Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-29 / 176. szám
mr , MF.1, vn im. JŰLITJS 29., HÉTFŐ Külföldi vendégek Hát bizony, mint minden nyáron, idén is sok a külföldi vendég hazánkban. Most nem kinek-kinek a saját vendégéről van szó, hanem mindannyiunk vendégeiről. De csak sorjában. Itt vannak az autós vendégek: ha valakikre, rájuk különösen keli vigyáznunk. A külföldi rendszámú autókra elsősorban akkor kell a többi járművezetőnek (de még a gyalogosnak is) nagyon odafigyelnie, amikor nem egyértelmű a helyzet. A körforgalomban sok külföldi nem tudja, hogyan viselkedjen; ha valamilyen utcát keres, akkor gyakran bizonytalankodik. Türelmetlenségünkkel veszély- helyzetet idézhetünk elő. Inkább intsünk neki, hogy álljon félre, és segítsünk rajta! És ha már a segítésnél tartunk: abból, hogy az utcán mi, hazaiak hogyan, mennyire segítünk a külföldieknek, gyakran nem elsősorban rólunk, hanem egész nemzetünkről vonnak le következtetést. Nem is kell különösebben nyelvet tudni ahhoz, hogy segíthessünk. A legtöbb tétova külföldinek kezében a várostérkép. Lépjünk nyugodtan melléjük, és kérdezzük, meg, akár mutogatva, hogy mi az úticéljuk. Biztos, hogy a térképen, saját városunkban mi könnyebben elboldogulunk, vagy meg tudjuk magyarázni, milyen járművel juthat a gyalogos turista úticéljához. Nem felejtem el azt a motoros fiatalembert, aki egyszer Prágában — mert a Vencel tér átépítése miatt nem találtuk a kivezető jelzőtáblát — intett nekünk, és kivezetett a városból, majd kedvesen integetve visszafordult. Azt a moszkvai férfit sem felejtem, aki a Gorkij utcán látva této- vaságunkat, mellénk lépett és megkérdezte: „Kudá?” Európa sok nagyvárosában volt már hasonló tapasztalatom. Itthon pedig, ha valaki mellé odaléptem és megkérdeztem, segíthetek-e, mindig hálás igen volt a válasz. Ilyenkor nemcsak városom- béünek, de jó, szives vendéglátó magyarnak is éreztem magam. Es mindez még csak pénzbe sem kerül... Paradicsom-e a Paradicsom-sziget? Szeretik és dolgoznak is érte Az emberben rögtön fölvetődik a kérdés: ugyan már ml köze lehet egy szigetnek a bibliabeli Paradicsomhoz? ' Németh Jánosné, a dunaharaszti tanács elnöke elneveti magát: — Ahhoz semmi! — Valamikor régen paradicsomot termesztettek majdnem az egész szigeten... Innen az elnevezés. Akkoriban még a Sárszentmihályi Állami Gazdaságé volt ez a terület, amely Szigetszentmiklós közigazgatási határán feküdt. Ma már Dunaharasztihoz tartozik. Egyéb jellemzői: körülbelül háromszázötven telek található rajta. Nagyságára nézve kicsi, bár jócskán meghaladja a százezer négyszögölt ... Nem kell csónakba szállni Épp csak a falu végéhez érék, amikor a jobb oldali leágazás mentén, stílszerűen piros táblán felirat: Paradicsom csárda. Jó felé indul* tam. De hiába várom az átszállást csónakra vagy vízibiciklire. A sziget ugyanis nem igazi, csak — félsziget. Ezt már Borsos Istvántól tudom meg. ö a községrende- zési-fejlesztési bizottság üdülőhelyi albizottságának elnöke, aki civilben gépjármű- ügyintéző a költségvetési üzemben. Éppen a bizottság egyik tagjához, Pócsai Józsefhez készült. Az első házak között van Pócsaiéká. Fehérre meszelt, szép átriumos. A házigazda azonban nincs itthon, dolgozik. Felesége szíves szóval invitál. Az üdülőház kényelmes, összkomfortos. — Rá is ment a tizenhárom plusz egyes nyereményünk az utolsó fillérig. Ha az nem lett volna, nem így néznék ki... Különben mind a ketten pestiek vagyunk, a hatodik kerületben lakunk és nyolc esztendeje kerültünk ide — meséli. — Amennyire idegenkedtem ettől a helytől, annyira megszerettem. Biztos, hogy férje is így van ezzel, már ami az utóbbiakat <T: iás sátrak sorakoznak Vándortábor a Duna-parton Poharas vetélkedő a táborban. Az győz, aki egyetlen csepp vizet sem csurgat el futás közben. Hancsovszki János felvétele Festőién szép környezetben, árnyat adó fák között épült Szentendrén az úttörők vízi tábora. Az egyforma faházak mögött óriás sátrak sora áll, ezekben is kényelmes, matracos ágyak várják a pihenőket. Pásztor László, a telep gondnoka, a helyhez és alkalomhoz illő matrózöltözékben áll a vízparton. Télen-nyáron itt él a családjával. Rokkant- nyugdíjas, de a jó levegő és a szép környezet segít visszanyerni az egészségét. A telepen a vakáció kezdetétől telt ház van, a százhúsz hely — negyven vándor- és nyolcvan állótáborozó számára — mindig foglalt. Sokan segítették társadalmi munkával ennek a gyermekparadicsomnak a megteremtését. A dunabogdányi bánya dolgozói emelték a központi épület falait, a tavasszal itt táborozó ráckevei munkásőrök járdát és tekepályát építettek és sokan mások is szorgoskodtak. Nemcsak helybeli gyerekek élvezik a vízparti nyaralás örömeit, sokan jönnek — hetes-kéthetes csoportokban — az ország minden részéből. Amikor ott jártunk, éppen tiszaörsi általános iskolások voltak a vándortáborozók. Ozsváth Józsefné pedagógus, a tábor parancsnoka elmondta, hogy még múlt év októberében felvették a kapcsolatot a szentendrei városi úttörőelnökséggel és megkérdezték, mit tudnának a számukra ajánlani? Két lehetőség közül választhattak, a másik Tahi- tótfalu lett volna. Ügy döntöttek, hogy idén Szentendrét részesítik előnyben. Cserébe pedig Tisza-parti kempingezésre mehettek a szentendrei körzet változatosságra vágyó csemetéi. S hogy milyen az élet a táborban? A gyerekek véleménye szerint nagyon változatos és szórakoztató. Megnézték Szentendre nevezetességeit, jártak Visegrádon és Esztergomba készültek. Emellett természetesen sok vidám vetélkedő, játék is szerepel a programban és fürdés — a strandolásra kijelölt helyen! Ga. J. illeti, hiszen annak idején ő beszélte rá asszonyát a telek bérlésére; s sok társadalmi munkával segítette a bevezető út kialakítását. Kifelé jövet mondja Borsos István: — Elég nehéz összefogni a bizottság tagjait, hiszen mindnyájan üdülők, hétvégiháztulajdonosok. — Miért vállalta ezt a társadalmi megbízatást? — Mert a községrendezési és -fejlesztési bizottságnak is tagja vagyok. Bár nekem nincs üdülői érdekeltségem — teszi hozzá mosolyogva. Majd komolyra fordítja a szót. Iható víz, beit az nines — A hatodik ötéves tervben az üdülőterületek fejlesztésére, a korábbi területrendezési hiányosságok megszüntetésére egy fillér sem szerepelt a pénzügyi előirányzatban. Ennek ellenére az üdülőterület bérlői, illetve tartós használói mintegy másfél millió forint társadalmi munkát végeztek: útépítésben, villanyhálózat-bővítésben segédkeztek ..’. Betértünk a Paradicsom csárdába. Bár nincs ebédidő, akad vendég, igaz, hogy csak egy: — Hat éve béreltünk itt teltet— mondja Albert Antal, aki az Erzsébetvárosi Lakóház Felújító és Karbantartó Vállalatnál dolgozik. A mellette levő két teli kannára mutat: — Iható vizünk sajnos nincs! Emiatt is betérek a csárdába ... Több vendég nem lévén, Nagy Mihállyal és feleségével beszélgetek. Január óta ők bérlik és vezetik a csárdát, amit készségesen meg js mutatnak. A konyhában, a raktárban, a hűtőkben mindenütt rend és tisztaság. — Nagyon adunk arra is — szólal meg Nagy Mihályné —, hogy az étel friss legyen ... Közel járunk a Duna—Ti- sza-csatornához. Takaros kis faház lépcsőjén szemüveges asszony jön lefelé. Papp Gyu- láné tsz-nyugdíjas. Öcsön laknak, de nagyon jól érzik magukat itt. — Csak az a kár. hogy nincs valami üzletfele a szigeten, ahol az ember egy kis cukrot, lisztet vehetne ... Zötykölődünk a visszafelé úton. A békalencsés, náddal benőtt csatornát nézem. Eszembe jut, hogy azon talán még csónakok is úszkálhatnának, ha kitisztítanák a csatornát. Sok a tennivaló Némi tapasztalattal gazdagodva, ismét megkeresem a tanácselnöknőt. — A hetedik ötéves tervben foglalkoznunk kell mind a Paradicsom-sziget, mind pedig a többi üdülőterület fejlesztésével — tájékoztat. — A HÉV vonala, illetve a Duna— Tisza-csatorna miatt három részre oszlik ugyanis a dunaharaszti üdülőterület. Pillanatnyilag a legrendezettebb az Alsó* és Déli-Duna-sor, ahol a telkek közművesítettek. Ezen a részen — az üdülők társadalmi összefogásával — úthálózat-fejlesztésre kerül sor. Nagy lehetőséget jelent a Sport-sziget, amelynek rendezésével nemcsak az üdülőknek, hanem a mintegy húszezres nagyközség lakóinak is sportparadicsomot lehetne kialakítani. — Hogyan? Alaprajzot vesz elő. — Középen erdő van, a széleken pedig tornapályát, sportpályát, nyári napközistábort, vízi úttörőtábort, strandot Szeretnénk létesíteni. — Milyen jövő vár a Para~ dicsom-szigetre? — Az üdülők kérésére és hozzájárulásukkal vízhálózat kiépítését tervezzük. És itt is szükség van az úthálózat minőségének javítására. Kérdeztem a címben: Paradicsom-e a Paradicsom-sziget? A válasz tehát: még nem az, de hogy azzá legyen, még sok mindent kell tenni. Vennes Aranka Visszhangzik az erdő Sziklát bont a légkalapács A Börzsöny szép pontja ez Tikkasztó melegben kattog a légkalapács, nehezen adja meg magát a sziklafal. Idős Demény János nevét be kellene Írni Kóspallag emlékkönyvébe, mert egyike azoknak, akik a legkeményebben dolgoznak azért, hogy a magaslaton fekvő községben valaha tiszta víz csurranjon a csapokból. Tízévi részletre, családonként 18 ezer forint az ára, hogy a Királyrét—Kóspallag 14 kilométer hosszú nyomóvezeték végre megszüntesse a gondokat, hogy a csecsemőknek ne kelljen palackban szállítani, hogy az ásott kutak szárazságba elapadt vizét ne drága fuvarral kelljen pótolni, más faluban s»Vezve be az élet e nélkülözhetetlen elemét. Vésik az árkot A munkálatok teljes költsége 38 millió forint, amiből az idén 11 millió forint értékű rész elkészül, 4,6 kilométer hosszan fektetik le az acélcsöveket Palotai Szilárd művezető irányításával a Középduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság szakemberei. Az erdő sűrűjén áthaladó műút mellett kemény szikla oldalában húzták meg a vezeték nyomvonalát. Itt, a királyréti bekötőúttól egy kilométernyire, ahol az úgynevezett indítóaknát zsaluzzák, nem ásni, hanem vésni kell az árkot. Még jó, hogy Demény Jánost csaknem másfél évtized hasonló feladatai alaposan megedzették, mert kezdő ember alig állhatná ki ezt a nehéz próbát. A kezén érszorítót visel, arcán feltűnően mélyek a barázdák. Reggelenként a Nógrád megyei Dejtárról indul a vállalati kocsival, amely a Balassagyarmaton lakó művezetőt, Rimócról Holecz Istvánt hozza, s ugyancsak veiül? tart Mészáros Ferenc, valamelyik környékbeli faluból. A Börzsöny egyik legszebb poritjá’ léhét ez á’ környék. Sűrű tölgyesek lombja kínál hűs árnyat, de a munkásembemek nincs ideje a pihengetésre. Az út mellett dolgozókra autók kavarják a port, a sok napsütéstől nemcsak a bőre lesz sötétbarna, hanem ez a meleg, ha egy-két napig szünetel is, kedvez a vérszomjas rovaroknak, amelyek az ember testére másznak a fűből, rázuhannak a fák leveleiről. — Kullancsveszély van — mondja ki Palotai Szilárd. — Nemrég az egyik szaktársnak magas láza volt. Már megijedtek, hogy a veszélyes élősdi okozta, de aztán rendbe jött. Mindenesetre jó lenne az a védőoltás, amit az erdőgazdaság dolgozói megkaptak, de ők még nem. Még két év Fent a hegyen 1987-ig kell várni arra, hogy végleg elkészüljön a vezeték. A főművezető azt mondja: lehet, hogy néhány hónappal megrövidítik a várakozás idejét, de ez nem biztos. Egyelőre csak szeretnék. Annyi kétségtelen, hogy a célba érésig még sok követ kell megmozgatni ezen a vidéken. Nyáron a hőség, télen az eső, a hó, a fagy nehezíti az emberek dolgát. Jól keresnek, de nem kell attól tartaniuk, hogy valaki kiveszi a kezükből a munkát, hogy tömegével jelentkeznek a helyükre. Annyit nem tudnának fizetni. Kovács T. István Széltől is óvja Kiskunlacháza nyugati határában közel húszhektáros gödrös,, zsombékös földsáv húzódik. A lakatlan terület észszerű hasznosítását régóta tervezte a helyi tanács. Az említett helyen a Kiskun Tsz most telepít véderdőt, amely nemcsak a levegő minőségét javítja majd, hanem megvédi a települést a Duna felől fújó északnyugati szelektől. A közel húszhektárnyi terület változatlanul állami tulajdonban marad, de a kezelési jogot a tsz gyakorolja. Gombó Páli L j^ényb en A színek hangulatot és tudatot befolyásoló hatása közismert. A legkisebb magánbárok is rózsaszínben tartják a környezetet, pezsgővel, dry ginnel. A rafináltabb egységeknél nemcsak lemezlovas lovagol vagy beat- banda játszik, hanem sárga és vörös fények is viliódznak. Igen ám, de havonta egyszer a tévében jön a kék fény és bizony nem mámorossá, de elgondol- kodóvá teszi nézőit. Elmondom most, mit láttam és mit gondoltam például én. Először is láttam egy csinos és felettébb öntudatos nőt, aki úgy gondolta, ha már elvált, szerez életének új értelmet és mindazt, ami ehhez kívánatos. Evégett kötött egy látszatházasságot az NSZK-ban, aminek megvolt az az előnye, hogy ily módon jogosan léphette át a határt oda-vissza, nem háromévenként egyszer... S ha már átlépegetett, Petőfi soraihoz tartotta magát, mely szerint az embert vágyai vezérlik, és az ő vágya egy autó volt, méghozzá nyugati szuper. Na, ez teljesült. Ekkor az erkölcs szólalt meg benne, a hála őt támogató szülei iránt. (Erről igen finoman beszélt, de háromszor leírom, hogy minden ország támasza s talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől, s rabigába görbéd”, ha nevezett szülők támogatása nem öltött nehány százezernyi forint formát.) Na, ez is megvolt, a kedves szülők megkapták a kocsit, 6 pedig eredeti vágyait újfent betöltendő, beszerzett odakinn egy másik szuper automobilt. A továbbiakban aztán hét darabra növelte számukat, kereskedett velük, s néhány milliót összeszedett életszínvonalra. És ekkor lebukott. Amihez tudni kell, hogy ajándékozott autó ugyan törvényesen behozható, ám a rendőrségnek feltűnik, ha túl sűrűn évenként egymillió 200 ezerre, amikor ki sem csodálkozhat azon, ha jogosan és törvényesen villát építtet magának, végeredményben ha a fiatal mértfök megél ennyi idő alatt 150 000-ből, akkor ő is, a többi beruházásképes. Persze csak ha elfogadjuk azt, hogy 50 000 és nem több. Meg hogy ez legális minden ízében. Lényegében és tapasztalatunk szerint annak minősül, de azért nem mindén féldeci féldeci, amit kimér, és egyáltalán, van itt-ott ez-az, amit nem szokás megvakami. így azután kék fényben megértettem, hogy a bűnözés a tűlságban rejlik, a plusz öt autóban, a kiegészítő lányszolgáltatásban. Míg ezzel szemben az igenis jogos, törvényes, vagy inkább így mondom: törvényszerű, hogy a budai dombvidéken épülő csodavillák túlnyomó részének tulajdonosa nem az a sokat és fennen említett feltaláló, vagy akadémikus, hanem igenis kocsmáros. Illetve... I lletve láttam még egy figurát, aki szakmailag kiváló könyvtáros volt, az érseki könyvtárban dolgozott, és onnan emelt el régi értékes kódexeket, könyveket. Ám ezen már nem csodálkoztam. Kiki ott lop, ahol kézre esik, pláne, ha szakképzett, hiszen nyomtató ló' nak nem lehet befogni a száját. Az építőiparban betont és szögvasat emelnek el, az építésvezetők rendelkezési joguk alapján egész házakat, a vaskereskedők vasárut, a szövetkeresikedők szövetárut, ám mindez átváltozik ezzé-azzá, vagyonná. de ritkán adománnyá a Nemzeti Színház javára. Kockázat ez, mely ha megmarad vezércikkeink jelzője, az ésszerű határain belül, nem fenyeget az, ami túlság, feltűnő szerzési hév nyomában kivizsgáltatik, elkoboztatok. Persze, jól tudom, hogy mindezt másképp lehetne okfejteni, rózsaszín fényhatás alatt. A sajtó, a tévé a hibás, mért ad kékben, mért nem viliódzó hangulatfényben, minden példányhoz, adáshoz mellékelve egy üveg pezsgőt adományoz ugyanaz a külföldi jótét lélek. A lányka el is mondotta a tanulságot: ha két kocsinál megállt volna, élete is rendben volna. No jó. Akkor aztán bemutatták annak a híres szegedi galerinak a dolgát, amely külföldi kamionosokat látott el olyan szolgáltatásokkal, melyek a nők lényegében feltalálhatóak, ha készség van bennük. Láttunk lányokat elölről és vihogva, oldalról tárgyilagosan, és hátulról, bőgve. Volt olyan elérzéke- nyítő momentum is, mely szerint a lányka igen szimpatikus egyedektől nem kért pénzt a szerelmes éjszakáért, sőt önmaga kasszájából befizette a galerifőnöknek a fél összeget. (Mely önzetlenség hallatán megint csak ezúttal ötször vállalom a fenti szöveg leírását, ha az eszemadta nem arra gondolt, hogy kamionosból is lehet férj, külföldi kamionosból külföldi férj.) No de mindez tudatomban gyenge előjátéknak bizonyult a főnök bemutatásához képest. Emez úr, akiről csak úgy láthatatlanul sugárzott az intelligencia, fele szolgáltatási díj ellenében dolgoztatta a lányokat, de még házhoz is vitte őket. Egyébként legitim foglalkozására nézve egy kocsmaféleség üzletvezető-helyettese volt és a bűnbánó mondat, amely szájából elhangozva szerintem a drámai csúcspontot jelezte, így szóit: „Pedig havi ötvenezer forintot így is megkerestem, törvényesen!” Vagyis felesleges volt túlmennie egy biztonságos határon. No hát ezen gondolkodtam el, kék fényben, főként. Az üzletvezetőhelyettes megkeresett havonta 50 ezer forintot, ami éppen tízszerese egy nyolc órán át dolgozó adminisztrátorénak, és mintegy hétszerese egy fiatal mérnökének. Egyébként felmegy két-
