Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-30 / 177. szám
Nyílt levélben fordulok egy kéréssel hozzátok fiatalok! Ne tegyétek tönkre az idegeinket! ★ A buszmegállónál lakunk. Napközben igen zajos, büdös a kipufogógázoktól az utca, nem lehet ablakot nyitni. Estére kitisztul a levegő, lehetne szellőztetni, ha csendes lenne, de! 1 1 XXIX. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM Folytatás — északon Gödön már befejezték A Dunamenti Mezőgazda- sági Tsz gödi térségében befejezték a búza aratását. A kedvező időjárás sokat segített, igaz az aratók is keményen dolgoztak, este 10 óráig arattak nap mint nap. Hét kombájn dolgozott ebben a térségben. Szerencsére, no és a jó előkészítés következtében, nem Volt komolyabb géphiba. A 450 hektárról 1900 tonna búza került a malmokba. Sem a szállításban, sem az átvételben nem volt fennakadás. Most a termelőszövetkezet felső körzetében: Szokolyán, Szobon, Kós- pallagon folytatják az aratási munkákat. Reméljük, a munka itt is zökkenőmentes lesz, s az aratás végén jó eredményekről számolhatunk be. R. L. Előtétek exportra A Híradástechnikai Anyagok Gyárának fénycsőfojtó üzemében évente mintegy ötmillió fénycsőelőtétet készítenek. Jelentős részüket exportra szállítják az üzemből, ahol Pintér Lászlóné is dolgozik. Az alkatrész „előszerelése” a feladata Hancsovszkl János felvétele 1985. JŰLIUS 30., KEDD Sződíigeten nyílik Fotolabor gyerekeknek A Pest megyei film-, video- és fototáborok sorában, az idén másodszor rendeznek megyei fototábort a sződli- geti KISZ-iskolában augusztus 11—18-ig. Húsz olyan felső tagozatos általános iskolás vesz majd részt a táborban, akik már némi jártasságra tettek szert a fotózásban. A program keretében a szakmai és technikai ismereteken túl a diákok megismerkedhetnek néhány fotoművész- szel is. Gyalogtúra A Börzsöny Természetjáró Kör augusztus 4-én, vasárnap gyalogtúrát szervez Diósjenő, Cigány-vár, Nyírréti rom, Csóványos, Rakodó, Szállásbérc, Királyrét útvonalon. A körülbelül húsz kilométeres nyílt túrán bárki részt vehet. A túravezető reggel 7.15 órakor várja a jelentkezőket a váci vasútállomás pénztár- csarnokában. Minden este, elmondhatatlan fül- és idegtépő zaj mellett fekszik, hánykolódik az ember az ágyban, ugyanis alvásról szó sem lehet, legalább éjfélig, de gyakran tovább tart. Fehér, sárga, zöld, piros Hada vagy Zsiguli és egy-két motoros kerékcsikorgása és dudálása, motorbőgés szolgáltatja a „kis éji zenét” váci módra. Nekem 2 pici gyermekem van, egyik 13 hónapos, a másik háromhetes. Legalább este szeretnék ablakot nyitni, de nem lehet, mert a pici állandóan felriad és ijedten bömböl ahányszor beindulnak, rákezdik a „zenészek”. Nem állítom, s nem tartom valószínűnek, hogy ezek a fiatalok készakarva bosszantani akarnák az egész napos munka után pihenésre vágyó fáradt embereket, úgy gondolom, hogy ezt jó heccnek, szórakozásnak érzik, de arra nem gondolnak, hogy ez másnak milyen őrjítő lehet. Kérem, legyenek egy kis belátással, ha nem is a felnőttekre, de legalább a pici gyermekekre (gondoljanak arra, egyszer ők is lesznek szülők), akiknek csendet, nyugalmat és a jó levegőt szeretnék biztosítani, hisz ez nekik ugyanolyan életszükséglet, mint a táplálék, a szeretet. Ha látnák az én kis pi- curkáimat, hogy megijednek mmmm Mozimé— Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): július 29-től 31-ig, csak délután fél 4 órakor, dupla helyáron vetítik a Szabó Magda regénye nyomán készült Abigél című, kétrészes, színes magyar filmet. Rendezte: Zsurzs Éva. Főszereplői: Szerencsi Éva, Garas Dezső és Nagy Attila. A külső felvételek egy része Vácott készült. — Este fél 8 órától A karatéző Cobra című japán bűnügyi filmet játsszák. Váci Kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában)! július 30-án és 31-én A profi című színes francia kalandfilm tekinthető meg a szabadtéri filmszínházban. Főszereplője: Jean-Paul Belmondo. Ipoly menti barangolások í. A kései örömök kis szigete f A Palócföld hegységei közül talán a Börzsöny a leg- í szebb, a legimpozánsabb hegyvonulat. Szépségét a % Dunakanyar, a Visegrádi-szoros vadregényes tájai, s a Duna fölé magasan benyúló zebegényi sziklás csúcsok % még inkább kiemelik. A méltóságteljesen kanyargó ^ nagy folyó tekintélyt parancsol a tájnak. Mellette a % sekélyebb vizű Ipoly, amely északról körülöleli a Bör- $ zsönyt és Szob mellett torkollik a Dunába, szinte zabo- i láttán kis erecskének bizonyul. Mintha az élet vérkeringése is lassúbb, nyugodtabb és csendesebb lenne itt az Ipoly völgyében s a hegyláncok közé ékelődő határközségek falusi légkörében. Talán éppen ez a természetesség a titka az Ipoly-völgye megragadó szépségének, nyugalmat árasztó atmoszférájának. Pénzbe sem kerül A 2 ezer lélekszámú, „Kiváló határközség” címéi viselő Vámosmikola utcái a reggeli órákban még kihaltak. Egy lassan bandukoló idős néni világosít fel arról, hogy az emberek ilyenkor már ré- ges-rég kint dolgoznak a határban. — Munkához szokott, szorgalmas nép lakja ám ezt a vidéket — mondta, hangjában észrevehető büszkeséggel. Beszélgetés közben kiderült, hogy egyedül él, nincs senkije. Most éppen az öregek napközi otthonába tart, ahol nagyon jól érzi magát. Boldog, hogy újra közösségre, emberi kapcsolatokra talált itt. Együtt lépünk be vele a hegyi falvakra jellemző fakerí- téses épületbe, amelynek szép parkrésze gondos kezek nyomát őrzi. A vezető gondozónő, Sebestyén lstvánné széles mosollyal, szívélyesen üdvözöl bennünket. Már az első pillanatban érezni, hogy nagyszerűen ért az idős emberek nyelvén, sőt, mi több, szereti őket. Kissé csodálkozva néz rám, amikor arra kérem, hogy beszéljen az otthon életéről. — De hát erről nincs mit mondani! — térne ki a válasz elől. — Egyszerűen tesszük azt, amire szívünk, tudásunk késztet és képessé tesz. Egy kis örömet lopunk — igaz, intézményi szinten — a magányos, egyedül maradt emberek mindennapjaiba. Tudja, azért fájó az a jelenség, hogy vannak idős emberek, akik csak ilyen szervezett, intézményi keretek közt kaphatják meg azt, ami pedig egyetlen embernek sem kerülne pénzébe — kiváltképpen nem a családtagoknak —, hogy egy kis melegséget, örömet, emberi törődést vigyen életükbe. — S a vezető gondozónő már maga sem vette észre, hogy belemelegedett a beszélgetésbe. Leverni a port — Az öregek napközi otthona 1981 novemberében nyílt meg — folytatta az otthon vezetője Régen sportöltöző volt, a nagyközségi tanács alakíttatta át és bővítette új épületrészekkel. A falu központjában van, így minden idős ember számára elérhető. 1979-80-bm előzetesen felmértük az igényeket, hány idős emberre számíthatunk. Otthonunk 25 személyes, jelenleg 19 ellátottunk van. Az első időszakban volt, amikor 28- 30-an is voltak. Sajnos, közülük már sokan meghaltak. Most újra felmértük, hogy kik azok, akik rászorulnak a napközi otthonra. Szám szerint 30 személyt számoltunk össze. Csak az a baj, hogy itt faluhelyen még erős az emberekben az előítélet; mert „Szegényházba már csak nem megyek, mit szólnának a szomszédok!” — mondják. E meggyökeresedett szemléletükről „leverni” a port, bizony sok türelemre, embertiszteletre, okos és bölcs meggyőző erőre, szeretetre van szükség. Ebben sokat segítenek azok, akik már idejárnak. Reggel 9 órára jönnek és délután 4 óráig vannak az otthonban az idős emberek. Minden napnak megvan a maga rendje. Vannak mosási és fürdési napok. Hetente egyszer jön a körzeti orvos is. Van lehetőség szórakozásra, különböző foglalkozásokra, lemezhallgatásra. Legkedvesebb lemezük az „István, a király” Ezt látták filmen is. Emellett még sokat beszélgetnek és pihennek. Vannak szép, bensőséges ünnepeink, melyeket az óvódások műsorai tesznek színesebbé. A viszontszeretet jeléül a lakók kis kötényeket hímeztek a gyerekek nagy örömére. A rendszeres testmozgást is beütemeztük, hiszen ebéd előtt mindig tornázunk, majd felolvassuk a napi politikai eseményeket Ebédet a szomszéd épületből, a Fővárosi Szociális Otthonból kapunk. Egy évben kétszer kirándulunk, ehhez a helyi Vörös Csillag Tsz ad buszt. Jártunk Vácrátóton, Esztergomban, Aquincumban, Szentendrén, Visegrádon. Baráti kapcsolatot tartunk fenn a kemencéi, a nagybörzsönyi és a verőcemarosi öregek napközi otthonával. Kölcsönösen látogatjuk egymást. Szívesen és örömmel mozdulnak ki az idős emberek a faluból, ez mindig nagy élményt jelent számukra. Magányoszlató — Az otthon legidősebb tagja a 83 éves Sas Pálné; kicsit nehezen jár már, mégis mindennap jön, jól érzi magát itü- V.olt egy kedves eseményünk is, amikor oly közel került egymáshoz két idős ember, hogy úgy érezték, megosztják magányukat egymással. Patronálónk a határőrség KISZ-brigádja, nekik sokat köszönhetünk. Tésa és Perőcsény — Pest megye legkisebb községe is hozzánk tartozik. E községekben nincs öregek napközi otthona, Vámosmikolára az átjárás pedig nehézkes, a közlekedés miatt. Mivel a házi szociális gondozásra augusztus 1-jével még két állást kapunk, így e községekben is meglesz az idős emberek házi ellátása. Nálunk ebben a munkában még három társadalmi gondozónő is segít. Közben a vezető gondozónő körbevezet az épületben. Tágas ebédlő és társalgó fogad, a polcokon könyvek és folyóiratok. A falakon ízléses, szép kézimunkák, képek. A pihenőszoba most még üres, hiszen a lakók éppen uzsonnájukat fogyasztják, halk, meghitt beszélgetés mellett. Találóan jegyezte meg Sebedén Istvánná: „Az otthon a tisztes kort elért embereknek a kései örömök kis szigetét adja.” Szórád Agnes Jutalomjegy ettől a zajtól, biztosan elszorulna a szívük! Tehát kérünk egy kis csendet! Remélem megértő fülekre talál kérésünk. Egy aggódó édesanya a maga és mások nevében is: Sógornő Sági Ildikó Vác, Sallai utca 1. A fóti Vörösmarty Termelő- szövetkezet szakszervezeti bizottságának döntése szerint havonta egy-egy szocialista brigád színházjegyet kap jutalomként, valamelyik budapesti színház előadására. A brigádtagokat a szövetkezet autóbusza szállítja a színházba és utána haza. Legutóbb a rádi könyvkötészet huszonöt dolgozója kapott így jutalomjegyet, Cikkünk nyomán Tallózó, idén még egyszer Március 5-én lapunk hasábjain megjelent egy interjú Szőke Pálnéval, a Szabadság téri könyvesbolt vezetőjével. Ebben arra kerestünk választ, hogy miért nincs Vácott tallózó könyvesbolt, ahol féláron lehetne könyveket vásárolni. Akkor azt a felvilágosítást kaptuk, hogy erre külön üzlethelyiség kellene, de ilyent a városban nem találnak. Ennek ellenére mindent megtesznek, hogy e jogos kérést megoldják. Alig múlt el egy hónap, megjelent a bolt egyik gondoláján egy tábla: „Könyvek 50%-os áron”. Mit tesz a konkurrencia. Az Áfész Mártírok úti könyvesboltjában, a Naszály könyvesboltjában is megjelentek a féláron vásárolható könyvek. Igaz, nem nagy választékban, de kezdetnek ez is jó volt. A Szabadság téri könyvesboltban a napokban már a kirakatban is hirdették: Könyvek féláron”. Bent a boltban újabb polcok felhasználásával többszáz könyv sorakozik, ahol az ilyen leárazott könyvek között lehet válogatni. ■ Szőke Pálné boltvezető elmondta, hogy bár ez még mindig központi engedély alapján rendezett akció, de már a vásárlóközönség jogos kívánsága sajtóvisszhangjának az eredménye, s idén már a második. A leárazott könyvek vására, ilyen nagy választékban két hétig tart, de ha sikere van, az akció idejét meghosszabbítják. Idén még egy hasonló vásár rendezése várható. Már az első napokban sokan keresték fel a boltot, de érdemes minden nap benézni, mert á szállítás folyamatos és a kirakott készletet állandóan újakkal felfrissítik. M. Gy. Tamás Fái kalcÉagathláp j! „Figyelem, figyelem / fel- f, hívjuk a lakosok figyel- f mél / nemzeti kincsnek ne- $ vezett / szkita leleteink- bői / két alak, egy férfi, á egy nő / eltűnt már a ha- J vazás előtt / ezüst az ar- ^ cuk, ezüst a kezük / a hó- % vihar mozgó centrumá- £ bál / fővárosunk fölött í magasan f halál biztos í hogy ők zengenek / magas . í a jutalom isí •azé lesz / aki■ ^ lehozza őket a Földre ...” ^ Nagy László: Inkarnáció '/ ezüstben, részlet. Ég és Föld között „liftezünk” mj mindannyian a legújabb kori hóvizatarban. Hazánkat, házunkat időről időre belepi a hó, alatta sötét van. A világegyetemmel teremtette évszázados harmóniánk is oda. Egy faj saját magát a végleges elmúlással fenyegeti. S nem akar már gyógyírt adni a legszentebb játék sem: a művész nem érzi már magát homo universalis- nak. Az elbizonytalanodás érzése lett úrrá mindenütt. Ilyenkor az újrakezdés erejénél, talán a végleg elveszettnek hitt éden újrafelfedezése a csodálatosabb. Pontosabban az, ahogy abban a nagy-nagy keresésben valaki feljut az „első emeletre”, benyit az „első ajtón” és otthonra talál, hazaérkezik oda világos nappal, ahol a szép és jó; esztétikus és etikus békés egyszerűségben él együtt elválaszthatatlanul, mint a görögség „normális gyermekkorában”, amikor az erkölcsösség és szépség eszménye a kalo- kagathia volt. Így, ilyen környezetben tudom elképzelni Tamás Pál ősemlékű rézdomborításainak születését: életre csak asszí- ros emberalakjait, a szkíták művészetébe illő emberábrázolását, a oásztorfaragásokra emlékeztető vadvirág szépségű motívumait. Játék és megrendülés építkezik ezekben a jelekben, mintha gyermeki lélek keze nyomán . tévedt volna napvilágra mind a természeti népek látomásosságával, úgy ahogy képmás és valóság még egy lehet az öntudatlanságban. Tamás Pál a „végső dolgokkal játszik tudtán kívüli játékot, és mégis eléri azokat”, mert teremtő akarata a valóságosat ősi állandóságában mutatja meg, hogy elhitesse mindannyiunkkal a „havazás fehér szívé”-ből szólva: kerestem, s ím megtaláltam az elveszetteket. Németh Péter Mikola Tamás, Pál marosvásárhelyi „naiv” művész kiállításának megnyitója augusztus elsején, csütörtökön 18 órakor lesz Vácott a Madách Imre Művelődési Központban. A kiállítást megnyitja Bánszky Pál, a Magyarországi Naiv Művészek Múzeumának igazgatója, majd azt követően diavetítéses előadást tart a naivok művészetéről. Az erdélyi népköltésből, irodalomból és dallamvilágból összeállított műsorukkal közreműködnek a „Forrás kör” tagjai: Maczkó Mária népdalénekes. Szabó András versmondó. A kiállítás — hétfő kivételével 10-től 17 óráig — szeptember másodikáig látható. ISSN 0133—27S9 (Váci Hírlap) 2601 Vác, Pf.: 32 Éji zene — váci módra
