Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-31 / 178. szám
Kockázat van — tej nincs Felelet a hétfői kenyérkesergőre Kiküldött tudósítónk jelenti a VIT-rol A megyei fiatalok körében Hámori Csaba és ßerecz János látogatása A XII. Világifjúsági és Diáktalálkozón tartózkodó Pest megyei küldötteket hétfőn meglátogatta Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a VIT-delegáció vezetője és Berccz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a fesztivál díszvendége. A baráti hangulatú találkozón megvitatták az eddigi tapasztalatokat, élményeket. p Tejkeringő, kenyérkcser- í gő ideje címmel tudósítás f jelent meg lapunk július ^ 29-i, hétfői számában. ff Munkatársaink vasárnap a ff Dunakanyarban tapasztal- ^ takat vetették papírra, ff Szentendrétől Visegrádig í járták az élelmiszerbolto- | kát, illetve a tejet, kenyc- ff rét árusító vendéglátó cgy- ^ segeket, arra keresve a ff választ, milyen a hétvégi ff ellátás ezen a főváros kö- ^ zeli kiemelt üdülőterülc- ^ ten. OH, ahol ezen az iga- ^ zi kánikulai vasárnapon f tízezrek kerestek felüdü- ^ lést a szép környezetben ^ lévő strandokon. Az összkép lehangoló volt. A kis boltok kenyér és tej kínálata erősen kifogásolható, a papszigeti kempingben, ahol nyoicszáz vendég pihen, mindennapos gond a szénny- vízderítő ürítése. Dunabog- dányban egyetlen üzletben sem szerezhető be vasárnap tej és kenyér. Munkatársunk vasárnapi körútja csak a kórkép felvázolása lehetett, hiszen a boltosok keserveiről — ami miatt a Dunakanyarban üdülők élelmiszer-beszerzése vásárlás helyett, olykor várostromnak tűnik — tudósíthatott, de az illetékeseknek csak hétfőn, illetve tegnap tudtuk feltenni kérdéseinket a Dunakanyarral kapcsolatban. Jtíegenf®rgalmi áradat A terület egyik ellátója a Szentendrei Áfész. Irodáik valósággal konganak az ürességtől, ottjártunkkor egyetlen vezetőt sem találtunk, az ottlévő dolgozóval beszéltünk, aki ,megj.e,gyf?gte; — Mindenki tudja, hogy nincs ember a kereskedelemben nemhogy nyáron, de télen sem. — Csak itt, Szentendrén legalább 25 eladó hiányzik az élelmiszerboltok pultjai _ mögül — mondja Tóth Istvánné, a szentendrei városi tanács főmunkatársa, akivel a kereskedelemről beszélgetünk. — A város lakosságának igényeit még csak-csak ki tudná elégíteni üzlethálózatunk, de az évről évre növekvő idegenforgalmi áradat nyomását képtelen - elviselni. A szentendrei kenyérgyár kapacitása határán van. Talán csak ha egyféle kenyeret és csak kétkilósat sütnének, el tudnák látni a körzetet, . hiszen Pomáztól Visegrádig övék a Dunakanyar és a hegyi települések is, csakhogy a fogyasztók nem pusztán kenyeret, hanem választékot is várnak. A tejellátás legnagyobb gondja az, hogy megszűnt a kockázati alap _ — hangsúlyozza Tóth Istvánné, a legsúlyosabb okot —, a tejipar az üzletben megmaradt készletet nem veszi visz- sza. Ezért aztán az üzletvezetők nem mernek kockázatot vállalni, inkább kevesebbet rendelnek. Hiszen a hét közepén lehetetlen teljes biztonsággal tudni a vasárnapi időjárást, s ha rossz az idő, nyakukon marad sok liter tej. A megoldás a tartós vagy féltartós tej szállítása lenne, csakhogy ebből soha nincs elég. _ Mitől kiemelt üdülőkörzet a Dunakanyar? Jelent-e ez valamilyen többletet azok számára, akik az itteni kereskedelemért, ellátásért felelnek, illetve azt intézik? _ Természetesen, fokozott felelő sséget, sokkal több fi* gyelő tekintetet — mondja Tóth Istvánné —, de gondolom ön valamiféle anyagi támogatásra céloz. Nem, azt nem kapnak. De a nagyobb forgalom több bevételt is jelent, tehát hasznot hoz a kereskedelemnek. Szerződés nélkül várni kefi A kemping szennyvízürítési gondjairól a PVCSV szenl- tndrei telepének helyettes vezetőjétől, Szinnai Gyulától kérünk felvilágosítást: — Miért kell egy ezerszemélyes kemping vezetőjének napokig kö-nyörögnie azért, hogy elszállítsák a szennyvizet? Bizonyára nem kell ecsetelni, hogy milyen járványveszélyes helyzetet teremt a késlekedés! — A kemping nem kötött szerződést vállalatunkkal a szennyvízürítésre. Évek óta nem hívtak bennünket, csak az elmúlt napokban. Információm szerint a kempingeknek saját szippantókocsijuk van. Telepünknek elsősorban a szerződéses kötelezettségeknek kell eleget tenni. Előnyt élveznek az úttörőtáborok, illetve a városgazdálkodási vállalat megbízásai. Tudjuk, hogy veszélyhelyzetet teremthet a késlekedés, de a járműparkkal — nyolc kocsinkból legföljebb hat-hét üzemel (?!) — képtelenek vagyunk többet és gyorsabban dolgozni. Munkatársaink így is a harmadik hétvéget töltik munkával. Ha a kemping ezután rendszeresen ' igényli szolgáltatásainkat, akkor ez minden második nap egy kocsinkat leköti. — Egyre több maszek szennyvízürítő autó is dolgozik ezen a területen. Ez sem csökkenti a PVCSV gondjait? — Látszólag nem konkur- rencia, hiszen nagy a piac, csakhogy a kisiparosok állami szerződésekre hajtanak, itt rendszerint alánk ígérnek, az áraikkal, de a kevesebb nyereséggel kecsegtető magánfuvarokat nem kedvelik. Ezért van az, hogy hetvenkét óránál előbb a kempingbe sem tudunk kimenni. Az újságíró nem kívántatik A szentendrei kenyérgyár gondjairól Kerepestarcsán, a vállalat központjában Oláh András igazgatótól tudunk meg bővebbet. Az üzemben ugyanis vasárnap fotóriporterünknek mutattak ajtót, és hétfőn sem jártunk ugyanott több szerencsével. Igazgatói utasításra hivatkoztak: nyilatkozattételre csak az igazgatónak van joga!!! — A szentendrei gyár kapacitáskihasználása 103 százalékos, ami azt jelenti, hogy 16 óránál többet dolgozik itt ember és gép. Csúcsidőben — júliusban és augusztusban — még a vállalat más üzemeiből, Vácról és Gödöllőről is szállítunk kenyeret. Szombaton visszük az üzletekbe a vasárnapi péksüteményt is. Ha a heti pihenőnapon mégsem kapható, azért van. mert már szombaton eladják. A szentendrei gyárból naponta 26 és fél tonna áru kerül ki. de talán meglepő a másik adat, hogy a körzetben dolgozó öt magánpékség napi kapacitása is eléri a 13 és fél tonnát. Vajon hová kerülnek ezek a kenyérhegyek? Horváth Imre. a dunabog- dányi tanács közelmúltban megválasztott elnöke meglepődve hallja, hogy településükön gondot jelent, miszerint vasárnap nem lehet tejet és kenyeret kapni a községben. Tudomása szerint eddig ilyen igénnyel nem éltek a helybeliek, illetve az üdülők. Hinnünk kell neki, bár elég nehéz elképzelni, hogy ezen a dunakanyari településen, ahol hét végén több mint ezren víkandeznek, nem lenne kapós a pékáru vagy a tej. Igaz Horváth Imre már annak is örülnek, ha az Áfész hétköznap tudna megfelelő kínálatot és körülményeket biztosítani élelmiszerboltjaiban. A Dunakanyarban tapasztaltakat és az illetékesektől hallottakat megosztottuk Fekete Lajossal, a Pest Megyei Tanács kereskedelmi osztályvezető-helyettesével. Az osztály egyik munkatársa egyébként cikkünk nyomán hétfőn elindult, hogy hozzánk hasonlóan utánajárjon a mármár krónikussá váló gondoknak, — A kiemelt üdülőhelyi minősítés ugyan anyagi támogatást nem jelent az ellátó vállalatoknak, de lehetőségeinkhez mérten erkölcsi segítséget igyekszünk nyújtani. Az idén is összehívtuk a Dunakanyarba szállító vállalatok vezetőit. A Közép-Du- na-vidéki Intéző Bizottság Kereskedelmi Szakbizottsága is közös szezonelőkészítő tárgyalásra hívta annak idején a Füszért, a tej-hús és a sütőipar vezetőit,, annak érdekében, hogy igyekezzenek nagyobb figyelmet fordítani a térség ellátására. Külön tárgyaltunk a tejipar vezetőivel azért, hogy nagyobb mennyiségű tartós tejet kapjon a Dunakanyar. Sajnos, a jelenlegi mennyiségnél többet egyelőre nem képesek biztosítani, és ez a kevésnél is kevesebb. Megoldást csak az jelentene, ha a térségben dolgozó váci tejüzem kapna egy tartóstej-elöállításra alkalmas gépsort. Ennek ára azonban 40 millió forint. A helyzet valóban elég rossz a Dunakanyarban, ám ahogy a Pest Megyei Hírlap vasárnapi tudósításából is kiderült, a nagyobb élelmiszerboltok és ABC-áruházak ellátása, ha nem is mondható jónak, de legalább érezhető az igyekezet. Tudomásul kell vennünk, hogy a Dunakanyar nyári ellátásánál sokkal fontosabb és jelentősebb feladatok is állnak a népgazdaság előtt. Anyagi támogatásra nem számíthatunk. Tehát ésszel és jobb szervezéssel, terítéssel kellene pótolni ami hiányzik, hiszen a Dunakanyarba látogatókat nem lehet hazaküldeni a gyenge ellátás miatt, és el- !e:i;.:non.dana a.népgazdasági érdeknek is. A helyben lakóktól sem várható megértés, ha egyszer tejre és kenyérre, péksüteményre van szükségük, magyarázattal nem érik be. Annál inkább nem, mert nem csupán a csúcsforgalomban, de még hét közben is sok a jogos panasz. Véleményünk szerint a Pest Megyei Tanács kereskedelmi osztályának ösz- sze kellene sürgősen hívni az érdekelt vállalatok vezetőit: lehetetlen, hogy belenyugodjanak a hangulatromboló rossz ellátásba. S ha a kockázati alap megszüntetése ilyen bonyodalmakat okoz, kezdeményezni kell a minisztériumnál: hátha visszaállítható a korábbi állapot, a kereskedő óvatosság helyett merje a szükséges mennyiséA srác mosolygós szemű, vidám. Tört angolossággál mutatja: papírt aláírni. A kézmozdulat jellegzetes, de mit? A lapon mindenféle japán írásjelek, s a fiú meg keresné a szavakat arra, ami leírhatatlan, az atombomba pusztításának bemutatására. Gyűrött, agyonolvasott és hajtogatott prospektust vesz elő inge kivágásából, a fedőlapon a gombafelhő. Minden oldalon a Japán elleni atomtámadás áldozatainak borzalmakat tükröző fotója. Megrázó s egyben meggyőző erejű képsorok. Rövid tanakodás a delegáció soraiban, aztán kézről kézre jár a lap, teíe lesz a palesztin, francia, holland aláírások után a magyar tiltakozók kézjegyeivel is. Nem akarunk atomháborút, nincs szükség a nukleáris fegyverekre. A kyotói Oru Nagao, a 18 esztendős japán egyetemista. a Zengakuren szervezetének tagja azt mondja: szpa- szíba. és meghajolva távozik. ★ — Tud-e ez ügyben újat mondani az egészségünket óvó? — kérdeztük dr. Búza Tibor Pest megyei kardiológus főorvostól. — Az az egyik fő gondom, hogy nehéz újat mondani. Hiszen a beteg ötször-hat- szor-tízszer is hallja, éveken át, hogy ne dohányozzon, változtasson az étrendjén, életvitelén, mégsem teszi. Pedig az lenne az érdeke... © Akkor tehát reménytelen a szív- és érrendszeri bajok elleni küzdelem? — Csak egyeseknél. Igaz: A Magyar Nemzeti Klub melletti kis téren két, hétéves forma fiúcska játszik. Mindkettőjük kezében hokiütő, s amúgy szárazon kenik a korongot. Aztán egy óvatlan mozdufat, s a szemvillanásnyi idő múlva már csak a végeredmény látható: egyikőjük keserves sírásra fakad, kezét a szájához kapja. Másik csak nézi, meg van rettenve szegény. — Mi nye hocsem, sto ti plácses — keressük ösz- sze orosz tudásunk most (is) kincset érő aranytartalékait. A fiú felnéz, a könny csorog az arcán, elmaszatolja. hüp- pögve mondja: ja... nye... placsu ... , s újra rázendít. Kotorászunk a táskában, előkerül a jelvény. — Pazsalusz* ta ... a fiúcska abbahagyja a hüppögést, zavartan néz, s kisvártatva megszólal: — Bratu? — mutat még mindig zavart társára. Hát már hogyne lenne. Cukorka, rágógumi kerül az átizzadt markokba. — Szpasziba. A pádon veterán üldögél. sajnos, ezek az egyesek vannak többen. Akad aki az első baljóslatú jelre megijed, s minden jó tanács, külső segítség nélkül, önmagától változtat. Az orvos szerepe ilyenkor többnyire csak annyi, hogy betege józan eszére apellálva, felvilágosítja őt döntésének fontosságáról. Tapasztalati alapon mondom: husz-huszonöt százalék a kórházba kerülők — tehát a már tüneteket mutatók — körében az egészségnevelés sikere. S ehhez is megfelelő információkat kell adni. Q Hiszen erről az ügyről rengeteget tudnak az emberek . .. — Igen, csak ez a tudás nem hatékony. Arról van szó, hogy ugyan ismerik a riasztó statisztikákat, de nem hisznek nekik. Talán mert vannak (ha nem is nagy számban) ellenpéldák. „A nagyapám 90 évesen is szívta a pipát, mégsem ártott meg neki, az autó ütötte el.” „A kollégám nem is dohányzott, s lám, infarktust kapott.” Ilyeneket mondanak, s közben nem számolnak azzal, ami ugyancsak tény: annak a 40 éves férfinak, aki naponta csak 10-15 szál cigarettát szív, háromszor nagyobb esélye van az infarktusra, mint nem dohányzó társának. Hasonló a helyzet a többi rizikófaktorral is, egyenként mindegyik megléte meghatározza e kór valószínűségét. O Es akiknek egyetlen rizi- kőfaktoruk sincs? Azok közül senki sem kap infarktust? — Dehogynem. A szívizom- elhalásos esetek 15 százaléka ilyen embereket ér. Ebben a jelenségben azonban alkati adottságok játszanak közre. Az utóbbi időben hangoztatja a szakirodalom, hogy bizonyos jellemző reakciómódú emberek veszélyeztetebbek. Azokról van szó, akik vetélkedésnek tekintik az életet, a munkát, akik állandó feszültségben élnek, A jelenet láttán elmosolyodik, majd elnéz a távolba ... ★ A magyar delegációt a Lenin Stadionba vezető úton a rendkívül csinos Julia Gra- duszova vezette fel. A Rosz- tov melletti Imljarszk városában született lány húszesztendős. édesanyja tanár, édesapja mérnök, s bátyja után most ő is ezt a hivatást választotta. Az energetikai főiskola első évén már túl van. Mint elmondta, nagyon örült, hogy egyáltalán szóba került, mint hostess, s azt már ő kérte külön, hogy a magyar csapathoz kerülhessen. Hogy miért? Kereste a szavakat a válaszhoz, s nevetve mondta: mert szereti a magyar embereket .., ★ Kedden a fesztivál több, mint százféle programja közül lehetett választani. Mint Tunyogi László, a VIT-iro- da ügyeletese elmondta, a tapasztalatok szerint legnagyobb az érdeklődés a magyar gála, az egzotikus országok nemzeti klubjainak programjai, valamint a cirkusz műsora iránt, de sokan használják ki a sportolási lehetőségeket is. Ballai Ottó akik ambiciózusak, s nagy célokra törnek. Mindezt ma, s korábban is erényként tiszteli, tisztelte a társadalom. Régebben a stresszt tekintették rizikótényezőnek, mostanára ez is tisztázódott. A stressz önmagában jó is lehet, arról van szó, hogy azoknál nagy a kockázat akiknek az ambíciói és a tényleges teljesítőképessége közötti különbség nagy, s ebből ered a szinte feloldhatatlan feszültség. Végül is ez nyomja rá a bélyegét arra: miként reagál az illető az őt érő hatásokra, a világra. • Megrögzött káros szokásokon nehéz változtatni. Élet- szemléleten még nehezebb lehet. Mit tanácsol? — Nézze, nem látom értelmét az emberek ijesztgetésének. Ügy gondolom, hogy a szülőktől látott rossz példák ellenére is, lassan megváltozik a társadalom szemlélete és felnőnek azok a generációk, amelyek a sportolást, a nem dohányzást, az egészséges táplálkozást, a mozgásgazdag életmódot tekintik természetesnek. Mert az a természetes. Vagy nem? V. G. P. AIsdnémediben építik Gázvezeték Évek óta remélték az alsóné- mediek, hogy előbb-utóbb vezetékes gázhoz jut településük. Természetes hát, hogy szívesen áldoztak erre. Alsónéme- di Öcsával együtt a Fegyveres Gázkészülékgyár ócsai üzeméhez érkező vezetékről kapja majd az energiát. A fogyasztók lakásonként tizennyolcezer forintot fizetnek a gázvezetékért és háromezer forintot a tervezésért. A munkálatokat tavasszal kezdték meg, az első ütem tennivalóinak több mint a felével már elkészültek. A kivitelezők messziről jöttek Alsónémedibe — a tiszaalpári Tiszatáj Tsz szakemberei — de jól és gyorsan dolgoznak. A földgázvezeték első részét a fűtési szezon megkezdésére szeretnék átadni az építők. A második ütem végére Alsóné- medin hétszáznegyven lakást kapcsolnak be a hálózatba. gű árut rendelni. Móza Katalin Mércpadon jár az óra A Ganz Árammérőgyár erdőkertes! üzemében szalagrcnd- szerben készülnek az egy- cs háromfázisú fogyasztásmerőkhöz az óraművek. Az összeszerelés után a számlálószcrkczctc- ket mérőpadon járatják, így ellenőrizve működésük pontosságát. Barcsa Zsolt felvétele Minim második halál oka És ha nem nyer, aki mer ? ’f A kockázat ugyebár nagyszerű dolog — lehetőség a ff sikerre. Ám van olyasfajta rizikó is, amely nem kc- ^ es egtet ilyen reménnyel.- Ma Magyarországon minden ff második ember szív- cs érrendszeri betegségek miatt ^ veszíti életét. A kór pedig visszavezethető az okok ff többé-kevésbé szűk körére, a rizikó tényezőkre, dohány- f. zásra, az egészségtelen táplálkozásra, a mozgásszegény y ff életmódra, a magas vérnyomásra, s az ugyancsak nem f. alacsony vérzsírszintre.
