Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

mt < Mf.t, \Ei 1985. JÜUUS 4., CSÜTÖRTÖK 3 A szocialista építés jövőjének vállalása Megszűnik a cssréphiány az év végére Megújultak a téglagyárak A NÉPKÉPVISELETI testü­letek megválasztása egyike volt a mostani esztendő fontos eseményeinek. Vizsgázott a törvény. Még hetekbe, talán hónapokba telik, amíg minden tanulságot le lehet vonni az országgyűlési és tanácsválasz­tásokból. Annyi mindenkép­pen máris biztos: valóban hozzájárult a szocialista rend­szer demokratikus vonásai erősítéséhez. Az a természe­tes, hogy ilyen komoly meg­méretés után, a megyei és he­lyi testületek elmélyült, elem­ző munkával igyekeznek a tanulságokat, tapasztalatokat levopni. Bizonyára fő kérdésként fog a legtöbb helyen előlépni, hogy a választások után hogyan alakult közérzetünk, mennyi­ben módosult közéletünk? Mert ha egyetlen szóba kelle­ne sűríteni a választ arra a kérdésre, hogy mi foglalkoz­tatja ma hazánkban az em­berek többségét, akkor azt mondhatnánk, hogy mindnyá­junk jövője, a perspektívánk. A jövőbe látás vágya, ko­rántsem valamiféle túlzott emberi nyugtalanságból, bi­zonytalanságból táplálkozik, nem egyszerűen a jelen „ne­hézségeinek” meghosszabbí­tása, hanem a nem kevés erő­feszítéssel eddig elért és el­ismerten jelentős eredmények tudatosítása, megőrzésének akarata, a küzdelem válla­lása. A jövő vállalása. Választójogi törvényünk ezt táplálta belénk, a választójog gyakorlása, választásunk gya­korlata, ebben a hitünkben erősített meg bennünket. A választásoknak lakosságunk társadalmi értéket, rangot, na­gyobb felelősséget adott. Eredményeink számbavételé­hez szükséges az előző évek felkészülésének felidézése. Közéleti demokratizmusunk már akkor jelezte az új vo­násokat, amikor a törvény­tervezetet vitára bocsátották. Hogy mennyire sikerült az ér­telmes és progresszív véle­ménycserét elindítani és ér­vényesíteni, arra most már jószerivel tudjuk a választ. A közös gondolkodás, a vé­lemények sokszínűsége a ko­rábbiaknál lényegesen de­mokratikusabb törvényt alko­tott meg. A viták során még nem tudtuk, hogy nehéz mun­ka vár ránk. Még nem tud­tuk, hogy a gyakorlat milyen eredményeket, közéleti aktivi­tást, esetleg meglepetéseket tartogat majd a számunkra. A sok kérdőjel mellett, az or­szággyűlés után — a törvény ismeretében — egyet tud­tunk, hogy vállalni kell és hinni kell az érettségünkben. Akik így olvasták, értelmez­ték a törvény főbb passzu­sait, reálisan gondolkoztak, nem is csalódhattak. A JELÖLŐ GYŰLÉSEK elin­dítása előtt — érthetően — újból érdeklődésünk fókuszá­ba került a törvény. Ez az érdeklődés kitermelte a maga kérdőjeleit is. Sokan nem bi­zonyultak jó jósnak, amikor azt mondták: „Előfordulhat, hogy egyik-másik helyen a jelölések lezárásának idő­pontjáig, nem találnak két olyan személyt, aki alkalmas és egyúttal vállalja is a je­lölést.” Mindenütt találtak, sőt, sok helyen nem is ket­tőt. hanem hármat, néhol né­gyet is. Aztán a póttanács­tag szerepe. Közvéleményünk pontosan érti azt. ami a töb­bes jelölés szabályaiból kö­vetkezik, hogy e cím mö­gött, a választók jelentős ré­szének szavazatai vannak. Hogy a póttanácstagok — akik elköltözés, lemondás, visszahívás esetén a megvá­lasztott tanácstag helyébe lépnek — hasznos segítői le­hetnek a választókerületi munkának, a javaslatok, vé­lemények megismerésének, közvetítésének. A közéleti szereplésre — szerencsére — több volt a vállalkozó szel­lemű állampolgár, még a leg­kisebb településeken is. mint amennyit a kétkedők re­mél tek. Sikeresek lesznek-e a jelö­lőgyűlések? — kérdezték. Or­szágosan másfél millió, a me­gyénkben 150 ezer ember vett részt a jelölő gyűléseken. Még többen is lettek, lehettek vol­na! A jelöltek „kiválogatása” sem gyarapította a kedvezőt­len tapasztalatokat. Ellenke­zőleg: nyitott, sokrétűbb volt a jelöltek előzetes számba­vétele, jobban érvényesültek a társadalmi szervek, a mun­ka- és lakóhelyi közösségek kezdeményezései, javaslatai; e munkában is kifejeződött a helyi szervek növekvő önálló­sága, öntevékenysége és vele természetesen a megnöveke­dett felelősség. További lehe­tőségeit kell feltárnunk an­nak, hogy a lakosságnak e mostaninál szélesebb tömegeit vonjuk be a javaslatok össze­gyűjtésének, előkészítésének munkálataiba. Bátrabban igé­nyeljük a választópolgárok okos, megbízható véleményét. Harmadik és újabb jelölte­ket, mindenütt a jelölő gyűlé­sek résztvevői javasoltak. Ez egyáltalán nem baj, hiszen minden állampolgárnak joga volt (és marad!) javaslatot tenni képviselő- és tanácstag- jelöltre. A jelölés pedig kizá­rólag a jelölő gyűlés (a közös­ség!) dolga. Sokan kérdezték a választások előtt: Hol a ha­tár a jelöltek melletti agitá­ció és a korteskedés között? Pedig a határt inkább a jó és rossz értelemben vett kor­teskedés között kellene (le­hetne) meghúzni. VKG NÉLKÜL lehetne még sorolni, mi mindenben külön­bözött a mostani választás a ré­giektől. Különbség volt talán mindenekelőtt — és ez a leg­főbb eredmény —, hogy je­lentékenyen megnőtt a köz­életi aktivitás, új elemekkel gazdagodott demokratizmu­sunk, Érdemes ennek a de­mokratizmusnak néhány gon­dolatot szentelni. A gazda­ság, a társadalmi élet megúj­hodása feltételezi a demokrá­cia fejlesztését, a demokrati­zálódás elmélyülését. Egy­aránt szó ván mind a köz­vetlen, a mindennapi életben kialakuló demokratikus for­mákról, lehetőségekről, helyi megoldásokról, mind a párt­demokráciáról, a mozgalmi élet fejlesztéséről. És szó van a közös gondol­kodásról, a felfogás demok­ratizálódásáról is. Hiszen a választási munkálatok során is kitüntetett helyet kapott felfogásunkban, értelmezé­sünkben, a mi a teendő? — a hogyan tovább? Ez a válasz­tás valóságosan igényelte a társadalmi szervezetek na­gyobb szerepét s felelősség- vállalását is. Ezt az igényt a választópolgárok is alátá­masztották. Bebizonyosodott — amit politikai döntésekkel is alátámasztottak —, hogy a szocialista demokrácia fej­lesztésének fő útja a képvi­seleti szerveken át vezet. Két­ségtelen eredménynek tudhat­juk be ma már, hogy ebbe a közös gondolkodásba nagy tömegeket tudtunk bekapcsol­ni. Mit érnének a formák, a keretek, ha nem lenne közös eszmei platform, kiindulási alap, amely egyre tudntosab- bá, hatékonyabbá teszi cse­lekvésünket. Nem mulaszthatjuk el an­nak hangsúlyozását, hogy az a reformpolitika, amelvet a gazdaságban már 1968-ban kezdeményezett, s azóta to­vábbfejlesztve igyekszik való­ra váltani a párt és a kor­mány. most erőteljesen ki­bontakozik a politikai szférá­ban is. Ennek a politikának lényeges eleme a választásban is kifejezésre jutó demokra­tikus. szabad véleménynyil­vánítás és mind szélesebb körű lakossági részvétel a közügyek intézésében. Ez nem kevés, sem már meglevő gyakorlatnak és fejlesztendő kezdeményezésnek, sem kí­sérletnek. Erre. erről — a megvalósulás út járól, mód iá­ról is — egyértelmű véle­ményt nyilvánított lakossá­gunk június 8-án, a válasz­tásokon. JOGGAL várhattuk azt — ami be is igazolódott —, hogy a választók a politikai bi­zalom mellett, ne csak a je­löltek személyiségjegyeire szo­rítkozva válasszanak, hanem a népfront választási felhívá­sára épülő, reális választó- kerületi programok alapján is. Ezáltal olyan munícióhoz jutottak, amely hatékony és érdemi testületi munkájukhoz nélkülözhetetlen, s ami segít­het ellensúlyozni az appará­tus szolgálati tudását, na­gyobb informáltságát, ezzel kedvezően alakítva a jövőben a testületek, az apparátus és a lakosság viszonyát. AZ EGYES konkrét gazdasági konfliktuselemek túlmutatnak önmagukon, rendszerré áll­hatnak össze, koncentrálód-1 hatnak. Ma sem jelentéktelen, de holnapra várhatóan meg­nő az ideológia szerepe tár­sadalmunkban. Az ideoló­gia, éppenséggel az emberek létéből adódó konfliktusok megválaszolásának eszmei formája, s funkciója, hogy tu­datossá, hatékonnyá tegye összehangolt cselekvésünket. A felfogások és gondolatok összehangolása, a progresszív cselekvések elindítása volt az eredménye, a választási elő­készületeket jelentő politikai, mozgalmi munkának. A választás előkészítésének egyes szakaszaiban eltérő mértékben és módon, de ösz- szességében valóban az egész felnőtt . lakosság politizált a jelölő gyűléseken és az azt követő fórumokon. Nem szo­rul külön bizonyításra, hogy mindennek milyen jelentősége van a mindennapi politikai irányvonal társadalmi fogad­tatásának megismerésében, a tömegek bizalma, támogatása — vagy fenntartásai — mérté­kének megállapításában, Egy­ben széles lehetőséget nyúj­tott a politikai céljainak, ter­veinek megismertetéséhez, MIÖTA VÉGET ÉRT a tan­év, feltűnően megszaporodtak a sajnos egyébként sem ritka gyermekbalesetek. Az iskolai kötöttségek alól felszabadult kisdiákok olykor szinte ve­szélyérzet nélkül szaladgálnak az utcán. Az autósok, a mo­torosok sem mindig vannak felkészülve erre, nem szólva arról, hogy a legrutinosabb vezetők is tehetetlenek, ami­kor féktávolságon belül buk­kan fel valaki előttük. A nyolc-tíz éves vagy még fiatalabb kis kerékpárosok gyakran a közlekedés alapve­tő szabályait sem ismerik, de ott imbolyognak két keréken a teherautók és a személygép­kocsik között. Ma talán sze­rencséjük van, de holnap? Halásztelken egy személy­autó elütötte a nyolcéves kis­fiút, aki biciklijével féktávol­ságon belül elékanyarodott. Szilasligcten egy kétéves gye­rek kiszaladt az úttestre, és az arra haladó gépkocsi kere­kei alá került. Gyálon egy ti­zenegy éves kisfiút vittek kór­házba — baleset áldozataként — a mentők. Folytathatnánk a nagyon szo­morú esetek felsorolását az el­múlt két hét baleseti króni­kájából, de ennyi is elég an­nak érzékeltetésére, hogy a pillanatnyi figyelmetlenség, vigyázatlanság nagyon súlyos, olykor tragikus következmé­nyekkel járhat. Mit tehetünk a balesetek megelőzéséért? Az iskolások vakációja több mint két hó­napig tart, a szülők szabadsá­ga ennél jóval rövidebb. A táborozás, az üdülés nem min­dig tölti ki az egész nyarat, és a fennmaradó napok, he­tek alatt a szokásosnál na­gyobb önállóságot kapnak a gyerekek. S ez nem is baj, ha alaposan felkészítették őket az önállóságra. Amihez termé­szetesen a biztonságos közle­kedés szabályainak alapos is­merete és a veszélyek reális felmérése is hozzátartozik. Nagyon jó dolog, hogy a tanórákon ma már lehetősé­get teremtettek a KRESZ ok­tatására. Az idén Pest megyé­ben 171 általános iskola több mint tizenkétezer tanulója is­merkedett szervezett keretek között a jelzőtáblákkal, az el­sőbbségadás, a védett útvonal fogalmával, a zebrán is elen­gedhetetlen körültekintés szük­ségességével. népszerűsítéséhez, s ezek együttes eredőjeként a társa­dalmi konszenzus további erősítéséhez. A jövőben nagyon sok mú­lik azon, milyen mértékben sikerül konkrétan összekap­csolni a gazdasági megújulás minden egyes lépését a szo­cialista demokrácia említett területeivel. Ez segíthet fel­oldani a még meglevő pasz- szivitást, közömbösséget, se­gítheti az emberek politikai- poiitizáló lénnyé fejlődését, visszahat a keletkező újabb konfliktusok tudatos, helyes, aktívan cselekvő megoldá­sára. A választási munkála­tokat végigkísérő tömegpoli­tikai munka erre vállalko­zott, ezt vállalhatta — közzé- tehetjük — sikerrel. A SZOCIALIZMUS folya­mata — a nemzetteremtés fo­lyamata is. Egyben történel­mi folyamat is. Állandóan magújhódó szocialista honfog­lalás ez, amelyet mindig ma­gasabb szinten kell cselek­vőén, konfliktusok közepette végigküzdeni. Ebben a folya­matban egy — de nagyon je­lentős — építőkockát jelentett a választójogi törvény követ­kezetes végrehajtása. A sebtiben levont tapaszta­latok egyre világosabban mu­tatják a mozgás irányát, azt ugyanis, hogy a társadalom­ban létező gondok megoldá­sában valami új kezdődött el, gondolatainkban és cse­lekvési szándékainkban egy­aránt. SIMON JÁNOS, az MSZMP Pest. megyei Bizottsága osztályvezetője Több mint nyolcvankétezer alsó tagozatos vett részt az Is- kól.ák a közl&kedés biztonsá­gáért versenyrhozgalomban, s emellett még a hazai és kül­földi vetélkedőket is említhet­jük. FIGYELEMRE MÉLTÓ erő­feszítések történtek hát való­ban, de a megnövekedett for­galom diktálta következmé­nyekkel nehéz lépést tartani. S kétségtelen az is, hogy nem­csak a hivatalos szervek, az iskolák feladata a gyermekek alapos felkészítése. A szülők senki másra át nem ruházha­tó felelőssége az. hogy fiaik és lányaik önállóságának a fel- téíe'eiről meggyőződjenek, sze­mélyes példájukkal is elővi­gyázatosságra. a közlekedési szabályok betartására nevel­jék őket, cs óvják a biztonsá­Alig telt el az esztendőből néhány hét, s máris megold­hatatlannak látszó akadályok nehezítették a hazai tégla- és cserépipar helyzetét. A januá­ri, februári kemény tél ala­posan próbára tette a gyárak munkásait, ám még így is akadt egy sor gond, ame­lyen a legjobb szándékkal sem tudtak segíteni. A veze­tékek elfagytak, s erre a sors­ra jutottak az agyagbányák is. Ehhez párosult az átme­neti energiakorlátozás. Mind­ez együttvéve azt jelentette, hogy az iparág március 10- ig mintegy 90 millió darab­bal kevesebb téglát, á 3 mil­lióval kevesebb cserepet gyártott, mint tavaly az első tíz hétben. A hátrány a kí­vülálló számára nagynak tű­nik, de Andrasovszky György, a Tégla- és Cserépipari Tröszt vezérigazgatója szerint, nem behozhatatlan. Az elmúlt hónapokban szerte az országban — s így a Pest megyei gyárakban is —, több ezer pótműszakot tartottak. A tröszt a többlet- munka honorálására prefe­renciát is kapott, ezer darab téglánként 230 forintot fizet­hetnek így dolgozóiknak. En­nek köszönhetően március óta gyakorlatilag minden ter­vüket túlteljesítették, s eddig összesen csaknem 20 milliós hátrányt dolgoztak le. Bsinutűtó a BNV-n Szűkebb pátriánk sok te­kintetben kedvező helyzetben van. Területünkön három vál­lalat tizenegy téglagyára mű­ködik, többségükben korsze­rű technológiával állítva elő a falazóanyagot. Tavaly ösz- szesen 294 millió darab ke­rült a vásárlókhoz, ennek huszonhat százaléka a na­gyon keresett kis méretűből. A vezérigazgató szerint Pest megyében — de ez, az utóbbi időben országosan is elmond­ható — a kereslet és a kíná­lat a téglapiacon összhangba került. Bizonyságul egy fel­mérést említett, amelynek végső summázata: az idén nálunk mintegy 252 millió téglára lesz szükség az igé­nyek zavartalan kielégítésé­hez. Eredménnyel zárult az a „hadművelet” is, amelyet a tröszt a korszerű, az előírá­soknak megfelelő hőszigetelést biztosító falazó anyagok el­terjesztésére. szervezett. Ma­napság közkedvelt a magán- építkezők körében a solymári poroton, s nagy az igény a törökbálinti béléstest iránt is. Tekintettel arra, hogy a jövő év januárjától még szigo­rúbb hőszigetelési követelmé­nyeket állít a jogszabály, az iparág két esztendeje meg­kezdte az ennek megfelelő termékek kifejlesztését. Meg­vásároltak például egyNSZK- cégtől a Thermopor technoló­giát, amelynek lényege, hogy a gyártás során különböző szerves anyagok — fűrészpor, vagy mondjuk konzervgyári magőrlemény — hozzáadásá­val csökkentik a tégla súlyát és hőátbocsátó képességét. Ezeket az újdonságokat az idei őszi Budapesti Nemzet­közi Vásáron mutatják be először a nagyközönségnek. len az egységrakomány Amíg falazó anyagokból nagyjából megfelelő az ellá­tás, addig a cserép továbbra is hiánycikknek számít. Pest megyében nincs gyár, ezért a hazai tetőfedő-anyagok mel­lett a TÜZÉP-telepeken gyak­ran találkoznak a vásárlók az importáruval is. Ez azonban a számítások szerint az utol­só szűk esztendő, mert szep­temberben már kapható lesz a veszprémi magyar—osztrák közös vállalat által gyártott betoncserép, s az év végén adják át a 43. számú Állami Építőipari Vállalat dunakeszi gyárát is, ahol szintén ezt a korszerű terméket állítják majd elő. Az elmúlt Időszakban • megyében lévő üzemek foko­zatosan megújultak, s ennek köszönhetően az áru több mint háromnegyede a kornak megfelelő technológiával ké­szül. A felújítások során a gyártás korszerűsítése mellett igyekeztek a legnehezebb fi­zikai munkát is könnyíteni. Az abonyi téglagyárban pél­dául hazai kemencekocsi-ra- kó gépet állítottak munkába. A fejlődés a megyehatáron kívül is számottevő. Gyön- gyösvisontán még az Idén, a harmadik negyedévben meg­kezdi termelését egy gázszili- kátblokk gyár, amelynek ka­pacitása 230 millió kis méretű táglaegység lesz, s ebből az áruból jut szűkebb pátriánk TÜZÉP-telepeire is. Így a VII. ötéves tervben nagyobb beruházást a megyében nem tervez a tröszt. Áthúzódó ki­vitelezésként 1938 végére fe­jeződik be a tápiógyörgyei rekonstrukció, amelynek ered­ményeképpen négyről tizenkét millióra nő az esztendőnként ott gyártott kisméretű fala­zóanyagok mennyisége. Ki­sebb korszerűsítések azonban 1985 után is lesznek. Pilis- borosjenőn, ahol két gyár van egymás mellett, az egységra­kományos szállítás bevezeté­sét tervezik, egyelőre a kül­földi ajánlatok értékelése fo­lyik. Ezeken kívül — mint azt a vezérigazgató kiemelte — a legfőbb törekvésük 8 termelés szinten tartása, s en­nek érdekében minden el­használódott berendezést ki fognak cserélni, ifesznáteti útmutató Andrasovszky György el­mondta azt is, hogy tavaly megvalósult a többcsatornás értékesítés. Az országban több helyen nyitották meg kapui­kat a házépítők boltjai, s egyes Áfészek is az árut az ipartól szerzik be. Növekszik a téglaipar által közvetlenül értékesített mennyiség is. Az eladott téglák és cserepek döntő többsége azonban az úgynevezett művi értékesítés­sel kerül a vásárlókhoz, ami azt jelenti, hogy a vevő az építőanyag-telepen fizet, s a gyárból szállítja el a meg­rendelt árut. Eddig az építők maguk intézték a teljesítés határidejének egyeztetését, újabban azonban a gyár líüld levélben értesítést arról, hogy mikor lehet átvenni a termé­keket. Újdonság az is, hogy az eddigi termékpropaganda mellett megjelentek a^ egyes tégla- és cserépíéleségek fel- használásához tanácsokat adó útmutatók is. Az iparágnak az idén mint­egy 2 milliárd 70 millió tég­lát kell átadnia a kereskede­lemnek. Az első félévi mér­leg kedvező, ezért minden valószínűség szerint a gyá­rak teljesítik az esztendőre megszabott feladataikat. F. Z. gukat. Gál Judit Több propán-bután gáz Az elmúlt időszakban több propán-bután gázt töltőitek pa­lackokba a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat horli telephe­lyén. Pest, Nógrád, Heves, Szolnok cs Borsod-Abaúj-Zcmplcn megyek lakosságának jobb ellátásához továbbra is folyama­tosan töltik gázzal a palackokat. Vigyázz a gyerekre!

Next

/
Thumbnails
Contents