Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM 1985. JÚLIUS 20., SZOMBAT * Mindenki a kukoricásban Zalákéi jött a leime üti sereg Már egy jó órája elharan­gozták a delet. A tangazda­ság bedei központja olyan csendes, mintha mindenki sziesztázna, de valójában se­hol egy lélek. Az egész épü­letben egyetlen kisasszony vi­gyázza a telefont, s mondja is készségesen a kagylóba, vala­hányszor csöng a készülék: — Mindenki a kukoricásban, ma és holnap címerez az egész vezérkar. © Ahogy harminc fokra szök­kent a hőmérő higanyszála, egyszeriben halaszthatatlanná vált ez a fontos munka. Jó­részt ettől függ a Ceglédi Ál­lami Tangazdaság árbevétele. A hibridkukorica sok millió forint sorsát dönti el. Hatal­mas felelősség hárul a gazda­ságra, az ember meg kevés. A táborozó diákok regiment­je hallatlanul nagy segítségre képes, de bizony még többen is lehetnének. A központi épületet övező ligetes részen állnak a sátrak az idén is. Jóllehet elmúlt délután két óra, Horváth Zol­tán egyetemista kultúrfelelős még mindig magányosan őrzi a tábort. Meg kellett volna már érkeznie az autóbusznak. Mint később kiderül, kifo­gyott az üzemanyag. Végül mégiscsak előkerülnek. Ami­kor a jármű motorjának hal­lani a hangját, nyomban in­dítja a magnót, s friss zene­szó fogadja a vért hadként érkezőket. Mindenki izzadt, szutykos és fáradj, s persze éhes. Ke­mény munka áll mögöttük. A hőséget tetézi a párásság. A kukorica végeláthatatlan sorai között moccanatlan a levegő. Ráadásul kell a kezeslábas, a hosszú ujjú trikó, mert mint a borotva, úgy vágnak a nö­vény élés levelei. A sorok 760 méter hosszúak. A címerezés nem lányálom, elfogja az em­bert a dzsungslharcos magá­nyossága. Rendes címerezés- nél a műszakbeli maratoni menet három sorból áll, utó- címerezésnél tíz sort kell rendbe tenni, s ez bizony 7—8 kilométer kukoricásbeli utat jelent. © Ha megvan a száz százalék, akkor egy százas fejenként a napi teljesítmény. Felét íe- vonja a gazdaság ellátás cí­mén, jár belőle az iskola KISZ-bizottságának, s végül vagy harminc forint zseb­pénz üti a diákok markát. A Zala megyeiek csoportja vasárnap érkezett. Hétfőn cí­mereztek, kedden uíócímere­Különvélemé^y Egy elképzelt boltról Amit mindenki tud: az anyagcsere-betegségben szen­vedők egy részének diétás táp­lálkozási lehetőségei rosszak. Általában a legtöbben acu-- korbetegség különböző foko­zatairól hallottak, amiről az a hír is járja, hogy nem köny- nyű cukorszegény, cukorpótlós étrendet tartani — anyagi okok miatt. Másik, terjedő beteg­ség, amely ellen is a diéta a legjobb orvosság, a lisztérzé­kenység. Ennek az a lényege, hogy aki viselni kényszerül, képtelen az egyik aminosavat felvenni, ami viszont nagyon fontos a szervezet számára — többek között a vashiány, a vészes vérszegénység állapotát hozhatja, létre. De azt is tud- • ják már az élelmezési szak­emberek, hogy bizonyos ce- reáüák, mint a kukorica és a rizsszemek nem tartalmazzák a károsító anyagot. Talán nem sok embert érint a két nyavalya, de az biztos, hogy a „drága”, költséges be­tegségek közé tartoznak. És van-e számukra megfelelő választék, ellátás? Amennyire tudöp, nincs. Nincs, mert talán 'nem elég vonzó és gazdaságos foglalkoz­nia e cikkekkel a kereskede­lemnek, nehézkes a beszerzé­sük, pedig valakinek valahol fel kellene erre készülnie Ceg­léden is! Például egy kisebb szakboltnak. Ami lehetne vál­lalati, vagy szerződéses, vagy éppen magántulajdonú is. Csak végre működne! Legalább húsz-harminc szá­zalékkal drágábbak a diétás­ételek. Vajon nincs semmiféle eszköze a betegbiztosításnak, hogy az igazoltan cukor-, liiszt- stb. betegek némi vásárlási kedvezményt kapjanak? Pedig szinte már látom optimista pillanataimban, hogy megnyí­lik a bolt, ahol a betegek ked­vükre vásárolhatnak csicsókás készítményeket, rizs- és kuko­ricakenyeret, kiflit, kukorica- görhét, cukorpótlóval ízesített lekvárokat, valamint különfé­le alapanyagokat. Talán meg­felelő igazolás vagy jegy el­lenében mindez megoldható lenne. Igaz, e tervem nem ki­zárólag helyi elhatározáson múlik. De hát kopogni kell. mert csak annak nyí;ik az ajtó, aki zörgeti. Talán ötletem elsőre dörömbölésíiak is felfogható. Mentségemre szolgáljon, hogy már most is késik a társadalmi reagálás, a szánalom pedig semmire sem elég ... S. D. zés volt a feladatuk Cifra­kertben. A táborvezető, Led- niczky János tanár ismerős­ként tért vissza. Tavaly is ő irányította a bedei csapatot. Egyébként albertirsai szárma­zású. A három szakközépisko­lából 91 diák jött, ők gépé­szeti, egészségügyi és közgaz­dasági tanulmányokat folytat­nak. Főleg a lányokra jár jó világ, hiszen a táborlakók majd kétharmada fiú. Jól sikerült az ismerkedési est. Minden csapat hozzájá­rult valami vidám rögtönzés­sel a közös műsorhoz. A disz­kó nagyszerűen kiegészítette a bemutatkozást. Szerepel a programban többféle vetélke­dő, sportmérkőzés, mozielő­adás, lesz fordított nap sok bohósággal. A közgázosokat érdeklik a CÁT számítógépei, szívesen összejönnek a fiatal szakemberekkel. Időtöltésben tehát nem lesz hiány, csak a munka menjen, mert az igye­kezet a mérce, minden ked­vezmény alapja. © A buszról leszálló lányok futnak a fürdősátorba zuha­nyozni. Néhány perc múlva már bikinire vetkezett bájaik uralják a környéket. Igyekez­nek ebédelni, jó étvággyal falják a szakács néni magya­ros ízű kosztját. Ügy vélik, kibírható ez a két hét, még a kukoricásban is. Persze az a titkos reményük, hogy talán még meggyet is szedhetnek egy-két nap. Tamasi Tamás Orvos az egységben Tenni, mindig az emberért A munkásőrségnek nemcsak a fegyverforgatáshoz értő, a hazához hű emberekre van szüksége, hanem gyógyítani tudó orvosokra is, akik közül most dr. Takács Tibort, a ceg­lédi Toldy Ferenc kórház fő­orvosát kerestük fel. Dr. Ta­kács Tibor az egészségügyi minisztertől Semmelweis Ig­nác halálnak 120. évfordulója ünnepén Kiváló munkáért ki­tüntetést kapott, bensőséges ünnepségen vette át, a mun­kásőrség országos parancsnok­ságán. Sokrétű feladat — Hogyan került főorvos úr kapcsolatba a munkásőrség­gel? — 1967-ben kértek fel rá, hogy vállaljak ott orvosi fel­adatot. A kérdésnek eleget tet­tem és beléptem a munkásőr­ségbe. Nem egyedül, követte a példámat több kollegám. Most nyolcán vagyunk a testület szolgálatában. Magam csak né­hány éves szolgálatra gondol­tam, ám a parancsnokok és bajtársak, az emberek közt olyan jó, megértő kapcsolat alakult ki, hogy a további szol­gálat mellett döntöttem. Most már el sem lehetne küldeni a munkásőrségtől. Az egységpa­rancsnokság, de a szakmai, a politikai és társadalmi vezetés egyaránt elismeri, megbecsüli ezt a munkánkat is. A munkásőr orvosnak van mit tennie. . A napi feladatok elvégzése mellett társadalmi munkát bőven vállalnák, te­vékeny résztvevői a hazai és a nemzetközi tudományos élet­nek. Előadásokat tartanak, tu­dományos szakdolgozatokat publikálnak, részt vesznek ta­nácskozásokon, kongresszuso­kon, mint dr. Takács Tibor sorolta. Előadások sora — Egységvezető orvos va­gyok. Az egységben van köz­tünk körzeti orvos és baleseti sebész, közegészség- és jár­ványüggyel foglalkozó főorvos, nőgyógyász, fogász. Én uroló­gus vagyok. Rendszeresen fog­lalkozunk . a munkásőrök egészségével, ellenőrző, szűrő­vizsgálatokat tartunk, ha kell, gyógyítunk. A kiképzésben ránk jutó feladatokat mindig maradéktalanul elvégezzük. Egészségügyi felvilágosító elő­adásokat tartunk, szemléltető Kaszát cserél a kombájnos \ Jt Cegléd, Szabadság Filmszín­ház, szombaton és vasárnap, délután: Abigél 5—II. (magyar film). Este: Sok pénznél jobb a több (francia filmbohózat). Szombaton éjszakai előadás: Szexis hétvége (olasz—fran­cia film). A kamaramozi­ban: Ruszlán és Ludmilla I—II. (szovjet film). A mes’moziban szombaton és vasárnap, délelőtt és délután: Vigyázat, rozmárok! (szovjet film). Abony, szombaton: Ellopták Jupiter fenekét (francia film- vígjáték). Szombaton éjszakai előadás: Picáone Egyiptomban (olasz kalandfilm). Vasárnap, délután: A XX. század kalózai (szovjet kalandfilm). Este: Rendőrök háborúja (francia bűnügyi filmdráma). Albertir- sa, vasárnap: Segítség, fel­szarvaztak! (olasz bohózat). CeglédberccI, vasárnap: Fény­jel a hídnál (szovjet film). Törte!, szombaton és vasárnap: Aranyoskám (amerikai film). Jászkarajeno, vasárnap: Egy zsaru bőréért (francia bűn­ügyi film.) Dánszcntmiklós, szombaton: Fényjel a hídnál (szovjet film). á W:*: ói;,’ oktatás keretében, tanítjuk a sérülések ellátását, elsősegély- nyújtást, az ön- és bajtársi el­látás módozatait. ’/igyázen segítve A főorvosnak a kórházban szakterületén kívül is van dol­ga. Aktív propagandista. Im­már két évtizede vezeti a párt- és szakszervezeti politikai ok­tatásokat. — Azt tapasztalom, hogy munkatársaim, kollégáim, a kórház egésze igényli, elvárja a tiszta, őszinte okfejtéseket. Sokat vitatkoznak, érdeklőd­nek napjaink eseményei iránt. Bevált szokás nálunk, hogy ha egy munkásőr a kórházba be­kerül, akkor az egységből va­lamelyik orvoskolléga azonnal felkeresi, segít a gyógyításá­ban. Ha szükséges, segít abban is, hogy speciális gyógyítóin­tézetbe, kórházi osztályra ke­rülhessen. Beteg munkásőr- társainkra külön vigyázunk, mellettük vagyunk, ha bajba kerülnek. Takács főorvos kitüntetésé­hez őszinte elismeréssel gratu­láltunk. Köszönte, ám elhárí­totta az elismerést. — Nemcsak az én érdemem éz. A kiváló munkáért kapott kitüntetéssel valamennyiünk tevékenységét elismerték, akik a munkásőrségben dol­goznak. A dicséret orvoskol­légáimnak js jár. Közös cé­lunk, elhatározásunk, tovább­ra is szolgálni a munkásőrség­ben, maradéktalanul teljesíte­ni a reánk jutó feladatokat. Kiss Sándor Ez lett a veszte fagászzsáknásiy Egyórás fárasztás után Egy szem kukorica lett a veszte a napokban a ceglédi 1. számú téglagyári tó lakójá­nak, egy 157 centiméter hosz- szú és 28 kilogramm súlyú harcsának. Bakó Gyula, a hor­gászegyesület tagja közel egy­órás fárasztás után tudta partra kényszeríteni a nagy bajszos vízlakót. Kukoricasze­met tűzött a horogra, arra ka­pott rá a harcsa. Fogadóórák Sós János, a városi tanács elnökhelyettese július 24-én, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórákat tart a városhá­zán hivatali helyiségében. leg kei! tolni Az indóház előtt vagy fél tucat taxi áll. Vezetőik fél­rehúzódva beszélgetnek, vicceket mesélnek egymás­nak. Csak szemük sarkából pillognak a közeli látvány­ra; nem tudni utasok, vagy járókelök-e akik lihegve tolják az egyik kockás ko­csit. Valaki megjegyzi az arra haladók közül: — Ez az igazi öröm. — Erre már a válasz sem késik, némi elégtétellel: — Hát, halódik a konkurencia ... — ás Jegyzet Korcs kaffogó szabadlábon Kedvez az időjárás az aratoknak. A ceglédi Kossuth Terme­lőszövetkezet búzatábláin öt kombájn indul naponta betaka­rítani a gabonát. Cseh András, akinek a szakmája mezőgaz­dasági gépszerelő — képünkön —, munkába indulás előtt ka­szapengét cserél az E—516-os kombájnon. Apáti-Tótn Sándor felvétele T ollaslabdáznak a lányok, akad a játékhoz labda­szedő is. Négylábú, zsömle­szín pajtásuk lohol ide-oda, amerre a labda földet ér. — Ne nyúlj hozzá, majd mi! — kiáltanak rá, a blöki pedig megadóan hgllggt a . szófa, le-; ül, népi l$ap a. tollas, titán. Só­várogva néz, mint az illemtu­dó gyerek, aki fegyelmet ta­nult és érti, mit jelent az, hogy nem szabad. ' Zsömleszín néhány hónapja a lakónegyed kutyája, kivált­képp a gyerekekkel kötött ba­rátságot. Amíg a tanév, tartott, negyed nyolc után jelént meg valahonnan reggelente, ott «csörgött az iskolába igyekvő gyerekhad „hangyaútja” mel­lett. Nagy örömmel üdvözöl­te valamennyit s őt is a gye­rekek. Jutott neki az uzsonná­ból, a babusgatásból. Mindezt, úgy látszik, a szünidőben cem tudja nélkülözni. Reggel­től ácsorog, várakozik s kitar­tását siker koronázza, mert babusgatói, játszópajtásai sor­ra megjelennek. A felnőttek, bár túlságosan nem veszik jó néven ezt a gyerek—kutya-barátságot, nem adják ki az útját a Zsömleszínnek. Nem morog, nem harap, jelenléte egy ku­pacba tereli az egyébként ide- oda száguldozó g3rerekhadat, tán jó is, hogy itt van. Senki nem kérdi, ki a gazdá­ja, melyik udvarról szökhet meg nap mint nap a maga ta­lálta rejtett résen. Tulajdon­képpen nem derült ki, szöke­vény házőrző-e, vagy kóborló, gazdája vesztett kutya. Itt a lakónegyedben tucatnyi gaz­dája is akad. Lohol farkcsó­válva a hívó szóra, érdeklődve szaglássza körül, ha a gyere­kek, mivel a csapat bővül, be­mutatják az új kis barátot ne­ki. Érti a szót: ő is szeret, ne bántsd! Az éjjel, szellemórán vesze­kedett kutyakoncert verte fel a szunnyadó lakónegyed csendjét. Egy, kettő, vagy öt kutya hallatta a hangját? Nem lehetett tudni. Több szó­lamban acsarkodtak. Amikor elcsendesült az üvöltős harci dal, a szivar?ák árnyas során megjelent Zsömleszín és mi­közben igyekezve kocogott, meg-megállt, bundáját ren­dezgette. Ügy látszott, elűzte birodalmából a betolakodókat. A fent írtakból látható, hogy nem ellenségem Zsöm- leszin, ám most mégis tolira ■kell venni történetét, némi hozzáfűzéssel, mert Cegléd csöndes Károlyi-lakótelepén nemcsak ő jár-kél szabadon. Találkozni apró, fekete szőrű korcs blökivel, vörhenyes bun- dás kaffogóval, megnevezhe­tetlen fajtájú keverékkel. Időnként tiszták, általában loncsosak, amiből arra lehet következtetni, hogy gazdátla­nok. Igen, körülbelül a leg­utóbbi • eboltások ideje óta vál­hattak gazdátlanná. Baráti koszton élnek, vagy kegyelem­kenyéren? Szemlélet kérdése. Ugató koncertjüket hallva borzongtam csak: de jó, hogy nem haraptak meg még egy gyereket sem! N em egy lakásban ott lelni a négylábú, szó szerint drága jó barátot, a fajkutyát. Van, hogy pekingi palotaku­tya vakkantása köszönt, ha a csengő megszólal egy negye­dik emeleti lakás ajtajánál. Halk morgással jelzi a tacskó, a foxi, hogy a vendég beeresz­téséhez neki is van némi hoz­zászólása. Van, ahol borjúnyi német juhász nyit ajtót gaz- dástúl. Ám az utcán ezeknek a négylábúaknak is csak pó­rázhosszra terjed a szabadsá­guk, pedig közülük több isko­lán tanulta a fegyelmet. Zsöm­leszínnek és társainak nem kellett iskola. Az élet hozta úgy, hogy viselkedni, alkal­mazkodni megtanultak és csak éjszaka összetalálkozva mutat­ják ki egymásnak a foguk fe­hérjét. Mégis, jó lenne, ha gazdára lelnének. Ha nem lakótelepi lakásban,. hát kertes házban. De ne legyenek a háztömb •ridegen tartott ebei, hiszen a törvényes gondoskodáshoz számukra épp úgy kijárna a póráz, szájkosár, védőoltás és nyilvántartásban szereplés az ebadó-fizetéssel együtt, mint a többiére. Vajon melyik az igazabb ál- latbarátság: Zsömleszínt a lakónegyed kutyájának kine­vezni s hagyni, járja a maga útját, vagy befogadni, úgy vi­selni gondját? Valószínű, az utóbbi volna emberségesebb. Gondolom, felvetődött ez már több családnál. Ki-ki megpró­bálta csemetéjét meggyőzni a kóbor kutyás barátság helyte­lenségéről. De a kérdés, hogy mit kéne tenni, nyitott ma­radt. Á z éjszakai, félelmetes eb­csetepatéig kutyaügyben én sem gondoltam semmi rosszra. Most viszont úgy summáztam a dolgot, hogy vagy a nyitott kérdést, vagy a kutyás ház kapuját kell be­zárni. Lehetőleg mielőbb. E. K. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) i V 1

Next

/
Thumbnails
Contents