Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-30 / 177. szám

Hajtóerő: a konkurencia A sit galambok nem repkednek legmozdult a vendéglátás állóvize ^ Gmk-k, gm-ek. Szerződéses üzletek. Cégtáblák | presszón, zöldségüzleten, büfén, hogy tulajdonos X. Y. é Monoron ebben az évben — ha csak azokat számolom, 1 amik a községközpontban létesültek — nyolc magán- C kézben levő egység nőtt ki hirtelen a semmiből. És két- } ségkívül tény: vagy olyan hiányt pótolnak, ami már £ eleve kétségtelenné teszi a sikert, vagy konkurenciát £ jelentenek a többi meglevőnek, amivel viszont megint 2 csak a nagyközség jár jól. A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM 1985. JÚLIUS 30., KEDD Szakszervezeti nap — huszadszor I reflektoroknál is vakítóbban Aki korán érkezett, még kényelmesen kezdhette a lubickolást á strand vizében Mutnéfalvy Zoltán felvétele' Még javában zajlott az is­kolaév, amikor Monor főterén, a kiürült ruházati kisáruház előtt megépült a fagylaltházi­kó. S azóta szinte mindig sor áll előtte. Nem csoda, Mono­ron emberemlékezet óta nem kínált még soha senki ilyen fagylaltválasztékot: mangó, pisztácia, erdőmester, tutti- frutti — amikor eddig csak a csokoládét és a vaníliát ismer­tük ... A csemegéző tömegben persze elhangzik a megjegyzés is: —...na, ebből ezek is meg­gazdagodnak. Nyáron, tálén — Meg lehet ebből gazda­godni? — kérdezem a tulajdo­nost, aki olyan fiatal, hogy az érettségizők közül sem rína ki törékeny, kislányos termeté­vel, pedig egy most iskolába kerülő és egy óvodás csemete édesanyja. Fagylaltporos zsá­kokat cipel, mosolygós gri­maszt vág: — Azt azért nem. De remé­lem, jól megélünk belőle. Ezért is próbáltuk meg. Kisvárt Jánosné szakmája a vendéglátás. • Férjének szint­úgy, de ő elpályázott erről a területről, mint a feleség mondja: a szerződéses üzlet­hez túlságosan precíz, lelkiis­meretes, egy darabig bírta, az­tán elég volt. — Elég volt nekem is ... — sóhajt a fiatalasszony. — Csi­nál iám, aztán a jobb oldala­mon megnyílt egy kocsma, a bal oldalamon egy vendéglő, szemben egy büfé, amellett egy másik, fagylaltárusítással, mert senki nem gondolt rá nagy' nekibuzdulásában, hogy még a levegőt is elveszik egy­más elől. Amellett üzletben a vendéglátás egy hajsza. A gye­rekeink hol itt voltak, hol ott, velünk szinte soha. Töpreng­tünk, és végül engedélyt kér­tünk a tanácstól ennek a fa­gy izónak a megnyitására. Riportutam során a kérdés­re, hogy ez a beruházás anya­gilag mit jelentett, itt kapok csupán konkrét választ. — Fagyigéppel, mindennel együtt háromszázezer forintba. Ennek jó részét kölcsönkér­tük és besegített az egész csa­lád. Nagy a kockázat, de igye­keztünk előre mérlegelni. Úgy számoltunk, az idén még sem­miképp nem térül meg a be­fektetett tőkénk, jövőre azon­ban talán már igen. Nyáron csak fagyit árulunk, télen pe­dig — mert most még ilyen sincs Monoron, igény viszont van rá — hamburgert, hot do­got, melegszendvicset, esetleg forró teát. És arra is számítanak, hogy ha az üzletsort szanálják majd, nekik is fel kell emelniük a faházat, s máshová költöztet­ni. Mégis belevágtak. Járják az országot a különleges fagv- laltporokért, reggeltől délutá­nig állnak sorba Székesfehér­váron mangóért, Győrben er­dőmesterért, a haszonért meg­dolgoznak, vasárnapjuk nincs, kockázatuk annál több. Ki irigyli őket? Csakazértis sörbár Győri Imre, aki a piactér szomszédságában a Monoron hihetetlenül elegánsnak hang­zó „sörbár" tulajdonosa, köz­gazdász és finommechanikai műszerész. A nagyközség kö­zönsége vendéglátás tekinte­tében Kosztán-kocsmához, „Köpködőhöz”, Lókocsmá­hoz szokott, a Sörbár már öt­letként is a jó ízlést, a han­gulatos beszélgetéseket, a csa­ládias összejöveteleket igyeke­zett megcélozni. De még Győri Imre enge­délykérelme a tanácsnál pi­hent, s a házaspár úgy építet­te a házát, hogy a feleség — (nincs még egy ilyen asszony a környéken, aki ennyit vál­lalt és bírt volna! — néz rá szeretettel a fiatalasszonyra a férje) hordta a betont, térdig állt a gödörben a lapáttal és piacnapokon a kopasztott, tisztított baromfival már haj­nalban ott állt a placcon, s a Sörbár csak gondolat volt — a szomszédos zöldségbolt helyén két hónap alatt életre kelt az Ali baba cukrászda S az Ali babában nemcsak cuk­rászsüteményt adnak — sza­bályos vendéglátóhely, min­denféle vendégcsalogató ötlet­tel — videofilmekkel például. — Negyvenhét éves vagyok — mondja Győri Imre a még­iscsak „csakazértis” létreho­zott sörbár elegáns kis ter­mében. Más szakmáimmal el­lentétben 15 évig vendéglátós voltam Pesten különböző he­lyeken, szerettem volna végié hazajönni, megtelepedni és teremteni valamit, amiből gond nélkül élhetünk, s amel­lett azt csinálhatjuk, amit szeretünk. Eladtuk a pesti la­kást, nekiláttunk itt építkezni és megvalósítani az elképzelé­sünket. Utólag már nem érde­mes arról beszélni, hogy ez milyen hajtással járt, hogy mi mindent összedolgoztunk mi ezért. Két hónapja nyitottunk, azóta már vannak visszajáró vendégeink, akik éppen azért iönnek, mert hangulatos, csa­ládias ez a hely. örülünk, mert annak szántuk. Hogy mibe került? Egv darabig ír­tuk, aztán abbahagytuk, hi­szen bontott téglákkal, stafli- deszkákkal, a saját terveim­mel és a két kezünk munká­jával nehéz számolni... Vegyész a pult mögött Csend van, ülünk-a barná­ra pácolt asztalok között, kí­vül a hivatalos nyitva tartási időn, s 'Győri Imre arról kezd beszélni, hogy gyerekkorában a Gál vendéglő a rÖzsalu’gas- sal befuttatott kis szaletlik- kel milyen népszerű volt, ő valami hasonlót szeretett vol­na, talán megvalósul, és: — ... sokan talán azt mond­ják, ma megint lesznek újabb gazdagok Monoron. Mi nyu­galmasan és viszonylagos jólét­ben szeretnénk itt élni. Ennek is ára van: éjjel-nappal futko­sok, hogy biztosítsam az áru­készletet, a söripar velem nem tárgyal, a szeszipar ide-oda küldözget, régi kapcsolataimat nem tudom hasznosítani, hi­szen más, ha vállalat alkalma­zottja az ember. Ha a nagyka­pun nem jutok be. kiskaput kell keresnem. Ez van. Vi­szont amit megteremtek — az az én eredményem, és aligha lesz mit irigyelni raj­ta. A budapesti Nagyvárad tér­ről annak rendje-módja sze­rint elindult a menetrendsze­rinti járat, a 7.40-es sárga busz, amely a Volán 20. szá­mú Vállalat monori üzem- igazgatóságához tartozik. Ez időben még igen sok utas in­dul munkába Vecsésröl, így hát a késés a jelenléti íve­ken is tükröződhet. Mi sem természetesebb, mint hogy egyre inkább topognak az egyébként pontossághoz szo­kott utasok. A ráérősebbek elálldogálnak, de köztük a Monorra igyekvők igencsak tekingetnek Pest felé. Mostanában a 4-es főköz­lekedési úton a Ferihegyi re­pülőtér épülő útja, illetve sáv- szélesítés miatt Vecsésen jár- mútorlódással kell számolni. Időnként hosszú gépkocsi so­rok lódulnak meg, de köztük a várvavárt busz csak nem érkezik, A figyelem a sárga színre összpontosul. A „tű­kön állók” közül többen autó­stopra vállalkoznak. Mások állják a „sarat”, azaz a nyá­ri reggel a tűző napsütést, amely már magasan járva lá­A Forrás áruház előtt dú­san rakott • zöldségespavi­lon. Két fiatalember nyug­tázza örömmel: ha az első hetek forgalma nem hagy alább, az ötlet bevált. Pátkó- sék viszont a piactéren elve­szítették vevőik háromnegye­dét. Az új pavilon a bevá­sárlószatyroktól roskadoznak közelebb van, néhány lépés­nyi kényelém is megéri. — Ez az üzlet! — mondja Magdics István. — Mi nem szomorkodhatunk a másik zöldséges bánatán mi itt ke­resni szeretnénk. Én ugyan eredetileg vegyész vagyok, de..'. Megmoridom őszintén: most harmine-egynéhány éve­sen keresnék ötezer forintot, és lenne tíz főnököm, akik közül öt nem főnöknek való, és mind többet keresne ná­lam így viszont hajtok, éjfél­kor fekszem és hajnalban ke' lek. de tudom, hogy a szabá­lyokon , belül, tisztességesen, mit miért csinálok. Pezsgés kezdődött Az áru, amit kínálnak, szép — áraik pedig nem magasab­bak a piac környékén meg­szokottnál, sőt: kínálnak ol­csóbbat is, választékúik bősé­ges. — Meggazdagodni? — ne­vet vissza Szőke László. — Ki nem szereti, ha van pén­ze? Én — mivel jócskán meg­dolgozom érte — szeretnék jól megélni is belőle. Loholnak, befektetnek, koc­káztatnak, irigyeket szerez­nek, haragosokat is — közben érezhetően pezsegni kezdett a kereskedelem és a vendéglá­tás langyos állóvize Monoron. S mert sok a buborék — ez feltűnő. Most úgy tűnik: mi sem járunk rosszul. K. Zs. Kulturális program 'Gyomron, 17 órától;, autóve­zetői tanfolyam. Sülysápon, 17-től: tánctanfo­lyam. Belső munkálatok miatt au­gusztus 2-án 19.30-tól augusz­tus 6-án 7.30-ig zárva lesz a mcjnori főtéri gyógyszertár — tájékoztatott Varga Árpád ve­zető gyógyszerész. Ez idő alatt a Vörös Hadsereg úti patika az alábbiak szerint módosított nyitva tartással, illetve ügye­leti szolgálattal áll a betegek rendelkezésére: volodik a horizont szélétől. Az utasok találgatják mi tör­ténhetett? — Nincs szerencsénk — mondják egymásnak. — Szé­pen kezdődik ez a nap is. Egyszeresük ismét zúdul az autósor, s egy-egy kékkel tar­kított elegáns külsejű busz kanyarodik a megállóba. Utasok szállnak ki, s bentről udvarias invitálás hallatszik. — Tessék beszállni. A mo­nori autóbusz-pályaudvarra megyek. A sok hálálkodásra a gép­kocsivezető tréfásan mutatko­zik be: — Én vagyok a sárga an­gyal, kékben — s menti a mundér becsületét. — Kérem, az önök menetrendszerinti bu­sza, a 35-29 rendszámú járat a repülőtérnél lerobbant. Ott vesztegel. Tessék csak helyet foolalni. S így megy ez megállóról megállóra. Türelmét nem ve­szítve várja az „értetleneb- beket”, s a lassúbb járású időseket. — Jöjjön csak nénikém, — invitálja a botra támaszkodó Kitűnően vizsgáztak a taná­csi ügyintézők — legalábbis akik a XX. szakszervezeti ta­lálkozót szervezték — a hét végén: elintézték, amit vállal­tak, a ragyogó időt. Sőt, mint­ha a természet — társadalmi munkában —• rá is tett volna egy lapáttal... A gyömrői strandfürdő és a mellette lévő két horgásztó partján már a hajnali órák­ba gyülekeztek a vendégek. Amott a halfogásban, a re­kordlistán a nagy ponty vagy amar horogra kerülésében re­ménykedtek, emitt a kánikula folytatódásában, a jó prog­ramban. Akadtak akik azért minden eshetőségre számítva már előző délután sátrat ver­tek a víz közelében. Am nap­közben senki sem bennük ke­resett menedéket... Józsa Ist­ván úszómester már a kora délelőtti órákban felírhatta a tájékoztató táblára: A víz hő­mérséklete — 27 Celsius-fok. így azután nem csoda, hogy dr. Erdélyi Lajos szb-titkár hangos invitálására csak las­san gyülekeztek a .vonzáskör­zet tanácsi dolgozói a hivata­los megnyitóra, A szabadtéri színpad helyén felállított ve­títővászon vakító fehérsége megsokszorozta az amúgy is izmos napsugarak erejét. Az elnökségben — többek között helyet foglalt __Rá­gy ánszki Pál, a monori városi jogú nagyközségi, Gál Ferenc- né a házigazda tanács elnöke, s a vendégek között köszönt­Augusztus 2-án 19.30-tól ügyeletét tartanak másnap reggelig. Augusztus 3-án és 4- én 7.30 és 13 óra között lesz nyitva. Augusztus 5-én 7.30— 19.30-ig tart az üzemidejük. Mindennap zárórától a más­nap reggeli nyitásig ügyelet működik. Augusztus 6-án — kedden — helyreáll a régi rend. A be­tegek megértő türelmét kérik. idős asszonyt, s ugrik, hogy a babakocsit felsegítse a kis­mamának. A cél felé haladtunkban, mintha egy kellemes IBÜSZ- úton lennék; — Kérem kedves utasain­kat, akik a monori vasútállo­máshoz igyekeznek készülőd­jenek! Köszönöm! Tovább robog, majd újabb figyelmeztetés: — Kérem az orvosi rende­lőnél leszálló utasainkat, fá­radjanak előre. Ennyi kedves szót még nem hallottunk menetrendszerinti autóbuszon. Azt már a pályaudvaron tudtuk meg, hogy a kényel­mes busz egyébként munkás­szállító különjárat. Hétvége­ken pedig a legkülönbözőbb utakat járja kül- és belföl­dön kirándulókkal. Pilótája, Szabó II. Gyula, aki az ud­varias házigazda szerepét lát­ta el. Pestről indult és a mo­nori üzembe szemlére vitte a „kék-sárga angyalt’’, s út köz­ben maga is jelesre vizsgá­zott. Fekete Gizella hette dr. Erdélyi Lajos Ku- ruezné Tóth Évát, a Közalkal­mazottak Szakszervezete me­gyei bizottságának szervező titkárát, valamint dr. Csedő Bélát, a megyebizottság mun­katársát. A rövid, de tartalmas tájé­koztató után Alföldi Mihály, a monori szakszervezeti bi­zottság elnöke adott át jutal­makat a legdolgosabb, legszor­gosabb szakszervezeti aktivis­táknak, akik év közben a hát­térben tevékenykednek, ezért ‘ffiégérdémlik,1 'hogy '..az''ünnepi alkalomból, hév’ sWrint,\is megemlékezzünk róluk. Kiváló propagandamunká­jáért kapott elismerést: Som­lói Jánosné (Maglód), Szalai Istvánné (Maglód), Benyó Pál (Gomba), Szuhányi Ferenc (Sülysáp), Erdei Gábor (Üllő), Burján István (Monor). A sportaktivisták közül 'jutalmat kapott Kiss József és Kertesi Gábor (Monor), a tisztségvise­lők közül pedig Hegedűs Fe- rencné és Fehér Károlyné (Monor), Csuzi Kálmánná (Üllő). Évről évre sikere van — az idén a népstadionbeli juni- álison is nagy látogatottságnak örvendett — a szakszervezeti bizottság által kezdeményezett kézimunka-kiállításnak. , A rendezők joggal kaptak a ju­talmak • átadásakor nagy tap­sot. Név szerint: dr. Csernus J. Alánné (Monor), Wéber S&ndorné, Kurunczi Lászióné és Fabók Jánosné (mind Ecser). Elismerésben részesült még Kovács Károlyné (Vasad) és Alföldi Mihály. A XX. szakszervezeti nap hivatalos megnyitója után érthetően gyorsan szétszéledt a közönség. Ki-ki igyekezett a víz közelébe. Persze kivételek is akadtak szép számmal (fő­leg a férfiak között): ők a kiválóan fölkészült vendéglá­tóhelyek kínálatát vizsgálgat- ták az üvegek mélyére ható­an ... Ám a jó hangulat koránt­sem ezért emelkedett a nap- päl együtt meredeken. Szólt a zene, a vízben dúlt a labdahá­ború, népszerű volt a fogócs­ka. Kint a parton a plédeken könyvek, kártyacsomagok, üdítősüvegek — és persze szép lányok, asszonyok von­zották a szemet. A homokos talajú apró sportpályán ha­mar kialakultak az alkalmi fejelő párosok, odébb délelőt- től késő délutánig pattogott a kaucsuklabda. Közben a rendezők sem tétlenkedtek, összegyűjtötték,, majd értékelték a szellemi totó szelvényeit, s mivel ren­geteg hibátlan megfejtést ta­láltak, a jutalmakat sorsolni volt kénytelen Burján István, a monori családi iroda veze­tője. Közben Kertesi Gábor hol a fejelőpárbaj résztvevői­nek, hol a pingpongözóknak a nevezéseit gyűjtötte. Az úszóversenyt eredetileg férfi és női számban hirdet­ték meg, de végül összevetés­re is sor került^ s bizony a gyengébb nem képviselője, a gyömrői Hovanyecz Ágnes több hosszal legyőzte a terem­tés koronáit... A pontos idő­különbséget — ennyi részre­hajlás engedtessen meg a kró­nikásnak — takarja a gyors feledés, homálya. A, píngpopg- asztal mellett a gyerekek .kö­zött győztes vecsési Szomorú Gábor nevét azonban érde­mes megjegyezni. Hátha ké­sőbb a magasabb korcsopó'r- tok valamelyikében is talál­kozhatunk vele, Egyetlenegyszer hallatszott csalódott moraj a hangosbe­szélő közleménye után. Akkor amikor dr. Erdélyi Lajos ...— aki egész nap fárádhatatlatiul és vidáman töltötte be a házi­gazda tisztét — bejelentette, hogy a szórakoztató műsorban nem léphet fel Ambrus Kyri. A még mindig népszerű tánp- dalénekesnő előző nap ugyan­is lábát törte ... Mindenesetre a többiek kitettek magukért a legerősebb reflektoroknál is vakítóbban tűző napon. Bizonyára sokan akadnak Gyomrán, akik otthon, a kör­nyék békés csöndjében pihen­tek ezen a napon, de időről időre sikitások, hajókürtszepű férfias bömbölések zavarták meg szunyókálásukat. A . ta­lányra egyszerű a magyarázat. A rendezők rendszeresen szon­dázták a hangulatot, s olyan­kor dr. Erdélyi Lajos fölszólí­totta a jelenlévőket: „Aki jól érzi magát, sikoltson egyet”! Hát ezért volt a fur­csa zaj, s ezért fogadták hét­főn egyik-másik tanácson re­kedt ügyintézők az állampoi- gárokat... Vereszkl János Gyömrő Locsolási tilalom A Gyömrői Nagyközségi Ta­nácstól kaptuk a tájékoztatást, hogy a hosszú ideje tartó szá­raz. kánikulai időjárás miatt vízkorlátozást rendeltek el. A Iocsolási tilalom reggel öt órá­tól este tíz óráig tart. Kérik az állampolgárokat, hogy a korlá­tozást saját érdekükben tart­sák be, illetve, ha a tilalom megszegését tapasztalják, azt jelentsék a helyi tanácson, hi­szen a vízpocsékolás a telepü­lés ivóvízellátását veszélyezte­ti. A Iocsolási tilalom vissza­vonásig érvényes, (ISSN 0133—2651 (Monort Híríap) Kék-sárga angyal A kisegítő prat házigazdája Belső munkák miatt Zát; i lesz a g (ígyszertar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents