Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

iürelmetlenül Szóda Március elején tartotta Versegen a túrái Galgavi- déke Áfész a tájékoztató tagértekezletét, amelyen dr. Kovacsik Erzsébet jogtaná­csos örömmel jelentette be, hogy sikerült megoldaniuk a község szikvízzel és olaj- kúttal kapcsolatos problé­máját. A hírnek természe­tesen mindenki örült. Az örömbe a későbbiekben né­mi üröm is csöpögött, mert ha az olajkúttal kapcsolat­ban nem is volt panasz, szódát azóta is csupán az italbolt valamelyikében le­het vásárolni, de azt is el­vétve, az önkiszolgáló üz­letben pedig már nagyon régóta nem láttak szódát. Talán végleg megszüntették az árusítását, mert más cikk tárolására jobban kel­lett a hely? Nem. erről nincs szó, ők továbbra is árusítanák a szódát, csak éppen nem kapnak, mert az aszódi szállító harminc láda alatt nem hajlandó ki­hozni, az önki pedig ennyit képtelen fogadni, A rendezett megoldást bizonyára a szövetkezet vezetői is átmenetinek te­kintették, hiszen a tényle­ges megoldás csak az lehet, ha ismét üzembe helyezik az itteni szikvízüzemet. S ezt már sokan várják — a hónapok múlásával egyre türelmetlenebbül. b. m. ÜLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM 1985. JÚLIUS 2.. KEDD Igényesen, szakmai Hevességgel Meggondol ’ n kiden filmkockát Maii A két aranyásó. Jack Lon­don alaszkai elbeszélései nyo­mán készült színes NDK ka- landíilm. Csak 4 órakor. A cápa. Színes, szinkroni­zált amerikai katasztrófafilm, 6 .és 8 órakor. Csak 16 éven felülieknek. Nem akartam elhinni, hogy ennyire igaza volna Kincses Károlynak! Ügy gondoltam, hogy mind­azt, amit a fotótörténeti alko­tótáborban hallottam, ha nem is - értettem pontosan, majd utánanézek a rendelkezésemre álló szakirodalomban, s akkor fény derül mindenre. Csalód­tam, mert a fényképészeket nevelő kézikönyvekben jó, ha egy előszónyi terjedelmű múltidézéssel találkoztam. Pe­dig erre a tudományra is ér­vényes az a mondás, hogy a történelem az élet tanítómes­tere. Varázs Mivel bizonyítom? Az egy­hetes szabadidős tanfolyam résztvevői olyan elmélyülten foglalkoztak a fotózás kezdeti technikájának az elsajátításá­val, hogy az erről árulkodott. Kincses Károly táborvezető társával, Flesch ’Bálinttal, a Petőfi Irodalmi Múzeum fény­képészével elérte azt a célt, amelyet a gödöllői fotós társa­ság korábbi összejövetelén vázolt. Akkor azt mondta, hogy vissza szeretné szerezni minden egyes filmkocka te­kintélyét. Ezt részletesebben a tábort meghirdető felhívásban is kifejtette. Veresegyház Baráti kör a könyvtárban A veresegyházi nagyközségi könyvtárban 1977 óta dolgo­zik Bazsikné Kővári Kriszti­na. Kérésemre szívesen be­szélt a könyvtárban eltöltött évek örömeiről, tapasztalatai­ról. Mivel éppen az elmúlt napokban kapta kézhez tanári diplomáját, természetes, hogy mondanivalóját a gyermek- részleggel kezdte. A könyv­tárnak ezt a részét Őri Sán- dorné, volt napközis nevelő vezeti, akit kifogyhatatlan öt­leteiért a gyerekek nagyon szeretnek. Az általános isko­lában helyszűke miatt nincs lehetőség terjedelmes könyv­gyűjtemény kialakítására, ezért ezt a szerepet az itteni gyermekrészleg vállalta magá­ra. Harmadik, negyedik osztá­lyos kisdiákoknak indították az időközben népszerűvé vált könyvbarátkört, amelynek foglalkozásai bábozással, dia­vetítéssel, lemezhallgatással telnek el. A gyerekek olvas­mányélményeiket lerajzolják, a rajzokat pedig kifüggesztik a könyvtár falára. Megtörtént már az is, hogy a társak a tetszetős rajzok láttán hatá­rozták el, hogy könyvet köl­csönöznek. A felnőttek részlegében ér­dekes a könyvtárba járók összetétele. Főleg középiskolá­sok és nyugdíjasok alkotják a törzsgárdát, a negyven-ötven évesek között eléggé kevés a rendszeres olvasó. A könyvtár méreteihez képest gazdag fo­lyóirat-állománnyal rendel­kezik. Több mint ötvenféle újságot járatnak rendszeresen. A zenesarok kialakítása is folyamatban van, számos ko­moly és könnyűzenei lemezük van, de a nyomasztó hely­hiány miatt nehéz az elkép­zeléseket megvalósítani. A könyvtár vezetője végül égy olyan, a múltban már működött, most azonban na­gyon hiányzó baráti kör lét­rehozásának tervét latolgatta amely értelmiségi fiatalokat tömörítene. A községben nincs olyan nyugalmas hely, ahová elmehetnének gondjaikat, él­ményeiket egymással megbe­szélni, zenét hallgatni* verset olvasni. Ezt az elképzelést azonban csak egy tágasabb könyvtárban lehetne megvaló­sítani. Üjabb könyvbarátok érkez­nek, a két könyvtáros máris velük foglalkozik. Mosolyog­va, barátságosan ajánlanak olvasnivalót a diákoknak. Huszár Dóra A fényképész-ipar egyre tö­kéletesebb technikával rukkol elő, amelynek eredményeként az automaták átvették az em­ber legtöbb tennivalóját a fényképezés műveletében. Ez­zel együtt vészesen csökken az az igényesség, szakmai gond, mívesség, amely a régi fény­képek egyik varázsát adja. Szeretnénk a régi technikák felhasználásával olyan szemlé­leti változást elérni — szólt a program —, hqgy az expozíció pillanatát megelőzően — ké­szüljön az bármilyen auto­matizált géppel — úgy jár­junk el, mintha csak azt az egyetlen felvételt készíthet­nénk. A táborban újra megtanul­tak tudatosan figyelni minden apró részletre, s ennek nagy hasznát veszik a fotósok, akár megvan a lehetőségük a per­cenkénti húsz felvételre, akár nincs. Sokan ismét — vagy talán először? — érezték, mi­lyen fontos lehet egyetlen koc­ka, ha nincs több, azaz, ha másikat előállítani újabb nap­ba telne. A tábor lakói ugyan­is nem lendítették fel a gödöl­lői kulturcikkbolí — fotóter­mékekben egyébként rendkí­vül szegényes választékú — forgalmát. Maguk készítették még a fényérzékeny anyagot is. Üvegnegatív Éppen ez.az, amj .izgalmas, ámi összeköti a fotózásban a jelent a múlttal. Hiszen más egy elméletet a könyvben ol­vasni, s más a gyakorlatban kipróbálni! Csakhogy azokat az eljárásokat, amelyeket a gödöllői művelődési központ laborjaiban, termeiben meg­ismertek és elsajátítottak, még a könyvek is csak elvétve em-r lítik. Itt van például az üvegne­gatív. A kémiai képletekben most ne merüljünk el, a lé­nyeg az, hogy az üvegre fel­hordott zselatinréteget fény- érzékenyítették, s különböző módokon varázsolták muzeális masinákkal, vagy csak a nap­fény. segítségével képeket a valós, világról. Nemcsak papír­ra, hanem például szövetre is. Kik voltak a táborban? A sok jelentkező közül válogat­ni kellett. Öten az Iparművé­szeti Főiskola első éves hallga­tói voltak, leróva a nyári szakmai gyakorlatot is. Ugyancsak öten érkeztek a Szolnok megyei Fényképész Szövetkezettől, elsős ipari ta­nulók. Az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem kémiai tan­székén dolgozó tudományos munkatárspár tartozott a csa­pathoz még, valamint egy pé­csi szakfényképész és hat amatőr. Változatos társaság, azt hiszem, mindegyikünknek volt valami tanulnivalója a másiktól. A tábor vezetői úgy gondolták, ők azok, akiknek a szemléletén még lehet változ­tatni az egy hét ismeretanya­gával, tapasztalásával. Atlomásak Az elméleti képzésről meg­hívott előadók gondoskodtak Az Amerikai Egyesült Álla­mokban egyetemen fotótörté­netet előadó Simon Mihály a fotózás első négy évtizedéről szólt. A Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem docense, Kampfl József fotokémiát ok­tatott. A vetítéstörténetről tar­tott ismertetést Kolozsi Sán­dor, a Szolnok megyei műve­lődési központ . fotóelőadója. Bakos Zoltán régi fényképé­szeti technikáról szólt, Siska Gyula fotórestaurátor a saját munkájáról. Nem is olyan rég még na­ponta láthattuk Gödöllőn Kin­cses Károlyt. Ma a Magyar Színházi Intézet fotómúzeoló- gusa. Azon szerencsés embe­rek közé tartozik, akik érdek­lődésüket úgy elégíthetik ki, hogy a téma több oldalával foglalkoznak. A teljesség igé­nye nélkül a fotós falutörténe­ti gyűjtés, a Veress Ferenc- emlékkiállítás és ez a tábor erre bizonyság. Balázs Gusztáv Négyszázas csatorna Épül az új gödöllői autóbusz-pályaudvar. Jelenleg a terület csatornázása folyik, amelyet a szolnoki KÉV Metro szakem­berei végeznek. Képünkön: Bokor Károly .MTZ-traktorral húzza helyére a négyszáz milliméteres betoncsatornát. Hancsovszki János felvétele Vácszentiászlá Nagyüzemi bérszabályozás Amilyen könnyű kimondani az elvet, mindenki . munkája szerint kapja a díjazást, olyan nehéz a gyakorlatban megva­lósítani. Évek, évtizedek óta keresik a legjobban megfele­lő keresetszabályozási módsze­reket, azt azonban még senki sem állította, meglelte az üd­vözítőt. Bizonyára Vácszent- lászlón, a Zöldmező Termelő- szövetkezet vezetősége sem hi­szi, hogy a nemrég hozott dön­téssel egyszer és mindenkorra elvetette a bérszabályozás gondját. Ám ha sikerű] elér­niük néhány céljukat, máris érdemes volt. A vezetőség úgy döntött, hogy a nagyüzemi keresetsza­bályozást választja, mert úgy véli, ez ad leginkább lehető­séget a szövetkezet további fejlődésére. A szabályozás, ko­moly nyereségnövekedés ese­tén, jelentős bérfejlesztésre te­remt alapot. Ez a forma nem tűri az eredménytelen mun­kát, a lógást, a lazaságot. A ló­gósoktól éppen ezért mielőbb meg kell szabadulniuk, han­goztatják Vácszentlászlón. Három iskolát — a galga­mácsait, az ikladit és a domó- nyit — patronálja a Galga- parti összefogás Tsz asztalos- műhelyének Ady Endre szo­cialista brigádja, amely az idén lett kiváló. Kerepsstarcsa Őszig a kórház vezet Kerepestarcsán befejeződött a kispályás labdarúgó-bajnok­ság tavaszi szezonja. Egy mér­kőzést még tárgyal a verseny- bizottság, de ez nem befolyá­solja döntően a végeredményt. Láthatóan nagyon szoros az élmezőny, lesz miért izgulni ősszel. Az utolsó forduló eredmé­nyei : Titán—Zsófia 3-5. A na­Tanyáréü, fairnél, városiból A nyomor volt az ajánlólevél De régi is! Az 1935. július 7-en megjelent Gödöllői Hír- íap sárguló száma fekszik előt- em az asztalon. Szemerédi írénke nyugdíjas tanítónő ajándéka; nagy terjedelemben értesít arról, hogy fiúotthon létesül Gödöllőn. Az egykori jövőt vázoló hír valósággá vált, és több mint két évtize­den át működött a Sokgyerme­kes szegény magyar anyák or­szágos Szent István fiúottho­na. Fennállása idején több száz fiatal nevelődött ott, tanult szakmát, mesterséget az akkori faluban. Hogy jobbára ked­vező eredménnyel, azt az is bizonyítja" hogy az ötvenedik évfordulón is sokan találkoz­tak a városban. Szakmaadók A Pálma cukrászdában gyü­lekeztek. majd a helytörténeti gyűjtemény épületébe sétál­tak, ahol az otthon életét be­mutató fotókból és írásos do­kumentumokból rendeztek ki­állítást. Az érkezőket Polónyi Péter, a gyűjtemény vezetője üdvözölte, s elárulta, számára rejtély, mi adta azt a hűsé­get és szeretetet a megjelen­teknek, ami fél évszázad után is egybetart egy közösséget, régen, nagyon régen együtt élt embereket. Dr. Köte Sándor egyetemi tanár nyitotta meg a kiállítást. Az egymásnak nagyon örü­lő emberek sokasága különös érzést fakasztott. Ott volt a 83 éves Szentimrei László, az ott­hon alapítója és igazgatója, aki húsz éven át gondoskodott év­ről évre 80-120 fiata] nevelésé­ről és ellátásáról. Lengyel Jó­zseffel. az otthon neveltjével lakásán beszélgethettem. Tár­sai neki köszönhetik a találko­zók szervezését. Mint elmond­ta. a Szent István fiúotthonba nem az úri rendszer gyerme­kei kerültek be, hanem a sok­gyermekes szegény szülőkéi közül egy-egy. Az ország min­den részéről, tanyáról, faluról, városból nem a protekció, ha­nem a család népessége ás a szegénység volt az ajánlóle­vél. A fiúotthon vállalta, hogy szakmát ad növendékei kezé­be. Voltak, akik az otthon mű­helyében, mások kinn a köz­ségben kisiparosoknál, kiske­reskedőknél sajátították el a választott mesterségeket. Az áldozatkész szakmát adók kö­zött feltétlen említést érde­mel — szögezte le Lengyel Jó­zsef — Koncz Ferenc cipész, Stogl József lakatos. Wírnhardt Nándor kereskedő. Körösi Ist­ván és Mazsár János kovács, Moór János gépszerelő. Soltész Lajos kereskedő. Fischer Er­nő drogista. A felszabadult fiatalok leg­többje visszament a szüleihez, de sokan legyökereztek Gö­döllőn. Helyben is sok új ba­rátság szövődött, még a ne­velők körében is, mint pél­dául ifj. Czeczulics János és Rabó József, Szabó Gyula asz­talosok között. Igen megsze­rették Adám Zoltán és Szeme­rédi László pedagógusokat, Budai Lajos karmesterhelyet­test. Itt házasodott meg Baráth István, Grenács József. Tamás Rezső, Sándor Mihály, Both András, Költő Aladár, Széles István és beszélgető társam, Lengyel József. Ebből eredően ők a fő szervezők is a találko­zásokban. Előre meghívják társaikat, de a biztonság ked­véért a megbeszélt időpont előtt egy héttel még egyszer figyelmeztetik a távoliakat az eseményre. Huszonötén Annak idején a munkában kovácsolódtak össze. Sokat hal­lottak. a szerétéiről, egymás megbecsüléséről. Látták a pél­damutatást. Ezt magam is alá­támasztom, mert a sok emlí­tett név közül Ádám Zoltán tanár úr Pécelen tanított, Sze­merédi László tanító úr pedig az elemi iskola felső tagozatá­ban olyan tanítóim voltak, akikre is szívesen emlék­szem vissza. Az ébresztő fél hatkor volt abban az otthonban. Torna, majd takarítás következett. Szobán belül és kívül kellett rendet teremteni. Még az ud­vart is felsöpörték. A reggeli után mindenki a munkahelyé­re sietett. Az esti órákban volt mód az olvasásra, önművelő­désre, szórakozásra. Négy évet töltöttek együtt egy-egy cso­port tagjai. Sokác Pál most Kanadából látogatott haza, a várpalotai Ihász József pedig most mesélte el, hogy amikor bekerült az otthonba, akkor 21-en voltak testvérek, ami­kor haza, akkor már 25-en ... Még szorosabb 1944-ben igazgatójuk való­sággal elcsempészte őket Bu- dajenőre, hogy a nyilasok és a németek a leventékkel el ne hajtsák a, gyerekeket. Három hónapot töltöttek bunkerban, míg eljött a felszabadulás. Asz­talos oktatójuk édesapja. Cze­czulics Jani bácsi már polgár- mesterként fogadta a fiúotthon lakóit. Hosszan lehetne sorolni, ki­ből mi lett, hol él, de erre nincs helyünk. Egy nevet még­is meg kell említeni még Dr. Gáli Béla, az otthon egykori orvosa, a szegények doktora sokat fáradozott a növendékek egészségének ápolásán, ö is régen elhunyt már. A megmaradottakban is meggyengült az erő, de a ba­rátság talán még szorosabb. Csiba József gyobb játékerő felülmúlta a lelkesedést. Gól: Citovszki (3), illetve Dellaszéga (3), Hajdú (2). Aradi—Nyírfa 0-7. A gól­lövőket nem közölték. Mun­kácsy— Újfalu. 2-0. Megér­demelten nyert a bajnokesé­lyes. Gól: Sándor, Sárdi L. Viktória—Szilas 0-10. A végé­re szétesett a Viktória. Gól: Róth (7), Bécsi (2), Németh. Kórház—Boldizsár 3-0. Igazi rangadó volt. Gól: Kati (2), Szekeres. Barátság—Steffi 5-2. Gól: Oravetz (3), Oláh, Mu- csi, illetve Bibók, Pásztor. Utólag' lejátszott mérkőzé­sek eredményei: . Munkácsy—Aradi 2-1. A 7-(í-ás vereség után váratla­nul jól megállta helyét az Ara­di. Gól: Sándor (2). illetve Csapó. Szilasliget—Kórház 0-4. Győzelmével tavaszi baj­nok lett a kórházi csapat. Gól: Kuti (2), Szekeres, Geletai (ön­gól). A góllövőlista élmezőnye: Róth (Szilasliget) 20, Kuti (Kórház) 15, Dellaszéga (Zsó­fia) 12 gól. A tavaszi végeredmény: 1. Kórház 2. Munkácsy 3. Zsófia 4. Széchenyi 5. Nyírfa 6. Boldizsár 7. Szilasliget 8. Barátság 9. Viktória 10. Újfalu 11. Titán 12. Steffi 13. Aradi 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 11 11 — 1 10 12 — 1 11 42-23 20 28-11 19 35- 20 18 32-21 15 23-13 15 26-18 15 36- 28 lf 25-29 11 12-29 II 22-26 9 17-33 5 9-32 1 9-36 1 A szentkirályi cipőfelsőrész-Áészítő üzemünkbe, varrodai munkára női munkatársakat felveszünk. Bérezés: a teljesítmény alapján. Kereseti lehetőség a betanulás után: 3000—4500 Ft. Üzemi étkezés, üdülési lehetőség van; Jelentkezni lehet az üzemben. Magvető Mgtsz, Dány. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents