Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

1985. JÚLIUS 3., SZERDA Optikai billentyűzet Ebben az évben 200 millió forint értékű különféle számítástechnikai berendezés terve­zése és gyártása történik Diósdon, » DATACOOF Számítástechnikai Kisszövetkezet­ben. Az alig 3 éves múltra visszate­kintő szövetkezet már belföldön és külföldön is el­ismerést vívott ki magának korszerű berendezéseivel. Hancsovszki János felvétele Nyolc kilométer Jaj-majong takarít Ahol az anyakönyvvezeto takarít A távolsági busz nehézke­sen kanyarodik a megállóba. I Utasai Kecskemétre, Szegedre tartanak. Fázósan összehúzódz- kodva az ülésen, alig méltat­ják pillantásra az eső áztatta tájat. Egyedül szállók le Tá­borfalván, Pest megye egyik déli határközségében. j Szőlőt telepítettek TÄ»«re újra jövünk Nagy étvágyú hűtőházának jóllakatására 40 hektáros mál­nást telepített a ráckévei Aranykalász Termelőszövetke­zet. Amikor erről hírt adtunk, azt mondtuk: hagyományt te­remtettek, hisz korábban nem volt honos itt ez a növény. Az elképzelés bevált, nem úgy a szürétélés módja. Az első két szezonban kivonult a tsz min­den mozgatható embere, be­leértve az irodistákat is. Az eredmény, a minőség azonban elmaradt a vátttól. Erre az év­re azután újított az Aranyka­lász, és úgy tetszik, ismét si­kerül hagyományt teremte­niük. A hasznost a kellemessel Az alapos újságolvasó, aki a hirdetéseket sem rest böngész­ni; arról értesülhetett még a télen, hogy málnaszedésre vár szerződőket a ráckevei szövet­kezet. Az idény körülbelül ely hó na tilos"* 'MőíáVtarftm a málnás m él let ti 'táborhely syújt — saját sátorral — szállásle­hetőséget. A toborzásra 600 vállalkozó jélentkeáétt a fő­városból és az ország más tá­jairól. Munka, nem megveten­dő pénzért, és egy kicsit nya­ralás is. Próbaesztendő — mondják az új módiba bele­vágó szövetkezeti vezetőik és az alkalmi mezőgazdasági munkások is. Ha beválik, jö­vőre ismét találkoznak.... Élénkzöld fű, tarka sátrak, gyerekek, kutya, emiatt ket­recben macska — ez a látvány fogad a premierjét élő kem­pingben. Délelőtt van, dolog­idő, de azért nem néptelen a tábor. Nagy Lajost, három lá­nyát a sziámi cicával „ott­hon” találom. A férj szerszám- készítő, felesége vegyészmér­nök, 6, is hamarosan előkerül. Kriszta a beszélgetés hallatán ! kidugja fejét a sátorból, majd mellénk telepszik. Rövidesen kiderül, hogy tizenkét éve el­lenére komoly munkaerő, aki pontosan tudja, hogy a mű­anyag vödröt csak félig sza­bad megtölteni, különben az értékes gyümölcs összenyomó­dik és csak lének alkalmas. Márpedig az fizet a leggyen­gébben. A napi keresménnyel és benne az ő részével is tisz­tában van a kislány, s büsz­kén jelenti ki: az első kereke máris megvan az olyannyira vágyott biciklinek ... Útban a felvásárlóház felé, népes csapattal találkozom. A ráokeve! általános iskola fel­sősei szorgosan rakják a re­keszeket, Konkolyné Túri Er­zsébet jegyzi a teljesítményt. Reggel héttől egy óráig szedik a gyerekek — 80—100 — a málnát, ki hosszabb, ki rövi- debb ideig. Kalmár lrénke például végigdolgozza a szü­reti időszakot, ő is kerékpár­ra költi majd a bérét Egyéb­ként av Hazaiakat • nemcsak az iskolások képviselik;'hiszen sok ráckevei jegyzetekét vagy több sort, beleértve az elnököt is. A begyűjtőhelyen reggel hét és, este kilenc között várják a ter­mést; az extra gurulósért 40, a mennyiségben legtöbb gu­rulósért 35 forint jár kilón­ként. Biró Mária, a hűtőház alkalmazottja, az egyik „bí- ra” szerint megesik, hogy az osztályozásban nem ért egyet szedő és átvevő, bár lehet, Kcmfort a táborban hogy ez a kezdeti tapasztalat­lanság miatt van így. Az vi­szont meglehetősen általános, hogy sok rekeszt kérnek, majd szinte mindannyian délben és este, a befejezés előtt akarnák leadni a mirelitnek valót. Ez persze sorállást és morgolódást eredményez, és nem jó az át vevőknek sem. Lesz rajta nyereség Végül valamit arról, meny nyit is lehet megkeresni a pénzt fialó táborozással, ami­ről tudni kell, hogy már meg­előzte egy őszi metszés, tava­szi kötözés és lesz egy újbóli metszés. Ezekért külön nem fi­zetnek, ellenben a tsz által végzett vegyszeres gyomirtás, gépi kapálás és öntözés fejé­ben a felvállalt terület nagy­ságának arányában levonnak a végelszámolásnál egy bizo­nyos összeget; két sor után 4800 forintot, A tiszta jövedel­met a megkérdezett ^vendég- munkások”, kissé 'talán alá­becsülve azt, személyenként 7500 forintra taksálták. A szakembereik szerint en­nél jóval több is összejöhet. Egy bizonyos: az ott-tartózko­dás költségein túl, ha nem hajtanak is túlságosan, lesz mit hazavinni, és ami kivált előnyös — egy összegben. Szigethi Teréz Jó nagyokat huppan Kiss Károly Daciája a földúton. A falu vagy nyolc kilométer hosz- szan nyújtózik Örkény hatá­rától a Jaj-majorig. Kiss Ká­roly — bár hivatalosan a he­lyi művelődési ház igazgató­ja — valójában a község min­dentudó mindenese. Születése óta él Táborfalván, a telepü­léstörténet neki gyermek- és ifjúkora, csínytevések, iskolai kalandok és udvarlások szí­vet melengető emléke. Lassítva egy-egy ház vagy kis liget mellett, az ő szavai nyomán mutatja meg magát a falu múltja. Középparasztok éltek ezen a tájon, s szőlőt telepítettek a homokos talajba. A környék könnyű borait később a mo­narchia társfővárosában, Bécs- ben is szívesen iszogatták a Wiener Schnitzel mellé, és a faluban állomásozó huszárez­red katonái sem vetették meg. — örkénytelek, önkénytá- bor, a Csurgay- és Jaj-majo­rokból álló település második nagy felvirágzása 1949-ben kezdődött — idézi immáron saját emlékeit Kiss Károly. — Ekkor lettünk Örkénytől füg­getlen, önálló községgé. Falu­si szinten igen nagy beruházá­sok történtek. Üj iskolák épül­tek, óvoda, egészségház. a ta­nácsháza. s vagy hetven új la­kóház. Az 1950-es évek elején telepedett le először orvos a községben. Az évtized végére saját erőből felépítettük a mű­velődési házat is. A felvirágzás eltartott még néhány esztendeig, aztán a ne­hézén nyomon követhető tsz- égyesítések eredményeként először a termelőszövetkezeti központok, később — kevesebb zajt csapva — a hivatalok is áttelepültek Örkénybe. Tábor­falva 1970-től a „szomszéd­vár” társközsége. A helybéliek, elsősorban a nők, nemigen válogathatnak a munkalehetőségek között. A MIKÖV műanyagüzeme, járó­kaüzem és két varroda talál ható Táborfalván. Sokan Ör­kénybe járnak át dolgozni, a termelőszövetkezetbe, vagy Hernádra, a baromfifeldolgo­zóba. — Szívesen dolgozunk itt, de a bérünk — gyanítom — ala­csonyabb, mint a budapesti kolléganőké. Mi azonban nem állhatunk odébb, ha kevesell- jük a pénzt, mert nincs hova — mondja Kovács Rudolfné a többiek helyeslése közepet­te. A Nemez- és Rostféldolgo- zó Háziipari Szövetkezet he­lyi üzemében Malata Sándor- né irányításával tizenöten dol­goznak. A harsányan zakatoló interlock és Textima gépek­nek egy családi házban szorí­tott helyet az anyavállalat. A többi helyiségből is átjönnek az asszonyok, hogy ha már kérdezik őket, elmondják gond­jainál. Palcsek Sándorné egymásra rakott gyermekrugdalodzóknak dőlve — mert elsősorban bé­biruhákat és sima pamutpóló­kat varrnak itt — beszél házi­asszonyi gondjaikról: Ami kevés, s ami sok — A községben két élelmi­szer-, egy hús- és egy vegyes­bolt van. Fél négyig dolgo­zunk, mire munkaidő után ki­érünk az ABC-be, előfordul, hogy már nem kapunk tejet és kenyeret. Gyakran hiány­cikk az olcsóbb húsáru is, pe­dig a mai árak mellett nem lehet mindennap karajt vagy combot enni. A nagyobb vá­sárlásokat a környező helysé­gekben, Lajosmizsén, Daba- son, Kecskeméten vagy Pes­ten intézzük el. A helyi ve­gyeskereskedés cipőkészlete el­tér egy szekrényben ... — A fiatalok — teszi szóvá Almási Jánosné — sokat lődö­rögnek. Kocsma több is van a faluban, mint amennyi kel­lene, kulturált szórakozóhely azonban egy sincs. Kiss Károly* “-' •Klári ismét a Daciában ülve — rábólint a hallottakra. — Igaza van Almási János- nénak. Amióta a többé már nem halasztható felújítási munkák elvégzése miatt be­zártuk a művelődési házat, valóban nincs helyük a fiata­loknak. Marad a kocsma. Ma­napság egyébként — mondja témát váltva — Táborfalva egyetlen kulturális nevezetes­sége nívódíjas, citerazenekara. Ök adnak hírt rólunk. Megnőttek az igények A fiatal kirendeltségvezető', Molnár Jánosné szavai is ke­serűen csengenek. — Nem kevesen, több mint háromezren élünk a község­ben, a szolgáltatások és az el­látás színvonala mégis ala­csony. A gyermekorvos és a nőgyógyász havonta egyszer jön ki Táborfalvira, a legköt. zelebbi fogorvos Örkényben található. A mi munkafeltéte­leink sem a legjobbak — mu­tat szét a citerákkal zsúfolt irodában. —A művelődési ház felújításának idejére Kiss Kar­csi bácsi — más helyiség ht­ján — nálunk tárolja a hang- . szereket, hangfalakat, rádió­kat, egyszóval az értékesebb tárgyakat. Ebben a szobában adom össze a fiatal párokat is. Egy-egy esküvő előtt más­fél-két órát takarítok, bútort tologatok, hogy legalább egy . picit ünnepélyesebbé varázsol­jam a szobát, és még a ta­núk is beférjenek. — Higgye el — magyarázza • hévvel Kiss Károly, miközben, vad kanyarokkal robogunk a buszmegálló felé —, nem akár­milyen nép él nálunk. Tábor- falvárój nemegyszer írt mán az újság is. Megnőttek az igé­nyek, ez kétségtelen, ami teg­nap jó volt, mára már nem elég. De talán még én is meg­érem; hogy nemcsak a citera- zenekarról tudják meg az em­berek; létezik egy Táborfalva .. ■nevű köiű^-Pest megye deli, „végeinél”. ' Horváth Judit A Phylaxia oltóanyagterme­lő vállalat bekapcsolódott a hazai biotechnológiai fejlesz­Reneszánsz vadászbemutató Nyergeim, ha lovas érkezik — Zuhanyozni voltam, ilyen­kor nem kelt várakozni— ma, gyarázza, majd így folytatja: márciusban voltunk itt elő­ször. mit mondjak, nem hit­tem volna, hogy a kezdetre tényleg ilyen kulturált lesz minden. Ebből a hajdani is­tállóból — mutat hátra — ala­kították ki a konyhát, villany- fűzőkkel, mosogatókkal és ét­kezőhellyel. Odébb van a mo­só-vasaló helyiség, majd a tu­solok és a mellékhelyiségek. Igazán elégedettek vagyunk, talán a hűtőszekrény hiány­zói, hisz sok a gyerek, és jó lenne a tejet, egyebet jégen tá­rolni ... Nagyék Pestről jöttek, mál­nát eddig csak a piacon lát­tak, de az első napok tapasz­talatai alapján úgy vélik, meg­találják a számításukat, és a szabad időben jókat strandol­hatnak is. Ficsor Károly fele­séggel, két gyerekkel érkezett Dunaújvárosból, a szűkebb családon túl itt van még anyó­sa és apósa, valamint a sógo­rók. Ficsorék is amatőr ker­tészek csupán, hisz a családfő acélolvasztár, míg a mama a napokban vette át a tanító­női diplomát. A feleség és a kisfiú a földeken van, a papa torokfájós lányát vigyázza. Ezen a nyáron mostoha idők járnak a várjátékokra. Viseg- rád után, a dombhajlatra kú­szó Gizella-majorban is dél óta lesik a sűrűn gomolygó fellegeket. Vajon érdemes-e felszerszámozni az istállóban abrakoló paripákat, vagy pe­dig elmossa az eső az Testi pa­lotajátékot, a lovas felvonu­lással együtt? Egész nap csendes várako­zással telt az idő. Látogató alig akadt, csak a megszokott kaszkadőrök nógatták ugrásra vonakodó paripáikat a gya­korlópálya akadályai előtt. Be­tévedt egy városi család is, hogy aszfalton nevelkedő gyermekük egyszer végre ne csak a tv képernyőjén lásson állatot. Az okos pillantású pónicső- dör kényszeredetten cipeli körbe-lcörbe a csemetét, mi­közben a nyugtalanságtól meg-megrázza magát. Indulnak a turisták Kora délután cseperegni kezd az eső, majd jobban sza- porázza a zápor. A póni leg­nagyobb megelégedésére fél­beszakad az egyébként is cél­talan oktatás. Az ég kilátásta­lan, egyhangú szürkesége nem ad okot a reményre. A viseg­rádi parkolókból is sürgősen az országúira gördülnek a gu­lyást, pusztát és palotajátékot látni vágyó nyugati turisták. Útnak erednek kényelmes szálláshelyeik felé, lemondva az esti látványosságról. A lovardavezető, Rádler Kálmán nem kesereg a rossz idő miatt. — Igaz, hogy alapvetően túralovarda, bérlovarda a mi­enk, azért szervezték át a ko­rábbi tenyészistállót, mert veszteséges volt a lótenyésztés — de a közvetlen anyagi ér­dekeken kívül másra is figye­lemmel kell lennünk. Nyu­godt, kiegyensúlyozott élete kell hogy legyen az állatok­nak — ezért nem árt nekik a pihenő. Ha zaklatottak, nem alkalmasak arra a célra, ami­re tartjuk őket. Falusi portákon — Mennyi munkát ad na­ponta az állatok gondozása? — Ez bizony nem kis fel­adat. Az etetés, itatás, tisztí­tás, takarítás ugyanúgy min­dennapi kötelességünk, mint az állattenyésztőknek. Ezen kívül kell eleget tennünk az idegenforgalmi feladatoknak. Nyergelni, ha lovas érkezik, futószáron vezetni órákon ke­resztül a kezdőket, több napos lovastúrákat vezetni, vagy fel­vonulásra, parádéra, vadász- bemutatóra vinni az állatokat. — Hányán látják el ezeket a feladatokat? — Pillanatnyilag összesen négyen vagyunk. Ha beleszá­mítjuk a testvériesen elosztott éjszakai ügyeleteket is —- kü­lön éjjeliőr nincs a telepen —, akkor bizony azt kell monda­ni, csak nagy erőfeszítések árán tudunk eleget tenni a kötelességeinknek. Nem köny- nyű növelni a létszámot, mert ha különösebb szakképzettség­re nem is, de az állatok szere- tetére, s főként megbízható­ságra nagy szükség van. — Néhány évtizeddel ezelőtt még gyakori volt a falusi por­tákon a ló. A munkában el­engedhetetlen segítőtársa volt az embernek. Mindenki ismer­te az állatok gondozásának, gyógyításának fortélyait, ma­gatartásukat, szokásaikat. Így volt ez akkor is, ha csak bal­lagtak a barázdában az állat mögött, s talán soha nem ta­nultak meg lovagolni. — Ma milyen a helyzet? — Az alkalmi lovaglások, még a rendszeres túrák is, csak közepes ismeretanyagot, na­gyon alacsony lovaglótudást adnak, különösen úgy, hogy mindig idegen állatot kap a bérlovardában a vendég. Azok, akik igazán közel akar­nak kerülni az állatokhoz, en­nél lényegesen több időt töl­tenek köztük. Nekünk is van­nak olyan vendégeink, akik szabad .idejükben segítenek az istálló körüli munkákban. A túrákon ők hozzák a vezeték­lovat, s egy-egy idegenforgal­mi rendezvényen beöltözve, ingyen és bérmentve játsszák a vadászt, a rájuk osztott sze­repet. Ha kedvtelésből, a ma­guk örömére lovagolnak, épp­úgy megfizetik a hivatalos ta­rifát, mint akárki más. Ilyen­kor pedig kisegítenek bennün­ket, — hiszen ekkora létszám­ból nem tudunk színes lovas­csapatot kiállítani — s társa­dalmi munkában hódolnak hobbijuknak. Kerényi Gábor, a Pilisi Ál­lami Parkerdőgazdaság ide­genforgalmi erdészetének ága­zatvezetője kissé más szem­szögből ismertet meg a lovar­da jelenével, céljaival. — A telivértenyésztés csőd­je kényszerített rá bennünket, hogy nyissunk az idegenforga­lom felé. Bár a takarmányt megtermeli a gazdaság maga, mégis sok pénzbe kerül az állomány fenntartása, de nye­reségessé szeretnénk tenni. A bérlovagláson kívül vendége­ket várunk a lovastúrákra, s külön megrendelésre, csopor­tok számára reneszánsz va­dászbemutatót is tartunk. Lo­vas oktatást nemcsak itt, ha nem a Mogyoróhegyen, a jur ta tábor lakói számára is biz tosítunk. Több dolgot kell megpróbálnunk, hogy eredmé­nyesek legyünk, s ne kelljen megválnunk a lovainktól. A patkó varázsereje Egykori társunkkal, a négy' lábú erőgéppel és közlekedési eszközzel ma már csak ilyen keretek között találkozhatunk. Hiszen a ló manapság nagyon pénzigényes jószág. Annak is, aki tartja, s annak is, aki, mint szolgáltatást, igénybe akarja venni. Már csak a hie­delem, hogy a lópatkó szeren­csét hoz, az tartja magát. Lát­tam már autó hátuljára csa varozva, közintézmény iroda falán, lakásajtókon egyaránt. Ám, ha a szakadék tovább nő az egykori lovas nemzet tag­jai és a paripák között, lehet, hogy a patkó is egyszer el­veszti Varázserejét. Márvány! Ágnes tési programba. Az állatte­nyésztés számára nélkülözőé-, tetlen anyagokat gyártó üzem­ben az OMFB támogatásával a világon ma ismert légkor.- . szerűbb sejt- és vírusszaporí­tási eljárásra rendezkednek be. A program keretében,' egyelőre 9 millió forintos be- , ruházással, korszerűsítik a vakcina-előállítást; eddig nagy tartályokban (fermentorok- ban) szaporították a bakté-. riumokat és a vírusokat. (Er­re az oltóanyagok gyártása- . hoz van szükség.) Az új eljá­rás hatékonysága az eddiginél jóval nagyobb. Az úgyneve- . zett sejtfermentáció folyama-,, ta apr^ golyócskák felületén játszódik le, ennél fogva sok­kal több „anyaghoz” jutnak ' és munkaerő-megtakarítást is' elérhetnek. Világszerte most van elter­jedőben — iparszerű méretek­ben — ez az eljárás. A korsze­rű biotecnológiai módszer be­vezetéséhez svéd gépeket vá­sárolt a Phylaxáa. ezek már meg is érkeztek. A szerkezete­ket számítógép vezérli majd. A szakemberek szerint az új megoldással csökkenteni lehet a gyártási költségeket olcsób­ban juthatnak a fontos vak­cinákhoz. A Phylaxia 1986-ra dolgoz­za ki az új módszert, és ez­után az eljárás újabb megol­dásait valósíthatja meg az OMFB támogatásával. Ameny- nyiben a hazai fejlesztők jó! dolgoznak, a VII. ötéves terv időszakára az OMFB további, 25 millió forintos támogatá­sát nyerhetik el. A biotechno­lógiai eljárásokkal egyebek között úgynevezett diagnoszti- kumok gyártására is beren­dezkedhetnek, és később a génsebészeti tevékenységhez is támogatást adhatnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents