Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám
4 %/ßitap 1985. JÜLIUS 25., CSÜTÖRTÖK Diák is a nyertesek között Új bábjátékok ? A gyermekek kulturális í ellátásának javítására, va- f lamint az amatőr bábcso- ^ pori munkájának segítésé- $ re kiirt, az Állami Ifjú- $ sági Bizottság titkársága, a ^ Magyar Üttörők Szövetsé- 4 gének Országos Tanácsa és g a Magyar Televízió által ? meghirdetett pályázatra 93 % alkotótól 153 pályamű ér- * kezeit. A bíráló bizottság az I. díjat nem adta ki. A zsűri 6000 forintos II. díjban részesítette Walter Béla: A zöld szemű tündér, Illetve Ozsváth Sándor—Thúróczy György: A bűbájos című munkáját. Négyezer forintos III. díjat kapott Devecseri László: A csodálatos fakéreg című alkotásáért. Kétezer forintos IV. díjjal jutalmazták Csorba Piroska: Csodatévő Jankó és A pizs- rcmkirály, Dokonkos Béla: Zsugori gazda és az ördög, Kiss- né Pólyák Erzsébet: Megjött a Télapó és Az okos lány, valamint Puskás László: Egyszer volt Budán kutyavásár című bábjátékát. A zsűri a 3000 forintos kü- löndíjat Eördögh Imre 8. osztályos tanulónak ítélte oda A hős juhászka című alkotásáért. A Múzsák Közművelődési Kiadó különdíját kapta Hegyi Füstös István: A hét- próbás legény című bábjátéka. A beérkezett értékes pályamunkák elismeréseként az Állami Ifjúsági Bizottság titkársága a felhívásban kiírt díjak mellett, további 1000— 1000 forintos jutalomban részesítette Gombosné Nagy Rózsa: Szöcskeiskola, Szekeres József: Fernando, a bohóc, valamint Némethné őri Irma: Magos a rutafa című munkáját. A díjak ünnepélyes kiosztására az 1985—86-os tanév megkezdése előtt kerül sor, az időpontról a díjazottakat közvetlenül értesítik. Négy napig festették A képi gondolkodást tanulják Évtizede annak, hogy a szakemberek, közöttük sok pedagógus egyre többször figyelmeztetnek arra: észrevehetően elsivárodik a gyerekek vizuális érzékenysége egy olyan korban, amelyet egyébként a képi információk robbanásával is szoktak jellemezni. Tágabb értelemben az esztétikai nevelés gondjairól van szó, főleg arról, hogy a feszes tanrend egyszerűen nem bírja el az ezzel foglalkozó tárgyak óraszámának növelését. Akadnak, akik speciális iskolák létrehozásában, a fakultáció kibővítésében látják a megoldást, ám félő, hogy kiszaladunk az időből, mire ez a szándék megvalósul. Vagyis egyelőre sok minden a pedagógusok hivatástudatán és a helyi kezdeményezőkészségen múlik. Mindkettő kellett ahhoz, hogy a nyári szünidőben megnyíljon a dömsödi vizuális művészeti tábor, amely ezentúl minden évben várja a tehetséges és érdeklődő gyerekeket. Hagyományok nélkül Másfél évvel ezelőtt, a köz- igazgatás átszervezésekor, amely szükségszerűen érintette a közművelődés rendszerét is, sűrűn emlegettük: a helyi önállóság növekedése nem elzárkózást, kívülállást jelent. Éppen ellenkezőleg: az érdekek találkozása, az együttgondolkodás közelebb hozhatja egymáshoz, cselekvésre ösztönözheti a szomszédos településeket. A dömsödi tábor létrejötte ezt példázza. A ráckevei Ács Károly Művelődési Ház invitálását szívesen fogadták a szigetszentmiklósi Insula képzőművészeti csoport tagjai, akik vállalták a szekciók vezetését, míg a dömsödi vízi úttörőtábor a helyet adta.- Szadán már hagyományai vannak a művészeti táboroknak, ám Dél-Pest megyében idáig nem alakult ki ilyen műhelymunka — mondja Kéri Mihály, a ráckevei művelődési ház népművelője, táborvezető. — Amikor az Ötlettel előálltunk, nem késett a Pest Megyei Tanács, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár támogatása és segítséget kaptunk a népfronttól is. — Körlevelet küldtünk az iskoláknak, sok igazgatót személyesen ;s felkerestünk, megmagyaráztuk a tábor célját — folytatja Kéri Mihály. — Azt, hogy négy szekcióban, festés, grafika, plasztika, az alsó tagozatosoknak pedig komplex foglalkozás keretében nyújtunk olyan ismereteket, amelyek segítik az iskolai munkát, de egyben ki is tágítják annak határait. Kértük a rajztanárokat, hogy azokat a tanítványaikat küldjék el, akikről tudják, hogy érdeklődőek, akik már letettek valamit az asztalra. A kiválasztás jól sikerült, talán hárman-négyen akadnak közöttük, akik csak a nyaralásért jöttek el. Tanárai biztatták Bár lehet strandolni, evezni, úszni, a programban kirándulás, filmvetítés is szerepel, az élet Dömsöctön mégis egészen más, mint a többi táborban. Látszik, hogy a gyerekek komolyan veszik a dolgukat: rajzolnak, festenek, ismerkednek a különféle anyagokkal és hangos szót alig hallani, fegyelmezetlenségre pedig nem volt példa. Alkotómunka neszei töltik be a termeket, agyagfigurák formálódnak az árnyas fák alatt. Az udvari fészer külső fala vastag papírral van körbekerítve, rajta a gyerekek komplex kompozíciója. — Négy napig festették, mire elkészült — mondja SomoV-PIGYELO gyi György rajztanár, szakfelügyelő, az alsós csoport vezetője. — Megelevenednek rajta a tábori élmények, a víz, i föld, az ég harmonikus kap csolata. Látszik a szándék, hogy nem iskolai, didaktikus dolgokkal akarunk foglalkozni hanem a képi gondolkodásra szeretnénk rávezetni a gyerekeket. Ez a munka megbecsült helyre kerül, a ráckevei műve lődési ház egyik termét díszíti majd. Néhány méterrel arrébb az agyaggal, a gipsszel birkóznak a plasztikai csoport tagjai. Az első napokban még csak természet utáni lenyomatok készültek. most már kirajzolódik néhány figurális kompozíció is. Az egyik fiú római oszlopfőt farag a kemény gipsztömbből. — A Zolival megbeszéltük hogy megpróbáljuk kifaragni — bök a szemközt ülő társa felé a nyolcadik osztályba készülő szigetszentmiklósi Bor bély Zoltán. — Az övé eltörött, én folytatom tovább. A kőépület földszinti termében a grafikusok dolgoznak Nemcsak rajzolnak, hanem olyasmire is vállalkoznak, amit egyelőre csak a főiskolán tanítanak: rézkarcokat készítenek. A sarokban fehérre festett, muzeális darabnak beillő mángorló hengere viszi át a papírra a nyomatot. — A dédnagyanyámtól maradt rám ez a régi szerkezet —_rnorldja Kos Péter grafikus- művész, miközben a gyerekeket okítja, miként kell kitörölni a nyomtatás előtt a lemezt. — Ez jól'sikerült — mutatja fel az egyik, kicsit népies ihletésű munkát. A címe: Pesti rokon. — Régóta rajzolok — mondja az ifjú alkotó, a ráckevei Koszola Zoltán, aki ősztől már a szakmunkásképző padjait koptatja, autóvillamossági sze relőnek készül. tanáraim mindig biztattak, versenyekre küldtek és nyertem is műr néhány díjat. A táborba is rajztanárom ajánlására jöttem. Vándorló kiállítás KonCCrt Igaz, hogy kézen- közön elveszett az a telexen küldött üzenet, amelyben az éhező Afrika megsegítésére rendezett — a londoni Wembley-, illetőleg a philadelphiai Kennedy-stadionban megtartott — monstre rock-koncert közvetítését a mi televíziónknak is felajánlották, de néhány nap és néhány méltatlankodó sajtóközlemény után mégis eljutott ez a maratoni hangverseny a Duna—Tisza táján villogó képernyőkre is. Hétfőn, tehát egy rendkívüli adásnapon négy hosszú órán át figyelhettük a világsztárok tucatjait, s láthattuk egyúttal, mire képes már manapság a televíziós technika. Igen, ez a Mick Jaggerrel, Tina Turner- rel, Elton Johnnal és sok más first class énekessel, muzsikussal jelentkező kavalkád, mint elektronikus továbbítás is teljesítmény volt a javából! Megszámlálhatatlanul sok kamerával lődöztek mind a színpadokra, mind a publikumra, s közben még arra is jutott idő, hogy egy-egy megrázó riportrészlet, politikusi nyilatkozat tűnjön fel a méltósággal szálló felhők időtlenül szép háttere előtt... Hogy az adománygyűjtésnek ez a nemes — s mint immár írják, igen sikeres — alkalma hogyan festett a maga irdatlan teljességében, természetesen nem tudhatjuk, örömmel nyugtázhatjuk viszont, hogy a belőle példás gyorsasággal készített kivonat feltétlenül méltó volt a rendkívüli eseményhez. Igazán megérdemelte ezt a rendkívüli adásnapot. TÖrőCSik Népszerű és nagyszerű színésznőnk — a margitszigeti Csárdáskirálynőben most ő a hajdani szép napokra visszarévedező Cecília — is dalolt a minap. Legújabb hanglemezének nótáit zengte mikrofonba Ez csak színjáték címmel. Nos, nem nehéz erről • félóráról kiállítani a bizonyítványt. Maga a főszereplő ezúttal is nagyon tetszett; mérhetetlen szomorúságánál csak az őszintesége volt nagyobb. A dallamok — a műsorújság sajnos nem közli, hogy ki komponálta őket — még csak-csak méltónak mutatkoztak ehhez a nagy tragi- kához; egyikük-másikuk hosz- szabban is visszacsengett. Hanem a dalszövegek — vajh ki kínlódta össze ezeket? — már bosszantottak a laposságukkal, maga a rendezés, Maár Gyula munkája pedig szomorított, keserített. Annyira Fellini művészetének a jegyében készült, hogy látomás helyett paródiának mutatkozott. Még ha neve szerint is idézgették a nagy olasz filmest, azért eny- nyire — pláne így — reá hagyatkozni, több mint balfogás: vétek. Hatvanhat Bán János szavazósdija, a Hatvanhat legutóbb a könyvkiadás ügyesbajos dolgaival foglalkozott. Ám korántsem úgy, ahogy azt előre gondolhatta a tárgykörben némiképp jártas olvasó. Hihettük: parázs vita lesz; purparlé, egymásra mutogatás a gyártó és a terjesztők között, hiszen — a Stúdió, Érdi Sán- dorék tévés hetilapja hozta felszínre annak idején ezt a skandalumot — mintegy há- rommilliárd forintnyi az eladatlan könyvkészlet. Ezzel szemben szelíd kérdések hangzottak el, s rájuk higgadt feleletek. Ez utóbbiakat dr. Tar- nóc Márton kiadói főigazgató mondta mikrofonba afféle vezérkari helyzetjelentésként. Sajnos, sem a lexikonok kiadásának vétkeit — mármint azt, hogy a régóta ígért nagy általános enciklopédiánk nem készül, a már elavult, régebbi szócikk-gyűjteményeket szintén nem frissítik fel —, sem a tankönyvkiadás megannyi buktatóját nem ítélte el eléggé. Csak általánosságban beszélt minderről, ahelyett, hogy egyik-másik fontos részletben elmerült volna. Dunakanyar Egy-két szintén fanyalgó — szót az Utazz velünk! című sorozatnak a Dunakanyart bemutató darabjáról is szólni kell. Bizony közhelyeket, általánosan ismert tudnivalókat újrázott meg ez a formájában is setesuta felvételsor. Alkalmatlannak mutatkozott benne kala- uzi feladatára a műsorvezető, a félig jelmezes, félig pantal- lós partnerére meg végképp nem lett volna szükség. Egyáltalán: kiket próbálnak így odacsalogatni arra a Duna ölelésében elterülő szépséges tájra? Akácz László Az emeleten, a táborvezetői szobában az asztalon, az ágyon, a földön hevernek a kartonra ragasztott képek, a festőszekció tagjainak munkái. Ezek és más alkotások is szerepelnek majd a tábor zárónapján megnyíló kiállításon, amelyre a szülőket is várják. — A kiállítást körbevisszük Dél-Pest megye általános iskoláiba — mondja Kéri Mihály. — Utána pedig feldolgozzuk, diafilmen örökítjük meg az anyagot, ezzel is bővítve módszertani kelléktárunkat. Jövőre pedig visszavárjuk a gyerekeket, mert ezentúl minden évben megrendezzük a tábort. Kövess László Augusztus végéig tartó sorozat Benkóék a Benta-parkban Ezen a nyáron is megelevenedik az érdi Bentavölgye Termelőszövetkezet központjának parkja, amelynek szabadtéri nzínpadán zenés programok váltják egymást. A sorozat nyitányaként, hétfőn este a világhírű Benkó Dixieland adott nagy sikerű koncertet a tradicionális dzsessz kedvelőinek. Még egy előadás jut erre a hónapra: július 29-én, hétfőn 20 órai kezdettel nótaestet rendeznek. Augusztusban opera, operett és romantikus zene járul hozzá a kellemes nyári szórakozáshoz. (Képünk a Benkó Dixieland koncertjén készült.) Hancsovszki János (elvétele jgl-ÍETI FILMTEGYZETB Önbíráskodás Jelenet az Önbíráskodás című filmből« Ennek a francia filmnek az eredeti címe — Tir Groupé, Csoportos erőszak — jobban fedi, miről is van szó. A nagyvárosokban burjánzó erőszak, a nyíltszíni agresszió, a nemritkán halálos kimenetelű provokációk adták az ötletet a filmet részben íróként is jegyző rendezőnek, Jean-Claude Missiaennek, hogy egy gyilkossággal végződő támadás előzményeit és körülményeit elmesélve, megmutassa nézőinek, hogyan is fest ez az egyre terjedő, egyre fenyegetőbb csoportos erőszak. Lehet, hogy e szóra sokan felkapják a fejüket. Na, már megint az erőszak! Nem elég, hogy naponta traktál bennünket vele a tévéhíradó, hogy egyenes adásban nézhetjük a futbalihuliganizmus ijesztő megnyilvánulásait, hogy ártatlan áldozatok széttépett tetemeit. szemléltetik velünk a pokolgépes akciókról beszámoló filmekben, s hogy naponta találkozunk már itthon, az utcán is a kisebb-nagyobb agresszív cselekményekkel — még a moziban is ezt kell néznünk a pénzünkért? Azt hiszem, nem erről van szó, bár az erőszakból •_ már joggal elege van mindenkinek még akkor is, ha csak nézi, s nem szenvedő alanya hál’is- tennek. Egyszerűen az a helyzet, hogy ez a téma sajnos benne van a levegőben. S nem is tegnap óta. Elég rég forgatták azt a filmet, amelyben Charles Bronson egy halálos áldozatot követelő erőszakcselekmény nyomába eredve, maga bosszulja meg a bűnt. Nemrég olvashattunk egy esetet, amelyben a most látható francia filmben történőkhöz hasonlatosan éppen egy metrószerelvényen lezajlott agresszív támadás ellen védekező személy hasiználta a fegyverét, s bár büntetőjogilag felelősségre vonható, mégis nemzeti hőssé lett, mert szembeszáll az egyre rémítőbb huliganizmussal és az úgynevezett metróbűnözéssel. Naponta közölnek a magyar lapok is híreket a nyugati, vagy éppen a délkelet-ázsiai, vagy dél-amerikai nagyvárosokban uralkodó közbiztonsági helyzetről. Naponta hallunk történeteket, melyek magyar turistákkal estek meg. Egy karró] letépett retikül, egy nyakról letépett aranylánc, egy a szíjról zsilettel levágott fényképezőgép — enyhe kis apróságnak számít. Lődörgő, tétlen, munka- nélküli, foglalkozás nélküli, kétes egzisztenciájú fiatalok és nem is olyan fiatalok ezreit látni minden nagyvárosban az utcán, a tereken, a buszokon. a metrón, a vonatokon, állomásokon, parkokban. Az agresszió él, virágzik, terjed, erősödik. Vannak városok, amelyeknek egyes részein még nappal sem ajánlatos egyedül — s pláne nőknek — végigmenni az utcán. Családok ezrei nem mernek kilépni a lakásukból. Az egyik legvirágzóbb ipar a biztonsági berendezések, zárak gyártása, a riasztókészülékek előállítása. Az erőszak, az agresszió, az utcai, a nyilvános területeken és helyeken végbemenő huliganizmus létezik, s azzal, hogy kijelentjük: már unjuk, nem szűnik meg. Az önbíráskodás tehát Igen aktuális témát dolgoz fel. Azt már kevésbé mondhatjuk el róla. hogy eredetien vagy nagyon mélyrehatóan. Fordulatai előre kiszámíthatók, a figurák cselekvése is, és azt is biztosra vehetjük már a film első harmadában, hogy Antoine, a film főhőse, akinek szép kedvesét három huligán megöli a külvárosi vonatszerelvényen, a végén maga fog bosszút állni a gyilkoson, noha a rendőrség is jól végzi a dolgát. Ami mégis figyelmet érdemel, az annak a bemutatása, milyen kíméletlen és veszélyes munka a fegyveres bűnözők ártalmatlanná tételé. Vadlovak Űj-zélandi film, de olyan, mintha Amerikában készült volna, s forgatói nem tudtak volna szabadulni a híres Kallódó emberek emlékétől. A történet csupa szegény emberről szól. Korábban fűrésztelepen dolgoztak, de elbocsátották őket. s most egyik részük szarvasvadásznak áll, néhányan meg vadlovak befogására vállalkoznak. Mindegyik tűrhető kereset lenne, de mivel ugyanazon a területen kell dolgozniuk, a vadlovak hajszolása elriasztja a szarvasokat, A többi már elképzelhető: a két csapat nem az állatokra, hanem egymásra tör, illetve: a puskás vadászok sorra lelövik a vadlova- kat. Aztán a végén mégsem ők maradnak felül. Lehet, hogy ez az ügy tényleges probléma Űj-Zélandon, lehet, hogy ott így is élnek emberek, lehet, hogy ez a poszt- poszt-vesternromantika ott még mindig létezik — ezzel együtt sem győz meg bennünket a film. Néhol olyan naiv, hogy mosolyognunk kell. máshol oly átlátszóan didaktikus, sematikus és „osztályharcos”, hogy már nem is mosoly- gunk. A Nap lánya Ez meg egy brazil film. Dél- Amerikából sem gyakran kerül el hozzánk film. ezért fokozott figyelemmel nézzük ezeket az alkotásokat. Természetesen itt is egy helyi problémáról van szó, olyasmiről. ami Brazíliában, de valószínűleg minden olyan dél- amerikai országban, melyben őslakos indiánok élnek, eléggé mindennaposnak számíthat. A fehér ember és az indiánok közti konfliktusról van szó. arról, hogy az egyik miként befolyásolja a másikat, hogyan rombolja le a fehér ember a természet ősi rendjét és viszonylatait, s hogyan fertőződnek meg az indiánok is a fehér ember rossz szokásaitól. A film ennek egy szélsőséges szituációját mutatja be. Az őserdőbe rendcsinálás céljából érkező katona a hozzá őszinte érzéssel csatlakozó szép indián lányt a végén egyszerűen lelövi, amikor már terhére van és nem tud másképp megszabadulni tőle. Tettéért nyilván soha senki nem fogja felelősségre vonni; egy indián nem számít. A film értéke e sajátos világ bemutatása. a szép fényképezés, és egy szép fiatal színésznő, Gloria Pires játéka a címszerepben. Takács István
