Pest Megyei Hírlap, 1985. augusztus (29. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
6 1985. AUGUSZTUS 10., SZOMBAT Kis széria, nagy kereslet Ötven-hatvan flarabnál több sohasem készül egyféle bútorból a tápiószolci Styl Szövetkezetben. Gyakran váltanak terméket. Most éppen faragott asztalok szállítására kaptak megbízást. Képünkön: Barna Adorján, most végzett fiatal szakmunkás fényezi az asztalt. Veress Jenő felvétele Húszéves a Kungarccamion fiiig orszagutjaii járják Ahol soha sincs holtszezon Halketrecek — bányató vizében !j A közelmúltban írtunk arról, hogy mostanában nem ^ lehet halat kapni. Megyénkben szinte sehol, a föváros- ^ ban pedig egyedül a Halforg GT szaküzleteiben kínál- í nak pontyot, harcsát és növényevő halakat. Megérdek- í Iódtük, honnan kapjak az árut, s megtudtuk, hogy a ^ Hal-Inno Agrárfejlesztő Közös Vállalattól. Ez Sziget- ^ szentmiklóson, a Szigetfő Tsz egyik kavicsbányatavá- í ban ketrecben tenyészti a halakat. Okloti oxigén Amikor a tóhoz érkezünk, éppen halátadás van. Nem üzletbe, hanem horgászvízre viszik a szállítmányt. A gt és a vállalat vezetői elmondják, hogy a csaknem 4 hektár területű bányatóban 50 vagon halat is elhelyezhetnek egyszerre. Egyetlen, 24 négyzet- méter vízfelületű ketrecben egy vagon hal fér el. Csak úgy lehet ilyen nagy meny- nyiségű állat a viszonylag kis területen, hogy egy világszabadalommá lett, folyadéksugaras oxigéndúsító berendezéssel óránként 105 kjj oldott oxigént, juttatnak a tóba, és a ketreces kultúra .teszi lehetővé a gazdaságos, szuperin- tenzív haltartást. Többet bírnának Tavaly 1300 tonna halat értékesítettek. Általában 60—70 tonnát küldenek a piacokra havonta, de a kapacitásuk ennek a két-háromszorosát is lehetővé tenné. A fővárosban piacra kerülő kínálatnak több mint a 30 százaléka tőlük származik. Az áraik egyébként azonosak a Halért áraival, csupán a másodosztályú ponty drágább, kilogrammonként 2 forinttal. Megtudtuk azt is, hogy a csuka és a süllő kivételével mindegyik hazai nemes hal alkalmas ketreces nevelésre, még a ke- csege is. . Ezek után megkérdeztük, miként lehetséges az, hogy a Pest megyei vállalat — meg a zömében szintén megyei üzemekből álló gazdasági társulás — csak a fővárost tekinti partnerének, és nem próbálja kiterjeszteni hálózatát, legalább a megyei városokra, holott ez lenne az érdeke. Döntsön a vevő A válasz meglepő és hihetetlen: ugyanis elmondták, hogy próbálkoztak már több helyen is, például Dunakeszin, Gyálon, Gödön és Vácott is. Szívesen szállítanának, ha igény lenne rá, de a helyi tanácsok kereskedelmi osztályai, illetve csoportjai érdektelennek mutatkoztak. Eddig még Dabason volt egy boltjuk az ottani vásárcsarnokban, de miután a csarnokot bezárták, nincs értelme már a nyitva tartásnak. S. T. E. $ A hazai és a külföldi utakon f gyakran találkozhatunk zöld- í sárga kamionokkal. A húsz- V esztendős Hungarocamiont V. Európában is a nagyfuvaro- J zók között jegyzik. Ma már f, nem az egyetlen magyar cég, ■f amely külföldre fuvarozza a > hazai termékeket, s onnan í importárut hoz. Am ma is a g legnagyobb, s állja a versenyt $ a konkurrenciával. Amikor 19611" ban a Közlekedési és Pos- taügyi Minisztérium megala- £ pította már eleve a nemzet- íj közi fuvarozásra szerződtek. 7, Azóta viszont sokat változott f, a világ, s hol van már az a / 300, jórészt korszerűtlen te£ herautó, amit a TEFU-tóI örö- í kőitek ... Engedélyek hálájában — Rég bezúzták — mondja Pető Ernő, a Hüngatocá- mion üzletpolitikai osztályának helyettes vezetője. — Ma már 1600 járművünk járja a világot. A kocsiállományunk több mint húsz százaléka hűtő berendezésű. A többi jármű se mind hagyományos, ponyvás kamion. Egyre több a speciális, konténer, konfekció és élőállatszállító kamion, valamint vegyi és élelmiszerszállító tartálykocsi. A járműpark fele Rába, míg a többi Mercedes, Volvo és Renault. A hűtőszerelvényeink java Mercedes, nagyon kedvező az üzemeltetése. Sajnos, a kamionjaink öregebbek az ideális kornál, márpedig ez nemcsak a költségek miatt hátrányos. A nemzetközi fuvarozásnak ugyanis nagyon szigorúak a szabályai, így például hétévesnél idősebb hűtő járművek nem is kapnak szállítási engedélyt. Egy kívülállónak talán úgy tűnhet, hogy a Hungaroca- mion kényelmes helyzetben van, hiszen a megalakulásától máig főleg a magyar külkereskedelem szolgálatára áll. Tehát nem maradhat munka nélkül. Ámbár a tavalyi adatok azt mutatják, hogy a megbízások negyven százalékát külföldi cégektől kapták. — A magyar cégek is válogathatnak a fuvarozók között, s még az sem számít, hogy valutában kell fizetniük — mondja Pető Ernő. Amikor egy magyar vállalat importál, tucatnyi engedélyt kell beszereznie, ám amikor külföldi fuvarozót bíz meg, akkor még a 100 ezer márkás megbízáshoz sem kell engedély. Az európai fuvarozók többsége pedig kisvállalat, néhány járművel, s így fölöttébb rugalmasak. Természetesen sem a kapacitásuk, sem a szolgáltatásaik nem hasonlíthatók a magunkfajta mam- mut fuvarozókhoz. Qda-vissza áruval Egyébként a Hungaroca- mion meglehetősen speciális helyzetben van’ a magyar vállalatok között. Az országhatárokon túl kell boldogulnunk, hiszen például egy 4 és fél ezer kilométeres közel-keleti útból mindössze 200 kilométer fut hazai tájakon. Szocialista nagyvállalatként kapitalista környezetben kell helytáll- nunk. Még a magyar termékeket is gyakran tőkés speditőrök, vállalatok megbízásából fuvarozzuk, s természetesen sok külföldi fuvart is vállalunk. Rendszeresen szállítunk Nyugat-Európából a Közel- Keletre. Az ottani magas fuvardíj lehetővé tette, hogy itthon évekig nem emeltük árainkat. Ma már sajnos, kevesebb a megbízás a háborúk miatt, új fuvarozók léptek be. Egyre több török, lengyel és bolgár kamionnal találkozunk. — Az utóbbi esztendőkben olyan híreket is hallani, hogy a Hungarocamion több piacról kiszorult a konkurrencia miatt, s ezért kényszerült idén 300 sofőrt kölcsönadni a BKV-nak... — Nem szorultunk ki egyetlen piacról sem, de az igaz, hogy kevesebb a fuvar, s több a vállalkozó. Húsz külföldi kirendeltségünk gondoskodik arról, hogy ne maradjunk munka nélkül. Viszont meg kell gondolnunk, hogy mit vállalunk el. Áron alul nem fuvarozhatunk. Kirendeltségeink érdeme, hogy kamionjaink ritkán járnak üresen. A hazafelé tartók 80 százaléka is szállít. Lehetőségeink persze olykor korlátozottak, hiszen kétoldalú államközi egyezmények szabályozzák, s ezek nem mindig liberálisak. Triesztben közös vállalatot működtetünk a Te- rimpexszel Eurocar néven, míg bécsi székhellyel leány- vállalatot alapítottunk Pek- lar Transport néven. Egyetlen lehetőséget sem hagyunk ki, hogy még jobban megvessük lábunkat a szinte naponta változó piacon. Idén a kereskedelmi szervezetünket is átalakítottuk, így például külön osztály foglalkozik a hűtő- és speciális járatokkal, hogy gyorsabban intéződjenek az ügyek. Versenyben a repülővel —* A magyar külkereskedelmi vállalatok ma már nem egyeduralkodók az exportimport lebonyolításban, hiszen egyre több vállalat kap önálló külkereskedelmi jogot és ez bizonyára az önök piaci munkáját is megváltoztatja. — Beláttuk, hogy a régi módon már lehetetlen boldogulni. A külkereskedelmi cégek ugyanis a fővárosban vannak, s keveset tudnak a megyékben tevékenykedő termelő vállalatokról, amelyek feladják és fogadják az árut. Számunkra is előnyösebbnek látszott, ha közvetlen kapcsolatot építünk ki. Ugyanakkor az önálló külkereskedelmi jog révén a vállalatok maguk is kénytelenek foglalkozni a nemzetközi fuvaro- ?ással, de tapasztalat híján nincs könnyű dolguk. A fontosabb közúti átkelőknél már régóta vannak kirendeltségeink, amelyek a forgalomszervezésben és a vámkezeléskor segítik a sofőrjeinket. Tavaly viszont azt is elhatároztuk, hogy kiépítjük a körzeti fuvarvállaló irodák hálózatát. Idén tavasszal nyitottuk meg Győrben az elsőt. Tapasztalataink kedvezők. További 3—4 iroda felállítását tervezzük a fontosabb ipari centrumokban, előreláthatólag Szegeden, Miskolcon és Pécsen. — A győri irodának a fuvarszervezésen kívül a tájékoztatás legalább olyan fontos feladata. A megyékből is gyakran felhívtak bennünket, érdeklődnek, hogyan kell szabályosan szállítani. Tudják, hogy mi ismerjük a külföldi előírásokat, s ez a csomagolásra is vonatkozik. Ha a körzeti irodáink tanácsot adnak, akkor egyúttal ajánlják a saját szolgáltatásainkat, s ha nem is mindig, de gyakran fuvar is lehet a tájékoztatásból. Háztól házig fuvarozzuk az árut és gyorsan. Nálunk nincs átrakás, mint a vasúton és arra is képesek vagyunk, hogy az árut terítsük, azaz kívánság szerint több helyen lerakjuk. Bevezettük az expressz áruszállítást is, amely gyorsaságban csaknem felveszi a versenyt a légi szállítással. Dalia László Piktortégla Farmosról Vegeláthatatlanul hosszú asztalokon szárad a piktortégla Farmoson, ahol ezt a különös, ám nélkülözhetetlen építési anyagot gyártják. Képünkön: Szabó József né és ifj. Major István- né, az egyenletes száradás érdekében időnként a teljes tég- lainennyiséget átforgatja. Veress Jenő felvétele Nagy események árnyképei Egybefűznek nappalt s éjiéit Azt mondta a minap egyik barátom, akivel a Fényes szelek nemzedékének tagjaként akartunk újat s merészt: hallod-e, nagyon maradi emberré váltál, ha ennyire véded a régit. Á nádtetős házat, a füstös konyhát, s általában a falusi életet. Megdöbbentem. Soha nem voltam a szegénység védelmezője, s a tüdőbajt terjesztő, döngölt falú házak fenntartásáért küzdő harcos. Soha nem akartam megtartani a kenyér- telenséget, s nem sírtam vissza az anyám gyermekkorát meg- szomorító summássorsot. Emberpárti vagyok — esz- mélésem óta —, s a falun élő embert is védem. A környezetét, az életmódját, s amikor ezt teszem, akkor saját becsülésére biztatom; sorsának szálait maga fogja össze, és ne higgye el senkinek, hogy érzik rajta a falusi szag. Mert adhat-e egy társadalom többet annál, hogy engedi, sőt segíti önmagunk megbecsülését? A földbe vert kishitűség helyébe a két lábon állás lehetőségét ültetni óriási vállalkozás. Ezt a vállalkozást kell segíteni. Legendákat lehetne beszélni a Galga menti emberek vendégszeretetéről. Akárhová nyitok be, nincs olyan sürgős munka, amit érkezésemre abba ne hagytak volna. Mennyi szeretettel tudja letörölni a ház asszonya az alám tett széket, s milyen áradó derűvel kínálja a pincéből felhozott borát a gazda a fehér abrosz- szal leterített asztal mellett. És nem várnak érte semmit, csak jó szót, beszélgetést. ★ Mert ki áll szóba a falun élő idősekkel, akiket a munkába járó fiatalok hajnalban magukra hagytak az otthoni teendők ezer kezet igénylő tennivalók sokaságával? Igen, ezek az emberek ki vannak éhezve a szóra. Az öreg Kustra mondta, vele ilyen szépen régen váltottak szót. Pedig többet hallgattam, mint szóltam. Csak a zsilipeket nyitottam meg, amiből azt is megérezte az én nyolcvanéves, beszélgető társam, hogy nagyra becsülöm őt, s mindazt, amit tett. Még azt is, hogy az ötvenes évek gabonabeadási csatájában az előírt mennyiség beszolgáltatásának túlteljesítésével elnyerte az élen járónak adományozott, máig megőrzött díszes oklevelet. Becsülöm vergődését, sokak szemében gyávának tartott bujkálását, amikor a szövetkezeteket szerveztük. Becsülöm kezének remegését, amivel végül aláírta a belépési nyilatkozatot. ★ Szeretném megsimogatni, átölelni azt a vállat, amely elbírta a szocialista mezőgazdaság megteremtésével járó kezdeti terheket. Szeretném eltüntetni arcának mély barázdáit, amelyeket a közösség munkájából fakadó jólét sem tudott kisimítani. És mert csodát nem tehetek, hallgatom elmúlt évek történeteit, a meg nem értésből fakadó veszekedések okait. Mert a fiatalok mindig mást akarnak! Lehet-e, szabad-e a fiatalok merészebb akarását, nagy terveiknek megvalósítását akadályozni ? ★ Köztünk élnek az öregek nehézkességét türelemmel el- viselők is. — Nem veszek televíziót, mert az anyósom tiltakozik ellene. A rádiót is csak lopva hallgatom. Az újságot a szomszédban olvasom. Lázadozhatnék, naponta veszekedhetnék, de én átéltem a cselédsorsot is. Éljek hát inkább kicsit visszafogottan, mint éhen. Lehet, neki volt igaza, de olyan fiatalokról is tudok, akik akkor hagyták ott az időseket és mentek el a szülők vásárolta városi panellakásba, amikor az öregeket az ágy beszippantotta. Lakásárak A lakásárak ugrásszerű cmel- kedose régóla irritálja a lakásra várókat, és nem véletlenül. Mert ha csak tízszázalékos növekedés is volt egyik évről a másikra, az több százezer forint költségnél már tetemes summát tett ki. Ezért is fogadták nagy várakozással az emberek az építésügyi tárca év eleji bejelentését, hogy az idén a lakások árszintjének növekedése nem lesz több 6 százaléknál. A féléves mérleg után még nehéz megjósolni, hogy sikerül-e az év vegéig ezen a határon belül maradni, mindenesetre az építők erre töreksznek. A garancia az, hogy az építési piac versenyének erősítésével egy időben a lakásépítés továbbra sem tartozik abba a szférába, amiben a keresletkínálat szigorü törvényei uralkodnak. Ha most az építőket nem kötné a hatóságilag megszabott — úgynevezett maxi- - máit — ár, akkor az építtetők pénztárcája érezné meg a szabad árak hatását. A maximált ár elismeri ugyan az építők és anyagok költségének emelkedését, de nem háríthatnak tovább minden árváltozást a vásárlókra. Ha nem szabályozná hatósági ár a vállalatok és a szövetkezetek lakásépítését, a tételes számla benyújtása után a megrendelők nem győznének csodálkozni, hogy a szerződés megkötése óta mibe kerül egy kád, egy fürdőszobai csaptelep, mennyit emelkedett a csövek, burkolatok ára. Most ezek 20—40 százalékos növekedését nem érzik teljesen a vásárlók, mert az építőknek kell kigazdálkodniuk. Az építési piac felügyelőinek meg egy ideig be ken iátniuK, hogy iciemas viszonyok urai- KOuiiak: egyfelől veisenyheiy- zet alakult mar ki (peiuaul a melyepitesoen, az egészségügy* létesítményeknél és a nagy ipari beruházásodnál), másfelől viszont tovább él a hatósági árszabályozás. A gyaKonat már igazolta: a verseny hosszabb távon csökkenti az arakat, de csak akkor, ha a keresiet-Kínalat úgy kerulnet egyensúlyba, hogy az ország lakásépítő kapacitása elegendő lesz az évenkénti ezer otthon felepítesénez. Meri amikor ez megtörténik, nemcsak verseny aiakul majd ki a vállalkozó szervezetek között, hanem ennek nyomán a költségeik ésszerű csökkentésében is érdekeltté válhatnak. Az építés többi ágában már hatnak a gazdaságirányítás uj eszközei, és ezek bizonyítják, hogy a verseny hosszabb távon az építtetők érdekét szolgálja; például: a tanácsok iskolaépi- tési megrendeléseit versenypályázaton hirdetik meg, amely az érdeklődők nagy száma és komoly licitálása eredményeként szerencsés fordulatot hozott: csökkentek a költségek, és rövidült a határidő. Ahhoz, hogy az építők ígérete valóság legyen az év Végén, arra is szükség van, hogy a lakásokhoz felhasznált ipari termékek árnövekedése ne haladja meg jelentősen az 5—6 százalékot. Ha ezt a népgazdaság számára oly fontos célt elérik az iparvállalatok, akkor hosszú évek után elmondhatjuk, hogy ez az év fordulatot hozott az építőipar történetében. Sz. K. Nagy események árnyképeit kell sokszor egymásra vetítenünk, ha tisztán akarunk látni. Mert lám, engem is a régi védelmével gyanúsít a barátom, pedig nem teszek mást, mint az egykor volt életformából menteném át az emberit, a közösségi értéket, amivel a ma gazdagodhat, s lehet valóban szebb és igazabb. Mert a falusi embert, itt a Galga mentén és máshol, nem jellemzi a szegénység, a maradi iság. A besavanyodott sötétséget messzire űzték. Világos fejű, vállalkozó kedvű emberek élnek körülöttem. Ügy tájékozódnak a világban és annak dolgaiban, mint akárki más. Van perspektívájuk és hajtanak azért. Ha kell, egybefűzik a nappalokat az éjszakákkal. Hihetnénk, hogy a pénzért teszik, pusztán az anyagiakért. Szerepet játszik ez is, de ezzel együtt a régitől akarnak szabadulni, amikor arcuk verejtékével döntik apjuk házának sárfalát, s emelnek helyébe újat. Menekülnek, mert űzi őket az álmaikban vissza-visz- szatérő szegénység, a doh szaga, az üres kamra. ★ Bűn-e hát, ha ebből a mindent ledöntő szándékból meg szeretnénk menteni egy-egy füstös konyhát, nádtetős házat, gyerekkéz faragta játékot? Dehogy akarom én a múltat védeni vagy menteni, csak a könnyen felejtőket, s az utánunk jövőket akarom emlékeztetni. Fercsik Mihály
