Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

Jövőre is lesz vevő Keresett áru a konténer 4 A Ganz Hajó- és Daru- ^gyár váci gyáregységében az idén — már az év elején — ^ annyi munka volt, amennyi ^ a kapacitásuk duplájának ^ telel meg. Természetes te- £ hát, hogy a tervet saját erő- bői teljesíteni nem tudnák, ^ ezért „pótlólagos kapacitá- 'j sokat” kellett igénybe ven- '* niük. A hiányzó munkáskezek pótlására például lengyel vendégmunkásokat alkalmaz­tak. Ez a kezdeményezés nem vált be, így más módon kel­lett pótolniuk a hiányt. Sike­rült-e? — Mindenekelőtt arról kell szólni — mondja Mohory Ká­roly igazgató —. miért kellett a lengyel vendégmunkások foglalkoztatásától eltekinte­nünk. Dolgozóink — az évek óta gyártott konténersoroza­tok részmunkáit már annyira begyakorolták, hogy teljesít­ményüket a lengyel vendég­munkások a betanulási idő után sem tudták megközelíte­ni. Ezért úgy döntöttünk, in­kább a vgmk-k pluszmunká­jára. valamint a váci és Vác környéki üzemek vendégmun­kásaira támaszkodva teszünk eleget feszített tervünknek. A hazai „vendégmunkások” alkalmazásának az is az elő­nye, hogy mindig annyi em­bert kérhetünk, amennyire ép­pen szükség van. ahogy azt a munka üteme megkívánja. Ha kell, ötvenet. ha viszont keve­sebb a dolog, akkor például csak harmincat. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1985. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT Előtérben a divat Tej és kenyér van elég Km talál hentest az IBC A panasz így hangzott: A fóti Vörösmarty téri ABC- áruházban gyakran hiányzik újabban a kenyér. — És a tej — tették hoz­zá mások. — Tessék meg­kérdezni, mikorra várhatunk kedvező változást. — Hús is csak kétszer kap­ható hetenként — szaporod­tak egy újabb tétellel a pa­naszok. — Legfeljebb egy-két óráig hiányozhatott néhányszor a kenyér, de különben jó az ellátás és mindig van friss tej is — közölte tapasztalatait Zádori Ferencné, a nagyköz­ségi tanács kereskedelmi elő­adója. — Hús viszont tény­leg ritkán kapható. Arra hi­vatkoznak, hogy nincs hen­tesük. — Bármikor jöhet a ked­ves vevő — mondta Magas­laki József üzletvezető —, friss kenyérrel és tejjel vár­juk. A tejet Budapestről, in­nen 8 kilométerről szállítják. A hiányt alkalmi zavar okoz­hatta. — És a hentesáru? — Azzal, sajnos, gondjaink vannak — sajnálkozott Sző­ke Pálné, a váci Afész terü­leti felelőse. — A kis fizetés miatt nem kapunk hentest, Csak az egyik kolléganőnk férje jön mellékállásban he­tenként kétszer. Viszont meg­erősítettük a fóti héntesbol- tunkat. Egyébként itt is van mindennap csirke és sertés is, ha a szakember felbontotta. Az a szép új bolt megérde­melne egy főállású hentes­mestert, s ha jól dolgozik, megfelelő fizetést is! K. T. I. Harmadik csoport Utazó óvodások Jó ütemben halad Letkésen az óvoda felújítása. Csaknem fél millió forintot költ a helyi tanács az intézmény korszerű­sítésére. A kisiparosok a köz­ponti fűtés és a szociális léte­sítmények kialakítása mellett megteremtik a feltételét a har­madik gyerekcsoport elhelye­zésének is. Jelenleg két cso­portban összesen ötvenkilenc apróság jár az óvodába, azon­ban a felmérések szerint a gye­rekek száma 1987-re várhatóan eléri a hetvenötöt. Ezért dön­tött előrelátóan a tanács az in­tézmény bővítése mellett. Az átalakítás ideje alatt sem szünetel az óvoda. Azokat a gyerekeket, akiknek a felügye­letét a szülők nem tudták meg­szervezni, a helyi termelőszö­vetkezet autóbusza a nagybör­zsönyi óvodába szállítja át. Szemét (-láda) helyzet Igazán nem dicsekedhetünk egyes utcáink tisztaságával, főleg nem a nagy gyalogosfor- galmú bevásárlóutcákéval. Amellett, hogy a folyóparti sétányok ápoltak, tiszták, miért nem lehet nagyobb, ki­emelt figyelmet fordítani az áruházak környékére is? Az idegen, aki Vácra érke­zik, a legtöbb esetben átsétál a vasúti pályaudvarról vezető utcarészen, de az áruház kör­nyékén az itt lakók is, külö­nösen gyakran most, a nyári vásár idején. Kevesebben jut­nak el a szépen gondozott Du- na-parti részre, hogy kelle­mesen érezzék magukat a vá­rosban. Melyik a fontosabb? Egyáltalán, lehet ilyen különb­séget tenni? Alig hiszem. Mégis, ameddig némelyik ut­ca jobban igénybe vett, job­ban szem előtt van, addig több bosszúságot is okoz, ha szeme­tes. Éppen ebben a helyzetben nem tudom elhinni, hogy fö­lösleges volna az a szemetes- láda a Széchenyi utca vasút fe­lőli szakaszán, amely a helyé­ről elmozdítva, egy pad desz­kái közé szorult. Miként ke­rült ilyen helyzetbe, nem tu­dom, de az látszik, nagyon várja már, hogy kiszabadít­safe szorult helyzetéből. ■ Annál is inkább, mert szükség volna befogadóképességére, az egy sarokkal odébb „üzemelő” tár­sának már mindene tele van, sőt néhány zacskónyi hul­ladék már csak a földön talált helyet magának. Tessék mondani, nincs kö­zépút? Dudás Zoltán Jaj, megpukkadok... Nem mindennapi látvány a parkoló és az áruház között. A másik különlegességért se kellett messzire menni. Íme, a be­szorult szemetes! A szerző felvételei Iliiden esztendőben vizsgáznak ’/, Akik végignézhették a Váci Kötöttárugyár néhány jj nappal ezelőtt szakmai közönség előtt megtartott divat­ai bemutatóját, meggyőződhettek róla, hogy 19S6-ban még ^ szebb, az eddigieknél újszerűbb szabadidő-ruhákban jár- 2 hat majd a vásárló. S nemcsak külföldön! — Hány vgmk dolgozik je­lenleg a gyárban? — A termelésben tizennégy. S hozzá kell tenni, nagyon jó teljesítményt nyújtanak. A pótlólagos kapacitás nagy ré­szét a munkaközösségek „hoz­zák”. — Mennyit sikerült megva­lósítani az első félév feszített tervéből? — Az árbevételi tervünk — tekintettel a ki nem szállított, de már elkészült konténerek­re — körülbelül kilencven százalékban valósult meg, vi­szont a termelési tervünket, ha figyelembe vesszük ezeket a konténereket. 102-103 százalék­ra teljesítettük. Azért persze gondok is van­nak. Az anyagellátással pél­dául. Gyakran a „kapuban várják” már a lemezt. Minap érkezett egy 110 tonnás szál­lítmány, s azt egyenesen a darabolóba irányították. Ha tovább romlik a helyzet, az is előfordulhat, hogy tőkés importból kell beszerezniük a lemezeket. — Lesz-e elegendő munká­juk jövőre is? — A rendelések a gyár saját kapacitását már teljes egészé­ben kitöltik, háromezernyolc­száz konténerre van vásárló, s ebből háromezer tőkés ex­portra készül — tájékoztat az igazgató. —em Sióvá tesszük, ... hogy a váci Naszály Áruház kirakatai jól szem­léltetik az árubőséget: nagy a kínálat játékban, könyvben, edényféleségben egyaránt. Minden darab mellett ott van a jelzőcédula, de az árakat vegytintával írták, a nap is segített eltüntetni, s ma már teljesen olvashatatlan vala­mennyi forint-fillér megje­lölés. Bár a modellek majd a szeptemberi müncheni szakvá­sáron reprezentálják a váciak termékskáláját, az utóbbi idő­ben ugyanazokat a tréningru­hákat, fürdőruhákat kínálják a belkereskedelemnek is, mint a határainkon túli vevőiknek. Hogy mondjuk a hamburgi és a pesti kirakatok között mégis nagy különbség van, az persze nem véletlen. Nem panaszkép­pen mondták a gyáriak, ha­nem csupán magyarázatként: idehaza egyelőre lassabban bontakozik ki az emberekben az igény a divat gyors követé­sére. No persze, a pénztárcák vastagsága sem mérhető ösz- sze ... — Ebben teljesen igaza van — mondja Bubb Ferenc, a vállalat művészeti vezetője. — Régebben nem volt ilyen nagy szerepe a divatnak a szabad­idő-ruhák gyártásában, hiszen például egy melegítő akár évekig is jól szolgálja gazdá­ját. Ám Nyugat-Európában is az a gyártók érdeke, hogy esz­tendőnként minél több termé­küket adják el, ezért egyre in­kább előtérbe kerülnek a di­vatszempontok. így ugyanis — legalábbis erkölcsileg — ha­marabb avulnak el ezek az áruk. s ha van rá fizetőképes kereslet, rá lehet venni az em­bereket, hogy folyamatosan újítsák meg ruhatárukat. A kötöttárugyárban a gyárt­mányfejlesztési és technológiai főosztályon dolgoznak a terve­zők. Egy részük új, korszerű kelmék kidolgozásával fogla­latoskodik, s rajtuk kívül öten alkotják a művészeti csopor­tot. Az ő kezük alól kerülnek ki azok a modellek, amelyek hosszabb-rövidebb pályát be­futva, vagy a modellraktárban porosodnak, vagy nagyobb szériában gyártva, megtalál­hatók a boltok polcain is. Mint vezetőjük elmondta, sokoldalú kapcsolatban van­nak a vállalat más területei­vel. Enélkül félkarú óriások lennének, hiszen nekik napra­készen kell tudniuk, hogy hol, mire számíthatnak. Munkáju­kat ugyanis behatárolja a gyártási technológia, a szala­gokon dolgozók képzettsége, ügyessége, és egy sor más té­nyező. A legfontosabbak talán a vezetés által kialakított ke­reskedelmi és fejlesztési el­képzelések, amelyek olykor alapvetően befolyásolják a tervezők munkáját. Mint például most is: a nemrég átadott beruházás ke­retében olyan új gépeket is vásároltak, amelyek lehetővé teszik csíkozott kelmék gyár­tását is, így jelentősen bővül­tek a lehetőségek. Ezt már ki is használták a művészeti cso­port tagjai: a bemutatón lá­tott modellek között sok az új technológiával készült kel­méből varrt ruhadarab volt. — Gyakorlatilag mi minden évben vizsgázunk, sőt nem is egyszer — folytatja Bubb Fe­renc. — Rendszeresen és kü­lön készülünk például a bu­dapesti nemzetközi vásárokra és a müncheni szakvásárra is. A tervezői munka azonban fo­lyamatos, mert bár már most bemutattuk az 1986-os kínála­tunkat, ezekben a napokban már 1987-re készülünk. Fontos is az előretekintés, hiszen a tervezők és a gyár kapcsolata kétoldalú és kölcsönhatást mu­tat. Nem állítom, hogy mi szabjuk meg, milyen beruhá­zásokba kezdjen a vállalat, de az biztos, hogy a divat köve­téséhez elengedhetetlenül szükséges berendezések meg­vásárlását mi is szorgalmaz­zuk, s véleményünket többnyi­re figyelembe is veszik. Évente 3—400 modell terve készül el a kis műhelyben. Sorsukat sokminden befolyá­solja: az ár, a használhatóság és még sorolhatnánk tovább... Megesik, hogy egy terv azért szorul háttérbe, mert túlságo­san szép darab kerekedne be­lőle, s ezt, ha meg kellene fi­zetnie a vásárlónak, esetleg sokallná. Mert tény, hogy a szabadidő-ruháknál még ma is a funkció az elsődleges, s a tapasztalatok szerint csak ezt figyelembe véve szabad a di­vatot is becsempészni az egyes modellekbe. A kötöttárugyári tervezők jól képzett, a világ jelentős cégeinek tevékenységét jól is­merő emberek. Munkájukhoz sok segítséget kapnak, külön­böző szaklapokat olvashatnak, s évente legalább egyszer mindegyikük eljut valamelyik nagyobb külföldi szakrendez­vényre. Rendszeresen hozzá­jutnak a vállalat exportját le­bonyolító Tricotex Külkeres­kedelmi Vállalat üzletkötőinek űtijelentéseihez is. Bár, mondják, az eddiginél egy kicsit több személyes kap­csolatra lenne szükség, ami kimondatlanul is azt jelenti: többet járva a világban sok benyomást, információt kelle­ne gyűjteni, hogy azután fel­töltődve az újjal, szép és praktikus ruhák tervei szület­hessenek. Furucz Zoltán A hónap végén a Maciiban Klub alakul nagyothallóknak ^ Néhány évvel ezelőtt e j lap hasábjain Dóra Zoltán ^ tollából interjú jelent meg $ a Hallássérültek Szövetsé- ge váci csoportjáról. Ebben £ jeleztem, hogy Vácott is £ szeretnénk megalakítani a % nagyothallók klubját. Mi szükség van erre? — 3 kérdezhetnék. A rádióban televízióban többször hallottuk már, hogy az ország lakossága mintegy 10 százalékának a hallása kü­lönböző fokban károsod itt. Iparosodott, motorizált, disrós korunkban rendkívüli mérték­ben megnőtt a halláskároso­dást okozó zajártalom. Ez alól sajnos a mi városunk sem kivétel. Fél százalék Hivatásomból eredően kí­váncsi voltam arra, hogy Vá­cott és körzetében hány na­gyothalló embert tartanak nyilván. Ezért megnéztem az SZTK váci kirendeltségén, hogy a területükhöz tartozó helységekben hány ember ka­pott hallókészüléket. Az össz­lakosságnak körülbelül 0,5 százaléka. A halláskárosodást sokan még ma sem tekintik olyan ártalomnak, amellyel orvoshoz kell fordulni. Sajnos azok közül is, akik kaptak hallókészüléket, a következő években nem kértek a készü­lékükhöz tartozékokat, ami azt jelenti, hogy nem használ­ják a készüléküket. Miért? Több okból. Azért, mert nem tudják ké­szüléküket megfelelő módon működtetni, ezért a készülék viselése kellemetlen hatáso­kat — fülzúgást, fejfájást — vált ki. A hallókészülékek kezelésé­re, belállítására meg kell ta­nítani a nagyothalló embere­ket. Az idegen testet a fül­ben, a rég nem hallott erős hangot, zajt, az idegrendszer­nek el kell viselnie, meg kell szoknia. Minél idősebb kor­ban kapja a készüléket, ez annál nehezebben megy. A készülékhez az új tarto­zékok (elem, zsinór) beszerzé­se a többnyire idős emberek számára megoldhatatlan prob­léma (Budapestre kell utazni érte). A halláskárosult emberek nagy része gátlásos. Nehezen tájékozódik, kérdezni nem mer, fél, hogy nem értik meg. Az egykor magabiztos sze­mély elbizonytalanodik, szo- rongóvá válik, visszahúzódik. Ha környezete, családja pasz- szívan szemléli ezt a válto­zást és nem segít, akkor még a családon belül is elmagá- nyosodik. Szakemberek A nagyothallók klubjában szakemberek segítségével áí- hidalhatjuk a nehézségeket. Klubfoglalkozások során elő­készítjük és megtanítjuk tag­jainkat a hallókészülék vise­lésére és beállítására. Elektrotechnikai szakembe­rünk kijavítja a készülék ki­sebb hibáit, vagy beviszi Bu­dapestre a szervizbe. Ugyan­ekkor kiváltja a készülék mű­ködéséhez szükséges tartozé­kokat. Ez utóbbival sok fá­radságtól és költségtől kíméli meg a klub tagjait. Szeretnénk szorosan együtt­működni az üzemorvosokkal, a fülészekkel, segítségüket kérve, hogy a halláscsökkenés negatív hatását minél koráb­ban mérsékelhessük. Amit or­vosi beavatkozással visszafor­dítani már nem lehet, azt megpróbáljuk pedagógiai módszerekkel mérsékelni. Ha a károsodott hallószervet nem foglalkoztatják, akkor működése leáll. Ezért azt hal­lásjavító készülékkel aktivi­zálni kell. A beszédmegértési nehézsé­gek leküzdésében segítségül hívjuk a látást. Megtanítjuk a nagyothalló emberekkel szájról leolvasni a beszédet. Hallóké­szülék, plusz szájról olvasás, egyenlő tökéletes beszédmeg­értés. Egyéb foglalkozásaink is lesznek. A klubtagság kíván­sága szerint orvosi, jogi, iro­dalmi, politikai, művészet} előadásokat is szervezünk. Talán felyetődik az érde­kelt olvasóban a kérdés, hogy a mai gmk-s világban mit kell ezért fizetni? Semmit. A klub kiadásait a Hallássérültek Országos Szö­vetsége fedezi. A szövetség tagjai évi 40 forint tagdíjat fizetnek. Ez az eszmei összeg a szövetséghez tartozás jelké­pe. Tagjaink ugyanakkor díj­mentesen megkapják a szö­vetség havonta megjelenő új­ságját, a Hallássérültek Lap­ját. Terveinkről beszéltem a városi tanács végrehajtó bi­zottsága elnökével, Weisz Györggyel. Ö a legmesszebb­menő támogatásáról biztosí­totta szövetségünket. A váro­si tanács klubszobáját aján­lotta fel összejöveteleink, klubfoglalkozásaink céljára. Ez a gesztus arra kötelez bennünket, hogy erőnkhöz mérten — a város hagyomá­nyaihoz méltón — mindent megtegyünk azért, hogy na­gyothalló embertársaink job­ban érezzék magukat váro­sunkban. Huszcnküancedikén A városi Vöröskereszt veze­tői is felajánlották segítségü­ket. Augusztus 29-én délután fél 5 órakor a Madách Imre Művelődési Központban (Le­nin u.) tartjuk alakuló ülé­sünket. Szeretettel várjuk sérült hallású embertársainkat és azokat az ép hallású érdeklő­dőket is, akik szolidárisaknak érzik magukat ügyeinkkel. Addig is bárkinek — sze­mélyesen vagy levélben — szívesen rendelkezésére állok. Miké Gyula tanár, a Hallássérültek Szövetsége váci csoportjának titkára ISSN 0133—2753 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents