Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 19S5. JÜLIUS 6. SZOMBAT Fokozni szeretnék a szakmunkásképzés ütemét lüinleges és alapvető hivatás J Dél-Pest megye az elmúlt évtől mág szorosabb ok- ^ tatási együttműködést valósít meg. A húsipari szak- ^ munkásképzés bázismunkahclyc a ceglédi PENOMAH ^ gyár, az oktatás meg Nagykőrösön, a Toldi Miklós Élel- ^ miszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Inié- // zct feladata. Az Arany János Termelőszövetkezet fafeldolgozó üzemében évente 6 ezer köbméter nemes nyárfát munkálnak meg. A termetes rönkök első útja Takács Béneshez vezet, aki szalagfűrészével „prizmálja” azokat. Műszakonként 5 köbméter faanyagot darabol fel, amit azután további megmunkálásnak vetnek alá, mígnem formás ládák, raklapok, leszorítókeretek alakjában hagyják el az üzemei. Varga Irén felvitele A távolságot rrás mércével mérik Tesivérkapcsclatsk Számos példát sorolhatnánk fel a mozgalmi vagy éppen a magánéletből arra vonatkozóan. hogy az olykor egymástól- távol élő emberek, közösségek is képesek szoros kontaktust kialakítani. Sok éven, évtizeden át tartó barátságokról tudunk, melyek a hasonló tevékenység, érdeklődési kör, vagy éppen csak a puszta szimpátia révén jöttek létre. Életkortól független ez a sajátosság, noha általában a fiatalok hamarabb találják meg a közlekedés útját, lakjanak a két szomszédvár’oan. vagy akár néhány száz kilométerre egymástól. A távolságot ez esetben más mércével mérik. így voltak ezzel a Szobon és Nagykőrösön, a megye két átellenes csücskében élő fiatalok is. Történt ugyanis, hogy a szobi KISZ-bizottság megkereste a konzervgyáriakat Kecskeméten nemcsak az atlétikára kedvezőtlen, hanem egyébként is rossz, hideg időben, s zuhogó esőben rendezték Bács-Kiskun megye nyílt utánpótlás-bajnokságát. A sok vidéki résztvevő miatt országossá vált a viadal. A körülmények ellenére néhány számban így is nagyon színvonalas volt a verseny. Bár a Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi SE versenyzői közül többen megsérültek a hideg időben, mégis többen értékes teljesítményt nyújtottak. Serdülő fiú A-korcsoportos gerelyhajításban jó versenyzőkkel színvonalas harcban Kolozsi Béla 53,06 méteres nagyon jó eredménnyel második lett. Serdülő leány A-korcsoport- ban. Gere'yhajításban (6 induló közül): 2. Zsuffa Dóra 32,80 méter. Diszkoszvetésben (5 fő): 2. Szöllősi Zelma 30,48 El Szombati jegyzet ^ * Élelmesség? Apróbb-nagyobb események kapcsán mindannyiszor kísérletet teszünk rá, vagy írásban, vagy csak Jutó beszélgetés formájában, hogy szűkebb pátriánk lakóiról olyan jellemzést adjunk, ami minden körülmények között helytálló. Nemigen sikerül. Mert mindenki más-más látószögből közelít a keresett igazsághoz, amit ha meglelni vél, hangulatától, beállítottságától függően mondja ki a szentenciát, ilyenek vagyunk. Parkron- gálók, szemetelök, hangos- kodólc, közönyösek, s lehetne még sorolni a jelzőket. Saját szemünk a tanú rá, hogy ez nem puszta rágalom. Csak nem mindenkire érvényes. Szerencsére a többséghez képest nagyon kevesekre. Az a feltűnő, hogy legtöbbször csak negatív jelzőkkel illetjük egymást. Ritkán történik meg, hogy például a szorgalmat, az élelmességet tesszük közhírré embertársainkról. Nyugodtan megtehetnénk, nincs aki megsértődne miatta, hisz e fogalmak alatt pozitív emberi vonásokat értünk. De, ha már minduntalan bírálni akarunk, éppenséggel ezeken keresztül is rátalálhatunk az emberi lélek sebezhető pontjaira. Hogy miért adom ezt a tanácsot? Nos, annak oka, hogy arról a bizonyos ..élelmességről" nekem valahogy visszájára fordult a képzetem. Nem akarok én most magasröptű fejtegetésekbe bocsátkozni, íme a napokban hallott példa, ami néhány ember véleményével ellentétben kétségessé teszi, hogy minden esetben jól értelmezzük-e ezt a fogalmat. Történt, hogy a Bállá Gergely utca lakói elhatározták, rendbe teszik az örökké gödrös, poros, sáros környezetüket. A sóder annak rendje módja szerint meg is érkezett. A város- központ felől 5-600 méteres szakaszon a teherkocsik szépen elosztották szállítmányaikat. Több se kellett a lakóknak. Egyszeriben talicskával, kézikocsival kezdték „menteni" az építőanyagot. Még a 00 éves bácsika is korát meghazudtolva lapátolta udvarába, mondván, van abból úgyis elég. Volt is, jutott is. A kérdéses útszakasz kiépült. Szerencse, hogy az építők idejében bedolgozták az anyagot, máskülönben talán még most is vinnék, ha tartana a készlet. Ahogy ismerősömmel eddig jutottunk a beszélgetésben, egy pillanatra úgy találtam, fölösleges ügyet csinálni a 8—10 köbméter elorozott sóder esetéből. Végül is nem ment kárba abból egy deka sem. Aztán beláttam, korántsem olyan apróság ez. mint hinnénk. Az élelmesség látszata mögött komoly szemléletbeli problémák rejlenek. Az önző, pillanatnyi helyzeteket kihasználó, kapzsi természetre vall az ilyen cselekedet, amit előszeretettel élelmességnek keresztelünk el. Gyakran még a kívülálló is ezt teszi jóindulatúan. Persze vigyáznunk kell, kikről beszélünk. Nincs jogunk mindenkit egy kalap alá venni, még az utca lakói közül sem. Tehát tisztelet a kivételnek. De vajon hányán emeltek szót a szomszédra azok, akik bátran fuvarozták a jobb sorsra érdemes küldeményt, másodrendű ügyként kezelve az út sorsát? Csupán egy emberről tudom biztosan, hogy nem nézte tétlenül. Az, aki keserű szájízzel elmesélte e sztorit. Csakhogy az ő ereje kevésnek bizonyult a mohósággal szemben. Róla viszont valóban a legjobb értelemben állíthatjuk, hogy élelmes, ő legalább egyszerre próbálta védeni mindenki tulajdonát: a közvagyont. Miklay Jenő Kevesen tudják, hogy a megyében alig képeznek henteseket. Pedig sokra lenne szükség. A feldolgozó ipar szinte csalogatná a végzett szakmunkásokat. De ugyanez az iskola szükséges például egy húsbolt vagy egy ABC- áruház hentessarkának vezetéséhez is. S még nem is szóltunk a különböző kisebb vágóhidak, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, áfészek vállalkozásairól, ahová szintén szakemberek kellenek. Optimális A hentesképzés eddigi módszere módfelett, nem tudunk jobb szót, különös volt. Évekkel ezelőtt a Cegléden működő osztály a budapesti székhelyű Bercsényi Miklós élelmiszeripari iskola kihelyezett tagozataként működött, úgy, hogy helyet a Táncsics MiELÖKE BOCSÁTJUK: ilyen szankció nálunk nincs. Bírságolni lehet — és bírságolnak is — a levegő, a víz szennyezéséért, a természetvédelmi előírások megszegéséért (ebbe persze az erdők károsításáért fizetendő büntetés is belefér), de erdőszennyezési bírság még nincs. S nem is biztos, hogy lasz. Csak felvetődött az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács ülésén, hogy nincs-e esetleg ilyesmire szükség? Nemhogy döntés, még állás- foglalás sincs arról, hogy a jövőben talán ilyesmit indítványoz az OKTT. Egyelőre ezt is mérlegelés tárgyává tették — mint oly sok mást, az erdők kapcsán. Mégis jellemző és sokatmondó, hogy az ülésen — oly sok más elképzelés, terv között — felvetődött ez is. Hogy miért, azt aligha kell hosszasan részletezni. Immár minden újságolvasó ember tud arról, hogy — sok más európai országhoz hasonlóan — nálunk is károsodtak, pusztulni kezdtek az erdők. Nálunk még csak foltokban támad a gyilkos kór. De a foltok száma nem kevés, 1983-ban már csaknem egymillió köbméter faanyag ment veszendőbe emiatt, mindenekelőtt a ko- csánytalan tölgyek, fenyők, nyárfák világában. Aligha szükséges bővebben taglalni azt is, hogy a Föld erdővilágának esetleges kipusztulása az emberiség puszta létét tenné kérdésessé. Erdők nélkül nincs elegendő oxigén. És ha az erdő pusztul, akkor előbb-utóbb a szántóföldi, kertészeti növénykultúra is károsodik, ha pedig az károsodik ... De ne folytassuk e gondolatmenetet, hiszen nem rémlátomások felvázolása a cél. Sőt, még az sem tekinthető kiemelt, elsődleges célnak, hogy esetleg bevezessük az erdőszennyezési bírságot. Noha — a téma súlyának érzékeltetése végett — ezzel kezdtük a cikkünket, mindenki tudja, hogy a büntetés csak segédeszköz. Még jobban tudta ezt az a mintegy 40 neves tudós és közéleti személyiség, aki az OKTT ülésén az erdők védelmében emelt szót és foglalt állást. Mit is tartalmaz ez az álláshály általános iskola adott, s a közismereti tárgyaikat is az intézmény nevelői tanították. Később mindez a Török János mezőgazdasági szakközépiskolára maradt, majd ezt követően végül a Bem József szakmunkásképző lett a Toldi előtti állomás. Ami mindvégig maradt: a gyakorlati képzést a PENOMAH-ban bonyolították ie. Eltelt egy tanév az új felállásban. Vajon milyen tapasztalataik vannak a ceglédieknek? — kérdeztük Kiszely Istvánt, a gyár igazgatóját. — Végeredményben tavaly ilyenkor még majdnem két lehetőség volt, a Bem is meghonosította volna a húsosok képzését. A nagykőrösi iskola mellett elsősorban szakmai okok szóltak, hiszen több mint harminc esztendős élelmiszer- ipari múltjuk van. — Külön előny, hogy megfoglalás? Mindenekelőtt azt,£ hogy meg kell tudnunk: mitől; pusztulnak voltaképpen az erdők, hiszen helyes diagnózis nélkül nincs jó gyógymód. Igaz ugyan, hogy elég sok ismeretünk van már, tudunk például a kéndioxid jelenlétéről, az annak nyomán fellépő savas esők károsító hatásáról, ebből eredően a talaj szeny- nyeződéséről, meg arról is, hogy — mindennek tetejébe — egy bizonyos gombafaj támadja meg a fákat. Vagyis sokat tudunk már, de még nem eleget. Ezért az OKTT állást foglalt abban, hogy a jövőben intenzívebben kell tanulmányozni — s ahol lehet: az itthoni viszonyokra alkalmazva hasznosítani szükséges — a külföldi tapasztalatokat, s ki kell bővíteni, erőteljesebbé kell tenni a hazai kutatásokat. Letették a voksot amellett is, hogy 1986-tól kezdődően alaposabb méréseket kel] végezni az erdőket ért levegőszennyeződés milyenségéről, mértékéről. Mert igaz ugyan, hogy — amiként az egész ország területén — az erdőkben is méíik, figyelemmel kísérik, mi van a levegőben, mégis tény: minthogy az erdőt jó levegőt termelő helynek tartották, a fák világában kevesebb a műszer a kelleténél. Hát ezen is változtatni szükséges. LEGINKÁBB AZON, hogy az erdők védelmét amolyan természeti reszortfeladatnak véljük. Az OKTT ülésén joggal húzták alá: ha a fák egészségi állapotát vizsgáljuk, meg kellene nézni azt is, nem károsodnak ezzel egyidőben a szántóföldi, kertészeti vetemé- nyek is? Ezenkívül: ha jól kiépített növényvédelmi hálózatunk van (márpedig van), akkor célszerű lenne az erdőkre is kiterjeszteni ennek a működését, legalábbis összehangolni az erdők és mezők növényvédelmét. A legfőbb tanulsága talán az volt a vitának, hogy az erdők védelmét társadalmi üggyé kell tenni. Nem érhetjük be annyival, hogy azt mondjuk: olyan embert talán ner.i is találni, aki azt állítja, hogy ő nem szereti az erdői. Ez az érzelmi kötődés egymagában nem elég. Aktív erdő- szeretetre van szükség. M. L. oldódott a gyerekek kollégiumi elhelyezése is. s akkor, amikor tanulóink jó része a környező községeikből jár be, nagyon fontos tényezőt tettek a'serpenyőbe Kőrösön. A gyerekek „mozgatása” persze bizonyos gondot okoz, de saját buszunkkal végül megoldottuk ezt is. S ha most ehhez azt számítjuk, hogy a tanulók jó része mindenképpen utazott volna, akkor a jelenlegi az optimálishoz közeli megoldás. fitistsnet — Ahogy tudom, a húsos- tanulók — őket ugyanis a Toldiban így nevezik — nem a megszokott formában tanulnak, hanem egy hét gyakorlat után egy hetet töltenek az iskolában. A pedagógusok — elsősorban az őket oktató tanárok — véleménye legalábbis megoszlik a módszer helyességéről. Azzal érvelnek, nagy a kihagyás, s a gyakorlati héten nehéz tanulásra bírni a nem túl erős csoportokat. — Ezek tiszteletre méltó szempontok, ám vannak másfélék is. Például a szervezést a munkahelyeken figyelembe kell venni. Bizonyos folyamatokat csakis a munka közben iehet megtanulni, a vágósza- .agon például. — Ezzel tulajdonképpen ösz- 'szefügs., .JiOcszerűsítjük a tanműhelyünket- is, hiszen az elkövetkező években fokozni szeretnénk a szakmunkásképzés ütemét. — Hogyan oldják meg a szakmai tárgyak oktatását? — Jelenleg mi járunk át a Toldiba, de ez átmeneti jelenség. hiszen az iskola most már rendelkezik húsiparhoz értő szakemberrel. Itt. házon belül, mint már említettem, a tanműhelyünkben a bontás, csontozás, darabolás, húskészítmény- és töltelékáru-gyártás folyhat. Összeszokás — S ami szintén fontos, a megyei oktatási kormányzat is felfigyelt a húsipari szakmunkásképzésre. Ez nem valami könnyű munka, különleges körülmények között folyik, nagy fizikai erőt igényel, de enélkül nem is lehet meglenni: alapvető az ellátásban. — összeszokunk a Toldival, megismerjük egymás módszereit, s úgy tűnik, hosszú távra megoldódott a képzés. Bailai Ottó Hargitai Bernadett. Cikket írt. Nemsokára ez is biztosan megjelenik az újságban. — Nagyon szeretek újságot írni. Az első, cikkem tavaly jelent meg, akkor nyolcadikos voltam. Az egész úgy kezdődött, hogy magyartanárnőm — Tóth Istvánná — iskolai fogalmazásaimról észrevette, van tehetségem az íráshoz. Sokféle, témát dolgoztatott fel velem Beszédeket, műsorokat, pályázatokat. Aztán írnom kellett egy tudósítást az egyik iskolai ünnepélyről. Szinte tudtom nélkül elküldte a hírlaphoz. Nemsokára közölték velem, hogy a cikkem íó, meg fog jelenni, és ha tudok, írjak másikat is ... Hát én majd' hanyatt estem örömömben...! — De most az Arany János Gimnáziumba jársz! Ez biztosan nehezebb, níint az általános iskola. Marad időd az írásra ? — Igaz, hogy nehezebb, mint az általános, de én ott kitűnő voltam, és itt a gimi- ben sem rontottam sokat. Szeretek itt tanulni, szeretem a magyart, a történelmet. Egyébként a Dioptriának is egyik szerkesztője lettem. Ez az iskolaújságunk. Havonta jelenik meg. Hogy a tanulás miatt ne lenne időm?! Ugyan! Otthon sokat olvasok, magnózok, segítek a házimunkában és a sportcsarnokra is marad időm, csak jól kell beosztani. Sok barátom van. Nélkülük nem is tudom mi lenne velem! — Mit sportolsz? — Régóta karatézom és pingpongozom. Szeretem csinálni, már edeményeim is vannak. — Milyen távolabbi céljaid vannak? — Talán újságíró leszek. De p°rsze ez nem biztos... Ez ö. Tizenöt éves, eleven, csinos lány ... Benedek Péfcr a testvérkapcsolat felvétele ügyében. Azok természetesen örömmel fogadták a közeledést. Azóta a szobiak már megismerkedtek a gyárral, a körösiek amott a szörpüzemet látogatták meg, közben kiderült, sok vonatkozásban hasonlóak örömeik, gondjaik. A nyári tervek is megszülettek, ezek szerint a megyei jellegű rendezvényeken ezentúl közösen vesznek részt, megszervezik a szudáni fiatalok táboroztatását, augusztus 20-án pedig műsoros majális lesz a szobiak szabadidős központjában. Egyelőre ennyire futotta az információkból egy kialakulóban levő barátság kapcsán, reméljük, sokáig fog tartani, és példa lesz más kollektívák számára is. —ay méter. Utánpótlás női gerelyhajításban, versenyen kívül I. Szűcs Ágnes 36,60 méter. A régi szintek közül a körösi sportolók zöme ezüstöt teljesített, de az új magas minősítési szintet több kinizsis elérte. ★ A középfokú iskolák atlétikai bajnokságának területi döntőjét is Kecskemét rendezte. Négy megye (Bács-Kiskun, Heves, és Pest) legjobbjai között voltak két körösi intézmény leányai is. Női gerelyhajító csapatversenyben a Nagykőrösi Arany János Gimnázium (Zsuffa Dóra 37,80; Hasúr Erzsébet, Molnár Éva, Házi Melinda, tartalék: Erős Éva) 31,52 méteres átlaggal. Mindössze 3 centi- méteres átlaggal maradtak le a győztestől, s meghívták őket az országos döntőre is, második helyezettként. Női diszkoszvető csapatversenyben: 3. Nagykőrösi Toldi Élelmiszer- ipari Szakközépiskola (Szöllősi Zelma 29,44: Horváth Krisztina 24,26; Fehér Júlia 21.34; Bánhidi Éva 19,80; tartalék; Major Ilona) 23,73 méteres átlaggal.-k A XXI. nyári úttörő-olimpia megyei atlétikai döntőjén az egyéni számokban a Kossuth iskolások képviselhették az előcsatározások után Nagykőröst és körzetét. Hárman nagyon jó eredményt értek el. Fiú kislabdadobásban 83,60 méterrel Tóth Szabolcs és magasugrásban 165 centiméterrel Szemenyei István egyaránt, második lett. Leány kislabdadobásban a még mindössze ötödik osztályos Pörge Rita 54,18 méterrel az ötödik helyen végzett. Asztali teniszezők Négyheti nyári szünet után a Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi SE asztaliteniszezői július lfi-án elkezdik a felkészülést az őszi idény sporteseményeire, versenyeire. S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Erdőszennyezési bírság? Sportéi, karaténk - meg újságot ír Talán riporter lesi — Na, kész is — szól végre Atlétáink siker®!
