint a szőrme, csupán az a fontos, az érin- tott — és környezete — ékítés- nek tartsa, különlegességnek tarthassa azt, amit visel. Ami­ből logikusan következik: az ékszer koronként mást és mást fedett fogalomként, valójában soha nem volt azonosítható a nagy értékű vagyontárggyal. Szemben a közhiedelemmel, meglepően hangzik a szakem­berek közlése: a megyében nem lehetne olyan üzletet nyitva tartani, amely kizáró­lag ékszerárusításból megél­ne... ! Ezért azután — és még így sincsen sok ezekből a boltokból — az óra társul az ékszerhez, sokféle más dísz­tárgy szintén felkerül a pol­cokra, s mindezeknek köszön­hetően sikerül csak elérni, hogy az egy négyzetméter el­adótérre számított forgalom alapján a harmadik legyen a rangsorban a kereskedésnek ez a szakága. Így is az élel­miszerüzletek egy négyzetmé­ter eladótérre jutó eladásai­nak csupán a háromszorosát tudja felmutatni, ami — is­merve az ékszerárakat — nem valami meghökkentően nagy teljesítmény. Ékszerárak?! Máris rátévedtünk a megszo­kások útjára — figyelmeztet­nek a szakemberek —, hiszen ékszer kapható már hatvan, nyolcvan forintért is... Ho­gyan? Ügy, hogy nem szabad ékszer alatt kizárólag drága­követ, aranyat, ezüstöt érteni. Ékszer a bizsu is..., sőt, a szépen megmunkált hajcsat, díszfésű szintén az. Ékszerész szavunk nyelvújí­tás kori. Előtte drágakőműves­nek nevezték e szakma műve­lőit. Ez utóbbi sem túlságosan régi. Valójában az ékszerké­szítés — főként a gyémántnak az ilyen célra történő felhasz­nálása nyomán — a 17. század, ban lett hazánkban önálló mesterséggé, akkor vált ki az Általános tapasztalat, hogy a vásár kezdetén igyekszik mindenki beszerezni azt, amit kinézett, mert később kisebb a választék. A cipőosztályon járva valódi színes kínálatot láttam, elegáns, divatos szan­dálok sorát, ám ... — Egyik sincs 37-es méret­ben — sajnálkozik a vevők közül Hazafi Erika. — A hatszáz forint körüli ár sem 'túl olcsó, de vettem volna szívesen, csakhogy ebben a számban már kezdetben sem találtam szandált. A cipőosztályon a 800 ezres árualapból 388 ezer forint ér­tékű lábbeli kelt el, elsősor­ban női és gyermekcipőt vit­tek. A divatáruk portáján Hegedűs Lajosné informált: 600 ezer forint értékű árut vontak be a leértékelésbe, eb­ből gazdára talált csaknem félmilliót érő fürdőruha, kön­tös, otthonka, póló, férfiing és egyéb nyári holmi. ötvösök soraiból. A 19. szá­zad közepétől azután, a me­gyei iparhatósági iratok tanú­sága szerint, már megkülön­böztetnek (igazi) ékszerészt és divatékszer-készítőt. azaz nemcsak' a drágakőművesek kínálták áruikat, hanem a bi­zsunak is volt keletje. Hogyne lett volna, amikor nemcsak a fogalmat vettük át — bijou=* ékszer, csecsebecse, drágaság — a franciáktól, hanem magát a viseletét is, a gazdagok ék­szereinek olcsó utánzatait. Az már kérdés, hogy a franciák a keltáktól plántálták át nyel­vükbe a fogalmat..., taker- vényes az útja annak, az em­beriség közös kulturális kin­cseinek egy-egy darabja mi­ként, hová, milyen formában jut el. Ezeknek a kincseknek a tágabb és szűlkebb értelmű fontosságán azután lehet vi­tatkozni, tény azonban, hogy az országban évi hárommil- liárd forint körülire tehető az új ékszerek eladása. Ami va­lóban nem jelentős összeg. Ahhoz mérten, hogy alkohol­ra ennek a huszonötszöröse megy el... ! Kevés eszköz, nagy ügyesség — ez jellemzi ma is a mai drágaköművesek munkáját. A nagyító, a kőfogó, a csiszoló­korong, a konyhasó, az anti- moh, a faszénpor, a kénsav, il­letve az alakzó, irdaló,. ho- m olló pad, a poncoló, a horón- goló és még ezernyi apró anyag, eszköz, kellék rejlik az ékszeripar múltja és jelene mögött, ám egy-egy valamihez csupán néhány holmi kell, de annál több kézügyesség, kép­zelőerő, türelem. Vannak ék­szerek — igaz, nem tucatáruk —, amelyek elkészítése három­három és fél ezer munkaórába telt..., amit meg kell fizetni, azaz nem csupán a drágakő, az arany, a platina a drága. Per­sze, ezek sem olcsók. Az arány karikagyűrű grammját 1970- ben még 124 forintért mérték a megyében a házasulóknak, 1975-ben már 306 forintért, ma pedig ez utóbbi, tíz évvel ez­előtti árnak majdnem a há­romszorosáért ..., igein, erre mondják, nemcsak a szépsé­gért, hanem a szépért is ál­dozni kell, de biztos, hogy ami drága, az szép is?! Kelemen Lajosné azonban, aki lányával együtt jött néz- gelődní, hiába keresgél az engedményes árú fürdőruhák között. Az ő méretében csak importból való van a pulton, s azt nem adhatják olcsób­ban. Ám aki betér, könnyen elcsábul egy-egy szép ruha láttán, ha nem vásári cikk is az. Ezt erősíti meg Józáné Tóth Margit, a konfekcióosz- tály vezetője, aki elmondja, hogy a félmilliós értékű en­gedményes áron kínált ruhák, blúzok túlnyomó többsége már a nyári vásár kezdetén elkelt, de mellette értékesí­tettek sok frissen beszerzett női holmit is. összességében tehát sikeres volt a Márka Áruház első nagy szezon végi akciója. Pest megye ruházati szak­üzleteinek, Áfész-boltjainak hatvanhárommillió forintos árukészlete — amivel az ak­ciót kezdték — jócskán meg­csappant, hiszen érdemes egyharmadnyival olcsóbban vásárolni, s élünk is a felkí­nált lehetőséggel. Sz. T. <r A keíidás talán egy életre szól Vöröskeresztes titkárok tábora Mészáros Ottó A szezon végi vásár mérlege Mindkét fé! nyert rajta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents