Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-03 / 154. szám
Kszaki pályára készülnek Ismerős arcok között vizsgázik Folyik az érettségi vizsga a felvételivel párhuzamosan. Urban Márta, dr. Surman Jánosné, Berta László és Szabó István a felelő. Dr. Dudkay György, az érettségi és felvételi bizottság elnöke átadja a bizonyítványt Kárpáti Attilának. Borszéki Attila felvételei Besze Flórián tizenegy órára befejezte az .érettségi mellett a felvételijét is a gépipari szakközépiskolában, a külön vizsgacsoportban. Kecskemétre, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára készül.. ö volt az első, aki végzett az összevont érettségi— felvételi vizsgán, de nem ő lett a legjobb. A mérőhidakat, AZ impulzuskésleltetést -és az érintés védelme f szebben is- elmondhatta volna. A matematika sem lett jeles. Ez utóbbi és a szakmai elmélet az érettségi mellett főiskolai felvételinek is számít. A magyar nyelv és irodalom, valamint a történelemfelelet jobban sikerült, ezek viszont a felvételi pontszámot nem növelik. Túl nagy volt a tét, a két vizsga együtt bénítólag hatott — magyarázta a bizonyítványát Flórián —, de ezt talán a hazai környezet ellensúlyozza. Kissé bízik is, hogy felvételt nyer a GAMF-ra, mert saját tanárai előtt felelt és ez a pontszámban is kamatozhat. Tizenkettedik alkalommal vizsgázhattak ilyen kedvező körülmények között a gépiparisták. Miután megszűnt a technikusképzés, nagyobb jelentőséget kapott a továbbtanulás és valamelyest csökkent a szakközépiskolának az a megbízatása, hogy a műszaki középkáder-utánpótlást biztosítsa az iparnak. A Művelődési Minisztérium 1973-as rendelete megadta azt a lehetőséget az ipari szakközépiskoláknak, hogy a felvételi vizsgát maguk bonyolítsák le az érettségivel együtt, ha a diák szakirányú műszaki főiskolán kíván továbbtanulni. A rendelet megszületésének érdekébén Karsai Lajos minisztériumi osztályvezető elKőszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik drü’a jó férjem, édesapánk, testvérünk, szeretett, Kozmán János temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek es bánatunkba*, együttérzésüket fejezték ltí. Külön köszönetét mondunk a barátoknak, az Iparcikk K. V. dolgozóinak, a volt munkatársaknak, a központi dolgozóknak, valamint a szakszervezetnek. A gyászoló Kozmán család. Köszönetnyilvánítás. Hálás kö- szönetünket fejezzük ki mindazon szeretett rokonainknak, jó barátainknak. a Viola utcai lakótársainknak, a Hajógyár dolgozóinak, a Dunakanyar Áruház konfekcióosztály kollektívájának, a III. sz. Bölcsödé dolgozóinak és minden kedves ismerősünknek, akik szeretett férjem, drága édesapám, Baranyai István temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és szivünk fájdalmát enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. nökletével zajlott le ez a teljesen újszerű íelvételiztetes. Az elmúlt időszakról es a jelenlegi elképzelésekről beszélgettem dr. Molnár Lajossal, az iskola igazgatójával. — A gimnázium feladata a továbbtanulásra való felkészítés — mondta —, de ott a lányok vannak túlsúlyban, akik viszont nem szívesen választják a műszaki pályát. Ezért a szakközépiskolákig,Jüárul az a feladat, hogy biztosítsák a szakmailag már előképzett érdeklődő, es a matematikát is Kedvelő diákok jelentkezését a szakirányú felsőfokú intézményekbe. E cél érdekében született meg az a döntés, hogy a fizika helyett szakmai tantárgyból lehet felvételizni és bizonyos feltételek mellett a szóbeli felvételi vizsga és a szakmai elméleti írásbeli az érettségivel együtt zajlik a szakközépiskolában. Eddig mintegy 350 diákot felvételiztettünk, évente 75—90 százalékuk felvételt is nyert, többségük megállta a helyét a főiskolákon. Egy esetben, 1982- ben a műszaki egyetemek ilyen irányú megbízatását is teljesíthettük. Ebben a tanévben 40 diákunk pályázta meg a továbbtanulást, közülük 29- en a „k”-osztályban vizsgázhattak. Tizenegyen műszaki egyetemekre és pedagógiai főiskolákra készülnek, ők nem élvezhetnek különösebb előnyöket. A „kedvezményezették” közül 16-an Kecskemétre, 9-en a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolára, ketten a Bánki Donét Gépipari Műszaki Főiskolára, egy-egy gyerek Győrbe, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára, valamint Mezőtúrra, az Agrártudományi Egyetem mező- gazdasági gépészeti főiskolai karára tett felvételi vizsgát. A feleletek elhangzása után azt is közölhettük, diákjainkkal, hogy csak hármukat nem javasolhattuk — pontszámúk alapján — továbbtanulásra. A külön vizsgacsoportból kiemelkedett Kárpáti Attila, Ja- kabovics Zoltán és Bakos János elektronikai műszerész tanuló, a maximális 120 pontból száznál is többet szereztek. De bízhatnak abban, hogy üzemmérnökök lesznek jó szereplésük alapján: Bodonyi János. Keresztes Komád, Lovász Tamás, Szádóczky László. Kovács István és Szabó István is. Csak az utóbbi kettő az. aki nem elektromos osztályban végzett, hanem forgácsoló. illetve finommechanikai műszerész szakon. Az igényességre jellemző, hogy a Lőwy tanárai szigorúbban osztályozták a matematika vizsgadolgozatokat, mint a főiskolák matematikusai. A vizsga elnöke dr. Dudkay György volt, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola tanszékvezetője, társelnöke pedig Páncél Béla vezető szakfelügyelő. A korábbi vizsgákon dr. Kovács Ágoston, a Bánki, dr. Rátkay Sándor, a GAMF tanszékvezetői is elnö- kösködtek. A közösen végzett munkákból adódott a főiskolákkal kialakított jó kapcsolat. Meghívnak bennünket és tanulóinkat tapasztalatcserére. Ennek köszönhető az, hogy többen jelentkezhetnek tőlünk ezekbe az intézményekbe, mi pedig pontosabban megismerhetjük a főiskolák követelményeit. A kecskeméti főiskola bázisiskolának tekint bennünket, a hallgatóik 10 százalékát mi adjuk. Az iskola igazgatója elmondta még, hogy a Lőwy a villamosképzés területén néz biztató jövő elé, bár — a szak- felügyelet megállapítása szerint — máris erszágos szinten áll. Csak jóval a felvételi után sikerült beszélgetni Kárpáti Attilával, aki a 29-ből az első lett, ő szerezte a legtöbb pontot. A Kandóra készül. A szakmai elméletből tanult a legtöbbet és magyarból, de azért nem vitte túlzásba a felkészülést. Őt és néhány társát — a felsőfokú intézmény megválasztásában — a vizsgáztatás formája is befolyásolta. Kisebb félelemmel, nagyobb önbizalommal kezd a tétel elmondásához a felelő, ha ismerős, biztató tanári tekintet figyel rá. ő sem tartja előnyösnek, hogy a két vizsga együtt zajlik. Ha valaki „bal kézzel” nyúl a tételek közé, mindkét vizsgáját elronthatja és nincs lehetőség egy későbbi erőpróbáig pótolni a hiányosságokat. Ezek a fiatalok egy vizsgasorozatban három különböző követelménynek tesznek eleget. Szakmunkásvizsgát tesznek, leérettségiznek és felvételiznek. Az összevont vizsga- csoportban az első kettő eddig mindig sikerült, csupán a felvételi okozott itt-ott gondot. E „különleges” vizsgák egyikét már videofelvétel is őrzi. Czmarkó Gyula A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1985. JŰLIUS 3., SZERDA Plaissikép a Beloiannisz utcából Gázvezeték-építés összefogással Második hónapja lehetünk tanúi, a Beloiannisz utcában közlekedve, a nagyszabású földmunkáknak. A hosszan húzódó mély árok alaposan megváltoztatta több kereszteződés forgalmi f rendjét. A kupaéok védő- Z korlátái, a sárga műanyag -> szalag elárulja, hogy gázról ^ van szó. Pontosan gázveze- ^ ték-építésrőL A lakók és két ^ intézmény, a posta és a ^ fodrászat összefogásával indult meg a munka. __ Hol tartanak és hogyan kezdődött? Erre voltunk kíváncsiak, amikor a Városgazdálkodás; Vállalathoz, mint megbízott kivitelezőhöz látogattunk. Az előzetes egyeztetéskor telefonon azonnal „vágta” a központos: — Eckhardt Gyulát keresse, ő foglalkozik ezzel a témával. Meg is találtam, ő azonban, ez esetben nem a vállalatot, hanem a lakóközösséget képviselte. — Amikor felmerült az igény és az utca minden lakója vál- lalta a rá eső rész kifizetését, akkor a GAMESZ felújítási csoportjához fordultunk: szervezze meg a munkát. A tervek elkészülte után versenytárgyalást írtak ki a megvalósításra. A városgazdálkodás kapta a megbízást,.s ezután,.május .első hetében el is kezdték a földmunkát. Ez egy kicsit tovább tartott, mint gondoltuk. Mélyebbre kellett menni a tervezettnél. A Keresztező közművek alatt húzták át a műanyag törzsvezetéket, de az már a munka könnyebb, gyorsabb fele volt. Éppen áthaladó vezetékek miatt kellett ásót, csákányt ragadni és aprólékosan, lassan lehetett haladni. — Eddig valahányszor arra jártam, mindig láttam dolgozni valakit. Ezzel szemben ezen a héten mintha leállt volna minden. Miért van ez? — Jelenleg az acél könyökcsövek gyártása folyik a deákvári telepünkön. Május 21-én lett kész teljesen a gerincvezeték beépítése. A kényszerű várakozás másik oka, hogy nem érkeztek meg a vízgyűjtő betétek. Ezeket a lejtős szakaszok mélypontjaira kell beépíteni, hogy' a gázból kicsapódott víz itt gyűljön össze. fins üiiü — Mennyi idő kell a befejezéshez, ha már megvannak ezek a gyűjtőelemek? — Három ilyet kell beépíteni, mindegyik egy napot vesz igénybe. Az acélcsövek beszerelése, amit most gyártanak, valamivel gyorsabb, naponta ötöt-hatot lehet számolni. Harminc lakással és az intézményekkel tehát egy hét alatt el lehet készülni. Szerepel a tervben határidő is, eszerint augusztus 15-én a helyreállított úttal átadhatónak kellene lennie. Igyekszünk tartani ezt az időt, mindenkinek ez lenne az érdeke. — Nemegyszer láttam, hogy maguk a lakók 'is tettek-vettek az árok körül. Érdekeltek a társadalmi munkában anyagilag? — Nagyon is. Eredetileg is úgy kalkuláltuk az árat, hogy beleszámítottuk a társadalmi munkát. Nem is kis mértékben, fele-fele arányban. A harmincezres költség így azonnal elfogadható, kifizethető summává zsugorodott, amire az OTP kölcsönt adott. Hozzá kell tenni, példamutató gyorsasággal és zökkenőmentesen. m.;! Ahogy Eckhardt Gyula elmondta, több alkalommal is példamutató vállalati, intézményi, emberi magatartással találkoztak. Mindez gyorsítja a munkát. Hogy mik voltak ezek, arról az átadás után még beszámolunk. D. Z. Bálunk írják A Magyar Hírlap hírben közölte, hogy hazai kötöttáru- gyárak szakemberei, valamint a svájci Sandoz cég képviselői szakmai szimpoziont rendeztek Vácott, a Kötöttáru- gyár centenáriuma alkalmából. A Vegyipari Dolgozó júniusi számában olvastuk, hogy a Taurus értékelése alapján az 1984. évi, gyárak közötti munka versenyt a Váci Gumigyár dolgozói nyerték, s munkavédelemben is elsők lettek. A Néphadsereg arról tudósított, hogy a váci Esze Tamás laktanyában idén is megemlékeztek a névadóról, dr. Czine Mihály beszélt a Rákó- czi-szabadságharcról s bemutatták Somogyi István képalkotásait. Minden darab Váchoz kitcdik Múzeum a panelszobában — Hogy kezdődött, mi volt az első darabja? — A családban senki nem foglalkozott ilyesmivel, bár apám szerette az ilyen rég! dolgokat, de pénzt nem adott volna értük. Volt egy Tragor Ignác-könyve apámnak: a Váci vidámságok. Ennek a hátoldalán szerepelt Tragor ösz- szes megjelent könyveinek a címe. Elhatároztam, hogy meg- szerzem őket. Húsz év telt el az elhatározástól, amíg az utolsó darab is az enyém lett. Nyugodt ember vagyok, és ez nagyon fontos az ilyen gyűjtőélethez. A fiaim nem hasonlítanak rám, ők mai fiatalok. Az életük a rohanás. Már kiskorukban mondták, hogy adjuk el a gyűjteményt és vegyünk belőle sok autót. Ennek ellenére, ha nem is szeretik úgy mint én, értenek hozzá. Fölálltunk, hogy benézzünk a másik szobába is, ahol a gyűjtemény további darabjai Bár tudtam, hogy akihez indultam, szenvedélyes műgyűjtő, mégis meglepődtem, amikor a nappali szobájába léptem. Az összetévesztésig egyforma házak egyhangú, dísztelen lépcsőházai után egy biedermeier garnitúrával berendezett, kastélyba illő órákkal, nagy kristálycsdllárral díszített kis szobában találtam magam. Először nem mertem leülni, akár a múzeumban, de a házigazda biztatott, hát leereszkedtem az egyik párnázott székre. Látva, hogy elállt a szavam is, magától kezdte mesélni a tárgyak történetét. — ötven év alatt gyűjtöttem össze azt, ami ebben a szobában látszik. Minden egyes darab Váchoz kötődik. Itt szűkösen vagyunk, de látta volna másfél évvel ezelőtt, a régi házban! Ott megvolt a helye mindennek. Ide ennek csak egy része kerülhetett. Nem fért be a többi. Soha nem tettem volna ilyet, de most kénytelen voltam eladni néhány darabot. Az árát az egyik fiunknak adtuk, lakásvásárláshoz. — Ezek szerint nem filléres dolgokról van szó .., A szűk lakótelepi szoba múzeummá változott A szerző felvétel« találhatók, rengeteg korabeli petróleumlámpa, festmények. Ebbe a kis szobába két ágy és két nagy szekrény van bezsúfolva. A falon és körben a szekrényeken mindenütt a gyűjtemény darabjai. Mirkó Zoltán mindegyikről mesélt valamit. Pontosan tudja, mi honnan való, ki mire használta. Ahogy így emlékezett, eszébe jutott az ő fiatalsága is. — Bizony, van amit megbántam. Amikor sorba cseréltem ki az otthoni bútorokat értékes stylré, anyámnak sok bánatot okoztam. Megszokta, szerette a miénket és nem szívesen vált meg tőlük. Amikor az utolsó darabot is sikerült megszerezni, kérlelt anyám, hogy legalább az a darab maradjon meg, úgy szívéhez nőtt. Hallgatnom kellett volna rá, de győzött a gyűjtőszenvedély. Ma már tudom, hogy nem szabad soha figyelmen kívül hagyni az érzelmeket. Szeretném együtt tartani az anyagot, erre azonban aligha lesz lehetőség. Amikor költözni kényszerültünk, vágytam rá, és titokban reméltem is, hogy a belvárosban, a főtéren kapunk lakást, ahová bárki benézhetett volna. Most itt, ahol vagyunk, senki nem talál rám, az se, aki keres, nemhogy véletlenül betérjenek. Mirkó Zoltánhoz ma már műkereskedő se jár, pedig egy időben őhozzá csöngetett először. Ma már nincs miből vásárolni, a kétezer forintos nyugdíj épp hogy a megélhetésre elég. Feleségével éldegélnek csendesen, néha előveszik a régi képeket és emlékeznek. A tárgyakon keresztül is ezt teszik, a fiatalságukat jelenti minden darab, de a sok-sok váci emlék másoknak is beszédes. Árulkodik a múlt század történelméről, amire a Mirkó házaspáron kívül még sokan kíváncsiak lehetnek. Dudás Zoltán ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) J! Jó néhány percig kerülgettem a háztömböket a Kazinczy utcában, amíg egy bizonyos házszámot kerestem. ^ Már majdnem feladtam, hiszen az iskolai szünetet kez- dő gyerekek se tudtak pontos felvilágosítást adni, an- $ nak ellenére, hogy ők is a környező panelházak vala- 2 melyikében laknak. Talán nincs is ilyen szám? Azért f még egyszer megpróbálom — gondoltam. Ez az idős úr épp megfelelő volna, szemeltem ki a pingpongozó gye- $ rekek közeléből egy férfit, aki épp valami régi réz- $ tárggyal foglalatoskodott. — Jó napot kívánok. A tizenhármas számot kere- % sem. Melyik az? Kazinczy 13. — Kit keres onnan? — kérdez vissza. — Mirkó Zoltánt. $ — En vagyok — feleli. — Jöjjön, éppen kész vall gyök — mutatja a javítgatott, régi lámpaalkatrészt. — Ötödízlglen visszamenőleg a családomban mindenki kárpitos volt. Én is az lettem. Iparosként jól kerestem, ezt a pénzt fordítottam vásárlásra. Sajnos, nálam meg is szakadt a kárpitos dinasztia, a fiaim más szakmát választottak. Tudom előre, hogy a gyűjtemény se marad meg, ha én már nem leszek.
