Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

Aki keres, még mindig talál Múltunk maradék kincseiről Múzeumi szakemberek kö­zött hallottam a történetet. Nyugatra szakadt hazánkfia, mintegy másfél évtizeddel ez­előtt, rokka vásárlásával bízta meg itthoni barátját. A gye­rekkori cimbora teljesítette a kérést, ami nem volt nehéz, mert akkoriban egy százasért is lehetett venni, vagy ha va­lakinek szerencséje volt, in­gyen is vihette a paraszti múltunknak ezt a darabját. Amikor hazánkfia megérke­zett, nagyvonalúan ötezer fo­rintot tett barátja kabátjának felső zsebébe a rokkákért, az­tán engedélyt szerzett azok kivitelére. A rokkák elrepül­tek, az itthoniak csodálkoztak a nyugati furcsaságon. Dr. Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum igaz­gatója ismeri a történetet és állítja, hogy sajnos, még ma sem fejeződött be értékeink elherdálása. Mindenki, aki fi­gyelő szemmel járt, láthatta, hogy egy-egy házépítés vagy átalakítás alkalmával mi minden került elő a padlá­sokról. Voltak ott cserépedé­nyek: lakodalmas fazekak, bokályok, korsók, tálak, kö­csögök. Találtak bútorokat: ládát, szekrényt, szuszékot, fából faragott hintalovat, ku­tyaszánkót. Mintha a falvak lakossága a szegénységgel együtt szabadulni akart vol­na a régi életforma emlékei­től is, mindent eladott vagy összetört. Expedíciók Nem kellett ezeket a pusz­tulásra ítélt tárgyakat meg­vásárolni, ingyen és nevetve adták oda annak, aki akart belőlük válamit. És ezzel a paraszti meneküléssel egybe­esett a városiak kíváncsi ér­deklődése. Ahogy a falusi em­ber menekült a régi tárgyak­tól, o városi ember felfedezte a nép művészetét, s megnyi­totta otthonát a hímzések, szőttesek, korsók, tálak, tá­nyérok előtt, állította lakása főhelyére az egykori meny­asszonyi ládát, a virággal dí­szített mángorlót, hatalmas fakanalat vagy éppen a fűzfa teknőt. Mára elcsendesedett az egykori roham, de aki ke­res, még mindig talál. — Valóságos expedíciók jár­ják a falvakat — panaszko­dik a múzeumigazgató —, s ami mozdítható, azt magukkal viszik. Csellel, ravaszkodás­sal, rábeszéléssel, sokszor fe­nyegetéssel bírják rá a ma­gukra maradt öregeket, hogy megváljanak a tükrös szent­képtől, az első világháborús katonaképtől, a petróleum- lámpától, a búcsúfiaként ka­pott díszes bögrétől, a színes faliórától. Nepperek A falusi ember, aki nem ismeri a kezében, lévő érté­ket, eladja a régi korok em­lékét őrző tárgyait, melyek a falvakat járó nepperek segít­ségével budapesti régiségke­reskedőkhöz kerülnek, ahon­nan legnagyobb részük kül­földre vándorol. Asztalos István egy pilla­natig sem tagadja, hogy pa­naszkodik, ám panaszának okai vannak. I — Ketten dolgozunk a mú­zeumban. Az egész Galga mente értékeire figyelnünk kell, de ezt a munkát csak önkéntes segítők sokaságával f!?ragos szomszédok A becsület mindenekelőtt A szabálysértéseket vagy másfél tucat kategóriába sorolja á jogszabály. Szerepel közöttük csehdháborítástól kezdve a tankötelezettség megszegésén és a vásárlók megkárosításán át becsület- és magánlaksértés, a köztisztaság rendje meg a tulajdon elleni tevékenység. Rosszul rögzült szokásoktól és vérmérséklettől függően az egviik településen ebből, a másikban abból adó­dik több ügy. — Hej, de cifra esetek adód­nak, sóhajt fel az n.-iek veze­tője. Beballag, mit ballag, dúl- tan és elszántan jön a tanács- házára két szomszéd. Az egyik azt állítja, haragosa ürüléket hajított be hozzá a fürdőszoba ablakán át. Bárki megnézheti, ott van most is a falon. A má­sik persze tagad! Nem azt dobtam be, hajtogatja maka­csul. Az igazság szent dolog, kimegy az ügyintéző szemre­vételezni azt a barna valamit. Szerinte, mondja mikor visz- szajön, nem egyéb az, mint rothadt körte. Erre aztán kifa­kadtam én is: vigyétek vegy- elemeztetni, mert az úristen sem tud így igazságot tenni. És egy ilyen ügy napokig, né­ha hetekig elhúzódik, pedig lenne fontosabb dolgunk is, éppen elég. A magyar büszke, rátarti nép, ad a becsületére, s nem tűri, ha lábbal tiporják azt. Ezért nem véletlen, hogy a szabálysértési ügyek listáján sok helyen az előkelő második helyet foglalják el a becsület- sértések. Még ki sem mondja az in­kriminált szavakat, s máris el­pirul az egyik mozgalmas éle­tű Pest környéki település igazgatási csoportvezetője. — Hát a szülőkre és a roko­nokra roppant kényesek az emberek. Bejön a sértett és el­panaszolja, milyen szavakkal szidták a felmenőit. Szembe­sítéskor bizony . nemegyszer előfordul, hogy a sértegető nemhogy beismeri, de a nyo­maték kedvéért még meg is ismételné — ha hagynánk — azokat a bizonyos mondato­kat. Megéri neki az a pár száz forint... » A becsületnél a magyar em­bernek csak egy dolog szen- tebb: a magántulajdon. Leg­inkább azonban sajnálatos módon csak a sajátja. — Jön a két koma, meri *zok voltak évtizedeken át. Most azonban még csak egy­másra se néznek, mereven ül­nek a széken, mintha sohasem látták volna egymást. A ba- rátkozásnak egy fa vetett vé­get. Az egyiknek telkén sudár, s főként bő termésű gyü­mölcsfa állt. Gyökere, hogy hogy nem, a föld alatt úgy el- ágas-bogasodott, nyújtózott, hogy kibújva szomszédja — s egyben komája — telkén, ott is dús lombú fává nőtt. Kié legyen a fa, de főként a ter­més? Nem tudtak megosztoz­ni. a megbeszélések eldurvul­tak, s végül haragosok lettek. Mit tagadjam, ismeri be a fiatal tanácselnök, elkapott az indulat. Hát ennyit ér, ripa- kodtam rájuk, a maguk falu- szerte becsült évtizedes barát­sága? Mondtam én még per­cekig a magamét, egyszercsak felálltak és szótlanul kivonul­tak. Hogy a fával és gyümöl­csével mi van, nem tudom. Egy biztos, magam is láttam, vasárnap délután újból együtt isszák a fröccsüket. A tanács­házán azóta se jártak, s bár megsüvegelnek, szólni egy szót sem szólnak. No és ami a másé, ne adj isten, a közé...? A helység maradjon ez al­kalommal is anonim, ahol a szabálysértési előadó becsukja az ajtót, suttogóra fogva a hangját, némi ön­gúnnyal magyarázza: becsüle­tes nép a miénk, nem itthon lop, hanem máshol... Főként a környező nagyobb városok­ban vagy Budapesten. Ez utóbbi helyen a budai Skálát kedvelik. Sok jegyzőkönyv ér­kezik onnan. Én meg csak el­hűlve nézem a neveket, mert nehogy azt higgye, a neheiebb sorsúnk vannak többségben. Drága italt, kávét, jófajta ci­garettát, egy-egy ruhadarabot, néha a falu legmódosabb pol­gárai csennek el. Mintha nem is felnőttek, hanem gyerekek volnának. Nálunk a lopások állnak veretlenül az első he­lyen a szabálysértési listán, bár gyanítom, máshol is ha­sonló lehet a sorrend. A Pest megyei tanácsokhoz tavaly 12 606 feljelentés érke­zett. Ez ügyekben 13 622 sze­mély ellen indítottak eljárást, közülük 12 669 ember ügye nyert befejezést. A különböző kategóriák közül első helyen a tulajdon elleni szabálysértés áll. H. J. végezhetjük eredményesen. A zsámboki Lapu Istvánná, a vérségi Marton Pálné, az ik- ladi Ecker Dániel és sokan mások mutatnak példát, ho­gyan lehet á faluban bujdosó értékeket közkinccsé tenni. — Sok településen az egész falu s jgítette a tájház anya­gának összegyűjtését. Most is azt kérjük, hogy ha valaki a családi hagyatékban régi gaz­dasági eszközre, használati tárgyra, bútorra, szőttesre, ru­hára, fényképre, könyvre, csa­ládi iratokra akad, mielőtt el­adná vagy megsemmisítené, mutassa azt meg a múzeum­ban, ahol eldöntik annak ér­tékét, és értéke szerint fizet­nek is érte. Eddig is szép számmal akadtak, akik önkéntes ado­mányokkal segítették a mú­zeum gyűjtőmunkáját, s a múzeum dolgozói bíznak ab­ban, hogy ez az önkéntes se­gítség a jövőben is megmu­tatkozik. Sajnos, még a leg­nagyobb érték is, ha magán- tulajdonba kerül, nem jut el a nyilvánossághoz, pedig a múlt emlékeinek összegyűjtése és bemutatása a ma és a hol­nap emberének gondolkodását formálja. Többen — Mindenkinek fel kellene ismernie az igazságot — mondja az igazgató —, amely szerint régvolt idők' nehéz ré­tegein áll a jelenvalóság, amelyből fölserken az eljö­vendő nemzedékek világa. Nem közhely ez a mondás, hiszen vidékünknek nincs olyan települése, ahol ne hagytak volna valami emlé­keztető jelet az elmúlt korok. Ezernyi emlék került elő a föld méhéből. Nincsen annyi régésze, muzeológusa ennek az országnak, hogy minden előkerült értéknek utánanéz­zen. Lehetetlenség volna fel­sorolni mindazokat, akik ed­dig is segítettek. Most újabb segítséget kér és vár a Petőfi Múzeum, s várnak a falu­múzeumok. A segítség nem, maradhat el, mert egyre töb­ben ismerik fel és vallják népi-nemzeti művelődésünk maradék kincsei nem eladók. Fercsik Mihály Átereszek Három faluban Vácszentlászlón, Valkón és Zsámbokon az elmúlt tél és tavasz csapadékos Időjárása sok gondot okozott a vízel­vezető hálózat eltömítődésé- vel, a belehordott hordalék felgyülemlésével a lakosság­nak. Nem bírták a befolyó vizeket átvezetni az átereszek. Most a Táoió—Hajta Vízgaz­dálkodási Társulat látott a rendszer tisztításához, kar­bantartásához. A vadon szava. Jack London regényéből készült színes, szinkronizált angol kalandfilm. Csak 4 órakor. Sandokan. Színes olasz ka­landfilm, 6 és 8 órakor. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM 1985. JULIUS 17.. SZERDA Népi ellenőrök vizsgálták A gépnek is jár a karbantartás Ki hinné? Mégis igaz. A népi ellenőrök egy látszólag a vállalatok szorosan vett belső ügyének tekinthető tárgykörben vizsgálódtak. A fenntartási tevékenységet te­kintették át, annak eredmé­nyeit a gépek, berendezések megóvásában és korszerűsí­tésében. Közelebbről: a fenn­tartási munka szavatolja-e a gépek, berendezések, jármű­vek folyamatos üzemképessé­gét, állagának megóvását, technikai szintjének megtar­tását. A műszaki-gazdasági követelményekkel, a gazdál­kodás új feltételeivel össz­hangban alakult-e a tevé­kenységhez nélkülözhetetlen eszközökkel való ellátottság, a szerkezeti rend, a szakem­berek felkészültsége. Sokféle típus Egyszerűen szólva: tervsze­rű megelőző karbantartás. Ha ez megvan, akkor a fenti kérdésekre igenlő válasz ad­ható. A tmk fogalma évtize­des múltú. Alapigazságot sű­rít magába, a gyakorlatban azonban korántsem zavarta­lan az alkalmazása. Egy gyáróriásban lehet a séma a következő: a tervszerű meg­előző karbantartással megbí­zott részleg minden gépről kartotékot vezet, s a korá­nak, igénybevételének megfe­lelő időközönként kivonja’ a gépet’ a termelésből, alaposan átvizsgálja, a cserére szoruló alkatrészeket újakkal váltja fel, a javíthatókat megjavít­ja, majd ismét visszaadja a műhelynek. Ekkor is lehetnek összeüt­közések, nézeteltérések a kar­bantartók és a termelők kö­zött. Előfordulhat, hogy ab­ból a bizonyos gépből csak egy szolgál, a tervteljesítés­hez nélkülözhetetlen. Nem ad­ják oda javításra, addig hasz­nálják, amíg bírja. A legtöbp vállalat, méretei és más jellegzetességei miatt, nincs abban a helyzetben, hogy saját generáljavító szer­vezetet tartson fenn. Kény­telen mások szolgálatait igénybe venni. Többekét is, hiszen sokféle gyártmányú, típusú gépet, járművet üze­meltet, nincs egyetlen olyan cég, amely valamennyi kar­bantartásához, javításához ér­tene. A gödöllői népi ellen­őrök által vizsgált vállalat ilyen. Mivel a hatodik ötéves tervben a műszaki fejlesztés alapjául szolgáló beruházási összegek mérséklődtek, a ko­rábbinál nagyobb jelentőség­re tett szert az üzemfenntar­tás. Ügy gondolták, a lehető legnagyobb mértékben tá­maszkodnak a szakjavító és szervizhálózatra. A nagyja­vításokat kizárólag ott vé­geztetik. Saját javítóhálózatu­kat a kis és közepes javítá­sokra teszik még inkább al­kalmassá. Csökkenő keret A valóságban úgy fest, a vállalat karbantartási rend­szere nem úgy működik, ahogy szeretnék, ahogy ter­vezték. Többnyire csak az üzemállapot helyreállítására képesek, korszerűsítő felújí­tásokra nem. Beruházássze­gény időben az utóbbinak nagy a jelentősége, hiszen nem mindegy, hogy egy gép, berendezés az eredetinél töb­bet tud, akár teljesítmény­ben, akár minőségben. Behatóbb vizsgálattal azt is megállapították a népi ellen­őrök, hogy az érdekellentétek miatt meghiúsul a fenntartás tervszerűsége. Tudniillik az üzemeltető addig használja a gépet, amíg az le nem rob­ban, hiába akarná a tmk a kellő időben kivonni a for­galomból, alaposan karban­tartani, megjavítani. A másik gond, hogy a meghatározó gé­pek jelentős mértékben el­öregedtek, üzembiztonságuk, használhatóságuk folyamato­san romlik. Tudva, hogy az idén például egyáltalán nem terveznek vásárlást, anyagiak hiányában, még súlyosabbá válik az előbbi probléma. Mivel így van, a javításra, fenntartásra, felújításra a szokásosnál is nagyobb ösz- saegeket kellene szánni. A vállalat éppen az ellenkező­jére törekszik: a tavalyihoz képest negyven százalékkal kívánják csökkenteni az ál­lóeszközökre szánt javítási költségeket. , Ezek után megnézték a há­zon belüli javítások körülmé­nyeit egy kicsit tüzetesebben. Megállapították, a javítások­nak csupán egy részét képe­sek alaposan előkészíteni. Mi­vel a vállalat a fővárosban és szerte a megyében dolgo­zik, a kisebb javításokat az adott munkahelyen végzik el. Érdekes a dolgozók véle­ménye. Kérdőívekre válaszol­tak. Ügy vélik, a tervszerű­ség és a megelőzés nem jel­lemző a fenntartási tevé­kenységre. A válaszolók csak­nem hetven százaléka szerint csak hibaelhárítás folyik ná­luk. Hiányosnak tartják a műszaki dokumentációt, az alkatrészellátást pedig króni­kusan rossznak. Sokszor egyetlen megoldás marad: üzemen kívüli gépből szere­lik ki a hiányzó alkatrészt. Vannak gépek, amelyeket a fogyóeszközök csoportjába so­rolnak. Ezeknek a karbantar­tása az. eddig elmondottaknál is rosszabb. Országos tanulság A vizsgált vállalat az épí­tőiparban dolgozik. Neve nem érdekes, hiszen a népi elléh- őrzési bizottság ülésén meg­jelent szakemberek szerint az itt tapasztaltak kisebb-na- gyobb eltérésekkel másokra. is érvényesek. Mivel országos vizsgálat részéről van szó, a tapasztalatok, tanulságok ösz- szegezése nyomán lehetővé válhat olyan intézkedések megtétele,’ amelyek nyomán javulhat ennek a nem mel­lékes tevékenységnek a ha­tásossága. K. P. Pályaépítés miatt Újra késnek a vonatok Közepes a korsótermés Közepes a hozam az idén zöldborsóból, amelynek termését hűtőházba és konzervgyárba szállítják a Gödöllői Tangazda­ságból. Képünkön: a nagy teljesítményű borsófejtőgépekre hordják a termést. Hancsovszkt János felvétele Hétfőtől ismét kényelmetle- nebbül vonatozunk Budapest és Hatvan között a MÁV Bu­dapesti Igazgatósága tájékoz­tatása szerint előreláthatóan szeptember közepéig. A Rákos és Pécel állomások közötti pá­lyaépítési munkák miatt több személyszállító vonat tegnap­tól nem közlekedik hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön. Melyek ezek a vonatok? A Keleti pályaudvarról nem in­dul a 3116-os vonatszámú vo­nat 15 óra 5 perckor Gödöllő­re. a 3136-os számú 16 óra 5 perckor ugyancsak Gödöllőre, a 3026-os számú 17 óra 30 perc­kor Hatvanba, a 3166-os számú 17 óra 35 perckor Gödöllőre. Hogy mégse maradjanak vonat nélkül az ingázók ebben a ké­sőbbi időpontban, a Keletiből pénteken, szombaton és vasár­nap 17 óra 35 perckor induló, Hatvaniig közlekedő 23026-os számú szeméiyvonat hétfőtől csütörtökig is jár és minden állomáson és megállóhelyen megáll. Akik ezt a vonatpótló vonatot érik el, Túrára például 18 óra 35 helyett 19 óra 3 perc­kor érnek. De ez csak a me­netrend szerinti adat. ugyanis a tájékoztatásból az is kiderül, hogy a pályaépítési munkák miatt a vonatoknál 10—15 perc késéssel kell számolni. A vo­natkésések okozta kellemetlen­ségekért megértő, szives türel­münket kérik. Természetesen nemcsak visz- szafelé. hanem odafelé is van­nak változások. Nem közleke­dik az a 3123-as számú vonat sem. amelyik Gödöllőről 17 óra 10 perckor szokott indulni és 18 óra 3 perckor • van Pesten. Ugyancsak kiállt' a forgalom­ból a 3043-as számú személy- vonat. amely 15 óra 50 perckor indult Túráról és a Keletibe 17 óra 3 perckor érkezett. Hiá­nyukat pótlandó a Keletibe 16 óra 43 perckor Sátoraljaújhely­ről érkező 5213-as számú sze­mélyvonat, valamint a Mis­kolcról 17 óra 33 perckor érke­ző 5013-as számú személyvonat hétfőtől csütörtökig minden állomáson és megállóhelyen megáll. Reméljük, hogy a forgalom- korlátozás után a korábbitól jobb körülmények között te­hetjük meg mindennapi útja­inkat otthonunk és munkahe­lyünk között. Kamilla, zsálya, angelika A kamillaszüret után már újabb gyógynövények szedését is megkezdték a Kerepestar- csai Szilasmenti Tsz-ben. Or­vosi zsályát huszonkét hektá­ron termelnek. Tizenhét hek­tár termését a lepárlóra viszik és olaj lesz belőle, öt hektáron pedig a növény magját is be­gyűjtik. Ugyancsak javában tart az angelikamag szedése, amely­ben a gödöllői egyetemisták egy csoportja jeleskedik’ a téesz drogüzemének munka­társaival karöltve. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) V I

Next

/
Thumbnails
Contents