Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-19 / 168. szám

Aratók között Ötven fokon állt meg a mutató Tengeri négy hívja Tengeri kettőt! — Tengeri kettő, Tengeri kettő! Itt Tengeri négy. Ten­geri négy hívja Tengeri ket­tőt! — Tengeri négy! Itt Tenge­ri kettő. Mi baj van, fiúk? ■ Az éterben recsegés, ropogás, jölerősödő, elhalkuló hangok. Információk cserélnek gazdát, kérdések, utasítások röpköd­nek. Mindezt ne i egy rend­őrségi riadóautóban, hanem Szabó Rudolfnak, a monori Kossuth Termelőszövetkezet ■főmezőgazdászának Nivájá­ban hallgatjuk. Az imént a műhelykocsi jelentkezett, sze­rencsére nem megoldhatatlan gonddal. — összeszokott gárda a mi aratóbrigádunk. Nem az idén üllek először gépre. Számuk­ra kevés műszaki probléma jelent áthághatatlan akadályt — mondja útitársunk Sleszkó Árpád, a téesz párttitkára, miközben a Gombai út men­tén lévő tábla felé tartunk. Az aszfalt fölött vibrál a levegő, árnyékban is harminc fok fölött lehet a hőmérsék­let. Az aranysárga búza szin­te vakítja a szemet, a távol­ból közeledő kombájn fölött áll a porfelhő, szellő sem reb­ben. A fuvarszámlálók és a várakozó gépkocsivezetők az út menti akácfák árnyékában kerestek menedéket. Haáry Lászlóról így is szakad a víz. — Kutyameleg van! — tö- rölgeti arcát, homlokát. — Nem irigylem a srácokat a kombájn fülkéjében. — Ott vajon hány fok le­het? — Az én kocsimban van hőmérő. Mindjárt megnézem — mondja Kun János, azután hozza is az apró mágneses műszert. — Hát ennek annyi, kiakadt, ötven fokon állt meg a mutató — kocogtatja az üvegfedelet. — Tényleg nehéz dolguk van az embereknek — bólint egyetértőén a főmezőgazdász —, s nemcsak a meleg miatt. Sok helyen megdőlt a gabona, földön vannak a kalászok. Nagyon oda kell figyelniük reggeltől estig. A 162 hektáros táblán jó időbe telik egyetlen forduló is, hiszen a túlsó vége egy kilométernél jóval távolabb van. Látszik szépen a Jubi- lejnaja, de a szomszédos MV—8-as búzától még többet várnak. Szinte a szomszédban arat­nak — az egyébként is ha­társzomszéd gazdaság — a gombai Fáy András Tsz gé­pei. Lehota László veterán kombájnos, huszonkét év óta minden nyáron nyeregbe ül. — Dolgoztam már a kék, Balaton típusú ara-tógépekkel is. Egészen jó kis masinák voltak. Azután jöttek az első SZK—kombájnok. Ezt a Claas Dominátort már tizennegye­dik éve hajtom, de komolyabb baja még nem volt. Az ere­deti Mercedes motor van ben­ne, igaz, három-négy éven­ként teljesen felújítottuk. Ügy mondja mindezt, hogy közben fölpillantani sincs ide­je. össze-vissza csavarodott, földre feküdt a búza a Harcvölgyi dombok fölötti meliorált táblán. — Ez még a kisebb baj lenne — legyint idegesen Pró- nay Zoltán főágazatvezető, aki a másik hasonló táblán dolgozó aratóktól érkezik. — Az egyik gépünk ott áll egy gödörben, amit a májusi fel­hőszakadáskor moshatott ki a víz. A másik meg vasmedvét fogott. — Hát az meg milyen? — Ügy látszik, a talaj­egyengető gépek kezelői hagy­tak itt nekünk emléktárgya­kat. Itt is, ott is előkerült egy drótkötél darab. — És be is hajtotta a mo­tolla? — kérdezi aggódva Ko­vács Endre főmezőgazdász. — Szerencsére nem. Csak a kaszaéleket tette tönkre, de a szerelők már ki is javítot­ták. A gombai téeszben Lehota Lászlónak és társainak július végéig 1 ezer 227 hektárról kell levágniuk a búzát. A szakvezetők nem túl derűsek: későn tudtak kezdeni, s alig- ka lesz meg a tavalyi átiag. — Ezt a táblát kényszerből Mindig akad egy kis igazítanlvaló. A szerelőknek Lehota László is segít. Uaocsovszki János felvételei is, mert a szárítás rengeteg energiát emészt föl. Ha to­vább várunk, s jön egy esős időszak, akkor meg a termés károsodhat. Szóval akárme­lyik ujjúnkat harapjuk... Merőlegesen süt le a nap az aratókra, a monori Kossuth Tsz kis teherautója épp a legnagyobb melegben érkezik az ebéddel. — Mit hozott, Etuka néni? kérdezi az egyik kombájnos Monori Károlynét. — Tarhonyalevest meg ser­téspörköltet galuskával. A kérdező kicsit kedvetle­nül húzza el a száját, de azért kézbe veszi a műanyag tányért. Nagy József gépkocsivezető elsőnek végez az ebéddel: — Milyen volt? — Gyenge kaja ez! — le­gyint látható bosszúsággal. — És a tegnapi? — Gulyásleves meg túrós­csusza. Estére már hangosab­ban korgott a gyomrunk a kombájnok zajánál. Monori Károlyné nagy kanál­lal méri a vékony ebédet. kell vágnunk, ugyanis a kö­zeli szőlők miatt nem lehe­tett gyomirtózni, s félni kell, hogy a búzát túlnövi a gaz — magyarázza Lehota László, miközben hol emeli, hol süly- lyeszti a Dominátor vágóasz­talát. — Azért van, aminek örül­hettünk is — mondja Kovács Endre. — A gépellátottságunk például sokkal jobb, mint á korábbi években volt, akár a kombájnok korát, típusát te­kintjük, akár azt például, hogy új szállítójárműveket is tudtunk vásárolni. Egyetlen szépséghiba, hogy nem saját erőből. Kombájnokat Világ­bank-hitelből, traktorokat a KITE fejlesztési alap átenge- déses akciója révén vehet­tünk. — Es mi az oka a kicsit későbbi kezdésnek? — A mi domborzati viszo­nyaink. az itteni talajadottsá­gok miatt sajnos később ért be a búza. Állandó csapadék­utánpótlásra lenne szükség, mert felénk a talajvízszint 25—30 méteres mélységben van. Mindenképpen kockáza­tot kellett vállalnunk. Ha előbb kezdünk, magasabb a szemek nedvességtartalma, óhatatlanul nőnek a költségek — Hús helyett is krumpli volt a levesben — toldja meg valaki az ebédelők közül. — Tegnap este szóltak elő­ször nekem az emberek — mondja Szabó Rudolf főme­zőgazdász Sleszkó Árpád párttitkár kérdő tekintetére. — Már intézkedtem, hogy be­széljenek munkatársaim az üzletvezetővel, s ha nem tud vagy nem akar változtatni, más vendéglőből hozatjuk az ebédet, ötven forintért sze­mélyenként joggal várjuk el a jobb minőséget. Ilyen ka­ján tényleg nem lehet egész nap aratni. Lassan azért kiürülnek a tányérok, hiszen üres gyomor­ral még fárasztóbb a fülledt melegben a forró fülkében. Pár szót váltanak a kombáj- nosok, azután fölzúg az első, majd a második gép. Messze még a mai nap és az aratás vége. Vereszki János A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1985. JÜLIUS 19., PÉNTEK Szilárd burkolat önerőből Nemcsak odahaza szorgalmasak Jókedvre derítő, szép dolgo­kat szívesen vesz észre az em­ber, pláne ha egy bizonyos helyen az ilyesmi többször is tapasztalható... Eddig akárhányszor jártam Mendén, mindig felfedeztem valami szépet, követésre mél­tót. Ezúttal is így volt, most a Péceli utca látványa hívta fel magára a figyelmet. Bedolgozói hálózat Első alkalommal még csak a kanyargós és meredek föld­út tükre volt kész, legköze­lebb már a sóder is le volt te­rítve, s legutóbb egy helyütt már az árkot is kibetonozták, s friss volt az áteresz is a híddal. Tulaj ónképpen ez a látvá­nyos munka vezetett el a Pé­celi utca 27. szám alatt lakó Konda Istvánnéhoz, akiről ki­derült, hogy a 18-as körzet most megválasztott tanácstag­ja. Ám a házhoz érve jött az újabb meglepetés; a cégtábla a falon, amely hirdette, hogy a Pannónia Szőrme Kikészítő és Konfekció Vállalat kesztyű­üzeme működik ott. Pontosab­ban a bedolgozói hálózat egy­féle helyi központja, Konda Istvánná vezetésével. Huszonkét nő készíti a rész­leg számára a Merinó márká­jú, belülről bélelt szőrmekesz­tyűket, többségében exportra, és kézi varrással (!). A mini­mális kereset, amit minden bedolgozónak el kell érnie, az 1 ezer 500 forint, ettől fölfelé pedig nincs határ, csak kinek- kinek a kézügyessége és sza­bad ideje szabja azt meg. Biztatás nélkül Ez a részleg még 1977-ben alakult, csak kevéssé ismerik Mendén és a környékén, pedig néhányan most is járnak ide Tápiógyörgyéről, Úriból és Sülysápról. — Mindenki úgy kezdte, hogy egy 3 hónapos tanfolya­mon vettek részt, s a vállalat 2 éves szerződést kötött a je­lentkezőkkel. Ez a tanfolyam korábban Pesten volt a köz­pontban, kihelyezésével való­síthatták meg a mendei rész­Szünidei történet Kutyapalota, szélkakas korona Az alapokat betonból rak­ták le. Kiemelték a talajból, ahogy a mai modern építkezés azt megkívánja. Szép kapcso­sán kerültek a téglasorok is egymásra, azután következett a tető. „Tapétakészre” finomí­tották a belső falakat. — Ez aztán az igazi ház! — Ha a miénk kész lesz, a tiéteket is felépítjük! — De az még szebb lesz!... — Jó, holnap már hozzáfo­gunk! — így a két építő. Mire este lett, már tető alatt volt a ház, 2—2 sor cserép, egy sor kúpcseréppel, annak rendje módja szerint állt — egy szélkakassal megkoroná- zottan — a vadonatúj ház. Igazi kutyapalota! Szép vilá­goskék kinőtt tréningruha ke­rült bele — „hogy puha ágya legyen a Rexinek!" A költöz­tetés felért egy ünnepélyes át­adással! Igaz, a csupamalter, csupa- mész kismunkások nem öltöz­tek ünneplőbe, de a legragyo­góbb' mosolyukkal vezették be új otthonába a kedvenc ebet. Ügy illett, hogy a mama is ve­lük örüljön. — Ugye szép, anyu? — Nagyon szép, ügyesek vagytok, te is, a barátod is! — Majd a Csöpi, az ő ku­tyája is kap egy új házat! Holnap fogunk hozzá. — Rendben van, most szé­pen átöltözni, kész a vacsora. Gyertek mind a ketten. — Anyu! Mi van vacsorára? — Zöldbabfőzelék fasirttal. — Ó! Anyu én pogácsát sze­retnék ... — panaszkodik, nyafog a kis kőműves-ács-te- tőfedő mesterjelölt. — Már kész a vacsora, majd holnap lesz pogácsa kisfiam. Meghívom a barátodat is! — De biztosan? — Biztosan, ha mondom! — szólt az anyai ígéret. Másnap reggel útrakelt a kismester, hogy mint illik, visszasegítse a kölcsön munkát. A felnőttek is így teszik... Igaz, hallottunk már olyant is, hogy a kaláka végén már mindenki „fáradt” — volt, így csak az ígéret maradt az utol­sónak. ök ezt nem így csinál­ták! Csöpi új otthona is tető alá került. A mama pedig ígéretéhez híven pogácsát készített — volna — mint azt ígérte. Szé­pen megkelt a töpörtyűspogá- csa tésztája. — Na de ilyent!? Ki kellene nyújtani, kiszag­gatni, tepsibe tenni, sütőbe. A gyúrótábla sehol! Érkeznek a fiúk! — Anyu! Kész a másik ku­tyaház is! Éhesek vagyunk! Kész a pogácsa? — Nincs kisfiam! Nem talá­lom a gyúródeszkát!? — Ja, azt ne is keresd anyu. Az lett a kutyaház padlója! Ugye nem baj? Baj? Ugyan! A nyári vaká­ció sok kedves epizódja közül ez volt az egyik. Fekete Gizella leget, mégpedig a leendő dol­gozók kérésére. Azóta már törzsgárda is kialakult. A bedolgozók életkora 30 és 55 év között a legváltozato­sabb — adott tájékoztatást a munkahelyről Konda István­ná, majd megmutogatta a va­lóban gyönyörű kézi varrású, jó meleg kesztyűket, amikből telente nem nagyon lehet ta­lálni a főváros boltjaiban. Majd elmondta még, hogy he­tente 250—270 kesztyűt varr­nak meg. ‘Egyhamar nem fogy­nak ki a munkából, mert a vállalat egész éves tervére van megrendelés. Kell is a dolgos kéz a sok megrendeléshez, s vesznek is föl új bedolgozókat, egyelőre korlátlanul! S végül az utcai munkála­tokról is kérdezgettük Kon- dánét, s ő elmondta, hogy Pál- falvi László, a volt tanácsel­nök és Tóthné Óvári Mariann vb-titkár segítőkészségének köszönhető, hogy az ő szerve­zői munkája eredményt ho­zott. Mert házról házra járt, győzködte az embereket — bár az utca rossz állapotát is­merve aligha kellett nagy biz­tatás a körzetében élőknek —, s összeszedte a telkenként fel­ajánlott 3 ezer forintot. Ehhez kaptak még a megyei tanács­tól 150 ezret, ami az útfelület bitumenes szilárdítására lesz elég. Az útfelület kezelésének befejezését a KM Közúti Igaz­gatósága augusztus 30-ra ígér­te. A következő Az sem volt mindegy, hogy kétkezi munkára is lehetett szervezni a környékbelieket, ők rakták helyére az átereszek betongyűrűit, és az elkövetke­ző időben, ki-ki megépíti ma­gának a kapubejáróhoz vezető hidat, s kibetonozzák az ár­kot. A választópolgárok és ta­nácstagok következő nagy fel­adata lesz egy ABC-áruház építésének szorgalmazása, de erről majd akkor többet, ha aktuális lesz az ügy ... A. L. A. Vasadon kedvelik a kertészkedést Erősödik a háztáji ágazat 1 - A vonzáskörzet kőzöá'gazda- ságainak sorában sájátos je­gyekkel bír a vasadk-Kessaíft Mezőgazdasági Szakszövetke­zet. Több mint félezer dolgo­zójából legalább kétszázan — ez egykori alapítók — rendel­keznek földdel, amelyen elő­szeretettel foglalkoznak nö­vénytermesztéssel, különösen zöldséggel, mert az jól jövedel­mez számukra. A szakszövet­kezet 24 hektáros területen kertészkedik, dinnyét termesz- teneTry'Smit részes művelésbe adnak ki, immár fél évtizedes hagyománynak megfelelően. Részes művelés A részes művelés azt jelenti, hogy az árbevétel 35 százaléka a dinuyekertészé, a többi a gazdaságé, a művelés és az ér­tékesítés összes költségével, gondjával együtt. A dinnye ed­dig még minden évben jól jö­vedelmezett mindkét félnek. Volt olyan időszák, amikor a dinnyeföldeket 70 hektárra nö­velték, aztán kiderült, hogy tartósan nem lehet fönntartani ekkora területet, mert a szö­vetkezet nem k,épes ellátni kel­lő mennyiségű szerves trágyá­val. így maradt a jelenlegi mé­retű dinnyeföld, amely még mindig alkalmas arra, hogy (ha minden évben máshol jelö­lik ki helyét) a palántázást megelőző trágyázással a közös gazdaság valamennyi földje kapjon szervestápanyag-után- pótlást 5—6 év alatt. Az állattartás is helyi sajá­tosságokkal bír, mint elmondta Szabó Imre mezőgazdasági fő­ágazatvezető. Több sertés t— Nálunk, a szakszövetke­zeti jellegnek megfelelően, a tagok kisgazdaságaiba helyez­zük ki a hízómarhát. Főleg bi­kát hizlalnak tagjaink, de van üsző is. Az idei terv szerint 200 szarvasmarhát hizlalta- tunk a tagokkal Ezen a téren tehát nincs gondunk, ám an­nál inkább az állatforgalmi hullámzó árbevétele miatt! Volt már olyan is, hogy az előírt súlyt elért bikákat még két hónapig tartották a gaz­dák, mert nem jött értük az átvevő idejében. Éyefite 6 ezer darabot hizlalnak fél a tagok részünk­re. Itt már komolyabb változ­tatást tervezünk, ugyanis ed­dig évente egy turnusban tör­tént a hizlalás. Most azt sze­retnénk megkedvelteim, s egyáltalán elfogadtatni a ta­gokkal, hogy folyamatosan tartsanak, s hizlaljanak sertést. Éppen ezért a Környei Mező- gazdasági Kombináttal 8 ezer 800 darab sertésre kötöttünk szerződést. Az eddigi tapaszta­latok alapján bízunk abban, hogy ezt a mennyiséget is le tudjuk majd szállítani, hiszen a vasadi emberek, ha értelmét látják, szívesen dolgoznak többet — mondta Szabó Imre. líj munkahelyek Majd hozzátette még, hogy a szakszövetkezet hozzávetőle­gesen teljesítette idei első fél­évi tervét, ez így van az er­dészet, az ipari főágazat eseté­ben is. Ugyanakkor új mun­kahelyeket létesítettek az ipa­ri területen, ez eleinte még viszi egy kevéssé a pénzt, az­tán ha beindul, visszahozza a haszonnal együtt a befektetést. Aszódi László Antal Kulturális program Ecseren pénteken 10 órától: nyitott ház a művelődési ház­ban. Gyomron 21 órakor: a strandkertben filmvetítés. Sülysápon: 18 órakor film­vetítés a művelődési házban. A Fővárosi Finommechanikai Vállalat a monori üzemébe FELVESZ programverérlésű műanyaafröccsőntő gépekhez gyakorlott szakembert, valamint gépésiiechnológust Jelentkezni lehet o következő címen: Monor, Jókai u. 9—11. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents