Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-23 / 171. szám

1985. JULIUS S3., KEDD K/ŰillW A zenetörténet múzeuma JZeneélet és hangszeres kultúra emlékei Magyarországon” címmel múzeum nyílt az MTA Zenetudományi Intézetében. Az állandó kiállítás több évtizedes hiányt pótol, Magyaror­szág első Zenetörténeti Múzeuma zenekultúránk bemutatását szolgálja. Felvételünkön kottatartó a magyar hangszeres mu­zsika eszközeiből. Alkotótelep a Tisza partján Alkotótelepet alakítanak ki a Szolnok megyében tevé­kenykedő népművészeknek Ti- szavárkonyban, közvetlenül a Tisza partján. A több mint hathektáros területet a tósze­gi Petőfi Tsz ajándékozta a szervezetnek, az alapvető mű­ködési feltételek — út, közmű­vek — megteremtéséhez pedig a tószegi tanács, a Közép-Ti- sza-Vidéki Vízügyi Igazgató­ság éa a Víz- és Csatornamű Vállalat nyújt segítséget. A társadalmi munkával ki­alakuló telepen több alkotó­ház kap helyet, ezek Mako- vecz Imre Ybl-díjas építész tervei alapján készülnek. A táj hangulatába illő épületek­ben elsősorban a nyári hóna­pok idején nyújtanak majd al­kotási lehetőséget a fafaragók­nak, a hímzőknek, a korongo- zóknak. * Uj siker Szentendrén Egy csöpp szerelmi bájital l£<LZÁIt kedvezett a játék­nak a hamisítatlan nyáresti hangulat, hiszen mi lehetne kellemesebb, mint a lengede­ző meleg szélben jó zenét hallgatni a majdnem csilla­gos ég alatt. ' Zsúfolásig meg is telt a né­zőtér este fél kilencre, és még mielőtt felcsendült volna a nyitány, máris vásári forga­tagban találtuk magunkat: a cukrász fagylalttal kínált, a könyvárus fennhangon ajánl- gatta portékáját. Az életből a játékba csak annyi volt az át­menet, hogy a magasban szét­húzták a fátyolfüggönyt és kigyulladtak a villanyreklám Cupido kis égői, jelezve, hogy itt ma este róla lesz szó, övé a főszerep, ugyanis G. Doni­zetti A szerelmi bájital cimű vígoperáját mutatták be a Szentendrei Teátrum művé­szei. Hadd tegyem rögtön hozzá: sok-sok leleménnyel és odaadással. A találékonyságra bizony szükség volt, hiszen az operaszínpad megszokott adottságaitól teljesen eltérő környezetben kellett játsza­niuk. Az elmúlt egy-két évszá­zadiján az operának is kiala­kult a maga sajátos játékstí­lusa és illúzióteremtő kellék­tára. Mint a többi művészeti ág, ez sem nélkülözhet bizo­nyos kegyes csalásokat: kell a smink, hogy a művésznő még gyönyörűbb legyen, álomlány, akibe joggal szeret bele a fő­hős. És kell a nézőtér és a színpad közötti távolság, hogy elhihessük, az ott valóban a mesevilág, melyben minden megtörténhet. A jótékony messzeségre ugyanígy szüksége van a szí­nészeknek is, hogy zavartalanul megteremthessék a mesevilág illúzióját, melyben mi, nézők is hinni szeretnénk és a já­téknak köszönhetően észre­vétlenül átcsúszunk. Ám Itt, ezen a zsebkendő- nyi területen csínján kellett bánni minden hagyományos eszközzel, hiszen közelről az erősen kon túrós smink a ha­tás ellenkezőjét válthatja ki, és a nézőktől karnyújtásnyi távolságban nem árt valamit visszavenni a széles gesztu­sokból. Ügy tűnt, Békés András rendező és a művészek nem riadtak vissza attól, hogy az operaházitól meglehetősen el­térő feltételek között kell . játszaniuk, újat, ugyanakkor elfogadhatót kell kitalálniuk. A sminket és a színpadon megengedhető pózokat az élet elevenségével és játékossággal pótolták. A festett díszletek helyett pedig ott voltak Szent­endre, a főtér sokszor meg­csodált kis kereskedőházai, a virággal telerakott ablakok és rafináltén ósdi cégtáblák. A játék fergetegesen in­dult és ezt a tempót végié tartották. A librettó egyszerű szerelmi háromszög történet; a fülig szerelmes fiatalember­re rá se néz választottja, a szép Adina, inkább a nyalka és természetesen szívtipró ka­tonára kacsintgat. Am a bús legénynek a szerelem azért annyira nem veszi eszét, hogy cselhez ne folyamodjon! És valóban, csodát tesz a szerel­mi bájital. Bolondul érte — és a pénzéért — máris a környék összes fruskája és végül sok-sok megpróbáltatás után karjaiban tarthatja mak­rancos, de nem kegyetlen szíve választottját Ilyen egy­szerű és mégis szép, mert a zene mindent átlelkesít, so­ha nem volttá teszi az örök történetet. Jól válogatta össze Békés András a játékhoz a színé­szeket. Nem is tudnék hirte­len alkalmasabb Dulcamarát említeni Gregor József kiváló művésznél, aki ezen az estén különösen elemében volt. Iga­zi móka mester, biccen tettünk elismerően, hiszen nem lehe­tett habkönnyű poénjain, szi­porkázó improvizációin nem mosolyogni. A csodadoktor bizony el nem mulasztotta, hogy nevetést fakasszon. Jó együttjátszó társai voltak a szép hangú Zempléni Mária és a vetélytársak szerepében Gerdesits Ferenc és Csurja Tamás. A Gianetta szerepét alakító Bátori Évát is öröm volt énekelni hallani. Együtt és külön-külön Is jók voltak a szereplők, bele­értve a kórus fiatal énekeseit is. Külön élmény volt látni, hogy nemcsak amolyan hang­kulisszát alkotnak, hanem együtt élnek az eseményekkel, a villanásnyi epizódszerepeket is kedvvel játsszák. Újabban egy-egy mondat erejéig illik megemlékezni a díszlet- és jelmeztervező munkájáról, holott jóval na­gyobb részük van abban, hogy jó lesz-e a darab vagy sem. Remek ötlet volt Csanády Judittól ez a kis reklám Cu­pido: egyszerre kedves és ba- zári, szóval hangulathoz illő. A jelmezeken is látszott, hogy Gelencsér Eta végiggondolta feladatát. A hősnőre, Adinára páva toll mintás ruhát adott, és ezzel mindent elmondott. A nyalka huszár keblére egy tucat papírszívet tűzött. Tép­kedték is a lányok, ha a köze­lébe értek, és a hatás nem maradt el. Ugyancsak elismerés illeti a Teátrum zenekarának munkáját. Mindig a játékhoz igazította a muzsikát Selme- czi György karmester, ez ed­dig igy természetes is. de fur­csa mód mégsem feledkez­tünk meg egy pillanatra sem arról, hogy itt a háttérben szinte kifogástalanul össze­szokott, egymásra figyelő ze­nekar szól, szépen. Amennyire lehet, a kri­tikusnak az a kényelmetlen kötelessége, hogy lankadatla­nul figyeljen. A nyitány előtt kötelességszerűen bá­mészkodtam tehát. És amit lát­tam, egy csomó ilyen-olyan, se nem lelkes, se nem lehan­golt arc. Ám a második fel­vonás végére kinyíltak az ar­cok. Valami nagyszerű történt ismét Szentendrén. Amerre csak néztem, mosoly és mo­soly. Mindössze ennyit történt. És ez a művészet. Nagy Emőke MÁV Tours lakodalmas Galgamicsán Még házasság is lehet belőle A galgamácsai állomásra begördülő vonatot népviselet­be öltözött fiúk és lányok várják, ök kísérik be a ven­dégeket a faluba, pontosab­ban a lakodalmas házhoz. Itt már szól a zene, zeng a dal. Az udvar mélyén áll már a hatalmas sátor. A ka­puban pogácsát és pohárka pálinkát kínálnak a belépők­nek. Menyasszonyöltöztetés Ahogy a leírásból is ki le­het találni: esküvő lesz. No, nem igazi, csak hasonló ah­hoz. A MÁV Tours utazási iroda rendezi a galgamácsai hagyományőrző együttes és a galgahévizi pávakör közremű­ködésével. A helyszín a gal- gamócsai tájház, amely annak idején Vankóné Dudás Juli kezdeményezésére született, s ma az ő emlékét is őrzi. A vasút utazási irodája most még csak az idegenforgalmi szakembereknek és az újság­íróknak mutatja be a