Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

LUOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 187. SZÄM 1985. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT Eli! elég tesz a mozdonyvezető Nemcsak a vonat jár a síneken A vasúti közlekedés folyamatos átalakulását mi uta­sok szakaszosan érezzük. Egy-egy eseményhez, változás­hoz kapcsoljuk a korszerűsítést. Lassan a feledés homá­lyába vész az az idő, a hetvenes évek, amikor reggelen­ként hat óra körül végigdohogott a Galga mentén is és a Rákos partján a Lengyelországból Somoskőújfalun át érkező Polónia gyorsvonat svéd dízelmozdonya, Nohab. Táborzáró kiállítás Sokat dolgoztak a gyerekek a szadai képzőművészeti tábor­ban. Rajzolás, textilfestés, szobrászat kötötte le figyelmüket. Képünkön: a tábor zárókiállítására készültek a pajtások. Hancsovszki János felvétele Galgahévíz Falyszéii mulatságok Már évek óta nem láttam személyvonatot szállítani gáz­olajjal működő mozdonnyal a budapest—hatvani vonalon. Az energiatakarékosság kénysze­rítőén fontossá vált. Hatvanban kicserélik a lokomotívot villa­mosmozdonyra. Meglehet, azóta olyan zajos­sá vált a Galga-völgye, hogy már nem hallanánk meg olyan messziről a régi mozdony do- hogását, hogy ahhoz igazíthat­nánk. lépéseinket a gyorsot kö­vető személyvonat elérése cél­jából. Az eltelt években átad­ták az M3-as autópálya újabb szakaszait, s a vidékre csak késő éjjel borul csend. Növe­kedett a közúti forgalom és áruszállítás is közben, de a vasút erre csak úgy válaszol­hat, ha maga is fejleszti a vo­nalait, Pécel-Hatvan Ez a fejlesztés igen sokirá­nyú. Igazi eredményt azonban akkor várhatnak ettől, ha igye­keznek a különböző területe­ken együtt megoldani a gondo­kat, a kor színvonalára emelni a vasúti közlekedés valameny- nyi tényezőjét. Az önmaguk­ban gyorsabb közlekedésre al­kalmas sínpárok — ezeket fek­tették le az elmúlt évtizedben — a távközlési és biztosítóbe­rendezések átépítése nélkül ki­használatlanok. Ez utóbbiak­nak újra való cserélése a mun­kaerővel való takarékosságot is segíti. Talán helyesebben fo­Kényelmes sétát tehetünk a kastélypark gondozott terüle­tein, míg az elhagyatottabb tá­jain az ősibb park részeire bukkanhatunk. Régebben a kastélytól keletre, délkeletre terült el a szelíd fácánokkal, szarvasokkal teli kétszáz hol­das Alsó-park, amely a Fácá­noson is túlnyúlt, s csak mi­után a vasút átvágta, változott harmincholdassá. A kastély­hoz nyugati, északnyugati irányban csatlakozott a tízhoi- das Felső-park, mely előbb dí­szes, gondozott, kimért fran­ciakért volt, a XIX. században pedig tudatos elhanyagoltsá­gával a természetesség látsza­tát keltő angolparkká vált. «919 A fentieket tudjuk elődeink feljegyzéseiből s magunk, akik ma tapossuk a park átszelő út­jait s megállunk a Rákos med­rét átívelő hidakon, hidacská- kon, egy gazdagabb, tisztább vízhozamú patakra emléke­zünk. Rákok és vízipókok rej- tekét kutattuk az iskolából ha­zatérőben a harmincas évek derekán. S ittunk vizéből az akkori pataknak, amely szelíd lejtéséből csak itt-ott csobog- tatta vizét. Igaz, őrzött, elkülönített volt ez a terület. A parkot tégla- és terméskőfallal védték, a •mai Palotakert felőli részen pedig drótkerítéssel. Kaszál­ható részeit évente többször alaposan levágták, szénáját be­gyűjtötték. Nagy orgonás-bok­galmazunk: csökkenti a mun­kaerőgondokat a MÁV-nál. 1983-ban kezdődött el a MÁV Miskolci Igazgatósága beruházásában,, a Távközlési és Biztosítóberendezési Építési Főnökség kivitelezésében a fő­vonal Pécel és Hatvan közötti szakaszán az újabb munka. A kézi működtetésű sorompókat a közeledő vonat által vezérelt fénysorompókra cserélték ki először lsaszegig, majd Gödöl­lőig, azután Aszódig. A közle­kedők számára ez volt a lát­ható legjelentősebb munka. Fénysorompók Ez még mindig nem elég! A pálya sínéit már nemcsak a közlekedésre veszik igénybe, hanem arra is, hogy azokon keresztül a jelzők információit a mozdonyok a vezetőktől füg­getlenül . is megkapják. Ez fo­kozza a vasút automatizáltsá­gát. Ebben is nyomon követ­hető a Pécel—Hatvan közötti szakasz új gazdájának, a Mis­kolci Igazgatóságnak az az erős törekvése, hogy azonos szintre fejlessze a miskolci fővonal irányítása alá eső egész terüle­tét. Legutóbb a TBÉF az Aszód —Túra—Hatvan szakaszon fe­jezte be munkáját. A főnökség tervezte és vitelezte ki a majd­nem 14 kilométer hosszú vona­lon a korszerűsítést. Fényso­rompóval látták el a Hévíz- györk és Galgahéviz megálló­helyeken levő vasúti átjárókat. ros részek voltak, főleg a ke­rítések vonulatában. Az utóbbi két évtizedben azonban nagyon átrendeződött a kastélypark területe. Az építkezések miatt csökkent a ligetes térség. A megmaradt zöldövezet így is felüdülést kí­nál, ha közelről szemléljük te­rebélyes ősfáit. A Lenin-szobor körüli füve­sített térség üde színfolt, s al­kalmas hely a szoborral való együttgondolkodásra. Közelben áll a két öreg épület, amely a kastélyhoz tartozik, a köztük levő területet nemrég rendez­ték. A kastéllyal szemben el­simított területen alakult ki a Barátság-liget. Fiatal fák jel­zik, hogy más tájakról ide ér­kezők ültették őket barátsá­guk jelképeként. Bőgő szarvasszobrot rejtenek a bokrok. Ki a mester? Rejt­ve marad. Miért? Felirat kel­lene rá. Utóbb egy ősfa dőlt itt ki, fogy a ránk maradt örök­ség. mama Bitumenes út szeli át a par­kot a nagyállomás felé. Széles, bokrokkal övezett, összeboruló fenyőfák alatt szemlélődünk, míg letérünk a patak partjára. Apró madarakat figyelhetünk meg; cinkék, verebek, fecskék szálltak a víz felszínére s ol­tották szomjukat, némelyik meg is mártotta magát az elég tisztának látszó vízfolyásban. A patak medre itt még a leg­A peronok gyalogosforgalma miatt külön jelzőt is felsze­reltek. Solti István tervező- szerkesztő és munkatársai ré­vén Túra állomás távközlési rendszerét is fejlesztették. Tú­ra után már a hatvani állomás rendelkezési körzetébe tartozó szolgálati helyeken szintén el­végezték munkájukat. Évek változnak A Miskolci Igazgatóságnak ebből a beruházásból olyan haszna is származott, hogy Pá­céi és Isaszeg között most már megvalósult a vasutas berkek­ben CSM-es vonatközlekedés­nek nevezett forma. Ez azt je­lenti, hogy a lokomotívok ve­zetőterében csak egy ember­nek, a mozdonyvezetőnek szükséges tartózkodnia. Koráb­ban Hatvanban fel kellett szállnia egy vonatvezetőnek is. Most a Budapesti Igazgatósá­gon a sor, hogy a még hiány­zó Pécel és Rákos állomások közötti szakaszon is megte­remtse a csak mozdonyvezetős közlekedést. B. G. A nap programja Augusztus 10-én: Gödöllő, művelődési ház: Hagyományőrző népművészek és táncegyüttesek 9. országos találkozója, 10 órákor. A rovarirtás története, kiál­lítás, megtekinthető 10—18 óráig. Augusztus 11-én: Gödöllő, művelődési ház: Hagyományőrző népművészek és táncegyüttesek 9. országos .találkozója, 10 órakor. A rovarirtás története, kiál­lítás, megtekinthető 10—rl3 óráig. vadregényesebb, nyugodtan él­hetnek itt apró élőlények, bok­rok és fák és a víz adhat pe- kik életfeltételt. Leérünk egy újabb kori híd­hoz, amely a fogathajtó-világ­bajnokság idején épült. Gergő, az unokám apró kavieskákat dobál a vízbe. A patak partján levő hatalmas két fa gyökér­rendszere is betonkalodát ka­pott, de az élő erő feszíti, tá­gítja életterét. ■■■■ Arra térünk, ahol a meleg­víz-feltárás munkanyomai fel­lelhetők, ahol mélybe hatolt a fúrás, s mely idővel haszno- síthatóvá válhat. E parkrész ad május elsejei ünnepségek idején helyet vállalatoknak, intézményeknek, hogy dolgo­zóikat megvendégelhessék. Ide vonul fel a szórakoztatóipar lánchintákkal, körbe forgó, emelkedő és zuhanó ülőkék szédítik-forgatják a fiatalokat. Árusok sátrai között nagy tö­meg mozog ilyenkor. A kör­nyékbeliek, a város vonzáskör­zetében lakók is hagy számban megfordulnak itt. A hagyomá­nyos (éveken át ismétlődő) lóverseny is itt vonz rengeteg nézőt; az egyetem lovasszak­osztálya rendezi, nemegyszer hazai és külföldi neves ver­senyzőkkel. E térségben verik fel sátrai­kat a nyári idényben előadá­sokat rendező cirkuszok. A le­gelésző kis póniióvakat sok gyerek figyeli és szeretnének mind közelebb kerülni hozzá­Faluszéli vigalomra hívják a Galga mentén élőket a gal- gahévíziek. A Kodály Zoltán Művelődési Ház rendezésében az augusztus 20-i ünnepsé­gekhez, szórakoztató rendez­vényekhez kapcsolódóan augusztus 18-án délután két órától kezdődnek az esemé­nyek. A nyári hónapokban sok kiskereskedő üzletének abla­kában, ajtajában ott a tábla: szabadság miatt zárva. Leg­többjük a szünetelés idejét jó juk. Mi Gergővel még nyerítő pónit is csodálhattunk. A volt szabadtéri színpadnál megállva azon tűnődöm, volt itt elgondolás és anyagi áldo­zat, amely létrehozta azt s ké­sőbb pedig mintha a feledé- kenység lett volna uralkodó, mert nem használtuk ki lehe­tősegeinket, lehetőségeit. A dombossá alakított nézőtér anyagát az árammérőgyár szolgáltatta sok-sok dömper földdel (a bakelitműhely épí­tése idején). Visszafelé utunkban az utóbb készített félig vas, félig fa gya­loglódon kelünk át, igaz, ki­csit vigyázva, mert pallói ve­temedésük miatt görbék és hé­zagosak, néha hiányosak is, mert vannak, akik a patak partján megnőtt gazba dobál­ják a deszkákat. A kis töltés két oldalán még láthatjuk, milyen ingoványos terület volt itt valaha, vízinö­vények, nád, sás díszlenek, s teremnek néha még buzogányt is. Majd a művelődési központ mögött jobbra térhetünk és megállhatunk a most még épülő autóbusz-pályaudvar újabb hídja előtt és láthatjuk a kibontakozó vastraverzeket, amelyek adnak majd építési megoldást, kiindulást és meg­érkezést a helyi és környékbe­li utasoknak. ■■■■ A mögöttünk levő ligetes, összefüggéseiben még megma­radt parkrészeket megőrzött képként visszük magunkká!, hogy színeinek változásait majd újra élvezzük, mert min­dig más. Más a tavaszi meg­újulás idején, más a nyár szí­neiben s az őszben külön va­rázsa van, s a havas táj is belopja szívünkbe magát. Szántai Sándor A gazdag programban töb­bek között hőlégballon-bemu­tató, lovagi torna, regrutabál szerepel. A sport sem marad ki, mert lesz kispályás lab­darúgó kupa- és teniszbaj­nokság is. Játékos ügyességi vetélkedő, tombola és más meglepetések várják még az érdeklődőket. előre szóban is közli törzsvá­sárlóival. A konkurrencia- társak ilyenkor igyekeznek pótolni a szomszédot, fokoz­zák a kínálatot. A városi tanács épülete előtt árusít Gyarmati Károly zöldséget, gyümölcsöt. Kény­telen kitelepülni, mert a Dó­zsa György úti boltban igen kicsiny a forgalom a rezsihez képest. A kis standot kerítés­sel fedezi, hogy az áru védve legyen. Czibula Petemé lakásfel­szerelés-üzletében a Patak té­ren azt tudtam meg, hogy egy éve még a bolt bezárására gondoltak férjével. Majd me­rész vállalkozásba fogtak és profilt bővítettek, többek kö­zött fonalat is árusítanak. Megnőtt a forgalmuk. A piacon a hűvösre fordult idő dacára is volt élet, ke­reskedők és termelők vártak a vevőkre. Többen elpanaszol­ták, bosszúságot és balesetve­szélyt jelentenek a piacon át- kerékpározók. De így van ez a város más részein is, alul­járóban, járdákon valósággal versenyeznek a bringások. Ami az árakat illeti, azok így alakultak. Paprika 14—20, karfiol 14, tojás 2,60, káposz­ta 16, kelkáposzta 20, alma 15, burgonya 6, őszibarack 26, sárgadinnye. 20, görögdinnye 12—16, fejtenivaló bab 20, hagyma 12, paradicsom 12. gomba 90, vörösszilva 16. szőlő 160 forintért kapható. Cs. J. Ipari szövetkezet felvételre keres villany­szerelőket Érdeklődni lehet a MEKOFÉM ISZ telepvezetőjénél, Veresegyház, Sport u. 2. m Szombati jegyzetei Kapu TTtazni olyan sok céllal, indokkal lehet, hogy azt fel sem tudjuk sorol­ni. Miért érdemes utazni? Ezt a magam részéről jó­val pontosabban meghatá­rozhatom. Olyan élménye­ket, benyomásokat sze­rezni, amelyek egy kicsit mindig átalakítják életün­ket, mindennapos cse­lekvésünket. Egy útról okosabban hazatérni — na nem a saját hibánkból tanulva, mert mondjuk el­tévesztettük a vonatot —, ez az, amiért érdemes vállalni a fáradságot, a törődést. Minél távolabb kerülünk otthonunktól, a tapaszta­latok úgy vezetnek rá a nagyobb összefüggésekre, az élmények úgy szűkítik össze szülőfalunk határát. Ennek az átalakulásnak számtalan lépcsője van, attól kezdve, hogy először azt fedezzük fel, nincs minden településnek vas­útállomása, mint a miénk­nek, vagy bizony amott szebb környezetben élnek az emberek, mint itt. So­káig úgy gondoltam pél­dául, hogy sehol a világon nem sütnek olyan finom kalácsot, mint a túrái pék­ségben. Emlékezetes ma­rad számomra ezért az a lakodalmas sátor messze innen, a Küküllők mentén, ahol ismerőseim rokonai­nak invitálására az asztal­hoz ültem a jeles nap elő­estéjén. Ott kínáltak ugyanis olyan kaláccsal, amely ízében teljesen megegyezett a túrái sütö­dében készítettével. Ven­déglátóim nálam is job­ban csodálkoztak meglepe­tésemen, amit az azonos­ság okozott. A recept ugyanaz, bizonykodtak, s a tésztát dagasztó szív is, feleltem én. Árpával érő körtefája lehetett néhány házzal odébb egy másik udvar­nak, ahová szintén betér­tünk. Beszélgetésünket egy szénával megrakott szekér érkezése állította még pár percre. Kinyitották a kaput,- de akkor még nem hajtottak be a takar­mánnyal, hanem előbb fel­kötötték a gyümölcsfa mélyre hajló ágait, ne tör­jenek le. Kicsiny körtéket érlelt az a fa, de annak is megadták a becsületét. Gyakran felidézem ezt az emlékképet a hazai fák között járva, s gondolko­dom a gondoskodáson. Nem kell szégyenkez­nünk, hogy amikor né­zünk valamit, azt nem lát­juk azonnal meg, csak ta­lán harmadjára. Néha el­kel egy jó idegenvezető is, aki fellebbenti a fátylat szemünk elöl, de legalább egyféle magyarázatot ad a látottakra. Így jártunk . a közelmúltban hazánk egyik legrégibb műemléké­nek megtekintésekor. A já- ki apátsági templom épü­lete csaknem minden va­lamirevaló, bennünket be­mutató képzőművészeti, történelmi könyvben sze­repel. De gondoltunk-e arra már, hogy a több mint hétszázéves alkotás lényegében egyidős euró­pai történetünkkel, Ma­gyarország elindulásához, ifjúkorához kötődik? Egy­általán, milyen szép kife­jezés az is, hogy: elindu­lás ... Kár, hogy az úton a múlttá változott jelenek annyi emlékétől el kellett búcsúznunk. Még valami másra is rá­ébredtünk ott, Jákon. A csodálatos, befelé szűkülő kapuzattal alkotója azt kí­vánta jelképezni, . hogy a céljainkhoz vezető utak lehetnek igen szélesek, tűnhetnek könnyűeknek, de nem biztos, hogy oda­érve a keskenyebb kapun is át tudunk jutni. Keres­hetjük, megtalálhatjuk a kulcsot az ajtóhoz, lapul­hat a zsebünkben a zár nyitja, mégsem biztos, hogy élni is tudunk a le­hetőséggel, a bizalommal, s megérdemeljük a bol­dogságot. Miért volna más­képp ez emberi kapcsola­tainkban? Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Séták a városban I kastélypark a nyár színeién Kereskedelmi őrjárat üegfefeiit a szili is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents