Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

12 1985. JÜLIUS 6. SZOMBAT Színházi levét Tisztúiítás tánclépésben Sajnálatos, mennyire elfe­ledtük viszont a kor olyan kiváló alakjait, mint a ked­vesen csúf Nagy Ignác. Óriá­si írói terméséből alig valami él ma is a köztudatban, öt éve jelent meg a Magyar Hír­mondó sorozatában az Ura­csok, arszlánnök című kötet Nagy Ignác hírlapi írásainak kitűnő válogatása, s időnként előszedik a színházak azt a vígjátékát, melyet 1843-ban írt: a Tisztújítást. Iskolát te­remtett vele, a megyei párt­harcokról szóló szatirikus színművek iskoláját. Vakot Imre is írt, még 1843-ban egy vígjátékot, Még egy tisztújí­tás címmel, Kovács Pál a Ne­mesek hadnagya, Eötvös Jó­zsef meg az Éljen az egyen­lőség! című darabbal követte 1844-ben. A Tisztújítást nagy sikerrel játszotta a Nemzeti Színház, s a vidéki vándor­társulatok is, és már 1843-ban a könyv formájában is ki­adott darab első, 800 pél­dányos kiadása egy szálig el is kelt. A vígjáték máig érvényes mondanivalója tulajdonképpen csak annyi, hogy a korrupt, megvesztegethető, saját pe­csenyéjét sütögető, megrögzöt­ten haladásellenes megyei ne­messég és a haladás eszméjét gyakran éppúgy saját céljai szolgálatába állító reformer ügyeskedés között a legjobb a „fontolva haladás”, az ésszerű reformok politikája. Nagy Ig­nác azonban ezt az akkor nagyon sokak által vallott né­zetet sem abszolutizálja. Erről is egy kicsit csipkelődve be­szél. A különböző pártállású politikusokról és kortesekről meg kitűnő karikatúrákat raj­zol, hiszen elég jól ismerte ezeket a figurákat ahhoz, hogy már karikírozni is mer­je — tudja őket. A Szentendrei Teát­rum idei nyitó da­rabjául a Tisztújí­tást választotta. Nem az eredeti variációt, ha­nem annak egy 1973-ban a veszprémi színház számára Simon István által átdolgozott és dalszövegekkel megtűzdelt változatát. Azt is Pethes György rendezte, ezt is. (Ö volt egyébként a rendezőasz- szisztense a Nemzeti emléke­zetes, 1957-es Tisztújítás fel­újításának, Várkonyi Zoltán mellett.) Ez az átdolgozás azonban nem annyira felfris­síti, mint inkább megmásítja Nagy Ignác darabját. Zenés vígjáték lesz belőle, abban a könnyed és általános vígjá­téki modorban, amelyből ép­pen a szatirikus ízek-színek maradnak ki. A dalszövegek is túlságosan modernekre si­kerültek, a Rónai Pál írta ze­ne is olyan, mint egy átlag mai zenés vígjáték muzsiká­ja, és amikor a szereplők táncra fakadnak (elég gyak­ran), e táncokban semmi nem emlékeztet a darab cselekmé­nyének korára. Eljárhatnák őket egy Feydeau-komád iá­ban is. A Nemzeti kiváló színészgárdája javarészt ta­nácstalanul vesz részt a já­tékban. Csak Kalocsay Mik­lós elegánsan ravasz Heves ügyvédje, Mácsai Pál alamu­szi, intrikus Hajlósija, Izsóf Vilmos és Horkai János bu­gyuta kortesvezérei ütik meg azt a hangnemet, amelyre itt szükség lenne. Takács István , Ha felcsendül a reneszánsz muzsika Rézpénzt szórnak a nép közé Megelevenedik egykori királyaink fényes otthona Ha az idő is engedi, ma és vasárnap összesen öt alkalom­mal csendül föl még a visegrádi Palotajitckokon a reneszánsz muzsika, még öt előadáson gyönyörködhetnek a nézők az An- jou-korabcli jelmezbe öltözött lovasok produkcióiban, és ezzel befejeződik az egykori igazságos Mátyás király kedvenc la­kóhelyén a nagy nyári programsorozat. Ugyanakkor már az elmúlt hét vegén megkezdődött a Szentendrei nyár esemé­nyeinek kavalkádja. Mindkét nagy rendezvény­nek a Pest Megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár a házigazdája. Tóth Bélával, a ház igazgatójával arról beszél­gettünk, hogyan tudták a két műsort megfelelően koordinál­ni, milyen gondjaik voltak, es milyen elképzeléseik vanmaiK a jövőt illetően. — Most már valóban búcsú­zunk a visegrádi Palotaszín- háztól. Nyugodtan mondha­tom, hogy jó elképzelésnek bi­zonyult, hiszen az eddigi hét előadásra ötezer ember volt kíváncsi. Gondunk most az, hogy a már kialakult keret megtartása mellett tartalma­sabbá, színvonalasabbá tegyük a produkciót. A pénztelenség kényszerített rá bennünket, hogy a feladatok kilencven százalékát amatőrökkel oldjuk meg. A siker érdekében min­den tőlük telhetőt megtettek, de természetesen nem tudnak saját határaikon átlépni. így egyenetlenségek mutatkoztak az előadásokban. Ám mindent feledtet az, hogy amit a kö­zönség látott, hallott, eredeti volt: a jelmezek, a középkori szövegek és a zene is. Érdekes volt a nézőik rea­gálása. Tíz-tizenöt százalékuk a lovasjátékofcra nem is volt kíváncsi. A többség természe­tesen azt várta, de a műsor közben fölcsattanó tapsok mu­tatták, hogy tetszett, ami a színpadon zajlott. Az a leg­szebb a népművelő munkájá­ban,' ‘amikor -enedeti művészi értéke van a réiiSézvétíyénéic. A gyönyörű reneszánsz muzsi­ka L. Kecskés András és együttese érdeme. Oroszlánré­szük volt a gregorián- és a vi­lági dallamok, valamint a kor­hű táncok kiválasztásában. A siker másik nagy letéteménye­se pedig Turián György ren­dező, aki a feladatot nem mint afféle megbízatást, hanem bel­ső hevülettel, lelkesedéssel ol­dotta meg. (• Az anyagi feűezet Igen szűkös volt. Sokáig úgy nézett ki, nem lesz semmi a szép el­képzelésekből. Lett! De ho­gyan? — A személyes, húszeszten­dős népművelői múltból adó­dó kapcsolatok segítettek. Föl­kerestem a volt évfolyamtár­saikat. Így készült el olcsób­ban a jelmezek jó része, így csinálták meg baráti áron az Anjou-kori zászlókat. Mind­ezek ellenére egymillió fölött voltak a kiadásaink, a bevé­telünk pedig félmillió körül van. A 400 ezer forintos ide­genforgalmi támogatás leszá­mításéival mintegy 250—300 ezer forint a ráfizetés. Ezt azonban tudatosan vállaltuk, mert hissizük, hogy ez az ötlet három év múltán kifizetődővé válik. Ezt erősíti — a már megfogalmazódott terveken kívüli — az is, hogy az alapki- adásob megszűnnek, hiszen nem kell költenünk a jelme­zekre, a dekorációra. Jelenet a szentendrei előadásból: Kalocsay Miklós, Miklósy Judit és Harsány! Gábor. Barwa Zsolt felvétele 9 Melyek azok a megfogal­mazódott tervek? — Országos színjátszótábort kívánunk szervezni. A szállás és az ellátás fejében azt kér­jük majd tőlük, hogy vállalják el az előadásokon a statisztá- lást. Ez már eredményez né­mi megtakarítást. A jövőben az eddigieknél sokkal jobban szeretnénk támaszkodni a tu­rizmusra, hiszen a visegrádi program a szöveg megértése nélkül is élvezhető. Január el­sejétől a nagy rendezvények — a Szentendrei nyár és a ta­vaszi napok, valamint a Viseg­rádi nyár — költségeire szánt összeg elkülönített számlán lesz. Tárgyalni fogunk a Du- natoursszal, az IBUSZ-szal, a Volánnal, a Maharttal, vala­melyik nagy szállodavállalat­tal és más, érdekeltté tehető cégekkel arról, hogy reális anyagi érdekeltség mellett kö­zösen fedezzük a költségeket. Nyereségérdekeltté tennénk ezeket a cégeket, s ennek fejé­ben partnereink hoznák a ven­dégeket, mi pedig biztosíta­nánk a megfelelő színvonalat. Ehhez persze sok mindent kell tennünk. Például emelni magáinak a látványnak a mozgalmasságát is, tehát több szereplőre van szükség. Bizo­nyára nagy sikere lesz egy ré­gi szokás felújításának. Köz­tudott, hogy a királyok, ha egy városba érkeztek, pénzt szór­tak a nép közé. A kornak meg­felelő rézpénzeket veretünk qgy ötvössel, s jövőre mér ilyen emlékkel, térhetnek ha­za az emberek Visegrádról. Az sem elképzelhetetlen, hogy azoknak, akilk ezt megfizetik, svédasztalon korabeli étele­ket tálalunk föl, középkori terítékekkel. Ehhez természe­tesen valamelyik szálloda se­gítségét vennénk igénvbe. » A nézőtér ie’enles az ut­cára leit. és nem a színpad fe­lé. Fzen hogyan fognak változ­tatni? — Mobil széksorokkal aiz ud­var hátsó részén föl tudnánk, állítani egy ezer személyt be­fogadó nézőteret. Van azon­ban egy idéző jeles veszély is. amellyel számolnunk kell. Ha keret lesz rá, megkezdődik a Nem csoda Évtizede még csak álom volt, ma már kézzelfogható valóság, hogy személyes kapcsolatba kerültünk a számítógépekkel. Az elne­vezés is erre utal: szemé­lyi számítógép. Az okos ma­sinák ott zizegnek a közép­iskolákban, egyre több ház­tartásban, s gomba módra szaporodnak a klubok a művelődési házakban. Sok fiatal azért indul a nyári táborokba, hogy ott a gé­pekkel játszhasson. Természetes, hogy a láz legjobban az ifjú generá­ciót kerítette hatalmába, hiszen együtt fejlődnek, növekednek a technikai csodával, ami számukra éppen ezért nem is csoda, inkább az élet velejárója. Hihetetlenül fogékonyak, mert izgalmas játékot, az alkotás örömét lelik meg benne. Akadnak olyan diákok, akik hadilábon áll­nak a matematikával, za­varba jönnek egy másodfo­kú egyenlet láttán, ám a programozással mégis szé pen boldogulnak. Ehhez a televízió, s most már a könyvterjesztés is segítséget nyújt: a napok­ban került Pest megye 28 könyvesboltjába az ÁSZ- BASIC-programozás kár­tyával elnevezésű játék, amelyet — nem tévedés! — négyéves kortól ajánlanak a gyerekeknek. Mindössze két pakli kártya és öt fü­zet kell ahhoz, hogy az óvodások egy nyelven be­széljenek a komputerrel. Ez a nyelv pedig a BASIC, amely a programozás leg­rugalmasabb. legelterjed­tebb. emberközeli formája. Angol kifejezésekre, rövidí­tésekre épül, amelyeket a gép egy fordítóprogram segítségével kódol, majd végrehajtja az utasítást. Lehet, hogy közel az idő, mikor-, a gyerekeket nem 1Hófehérke vagy Csipkeró­zsika történeteivel kell álomba ringatni, hanem a számítógépek világán me­rengve szenderednek el? Legalábbis ezt vetíti előre a Novotrade RT vállalko­zása: számítógépekről szóló mesesorozatot készülnek kiadni. Ötletek, módszerek ah­hoz, hogy felkészüljünk a komputerek tömeges elter­jedésének nagyon is közeli időszakára. palota udvarának régészeti föltárása, s akkor mi onnan természetesen kiszorulunk. Ügy gondoljuk, ebben az eset­ben a Fellegvárba tesszük át székhelyünket. Gyönyörű park­ja van. bár most, sajnos, föl­vonulási terület és raktár. O Számomra úgy tűnik, hogy túllépnek azon, ami egy mű­velődési központ szorosan vett feladata. Különösen, ha az egyéb kezdeményezéseikre gondolok. Hiszen kezdeménye­zik az egészségügyi kiszolgáló egységek létrehozását, a par­koló kialakítását, a csatorná­zás. a szennyvízelvezetés prob­lémáival, s azzal is. hogy a palota — úgy, mint régen — az útról látható legyen. — Valakinek el kellett kez­deni a palota hasznosítását, és ehhez meg kellett keresni a többi illetékest is. Fölvállaltuk tehát annak a komplex szem­léletnek a kialakítását, amely­nek megvalósulása egyúttal a Dunakanyar idegenforgalmá­nak gazdagítását jelentené. A látogatottság széthúzása pedig egy kicsit mentesítené Szent­endrét. Ha ebbe a sorba Esztergom is bekapcsolódna, akkor akár Győrből, akár Budapestről in­dul a vendég, a Duna vonalá­ban mindenütt a történelmi nevezetességekhez illő progra­mot talál. 9 Visszatérve a jelenhez. Horry an tudják összehangolni a szentendrei és a visegrádi lát­ványosságok irányítását? — Minden rendezvénynek saját stábja van, felelőssel. A koordinálás a közművelődési igazgató és az én feladatom. Szentendrén 150 különféle produkciót mozgat tizenöt népművelő, a visegrádit pedig mi ketten irányítjuk. Hetente összeülünk valamennyien, és megbeszéljük a soron levő fel­adatokat. A sikerért mindenki nagyon sokat dolgijKk. Renge­teg pluszterhet vállal a 'gaz­dasági osztályunk, hiszen reg­gel héttől este kilencig tal­pon vannak és a hétvége is a két helység közötti ingázással telik el. De megéri. Már érződik Visegrád elszívó hatása, s ezzel a mi kis városunk men­tesül — legalábbis egy időre — a rá nehezedő nyomás alól. De az az igazi sikerélmény, amikor egy hétvégi nyári es­tén megelevenedik egykori királyaink fényes otthona, s fölcsendül a szép reneszánsz muzsika. Körmendi Zsuzsa íRadiófigyelő! A RÄK. Azok közé tarto­zom, akik a betegség nevének puszta említésekor is dagana­tot vélnek felfedezni magu­kon. Ez a 'már-már kóros ret­tegés, nemcsak két gyermek kori barátom elvesztésének keserű élményeiből táplálko­zik, hanem abból a kényszerű felismerésből is, hogy a civi­lizáció olyan fokán, amikor rakéták indulnak az űrbe. a gyerekek számítógéppel ját szanak és napelemekkel mű­ködő karórákat lehet vásá­rolni — nos, akkor az ember nem tud legyűrni egy ilyen kíméletlenül kegyetlen beteg­séget. Ezért hallgattam szíve­sen Elter Károly beszélgeté­sét dr. Frühling János brüssze­li professzorral arról: merre tart a rákkutatás? Mostanában kevesebb szó esett erről a témáról, mint korábban, ami nem azt je­lenti, hogy ne foglalkoznának vele a világ minden táján. Nagy erővel folytatódnak a költséges kutatások, de több éves vizsgálat szükséges egy hipotézis igazolásához vagy elvetéséhez. A professzor is hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a koordináció csak­úgy, mint a megelőzéá, a be­tegség felismerése. Éneikül a 'egjobban felszerelt intézet sem léphet előre. A diagnosz­tika már olyan szintre jutott, hogy a műszerek akár 5 mil­liméteres nagyságú daganatot is képesek felfedezni. A be­tegség, korai szakaszában 80- 90 százalékos eséllyel gyógyít­ható, később egyre romlik az arány. A beszélgetés nem kerül hette ki a csodagyógyszernek hitt Interferonnal folytatott kísérleteket. Megtudtuk, egy­előre csak a betegségek két kisebb csoportjánál használt, igaz, még nem derült ki, hogy mire képes ez a vegyület valójában. Ez is, és egyálta­lán minden eredménnyel ke­csegtető próbálkozás magá­ban hordozza az áttörés le­hetőségét. Hogy ez mostaná­ban, vagy az ezredfordulón következik be? Azt nem le­het megjósolni. Dr. Frühling János professzor egy évtize­den belül várja a minőségi ugrást. GÉPI BESZÉD. Elsős gim­nazisták voltunk, amikor az egész osztályt általános szű­rővizsgálatra rendelték. Elju­tottunk a fülészhez is, aki a szoba egyik sarkából szava­kat, számokat suttogott, ame­lyeket meg kellett értenünk. Akik ott voltunk, sosem fe­lejtjük el, hogy egyik társunk visszasúgott az orvosnak, aki méltatlankodva kapta fel a fejét: tessék, tessék? Hango­sabban! Már akkor biztosak voltunk benne: ez a módszer nem tökéletes. Hogy mennyit fejlődött azóta a tudomány­nak ez az ága, arról esett szó Egyed László műsorában, aki Gósi Mária fonetikussal be­szélgetett. Gósi Mária mesterséges be­szédet tartalmazó magnó- kazettával ért el figyelemre méltó sikereket. A jobb és a bal fülbe 10-10 szót adva pon­tos képet lehet kapni a beszéd megértéséről, az esetleges hal­láskárosodás mértékéről. A vizsgálatokat hároméves kor­tól lehet kezdeni, hiszen ak­kor már képesek a gyermekek a szöveg visszamondására. Na jó, de miért kell eh­hez gépi beszéd? — meditál­hattunk a rádiókészülékek előtt, s ezt firtatta a ripor­ter is. A válasz egyszerre meglepő és kézenfekvő: a számítógéppel és a hozzá­kapcsolt beszédszintetizátor­ral, olyan emberi hangot hoz. nak létre, amely érzelem nél­küli, vagyis nem tartalmaz olyan pótinformációkat, ame­lyek segíthetik a megértést. Ha a vizsgálathoz szüksé­ges, akkor tudatosan meg le­het változtatni a beszéd egy- egy alkotóelemét. A készülékek óriási előnye, hogy kezeléséhez nem kell szakképzettség, kis gyakorlat­tal a gondozónő, az óvónő vagy a logopédus is elvégez­heti a vizsgálatot. Szakorvos elé csak a kiszűrt gyerekek kerülnek. A műsorból az is kiderült, hogy Amerikában és Finnországban is végeznek ha­sonló kísérleteket, de sehol sem sikerült olyan magas szintre fejleszteni a módszert, mint hazánkban. Kövess László „Megdöbbentő arc mÜíI iMHÍii voít’ sötétveres nttff foltokkal, egész fej?1* sll fel a túl magas | homlokig, mely­»■—jffftiiin J nek fényes ko­paszságát simára kent, fekete paróka szakította félbe. Hoz­zá egy elképzelhetetlen nagy­ságú, veres orr, de amelyen nem ért rá az ember elál- mélkodni, annyira megigézte az a széjjelkancsalító szem­pár, melyek közül az egye­nesen ránk néző egészen kő- merevnelt látszott. A hangja pedig hasonlított egy beteg gyermekéhez”. Így festi le Jókai Mór, a 43-as szabadságharc előtti évek egyik legismertebb ma­gyar íróját, újságíróját, lap- szerkesztőjét, színpadi szerző­jét, Nagy Ignácot. S ha tud­juk, hogy a szelíd Jókai éle­tében soha senkiről rosszaka- ratúan nem írt, senkire nem haragudott és senkit nem gú­nyolt, arra kell gondolnunk: leírása talán még enyhíti is Nagy Ignác csúfságát, gro­teszk külsejét. Azt ugyanis nem teszi hozzá, hogy a je­les férfiú kicsiny és töré­keny alkatú volt, keskeny vállakkal, pipaszár lábakkal, melyeken az sem segített, hogy (mint a kor másik is­mert írója és lapszerkesztője, Lanka Gusztáv írta róla) „A negyvenes években ő volt a legnagyobb gavallér az írók között. Irigyeltük, nem arcát, hanem gyémánt inggombjait, arany szemüvegét, óraláncát és óráját s azon drága kel­méket, amelyekből Lapedato varrt öltönyöket számára”. Nagy Ignác tehát, rövid élete során (1810—1854), ha mást nem ért is volna el, annyit mégis kiérdemelt, hogy kora legelegánsabb ma­gyar írójának ismerjék. Volt neki miből öltözködnie. A kortársak ugyanis abban is megegyeznek, hogy senki ná­la szorgalmasabb, lelkiismere­tesebb írója és újságírója nem volt az 1840-es évek Pest-Budájának. Alighanem ő volt az első, aki jól, sőt igen jól megtudott élni a tolla után. Csak összehasonlítás­ként: amikor Petőfi elbeszélő költeménye, a János vitéz 1844-ben megjelent, a költő 100 forintot kapott érte. Nagy Ignác ugyanez év decemberé­ben összeszámolja az előző három évben szerzett jövedel­mét, s ez több mint hétezer forintot tesz ki. Tehát évi 3400 forint körül keresett. Hatalmas pénz ez ekkor. De valószínűleg senki nem iri­gyelte tőle. Nagy Ignác talán a természet vele szemben ta­núsított szűkmarkúságát is kompenzálta óriási munkatel­jesítményével, de valószínűleg eleve az az alkat volt, akit ma munkamániásnak nevez­nénk. Nagy jövedelmét pedig valóban óriási munkával sze­rezte. Legalább három állása, munkahelye volt. Lapoknál, hivatalban, otthon, kávéház­ban, mindenhol dolgozott. Da­rabokat írt, regényeket, el­beszéléseket jelentetett meg, s azt mondhatjuk róla: ő volt az első, s mindjárt az egyik azóta is legkiválóbb magyar bulvár-újságíró. Nem történ­hetett olyan érdekes esemény Pesten és Budán, hogy ne tu­dott volna róla, ne írta volna meg színesen és élvezetesen — néha több helyre is, több­ször is, illetve, folytatásos hír­ként. P ersze a kor eleve roppant érdekes volt, és rengeteg esemény­nyel szolgált. Ne fe­ledjük: ez már a szabadság- harc előtti néhány év, Kos­suth és Széchenyi kora, a kibontakozó magyar irodalom kora, Vörösmartytói Petőfiig, Arany Jánostól Eötvös Jó­zsefig, s a magyar képzőmű­vészet és színművészet fel­lendülésének kora is. A ma­gyar szellemi életnek ritkán volt olyan sűrű évtizede, mint a 48 előtti esztendők. Közjo­gi küzdelmek, reformpoliti­kai harcok, az önálló álla­miság, az erős és önálló gaz­dasági élet megteremtéséért vívott harcok kora ez. Van miről írni egy szorgalmas toliforgatónak.

Next

/
Thumbnails
Contents