Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-14 / 190. szám
A mikéi gyerekeknek Kinőtték a valkói általános iskola régi épületét a gyerekek. Tavaly kezdték el építeni a szomszédságában a tágas, többszintes újat. Jelenleg a belső szerelési munkákat végzik, a világítási és a vízhálózatot készítik. Haucsovszki János felvétele Alkotmányunk ünnepén Alkotmányunk ünnepét Gödöllőn több napos rendezvény- sorozattal tesszük emlékezetessé. A programok egy részét a Petőfi Sándor Művelődési Központban láthatjuk. Kiállítások egész sora várja az érdeklődőket Augusztus 18—20. között tekinthető meg a következő három. A II. magyar rovásírási kiállítás a Gödöllői Galériában lesz. Barcza Zsolt fotóriporter képeit az V. Galga menti népművészeti találkozóról az előcsarnokban lehet megnézni. Az országos szobor- pályázat szabadtéri műalkotásra címmel makettkiállítás látható a művelődési központ 11-es termében. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus és a Gödöllői Városi Tanács által meghirdetett pályázat a Barátság ligetbe felállításra kerülő alkotásokra irányul. A bemutatandó anyagot a helyszínen véleményezni is lehet. Augusztus 19—20. között a művelődési intézmény 3—4 termében a gödöllői kertbarátok terménybemutatója lesz. Ugyanekkor találkozhatunk Kárim Lotfi iráni szobrász- szál. ! Augusztus 1'9-én este hét órakor a művelődési központ színháztermében az NSZK-be- li treisi Sängervereinigung férfikar és a Gödöllői Városi— Egyetemi Vegyeskar hangversenye kezdődik. Vezényel Walter Jung és Üjváry Géza. Este nyolckor utcabál lesz a Smog együttes muzsikájára. És ekkor lehetünk tanúi annak az eseménynek, amit Gödöllő, még nem látott. Szépségkirálynő- és szépségkirály-válasz- tást tartanak a város vállalkozó szellemű fiataljai között. Augusztus 20-án az Alsóparkban folytatódik a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács rendezvénysorozata. Délelőtt tíz órától MHSZ-bemutató, halászlé- főző-verseny kezdődik. Az utóbbira, valamint a Gödöllői legek című produkcióra és a kutyaszépségversenyre előzetesen is lehet jelentkezni, augusztus 17-ig a városi népfrontbizottság irodájában. A legek műsorára a legjobb énekesek, szavalok is jelentkezhetnek, valamint bárki, aki a közönség számára is érdekes mutatványt képes nyújtani. Az ebbarátok figyelmébe pedig azt ajánljuk, hogy nem kell fajkutyának lennie a kedvencnek, ha próbát szeretnének tenni vele. Elegendő csak az oltási igazolvány felmutatása. A legek bemutatója és a kutyaszépségverseny délután kettő órától látható. Később térzene kezdődik. A Diana Háziipari Szövetkezet népszerű termékeinek bemutatója és vására lesz ezzel együtt. Délután négy órakor kezdődik a politikai nagygyűlés, amely nek szónoka Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnö- ke lesz; Most sem marad el a hagyományos új kenyér átadása. A Zöldmező, a Galgamen ti és a Szilasmenti termelőszövetkezet adja a ropogós vekniket az odavaló népviseletbe öltözött lányok kezéből. A nagygyűlés után a Budapesti Műszaki Egyetem Kerekes néptáncegyüttese ad műsort. Este hatkor a Heppiend bohóccsoport szórakoztatja gyerekeket. Fél nyolctól a felnőtteké a színpad. A budapesti Vidám Színpad művészei szerepelnek. Kilenc órakor szabadtéri vetítés lesz, a Sár- kányölő című amerikai ka- , landfilmet játsszák. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 190. SZÄM 1985. AUGUSZTUS 14., SZERDA Um csavarognak, dolgoznak Hadd ismerkedjenek a munkával Ajándékra, ruhára, tanszerre Javában tart a nyári szünidő. A parkok, filmszínházak, játéktermek szinte állandóan népesek a gyermekhadaktól. Sokan kulccsal a nyakukba akasztva csavarognak céltalanul s idejükkel nem tudnak mit kezdeni. Hogy melyik gyerek hogyan tölti a vakációt, az nagyrészt a szülői indíttatástól függ. Szerencsére nem kevés azoknak a felnőtteknek a száma, akik számon kérik, merre járt, mit csinált napközben csemetéjük. Sőt, akadnak, akik dolgozni küldik a gyereket. Hadd ismerkedjen meg a munkával. így történt ez Braun Mártával is, akivel az ikladi Ipari Műszergyár motorgyáregységében beszélgettünk. Márta ősztől kezdi a harmadik évet a gödöllői egészség- ügyi szakiskolában. A szép arcú, barna hajú kislányt az édesanyja hozta be a gyárba. — Anyukámtól már korábban is sokat hallottam erről a munkahelyről — mondja Márta.— De igazán csak akkor ismertem meg, amikor tavaly itt dolgoztam. — Miért nem a tanulmányaidhoz közel álló elfoglaltságot választottál? — A kötelező termelési gyakorlaton már túl vagyok. Ügy gondoltam, kórházban lehetek még eleget. Az sem mindegy, hogy elég fél órával a munkakezdés előtt elindulnom otthonról, hogy idejében beérjek, ugyanis itt lakunk Ikla- don. — Milyen feladatokat bíznak itt rád? — Korábban adagolnom kellett horonyszigetelőket, aztán fázisszigeteléssel foglalkoztam. — Mennyit keresel az itt töltött egy hónap alatt? — Körülbelül 2500 forintot. — Mire költöd? — A nővérem rövidesen férjhez megy. Nekik szeretnék ajándékot vásárolni az esküvőre. A maradék pénzből pedig egy divatos ruhát szeretnék, esetleg butikból! Dúsa Mária éppen gyártási számokat ütött be a termékeket kísérő lemezekbe, amikor — ugyanebben a gyáregységben — megszólítottuk. — Nemcsak ezt a munkát végeztem — feleli érdeklődésünkre a komoly, szemüveges kislány. — Előfordult, hogy a motorok összeszerelésében segédkeztem. — Nem volt nehéz munka? — Nem, csak kissé bonyolult. Eredetileg arról volt szó, hogy irodába kerülök, de végül ide osztottak be. — És? Bánod talán? — Cseppet sem! Itt még jobb, mert nem lehet unatkozni. — Hogyan kerültél a gyárba? — Édesanyám említette egy ismerősének, aki a közelünkben lakik Túrán, hogy szeretnék munkát vállalni a nyáron. ö, azaz Benkó Mihályné, aki itt dolgozik, ajánlotta, hogy ehhez a vállalathoz jöjjek. — Először dolgozol? — Igen. Augusztus 15-ig le. szék itt, reggel nyolctól délután négyig. A felnőttek na gyón kedvesen fogadtak, amire, megmondom őszintén, nem számítottam. — Hol tanulsz és hányadéves vagy? Iáját riasztottak, libát fürcsztcttek Mézes-mákos kukorica, meseszó Erdélyből érkezett barátómnak mutattam be az elmúlt hét közepén Palóc-országot. Megnéztük egyebek között Szirák, Buják, Pásztó, Hollókő, Szécsény, Balassagyarmat, Mohora nevezetességeit. Beszéltünk az itt élő emberek gondjairól, örömeiről, amelyek azonosak a Galga mentén élők gondjaival, örömeivel. Napjuk nagy részét a munka tölti ki, ám a dimbes-dombos vidék gyönge minőségű földjei másféle termelést követelnek meg, mint a mieink. Nem fóliáznak, nem kertészkednek, gyümölcs is kevesebb terem, ám az állattenyésztésük a háztáji ágazatban jelentősebb. Mohorán, Becskén és több más községben sok kerítésen volt olvasható az íráshoz nem szokott kezekkel rajzolt hirdetés: Liba van eladó! És Valóban gyakran találkoztunk libafalkákkal. Negyven-ötven liba legelészgetett a házak előtti széles árokparton, _ s több száz a falvaktól távolabbi folyók mellett. Kelengyéjük gyarapodott Fél évszázaddal ezelőtt a mi falunk kislányainak is a libaőrzés volt a legfőbb dolguk kora tavasztól késő őszig, iiévizgyörkön a Forrásokon kialakított libalegelőn sok-sok falkát őriztek apró lányok és fiúk, akikre a család már a sárga pihés kislibát rá merte bízni, s ezek a kis emberkék vigyázták, őrizték a sokszor hangos jószágot addig, amíg tömőbe nem lehetett azokat fogni. A lánygyerekek tudták, hogy a vetett ágyhoz szükséges dunnához és a hat cifra vánkoshoz nekik gyűlik a toll, az ő kelengyéjük gyarapszik, s ők is fosztották meg azt a téli estéken mézesmákos kukorica és édesanyjuk meseszava mellett. Pásztor-kiráíy Kövesdi Jánosné, Angyal Jánosné, Szovics Pálné és a többiek, akik ma már nagymamák, biztosan sokat tudnának mesélni közös liba- pásztorkodásunkról. Most is előttem van a kép, ahogyan ezek a korombeli pajtások kora reggel vékony kartonruhácskában már zavargóztak, forogtak, táncoltak, daloltak, hogy felmelegedjenek és hogy a játék segítségével köny- nyebben múljék az idő. De ez a játék nem lehetett a mindent felejtő órák sora, hiszen gondolni kellett a libákra is: fűben gazdag legyen a legelő, inni is tudjanak az állatok, és fürödhessenek, ha arra támad kedvük. Riasztani kellett a héját, mert ha egyet is elvitt volna a libák közül, bizony este szidás, esetleg verés helyettesíti a vacsorát. Azt el kell ismerni, hogy a gyerekmunkák között a legkedvesebb a libák őrzése volt. Nagy élményt, s nagy lehetőséget jelentett, hogy a gyerekek egymás között voltak, nem perlekedett velük a szülő vagy nagyszülő, s a jószágok sem kívánták az állandó törődést. Lehetett játszani, a játék nyújtotta örömben ábrándozni, álmodozni. — Megválasztottuk mi a libapásztorok királynőjét — emlékeznek velem társaim —, megrendeztük a gyereklagzit. Milyen szép koszorút kötöttünk mezei virágok sokaságából. És hogy próbálgattuk a táncot, amit a felnőttektől lestünk el, vagy éppen pár esztendővel idősebb testvéreinktől. Sokszor játszottuk a Libus- káim, gyertek haza című játékot is. Hessegető vers — Libuskáim, gyertek haza! — kiáltotta a gyerekgazda. Nem megyünk, félünk! — zengte a kórus. — Mitől? — Farkastól! — Hol lakik? — Berekben! — Mit csinál? Mosakszik. Mibe mosakszik? Arany lavórba! — Mibe törülközik? — Arany törülközőbe! — Libuskáim, gyertek haza, pampuska evésre — vagy valami más hasonlóra hívta társait a játékvezető, mire a csapat lány és fiú futni kezdett, a farkas pedig elkapott közülük egyet-egyet. Mennyi kiszámolót, mennyi gyerekmondókát soroltunk. Ha feltűnt a héja, harsogott a hessegető versecske: — Héja, héja, lakatos, / Látom lábad ripacsos. / Ne vidd el a máséi, / Csak az uraságét! / Fúj uk, egyre hangosabban a mondókát egészen addig, amíg a héja el nem tűnt a láthatárról. Evésre is tudtuk biztatni a libákat, volt erre is mondó- kánk: — Siess, libám begyet rakni, / Hazamegyünk tüzet rakni, / Vizet odatenni, t Mákoscsíkot főzni. I Ha a liba nyaka tömött volt, hogy majd szétszakadt, akkor dicséretet kaptak a libapásztorok. Seres hajnalon Hiányoznak a hófehér :i- bafalkák, s hiányoznak a libapásztorok is. De ha libapásztor esetleg akadna, ugyan ki vállalkozna a liba tömésére? Mert ez volt az igazi munka, deres hajnalon, hó- fúvásos este tömni a libát, aminek az eredménye hozta létre az értéket, a májra hízott kövér libát, amit vártak a piacon az úriasszonyok. Fercsik Mihály — Debrecenben, a Svetits gimnáziumba járok, ősszel második osztályba megyek. — Voltál-e már nyaralni az idén? Még nem. Azt tervezem, hogy ha itt befejezem a munkát, elutazom Siófokra, azután megyek az iskolába és segítek a takarításában. Délutánonként kirándulásra is jut azért idő. — Te azután körültekintően megszervezed a nyarad! A kereseteddel mit tervezel? — Az iskolában havonta kétezer forintot kell befizetni a tandíjra és egyéb célokra. Az első hónapot fedezi a fizetésem. De tankönyvre és más iskolaszerre is szükség van, s a maradék arra nem lesz elég. A szüleimnek kell még kipótolni. ■li Kiss Miklóssal az SLM-mű- helyben beszélgetünk. A határozott szavú fiú egy budapesti híradásipari szakközépiskola diákja, ö is másodikos lesz az ősszel. Itt, a gyárban töltötte a termelési gyakorlatot, de ahogy az letelt, úgy határozott, hogy marad még egy hónapot. — Kéll á pénz — mondotta' komolyan. — Drágák az iskolai holmik és sok mindenre van szükség. Gondoltam, megkeresem az árát. — Talán neked is dolgozik itt ismerősöd vagy rokonod? — Igen. Édesanyám és édesapám is. — Hol laktok? — Versegen. Azért is választottam ezt a gyárat, mert ez van hozzánk a legközelebb. Ha iskolába megyek, fél ötkor kelek minden reggel. Most kicsivel tovább alhatok. — Így képzelted el a munkát valamikor? — Nem egészen. Kicsit érdekesebbnek gondoltam. — Jelenleg mi a dolgod? — Az armatúrák felszerelésében segítek. — Mit fogsz majd szeptemberben mesélni, hogyan telt el ez a hónap? — Jól éreztem magam a műszergyárban. Szeretnék jövőre is idejönni dolgozni! Garamvölgyi Annamária Miígyepek Nézem a kánikulában tikkadozó gyepet a parkban. Ütőn, útfélen kiég, kipusztul. Jó lenne — ha még nem jött — rá egy kis eső. Nem több. egy éjszakai vagy egy egynapos szép, csendes eső. Am amott. annak már az is hiába. Kiégett. Csak egy-két gaz kandikál, virul közüle, tzárát magasra tartva, leveleit szétterítve, mintha azt mondaná: Ember! figyelj rám. tanulni tőlem is lehet! Mit? Szívósságot, mélyebb gyökeret eresztést. Áhá! Talán itt van a rejtély?! Ezek a vékony talajba vetett, újfajta füvek nem ' olyan tűrőképesek, mint a gazok? Ügy látszik. Szakember kéne, hogy megmondja. Kérdezzük, hiszen ő évtizedek óta kísérletezik: melyek a hő- és fagytűrő, melyik bírja jobban a taposást? Az biztos: ezek a gyepek aligha vetekedhetnének a lucernákkal. Hogy miért? Ez a fehérjenövény — sokan nem tudják, csak a szakemberek — több méter mélyen eresztik gyökereiket a talajba, hacsak nincs alul homokkőpad vagy más igen kemény talajréteg, s megcsúfolva a kánikulát, valamilyen elfogadható zöldtermést mégiscsak adnak. Akár meg is lehet ka szálni. A gyenge, piperkőc, örök ké csak kísérletezgetett hobbikerti füvek, focipálya- gyepek viszont csak tikka- doznak a mükertek műta- lajkérgén. Persze ezt is csak akkor tehetik, ha még egyáltalán feléleszti őket a harmat. —fi Motort tekercsel Hiánypótló, fontos tennivalóra vállalkozik a gödöllői Vegyesipari Szövetkezet tekercselőüzeme. Nemcsak Gödöllőről, hanem Vácról, Budapestről, Dunakesziről is kapnak megrendeléseket, hiszen a pár száz wattos villanymotorok tekercselését éppúgy megoldják, mint a negyven-negyvenöt ki- löwatt teljesítményűét. Évente mintegy egymillió forint értékű munkát vállal fel a négy- szemelyes műhely. Turmixpor Hamarosan néhány újabb termék hagyja el a kerepes- tarcsai Szilasmenti Termelő- szövetkezet élelmiszeripari főágazatának kísérleti laboratóriumát, ennek nyomán megkezdik az úgynevezett turmixporok gyártását. Egyelőre a kókusz és a karamell ízesítésű porok előállításával foglalkoznak majd. KSlg M 6 lrÜBS Majmok bolygója. Színes, amerikai sci-fi. Csak 4 órakor! Piszkos munka. Színes, szinkronizált ausztrál western- film, 6 és 8 órakori Jegyzet Kell még több ennél? C sak azt szeretném elmondani, hogy újabb bizonyítékot találtam a női nem nélkülözhetetlenségére a hétköznapok során, amelyet egyes ellenkező nembéliek olykor nem átal- lanak vitatni. Utazunk a vonaton. Az út hosszú, mindenki mindenkivel csevegni kezd az első közös félóra után. A gyerekek a kólásüvegen osztozkodnak, a felnőttek is bőven találnak témát — csak egy fiatalember nall- gat a fülke sarkában Aztán róla is kiderül, hogy csak azért nem kapcsolódik be a beszélgetésbe, mert nem tud magyarul Mosolyog. bólogat — de semmihez nem tud hozzászólni — nincs közös nyelv. Mígnem egyszer csak az utazótársaság férfi tagjainak egyike kinyit egy képeslapot, amelynek dupla oldala van színes fotókból, és valamennyien csinos hölgyek, méghozzá minden ízlést kielégítendő, akad magas barna töltöttgalamb szőke, merész tekintetű fruska, álmodozó pil- lantású szende. Azonnal indul a körkérdés: kinek melyikük tetszik a legjobban? És az idegen ajkú fiatalember azonnal tudja, miről van szó Választ és magyaráz, neki is magyaráznak, itt minden férfi mindent ért, itt nyilvánvaló: a női nem puszta létezése alkotott egy nemzetközi nyelvet. H át kell nekünk még ennél több? Hát van nekünk még miért küzde- nünk? K. Zs. ISSN 0133—1957 (GödMlői Hírlap)
