Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-16 / 192. szám

1985. AUGUSZTUS 16 . PÉNTEK Állami Biztosító Kevesebb panasz, de nem kevés Évente mintegy hetvenezren fordulnak tanácsért, segítsé­gért, sérelmeik orvoslásáért az Állami Biztosító immár csak­nem egy évtizede működő köz­ponti ügyfélszolgálatához. Nya­ranta különösen megnövek­szik a forgalom, sokan kere­sik fel a biztosító szakembe­reit az utazással kapcsolatos biztosítások megkötése vagy a kártérítések ügyében. Ilyen­kor 60—70, de gyakran száz ügyfél is megfordul naponta az irodában. Az ügyfélszolgálat szakem­berei orvosolják a panaszokat is, amelyekből tavaly 3674 ér­kezett, ez 8,4 százalékkal ke­vesebb, mint a megelőző esz­tendőben. A panaszügyek szá­mának csökkenése annak kö­szönhető, hogy a biztosítások ma már jobban megfelelnek a lakosság igényeinek, s keve­sebb a panasz a kárrendezés­re, hiszen a technikai feltéte­lek mind Budapesten, mind vidéken sok helyütt javultak, gyorsabb, egyszerűbb lett az ügyintézés. Budapesten első­sorban az új, korszerű gépjár­mű-kárrendezési központ belé­pésével enyhültek a súrlódá­sok az autós ügyfelek és a biz­tosító között, bár a panaszok zöme még így, is a gépjármű- kárrendezésre vonatkozik. A panaszok legnagyobb ré­sze a tapasztalatok szerint ab­ból adódik, hogy az ügyfelek nem ismerik eléggé a biztosí­tási szerződésekben foglalt fel­tételeket. Ennek többek között az is oka, hogy a szerződés megkötésekor a biztosító szak­emberei általában csak az elő­nyökre hívják fel a figyelmet s nem szólnak a biztosítás esetleges árnyoldalairól. így végső soron a panaszoknak évente mindössze harminc százaléka bizonyul jogosnak. Az ügyfélszolgálat munkatár­sai az esetek döntő többségé­ben a törvényes -harmincna­pos határidőn belül orvosolják a panaszokat, s noha az ügy­felek' nem mindig kapnak kedvező választ, az utóbbi időben egyre kevesebb panasz­ügy végződik bírósági tárgya­lással. Az Állami Biztosító a pana­szok, reklamációk számának további csökkentése érdeké­ben fokozza a tájékoztatást, hogy mindenki tisztában le­gyen azzal, milyen feltételek­kel köti meg biztosítását. Ezen­kívül folyamatosan figyelem­mel kísérik a biztosítási konst­rukciókat, s ha szükséges, az igényeknek megfelelően vál­toztatnak a feltételeken. Vásárnyitás M egírtuk mi is: szűkebb pátriánkban befejeződött az ara­tás. An mielőtt augusztus '20-án az új kenyérnek tiszte­legve megemlékeznénk e hatalmas munkában részt ve­vők Helytállásáról, egy méreteiben is impozáns mezőgazdasági ünnep tanú: lehetünk. Ma délután tartják a 70. Országos Me­zőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár megnyitó­ját, s holnaptól a nagyközönség is felkeresheti a BNV terü­letén rendezett bemutatókat. A kapunyitásra már minden készen áll. A különböző pa­vilonokban számos hazai és külföldi kiállító várja az érdek­lődődet. s a szabad területeken is nagy a zsúfoltság. Van itt mind :n, a rendezők céljához hűen, átfogó keresztmetszetét adva a földművelés és állattartás elért eredményeinek. De nemcsak a jelenről alkothat képet a látogató, hanem bepil­lanthat a Közeli és távoli jövőbe is. Több standon például kor­szerű számítógépes rendszereket ajánlanak a szakembereknek a gyártók, köztük Pest megyeiek is. A vásái értékét, bár szokás a látogatók számával, a kiál­lítók sokaságával mérni, talán mégsem ezek szabják meg. Sokkal :nkább az, mennyire tükrözi egy ország mezőgazdasá­gának pillanatnyi fejlettségét, s mennyire képes hatni a jövőt alakító szakemberek gondolkodására. A feltöltődes, a felhal­mozott tapasztalatok, ismeretek átadása és cseréje nem titkolt szándéka a rendezőknek. Ehhez alkalmazkodva nem csupán egyszerű kiállításról van szó: mindennap több szakmai tájé­koztatót és találkozót szerveznek, s ezek egy részére a háztá­jiban, a kiskertekben gazdálkodókat is várják. Ezeken szó lesz á már .smert, de móg széles körben el nem terjedt termelési eljárásokról, ám elhangzanak olyan ismertetők is, amelyek tel­jesen új dolgokról szólnak majd. Érdemes hát nyitott szemmel és füllel járni-kelni a vásárvárosban. Annál is inkább, mert nemcsak az OMÉK-nek ad otthont a hatalmas terület: ezzel egy időben rendezik meg az AGROMASEXPŐ-t, valamint a technológiák és licencek szakvásárát is. A ma nyíló esemény kapcsolódik nemzetünk jeles történel­mi fordulójához, 1945-höz is. Külön kiállításon tekinthetik át a látogatók a magyar mezőgazdaság felszabadulásunk óta eltelt négy évtizedes fejlődését. Nem csupán fotók és tablók szólnak a múltról: a szabad területen régi, ma már csak a múzeumok­ból ismert gépek is láthatók. Ez a vásár a statisztikák szerint az OMÉK-ok történeté­ben a legnagyobb: soha ennyi kiállító, soha ennyi bemuta­tandó portéira nem volt még. A magyar mezőgazdaságban le­zajló gyors változásokat nyomon követve azonban nem tűnik merész jóslásnak, ha azt írjuk: múló rekord ez a mostani. F. Z. Uszonyok a lábakra A farmosi termelőszövetkezet melléküzemágából kerülnek ki a nyári strandszezon sokak számára nélkülözhetetlennek te­kintett búvárfelszerelései. Kooperációs partnereikkel közösen nemcsak a sokféle méretű uszonyt, hanem búvárszemüvege­ket is összeállítanak. Főidényben termelésük meghaladja a százezer darabot is. Veress Jenő felvétele Épül a nagymarosi vízlépcső A munkálatokat 1995-re fejezik be A vizek sokoldalú hasznosítására világ­szerte megkülönböztetett figyelmet fordíta­nak, hiszen a vízenergia jelentősége az ener­giaválság és a környezetvédelmi követelmé­nyek indokolt szigorodása miatt számotte­vően növekedett. Jelentős előny, hogy a víz­energia kimeríthetetlen, a vízerőműveknek pedig nincsenek káros melléktermékei. A vízlépcsők az energianyerés mellett szinte minden esetben biztonságosabbá teszik az árvíz és a belvíz elleni védelmet, segítik a vízellátást, lehetőségeket kínálnak a vízi szállítás bővítésére, az idegenforgalom fej­lesztésére is. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság 1977-ben szerző­dést kötött a Gabcikovo—Nagymaros vízlép­csőrendszer megvalósításáról és üzemelteté­séről. A szerződésben rögzített építési határ­időket a gazdasági feltételekben és körülmé­nyekben időközben bekövetkezett változások miatt 1983-ban módosították; a módosított államközi szerződés a vízlépcsőrendszer épí­tésének befejezését 1995-rc irányozza elő. Kidként is szolgál A vízlépcsőrendszer műsza­ki tervei szerint a Dunát Dii- nakilitinél felduzzasztják, ez­zel Pozsonyig a ma is meg­levő árvédelmi töltések által határolt területen egységes vízfelület alakul ki. A duz­zasztómű felett ágazik ki a Dunából a 25 kilométer hosz- szúságú üzemvízcsatorna, amely neik felső szakasza 17 kilométeren át töltések között halad a gabcikovói vízlépcső­höz, alsó szakasza pedig Pal- kovicovo (Szap) község köze­lében torkollik vissza a Du­nába. A 720 megawatt teljesítmé­nyű gabcikovói (bősi) vízlép­csőt hajózsilippel is ellátják, mivel az üzemvízcsatorna lesz a fő hajóút. A Dunakiliti és Palkovicovo (Szap) közötti Duna-meder — amely a duz­zasztóművön át állandóan frissítő vizet kap — továbbra is állandó vízfolyás marad, szükség szerint részt vesz a nagyvizek levezetésében és a jég lebocsátás’ában. A térség­ben a jelenlegi szélsőséges ta­lajvízjárás kiegyenlítetté vá­lik, és javulnak a belvízleve­zetés feltételei. A gabcikovói vízlépcső és Nagymaros között a hajózás­hoz szükséges vízmélységet a nagymarosi duzzasztómű ál­lítja be. Vízerőtelepe 160 me­gawatt teljesítményű lesz, az áthajózást itt is hajózsilipek oldják meg. Az épülő műtárgy kidként is szolgál Nagymaros és Visegrád között.------------1........ .......... Éj jei-riappal hajózás A létesítmények közül cseh­szlovák területen épül a gab­eikovói vízlépcső, az üzemvíz­csatorna és a dunakiliti táro­zó nagyobb része. Magyar te­rületen valósul meg a dunaki­liti duzzasztómű, a tározó ki­sebb része, valamint a nagy­marosi vízlépcső. A magyar— csehszlovák államhatár válto­zatlan marad. A vízi erőmű­A MEDOSZ Fest Megyei Bizottságának ülése Négy évtized a mozgalomban Rendkívüli ülést tartott tegnap a MEDOSZ Pest Megyei Bizottsága, Bu­dapesten a központi székházában. A napirenden szervezeti és személyi kér­dések, valamint a XXVI. kongresszusra való felkészülés szerepelt. Az ülésen megjelent és felszólalt dr. Arató And­rás, az MSZMP Pest Megyei Bizottsá­gának titkára. Jámbor Miklós, a Szak- szervezetek Pest Megyei Tanácsának vezető titkára. A résztvevőket dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára köszöntötte, majd javaslatot tett Major Péternek, a ME­DOSZ Pest Megyei Bizottsága titkárá­nak — saját kérésére — nyugállo­mányba vonulása miatti felmentésére s Grondzsák János megválasztására tett javaslatot. A résztvevők egyhangú sza­vazással felmentették tisztségéből Ma­jor Pétert és helyette megválasztották Grondzsák Jánost a MEDOSZ Pest Me­gyei Bizottságának titkárává. Ezután dr. Dobi Ferenc méltatta Major Péter munkásságát, aki csaknem 40 esztendőt töltött a szakszervezeti mozgalomban. Ezután a volt megyebizottsági titkár kért szót, megköszönte az elismerő sza­vakat és ismertette, hogy hol tartanak a MEDOSZ XXVI. kongresszusának megyei előkészületei. ★ Az embert tettei után ítélik meg. Major Péter esetében is ez az igaz. Im­már csaknem 40 éve, hogy eljegyezte magát a szakszervezeti mozgalommal, s az évtizedek során szinte minden akadályt legyűrt. Munkatársai szerint soha nem ismert fáradtságot. Munka­kezdéskor ő volt az első és ő ment ha­za legkésőbb. A munkatempót, amit diktált, kevesen állhatták mellette... Annak is csaknem 25 éve már, hogy a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Pest Megyei Bizottsága titkárává választották. Az évek során haja megőszült, egészségét is kikezdte az idő, de mozgása, tekin­tete most is fiatalos. Messziről indult, Csongrádról egy mezőgazdasági napszá­mos és téglagyári munkásnő gyerme­keként. Ö is szülei sanyarú sorsát élte a felszabadulásig. Kubikos és kőtörő volt. A környezet jó iskolának bizo­nyult. A baloldali eszmék hamarosan termékeny talajra találtak benne. Ez­zel magyarázható az az elhatározása is, hogy az 1941-től tartó katonásko­dást megunva 1944-ben átszökött a szovjet csapatokhoz és 1946-ban belé­pett a kommunista pártba. — A természetes és megítélésem sze­rint a legjobb utat választottam akkor — emlékezik Major Péter. Mint ifjú kommunista függetlenített munkatárs­ként dolgoztam az Üjonnan Földhöz Juttatottak Országos Szövetségében (UFOSZ), illetve a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségében (FÉKOSZ-ban). A két szervezet később a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) néven egyesült. Jelentős tisztségeket kaptam és nem volt ez másként 1952-ben a MEDOSZ megalakulása után sem. Tíz év múlva lett Pest megyei titkár. Környezetében még jól emlékeznek rá, mi mindennel kellett megküzdenie, hogy rendbe hozza a szétzilált szerveze­tet. — Hogyan summázza ezeknek az éveknek a tanulságát? — A titkárnak mindig tudnia kell, hogy milyen felelősséggel tartozik azok­nak, akik bíznak benne. Pest megyé­ben nem kevesebb mint 53 ezer szer­vezett mezőgazdasági és vízügyi dolgo­zó érdekvédelméről kell gondoskodni. Tudva azt, az eredmények az összefo­gás nyomán születnek. Szerencsés ember, állítják munkatár­sai, mert egész életében azt csinálta, amihez kedve volt. Azt is tudják róla, hogy gyűlöli az alkoholt, de névnapon, születésnapon koccintott munkatársai egészségére. Hirtelen tudott azonosul­ni sok mindennel, de változtatott állás- foglalásán, ha közben rájött tévedésé­re. Szavajárása volt „elvtársaim, ha már elérem, hogy nem két lábbal állok a féken, hanem eggyel, akkor az már eredmény’’. Ezt olyankor hangoztatta, amikor a munka értékeléséről volt szó. Most az egyik lábával valóban leszállt arról a képzeletbeli fékről, helyét más vette át. A számtalan kitüntetés tulaj­donosa azonban nem válik meg vég­érvényesen a szakszervezeti mozgalom­tól. Tapasztalatait, szaktudását átadja utódjának. A felmentését követően tar­tott fogadáson azt mondta: a kudarcok, a keserű élmények ellenére is sikeres életet éltem. Van két fiam, értük, a jövőjükért is érdemes volt megküzde­ni az élettel. Béna Zoltán vekben termelt villamos ener­gia 50 százaléka, evente 1,8 milliárd kilowattóra illeti Ma­gyarországot, ami évi 65Ü—700 ezer tonna fútőoiaj értekének felel meg. További előny, hogy a hirtelen megnőtt fogyasztás, vagy üzemzavar esetén a fo­lyamatos energiaszolgáltatá­son túlmenően a vizierömű- rendszer rövid idő alatt jelen­tős villamos energiát szolgál­tathat a magyar energiarend­szernek. A kialakuló hajóút a Duna Bizottság ajánlásainak megfe­lelően a távlati követelménye­ket is kielégíti. Megszűnnek a jelenleg még gyakori forgalmi korlátozások, lehetővé válik az éjjel-nappali hajózás, s a na­gyobb vízmélység révén több áruval terhelhetők az uszá­lyok. A korábban több ízben sú­lyos árvizekkel sújtott Sziget­közben jelentősen nő az árvíz védelmi biztonság, a talajvíz­szint szabályozása pedig a mezőgazdaság és az erdészet termelési feltételeinek javítá sához ad lehetőséget. A beru­házás keretében számos infra­strukturális létesítmény is épül: korszerűsítik a Duna­kanyar úthálózatát, megoldó­dik a Nagymaros—Visegrád— Dömös térség regionális csa­tornázása és szennyvizeinek tisztítása, partrendezések ja­vítják a környezeti feltétele­ket, valamint a településfej­lesztést. A megnövekedett víz­felületek nyújtotta lehetősé­gek, a szigetközi mellékágak bekapcsolása az állandó víz­forgalomba, a Mosoni-Duna vízhozamának állandósítása és függetlenítése a Duna vízjárá­sától közvetve fejti ki kedve­ző hatását a térség életkörül­ményeire. Felfrissül a Duna Kedvező változások várha­tók a Duna vízminőségének alakulásában is. Az utóbbi években Bécsben és Pozsony­ban új szennyvíztisztító mű vek épültek, Szlovákiában dol­goznak a Vág vízminőségének javításán. A VII. ötéves terv­ben megkezdődik Győr, Ko­márom, Esztergom, Tatabá­nya, Oroszlány szennyvíztisz­tító műveinek már régóta ese­dékes építése. A Gabcikovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer megépítése után a vízlépcsők turbináin átömlő víz jelentős mennyisé­gű oxigén felvételére lesz ké­pes, így öntisztuló képessége megnövekszik. Napjainkban a Duna szigetközi mellékág­rendszerében a nyár végi idő­szakokban általában kritikus­sá válik a víz minősége, a vízlépcsőrendszer megépítésé­vel azonban megoldódik a mellékágak állandó vízpótlá­sa, és folyamatosan felfrissü­lő. gondozott vízfelületek ala- ku'nak ki. összességében a Duna vizé­nek minősége ezen a szaka­szon is javulni fog. A víz­lépcsőrendszer megvalósítása a Szigetköz alatti kavicsréteg vizét friss vízzel dúsítja, a tartós vízszint kialakítása nö­veli a Duna menti kutak tűz­adó képességét, ezzel bővíti az ivóvízellátásra szolgáló vízkészleteket is. A dunakiliti duzzasztómű, a gabeikovói és a nagymarosi vízlépcsők összehangolt mű­ködtetése módot ad arra is. 5ogy mind az energiaterme­lést. mind a vízszolgáltatást, vagy akár a Duna élővilágá­nak mindenkori igényeit ru­galmasan és optimálisan ki­elégítse. Ennek érdekében a duzzasztóművek működését részletesen kidolgozott, szinn- rú üzemviteli rend hangolja majd össze. A vízszinteket számítógéppel folyamatosan ellenőrzik, s a kialakítandó komplex környezeti mérő- és megfigyelő rendszer is jelen­tősen segíti az ésszerű üzem­vitelt. Belasimul a tájba A vízlépcsőrendszer növeli az árvédelmi biztonságot: ár­vizek idején az energiater­melés fokozatosan leáll, a duzzasztás megszűnik és a Duna-meder a megnövekedett vízmennyiséget biztonsággal elszállítja. Ilyen esetekben te­hát a Duna vízjárása azonos lesz a jelenlegivel, az üzem­vízcsatorna azonban megoszt­ja a vizeket és megtöbbszörö­zi a Szigetköz árvíz elleni vé­dettségét. Az alatta húzódó szakaszon a nagymarosi rend­szerhez tartozó töltések és védelmi művek teremtik meg a biztonságot. A nagyvizek idején szünetelő duzzasztás azt is jelenti, hogy még nagy károkat okozó földrengés sem idézhet elő olyan helyzetet, ami veszélyes vízáradatot in­dítana el. A nagymarosi víz­lépcső folyamatosan bocsátja le a vizet, tehát a Nagymaros alatti szakaszon a Duna víz­járása és a Budapestet ellátó kutak vízadóképessége a mai­val azonos lesz. A tervek kiemelten foglal­koznak Esztergom városával és környezetével. A város tér­ségében a megépülő létesít­mények a legmagasabb árvíz­szintek kivédésére is alkal­masak lesznek. A Kis-Duna szabályozott víztükre nem függ majd a Duna vízállásá­tól. Esztétikus partvédőmű alakul ki, végleg megszűnik a talajvízveszély, s ez új lehe­tőségeket kínál a városfej­lesztésre. Megszűnik a mű­emlékek veszélyeztetettsége is. Tekintettel a Dunakanyar páratlan szépségére, a terve­zők különleges gondot fordí­tanak arra. hogy a nagyma­rosi vízlépcső építményei harmonikusan illeszkedjenek a tájba. Gondoskodnak a parti területek rendezéséről, az épületek, a fásítás és a parkosítás legcélszerűbb, esz­tétikus megoldásáról. A kialakuló új vízfelületek javítják majd az üdülési és sportolási lehetőségeket. Környezeti hatások A folyók sokoldalú hasznosí­tása fontos szempont, de figye­lembe kell venni azt is, hogy a vízrendszerek életébe történő mesterséges beavatkozás ve­szélyeket is rejt magában. Ezért tudományos alaposság, felkészültség, széles körű és körültekintő kutatómunka szükséges ahhoz, hogy az ilyen beavatkozások megfelelő mó­don valósuljanak meg. Ezt a célt szolgálja a több éves tu­dományos kutatásokon alapu­ló. a Gabcikovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer környezeti hatásait komplex módon fel­táró tanulmány, amelyet a Mi­nisztertanács ülésén tudomásul vett, egyidejűleg utasítást ad­va egyes természet- és környe­zetvédelmi kutatások további folytatására is. A vízlépcsőrendszer megépí­tése, majd üzemeltei őse a tu­dományágak egész sorát, az ipart és az építőipart új és igényes feladatok elé állítja. Az építkezés előkészítésében és megvalósításában részt ve­vő kutató, tervező és kivitele­ző kollektívák fegyelmezett és szervezett munkája, alkotó együttműködése a csehszlovák építőkkel nélkülözhetetlen ah­hoz, hogy a gabeikovói víz­lépcső 1990-ben, a nagymarosi 1993-ban megkezdje működé­sét, s az egész' létesítmény­rendszer építése 1995-re befe­jeződjék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents