Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-31 / 178. szám

I Segíteni a felnőtté válást „Hivatásos pártfogó vagyok” is kíváncsiak vagyunk. Meg­határozzuk az esti kimaradás határidejét, amit, ha az ille­tő magatartása javulást mu­tat, alkalmanként föloldunk egy-egy koncert, mozi ked­véért. Oda kell figyelnünk arra is, kikből áll a baráti köre. Ez annál is fontosabb, mivel a legtöbb gyerek ma­gától nem követné el a bűn­cselekményt, inkább a töb­biek viszik bele, aztán ma­gára hagyják. A szülők ellenállása in­kább csak azokban a csalá­dokban jelentkezik, ahol ma­guk is kisiklott normák sze­rint élnek. Az esetek több­ségében azonban, tartva a gyerek súlyosabb büntetésé­től, segítik a munkánkat. Érdekes a helyi megoszlás. A 62 pártfogolt 70 százaléka váci, míg a fennmaradó 30 százalék öt községben oszlik meg. Ezek: Rád, Ácsa, Vác- hartyán, Sződliget és Szód. Vidéken csökken, a városban pedig egyre nő a problema­tikus gyerekek száma. Véle­ményem szerint, ennek oka a lakótelepek nagy népsűrűsége, a szűk élettér, ami egyre több lehetőséget kínál az összeüt­közésekre. — Milyen munkarendben lehet figyelemmel kísérni ennyi családot? Egyáltalán át­látható-e a tevékenységi kör? — Kötetlen munkaidőben dolgozom, de havi munkaterv szerint. Ez azt jelenti, hogy mindig előre betervezem, me­lyik gyámügyre, melyik .csa­ládhoz látogatok el. A tervet egyébként számon is kérik tő­lem feletteseim, és a doku­mentáció alapján engem is ellenőrizni tudnak. Az én gyakorlatom szerint egy nap­ra három család jut, így vér gére is érek minden hónap­ban a listának. Elég volna háromhavonta végigjárni a helyeket, de jobbnak látom ha gyakrabban megjelenek. Ha sikerül helyes irányba terelni egy-egy gyereket, te­hát, ha nem folytatja a ko­rábbi bűnöző életformát, ak­kor már megérte foglalkozni, fáradni velük. Célunk az, hogy segítsük a felnőtté vá­lást, nem pedig az, hogy meg­bélyegezzük a személyiséget. Ha a kötelező egy év után feloldhatjuk a pártfogást, mi vagyunk a legboldogabbak. Miután az irodában Bodo- nyi Gyula elintézte tenniva­lóját, felkerekedünk. A mai program Sződligetre és Sződ- re szólítja. Piros autóját messziről megismerik. Meg­álljt intő kézmozdulatára már fékeznek is a kerékpározó fiúk Sződön. — Legyetek otthon a test­véreddel, és édesanyádnak is mondd meg, hogy benézek hozzátok, amint itt a taná­cson végzek — mondja. Sződ- ligeten nem volt szerencséje, a háromból egy helyen sem találta otthon pártfogoltját. Két esetben dolgozni voltak éppen nyári gyakorlaton. Ez is eredmény. Itt Sződön Zelenka László- né a gyámügyi előadó, ő vá­laszol Bodonyi Gyula kérdé­seire. Ilyenekre: iszik-e még az apa, bukott-e a gyerek, külön élnek-e még, és ha­sonlókat. Figyelve őket, kide­rül, egészen más nyelven ér­tekeznek, mint mások. Egyes nevek, mint fogalmak szere­pelnek, amikből ők egész je­lentéssort ismernek, a kívül­állónak pedig csak félszavak, pedig mindegyik mögött em­beri sorsok bújnak meg. Ha pontosabb adatokat akarnak megtudni, azért ők is a sokszor igen vastagra duzzadt aktacsomaghoz nyúl­nak. Amint itt végzünk, irány az a bizonyos család, amely­ben mindkét gyerek rászorult a pártfogásra. Nem túl meg­nyugtató a kép, bár az egyik gyermek munkát talált, és a kisebbik bizonyítványa is el­fogadható, nincs benne bu­kásról szó. Ennek ellenére gond a széthullott családi élet, annak minden lehető áttételé­vel együtt. — Ide gyakrabban vissza kell jönni — mondja Bodonyi Gyula, immár visszafelé, a kocsiban ülve, útban a követ­kező családhoz. Nincs meg­állás, hiszen ő hivatásos párt­fogó. Dudás Zoltán ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1985. JÜLIUS 31., SZERDA Egy hónapja nyílt rmg Hasznot hozó meglepetés Csiinár Jánosnak szép szőnyeget mutat Szatmári Józsefné telepvezető legújabb telepe Szobon, a Rév utcában. A telepvezető, Szat­mári Józsefné büszkén vezet körbe, bemutatva a kis biro­dalmat. — Tessék megnézni a vá­lasztékot. van betonacélunk, I es U vas, kerítéselem, kis- és nagykapu, fürdőszoba beren­dezéséhez a fürdőkádtól a szappantartóig minden. Tar­tunk csempét és padlóburkoló anyagot, női, gyermek- és fér­firuhanemű is kapható. Van kilós árunk: kordbársony anyag, farmervászon és nem szabvány méretes takarónk. — Mióta működik ez aa egy­íCOMtSnerekbén tárolják az épületburkoló anyagokat. S , A A szerző felvételei Űj színfoltot jelent a keres­kedelem palettáján a Buda­pest és Vidéke MÉH Vállalat — Július 1-én nyitottunk, mintegy 400 ezér forint rak­tárkészlettel. A háziasszo­nyokra is gondoltunk, meg a növényvédő szert használókra, amikor erős, tartós gumi vé­dőkesztyűt rendeltünk. Ma már ez is kapható. Tapétánk ás műanyag tartályunk is van. Az udvar végében leve négy konténerben tároljuk a gyári csomagolású burkolólapokat, a textil az épületben van elhe­lyezve. — Milyen az üzlet forgal­ma? — A választékunkkal meg­lepetést okoztunk, elmondha­tom, gyakoriak a visszatérő vevőink, állandóan van érdek­lődő vásárló a.telepen, Porubszky Dezső Orvosi ügyelet A héten az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a város­ban: Szerdán tír. Kiss Péter, csü­törtökön ár. Hajmer Viktória, pénteken dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap dr. Af­ra Tamás. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Hu- szágh Hedvig lesz. Az ügye­let a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: 11-525) található, - Fogászati, ilgyeletet'szöíhbátoj»- reggel- 7 órától délután 1 óráig, vasár­nap reggel 8 órától délig tar­tanak. Az ügyelet helye: Chá- zár András utca 17. (A régi városi fürdő épülete.) Egy jó pártfogóra mindenkinek szüksége volna, mondjuk egy gazdag nagybácsi személyében, de ilyen sajnos, csak keve­seknek adatik meg. Többnyire magunk egyengetjük saját utunkat, kisebb-nagyobb sikerrel. Szülőként még nagyobb fe­lelősség hárul ránk, de többnyire ezt is szívesen vállaljuk. Mégis előfordul, hogy kiesik kezünkből a gyeplő, s kudar­cunk következményeképpen kénytelenek vagyunk elfogadni a társadalom beavatkozását. Kénytelenek vagyunk, mert nem kellemes, ha kudarcunk i>Jy mértékű, hogy külső segítséget kell elfogadnunk. Ennek egyik formája a pártfogói felügye­let rendszere. Olyan fiatalkorú mellé állítanak pártfogót, aki pél­dául egy elkövetett bűncse­lekményért felfüggesztett sza­badságvesztésre ítél a bíróság, vagy enyhébb esetben védő­óvó intézkedést ír elő. Ti­zennégy éves korig pártfogói felügyeletet kaphatnak a no­tórius iskolakerülők is. Vá­cott és a környező községek­ben összesen hatvankét fiatalt pártfogol a harminckét tagot számláló társadalmi pártfogó közösség. Az ő tevékenységü­ket fogja össze Bodonyi Gyu­la, aki főállású, vagyis hiva­tásos pártfogó. Irodája a vá­rosi tanács földszintjén köz­vetlenül a gyámügyi csoport mellett található. — Tavaly novembertől dol­gozom itt, ahol azonnal bele­kerültem a mélyvízbe. Ne­kem jutottak a nehéz, a re­ménytelennek ítélt esetek. A pártfogoltak tíz százalékát csak én ellenőrzőm amellett, hogy a többieket is figyelem­mel kell kísérni, ha másképp nem, a társadalmi pártfogók jelentései alapján — mondja a 26 éves, jól megtermett fia­talember. — Miből áll a munkája, egyáltalán hogyan lehet, ho­gyan kell pártfogolni a kor­ban nem túl távoli megtévedt fiatalokat? — Minden pártfogoltra ér­vényes egy bizonyos játék- szabály, amit be kell tartani akkor is, ha mégoly nehéz. Erre ügyelek munkámban, úgy, hogy lehetőleg használ­jak vele. Sajnos, gyakran megesik, hogy ezt a célomat rosszul fogják fel, illetékte­lennek tartanak beavatkozni a család életébe. — Ki szabja meg ezeket? — Ha bíróságig is ment az illető ügye, akkor a bünte­tésben rendszerint meghatá­rozzák a követendő maga­tartást. Ha pedig nem a bí­róság intézkedik, akkor a helyi gyámügyi előadóval kö­zösen, testre szabottan hatá­rozzuk ezt meg. Az iskolába járóknál ter­mészetesen a bizonyítványra Akkor lássuk milyen a bizonyítvány — Bodonyi Gyula kis védencével. A szerző felvétele felkészülni, ezért már most kezdem „ostrom alá venni” a tanács illetékeseit. Jövőre szeretnénk óvodánkban is be­vezetni, igaz, nem anyanyelvi, hanem az óvodás korú gye­rekekhez közelebb álló játékos szinten, a német nyelvű ok­tatást, minden szülő igényli. Anyanyelvi szinten Az anyanyelvi szinten tör­ténő német nyelvoktatásról kérdeztem Jancskár Dezsőné általános iskolai igazgatót. 23 éve él Nagybörzsönyben és két éve igazgató. — Két iskolaépületben fo­lyik a tanitás, osztott rend­szerben — mondta. 114 iskola­kötelezett gyerekünk van. A tárgyi feltételek jók, de szaktanárhiánnyal küszködünk több tárgyból, elsősorban né­metből. 1973 óta tanítjuk első osztálytól kezdve anyanyelvi szinten a németet. A gyere­kek szívesen és örömmel ta­nulják. — Sajnos, a szülői házban keveset gyakorolják, mivel szüleik éppen az a nemzedék, akik inkább megértik a nyel­vet, mint beszélik. Így az általános iskola befejezése után, bizony kopik vagy el is vész a gyerekek német nyelvtudása. Talán még a nagyszülők azok, akik beszélik a nyelvet. — Nálunk egy sajátos bör­zsönyi nyelvjárás alakult ki. Nem tiszta német, de nem is sváb. Inkább a svábnak egy fajtája. Aki komolyan szerét­be foglalkozni a nyelvvel, an­nak a továbbtanulási lehe­tőségei korlátozva vannak. Évente egy-egy tanulónk je­lentkezik a pesterzsébeti gim­náziumba, ahol német nyel­ven történik a tanítás. — Sajnos, e tanévet is úgy kell majd kezdenünk, hogy nincs szaktanárunk. Nehezen telepszenek le itt az emberek. Ha megérzik a zártságot, már elkívánkoznak. De aki igazán megszereti ezt a kis hegyi fa­lut, az képes örökre itt ma­radni. Szórád Ágnes 1 Miközben megnézték a vízi­malmot és a benne levő mú­zeumot, elmondták, hogy a 3 ezer lakosú Letkés fejlődés­nek indult az utóbbi években. A külső perifériákról, mint amilyen Nagybörzsöny is, egy­re több fiatal család tele­pül be. Az új orvosi rende­lőt is, amire már nagy szük­sége volt a falunak, augusz­tus 20-án fogják átadni. Az óvoda befejezését augusztus 23-ra ígérték. Igénylik a szülők Dedinszky Gyuláné, a nagy­börzsönyi óvoda vezető óvó­nője büszkén mutat a szép óvoda épületére. — A mi kis birodalmunk — mondja. — Számunkra még mindig újnak tűnik a feleölöpözött régi óvo­dában töltött keserves hosszú évek után. Pedig már 10 éve birtokolják a csöppségék ezt Ipoly menti barangolások II. Ali megszereti — itt marad Nyelvi tradíciók nyomában - Nagybörzsönyben £ Az Ipoly menti települések egyik leggazdagabb és | legszínesebb műemléki és történelmi múlttal rendelke- j zö kis hegyi falva Nagybörzsöny. A jelenleg 1300 kö- í riiíi lelket számláló község, visszatekintve a történelem- £ be, a XIV. században volt már jómódú város, ahol ara- $ nyat, ezüstöt, rezet és ként bányásztak a betelepített szász bányászok. De ahogy apadtak a kincset adó bá- ^ nyák, úgy zsugorodott a városka lakóinak száma. Las- í san már csak mezőváros, majd község lett. Ma is több 5 a kivándorló, mint a betelepülő család. A börzsönyi f hegykoszorúk övezte kis falu, bizony perifériára szó- jí rult. De műemléki nevezetességei még ma is messzi­j ről vonzzák a turistákat. A falu elején a román stí­lusú Szent István-templom a XIII. századból való. Szenté­lyét jellegzetes emberfej dom­borművek díszítik, ősi magyar arcvonásokkal. A helytörténe­ti múzeumban a régi falusi élet használati tárgyai és a bányászati kellékek gazdag anyaga enged bepillantást a falu múltjába. A föld gyomrá­ba mélyen benyúló és szerte­ágazó borospincék érdekes látnivalót nyújtanak. Néhány száz még fellelhető belőlük. A román, a gótikus, a rene­szánsz és a barokk stílusokat harmonikusan egybeötvöző bányásztemplomban két kis segítőkész kalauzom is akadt. Pális Balázs 6. osztályos és Blaskó István 7. osztályos ta­nuló, a vakáció örömeit élve­zik még. Miután ügyesen is­mertették a templom történe­tét, ráirányítva figyelmemet több érdekességre, útbaigazí­tottak az 1850-es években épí­tett, ma is üzemképes vízima­lom felé. Letűnt kor a jelenben — Sajnos rosszkor jött! — mondta Antal Gusztáv, a ma lom gondnoka. — Éppen a napokban vették ki a II. vi­lágháború előtt készült hatal- *ias malomkereket. Már na­gyon korhadt volt. így nem is sikerült a szakembereknek épségben kiemelni, kettétört. Pedig az volt az elképzelés, hogy műemlékként állítják ki itt a malom udvarán. Ezt még a falu régi mesterembere, Glázer János készítette. Hat malom volt a faluban, közülük ezt az egyet sikerült eredeti állapotában megőriz­ni. A gabonát még ma is gyönyörűen megőrülné, csak hát ma már minden gépesít­ve van. Az új kereket — mu­tatott a parkban álló óriási malomkerékre — Budapesten, a Ferencvárosi Malom asztalos­műhelyében készítették. A na­pokban akarják beszerelni a szakemberek, hogy augusztus 20-ra üzemképes állapotban út tudják adni e ritka idegen- forgalmi látnivalót. Közben egy óvodáscsoport érkezett a vízimalomhoz. A gyerekek csodálkozva áll­tak meg a malomkerék előtt. Durján Miklósné, óvónővel és Márton Gyuláné dajkával be­szélgetve kiderült, hogy ők letkésiek, csak „vendégesked­nek” itt a nagybörzsönyi óvo- ‘ dában. Július 1-től minden­nap átjárnak 15 gyerekkel, a letkésí tsz-busz hozza és vi­szi őket, mivel az 50 szemé­lyes óvodát bővítik. az 50 személyes napközi ott­honos óvodát. — A letkésiek szükségmeg­oldásból vannak itt, s mivel létszámunk elbírja, ez nem okoz gondot'. Szívesen segít­jük ki ilyen esetekben a szom­szédos községeket. Minden óvodára köteles gyermeket fel tudunk venni. Gondunk in­kább a cigány gyerekekkel van — az óvodások 40 %-át teszik ki —, jobban mondva n«m is velük, hanem a szü­leikkel. Amíg a tanács nem fi­zette a gyerekek térítési dí­ját, addig a szülők rendszer­telenül küldték őket az óvo­dába. — Most, hogy évek óta a tanács fizet már utánuk, ja­vult a helyzet. De gondozott- ságukkal, ápoltságukka! saj­nos még mindig bajok van­nak. Az óvoda működési fel­tételei jók, bár az elmúlt év­ben furcsa helyzet alakult ki. Októberben bevezették a köz­ponti fűtést. De annyit még soha nem fáztunk a gyere­kekkel, mint akkor. — Kénytelenek voltunk olajkályhákkal fűteni. Hogy miért? Nem volt szénkam­ránk, ahol a tüzelőanyagot tárolhattuk volna, no, és szén sem volt elég. Remélem, az idei télre okosabban tudunk tme, ilyen a hires vízimalom Hancsovszky János (elvétele

Next

/
Thumbnails
Contents