Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
Nagyon keresett a gépgyártók körében a Monorí Mezőgép Vállalat aszódi üzemének több terméke. Elektromos és mechanikus hajtóműcsaíádjuk legnagyobb megrendelője a budapesti Élgép, az Élelmi- szeripari Gépgyártó Vállalat és ennek szombathelyi gyára. A különböző nyomaték leadására képes elektromos hajtóműből évente háromezret gyártanak. Jobb oldali képünkön: Maródi Pál az ötös hajtómű kihajtótengelyére helyezi fel a fogaskereket. Alsó felvételünkön: Balogh Rudolf és Kiss János az EVIG- ,gyártmányú motorok tengelyére a meghajtó fogaskereket rakja rá. Hancsovszki János felvétele Tanácskozások, gépbemutatók, kísérletek, kutatások témája volt, s úgy tűnik: marad is egyelőre. Vannak . kampányok, s vannak méltán lelkes emberek, akik szinte harcba szállnak igazukért, szakmái becsületük megvédéséért, minden hiába. A váltva forgató eke, mert drága, mert nehéz vele dolgozni, mert nem gyártja az ipar, mert most gyártja, de most meg minek, tehát az eke — nem kell senkinek. Ahogy egy gödöllői tanácskozáson hallottuk: évekkel ezelőtt valakik vették a fáradságot, és felmérték hány kell belőle. Akkor több mint százan igényelték országosan. Aztán amikor a megrendelést kellett feladni, azt már csak két üzem tette meg. Ne legyen persze félreértés: a váltva forgató eke nem egyedül üdvözítő. Nem, de nagy lépcsőfok — amit kevesen tudnak meglépni — a dombos és a hegyvidéki talajok védelme, eróziója; lemosó- dása ügyében. A minap a nagygombosi határban magam láthattam olyan vízmosásokat, talajlehordást, amiket a tavaszi záporok okoztak, s amelyekbe — egyenként — ké't- három IFA-tehergépkocsl is elférne. A kukorica, a sz^lő talajából is lehordoít annyit a víz, hogy tölteni kellene helyette. mielőbb bármilyen más gépet ráengednek. Az említett eke persze a na^y záporok okozta nagy talaj kihordását, lemosódását nem akadályozza meg, de az idei eset rávilágít: a kis vizek mosása összességében sok kárt tud tenni. A többiekkel együtt persze ez a gép sem olcsó. Különösen nem a mostari beru- házásszagány világban. Viszont, akik ilyen — egyébként cseppet sem sovány — talajon gazdálkodnak, akkor fennének előrelátóbbak, ha amint lehetőség nyílik rá, megfogadnák a mai kutatok, s a régebbi szakemberek tanácsát. A váltva forgató eke használata ugyanis nem csak mai kívánalom! A mi domborzati viszonyaink között különösen nem. F. I. BBT gjjofTliei , Július 6-án és 7-én: A szavanna fia. Színes, szinkronizált olasz—NSZK ka- landíilm. Csak 4 órakor. Kelly hősei. Kétrészes, szinkronizált, amerikai film- vígjáték. Csak 6 órakor! RÖZSASZÍN. Befordultam Galgamácsára. Nini, két csinos leányka közelít felém. A fogadásomra jönnek? Dehogy. Rám se néznek. Mintha már láttam volna őket. Nem lehetetlen, mégsem hiszem. Valami nem hagy nyugodni. Visszafordulok.’ Ó, hát persze. A rózsaszín blúz. Mind a kettőn. Mind a százezren. Budapesten, Gödöllőn, Aszódon. Volt egy hatalmas nagy rózsaszínű anyag, azt szabták fel a magyar tizenéves lányoknak. S most olyan szép egyformák. Valaha a ruházat alapján meg lehetett különböztetni a galgamácsait az ikladitól, a do- monyitól, a nagytarcsait a hé- vizgyörkitől. Űjabban nem. Egy-egy szín, anyag, cipőfajta, frizura napok alatt végigsöpör az országon, aki ad a divatra, azt viseli. Van ebben valami szívmelengető. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Azonosulók, összetartok. Külsőben, ruházatban mindenképpen. FÁRADOZÁS. Önök hogy vannak ezzel? Én egyszerűen nem akarom elhinni, hogy akadnak emberek, akik a pusztításban lelik örömüket. Legyek pontos: azt el tudom képzelni, hogy mennek a legények az úton, bennük munkál egykét sör, pohár bor, kupica ez- az. De erős vagyok, össze tudnám Toppantani a világot: ilyesmit érezhet ilyenkor. A világ valahogy nem kerül az útjába. Azt csupán zsenge fácskák szegélyezik. Karnyújtásnyira. Elkapja. Vége. A markában maradt részt a lába elé hajítja. Az efdőkertesi Felszabadulás útján nem voltak karnyújtásnyira a fácskák. Vagy két méterre a szegélytől hajtották levelecskéiket. Letörésüket tudatos tervezés előzte meg. Ezeket a mozdulatokat képtelenség követni. Elhatározni, hogy letöröm, pedig nem bántott, nincs utamban, megtenni a két lépést a magasra nőtt fűben, majd letörni. Ez nem erőfitogtató pusztítás. Ez már munka. De miért? ERŐ. Sokszor jól jönne az erő. Az igazi, a valódi, amit nem a sor, bor után érez az ember. Akkor merne szólni a helytelenkedőnek. Ezért szeretnék kétméteres, mázsás óriás lenni. Nem vernék meg senkit. Szólnék, s szigorúan néznék rá \ A napokban megtapasztaltam, ez nem fantazmagória. A gödöllői művelődési ház előtt álltunk. Hármasban. Ketten amolyan egy tucatra megy majdnem tizenkettő, a harmadik pedig egy muszklis gyerek. Egyik karja vastagabb, mint a mi kettőnké együttvém ear ra sa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Kecskés Zoltánnal, a kere- pcstarösai Szilaomenti Tsz csömöri műanyagüzem ének vezetőjével beszélgettem, emberekről, gépekről, munkáról, keresetről és még sok egyébről. Éppen a vezető'és beosztott munkakapcsolatáról folyt a szó, amikor benyitott az irodába Bartovszki Jánosné. Egy olyan munkadarabot tartott a kezében, amit még csak második napja csinált sorozatban. A maga rámenős módján magyarázta" a főnöknek, hogy .mi a hiba a furattal. Fii £5 pénz Kecskés Zoltántól nagyon részletesen és türelmesen előadott szakmai tanácsokat kapott, s már fordult volna is :ki az iroda ajtaján, tíe megálií- toitam, hogy kérdezgethessem. — Tíz éve vagyok itt az üzemben. Most a vilianyhe- gesztő pákabetéten dolgozom, különben a hidegprésen a Nö- MI hitelesítő zsákzáróit gyártom. Azelőtt mezőgazdasági munkából éltem, a férjem halála óta dolgozom itt. Egyébként Csömörön lakom, szép nagy családom van, nős a fiam, férjezett a lányom, két unokával ajándékoztak meg. Lányom itt dolgozik a helyi AőC-ben, a fiam gyógyszertárban. Megtaláltam itt a számításomat, négyezer, forint körül keresek darabbérben. A munka hol nehéz, hói könnyű, de szeretek itt lenni, jó a kollektíva. Tagja vagyok a November 7. szocialista brigádnak — sorolta egyvégbáben Bartovsz- kiné, s elsietett dolgozni, mert hát az idő pénz! — ö az egyik legjobb fém- zárgyártónk, másod-harmad- magával , évente 10 millió zsákzáró plombát készítenek — toldotta meg a villámbeszélgetést az üzemvezető, s egyben fel is kerekedtünk, hogy a többi asszonnyal is megismerkedtessen. Zsom Ferencné elmondta, hogy évtizede dolgozik a műanyagüzemben. Ez idő alatt megtanulta valamennyi gép kezelését, az összes munkafolyamatot. Jól ismeri kollégáit is, hiszen csömöri. Férje a műve. Rövidnadrágjában látható volt erőtől duzzadó combja. Furcsa zajra kaptuk fel a fejünket. Néhány méterre, az előtérben két közeledő ifjú. Az egyik üveget vágott az aszfalthoz. A muszklis fiú összevonta szemöldökét. — Tessék fölszedni. — Amint az üvegtörés gyerek vonogatni kezdte volna a vállát, megindult feléje. Amaz gyorsan összeszedte a cserepeket, s társa segítségével bedobta a szemetesbe. — Nem szeretem az ilyesmit — közölte visszatérve az izmos fiú. — Mi sem — válaszoltuk társammal — közben vékony karunkra pislantot- tunk. De mi hiába szóltunk volna ... Sőt, csak akkor szidtuk volna a fickót, amikor megbizonyosodunk róla, hogy már nem hallja ... MEDVE. Gödöllői ismerősöm sugárzik. Hűha, mondom,- világnap van. Ez a komoly-ko- mor-szomorkás ember nevetgél?! Mi újság? Jövő héten irány a hegyek. Hol varinak nálunk hegyek? Nálunk! A szomszédban. Olyan kies helyre megyek, ahol két hétig embert sem fogok látni. Komám, két hétig, pontosan tizennégy napig embertelenül. Ez már valami, nem? . Ha szerencsém lesz, medvét is láthatok. Nem anyagüzem bedolgozója. Kisebbik lánya 13, a nagyobbik 20 éves, aki most éppen gyesen van. Ennyit tudtam meg róla, Zsom Sándorról már valamivel többet. — Fröccsöntő vagyok, de a délutános műszaknak én állítom be a gépeket. Szintén évtizede ez az tizeim a . munkahelyem, a sógorom és az öcsém bedolgozik ide( Nagy a család, tizenegyen vagyunk testvérek. Huszonhárom éves a fiam, Kerepestarcsán a tanácsnál lakáskarbantartó. Aranyos, pici lányunokám is van. — Egyébként Nádudvarról származom, az ottani Vörös Csillag Tsz-ben 25 évig dolgoztam, s amit itt a Szilasnál, azzal együtt megvan a 35 év. munkaviszonyom. Ez is azt mutatja, hogy nem szeretek vándorolni, jól érzem magam az üzemben. A röpke ismerkedés után Kecskés Zoltán egy csendes helyiségbe, élettelenül hallgató •gépek közé vezetett. Défcián kovasobb — Ez itt a présműhely — mutatott körbe az üzemvezető —. a munkaellátottságtól függően egy, vagy akár báróm műszakban dolgoznak itt ez asszonyok a levegővezérlésű, gyorsjáratú présgépen. Mostanság azonban nem .tudjuk Zselta a äptel Játékvezetők értékelés© A körzeti labdarúgó-bajnokság ugyan már hetekkel ezelőtt befejeződött és a já- tékvezetök zsebre tették a sípjukat, de a minden évben szokásos baráti beszélgetés, a munka eközbeni értékelése még hátramaradt. Erre az összejövetelre a bíróküldő testület vezetője, Ádám Mihály magyméretű statisztikával, alapos anyaggal érkezett. Ö őrzi a nyilvántartásokat, amelyből kitűnik, hogy hétről hétre hogyan végezték munkájukat a játékvezetők. félsz a medvétől? Miért félnék? Ha nem bántom, ő sem bánt. így könnyű. Ha csak akkor kell félni, ha bántunk valakit. ' BORIVÓK. Furcsát mondok: az alkoholnak a szagát se bírom, mégis osztozom a borivók bánatában. Aszódi barátom a következő kéréssel állt elem: ekkor és ekkor légy olyan kedves, gyere el értem, vigyél Hé- vizgyörkre, ottani közös cimboránknál desz valami összejövetel. Elromlott a kocsid? — kérdeztem. Nagydn jó az, válaszolta. De szeretnék a cimboránál meginni egy-két pohár vörös bort. Megoldható. Neki alkalmazkodnia kell énhozzám, nekem pedig ... Megszűntek a távo’- ságok, ám ha az ember elugrik a másik községben lakó barátjához, nincs helye iddogálás- nak. Így vagyunk paindennel. Egy kis öröm, de le kell nyelni a velejáró ürömöt is. Az ür- mös helyett. ALULJÁRÓ. Remélem, jól emlékszem': eddig még nem szidtam a gödöllői aluljárót. Amikor írtam róla, megszólaltattam támogatókat és ellenzőkét. Ezúttal sem szidom. Csak csodálkozom. A huszadik század végén nem tudták úgy megcsinálni, hogy egy kis eső következtében ne érjen bokáig a víz ... Kör Pál kihasználni a présgépek és a műanyag-fröccsöntő gépek teljes kapacitását, ezárt látni ilyenkor délután kevesebb embert az üzemben — magyarázta Kecskés Zoltán, s kimentünk az udvarra, s mellesleg megmutatta a műanyag rakodóládáikból kialakított hajtatóládákat. Ugyanis a sérült rakodóládákat így átalakítva, értékesíteni tudják kertészeti vállalatoknál, bizonyítva ezzel, hogy milyen fontos náluk a takarékosság. klásckmí is S miközben bejártuk az üzem többi részét, hosszan beszélgettünk tovább, például arról a kemény munkáról, harcról, , ami a fönnmaradás egyedüli biztosítéka. Az egyre nö? vékvő követelmények hozták, hogy komplett munkákat szívesebben vállalnak a helyszíni tervezéstől, a gyártáshoz szükséges szerszámok elkészítésén át egészen a termék, sorozatgyártásáig. E műveleteket pedig nagyon rövid idő alatt meg tudják csinálni a táesz szakcsoportjával együttműködve, ezért a szakmában a csömöri üzem a leggyorsabbak közé tartozik a tervezéstől a leszállításig tartó átfutási idővel. ' Mert az idő pénz! Nemcsak nekik, másoknak is. .. Aszódi László Antal Az ellenőrök jelentései egyben minősítenek is. Az elmúlt bajnokságban 23 bíró működött közre; volt, aki csak egy fordulóban. A legtöbbször Sári Pál szerepelt, egy híján húsz alkalommal. öt követi Maszlag István, Sallai Sándor és Merkel György gyakori küldése. Tompa Ferenc, a sportfelügyelőség vezetője a 11 fordulóból 8 alkalommal vezette a legfiatalabbak találkozóját. A szabályok értelmében, ebben a körzetben idősebb korúak mérkőzésein nem működhet közre, A bajnokság 169 ifjúsági és felnőtt találkozójából 54-en játékvezetői ellenőrök is voltak. Ez a szám a korábbitól magasabb, fejlődést mutató. Az ellenőr jelenléte — így fogalmaztak — jó a játékvezetőknek, a csapatoknak és a közönségnek is. Növeli a biztonságérzetet. Amikor a megyei kerettagok szabad hétvégét kaptak, itt is segítettek. Födi István 7, Nagy József és Tamás Ferenc 6—6, Lovász Béla és Széki Kálmán 3—3 esetben dirigálták az előadást. Különösen a presztízsmérkőzéseken fontos az ő jelenlétük. Ez közmegelégedésre történt és saját játékvezetőink is szívesen vették tudomásul, szólt erről beszámolójában Ádám Mihály. Merkel György, Tu- róezi Gábor, Máthé Ferenc és Wild János jutalomban részesült. A bajnokság kezdete előtt ismét összejönnek majd a játékvezetők, hogy megbeszéljék a feladatokat és felfrissítsék szabályisrneretüket. Szeretnék, ha az egyetemisták köréből is tudnának utánpótlást gyűjteni; A munkáját nagyszerűen végző Wild János is onnan került ki. Ma már a körzeti bírókeretben többen vannak olyanok, akik hamarosan felsőbb osztályba léphetnek. Cs. J. á Szombati jesyzTu Kulcs Elkértem egy ismerősömtől a kocsija csomagtartóját. Jó lesz az enyémre is? Jó hát, nyugtatott. Amikor elmentem a vázért, ö már nem volt otthon. A garázsban megtaláltam az egyszerű szerkezetet és hazavittem. Otthon tűnt fel valami furcsa tartozék, odakötözte egy dróttal, amit eddig még nem láttam a csomagtartó mellett. Persze gyorsan rájöttem, a csavarokat lazító kulcs volt az, amivel az autótető szélességének megfelelően át lehet állítani a tartók távolságát. I~Ia valami, akkor ez aztán apróság. De jellemző arra, aki erre is felfigyel. Én pedig arra gondoltam, hogy éppígy minden emberhez külön kulcs van valahol, csak azt meg kell keresni. Az egyetemi évek után távoli városába visszaszakadt egykori csoporttársam tudósított levelében arról, hogy megértette — s e megértés egyben megérzést is jelentett —, egyedül is lehet hógolyózni, csak annak nincs sok értelme. Másokhoz a kulcsot magunkban keressük. Az utat mindenesetre nekünk kell megtalálni. Mindenkiben van önzés, írta. Meg kell próbálni adni, önzetlenül és vissza nem várva semmit. Sokszor öröm adni és látni, hogy másnak jó — folytatta. Ezt meg kell tanulni, mert. nélküle egyáltalán megférni sem lehet senkivel. Apák, anyák, csaknem mindenki feladott valamit. De ez nem feladás, ez egy minimumfeltétel. És más is felad- valamit, hogy neked igazad lehessen. Hát ö, ezentúl így fog élni, fogadta. Nagyot változtatott addigi életformáján és ma a boldog családos emberek közé tartozik. Mert: — Ismét őt idézem — a legtöbb ember a lelke mélyén adni is szeretne. Ebben a társadalomból!, pedig természetes forma, a család, azonkívül élni roppant kelletlen és kényelmetlen. Ez a minőségi változást jelentő felismerés hiányzik talán annyi társát nem lelő emberből. Különféle felméréseket olvasva, általában az tűnik ki belőlük, hogy a legtöbb jelentkező őszinte, belső emberi értékekre igényes. Szabad idejükben soküt olvasnak, moziba, színházba járnak. Szeretik a természetet, az utazást, a kirándulást. Szívesen hallgatnak zenét. A mozgás, a testedzés igazi kikapcsolódást jelent számukra. Munkájukat hivatásnak tekintik, sok örömet találnak benne. Hát akkor miért vannak ezek az emberek egyedül? Mit tudnak adni a másiknak? Ez levelekből nem is derülhet ki. A korábbi bekezdésekben talán van valami a válaszból. Túl kell lépniük saját magunkon. Sok a próbálkozás, gyakori a kudarc. A legkülönbözőbb emberek, a kó- zépcsatár, a gimnazista, a lakatos, a könyvelő mégis újra és újra kezükbe veszik Saint Exupéry könyvét, A kis herceget, melyet már egy másodikos általános iskolás is megkaphat ajándékul, de amit felnőtteknek is szánt szerzője. A legváratlanabb helyeken utalnak a vékony könyvben olvasottakra, miután megbizonyosodtak arról, hogy például én is ismerem a tartalmát, őszintén elmondják, milyen fontos érezni azt, hogy felelősséggel tartozunk valakiért. Ha vállaljuk a felelősséget, már-már a kulcs is a kezünkben van. Hasonló ez a bizalmi elvhez a közlekedésben, ha előnyom van, akkor is nyugodtan hajthatok be, ha nem látom a másikat. Persze nem lehet megbízni minden rókában és akkor jön a csattanás. Balázs Gusztáv ISSN 013C—1957 (Gödöllői Hírlap) XII. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1985. JÚLIUS C. SZOMBAT " .................. 1 1 " " l .... ..-.............— Cs önra tedjáft a jászét j^l serit 8 ütccst A váltva forgató eke ESindennapi apróságok
