Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-13 / 189. szám
1985. AUGUSZTUS 13., KEDD 3 Számítógépbe táplálják Különféle vállalatok ezerféle adatának egész tömegét táplálják számítógépbe gyors asszonykezek a Comporgan Rendszerház tápiószentmártoni elektronikus adatrögzítő részlegében. Bár három műszakban kell dolgozni, a többségében a mező- gazdaságból idekerült asszonyok és lányok hamar megszokták és megszerették ezt a munkát. Felvételünkön Mózes Istvánná adatrögzítő. Erdős! Agnes felvétele Nyár a talált tárgyak osztályán Feledékeny útitársak Dinnyeszüret Kisasszony havában Miénknek valljuk ezt a tájat... Olyan, mint egy tisztességes szerencsejáték A MUQSZ jubileuma Emléktábla-avatás Negyven évvel ezelőtt, 1945. augusztus 12-én tartottá fel- szabadulás utáni első közgyűlését, s egyben alakuló ülését a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A jubileum alkalmából hétfőn emléktáblát avattak fel az alapítás helyszínén, az Ügyvédi Kamara Szemere utcai dísztermében. Az ünnepi eseményen Nemes György Rózsa Ferenc-dí- jas újságíró, a MÜOSZ első választmányának tagja, az Élet és Irodalom nyugalmazott fő- szerkesztője avatóbeszédében felidézte a néhány évtizeddel ezelőtt történteket, amikor felmentették az addigi tisztikart, amely ideiglenesen a Nemzeti Bizottság jóváhagyásával működött. Szakasits Árpád lett az új szövetség elnöke, s társelnökké választották Darvas Józsefet, Horváth Mártont és Mihályfi Ernőt. Az Újságírók Szanatóriumi Egyesületének elnöke Kállai Gyula volt. Az akkor megválasztott 36 tagú választmány egykori tagja beszédében a többi között kiemelte: a negyvenes évek végének, az ötvenes évek elejének megtorpanása után, 1957- től új korszak kezdődött. Ma aligha van a szövetségnek olyan tagja, aki ne érzékelné, mit jelent a demokrácia a sajtóban, s ne tudná, hogy a tömegek bizalmát csak a tisztességes tájékoztatás őrzi meg. Az elhallgatás, a torzítás, mindenféle hírmanipuláció éppúgy méltatlan a szocialista sajtóhoz, mint a burzsoá sajtó botránykeverő, öncélú szenzációhajszolásának utánzása. Ezt követően a MUOSZ nevében koszorút helyezett el az emléktáblán Megyeri Károly főtitkár és Kapalyag Imre főtitkár-helyettes; a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala koszorúját Németh Jenő elnök- helyettes és Gelléri Miklós főosztályvezető helyezte el. A szakszervezetek képviseletében Lux János, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára, valamint Simon László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Központi Vezetőségének titkára koszorúzott. Az avatóünnepségen jelen volt Karvalics László, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője. Hazánkban a vásárok története évszázadokra nyúlik vissza, arra az időre, amikor az adásvételt még sokada- lomnak nevezték. Ezt váltották fel idővel a kirakodó vásárok a vásártartási joggal rendelkező helységekben, elsősorban a szabad városokban. Az első mezőgazdasági jellegű állatkiállítást a gróf Széchenyi Istváii által alapított Lófuttató Társaság rendezte 1829-ben. A társaság később jókora ingatlant vásárolt a Károlyiaktól a mai Üllői út sarkán és itt, a Köztelken rendezte meg a mező- gazdasági kiállításokat és vásárokat. Idővel a társaság felvette az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nevet, s ő lett a főrendezője a felszabadulásig többé-kevésbé rendszeresen megtartott mezőgazdasági kiállításoknak, vásároknak. Jelmezes lovasjáték Lapozgatva a vásárok krónikáját, megannyi „premierre” bukkanunk. Az első külföldi kiállítót — egy osztrák juhtenyésztőt — 1841-ben üdvözölhettük hazánkban. Az első Gazdasági, Termény-, Állat- és Gépkiállítást 1857 júliusában rendezték; ettől számítja hivatalosan a tárca a mezőgazdasági kiállítások történetét, Az első — mai értelemben vett — tenyészállatvásárt 1881 májusában tartották, a ferencvárosi Marhavásártéren. Első ízben itt tűztek ki pénzjutalmat a legjobb A nyári utazási és idegen- forgalmi szezonban 30—35 százalékkal emelkedett a pályaudvarokon és vonatokon felejtett tárgyak száma. Az utóbbi, hetekben, hónapokban nagy tételekben szállították be a vonatokon hagyott strandcikkeket, horgászbotokat, kerékpárokat, kalapokat, esernyőket és szemüvegeket a budapesti Keleti pályaudvaron, valamint a debreceni, miskolci, pécsi, szegedi és szombathelyi vasútállomáson lévő talált tárgyak osztályára. Az ország említett hat pályaudvarát jelölték ki arra, hogy ott a gazdátlan tárgyakat összegyűjtsék és jogos tulajdonosaiknak visszaadják. ■ A Keleti pályaudvar talált tárgyak osztályán elmondták, hogy a hozzájuk tartozó vasútvonalakon az idén csaknem 1500 feledékeny utas holmiját találták meg. A legszóra- kozottabbak a nemzetközi expressz vonatokon utazók, de gyakran veszítik el útihoimi- jukat a naponta munkába járó ingázók is. Az elhagyott holmik általában nem túlzottan értékesek, de esetenként meglepő ritkaságok is előfordulnak. Találszarvasmarhák és juhok díjazására: 100, illetve 25 arany tízfrankost. Volt vásár tehát a Köztelken és a Marhavásártéren, a Városligetben és a Tattersall- ban, mígnem végleges helyére, a Pongrác út és a Ligettelki dűlő kereszteződéséhez került. A lázas gyorsasággal megkezdett építkezéseket azonban hosszú időre félbeszakította az első világháború. Csak 1921-ben sikerült itt megrendezni az első tenyészállatkiállítást és -vásárt. Hanem mai szemmel nézve furcsa rendezvény lehetett! Volt jelmezes lovasjáték és nyeretlen lovak díjlovaglása, pólólovak bírálata — küllem, testalkat, gyorsaság és vágtamunka alapján —, kutyakiállítás és solymászati bemutató, jelen volt a teljes magyar nagybirtokosság és arisztokrácia, csak a mezőgazdasági dolgozó, a parasztember hiányzott. 1938. március 23—28.: díjazással egybekötött Országos Mezőgazdasági Kiállítás és XLVII. Tenyészállatvásár — hirdették a korabeli újságok. A vásár elnöke vitéz Teleky Béla gróf, szenzációja ped'g a kotorék- és patkányfogóverseny volt. A díjazott tenyészállatok többnyire uradalmakból kerültek a kiállításra, nagy ritkán jutott egy- egy díj valamelyik vármegyei állattenyésztő egyesület kollektívájának. 1944-ben a rendezőknek már csak tenyészállatvásárra futotta az erejükből — mező- gazdasági kiállítás nélkül. A tak már egy tételben 20 kilogramm kaviárt., számtalan gyermekkocsit is bevittek. A gazdátlan holmit egy hónapig azon a pályaudvaron őrzik, ahol a megtalálók leadták. Ezt követően a területileg illetékes talált tárgyak osztályán még további két hónapig tárolják az elhagyott holmit. Megfigyelések szerint száz gondatlan utas közül mindössze tíz jár utána elveszett csomagjának. Jó tudni, hogy nemcsak a központi kezel őségeken, hanem az ország bármelyik pályaudvarán lehet érdeklődni az eltűnt tárgyak után. Három hónap elteltével a gazdátlan csomagokat a MÁV felajánlja megvételre a Bizományi Áruháznak. Ami nem kel el, arra nyilvános árverésen keresnek vevőt. A figyelmetlen utasoknak, ha pontosan . leírják elhagyott csomagjuk tártál riiát, a MÁV egy esztendeig megtéríti a már eladott tárgy értékét. Nem kérhetnek kártérítést azok, akiknek gazdátlanul hagyott csomagját sem a Bizományi Áruház nem vette meg, és árverésen sem keltek el. Ezeket a MÉH vállalat veszi meg ömlesztve, kilónként. vásári katalógus első ízben tüntette fel az 1921—1942 közötti vásárokon nagydíjat nyert állattenyésztők névsorát. A listán ilyen nevek szerepeltek: gróf Esterházy Ferenc, gróf Apponyi Károly, herceg Festetics György és Tasziló. Gépek sokasága A felszabadulás persze e téren is gyökeres változásokat hozott. A vásárról eltűntek a nagybirtokosok és versenyistálló-tulajdonosok, a rendezvény azzá vált, aminek a nép állama szánta: a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, a legjobban bevált termelési módszerek seregszemléjévé. Olyan bemutatóvá, amely egyszerre adott hű képet dolgozó parasztságunk változó életéről és a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásáról. Már az első kiállítások is megmutatták, hogyan szabadított fel a gép egyre több embert a nehéz testi munka nyűge alól. 1958-ban már mutatkoztak a forradalmi munkás-paraszt kormány politikájának eredményei. A kiállításon minden addiginál nagyobb helyet kapott az állattenyésztés, a fejlődő élelmiszeripar és a zöldségtermesztés. A nemzetközi gépkiállításon a baráti országok 140-féle mezőgazdasági nagygépe érzékeltette parasztságunk előtt a nagyüzemi gazdálkodás járható útját. Mint összegömbölyödött, fényeszöld színű, tüske nélküli sünök, úgy lapulnak mozdulatlanul indáik tövében a hamvas görögdinnyék itt, a ceglédi Lenin Termelőszövetkezet határában. Amerre a szem ellát, munkautak szabdalta, poros dinnyetábla, egyenletesen sík ez a föld, akár egy hatalmas, morzsáktól még meg nem tisztított asztallap. A látóhatárt pásztázó tekifttet nemigen ütközik akadályba, legfeljebb a szórványosan emelt dinnyekupacokba, távoli fák kontúrjába, messzi tanyák kékesfehér sziluettjébe. Porzik a dűlőét s a szedők szapora- lába nyomán porzik az út menti akácbokor, a címereket bontó kukoricatábla. Porzik a föld, fejünk felett az ég. Porzik itt minden. Nyele família — Négy hete kapott utoljára kiadós vizet ez a föld — kesereg Pádár Dávid s János bátyja hozzáteszi: az éjjel ugyan esett valami víz, de minek? A dinnyék nem növekednek már, legtöbbje megsült, megfonnyadt, apró maradt. Nézzen csak ide ... Lehajol s egy fejlődésének félútján megállt gyümölcsöt szakít le indájáról. Megkopogtatja — mintha üreges fát veregetne, olyan hangot szorít a csenevész dinnyéből. — Látja, el van száradva a szára is. A nagy meleg csak a gombabetegségek szaporodását segítette, a mi jövedelmünket pedig megcsapolta. Jó esetben a tervezett mennyiség harmadát fizeti az idén ez a húszhektáros tábla. Napbarnított arcuk, s a délelőtti, bőrük alá ivódott por kortalanná teszi a Pádár testvéreket. Éveik Számát amúgy sem forgatják . gondolataikban: erősek, kitartóak, nyűhe- tetlenek, bírják a munkát. S a dinnyések íratlan törvénye szerint korra való tekintet nélkül becsületesek. A ceglédi határban nyolc, a Heves megyei Csány községből ide származott dinnyésfaKésőbb döntés született, hogy a kiállításokat ötévenként rendezik. Fél évtizedenként valóban volt miről számot adni, s megjelölni a további fejlődés irányát. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek évről évre erősödtek; 1970-ben hazánk élelmiszerkivitele már 22—23 százalékát adta az ország összes exportjának. A 68. OMÉK évében ünnepeltük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját. Ezt az időszakot jellemzi az iparszerű termelési rendszerek széles körű elterjedése, s a magas színvonalú termelési szakosodás. Világcégek A vásáron egymást érték a szakember-találkozók és a komplex gépbemutatók. Gazdagodott a kulturális és sport- program: az egyre több nézőt vonzó lovasjátékok és fogatbemutatók mellett műsoros karneválokra, ifjúsági‘és szövetkezeti napokra, kertbaráttalálkozókra várták az érdex- lődőket. A látogatók száma nőttön- nőtt, s 1970-ben túlhaladta az egymilliót. Öt évvel később már egy és negyed millió látogató között sorsolták ki a látogatók nagydíját, a hízott disznót. A 68. OMÉK-on a hét európai szocialista országon kívül nyolc európai tőkés állam 42 kiállítója is elhozta termékeit. Aztán megjelentek és helyet kértek maguknak a világcégek: az NSZK-beli BASF vegyigyár, a svájci Ciba- Geigy, a nyugatnémet Hoechst AG, a kanadai Holsteiu- Friesian Áss., és az angol Shell és mások. Ügy találták: érdemes.' Nyiri Éva mília termel görög- és sárgadinnyét több mint száz hektáron. A Pádár családból jó néhány esztendeje — vagy inkább évtizede? — négyen vállalták ezt az életformát, két fivér és két nőtestvér. Közülük az öcs, Pádár Dávid ad- dig-addig járt le tavasztól késő őszig e széles határra, míg 1966-ban végleg letelepedett: a közeli Újszilváson talált magának olyan asszonyt, aki vállalta a nehéz posztot, aki egy ízig-vérig dinnyés fa'esége lett. Kemény munka Apánk, nagyapánk, d8 még a dédszülénk is dinnyetermesztéssel foglalkozott életében — gombolyítja beszélgetésünk fonalát Pádár Dávid. — Emlékszem, alig-gyermek voltam még, amikor először jöttünk Ceglédre, ha jól tudom, 1946-ban. Szüleim megismerték, megszerették ezt a tájat, az embereket, tőlük örököltük mindezt. Meg a szorgosságot, a munkabírást. Egyik nélkül sem dinnyés a dinnyés: itt kora tavasztól szeptember végéig éjjel-nappal keményen kell dolgoznia annak, aki gyarapodni akar. A palántaneveléstől az utolsó dinnye leszedéséig, elszállításáig mindenről nekünk kell gondoskodnunk. — Nagyon jő partnerünk ebben a Lenin Termelőszövetkezet — veszi át a szót fivére. — A szerződés úgy szól, hogy a költségek harminc százaléka minket terhel, de ilyen arányban részesülünk a jövedelemből is. Nem a téesz tehet róla, hogy az idén bizony sovány lesz jussunk, hiszen az „időjárásfelelős” nem téesztag s még csak nem is alkalmazott ... Szóval, a tervezett 50 vagonnyi dinnye helyett jó, ha 14—15 vagon gyümölcsöt értékesíthetünk az idén. Hogy az ebből származó jövedelem sok-e vagy kevés? Nem firtatom. S nem hiszem, hogy erről szívesen beszélnének, ők, akiknek vérükben van a munka, a sorsot jobbító, mindennapi tevékenység. Tény, nem élnek rosszul. Háromszobás lakás, autó van az újszilvási Pádár-portán s a testvérek sem adták alább hasonló vagyonnál. Dávid két Aranyérmet háromszor is nyert már az elmúlt évek során, az idén pedig a szövetkezet Kiváló Brigádja címet érdemelte ki a Sasad Tsz 28-as telepének 13 tagú Dózsa György szocialista brigádja. E kis közösség látja el — a munkaszervezéstől az anyag- beszerzésig, a megrendeléstől a késztermék átadásáig — az asztalosipari tevékenységet folytató pesterzsébeti telep minden ügyintézését. Munkájukat 12 év összehangoltsága, egye takarása, önzetlensége és ötletgazdagsága emelte a kiváló szocialista brigád rangjára. Évente több kommunista műszak, sok ezer forintot jövedelmező és még többet megtakarító felajánlások, s mindezeken kívül számos patronált intézmény: óvoda, iskola és szociális otthon berendezése őrzi a kezük munkáját. És az idei tervük sem marad el semmiben a múlt évitől. Győzik ötlettel és kitartással. Ez évben — külső megbízás helyett — maguk végzik el, a telep más brigádjaival együtt, munkahelyük központi fűtésépek szerelését, méghozzá egy már működő, gőzfejlesztő kazán bekapcsolásával. Ez benne az ötlet és a takarékosság alapja. Mindezeken túl még maradnak a patronált intézmények, s talán több idő jut majd az idén a közös rendezvényekre is. Sándor János, a brigád vezetője szerint 1985-ben is megpályázták a kiváló címet. tizenéves lánya ceglédi középiskolába jár, jó tanulók, szeretnének Dózsa városában gyökeret ereszteni. — Sokat segítenek ilyenkor, dinnyeszüret idején is — szól édesapjuk —, de nem hiszem, hogy bármelyikük is vállalná ezt a kemény életet. A diny- nyések csak télen pihennek, erőt gyűjtenek a kora tavaszi hajrához. S a legszebb évszakokban el sem mozdulhat a föld, a termés mellől. Nekem — az anyagiakat tekintve — nem elérhetetlen akár Florida sem, de akár hiszi, akár nem, még a közeli Tiszát sem láttam, évek óta. Tisztes szenvedély Hirtelen megszakad a fény: egy apró, ám növekvő felhő takarta el a napot. A dinnyéket kupacokba hordó, környékbeli tanyasi fiúk szaporábban kapkodják kezüket, lábukat. mert ha itt éri őket az eső... ] — Évente több mint háromezer órát dolgozunk — folytatja Pádár Dávid —, szóval, nem is olyan magas az az órabér. Lassan tűnő egészségünket pedig sohasem kapjuk vissza. Lassan tűnő egészség. A hetekig tartó, kora tavaszi gyep- kockázás a gerincet görbíti, a hajnali, éjszakai hidegek az ízületeket merevítik. S a kapálás ... nos, minden szezonban háromszor, négyszer kerül kézbe a kapa. De nem maradhat el a vegyszerezés, az indahajtogatás sem, a termés betakarításáról — csak kézzel lehet szedni a dinnyét! — már nem is szólva. — Minden évben lutri a dinnye — egyenesedik föl az egyik gyümölcskupac mellől Pádár János. — Sok múlik az időjáráson, nagyon sok. Az idén szinte ráfizettünk, de nem adjuk föl. Olyan szenvedély ez, mint egy tisztességes szerencsejáték, melyben, ha veszít is az ember, örömét leli s bizakodik: majd legközelebb ... Szavait félbeszakítja egy közeledő teherautó: a szállítók érkeztek. S holnap már a ma szedett, a csányi dinnyések termelte gyümölcsöt eheti a ceglédi fogyasztó. B. I. A. Szinte mindenben hasonlít az előbbiekhez a szövetkezet másik kiváló kitüntetést nyert Zipernowsky brigádja. Abban is, hogy már háromszor voltak aranykoszorúsok, és hogy szintén 13 tagot számlálnak. Ám míg a Dózsa brigád három férfi kivételével a szebbik nem képviselőiből áll, addig a Zipernowskyban 11 férfi képezi a derékhadat, és ez nemi véletlen. A villamos berendezések biztonságtechnikai felülvizsgálata, a nagyfeszültségű szerelékek közelében, ráadásul veszélyes vegyi üzemekben, mind férfi munkaerőt igényelnek. Persze nemcsak a munka veszélye nagy, hanem a felelőssége is, amelyben a brigádtagok egyenlően osztoznak. Mert például az érintésvédelmi méréseknél adminisztratív hatósági feladatkört is ellátnak. Azon túl, hogy minden évben jelentős mértékben túlteljesítik előirányzott tervüket és milliós nagyságrendű nyereséget produkálnak, ők is élenjárnak a társadalmi munkában. Kommunista műszakjaik nagy részével a budaörsi, a budakeszi és a gyömrői gyermekintézményeket támogatják. Az ő kezük munkáját dicséri számtalan korszerű fénycsöves világító berendezés ezekben az iskolákban. Az idei tervüket ők sem adják alább: Ambrus Gyula brigádvezető sem titkolja, ismét a kiváló címre pályáznak. S. T. E. Az ßiE®C-ek története A Lófuttató Társaság kezdte Szocialista brigádok a Sasadban Osztozva a felelősségijén