prog­ramot. Az ünnepi népviseletbe öl­tözött lakodalmas nép és a vendégek már elvegyültek. A fiatalok egy csoportja kedv- csinálóan ropja a táncot. Hir­telen elhallgat a zene. Öltöz­tetik a menyasszonyt, kiáltja valaki. S a kíváncsi sokaság megindul a ház tisztaszobája felé. Két idős asszony avatott kézzel — hányszor csinálhat­ták már! — adja rá a szép fiatal menyasszonyra az ün­nepi ruhát. Közben néhányan az ilyenkor szokásos dalokat éneklik. Hamar kiderül, nem a szo­kásos lakodalmas programot kínálják itt a vendégeknek. Az ideérkezők maguk is részesei a ceremóniának, a mulatságnak. Gubányi Gábor, a MÁV Tours idegénforgalmi igazgatóhelyettese izgatottan figyeli a hatást kollégái ar­cán. — Űj iroda még a miénk, ezért szeretnénk adni valami olyat, ami elüt á szokásostól. A szakmát azért hívtuk meg erre a bemutatóra, mert re­méljük, hogy ök is kínálják majd csoportjaiknak a prog­ramot. Először Galgahévizen akartuk megrendezni a lako­dalmast, de az itteni környe­zet megfelelőbb, egyenesen ideális. Mind a falu vezetői, mind pedig az együttesek szívesen vállalkoztak az együttműködésre. Töltött káposzta A feldíszített sátorban terí­tett asztalok mellett ülünk. R A D IÓ FI G Y E L ŐRÜK A SZABADTÉRI SZÍNPA­DOK műsorszerkesztőivel ha­sonló lehet a rádiósok dilem­mája; milyen arányban adja­nak kimondottan könnyed, szórakoztató műsorokat, ugyan­akkor a komoly művek se ma­radjanak ki a repertoárból. A rádiósok annyiban vannak előnyben, hogy nem fenyege­ti őket az időjárás viszontag­sága — gondolhatnánk. Pe­dig a vasárnapi műsort lapoz­gatva mégiscsak ellenükre szólott a hirtelen jött hideg. A csupa zenés hét végén alig-alig fedeztünk fel pró­zai műsort. Pedig a szobában Ülve szívesen meghallgattuk a szép rádiójátékot vagy irodal­mi összeállítást. A néhány adás, amit mégis felfedezhet­tünk, valódi irodalmi cseme­ge volt. „SZAVAK, JÖJJETEK KÖ­RÉ .,.” Az ifjúsági rádió egy­órás összeállításában szemelvé­nyek hangzottak el a Babits- emiékkönyből. Nem akármi­lyen élménnyel ajándékozta meg Téglás János és Gartner Eva vasárnap délelőtt a rá­dió előtt ülőt. Arcnív felvé­telről szólott az éter hullá­main Szabó Lőrinc. A költé­szet felemelő csodája mel­lett elsősorban arról elmélke­dett, hogy mit adhatnak em­berileg a nagyok minden kor gyermekeinek. ,Az önismeret és a lelkiismeret belső feltá­rói, megmutatói a nagy köl­tők" — zárta szavait a kor­társ. A lelki vérátömlesztés, miként a költészet hat, utol­érhetetlen. Ezért volt oly meg­ható Illyés Gyula emiékeze te, ahogyan Babits utolsó éveit, pillanatait rajzolte elénk. A művészettel, az iro­dalommal kívánta szolgálni az emberiséget, s lehet-e en­nél emelkedettebb feladata az író embernek? Kortárs költők véleményét, emlékezetét idéz­ték meg közvetítőkként Kál­mán György, Andorai Péter, Gábor Miklós, hogy csak a legjelesebbeket említsük a színészek közül. A Jónás könyvéből hallhattunk részle­teket archív felvételről Si- monffy Margit előadásában. A magas színvonalú műsor új­fajta megközelítésben villan­totta fel a költői, lapszer­kesztői arcélet. Kimondotta^ jó, hogy a műsorszerkesztők a nyári vasárnapra is szánták ezt az adást. A VILAGSZINH Az HUMO­RA. Esti főműsoridőre maradi a Világszínház bemutatója a harmadik adón. S akik a te­levízió nézése helyett a rá­diót kapcsolták be, nem csa­lódtak. Az úrnő és a komor­na a commedia deli arte vi­dámságát varázsolta ottho­nunkba. Pedro Calderon de la Barca komédiáját Bozó Lász­ló számtalan ötlettel, vidám dalbetéttel rendezte és alkal­mazta rádióra. (A szép zenét a Kaláka együttes szerezte és szolgáltattad Mitől lett mai és élvezetes a hajdani, meg­lehetősen kusza szálakon fu­tó vígjáték? Attól, hogy a rendező általános emberi tu­lajdonságokat állított pellen­gérre. Jókat nevetünk mások gyarlóságán, miközben észre sem vesszük, hogy saját ma­gunk sem vagyunk különbek A vígjátéki alaphelyzet, ameiy szerint az úrnő eljátssza a komornaszerepet is, számta­lan félreértésre ad okol. Ezek a jelenetek alkalmasak arra, hogy ki-ki megmutatkozzék saját énjével. Az álnokság, a hiszékenység, a csalfaság és sorolhatnánk mi minden buk­kan elő a félreértett helyze­tekből. Természetesen végűi minden tisztázódik. S mi jót nevetünk mindezen. A vidám komédiázást értik Béres Ilona, Kútvölgyi Erzsébet, Sinke László, Tahi Tóth László, Pé­csi Ildikó, Horváth Sándor, a kiváló jellemszinészek. Erdős! Katalin Már érkezik is a vőfély és elmondja az első fogás elé kí­vánkozó rigmust. Gőzölgő tá­lak kerülnek elénk Ínycsik­landó palócgulyással tele. Csak óvatosan merjen, figyel­meztet egy beavatott, mert lesz még töltött káposzta; töl­tött hús és menyasszonykalács is. Amíg a remek levest kana- lazgatom — helybéli asszo­nyok főznek a szomszéd por­tán saját receptjeik szerint —, azon tűnődöm, csak nem tör­ténik végre valami változás, és egymásra talál az idegen- forgalom és az amatőr művé­szeti mozgalom? Sokan és régóta mondogatják már en­nek szükségességét. Az előbbi így igazán értékes, eredeti szokásokat és hagyományokat frissen őrző programot kínál­hat vendégeinek. Az utóbbi pedig kiléphet a fesztiválok, minősítő szemlék szűk és bel­terjes keretei közül a nagyobb nyilvánosság elé. Így gondol­hatta ezt Tóth András is, Galgamácsa tanácselnöke, amikor megegyeztek az utazá­si irodával. Bár éppen ennek a falunak nincs szüksége kü­lönösebb reklámra. — Ez igaz, Juló néni révén híresek lettünk. De halálával nagy veszteség ért bennün­ket. S ne feledje, éppen ő volt a lelke, az összetartója az itteni hagyományőrző moz­galomnak. Mi nem akarjuk, hogy széthulljon ez a lelkes csapat. Kicsit féltem, hogy a csoport mit szól majd az öt­lethez, de nagy örömmel vál­lalták. Igaza van, a kom- mercializálódás veszélye fönnáll, van azonban az együttesnek egy olyan magja, akik tényleg szívvel-lélekkel csinálják, ök jelentik a ga­ranciát a színvonal megőrzé­sére. Sorra érkeznek az újabb fogások, természetesen újabb rigmusok kíséretében. Egyéb­ként a faluban a mai napig ugyanilyen szertartás szerint rendezik a lakodalmakat, igaz, a népviseletet a fiata­lok már nem öltik magukra. Egyre lassabban ürülnek a tálak, fárad a vendégsereg. Pe­dig a mulatság java még csak ezután következik, lesz mód ledolgozni a bőséges ebédet Párnatánc Sikerül végre magam mellé ültetni Bankó Lászlót, a gal­gahévizi művelődési ház igaz­gatóját, eddig állandóan szem. elől tévesztettem a forgatag­ban, mert képmagnóra vette az egész programot. Ügy is­merem őt, mint aki tudja, hogyan kell okosan gazdál­kodni. Ha benne van valami­ben, az üzletnek sem lehet utolsó. Sejtelmesen mosolyog, nem is állítja ennek ellenke­zőjét — Hogy valóban megéri-e? Ezt a jövő dönti el, hiszen még éppencsak belevágtunk a dologba. Ha a program sike­res lesz, mindenképpen hoz valamit a konyhára, ponto­sabban a pávakör fenntartá­sára. Egy ilyen együttes fel­lépései inkább viszik a pénzt, mintsem hozzák. De ennél tá-,. volabbbra is tekintek ezzel a kapcsolattal. Régóta szerve­zünk már szüreti bálokat, most faluszéli vigalomra ké­szülünk lovasbemutatóval és egyéb látványosságokkal, a falu leszerelő katonáinak egy régi hagyományt, a regruta- bált akarjuk föleleveniteni; Ha ezek a programok elnyer­nék, felkeltenék a MÁV Tours érdeklődését és szerveznének rájuk csoportokat, mindket­ten jól járnánk. Persze ez az. egész nem csupán pénzkérdés. Kiváló fellépési lehetőségek ezek pávakörünknek, tánco­sainknak, igaz, a feladat ki-> csit szokatlan. Ez egészen más, mintha színpadon kelle­ne szerepelniük. Tust hűz a zenekar. Az est fénypontja, a menyasszony- tánc következik. Utána pedig egy helyi szokás, a párnatánc: a táncosok körbejárnak, egyi­küknél párna, valakit kivá­laszt és megdobja vele. Ha si­kerül mindkettőjüknek a pár-; nára térdelni, megcsókolhat­ják egymást. A játékos, pajkos tánccal véget ér a lagzl. A vendégek az állomásra sétálnak, ahol várja őket a MÁV Tours kü- lönvonata. M. Nagy Péter A szovjet kultúra napjai Magyarországon Színház, balett, tárlat ^ Szovjet Kulturális Napo- £ kát rendeznek idén ősszel 0 hazánkban: október 8—14. ^ között negyedik alkalom- < mai kerül sor a rendez- % vénysorozatra, amely része $ a hazánk és q Szovjetunió $ közötti, négy évtizedes, a $ kultúra minden területére % kiterjedő széles körű együttműködésnek. Az őszi program egyik leg­kiemelkedőbb eseménye a Moszkvai Nagyszínház balett­együttesének vendégszerep­lése. A világ egyik vezető ba­lett-társulata Budapesten és Győrben lép közönség elé. Programjukon a Sosztakovics- zenére összeállított Aranykor című műsor és Glazunov: Rajmonda című balettje sze­repel. Mindkét művet a szín­ház fő balettmestere, a világ­hírű Jurij Grigorovics állította színpadra. Az Aranykort elő­ször 1930 őszén, Leningrádban mutatták be, de akkor csak néhány előadást élt meg. Most nagy sikerrel játsszák Moszk­vában. A mű a szovjet törté­nelem egyik érdekes — s ná­lunk kevéssé ismert — perió­dusában, a húszas években játszódik. A Nagyszínház tár­sulata a kulturális napok ese­ményeit követően a budapesti Európai Kulturális Fórum idején további két előadást tart. A moszkvai Lenini Komszo- mol Színház két darabbal ér­kezik. Mark Zaharov, a szín­ház főrendezője a társulatról — amely jelenleg az egyik legnépszerűbb a Szovjet fővá­rosban — elmondta, hogy ér­deklődésük középpontjában a politikai, publicisztikai jellegű produkciók állnak. Bár főleg fiatalok látogatják az előadá­sokat, nem tartják magukat ifjúsági színháznak. A Buda­pesten is bemutatni tervezett Juno és Avosz című rockopera a színház útkeresési törekvé­seinek egyik eredménye. A darab Voznyeszenszkij művén alapul, a magyar közönség a Fővárosi Operettszínház elő­adásából már ismerheti a da­rabot — itthon Remény cím­mel mutatták be. A rendezvénysorozat nagy közönségsikerre számot tartó eseménye lesz a szkíta arany kincsek és régészeti leletek tárlata, amelyet az ErmitázS anyagából állítottak össze. Egy másik tárlaton — a Szépmű­vészeti Múzeumban — váloga­tást mutatnak be a Tretyakov Képtár, a Puskin Múzeum és néhány más szovjet gyűjte­mény anyagából. A zenei rendezvényeken több híres előadóművész ven­dégszerepei. Ismét fellép Jele­nő Obrazcova, valamint Jev- genyij Nyeszterenko, aki ma­gyarul is énekel majd, s mes­terkurzust vezet a Zeneakadé­mián. Két további zenei ese­mény: a Moszkvai Virtuózok Kamarazenekarának koncert­je, s az immár világhírű Vla- gyimir Minyin vezette / kórus fellépése. A kórus jelenleg a Szovjetunió egyik vezető együttese, repertoárjukon XVI—XVII. századi ősi orosz zene, az orosz klasszikusok művei, valamint olasz rene­szánsz dalok szerepelnek. A kulturális napokra mint­egy ötszáz szovjet művész ér­kezik hazánkba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents