Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

1ÄB0NY1 KRÓNIKÁS Időhúzó tervek Ellentmondás a hajrában Júliusi műszakkezdés Három esztendővel ezelőtt tíz környékbeli termelőszövet­kezet a Budapesti Vegyimű­vekkel társulást alakított. Cél­ja egy folyékony műtrágyát előállító üzem felépítése és működtetése volt. Kivitelező­nek és gesztornak az abonyi József Attila Termelőszövetke­zetet jelölték. A nyolcvan­milliós beruházás 1983 őszén kezdődött és az eredeti terv szerint e hó végén kell a ter­melést elkezdenie. Sikerül-e a határidőt betartani? — A terveket az Agrober készítette és lépcsőzetesen szállította, szinte a kivitelezés­sel párhuzamosan — mondta Csőke János építésvezető. Ez a párhuzamosság most egy kicsit kellemetlen, mert a kezdet kezdetén megküldött doku­mentum a mostani finisben több tekintetben ellentmon­dásban áll a gyakorlattal, ezért kisebb-nagyobb bontásokat kell végezni, ami természete­sen többletmunkával jár. Előre nem látható gond merült fel például a magas- és mélyépí­tésben, a gépészeti munkák során. — Feltehető, hogy ez anya­gi hátrányt is jelent. — Az anyagi része nem any- nyira jelentős, mint az időelto­lódás, mivel egy-egy elkészült részt meg kell bontani. No, nem épületekről van szó, ha­nem egyebek között térbetonok áthelyezéséről, vésésekről és egyéb apró tennivalókról. Za­varó, hogy a kezdeti, folyama­tos tervszállítás elakadt, az utolsót június 11-én kaptuk meg, és július végén meg kell kezdeni a próbaüzemelést. — Ez tehát elmarad? — Nem. Itt július végén fo­lyékony műtrágya készül, igaz ennek érdekében nagyobb se­bességre kell kapcsolnunk és valószínűleg sok lesz a túlóra. Elsősorban a társgazdaságok kapnak majd a kész termék­ből, és ha jut, a mi téeszünk is ezt használja. Már az ara­tást követő műtrágyázáskor. A száraz alapanyag részben be­érkezett, és rövidesen külön irányvonatokkal újabb szállít­mány jön. Az eredeti program szerint az üzemnek a nyáron kell tel­jesen elkészülni. Erre azonban nem kerül sor, az építkezést az év végére fejezik be. sőt a csinosítás és az egyéb aprólé­kos munkák a jövő esztendőre áthúzódnak. A gépek szerelését Csuti Bé­la irányításával végzik. Mint elmondta, munkájuk ütemét nagyban meghatározza az épí­tőké, ezért a technológiai sze­relésekkel sem haladnak úgy, mint szeretnek, bár minden berendezés, alkatrész rendelke­zésükre áll. Most szerelik fel azt a két, 13 millió forintot érő gépet, amelyeket az USA- ból vásároltak és a por alakú műtrágya oldását, keverését végzik, majd a hatalmas tá­roló tartályokba pumpálják. A keverés irányítása mindösz- sze egy embert igényel. A jú­lius végi részleges termelés megkezdését ő sem tartja le­hetetlennek, ám a tervezéshez ugyancsak van néhány meg­jegyzése. Elbeszélése szerint nemrégen két tervmódosítást is kellett kérni, mert ahogy eredetileg elkészült, úgy nem lehet kivitelezni. Gy F. CEGLÉDI xj£íiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1985. JÜLIUS 4., CSÜTÖRTÖK Romlás nélkül Kemény tél járja a hűtőháziján A naptár nyarat mutat, a targoncán mégis pufaj kában, sapkában, kesztyűben és csíz mában ülnek a kezelők. Milyen ellentmondás ez? — kérdeztük Kiszely Istvántól, a Penomah ceglédi gyárának igazgatójától. A marha súlya — Hűtőházunk rakodó mun­katársai nyáron is meleg védő­öltözetben dolgoznak. A gyors­Nem vesznek össze I páratlan párosnál Ritka eset, amikor olyan páratlan pároshoz toppan be az ember, mint legutóbb Ceg- lédbercelen. Pedagógusok. Kü­lön érdekessége a dolognak, hogy ahol lakik a házaspár, a Cseröi utcában, korábban az egyik oldalon a férj, a másikon a feleség volt egy-egy körzet tanácstagja. Aztán összevonták a két körzetet, és férj-feleség lett a jelölt-ellenjelölt. A vá­lasztások óta pedig a feleség a tanácstag. Ceglédbercelen a Károly-házas párnál jártam vendégségben. A férj, Károly Mihály mind­járt a sűrűjébe vágott azzal, hogy soha nem akart tanár lenni, mert neki megvolt a helye elektroműszerészként a Ganz Villamossági Művekben. De szüleit rábeszélte az a Sik­lód! Féri bácsi, akinek az is­kola több, helyben kinevelt pedagógusát köszönheti. Tuda­tos, vasmarkú, kemény ember volt mindig is Siklódi Ferenc, de ma is szeretik, és mint nyugdíjas, egykori neveltjeivel együtt tanít. — Tősgyökeres ceglédberceli vagyok, 36-ban születtem. A tanítóképzőt Nagykőrösön vé­geztem el. a zenével is ott is­merkedtem meg, s elsajátítot­Fűfodrász és masinája Az abonyi tanácsháza körüli parkban kora tavasztól késő őszig akad tennivaló. Az idén különösen, mert a sok eső miatt rohamosan nő a fű. Nagy Ferencet, aki ügyel a pázsit szép­ségére, ezért látni gyakran fűnyíróval. Gyuráki Ferenc felvétel« tam a Kodály-módszert, amit tovább is adok diákjaimnak énekórákon. Persze, idáig azért nem volt könnyű az út. Tanyán kezdtem tanítani, Mi- kebudán, az első három osz­tályt összevontan. Majd Jász- karajenőn öt évig tanítottam az éneket, utána Albertirsán, a Homokrészen, tanyasi isko­lában, 1965-ben Ceglédbercelre kerültem művelődésiház-igaz- gatónak. Itt a berceli iskolában 1969 óta tanítok, de voltam már napközis, fizika tanár is, ha a szükség úgy hozta — me­sélte hivatása történetét a ta­nár úr, majd közéleti tevé­kenységéről beszélgettünk. Tanácstagként az utóbbi há­rom ciklusban dolgozott, és ezt szó szerint kell érteni, mert például a tornaterem építésé­nek két és fél éve alatt 260 óra társadalmi munkát telje­sített. Bizony volt olyan nyár, amikor a társadalmi munkák miatt elhanyagolta a kis sző­lőt, konyhakertet, a kedven­ceit. S a zongora, a furulya is többet pihent a kelleténél. Felesége, Károly Mihályné aki szintén helybeli, több mint negyedszázada indult el a pe­dagógusi pályán, alsó tagoza­ton tanít. 1962-ben ment férj­hez — és mint mondta, nem bánta meg! Fiuk gimnazista, nagyon érdekli a technika, a zene, talán valamelyik terület lesz az élethivatása. Pedagó- guskölcsönnel építették fel ott­honukat, az adósság tavaly ősszel járt le. Ö a hatvanas évek elején lett először tanácstag, majd színjátszókört vezetett, de olyan komolysággal, hogy egy hároméves iskola után meg­kapta a színházrendezői C-ka- tegóriás működési engedélyt. A helyi művelődési házban kamatoztatta tudását, valahogy úgy, hogy felváltva volt ő a rendező, s férje meg járt az énekkarba, hogy mindegyikük élhessen szenvedélyének. Amikor azt kérdeztük, hogy korábbi tanácstagsága alatt ténykedésének milyen eredmé­nyét látta, alig győzte sorolni: nagy feladatokat oldottak meg a tornaterem, az iskola, a víz­mű, a művelődési ház létreho­zásával, legutóbb az öregek napközi otthonának tető alá hozásával, s azzal, hogy ilyen nagy munkákra a lakosságot mozgósítani tudták. Ma a 9-es körzet legújabb, frissen vá­lasztott tanácstagja. A. L. A. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Ez- úton mondunk hálás köszönetét rokonoknak, ismerősöknek, szom­szédoknak, akik édesanyánk, ÖZV. JUHASZ LAJOSNÉ sz. Papn Margit temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyez­tek. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Ez­úton mondunk hálás köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen jó férjem, édesapánk temetésén megjelentek és személyes részvé­tükkel mérhetetlen nagy gyá­szunkat enyhíteni igyekeztek. MOLNÁR ISTVANNE és családja. fagyasztás ugyanis —30, —40 fokon történik, s egy-egy keret áru beviteléért vagy kihozata­láért nem lehet kiolvasztani a hűtőtermet. A tárolótérben sincs sokkal melegebb, hiszen ott az átlagos hőmérséklet —22 fok. A gépkocsik és a * vasúti szerelvények érkezésekor a ra­kodókra azonnal szükség van. — Kevesen vállalkoznak er­re a nehéz feladatra. Egyrészt a kinti és a benti hőkülönb­ség, másrészt jelentős testi erő is szükséges hozzá. Hűtőhá­zunkban ugyan gépesített a hús rakodása, de a kocsikról való fel- és lerakodás többnyi­re csak emberi erővel történik. Meg kell tudni emelni például egy negyed marhát, aminek 70—120 kilogramm a súlya. Máshogy kell fogni, amikor érkezik és még nincs hűtve, s máshogy, amikor a mínusz 22 fokról hozzák ki. Ezt a komoly nehézségi fokot a bérezésnél — lehetőségeinkhez képest — mindig figyelembe vesszük. Melejj tea — A hűtőház üzemeltetése rendkívül felelősségteljes mun­ka. A műszaki dolgozók nap mint nap óriási érték megóvá­sán fáradoznak. Egyszerre mintegy 1800 tonna húsárut tárolunk. Értéke nem csekély. A műszakiak jó munkájának köszönhető, hogy eddig ’egyet-" len esetben sem volt komoly üzemzavar. Mivel hűtőrendsze­rünkben nagy mennyiségű am­móniagáz is kering, ennek a szabadba való kijutása is nagy kárt okozhatna. — A piaci viszonyok teszik indokolttá a hűtőház működé­sét. Az élő állat vágásának üteme nem mindig egyezik a fogyasztás mértékével. Ezért indokolt, hogy tároljuk a hús­árukat. Az exportnak is dön­tő szerepe van. Nem minden időben fizetnek jól a külföldi piacokon, s addig, amíg nem javul az ár, nálunk eláll az áru. Hűtőházban a húst fél vagy egy évig is tárolhatjuk romlás nélkül. Van olyan eset is, amikor társvállalatok kér­nek bennünket feldolgozott hú­sok gyorsfagyasztására, raktá' rozására. — Szocialista brigádunk az előző értékelésnél ezüst foko­zatot ért el — veszi át a szót Sárkány Béla raktáros műve­zető. — Tizenöten vagyunk. Rakodók és targoncások dol­goznak nálunk. Amikor a nyári rekkenő hőség beáll, mindnyá­jan fáradtabbak vagyunk, mi­vel a hőkülönbség a kinti és a benti levegő között az 50 fokot is meghaladja. Ezért minden órában 10 perc pihenőt tar­tunk, amikor meleg teát fo­gyasztunk. Tíz perc — Sem géphiba, sem áram- kimaradás nem hátráltathatja a hűtést! — zárja a beszélge­tést Szabó Sándor hűtőgépház- vezető. — Éjjel-nappal dolgoz­nak a gépeink. Az 1977-es üzemkezdet ' óta egyszer sem olvadtak ki a hűtőtermek. Két- felől kapjuk az áramot, így ritkaságszámba megy, ha ki­maradás van. Rövid időszakot, egy-két órát még át tudnánk vészelni. Udvari Gábor Más ísKával írógömböcskék mesterei IVjinden kornak megvan a maga divatos, sikeres szakmája. Húsz esztendeje annak szá­mított a töltőtolljavítás, a go- lyóstollbetét-töltés. Emlékszem, suttogva adtuk tovább a friss hírt, Aradszky László — a fia­talabbak nem is biztos, hogy tudják, az egyik legismertebb táncdalénekes volt ő — szin­tén ezzel foglalkozik. Mára bealkonyult az üzlet­ágnak. A töltőtollak kikop­nak a kezekből, s a modern nagyipar szinte fillérekért ajánlja az eldobható golyós­toll- és filctollfajták tucatjait. Cegléden, a főtéren, egy ki­csiny üzletben, a feledésbe me­rülő mesterséget Máté István és felesége művelik. Lassan a múlt időt kell majd alkalmaz­ni, hiszen a házaspár éppen azt latolgatta, érdemes-e be­szerezni a kilónyi betétfesté­ket, amikor napok telnek el anélkül, hogy valaki is bejön­ne töltetni... A mesterség ezen ágának jó negyedszázados története van e boltban. Máté István iroda­gépműszerész. de kitanulta a tolljavítás titkait is. Felesége a segítő családtag jogán kós­tolt bele a mesterségbe, s mi­vel a férj a munkaidő nagy részét a különféle irodákban az író-, számológépek javítá­sával töltötte, ez szinte ráma­radt. Ahogy mondja, más volt a toll — meg az írás! — becsü­lete akkoriban. Ha valaki nem tudott szépen írni, bizonyos állásokat meg sem pályázha­tott, s a szép íráshoz jó segéd­eszköz, alkalmasint töltőtoll szükségeltetett. Nem is akár­milyen! A jó fajta amerikai, iridiumhegyű mellett a cellu­loidból készült, bármikor ja­vítható, törhetetlen szerszám volt a népszerű. Nem voltak ezek drágák, talán, ha a jobb minőségűek kerültek ötven­hatvan forintba, s egy-egy hegycsere is kifutotta a hú­szasból ... A mai töltőtollak? Pedig az régebben szinte stá­tusszimbólum-számba ment. Nyugatról, rokonoktól a nylon ing, az orkánkabát, majd a golyóstoll következett a ho­zandó áruk listáján. A gyár­tásra a magyar ipar nemigen volt felkészülve, a javításokra nagy szükség volt. Némi technikai magyaráza­tot ide tartozónak vélünk. A golyóstollnak lényegében há­rom alkatrésze van, a miniatűr golyócska, meg a fészek, amely­ben foroghat; ha valaki erő­sebben nyomja a tollat, a fé­szek megkopik, s a harmadik alkatrész, a tinta egyre erőseb­ben folyik az így keletkező ré- secskén. Sokak szerint az írás vitathatatlan csúnyulása ép­pen a golyóstőllra vezethető vissza — ugyanis teljesen más írástechnikát igényel, mint a mártás, vagy a töltőtollal vég­zett művelet. Ezekkel komóto­san, műgonddal kell kanyarí- tani a fecskefarkot, kunkort, hurkot, a golyó érzéketlen a kéztartásra. S emellett siető­sebben lehet papírba vájni ve­le a gondolatokat, ami mégis­csak előny. Mások — s így van ezzel Máté István is — azt mondják, szépen lehet min­dennel írni, s az új mikroíró- csúcsos golyóstoliakkal művé­szet csúnyán dolgozni... Azt sommázatként talán el­fogadhatjuk, hogy az új eljá­rást, a golyóstollal való szép­írást mégiscsak egyre keveseb­ben sajátítják el — akármi ok­ból is. De még nem szóltunk az esz­köz töltéséről, pedig az fölöt­tébb érdekes művelet. A nor­mál betét fészkéből hosszú tű­vel kiszúrják a golyócskát, egy Alszegi út Ami még hátravan Az idén már több ízben be­számoltunk arról, hogy a fa­gyos tél elvonultával Cegléd közútjai siralmas képet mu­tattak. Ez kénytelen-kelletlen gyors döntésre serkentette a tanácsi szakembereket. Ügy határoztak, hogy bár bőven lenne mód új feladatok meg­oldására költeni az útra-hídra szánt 5 millió forintot, egye­bek között a Széchenyi úti csapadékvíz-elvezető csatorna folytatására, mégis a sürgő­sebb dologra, a járhatatlan­ná, életveszélyessé vált Al­szegi út felújítására fordít­ják. Aki arra jár, láthatja, im­már kész az út, több rétegű, megbízható burkolat fut kö­zel 600 méter hosszon, a Déli út és a Bercsényi utca be­zárta szakaszon. Gyorsaságá­val, pontosságával és jó mun­kájával az Aszfaltútépítő Vál­lalat ceglédi építésvezetősége, Tóth Mihállyal az élen, igen nagy szolgálatot tett a város­nak, hiszen rövid idő múltán ismét a régi forgalmi rend szerint haladhatnak a na­gyobb termetű járművek. Az új út születésének haj­rájával egy időben megkezdő­dött a Csolnak utca és a Csengerit bejáró vízelvezető csatorna kotrása, hiszen ha a vezeték nem vezeti el az Al­szegi út szóban forgó szelete alól a talajvizet, akkor az hamar tönkreteheti a felfris­sült burkolatot. Az Alszegi út eleddig 6 millió forintot vitt el, a vá­rosi tanács máris túllépte az 5 millió forintos keretét. De a munka még nem ért véget: hátramaradt az útárkok tisz­títása, ez nélkülözhetetlen a vízelvezető rendszer működé­séhez, vagyis az úttest fenn­maradásához, és bizony az út­padkát is rendbe kell tenni. Egy szó, mint száz, erre egyet­len fillér sincs az állami kasszában. Egyedül az ott la­kók tevőleges közreműködésé­vel valósulhat meg, s bizton reméljük, támogatásban nem lesz hiány. Igen egyszerű padkagondozási és útárokpu- colási munkát (nem szívessé­git) kér a tanács, csupán annyit, amennyit az utcabe­liek számára a rendelet egyébként is kötelezővé tesz. De nem annyira a rendelet­től, mint inkább a közös ér­dek felismerésétől várható eredmény. speciális pumpa segítségével a piciny lyukon keresztül festé­ket nyomnak az üres tartály­ba, majd ügyes mozdulattal visszaillesztik a gömböcskét. Pax- vagy Parker-betét ese­tén más a helyzet. Az egész írócsúcsot kicserélik, majd’ azt írtam, békebelire, Parker-he- gyű lesz mindahány újratöl- tött. s a fészek, az elkopható is újjászületik így. Manapság egyre kevesebben kérik a módszer alkalmazását, aminek nagyon egyszerű oka van: szinte nem éri meg. Míg egy-egy betétet 2—3 forintért árulnak, a töltés sem olcsóbb. Ha valaki mégis betér, annak komoly oka van! Ilyen lehet az, hogy külön­leges betét jár egy írószer­számhoz, és olyat nem lehet kapni. Ilyenkor csak a töltés segíthet. Mások ragaszkodnak az innen hazavihető tinta szí­néhez, van, aki szerint ezek az itt töltött betétek sokkal szeb­ben írnak. Megint mások az ismeretség okán néznek be, s hozzák a reparálni valót. Má­té István és felesége jóleső ér­zéssel veszik tudomásul, hogy ismertek szerte a városban. Hiszen tolira minden család­ban szükség van, s az első ge­neráció beszoktatta a máso­dikat. Olykor csak egy-egy szó­ra térnek be, mondanak vala­mit a családról, s bizony, las­san a harmadik generáció is be-belátogat. /V/áté István két esztendeje nyugdíj mellett dolgozgat tovább, vigyázza az irodagépek állapotát. Felesege belenyugvóan em­líti, neki nem jár a nyugdíj, régebben nem volt meg a mai lehetőség. Derűsen, kiegyensú­lyozottan élnek, sokat olvas­nak, s nem tagadják meg ma­guktól a szórakozást sem, oly­kor felkerekednek, s színház­ba mennek... Ballai Ottó ISSN 01*3—25«» (ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents