Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-25 / 173. szám

Ideálisan szép környezetben kapott helyet a nyáregyház! óvo­da. Az apróságok a legnagyobb kánikulában is nyugodva játszhatnak, pihenhetnek az árnyas fák alatt. A kislányok körében a legnépszerűbb a főzőcske — okosan és játékosan. Szakszervezeti találkozó iá idiiieii, jé pihenést 2 A lakodalmi ebéd előtt még Pálfalvi Lajos vőfély % volt a főszereplő az első köszöntőjével, majd délután | fél kettőkor lépett'be először a teremt)a a fiatal pár, s '/ ekkor jelentek meg az első, népviseletbe öltözött lá- % nyok, asszonyok. Kettőkor a vőfély elbúcsúztatta a í menyasszonyt, s a leendő férj meg a leendő ara, a ff násznép dalos, zenés kíséretében elindult azon az úton, amire emberöltők óta azért lépnek fiatalok, hogy hű- f séges társat találjanak, otthont, családot alapítsanak ... A tanácsi ügyintézés haté­konysága is megméretik a hét végén — szombaton — a gyömröi strandkertben. Itt -szei vési- meg ugyanis — mint hírül adtuk — sorrendben immár a XX. szakszervezeti napot a közalkalmazottak szakszervezetének monori bi­zottsága. A találkozó sikere márcsak a helyszín miatt is nagyban függ attól, hogy si­kerül-e elintézniük, hogy jó idő legyen szombaton? A körzet tanácsi dolgozói reggel kilenc és fél tíz körül gyülekeznek a szabadtéri színpadnál, s a vendéglátó gyömrőieknek köszönhetően ingyenesen vehetik igénybe a strand melletti parkolót, a ka­binokat, s természetesen ma­gát a fürdőt. A hivatalos program 9.30- kor kezdődik, dr. Erdélyi La­jos szb-titkár tájékoztatja majd a jelenlévőket a moz­galmi munka eredményeiről, s megjutalmazzák a legjobb ak­tívákat. Ezután, egészén délig a n^aíi munkahelyi olimpia ke­retében a sportversenyek zaj­lanak majd. Lesz — többek között — fejelőbajnokság, női, férfiúszóverseny, s igény sze­rint, akár a leglehetetlenebb ötletre épülő vízijátékok is. Az egyórás ebédszünetben aligha marad bárki is éhesen, hiszen a strandkertben, illet­ve közvetlen közelében há­rom jól ellátott vendéglátó­hely is található. Délután egv és két óra kö­zött valószínűleg a szabadtéri színpad környéke lesz a leg­népesebb, hiszen ott ad majd vidám < szórakoztató műsort Ambrus Kyri, Payer András, Angyal János, Keleti Pál. Persze, mint mindig, ezút­tal is gondolnak a gyerekek­re- is a szakszervezeti nap szervezői: számos játékot öt- löttek ki számukra, közép­pontban az elmaradhatatlan léggömbfúvó versennyel. Jó tanács az alkalomhoz illő öltözködéshez, a szervezők út­mutatása szerint: a szakszer­vezeti nap tiszteletére vetkőz­zenek — fürdőruhára. Az úti­poggyászból a sporteszközök semmiképp se maradjanak ki. S mi történik, ha ered­ménytelen marad a tanácsiak közbenjárása a „legfelsőbb’’ fórumokon, s elromlik az idő. A rendezők erről hallani sem akarnak, de azért gondoltak rá: akkor a gyömrői műve­lődési házban szervezik meg a XX. szakszervezeti talál­kozót. V. J. Járdái építettek Betonjárdát építettek társa­dalmi munkában Monoron a Lenin utca 1—59. szám között lakók. A munkákhoz a sódert és a betont a nagyközségi ta­nács adta, s ki-ki maga beto­nozta le a portája előtti sza­kaszt kiváló minőségben és a vállalt határidőre. A társadalmi munka akciót Kocsis József, a körzet tanács­tagja szervezte. Két ajakról szállt el az igen, ami a táncos párost igazi házaspárrá kapcsolta össze. A két ígep SMggá-pon hangzott el: Barta András és Varró Ágnes fogadott egy­másnak örök hűséget előbb az anyakönywezető előtt, majd a műemléki értékű templom­ban, a sok-sok generáció óta azonos ritmus szerint. Főszereplő a vőfély Azután az ifjú pár, s a násznép elindult gyalog a he­lyi művelődési ház felé,- ahol feldíszített terem várta terí­tett asztalokkal a két és fél száz vendéget! Ám amíg oda­érték, megelevenedett Sülysáp a jó kedvű násznép éneklésé­től, hangos kurjantásaiktól, s a zenekar rendületlenül húz­ta a talp alá valót, amíg a Tápióvölgye Mgtsz népi együt­tese, népszerű nevén a yien- dei pávakör népviseletbe öl­tözött tagjai, lányok, asszo­nyok, férjek, fiúk, kis és nagy gyerekek, menettáncban ad­tak ízelítőt a színpompás mendei lakodalmasból, ám ezúttal igaziból! A lakodalmi ebédet meg­nyitó Pálfalvi Lajos, hatvan­nyolc évét meghazudtolva ki­vágta a rezet, tréfás rigmu­sokba öntött köszöntőjével, s később a táncban sem ma­radt le a fiataloktól. Vadas Tibor, a népi együttes koreográfusa, aki amolyan háziköltőjük is, sa­ját versével köszöntötte a fia­tal párt, s násznépet, majd kezdetét vette — vagy in­kább folytatódott — a más­nap reggelig tartó mulatozás, tréfálkozás, a régi mendei la­kodalmas jelenetek föleleve- nítése. I A vacsora főszereplője is­mét a vőfély volt szellemes rigmusaival, közben már érezni lehetett, hogy milyen izgalommal várják a vendé­gek, s a fiatal pár az éjfélt, a menyasszonytáncot. S a menyasszony meg is jelent éjfélkor, gyöngyös ko­szorúval ékesítve, aztán nem sok pihenése volt, amíg a tánc tartott, s gyűltek a ko­sárba a tekintélyes bankók, a nem minden célzatosság nélkül az asztalra kitett, nép­viseletbe öltöztetett játékbaba mellett. Az örömanya is A vőfély megint kitett ma­gáért, ő kezdte a táncot a „csúnya menyasszonnyal”, aki a fiatal Székely József volt, s olyan nagyszerűen játszot­ta szerepét, hogy neveltében könnyekre fakadt a násznép. Aztán jött a párnatánc éjjel egy óra' előtt, s óriási sikert kratott az ifjú férj és ara, amikor mendei népviseletbe átöltözve jelentek meg a tán­colok előtt, jól meg is for­gatták őket a parkettán. És persze nemcsak tánc volt meg zene, kis csopor­tokban, vagy párosán beszél­gettek az emberek, múltról, jelenről, jövőről, s egyáltalán a hétköznapi dolgokról, amik azonban fontosak minden em­ber számára. Homola Pál, Ho- ma Mihályné, Mladoviczki Já­nosáé és mások még mindig Nyári nofeszSapok A világ végére még várni keli — Milyen kicsi a világ! — mondta valaki egy riportom helyszínén, még mielőtt én is megkezdtem volna „évi ren­des” szabadságomat, és mint az akkor elhangzó sztorikból kiderült, tényleg kicsi, mert egyikük Rodostóban futott össze évek óta nem látott unokatestvérével, a másik a drezdai Zwinger előtt ismer­te meg kollégája feleségét, a harmadik pedig egyenesen a Prado előtt beszélt meg ta­lálkozót az idén augusztus valahányadikán 14 órára. Ámbátor a világ valóban kicsi, ,a magyarországi Bükk hegységben egy Két alatt mi egyetlenegy ismerőssel sem futottunk össze. S már kezd­tem elveszíteni hitemet ab­ban, hogy honi turizmusunk is létezik még, pedig irdat­lan a csodálatos felfedezni valók száma itthon is, amikor a miskolci pályaudvaron fel­fedeztük a monori Kossuth iskola pedagógusait. Tehát nincs veszve semmi... Ha utólag próbálja *meg felfűzni az ember nyaralásá­nak emlékszemeit, kiderülhet, hogy a 1 égjél entéktelenebb­nek látszó epizódok csillog­nak a legszebben. Fecskepár eteti fiókáit a miskolctapolcai stránűbüfé \ ámpabürájába ra­kott fészekben, egyenesen az tbédelők feje felett... Villo­gó szemű fiatal lány fogja le a barlangmedence szélén a vastag bottal hadonászó fér­fi karját, aki magyarul bi­zonygatja, hogy az erdőből a medence szélére tévedt kígyó igenis rátekeredett a felesége lábára, míg a lány németül kiabálja, hogy a sikló ártat­lan, ártalmatlan és védett, nem szabad elpusztítani... Jó néhány tapasztalattal gyarapodik az ember a kikap­csolódás teljesen hétköznapi teendőit illetően is. Az ABC- áruházban például, amely mindig zsúfolt, s bábeli nyelvzavar uralkodik a pol­cok között, a fiatal pénztá­rosnő a következőképpen blokkal; — Szép ez a füstölt szalon­na, tegnap kaptuk, a télisza­lámit nem tetszett észreven­ni? Egy műanyag kisvödör tizenkettő hatvan, jó lesz a strandon, ugye kisfiú? Nézd csak, ebbe beletesszük a nap­olajat, és viheted, köszönjük a vásárlást, viszont látásra! És ez így megy, a máshoz szokott vásárló határtalan csodálkozására és örömére. S egyéb iránt az ABC-ben egy állványról mindennap le­emelheti az ember a legfris­sebb újságokat is. r4? Miskolctapolca központi ré­szén naponta jön-megy sze­meteskocsi, oldalán a fel­irattal: „Nem bántja a sze­mét?” Nem bántja — mert nincs. Mármint a lakott te­rületen belül, ahol a jól szer­vezett takarítás és szállítás frissen tüntet el mindent, ami nem oda való. De az erdőt járva azért azt is látjuk: itt egy szakadt nejlonzsák, ott egy konzervdoboz, amott egy ujjait vesztett pulóver. Mert a turisták némelyikének sze­metelése is jól szervezett. És nekem Monori-erdő jut eszembe. Mert ott még „szer­vezettebb” ... Ülünk az élményektől kó­kadtan; Miskolc, Diósgyőr, erdei vasút, Lillafüred, bar­langfürdő — hát férhet több egy napba? Ülünk a csónaká­zótó melletti pádon, nézzük a másféle zöld színt a bokrokon és virágokon, süt a késő dél­utáni nap minden sétálóra és minden nevetőre. És akkor mellénk ül két asszony, egy fiatal, meg egy idősebb, s a fiatal azt kérdezi: nem fél­tem-e a fiaimat? Félteni ét>- pen féltem, mondom, mert eszembe jutnak a turistaút meredek kapaszkodói: a fe­jesugrások a strandmedencé­be, hiszen az ember, ha gye­rekekkel nyaral, folyton azt lesi: megvan-e, hol esik le, hol bukkan fel..,? De mint kiderül, egészen másról van szó. Az asszonyok a világ végéről tartanak be­szédet azzal indítván, hogy amint én is láthatom, meg­érett minden a pusztulásra, s hacsak nem tesszük magun­kévá a hitüket, pusztulunk mi Is. Már állunk, már me­gyünk tovább, mert a szelíd vita is tökéletesen eredmény­telen, az asszonyok csak fúj­ják a magukét. „Dolgoznak” — míg körülöttük építőmun káját piheni ki a nyüzsgő so- kadalom. Járjuk a környéket. Mere­dek, hegynek futó utcák, szebbnél szebb épületekkel Egyszintesek, kétszintesek, há­romszintesek. Akármerre ka­nyarodunk, ott is építenek. Nyaralót. Bérelt szobánk is egy villában van, minden komforttal felszerelve, a szomszédjában javában dől goznak a kőművesek. Már csak megkérdezzük: mennyi be kei ülhetett vajon a száz­ötvenéi' telek itt a hegyen? Hát az bizony nyolcszázezer­be. Hog^ a rá kerülő, az alapból .télve nem kis nya­raló men yi lesz majd. én bizony már meg sem merem érdeklődni Csak magamban morfondíroz >k: ez a hely, ahol járunk ' s ahol tele van pettyezve a t égy fantasztikus hétvégi házak tál, csak egyet­len kis hely az országban. W Ilyen van- még a Bükkben sok másik, de van a Mátrá­ban, a Börzsönyben, a Bala­tonnál — és még hányféléi Hát kinek nincs akkor hét végi háza ...? K. Zs. szívesen beszélgettek az NSZK-beli útjukról, svájci átruccanásukról. Az ifjú férjről kiderült, hogy korábban az Athenaeum Nyomdában dolgozott gépmes­terként, állandóan éjszaka. Később polgári fegyveres őr lett, s így a szabadnapokon szülei csirkefarmján is tud segédkezni. A menyasszony, aki óvónő­nek tanul, elmondta, hogy egyelőre a férj családjánál laknak Mendén, később szer retnének saját házat, autót, s legalább három gyereket.\ Az­tán az ifjú férj édesanyja me­sélte el, aki szintén pávás az együttesben Mendén, hogy nem volt párja a fiának, s valaki ajánlotta Ágikának, hogy tárcoljanak együtt. Ak­kor még egyikük sem gon­dolta, hogy idővel valódi pár lesz belőlük... Gk a tizedikek A mendei pávakör kilenc­éves fennállása alatt, ez volt a tizedik házasság a kör tag­jai között. A hírek szerint, mind a kilenc korábbi házas­ság jól sikerült... Aszódi László Antal Az Építőipari Szövetkezeti Kö­zös Vállalat jó ütemben halad a gyömröi Halászkert Étterem új szárnyainak építésével. Ezerkétszáz adagos központi konyhát és korszerű éttermet hoznak tető alá a jövő év szep­temberéig. Képünkön Major Miklós és Tóth József a zsalu- anyagot készítik az alkalmi munkaasztalon. Hancsovszki János felvétele Kulturális program Ecseren, csütörtökön 10 órá­tól a nyitott ház programja keretében játék, színes foglal­kozások a művelődési házban. Gyomron 21 órakor, szabad­téri filmvetítés a strandkert­ben. Pilisen 9—17-ig Népművé­szet a lakásban címmel kép­zőművészeti kiállítás a 3. számú napközi otthonos óvo­dában. Sülysápon 17-től tánctanfo­lyam. Növényevő ragadozó Ponty helyett csuka pit Panaszkodnak mostanában a horgászok: .hiába töltenek na­pokat a vízparton, hiába cse­rélgetik a horgon a csalikat, az aranyhasú pontyok nem ve­szik fel az eledelt. Persze a nagy fogáshoz sze­rencse is kell. Sallai István, a TflonorL-Állami Gazdaság szár razHégyi kerületének mezőőre igazán nem panaszkodhat For­tunára: 9 kilós csukát szákolt meg a minap,a felsőfarkasdi tóban. *— — Kukoricával csaliztam fel a horgot, pontyra vártam — mondja a rutinos halfogó. — Gyenge húzást éreztem, gyor­san bevágtam, s a part felé kormányoztam a halat, ami­kor hirtelen karikára hajlott a botom. Akkor még nem de­rült ki. hogy miféle ragadozó rabolt rá a zsákmányra, csu­pán találgatni lehetett. ■ — És megkezdődött a több mint 30 percig tartó küzde­lem. Mint a nyíl, úgy csapó­dott be a csuka a nádba, ösz- szegubancolva, a nádszálakra tekerve a zsinóromat. Füri La­jos barátomat kértem meg, hogy segítsen. — Nekivetkőztem, és bele­gázoltam a vízbe — mondja a nyugdíjas portás, a halfogó duó másik tagja. A damilt akasztgattam ki a nádból, ne­hogy még jobban összeguban­colódjon és elszakadjon. Utá­na már nem volt gond, sike­rült kiemelni a termetes ha­lat. Alig fért bele a szákba. A DAM márkájú teleszkó­pos bottal és 35-ös zsinórral partra vonszolt csuka mére­tei igen tekintélyesek. Súlya 9 kilogramm, hossza 95, kerü­lete 44 centiméter. ízletes pör­költ vált belőle, a fejét pedig egy trófeakészitö veszi keze­lésbe. K. L. Köszönetét mondunk mindazok­nak, akik Sárközi Fcrencné teme­tésén Monoron részt vettek, sírjá­ra koszorút, virágot helyeztek, osztoztak fájdalmunkban. Sárközi Ferenc és családja. A Vízügyi Építő Vállalat földmunkagép-javító üzeme FELVESZ anyaggazdálkodási csoportvezetőt meó-csoportvezetőt hegesztő, lakatos, gépszerelő, esztergályos, betanított munkásokat 4ÍU\ Jelentkezni lehet o következő címen; Vecsés, Dózsa iyörgy út 82. vagy a 343-780-as, illetve a Vecsés 60-as telefonon. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Pávás táncosok lakodalma . íz életben is egymásra találtak A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 173. SZÄM 1985. JULIUS 25., CSÜTÖRTÖK árnyas fák alatt pihennek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents