Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-29 / 176. szám

GLEDI 'jr A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1985. JÚLIUS 29., HÉTFŐ Árkot ásnak, fát Hitetnek A maguk útját egyengették így kéne tenni másoknak is t i^rarcú töríeli határ Megszelídítették a földet A hétvégén pörög a betonkeverő Szekér utca. Találó, szép név. Jól illik a városszélhez. Az embernek nyikorgó kerekű kocsik, kenetlen tengelyek iut- naik az eszébe róla. Subába burkolózó parasztemberek, os­torpattintás, lónyerítés, csen- gős csikók nyihogása, szánsu- hanás. saroglyához kötött bor­jú bődülése meg sok ehhez hasonló emlék. Az ott lakóknak persze egészen mást jelentett. Nyáron port, máskor «arat, latyakot, áthatolhatatlan dagonyát, járművet veszejtő, feneketlen, puha masszát. Az autó a Budai út sarkán tehe­tetlenül megtorpant, a gyere­ket háton vitték ki a műútig. Járóképtelen volt, akinek nem jutott gumicsizma. flídozatvállalók Ezen a kenderföldi részen takaros házsor formálódott az utóbbi években. Formás, em­berszabású . hajlékok sorakoz­nak, messze sugározzak az ott­hon meghitt melegét. Hétköz­nap munka után, szombaton még vasárnap ki-ki dolgozga­tott a telkén: maltert kevert,- betonozott, kerítést épített, kertet ásott. Pénzt spórolt a család, kölcsönért kilincselt, kellett a sokféle anyagra, mes­tereknek fizetségül. Mindenkit lekötött a maga gondja-baja. Egy dolog mégis összehozta Minden épkézláb embernek jut feladat ezekben a hóna­pokban a dánszentmiklósi és albertirsai Micsurin Tsz ha­tárában* továbbá a nyolcszáz hektáros közös gyümölcsös­ben. Érik a termés, nem lehet halogatni a betakarítást, szed­ni kell serényen. Lengyel lányok, legények A termelőszövetkezet min­den évben igyekszik idejében felkészülni a várható mun­kákra. Kialakultak hazai és külföldi kapcsolataik, s fia­talok sokasága táborozik ná­luk tavasztól őszig. A lengyel ifjúsági szervezettel három éve jött létre az együttmű­ködés. Eleinte csak ősszel jöt­tek onnan a diákok, s elége­dettek voltak szorgalmukkal, fegyelmezettségükkel. A kö­vetkező esztendőben júniustól szeptemberig váltották' egy­mást a turnusok. Ebben az évben sikerült — kölcsönös megelégedésre — még job­ban széthúzni a szezont, s most márciustól októberig vendégeskednek, a lengyel lá­nyok és legények a szövetke­zetben. Szakközépiskolások és főiskolások háromszáz-három­száz tagú csoportjai érkeznek egy-egy transzporttal. Kezdetben gyakoriak voltak a nyelvi nehézségek, alkal­manként tizenöt-húsz tolmá­csot kellett alkalmazni, s ez nem volt a legjobb megoldás. Ebből született az ötlet, hogy a tsz kötelezi a diákokkal leg­többet foglalkozó szakembere­ket egy nyelvtanfolyam el­végzésére. Nosza egy télen át minden hétfőn nyolc óra hosszat ropogós mássalhang­zók áradatától volt hangos a tanulószoba. Becsületükre le­gyen mondva, megbirkóztak a feladattal, elsajátították a nélkülözhetetlen szókincset, s ma már beérik két hivatásos tolmáccsal. Az NDK-beli közös gazda­az utcabelieket: a hepehupás, járhatatlan földút, ami gyak­ran akadályozta a tégla, a ce­ment, a tüzelő fuvarozását. • A sok átok, szitok helyett egyre inkább arról beszélget­tek az odavalósiak, hogyan lehetne asztalsimaságúvá va­rázsolni a gidres-gödrös, hold­kráterekre emlékeztető sza­kaszt. Szó szót követett, és szerencsére akadtak lelkes és az ügyes-bajos dolgok intézé­sében jártas szervezők, akik megkísérelték a lehetetlent, a saját kivitelezésű útépítést. A szomszédos Cserepes utca la­kóitól támogatván vágtak be­le a két utca rendezésébe. Egyetlen család kivételével senki sem húzta ki magát a közös munkából, az áldozat- vállalásból. Voltak olyan hét­végék, amelyeket olyannyira látástól vakulásig dolgoztak végig, hogy. amikor éjszaka érkezett az anyag, lámpafény­nél hajnalig pakolták le a járművekről. S mindez még nem volt elég. Bele kellett nyúlni a pénztárcába is mé­lyen. Százhetvennégyezer fo­rintot hoztak össze az izzad- ságos kétkezi munka mellé, hogy végre járható legyen az utca. Volt fedezetük Még ez sem lett volna elég. Mént'a k'éfés, kunyerálás, és mindenhol meghallgatásra ta­sággal fennálló kapcsolat ke­retében is érkeznek gyerekek a tsz-be. Ez inkább csereüdül­tetés, amelynek ellentétele­ként itteni végzős általános iskolások utazhatnak idegen földre. Három hétig tart a. tá­bor, napi öt óra munkaidő­vel. Kölcsönös kikötés megfele­lő programok, kirándulások beiktatása. Az erre fordított időt természetesen _más napo­kon ledolgozzák. A német gyerekeket például elviszik Szentendrére, a fővárosba, a Balatonhoz és a Dunakanyar­ba. Akik innen mennek oda, azok megismerkednek az ot­tani élettel, munkával, em­berekkel. Ingyenes üdülés ez a javából, amelyhez még egy kis zsebpénz is kerül a vég­zett munkából. Az útiköltsé­get kell csupán fedezniük a szülőknek. Most harminc- nyolc gyerek van itt úz NDK-ból, Egy másik társaság — har- minchatan vannak — mező- gazdasági szakközépiskolás. Ök Máltáról jöttek és megy- gyet szednek. Napi hat óra a munkaidejük, s jut a vidám programokból nekik is. Egyik este a vendéglátók, a lengye­lek, a németek és a máltaiak nemzetközi folklórműsort rög­tönöztek. A szalonnasütés után a tábortűz mellett gitárt pen­gettek, énekeltek, kézzel-láb- bal mutogatva próbálták meg­értetni magukat. Erején felül A hazai diákok turnuson­ként 260-an vannak, ők a kertészeti szakközépiskolák növendékei, akik ott töltik a kötelező nyári gyakorlat ide­jét. Feladat jut mindenkinek bőven, ám senkitől sem vár­nak erején felüli teljesít­ményt. így hát élénk, pezsgő az élet a táborokban. T. T. láltak. A KÖZGÉP és a Ceg­lédi Állami Tangazdaság so­ron kívül gépeket kölcsönzött. A városgazdálkodási vállalat vállalta a. fold elhordását, a vasút kiselejtezett beton talp­fákat adott szegélyező gya­nánt. Az Alszegi útból kike­rült anyagot a tanács enged­te át. Kézzel, kis traktorral húzták-vonták az emberek az anyagokat. Az asszonyok a maguk mód­ján segítettek. Egyikük kávét főzött, másikuk lángost sütött. A külföldre járó gépkocsive­zető pénzt adott munkáját megváltandó, az éppen mű­szakban levő vagy vidéken járó láda sörrel járult hozzá a költségekhez. Egyetlen csa­lád kivételével mindenki rá­érzett a közös cselekedet je­lentőségére. Ezt látva a tanács sem ma­radt tétlen, és 247 ezer forint­tal segített az útépítő fi’-Sai­gon. Ezt a pénzt magától ér­tetődő természetesseggei io- gadta el a Szekér utca lakos­sága. Erkölcsi fedezete volt rá, mert nem kezdték sírással- rívással, nem tartották a mar­kukat, hogy valamit kapjanak, hanem előbb cselekedtek, és csak végszükségben kértek se­gítséget, amikor már nyilván­valóvá vált, hogy erejüket meghaladó munkába vágtak. A záróréteg hamarosan rá­kerül a zúzalékkore, , Őszig mindenki kiássa az esővizet elvezető árkot a portája előtt.' Már azt is megbeszélték, hogy gyümölcsfákat ültetnek a por­ták elé. Mintautcát szeretné­nek kialakítani. Ivóvíz már van. a közvilágítás nagyszerű, augusztustól bekapcsolódnak a szemétszállításba. Remélik, egyszer talán még a fölráz vezetéke is- elnyúlik odáig. Legfeljebb egy nyilvános tele­font szeretnének, mert a leg­közelebbi készülék a tégla­gyárban van. Augusztusi utcabál Másfél milliós érték előállí­tói a „szekeresek”. Emellé kü­lön nyereség a munkában összekovácsolódott utcabeliek közösségi szelleme. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma már egymásnak is mernek szólni vagy ajánlkoz­ni, ha valamelyik házban se­gítség kell. Arról nem beszél­ve, hogy nemsokára utcabá­lon ropják a táncot a friss flaszteron. Persze nem kell komolyan venni, ha valaki azt énekli: „Eladom a kocsimat, meg a lovamat.. Tamasi Tamás A több mint száz esztende­je Lipcséből elindult kiskert­mozgalom létjogosultságát és jövőjét az élet nálunk is bi­zonyítja. A'törteit'tanács és a Hazafias Népfront kezdemé­nyezése is helyesnek bizonyult az évek során, mert a kialakí­tott több mint kettőszáz par­cella már mind gazdára talált. Az ezerarcú Páhán-féle föl­dön ma gondozott kiskertek sorakoznak. Mondom, ezerar­cú, mert ebből száz szögöl sem egyforma minőségű. Meg­található ott az úszó homok­tól az agyagig minden talajtí­pus. A közepén elterjeszkedő epresdzsungel pedig egyenesen lehangoló látvány volt. — Éppen ezért minden el­ismerés azoké, akik belevág­ták kapájukat, hogy szívós, ki­tartó munkával azzá szelídít­sék ezt a földet, ami jelenleg. Az első telepesek már szedik a cseresznyét, a meggyet, ősz­szel szüretelhetik a szőlőt. Nem maradnak azonban le azok sem, akik később vették birtokukba a parcellát. Nemcsak a szép növényi kultúrában gyönyörködhet, aki arra jár, hanem az egyre sza­porodó és változatosnál válto­zatosabb kivitelű hétvégi há­zikókban is. Ezek nem szemet -bántó szerszámkamrák, hanem ötletekben gazdag, szép kis pi­henők. Minden hétvégén pö­rög a betonkeverő valamelyik portán, ami azt jelenti, hogy új hobbiházat alapoznak. — A kútfúró állvány elma­radhatatlan kelléke a kertész­kedésnek, mert vizet fakaszta­ni külön élmény, a teremtés része. Az év minden szakában élet van a hobbikon. Még a szigorúan fagyos télben is hordták a trágyát, amikor pe­dig engedett az idő, szinte va­rázsszóra benépesült a telep. Egy-egy hétvégén az egész család a kertekben mozog, se­rénykedik. A község minden rétege képviselteti magát. Az egész községet érintő kérdésekben is közelebb ke­rültek a célhoz. Egy éve a szabadtéri közgyűlés határoza­tot fogadott el a telkek villa- ‘ínösításáitőfi ‘Általános óhaj­ként fogalmazódott meg, hogy mielőbb lehessen villanyszi­vattyúval öntözni, hogy a kis házikóban legyen villanyvilá­gítás. A községi tanács lépése­ket tett, s a termelőszövetke­zet vállalta a kivitelezést. Az oszlopok állnak, hamarosan a vezeték is a helyére kerül. Remélik, hogy nyár végére ki- gyúl a fény. Ha egy tősgyökeres törtelit valaki megkérdezne, merre ta­lálja a Vadvirág sort, vagy a Pacsirta, Epres, Csalogány, Búzavirág utakat, bizonyára zavarba jönne. Ezek ugyanis a hobbitelkeken vannak. Hama­rosan kiosztják az egységes házszámtáblákat és készülnek az utcanévtáblák is. Az intéző bizottság úgy határozott, hogy az utak elnevezésével és a parcellák számozásával meg -kell könnyíteni az eligazodást, a- a továbbiakban ezek az el­nevezések szerepelnek a hiva­talos okmányokban. Az utca­nevek egyben fejezzék ki a táj hangulatát is. Az országban számos jól működő kertbarátkor van. ahol szakmai vitákat, kertlá­togatásokat szerveznek. E mozgalom csírái Törteién is megvannak, mert 1983 tava­szán megalakult a Napsugár Kertbarátkor, bár még keve­sen léptek soraiba. Terveik­ben szerepel több szolgáltatás bevezetése, ami könnyítené a kerti munkát. Bizonyára többen igényelnék kisgépek kölcsönzését, lenne igény a bérpermetezésre is. Előbbre kellene lépni a vető­magvak, szaporítóanyagok, pa­lánták beszerzése terén. Mi­vel több mezei lopás történt, az őrzést is meg kellene szer­vezni. A tél folyamán szakembe­reket felkérve, előadásokat, metszési bemutatókat lehetne tartani. Mindezek megvalósí­tásához a mozgalomnak gaz­dája kell hogy legyen. A te­lektulajdonosok viszont érez­zék az összefogás szükségessé­gét, támogassák a mozgalom kibontakozását. Fodor Imre Törleszteni kell Lapunk július 26-1 számá­nak Kahyb és észt lapály cí­mű cikkében helytelen tájé­koztatás jelent meg. A helyes információ: A darabonként 6500 forintba kerülő vemhes kocasüldőért átvételkor 2000 forintot kell befizetni, majd a fennmaradó 4500 forintot félévenként egyenlő részletek­ben 1500—1500 forinttal kell törleszteni. Fraget fognak Lucernát 270 hektáron ter­meszt jószágállománya számá­ra az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet. A szálas­takarmány első és második betakarításával elégedettek, az időjárás kedvezett a lucerná­nak. A második kaszáláskor meg is hagytak területeket: hadd szökjön magba a lucer­na. Á jó minőségű vetőmagra szükség van, hasznosítják. Hőszivattyú. A Ceglédi Ál­lami Tangazdaság csemői ser­téshústermelő üzemében kísér­letképpen egy hőszivattyút szereitek fel. Ennek az a fel­adata, hogy a hulladékhőt hasznosítsa és — amikor szük­séges — megfelelő hőfokúra melegítse a malacok szálláshe­lyét. ielegvízhiány A múlt hét szerdai és csü­törtöki napján több olvasónk jelezte, hogy a lakótelepen ki­zárólag hideg víz folyik a csa­pokból. Hiába forró kinn a le­vegő, hűvös vízben mosakod­ni igencsak körülményes. Vá­laszért az I-es számú fűtőmű vezetőjéhez fordultunk. — Már kedd éjféltájban észrevettük, hogy valami hiba lehet, mert a fűtőmű kazánjá­ból szökött a víz. Szerdán reg­gel kezdtük meg a felderítést. Kiviláglott, hogy a Kossuth Ferenc utca 50-nél, a játszótér pingpongasztalától 6—8 mé­terre húzódó távvezeték csöve kilukadt. A cső 12 esztendős, erősen korrodálódott. Azonnal hozzákezdtünk a javításhoz, és próbáltuk értesíteni a környé­ken lakókat. Csütörtökön kora délután már ismét volt meleg víz. Szódavíz a borkombinátból Kánikula van, kelendő a szódavíz. A Kecskeméti Borgazdasági Kombinát ceglédi gyáregységében literes üvegekbe és huszonöt literes ballonokba töltik a szikvizet. Évente 9 ezer hektolitert készítenek. Apáti-Tótb Sándor felvétele Vj órickát javában bün- teti a rendőr. Ez sincs, az sincs a romos biciklin. Sárvédő, fék, lámpa, dina­mó — semmi. Móricka a hasát fogja nevettében. — Jaj, jaj, biztos úr, mind­járt jön a komám, annak még biciklije sincs. Ennek a termetes úrnak viszont van. Mégsem lát­szik boldognak. Pedig, ál­lítom, teljesen tisztességes úton jutott hozzá, férfias, komoly küzdelemben, a szemünk láttára. Most az­tán fénylő arccal hordoz­hatná keresztül-kasul a vá­páson: — Hé, emberek, ezt nézzétek meg, ez az én bi­ciklim! Hát nem főnyere­mény! És erre, tessék, mit tesz ez a termetes úr. Ko­rához fölöttébb méltatlan szégyellősséggel a fűre ha­jítja újdonatúj szerzemé­nyét, és — te, jó ég! — rá­adásul még el is fordul kisfiús szemérmességgel: neki semmi köze az egész­hez. Rejtély, esküszöm, rej­tély. Persze, azt meg kell adni, erről a kerékpárról véglegesen hiányzik az el­ső kerék. Na bumm, és ak­kor mi van! Meg a hátsó kerék. Ejnye, kár minden frinc-francba belekötni. Meg a lánc is. Ugyan, ugyan. Lenne inkább büsz­ke az üzleti sikerére. Mert amikor a kikiáltó előhozva ezt a kerékpártörmeléket így kiáltott: tíz forint, ak­kor emberünk egy tetőtől- talpig kereskedő magabiz­tosságával vetette oda, amúgy foghegyről: tartom. És saját szellemességétől eltelve gurgulázott a neve­tése. Fülig érő szájjal várta a további poénokat, a kontrapoénokat, szóval hogy majd valaki úgyis rá­licitál! Be is jött a számí­tása, csak épp másként mint várta. Mert senki sem licitált. így aztán embe­rünk hirtelen hervadó vi- gyorral és igencsak tétován kényszerült tudomásul ven­ni, az immár zavarba ejtő tényt: e szent percben nem más, hanem ő lett tulajdo­nosa a szurtos bicikliapró- Jéknak. Mindössze tíz fo­rintjába került a kicsiny komédia. S hogy mentse a menthetőt, egy óvatlan pil­lanatban leráncigálta a még minden bizonnyal használható nyerget, majd csöndben elhagyta a hely­színt. Azzal a kellemes ér­zéssel, hogy rá bizony ISSN 0133—350» (Ceglédi Hírlapi Mindenki jól jár Négy nemzet randevúja egyetlen rendőr sem róhat ki bírságot. Hogyan is szokták mon­dani?. A rendezvény mind­végig. vidám hangulat­ban zajlott. Beszélték is, hogy te, öregem, ühühü- brühühü, te, hehehehe-hu- hu, csöpp komám, íííí-hi- hihi, te, henáháhá hát ez jobb, mint a kabaré. Még hogy jobb!. Büntetőjogi fe­lelősségem tudatában ve- tefn papírra, hogy igenis jobb volt. De csupán csak azért, mert a városi tanács által hirdetett árverésre — amelyen egyébként elve­szett, illetve talált tárgyak kerültek kalapács alá — Cegléd vezető humoristáit is beterelgette a középerő­sen fújdogáló szél. Vevők vagyunk? minden benyö- gésre, kiszólásra, jópofás- kodásra és szellemi döcce- nőre — kacsintgatott cin­kosan a legalább száz főnyi sereglet —, elvégre nyár van, nagy meleg, hiába, kell ez a könnyű kis szóra­kozás, ennyi mégiscsak jár. Nemde? Az árverés pedig... ja, az árverés, az folyjék csak nyugodtan. Hát kit zavar az? Ennyi együttmű­ködés pontosan elegendő is volt az alkalmi humorko­vácsoknak. A prímvivő fekete pó- lós ifjú például azt fundálta ki, hogy ha te­szem azt, a kötött sapka ki­kiáltási ára 12 forint, ak­kor ő 12 forint 50 fillérrel licitál. Ha meg a bőrtárcát 40 forintra tartották, hát ő juszt is 40 forint 20 fillért ígért. Merem mondani, hogy ném készült erre a mutatványra, ott rögtönöz­te. De annál nagyobb derűt fakasztott. Mindahány meg­jegyzése telitalálatként cik- kant végig a hálás közön­ségen. S ő nem fukarko­dott önmagát elismerni. Somolygott, vihorászott, rö- hörészett, majd megsza­kadt, poén előtt s poén után. Csak a vásárlást mel­lőzte. |Z őzben vége felé haladt az árverés. Valameny- nyi felkínált tárgy gazdára lelt: törülközők, szatyrok, ruhák, órák, tejeskanna, tornacipő, öngyújtó és a többi. A bevétel: majdnem 4 és fél ezer forint. No meg egy biciklironcs, amit fon­dorlatos módon mégiscsak sikerült valakinek otthagy­nia. V. s. Ez az én biciklim!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents