Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

Nagyon keresett a gépgyár­tók körében a Monorí Mező­gép Vállalat aszódi üzemének több terméke. Elektromos és mechanikus hajtóműcsaíádjuk legnagyobb megrendelője a budapesti Élgép, az Élelmi- szeripari Gépgyártó Vállalat és ennek szombathelyi gyára. A különböző nyomaték leadására képes elektromos hajtóműből évente háromezret gyártanak. Jobb oldali képünkön: Ma­ródi Pál az ötös hajtómű ki­hajtótengelyére helyezi fel a fogaskereket. Alsó felvételünkön: Balogh Rudolf és Kiss János az EVIG- ,gyártmányú motorok tengelyé­re a meghajtó fogaskereket rakja rá. Hancsovszki János felvétele Tanácskozások, gépbemu­tatók, kísérletek, kutatások té­mája volt, s úgy tűnik: marad is egyelőre. Vannak . kampá­nyok, s vannak méltán lelkes emberek, akik szinte harcba szállnak igazukért, szakmái becsületük megvédéséért, min­den hiába. A váltva forgató eke, mert drága, mert nehéz vele dolgozni, mert nem gyárt­ja az ipar, mert most gyártja, de most meg minek, tehát az eke — nem kell sen­kinek. Ahogy egy gödöllői tanács­kozáson hallottuk: évekkel ez­előtt valakik vették a fárad­ságot, és felmérték hány kell belőle. Akkor több mint szá­zan igényelték országosan. Az­tán amikor a megrendelést kellett feladni, azt már csak két üzem tette meg. Ne legyen persze félreértés: a váltva forgató eke nem egyedül üdvözítő. Nem, de nagy lépcsőfok — amit keve­sen tudnak meglépni — a dombos és a hegyvidéki tala­jok védelme, eróziója; lemosó- dása ügyében. A minap a nagygombosi határban magam láthattam olyan vízmosásokat, talajlehordást, amiket a tava­szi záporok okoztak, s ame­lyekbe — egyenként — ké't- három IFA-tehergépkocsl is elférne. A kukorica, a sz^lő talajából is lehordoít annyit a víz, hogy tölteni kellene he­lyette. mielőbb bármilyen más gépet ráengednek. Az említett eke persze a na^y záporok okozta nagy ta­laj kihordását, lemosódását nem akadályozza meg, de az idei eset rávilágít: a kis vizek mosása összességében sok kárt tud tenni. A többiekkel együtt persze ez a gép sem olcsó. Kü­lönösen nem a mostari beru- házásszagány világban. Vi­szont, akik ilyen — egyébként cseppet sem sovány — tala­jon gazdálkodnak, akkor fen­nének előrelátóbbak, ha amint lehetőség nyílik rá, megfogad­nák a mai kutatok, s a régeb­bi szakemberek tanácsát. A váltva forgató eke használata ugyanis nem csak mai kívá­nalom! A mi domborzati vi­szonyaink között különösen nem. F. I. BBT gjjofTliei , Július 6-án és 7-én: A szavanna fia. Színes, szinkronizált olasz—NSZK ka- landíilm. Csak 4 órakor. Kelly hősei. Kétrészes, szinkronizált, amerikai film- vígjáték. Csak 6 órakor! RÖZSASZÍN. Befordultam Galgamácsára. Nini, két csinos leányka közelít felém. A fo­gadásomra jönnek? Dehogy. Rám se néznek. Mintha már láttam volna őket. Nem lehe­tetlen, mégsem hiszem. Valami nem hagy nyugodni. Vissza­fordulok.’ Ó, hát persze. A ró­zsaszín blúz. Mind a kettőn. Mind a százezren. Budapesten, Gödöllőn, Aszódon. Volt egy hatalmas nagy rózsaszínű anyag, azt szabták fel a ma­gyar tizenéves lányoknak. S most olyan szép egyformák. Valaha a ruházat alapján meg lehetett különböztetni a galgamácsait az ikladitól, a do- monyitól, a nagytarcsait a hé- vizgyörkitől. Űjabban nem. Egy-egy szín, anyag, cipőfaj­ta, frizura napok alatt végig­söpör az országon, aki ad a di­vatra, azt viseli. Van ebben valami szívmelengető. Olya­nok vagyunk, mint egy nagy család. Azonosulók, összetar­tok. Külsőben, ruházatban mindenképpen. FÁRADOZÁS. Önök hogy vannak ezzel? Én egyszerűen nem akarom elhinni, hogy akadnak emberek, akik a pusz­tításban lelik örömüket. Le­gyek pontos: azt el tudom kép­zelni, hogy mennek a legények az úton, bennük munkál egy­két sör, pohár bor, kupica ez- az. De erős vagyok, össze tud­nám Toppantani a világot: ilyesmit érezhet ilyenkor. A világ valahogy nem kerül az útjába. Azt csupán zsenge fácskák szegélyezik. Karnyúj­tásnyira. Elkapja. Vége. A markában maradt részt a lába elé hajítja. Az efdőkertesi Felszabadu­lás útján nem voltak karnyúj­tásnyira a fácskák. Vagy két méterre a szegélytől hajtották levelecskéiket. Letörésüket tu­datos tervezés előzte meg. Eze­ket a mozdulatokat képtelen­ség követni. Elhatározni, hogy letöröm, pedig nem bántott, nincs utamban, megtenni a két lépést a magasra nőtt fűben, majd letörni. Ez nem erőfitog­tató pusztítás. Ez már munka. De miért? ERŐ. Sokszor jól jönne az erő. Az igazi, a valódi, amit nem a sor, bor után érez az ember. Akkor merne szólni a helytelenkedőnek. Ezért szeret­nék kétméteres, mázsás óriás lenni. Nem vernék meg senkit. Szólnék, s szigorúan néznék rá \ A napokban megtapasztal­tam, ez nem fantazmagória. A gödöllői művelődési ház előtt álltunk. Hármasban. Ketten amolyan egy tucatra megy majdnem tizenkettő, a harma­dik pedig egy muszklis gye­rek. Egyik karja vastagabb, mint a mi kettőnké együttvé­m ear ra sa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Kecskés Zoltánnal, a kere- pcstarösai Szilaomenti Tsz csö­möri műanyagüzem ének veze­tőjével beszélgettem, embe­rekről, gépekről, munkáról, keresetről és még sok egyéb­ről. Éppen a vezető'és beosz­tott munkakapcsolatáról folyt a szó, amikor benyitott az iro­dába Bartovszki Jánosné. Egy olyan munkadarabot tartott a kezében, amit még csak má­sodik napja csinált sorozatban. A maga rámenős módján ma­gyarázta" a főnöknek, hogy .mi a hiba a furattal. Fii £5 pénz Kecskés Zoltántól nagyon részletesen és türelmesen elő­adott szakmai tanácsokat ka­pott, s már fordult volna is :ki az iroda ajtaján, tíe megálií- toitam, hogy kérdezgethessem. — Tíz éve vagyok itt az üzemben. Most a vilianyhe- gesztő pákabetéten dolgozom, különben a hidegprésen a Nö- MI hitelesítő zsákzáróit gyár­tom. Azelőtt mezőgazdasági munkából éltem, a férjem ha­lála óta dolgozom itt. Egyéb­ként Csömörön lakom, szép nagy családom van, nős a fiam, férjezett a lányom, két unokával ajándékoztak meg. Lányom itt dolgozik a helyi AőC-ben, a fiam gyógyszertár­ban. Megtaláltam itt a számí­tásomat, négyezer, forint körül keresek darabbérben. A mun­ka hol nehéz, hói könnyű, de szeretek itt lenni, jó a kollek­tíva. Tagja vagyok a Novem­ber 7. szocialista brigádnak — sorolta egyvégbáben Bartovsz- kiné, s elsietett dolgozni, mert hát az idő pénz! — ö az egyik legjobb fém- zárgyártónk, másod-harmad- magával , évente 10 millió zsákzáró plombát készítenek — toldotta meg a villámbe­szélgetést az üzemvezető, s egyben fel is kerekedtünk, hogy a többi asszonnyal is megismerkedtessen. Zsom Ferencné elmondta, hogy évtizede dolgozik a mű­anyagüzemben. Ez idő alatt megtanulta valamennyi gép kezelését, az összes munkafo­lyamatot. Jól ismeri kollégáit is, hiszen csömöri. Férje a mű­ve. Rövidnadrágjában látható volt erőtől duzzadó combja. Furcsa zajra kaptuk fel a fejünket. Néhány méterre, az előtérben két közeledő ifjú. Az egyik üveget vágott az aszfalt­hoz. A muszklis fiú összevon­ta szemöldökét. — Tessék föl­szedni. — Amint az üvegtörés gyerek vonogatni kezdte volna a vállát, megindult feléje. Amaz gyorsan összeszedte a cserepeket, s társa segítségé­vel bedobta a szemetesbe. — Nem szeretem az ilyesmit — közölte visszatérve az iz­mos fiú. — Mi sem — vála­szoltuk társammal — közben vékony karunkra pislantot- tunk. De mi hiába szóltunk volna ... Sőt, csak akkor szid­tuk volna a fickót, amikor megbizonyosodunk róla, hogy már nem hallja ... MEDVE. Gödöllői ismerő­söm sugárzik. Hűha, mondom,- világnap van. Ez a komoly-ko- mor-szomorkás ember nevet­gél?! Mi újság? Jövő héten irány a hegyek. Hol varinak nálunk hegyek? Nálunk! A szomszédban. Olyan kies hely­re megyek, ahol két hétig em­bert sem fogok látni. Komám, két hétig, pontosan tizennégy napig embertelenül. Ez már valami, nem? . Ha szerencsém lesz, medvét is láthatok. Nem anyagüzem bedolgozója. Ki­sebbik lánya 13, a nagyobbik 20 éves, aki most éppen gye­sen van. Ennyit tudtam meg róla, Zsom Sándorról már va­lamivel többet. — Fröccsöntő vagyok, de a délutános műszaknak én állí­tom be a gépeket. Szintén év­tizede ez az tizeim a . munka­helyem, a sógorom és az öcsém bedolgozik ide( Nagy a csa­lád, tizenegyen vagyunk test­vérek. Huszonhárom éves a fiam, Kerepestarcsán a tanács­nál lakáskarbantartó. Aranyos, pici lányunokám is van. — Egyébként Nádudvarról származom, az ottani Vörös Csillag Tsz-ben 25 évig dol­goztam, s amit itt a Szilasnál, azzal együtt megvan a 35 év. munkaviszonyom. Ez is azt mutatja, hogy nem szeretek vándorolni, jól érzem magam az üzemben. A röpke ismerkedés után Kecskés Zoltán egy csendes helyiségbe, élettelenül hallgató •gépek közé vezetett. Défcián kovasobb — Ez itt a présműhely — mutatott körbe az üzemvezető —. a munkaellátottságtól füg­gően egy, vagy akár báróm műszakban dolgoznak itt ez asszonyok a levegővezérlésű, gyorsjáratú présgépen. Mos­tanság azonban nem .tudjuk Zselta a äptel Játékvezetők értékelés© A körzeti labdarúgó-baj­nokság ugyan már hetekkel ezelőtt befejeződött és a já- tékvezetök zsebre tették a sípjukat, de a minden év­ben szokásos baráti beszélge­tés, a munka eközbeni érté­kelése még hátramaradt. Erre az összejövetelre a bíróküldő testület vezetője, Ádám Mi­hály magyméretű statisztiká­val, alapos anyaggal érkezett. Ö őrzi a nyilvántartásokat, amelyből kitűnik, hogy hét­ről hétre hogyan végezték munkájukat a játékvezetők. félsz a medvétől? Miért fél­nék? Ha nem bántom, ő sem bánt. így könnyű. Ha csak akkor kell félni, ha bántunk vala­kit. ' BORIVÓK. Furcsát mondok: az alkoholnak a szagát se bí­rom, mégis osztozom a borivók bánatában. Aszódi barátom a következő kéréssel állt elem: ekkor és ekkor légy olyan ked­ves, gyere el értem, vigyél Hé- vizgyörkre, ottani közös cim­boránknál desz valami össze­jövetel. Elromlott a kocsid? — kérdeztem. Nagydn jó az, vá­laszolta. De szeretnék a cim­boránál meginni egy-két pohár vörös bort. Megoldható. Neki alkalmaz­kodnia kell énhozzám, nekem pedig ... Megszűntek a távo’- ságok, ám ha az ember elugrik a másik községben lakó barát­jához, nincs helye iddogálás- nak. Így vagyunk paindennel. Egy kis öröm, de le kell nyelni a velejáró ürömöt is. Az ür- mös helyett. ALULJÁRÓ. Remélem, jól emlékszem': eddig még nem szidtam a gödöllői aluljárót. Amikor írtam róla, megszólal­tattam támogatókat és ellen­zőkét. Ezúttal sem szidom. Csak csodálkozom. A huszadik század végén nem tudták úgy megcsinálni, hogy egy kis eső következtében ne érjen bokáig a víz ... Kör Pál kihasználni a présgépek és a műanyag-fröccsöntő gépek tel­jes kapacitását, ezárt látni ilyenkor délután kevesebb em­bert az üzemben — magyaráz­ta Kecskés Zoltán, s kimen­tünk az udvarra, s mellesleg megmutatta a műanyag rako­dóládáikból kialakított hajta­tóládákat. Ugyanis a sérült ra­kodóládákat így átalakítva, ér­tékesíteni tudják kertészeti vállalatoknál, bizonyítva ez­zel, hogy milyen fontos náluk a takarékosság. klásckmí is S miközben bejártuk az üzem többi részét, hosszan be­szélgettünk tovább, például ar­ról a kemény munkáról, harc­ról, , ami a fönnmaradás egye­düli biztosítéka. Az egyre nö? vékvő követelmények hozták, hogy komplett munkákat szí­vesebben vállalnak a helyszí­ni tervezéstől, a gyártáshoz szükséges szerszámok elkészí­tésén át egészen a termék, so­rozatgyártásáig. E műveleteket pedig nagyon rövid idő alatt meg tudják csinálni a táesz szakcsoportjá­val együttműködve, ezért a szakmában a csömöri üzem a leggyorsabbak közé tartozik a tervezéstől a leszállításig tartó átfutási idővel. ' Mert az idő pénz! Nemcsak nekik, mások­nak is. .. Aszódi László Antal Az ellenőrök jelentései egy­ben minősítenek is. Az elmúlt bajnokságban 23 bíró működött közre; volt, aki csak egy fordulóban. A leg­többször Sári Pál szere­pelt, egy híján húsz alkalom­mal. öt követi Maszlag Ist­ván, Sallai Sándor és Merkel György gyakori küldése. Tom­pa Ferenc, a sportfelügyelő­ség vezetője a 11 fordulóból 8 alkalommal vezette a leg­fiatalabbak találkozóját. A szabályok értelmében, ebben a körzetben idősebb korúak mérkőzésein nem működhet közre, A bajnokság 169 ifjúsági és felnőtt találkozójából 54-en játékvezetői ellenőrök is vol­tak. Ez a szám a korábbitól magasabb, fejlődést mutató. Az ellenőr jelenléte — így fogalmaztak — jó a játék­vezetőknek, a csapatoknak és a közönségnek is. Növeli a biztonságérzetet. Amikor a megyei keretta­gok szabad hétvégét kap­tak, itt is segítettek. Födi Ist­ván 7, Nagy József és Tamás Ferenc 6—6, Lovász Béla és Széki Kálmán 3—3 esetben di­rigálták az előadást. Különö­sen a presztízsmérkőzéseken fontos az ő jelenlétük. Ez közmegelégedésre történt és saját játékvezetőink is szíve­sen vették tudomásul, szólt erről beszámolójában Ádám Mihály. Merkel György, Tu- róezi Gábor, Máthé Ferenc és Wild János jutalomban ré­szesült. A bajnokság kezdete előtt ismét összejönnek majd a já­tékvezetők, hogy megbeszél­jék a feladatokat és felfris­sítsék szabályisrneretüket. Szeretnék, ha az egyetemisták köréből is tudnának utánpót­lást gyűjteni; A munkáját nagyszerűen végző Wild Já­nos is onnan került ki. Ma már a körzeti bírókeretben többen vannak olyanok, akik hamarosan felsőbb osztályba léphetnek. Cs. J. á Szombati jesyzTu Kulcs Elkértem egy ismerősöm­től a kocsija csomagtartó­ját. Jó lesz az enyémre is? Jó hát, nyugtatott. Ami­kor elmentem a vázért, ö már nem volt otthon. A garázsban megtaláltam az egyszerű szerkezetet és ha­zavittem. Otthon tűnt fel valami furcsa tartozék, odakötözte egy dróttal, amit eddig még nem lát­tam a csomagtartó mellett. Persze gyorsan rájöttem, a csavarokat lazító kulcs volt az, amivel az autóte­tő szélességének megfele­lően át lehet állítani a tar­tók távolságát. I~Ia valami, akkor ez az­tán apróság. De jellemző arra, aki erre is felfigyel. Én pedig arra gondoltam, hogy éppígy minden em­berhez külön kulcs van va­lahol, csak azt meg kell keresni. Az egyetemi évek után távoli városába visszasza­kadt egykori csoporttársam tudósított levelében arról, hogy megértette — s e megértés egyben megérzést is jelentett —, egyedül is lehet hógolyózni, csak an­nak nincs sok értelme. Má­sokhoz a kulcsot magunk­ban keressük. Az utat min­denesetre nekünk kell megtalálni. Mindenkiben van önzés, írta. Meg kell próbálni adni, önzetlenül és vissza nem várva semmit. Sokszor öröm adni és látni, hogy másnak jó — folytatta. Ezt meg kell ta­nulni, mert. nélküle egyál­talán megférni sem lehet senkivel. Apák, anyák, csaknem mindenki fel­adott valamit. De ez nem feladás, ez egy minimum­feltétel. És más is felad- valamit, hogy neked iga­zad lehessen. Hát ö, ezen­túl így fog élni, fogadta. Nagyot változtatott ad­digi életformáján és ma a boldog családos emberek közé tartozik. Mert: — Is­mét őt idézem — a leg­több ember a lelke mé­lyén adni is szeretne. Eb­ben a társadalomból!, pe­dig természetes forma, a család, azonkívül élni rop­pant kelletlen és kényel­metlen. Ez a minőségi változást jelentő felismerés hiányzik talán annyi társát nem le­lő emberből. Különféle fel­méréseket olvasva, általá­ban az tűnik ki belőlük, hogy a legtöbb jelentkező őszinte, belső emberi érté­kekre igényes. Szabad ide­jükben soküt olvasnak, moziba, színházba járnak. Szeretik a természetet, az utazást, a kirándulást. Szí­vesen hallgatnak zenét. A mozgás, a testedzés igazi kikapcsolódást jelent szá­mukra. Munkájukat hiva­tásnak tekintik, sok örö­met találnak benne. Hát akkor miért vannak ezek az emberek egyedül? Mit tudnak adni a másik­nak? Ez levelekből nem is derülhet ki. A korábbi be­kezdésekben talán van va­lami a válaszból. Túl kell lépniük saját magunkon. Sok a próbálkozás, gya­kori a kudarc. A legkü­lönbözőbb emberek, a kó- zépcsatár, a gimnazista, a lakatos, a könyvelő mégis újra és újra kezükbe ve­szik Saint Exupéry köny­vét, A kis herceget, me­lyet már egy másodikos általános iskolás is meg­kaphat ajándékul, de amit felnőtteknek is szánt szer­zője. A legváratlanabb helye­ken utalnak a vékony könyvben olvasottakra, mi­után megbizonyosodtak ar­ról, hogy például én is is­merem a tartalmát, őszin­tén elmondják, milyen fon­tos érezni azt, hogy fele­lősséggel tartozunk vala­kiért. Ha vállaljuk a felelőssé­get, már-már a kulcs is a kezünkben van. Hasonló ez a bizalmi elvhez a közle­kedésben, ha előnyom van, akkor is nyugodtan hajt­hatok be, ha nem látom a másikat. Persze nem lehet megbízni minden rókában és akkor jön a csattanás. Balázs Gusztáv ISSN 013C—1957 (Gödöllői Hírlap) XII. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1985. JÚLIUS C. SZOMBAT " .................. 1 1 " " l .... ..-.............— Cs önra tedjáft a jászét j^l serit 8 ütccst A váltva forgató eke ESindennapi apróságok

Next

/
Thumbnails
Contents