Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA: uta XXIX. ÉVFOLYAM, 154. SZÄM Ära: 1,80 forint 1985. JÚLIUS 3., SZERDA Erősítsük a lakosság részvételét a küzügyekben (3. oldal) Pályaválasztás és felelősség (4. oldal) Jogi tanácsadó (6. oldal) Gombamérgezés Pécsien (8. oldal) FHiantás a határra Ncvényprsgrsézis Ismétlődő esőzéseit és az év­szakhoz képest kevesebb nap­sütés — szinte heteit óta a Me- dárd időjárása érezteti hatá­sát a mezőgazdaságban. Július elején az általános kép ked­vező, a határban járva azon­ban a szakemberek megálla­pították: a napsütés néhány növénynél immár tartósan hiányzik. A gabonák azonban jól érzik magukat az ilyen időjárási viszonyok között. Az ország déli vidékein ja­vában tart az őszi árpa ara­tása. Az időjárásra különböző­képpen reagáltak a kertészeti növények. A szőlőnek hiány­zott a napsütés. A cseresznye és a meggy 40 százalékát már leszedték. A szamóca- és az eperszezon lassan befejeződik. Magyar-egyiptomi Hivatalos tárgyalások Magyar—egyiptomi külügyminiszteri tárgyalások. Italról az Ahmed Eszmat Abdel-Megid vezette egyiptomi, jobbról a Várkonyi Péter ve­zette magyar tárgyaló delegáció. Kegyeletes megemlékezéssel kezdődött kedden Ahmed Esz­mat Abdel-Megidnek, az VÉGPONT Egyiptomi Arab Köztársaság külügyminiszterének hivatalos programja. Az egyiptomi dip­lomácia vezetője — aki Vár­konyi Péter külügyminiszter meghívására hétfőn a késő esti órákban érkezett Budapestre — megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét a Hősök te­rén. Ezt követően, délelőtt a kül­ügyminisztériumban megkez­dődtek a magyar—egyiptomi külügyminiszteri tárgyalások. Várkonyi Páter é,s Ahmed Eszmat Abdel-Megid szívélyes légkörben véleményt cseréltek a nemzetközi békével és biz­tonsággal összefüggő kérdé­sekről, A két ország diplomáciájá­nak vezetője a tárgyaláson át­tekintette a magyar—egyipto­mi államközi kapcsolatokat és fejlesztésük lehetőségeit. A megbeszélésen részt vett Simonyi Ernő, hazánk kairói, valamint Abdel T.í&neim Atik, Egyiptom budapesti nagykö­vete. A délutáni órákban az egyiptomi külügyminiszter a Dunakanyar nevezetességeivel ismerkedett. Ezt követően Ah­med Eszmat Abdel-Megid ta­lálkozott a hazánkban tanuló egyiptomi diákokkal. Este Várkonyi Páter díszva­csorát adott vendége tisztele­tére a külügyminisztérium vendégházában. Andrej Gromikót választották a Szovjetunió államfőjévé Ülésezik a Legfelsőbb Tanács Eduard Sevardnadze az új külügyminiszter A Legfelsőbb Tanács két egyenjogú kamarája — a szövet­ségi és nemzetiségi tanács — együttes ülésével Moszkvában kedden megkezdődött a Szovjetunió legfőbb államhatalmi szervének ülésszaka, amely fontos személyi kérdésekben dön­tött: a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökévé egyhangúlag Andrej Gromikót, az SZKP KB PB tagját választották meg. Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB főtitkárát megválasztották a Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagjává. A Szovjetunió új külügyminisztere Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja lett. A Szovjetunió párt- és álla­mi vezetőinek, részvételével délelőtt tíz órakor kezdődött meg az ülé.sskak. A megnyitó után a küldöttek elfogadták a napirendi pontokat és a mun­karendet. Az ülésszak napi­rendjén az alábbi kérdések szerepelnek: A Legfelsőbb Tanács Elnök­sége elnökének megválasztása; Változások a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének összetételé­ben; A környezetvédelemmel és a természeti erőforrások ésszerű felhasználásával kap­csolatos jogalkotói munka fel­adatai; A Szovjetunió legfőbb ügyészének beszámolója a köz­rend megszilárdítása, az ál­lampolgárok jogainak és tör­vényes érdekeinek védelméről hozott törvények és rendelke­zések megvalósításával kap­csolatos ügyészi munkáról; A Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek a legutóbbi legfelsőbb ta­nácsi ülésszak óta hozott tör­vényerejű rendeletéinek meg­erősítése. Ezt követően Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács küldötte terjesztette elő az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Legfel­sőbb Tanács . pártcsoportja megbízásából azt a javaslatot, hogy a Legfelsőbb Tanács El­A szentendrei omnibuszon Űj látványossággal gazdagodott Szentendre. A Nosztalgia Egy­let a nyári szezonban napi több alkalommal emeletes omni­buszt indított Városnéző körútra a Mozgóképszínháztól végig a Duna-parti sétányon. Budapesten 1929-ben a Villányi úton közlekedett utoljára omnibusz. Ennek a 35 személyes jármű­nek a korhű mását egy kecskeméti mester készítette. nökségének elnökévé válasz­szák meg Andrej Gromikót, s egyúttal mentsék fel őt a mi­nisztertanács első elnökhelyet­tesi és a külügyminiszteri funkció alól. A küldöttek a javaslatot egyhangúlag jóvá­hagyták, s Andrej Gromikót megválasztották a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöké­vé. Gromiko meleg szavakkal köszönte meg a bizalmat. (Részletes tudósításunkat a 2, oldalon közöljük.) Három ország katonáinak részvételével Duna-85 hadgyakorlat Hadműveleti, harcászati gyakorlatot tartanak ezekben a napokban hazánk területén a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői éves kiképzési tervének megfele­lően a magyar néphadsereg, a szovjet hadsereg, és a cseh­szlovák néphadsereg törzsei­nek és csapatainak részvéte­lével. A Duna—85 elnevezésű hadgyakorlaton a három or­szágból mintegy 23 ezer kato­na vesz részt. Az ,ellenséggel” vívott küzdelem során hagyo­mányos és tömegpusztító fegy­verek alkalmazását, valamint aktív rádióelektronikai zava­rás körülményeit feltételezik. A gyakorlat megkezdésekor a,bból indultak ki. hogy várat­lan légi és szárazföldi hadmű­veletekkel agressziót indítot­tak a szocialista országok, köz­tük a Magyar Népiköztársaság ellen is. Az első napokban a részt­vevők az ellenség agressziójá­nak védelemmel történő elhá­rítását gyakorolták. A sikeres — csapataink ellencsapása után — támadó hadművelet bontakozott ki. A gépesített lövészalakulatok áttörését ra­kétákkal, tüzérségi tűzzel, va­dászrepülők és harci helikop­terek bevetésével támogatták. Az erős ellentámadást leküzd­ve a magyar, a szovjet és a csehszlovák katonák áttörték az ellenség peremvonalát,. s megteremtették az újabb erők bevetéséhez szükséges feltéte­leket. Ezt a harctevékenységet te­kintették meg kedden a gya­korlat színhelyén a sajtó hon­védelmi tudósítói. Meggyő­ződhettek arról, hogy a Duna —85 hadgyakorlaton résztve­vők felkészültsége magas szín­vonalú. Mindén fegyvernem és szakcsapat katonái szakava­tottan kezelik a korszerű — köztük a legújabb — harci­technikai eszközöket, kiválóan együttműködve oldják meg feladataikat. A gyakorlat pa­rancsnokai hangsúlyozták: a Duna—85 eddigi tapasztalatai is bizonyítják hogy a Varsói Szerződésbe tömörült testvéri hadseregek katonái mindenkor készek és képesek megvédeni a szocializmus vívmányait. A gyakorlat a terveknek megfelelően folytatódik. Emléktábla-avatás Dunaharasztiban A szabadságért harcolt A vörös márványtáblán ez áll: „ E házban született és élt Papacsek Péter vasöntő, c, magyar és a nemzetközi munkásmozgalom harcosa. A nemzetközi brigád tagjaként halt hősi halált a spanyol nép szabadságharcában.” Az emléktáblát tegnap avat­ta fel Dunaharasztiban, Papa­csek Péter szülőházának falán a Rózsa Ferenc utca 98-ban Sándor Gézáné, az MSZMP Pest megyei Bizottsága archí­vumának vezetője. — Papacsek Péter Dunaha­rasztiban született 1915. július 2-án — mondotta. — Édes­apja tizenkilencben a községi direktórium vezetője volt., Pé­ter fia 1927-ben a Weiss Manfréd cégnél helyezkedett el, s a 30-as években már szervezett munkásként tevé­kenykedett. Az illegális párt megbízásából utazott Francia- országba, majd onnan tovább Spanyolországba. Ott a 12. nemzetközi brigád tagjaként harcolt, s 1938. február 2-án halt hősi halált. Az MSZMP Dunaharaszti Nagyközségi Bizottsága és a dunaharaszti tanács a hős születésének 70. évfordulója alkalmából rendezte az ünnep­séget, amelyen részt vett az elhunyt leánya Szilágyi Jó­zsef né, valamint testvére: Pa­pacsek Sándor is, Nagykőrösre érkezik a zöldborsó Naponta ötszáz tonna A zöldborsó feldolgozása a legnagyobb feladat a tartósító iparban. A Nagykőrösi Kon­zervgyárban : ötszáz—ötszázöt­ven tonna zöldborsó érkezik naponta, már amikor az idő­járás ezt lehetővé teszi. Az eső ugyanis hátráltatja a betaka­rítást: A terméskilátások jók, négy és fél, öt tonna szemre számí­tanak hektáronként. Várható tehát, hogy a nagykőrösi kon­zervgyárban sikerül eltenni a tervben szereplő tizenkétezer tonna zöldborsót. Az élelmiszeripari nagy­üzemben befejeződött az egres felvásárlása, amiből négyszáz­hetven tonnányit vettek át az idén. Szamócából kétszáznegy­ven tonnát, cseresznyéből het­vennégy tonnát, meggyből kettőszázriyolcvanöt tonnát, zöldkaporból háromszáznegy­ven tonnát , vettek át a terme­lőktől. A hétén kezdődik a pi­ros ribizke és a málna felvá­sárlása. gébb pont, azaz amikor már minden együtt van, kész a lap, eljutott a helyszínre, nem veszett el kézen-iközön — mint bizonyos külföldi, például divatlapokkal meg­történik —, csak oda kelle­ne adni az előfizetőnek, a vásárlónak, nos, . akkor hiányzik az, aki megteszi ezt. Az egyesített meg a hír­lapkézbesítők népes tábo­rának döntő része, sőt. még az alkalmi munkavállalók többsége is, tisztességesen ellátja a feladatát. Feltéte­lezzük, nekik a legkelle­metlenebb a kárhozta tás, a posta megint... mert nem öli tehetnek arról, hogy al­kalmatlan emberek állhat­nak postaszolgálatba, hogy kézbesítői körzetekben gyakran az ott lakóik hord­ják szét, cserélgetik a kül­deményeket, valami módon már jusson annak kezébe, akit illet. Gazdálkodási, szervezési,, szemléleti okai egyaránt vannak annak, hogy éppen a végpont, a legfontosabb — a legköz­vetlenebb — szeme a lánc­nak egyben a leggyengébb pont, láncszem lett. Hosszú időn át — és a posta új szervezete, vezetése jó eset­ben is csak ígéret még a kívánatos változásokra — tapasztalhattuk annak a ve­szedelmes gyakorlatnak a hatásait, hogy a legkeve­sebbet a végponton álló ember nyomott a latban, nemcsak a hírlapszolgálat­ban. hanem a postaszolgá­lat egészében. V éljük, meglehet laikus módon, talán itt a baj, itt a gondok — a né­mely tekintetben nyomasz­tó gondok — forrása. A postai szolgáltatások bár­melyikét igénybe vevő ügy­féllel közvetlen kapcsolat­ba kerülő alkalmazottak egy része roppant terheiket hord, áldozatos a ténykedése, ugyanakkor mm érzi, hogy erkölcsiekben és anyagiak­ban érzékelhetően fonto­sabb lenne, mint az a tár­sa, akinek sém kedve, sem kellő szakmai hozzáértése ahhoz, amit immel-ámmal csinál, s még kevésbé érzi szerepe fontosságát azok­kal összevetve, akik a pos­taszolgálatnak az ügyfelek­kel közvetlen kapcsolatban nem levő területein dolgoz­nak. Véljük,, bár, meglehet, tévedünk, mintha . túlzott szerepe lenne a hierarchiá­nak, s kevesebb annak, ténylegesen hol dől el a postai szolgáltatások mi­lyensége. Tapasztalataink persze az ügyfél együgyű- sé.gét tükrözik. Mentségünk erre az együgyűségre egyet­len valami. Az, hogy mi is a végponton, vagyunk meg­találhatók. Mészáros Ottó M egtörtént, bár már- már hihetetlen. Belé­pett a postához az úi ember, aláírta a szerződést, iktatták az okmányt a töb­bi hasonló közé, mert más módja nincsen a helyette­sítésnek, mint a szerződé­ses alkalmaztatás, az érin­tett új alkalmazott meg­kapta a kellő munkaköri kioktatást, Indulhatott kéz­besítői körzetébe. Ment is, éppen a nyugdijak kifizeté­se volt soron, megcsinálta, megköszönte, eltette a bor­ravalókat, az újságokat, le­veleket meg otthagyta az egyik háznál, mondván, rö­videsen jön érte ... Valaki más jön érte, de ezt már emberünk nem mondta. Ment isten híréve1, zsebé­ben a baksissal, neki eny- nyi kellett a lényegből... Valaki azután tényleg je­lentkezett az újság- és le- vélkötegst őrző háznál; egy újabb szerződéses kézbesí­tő... Sajnáljuk a postát? Intézményeket nem lehet és felesleges is sajnálni, ám számunkra — megbocsát­ható elfogultság — az eset­ben a felbukkanó és eltű­nő ' ravaszdi alkalmazottnál fontosabb a sorsára hagyott újságköteg. Mert bizonyos, altkor előfizetők újabb cso­portja mérgelődött, dühön­gött,, nem — megint nem — kapott újságot... Ha egy ilyen eset len­ne... de nem egy ilyen van, bár az okok különböznek. A Budapest Vidéki Posta- igazgatóság adatai szerint — a tavalyi év átlaga ez — a megyében összesen 2341 postai és nem postai árus­nál lehetett hírlaphoz jut­ni. Már-már lenyűgöző len­ne az adat. amint az is, hogy a megyében három- százötven felett van a kü­lönféle belföldi kiadású és terjesztésre kerülő lapok — napi- és hetilapok, folyó­iratok síb. — száma, ám visszatart bennünket a he­lyeslő, az örvendező bólo- gatástól a tapasztalat, az olvasóik nekünk címzett pa­naszainak ismétlődése, az előfizető nein kapta meg... hiába kereste az árusnál, elfogyott... lebeszélték az előfizetésről'... s így to­vább. szinte a végtelensé­gig bővíthető a variációk köre. Ne becsüljük 1? a posta dolgát. Havonta — kerekít­ve— hétmillió lappéMányt kell eljuttatni az előfize­tőkhöz, az árusítóhelyeikre, a már említett belföldi ki­adású újságok mellett két­százféle külföldi sajtóter­méket is a megyében. A nagy számok igézetét azon­ban szartof oszlat ja a pró­zai valóság, az; hogy gyak­ran a végpont a leggycn-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents