Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-22 / 170. szám
1985. JÚLIUS 22., HÉTFŐ Felvételi nélkül Tápióbicskén ebben az esztendőben nem ült össze az óvodai jelvételi kérelmeket elbíráló társadalmi bizottság. Azonban senki na gondoljon holmi vétkes mulasztásra. Ennek ugyan- i i igen örömteli oka van. .\nnyi év után sikerült el- 'ni, hogy minden jelentkezőnek helyet tudnak biztosítani a gyermekintézmé- ■jekben. Sőt ma már az jónők keresik jel azokat a családokat, ahol olyan kicsinyek nevelkednek, akik az 1986—87-es tanévben lépnek tanköteles korba, de nem jelentkeztek velük szüleik óvodába. Ezek a gyerekek ugyanis iskolaelőkészítő tanfolyamra járnak majd. Nemcsak hely dolgában állnak jól az óvodák Tápióbicskén. Képesítés nélküli pedagógus alig akad, többen jelsőjokú diplomával is rendelkeznek. Hamarosan tovább emelkedhet az óvodai nevelőmunka színvonala, mert elkészül a tornaszoba, ahol rendszeres testnevelési joglal- kozásokon vehetnek részt a kicsik. Sajnos, ebből a színvonalból lejjebb kell adni az iskolában. Zsúfoltak az osztályok és nincs tornaterem. Télen a művelődési ház nagytermében joly- :iak a testnevelési órák, r.m ez a helyiség rosszul üthető és ablaktalan. A Ipióbicskei gyerekek pedig igen tehetséges sportolóknak bizonyulnak, ezt mutatják a különjéle versenyeken, úttörő-olimpiákon elért eredményeik. M. K. Nyáron a gáton csendes az élet Óránként más feladat % A Duna méltóságteljesen ^ hömpölyög. Igaz, fák takar- ^ ják, a víz szürke tömege < csak a levelek között csil- í lan át. Az árterületen tö- 7 mór búzatábla mellett bé- ^ késen legelésző tehenek. ^ Mégis az idilli táj rendjét, '• nyugalmát őr vigyázza. CivMnek tilos — Magmutatom a gátat — int Borbély János, a vízvédelem helyi őre. — Lórév szomszédságából kiindulva. nyolc kilométeres szakasz tartozik hozzám — mondja, miközben felnyitja a gátat záró első sorompót. Tűző napon kocogunk a magas töltésen. — Már gyermekkoromban is tetszett a gátőr munkája. A Dunától csak ritkán voltam néhány kilométernél mesz- szebb, mégis egyéni gazdálkodóként dolgoztam évekig. Megáll, mintha maga is elcsodálkozna, miként is eshetett vele ilyen elképzelhetetlen dolog. — Ám csak a vizre kacsingattam — folytatja, vállával szinte észrevétlenül rántva egyet. — Nem vállaltam többet feles földet, és 1960-ban jelentkeztem a vizeseknél munkára. Tedd ide, tedd oda ember voltam két évig. aztán az angyali-szigeti gátra kerültem őrnek. A fizetésem 850 forint voll Néhány éve pedig itt, Lóréven figyelem a vizet. Mintegy kilométerenként követik egymást a sorompók. A szertartás mindegyiknél megismétlődik. Borbély János nagy kulcscsomót húz elő a zsebéből, kinyitja a lakatot, eltolja V 'rható a folytatás Tarzan újra színre lépett Edgár mcé^BütrdúghS TSr- zan-könyvei azok közé a történetek közé tartoznak, amelyek újabb és újabb megfilmesítésre ösztönöznek. Először filmre 1918-ban dolgozták fel Tarzan történetét, Elmo Lincoln játszotta a főszerepet. Ezt nagyon sok újabb adaptáció követte, közülük a legnépszerűbbek azok voltak, amelyeket 1931—48 között a nemrég elhunyt Johnny Weissmüllerrel, majd 1949—52. között Lex Barkerrel forgattak. A legújabb változat rendezője Hugh Hudson, Tarzant Christopher Lambert eleveníti meg. Ennek a produkciónak a címe: Grey stoke — T. rzan, a majmok urának legendája. Hugh Hudson — akinek Tiizszekerek című előző filmjét nálunk is játszották —, megnézte az összes hozzáférhető Tarzan-filmet, és úgy találta, hogy a Tarzant megszemélyesítő színészek — a/, e v Weissmüller kivételével — túl öregek, túl kövérek vagy túl gyakorlatlanok voltak a szerepre, ö 50 pályázó közül Christopher Lambertet választotta ki, aki 1954-ben született New Yorkban francia szülők gyermekeként. Szerepből így beszél: Nehéz volt. Hat hónapig gyakoroltunk egy biológus irányításával, igazi rr jmokkal, természethű kö- rü'mények között. Végül elfo- grdtak minket partnereknek a csimpánzok. Egy majomhölgy meg éppenséggel a nyakamba ugrott, amikor néhány hónap máivá viszontlátott egy tévéstúdióban. Lambert a filmtörténet 17. Tarzanja. A történetről — gondolom — felesleges mesélni. Annyit c upán: Lord Jack Clayton várandós feleségével hajótörést szenved. Egy őserdőben az asszony megszüli fiát, majd néhány nap múlva meghal. Hamarosan férje is követi. A csecsemőt egy nősténymajom neveli fel... Edgar Rice Burroughs 1952- ben bekövetkezett haláláig 26 Tarzan-könyvet írt. Sem ő, sem örökösei nem voltak igazán elégedettek a filmváltozatokkal. Az 1982-es verziót, Chlrstopher Lambert civilben Miles O’Kejfe és Bo Derek főszereplésével, bírósági úton akarták betiltatni. Hugh Hudson rendező régi vágyának, a Tarzan-odaptá- ciónak elkészítésére a Warner cégtől kapott megbízást. Ahol eddig a filmet bemutatták, közönségsiker lett, és a rendező már foglalkozik a folytatás gondolatával. A filmet John Alcott fényképezte, aki a többi között a 2001—Ürodüsszeia és az Öra- műves narancs operatőre volt. Érdekesnek találta a munkáját, hisz a kameruni őserdőkben a külső és a patinás angol kastélyokban készített belső forgatások lehetőséget adtak számára a legváltozatosabb módszerek kipróbálására. A filmkészítés legérdekesebb és legnehezebb feladata a majmokkal való együttműködés volt. Majmok sok filmben szerepeltek már, de legtöbbször mint horrorkreatúrák — lásd King Kong —, most azonban tényleges szereplők voltak. A majommezbe bújt színészek mellett igazi csimpánzok mozogtak cselekedtek a természetes környezetben, a washingtoni egyetem egyik állatkutatójának, Roger Foutsnak az irányításával. Ha hinni lehet a híradásoknak, kiváló eredménnyel. E. M. a rudat, aztán — már a túloldalon — ismét lezárja a szakaszt. — Muszáj, mert a gáton nem, szabad közlekedni. A turisták, a kempingezők szívesen figyelmen kívül hagyják az előírásokat. — Árvíz sokféle van. a védekezés is ezekhez igazodik — magyarázza már a gátőrház hűvös szobájában, párolgó feketekávé mellett. — A víz ötféleképpen is megtámadhatja a töltést. Elmoshatja hullámzással; könnyezéssel — a szivárgást nevezzük így — az altalajon átszivárogva feltörhet buzgárként a gát innenső oldalán; becsoroghat ürgelyukakon keresztül, s persze megemelkedhet annyira a vízszint, hogy a folyó egyszerűen átlépi a gátat. A ráckevei Dunánál nem fenyeget ilyen veszély, lassan emelkedik a szintje — igaz, lassú az apadása is. — Az ötvenes, hatvanas években mégis volt árvíz a Dunán. — Mindig azért, mert beállt a jég! A jeges árvíz megint más dolog. Ha időben sikerül szétrobbantani a táblákat, ennek a veszélye is elmúlik. A gátőrház melletti épületben négy raktárban találhatók az árvízvédelem nélkülözhetetlen kellékei. A polcokon glédába állítva sorakoznak a gumicsizmák, élére hajtva az üres zsákok, mellettük ásók, lapátok és kis munkagépek. Tisztára súrolva várnak sorsukra a forró tea szállítására alkalmas bádogkannák, a védőket melegítő pufajkák. — Nyugalmas időben — mutat Borbély János a lefelé fordított ladikokra minden órának megvan a maga jeladata. Naponta végigjárom a nyolc kilométeres szakaszt; helyrehozom a rongálásokat, megkeresem és feltöltöm az ürgelyukakat, ellenőrzőm - a zsilipet, napontg kétszer megmérem — és jelentem — a vízállást. Amikor jön a víz, kitör a háború — mert mi már csak így mondjuk —, nincs idő a keresgélésre, pillanatok alatt kell határozni, cselekedni. Az 1970-es nagy tiszai árvíz idején három hétig a Szamos partján teljesítettem szolgálatot. Május 14-én, csütörtökön érkeztünk meg, de én először vasárnap éjjel dőltem le aludni. Hetek története A nagy harc emléke meg- pezsdíti a komótos nyugalmat. — Naplóban foglaltam ösz- sze annak a három hétnek a történetét, de mesélni is tudnék arról vagy négy napig. Amikor ilyen nyugodt a víz — int a fák mögött rejtőzködő Duna felé — rendet tartok, járom a gátat, őrzöm a vizet. Horváth Judit A gyerek nekem minden... Óvodai élet nagytakarításkor A rendes évi nagytakarítás közepén ülünk. Köröskörül egymásra halmozott székek, asztalok; ládákban, dobozokban a legkülönfélébb játékok: bábuk, babák, bábok — mögöttük a hozzávaló színfalak. Ilyen körülmények között sokkal feltűnőbb a nyílt, barna tekintetű asszonyból sugárzó derűs nyugalom. Ö már túlnéz a jelenen, és az elkövetkezendő rendet, tisztaságot látja. A munkáját is úgy kezdte három évvel ezelőtt, hogy átrendezte a tatárszentgyörgyi óvodát. Át és nem felforgatta! gyerek jön rendszeresen, s a szakkörbeli cigánygyerekekkel külön el szoktam beszélgetni népművészetükről, életükről, arról, min kellene változtatni. És ennek érezhető is a jó hatása. Eszébe jut valami. — Az a szövőkeret is a szakköré — mutat az ablak felé —, de már a nagycsoportosok is ügyeskednek rajta. Ugyanazok, akik például Pro- kofjev Péter és a jarkas című művét is végigbábozzák. A farkast lefestik Tiltakozik is a szó ellen: — Három évvel ezelőtt, amikor vezetője lettem ennek az óvodának — magyarázza Tarjáimé Takács Katalin — először is leszedtem a díszítéseket, s a gyermekvilághoz jobban illővel pótoltam azokat. Közöttük saját kézzel festett mesejelenet-freskó. Mögém mutat, hol a nagytakarításra gondosan összerakott berendezéstorony még láttatni engedi a dombtetőt, a fa koronáját és a farkas fejét. — Csak egyet sajnálok közülük — mondja —, amit a gyerekekkel közösen készítettünk a másik teremben. De hát azt a falrészt sem lehet kihagyni a festés-mázolásból. Majd másikat rajzolunk. — Nálunk egyébként is jellemző a házi kivitelezés. Minden rongybábut és bábot magunk szabunk-varrunk! Így olcsóbban — többhöz jutunk. Vagy például: nem volt elég öltözőfogas és hozzá elég hely. Kitaláltuk a zsákokat, ’ két zsebbel. Így egy fogasra két gyerek is el tudja helyezni szépen a ruháit. Megtakarítottunk harmincezer forintot, amiből viszont taneszközt vásároltunk. Történetesen faluváros játékokat. Gyakorlatilag minden olyan eszköz, amit a Tanértnél meg lehet venni nekünk megvan... Zenés táborozok A nekünk természetesen az óvodát jelenti, a kitaláltuk pedig, hogy közösen a munkatársaival — Talán baj, de nem tudom éreztetni, hogy én vagyok a vezető. Mindig megbeszélek a kollégákkal mindent, s ha valamit ők jobbnak látnak, meggyőzhető vagyok — vallja. — Az óvodába egyébként hetvenöt gyerek jár. Amire büszke vagyok, közöttük tizenhárom cigány. Egyre többen hozzák be közülük gyerekeiket. Az okról mindjárt fel is világosít. — Az iskolában szakkört vezetek, bábozunk, zenére építjük az előadást. Negyvenkét Este a családdal Szokványosnak tűnik a kérdés; hogy osztja be a napját? — Általában hétkor kezdek és ötkor szoktam hazamenni — feleli. A haza az udvarban levő szolgálati lakást jelenti, ahol heten élnek: a férje meg az öt csemete. — A gyerek nekem minden — mondja talán tagoltabban, s ezt bárki elhiheti neki. Az eredeti foglalkozásom amerikai retusőr, de hetvenkettőben ezer forintért elmentem óvónőnek, aztán megszereztem a felsőfokú képesítést. Öt évvel ezelőtt itt kezdtem óvónőként. A kislányom születése után. gyesről visszatérve lettem vezető. Megragadt fülemben a szolgálati lakás és az itt szó. Rákérdezek. Megint csak mosolyog. Átlagnak mondja — Abszolút budapesti vagyok — világosít föl —, csak a férjem Tatárszentgyörgyön lett iskolaigazgató. Fogalmam sem volt, milyen a falu, de itt mindenki csak segített bennünket. A gyerekek pedig egészen mások, mint Pesten. Sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak! Jól ellátottak, sokszor jobban, mint a pestiek ... Hirtelen elhallgat. Rám néz. — De ugye, most csak az óvodáról lesz szó, rólam nem? Először jön zavarba. Magyarázkodik. — Lehet alkotó módon megforgatni a világot..., hinni kell abban, amit csinál az ember ... Nem vagyok tehetségesebb, mint az átlag ... Vennes Aranka Pontyra horgászva Megadta magát a csuka Panaszkodnak mostanában a ráckevei horgászok: hiába töltenek éjszakákat a vízpartlton, hiába cseWl- getik a horgon a csalikat, az aranyhasú pontyok nem veszik fel az eledelt. A Duna-ág többi szakaszán, például Dömsöd, Tas környékén jobbak a lehetőségek, csakúgy, mint a kisebb tavakban. Persze a nagy fogáshoz szerencse is kell. Sal- lai István, a Mo- nori Állami Gazdaság szárazhegy! kerületének mezőőre igazán nem panaszkodhat Fortunára: 9 kilós csukát szákolt meg a minap a jelső- jarkasdi tóban. — Kukoricával csaliztam fel a horgot, pontyra vártam — mondja a rutinos halfogó. — Gyenge húzást éreztem, gyorsan bevágtam, s a part feié kormányoztam a halat, amikor hirtelen karikára hajlott a botom. Akkor még nem derült ki, hogy miféle ragadozó rabolt rá a zsákmányra, csupán találgatni lehetett. És megkezdődött a több mint 30 percig tartó küzdelem. Mint a nyíl, úgy csapódott be a csuka a nádba, összegubancolva, a nádszálakra tekerve a zsinóromat. Füri Lajos barátomat kértem meg, hogy segítsen. — Nekivetkőztem, és belegázoltam a vízbe — mondja a nyugdíjas portás, a hal- fogó duó másik tagja. — A damilt akasztgattam ki a nádból, nehogy még jobban összegubancolódjon és elszakadjon. Utána már nem volt gond, sikerült kiemelni a termetes halat. Alig fért bele a szákba. A DAM márkájú teleszkópos bottal és 35-ös zsinórral partra vonszolt csuka méretei igen tekintélyesek. Súlya 9 kilogramm, hossza 95, kerülete 44 centiméter. Ízletes pörkölt vált belőle, a fejét pedig egy trófeakészítő veszi kezelésbe. K. L. K ét napig sütött-főzött. Kicsi fiának a legkedvesebb ételeit. Amióta befejezte az egyetemet és megkapta a diplomáját, most látogat először haza. Mint mérnök. A kisvárosban hamar elterjedt a szenzáció, mert minden rokont, ismerőst meghívott szombat délutánra. Vermes doktorékat meg a kislányukat már ebédre. Apa dühöngött. — Sándor, nem értesz te ehhez. — Én Vermesnével, Ibikével, már régen megbeszéltem, hogy Gézuka meg Herminka... — Szóval már a fiúkérés is megtörtént? — Meg. Apa kirohant a szobából. — Na tessék, az ember kiteszi a le?- két, hogy a fia sorsát biztonságban tudja, ő meg még dühöng — kiáltot. férje után. Az ebédre hivatalos három vendég két órakor már ott feszengett a nagyszobában. Három óráig vártak Gézára, akkor asztalhoz ültek sopánkodva, hogy csak tán nem történt valami baja az úton. Közben megjöttek a rokonok, az ismerősök, a szoba megtelt, a feszültséget feloldotta a hangos beszéd, a csipkelődés, öt órakor dudált a kocsi a ház előtt. A mama hangosan felkiáltott: — Itt van. itt van végre az én nagyfiam, a mérnök úr — ölelte, csókolgatta a vendégsereg előtt. A fiú szüntelenül az ajtó felé lesett. Hirtelen kiment. — Gyere, gyere csak, egész vendégsereg vár bennünket Bába Mihály: Z^fiúh érőben Rövid hajú, barna lány állt meg a2 ajtóban. Láthatóan zavarban volt. — Anyuka, apuka, itt van ő — mondta boldogan Géza — ő, Magdika. A mama megtorpant. Tekintete villámokat szórt a lány felé. Az apa nevetett. — Ne álljatok ott az ajtóban, gyertek beljebb — mondta. — Igen, igen — mondta fagyosan a mama is — rögtön jövök, csak a konyhában még van egy kis munkám. De alig lépett át a küszöbön, már felhangzott a kiáltása. — Gézuka, kisfiam, gyere csak. — Megyek — mondta vidáman Géza, és Magdikét apjához vitte. — Kisfiam — sziszegte a mama —, mi ez? Ki ez? Kit hoztál ma ide? Ma, : mikor itt vannak a vendégek, akik a ért jöttek, hogy téged lássanak? — Ne izgulj, anyukám, Magdi nem fog vizet zavarni, nagyon megértő lélek, a menyed lesz. — Micsoda? Ez a nemtudom-kicsoda? — Ö is mérnök, együtt tanultunk, együtt végeztünk. Különben is annyit meséltem már ró'.a. — Az lehet, fiam, de mit gondolsz, miért vannak most itt Vermes doktorék? — Unalmas, pénzremenős alakok, tudod, hogy sose voltam elragadtatva tőlük. — Elég! Én feláldoztam a fél életemet érted, hallod, csak azért, hogy az utadat, a sorsodat egyengessem, biztonságban tudjalak, és te most keresztül akarod húzni a számításomat. — Hogyhogy nemtudomkicsodát? — emelte fel hangját Géza. — A menyasszonyomat. Már két éve az, csak eldöntöttük, hogy majd a diplomaosztás után mondjuk meg nektek. Érted? — Nem! Nem akarok erről többet hallani. Jobb, ha kikíséred az állomásra! — A kocsi az övé, illetve az apjáé. — Még ez is! Akkor vigye. És te szót fogadsz nekem! — Anyuka, ne csinálj botrányt — kiáltotta Géza. — A prédikációdat már eleget hallottam. — Mi van itt — állt meg az ajtóban apa. — Minden szót hallani lehetett. A lány elmegy. G éza kiment. Magdi a kocsi mellett állt, sírt. A fiú ölelgette, csókolta. — Ne haragudj, az isten gondolta, hogy... — Menj vissza — csendesedett el Magdi szipogása —, menj, mégiscsak a mamád, megvárlak a templom előtti téren, abban a cukrászdában, ahová annyit jártál. — Nem! — makacskod ott a fiú. — Megyek én is veled. Majd írok, vagy nem is tudom... Ülj be és indíts! Siess, már tódul is ki a szenzációra a vendégsereg. — Magdi beült és már indította is a kocsit. Még nem esteledett. Fél hat múlt öt perccel a toronyórán.
