Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! 'jr ina AZ MSZMP FEST MEGYEI BIZOTTSÁGA SS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIX. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM Ára: Í.550 forint 1985. JtLIUS 17., SZERDA MA: Me legyen szalmeneltaszeson. (3. oldal) Ecsettel, lemezzel, ceruzával (4. oldal) Jogi tanácsok (6. oldal) Elütötte a HÉV (3. oldal) Az idei első keityérgabeaa-szálfc'íffiány Jól sikerült a próbasütés Aki még sohasem tartott tenyerén tömött-érett búzaka­lászt — nem tudhatja, milyen felemelő érzés! S talán nem is hiszi, hogy még ez a két kéz is szinte örül a pergő sze­meknek. Az első, amit a szakember tesz: kettéharapja — elég acélos-e? Milyen kenyér lesz belőle? Nem mindegy, hisz esztendeig esszük ... A hét elején meg is érkezett az idei első búzaszáEíímány a Ferenc­városi Malomba — kilenc Pest megyei tsz-ből és két állami gazda­ságból. Ebben az évben i$ ezer tonnát raktároznak és őrölnek meg itt. íme, az első! Jól sikerült a próbasütés — a malom laboratóriumá­ban. Most már a kenyérgyárakon a sor ... M\ történjék a veszélyes hulladékokkal ? Ellenőrizni a biztonságos tárolást A Hazafias Népfront Országos Elnökségének környezet­védelmi munkabizottsága keddi ülésén áttekintette a ve­szélyes hulladékok elhelyezésének kérdését. A HNF szék­hazában a munkabizottságok tagjai — különböző tudomá­nyos területek munkatársai, ipari szakemberek, állami és társadalmi intézmények képviselői — a veszélyes hulla­dékok és a környezeti szennyeződések összefüggéseit vizsgálva elemezték a problémakört. A veszélyes hulladékok nap­jainkban ma már a környezeti szennyeződés fő forrásai. Az utóbbi időben jó néhány kül­földi példa bizonyította, hogy a veszélyes hulladékok nem megfelelő kezelése súlyos, oly­kor katasztrofális következmé­nyekkel járt. Jóllehet hazánk­ban eddig nem történt az olaszországi vagy az indiai ese­tekhez mérhető tragédia, a munkabizottság ülésén az Or­szágos Közegészségügyi Inté­zet képviselője is aggasztónak ítélte a jelenlegi magyarorszá­gi helyzetet, s a szakemberek ezt számos adattal egészítették ki. Többek között megállapítot­ták, hogy hazánkban évente mintegy négy és fél, ötmillió tonna veszélyes hulladék ke­letkezik, amelynek további sorsáról égetés vagy a tároló­helyeken történő elhelyezés út­ján kellene gondoskodni. Eb­ből a mennyiségből 300 ezer tonnára tehető az, amelyik kü­lönösen veszélyes és központi elhelyezést igényel. Világszer­te jórészt már kidolgozták azokat a technológiákat, ame­lyek megnyugtató módon meg­oldják a problémát, s ezek a műszaki megoldások itthon sem ismeretlenek. A környe­zetkímélő hulladékkezelést te­hát nem technológiai jellegű akadályok nehezítik, hanem sokkal inkább pénzügyi és szemléleti okok. A vállalatok jó része például igyekszik el­titkolni a termelés során kelet­kezett veszélyes hulladékok valódi mennyiségét és gyakran törvényellenes módon igyek­szik megszabadulni azoktól. Igaz persze az is — mint azt több hozzászóló hangsúlyozta —, hogy jelenleg a gazdasági szabályozók egyes elemei sok vállalat számára majdhogynem lehetetlenné teszik a környe­zetvédelmi beruházásokat. A kormányzati elképzelések között szerepel, hogy a közel­jövőben a veszélyes hulladé­kok elhelyezésére az egész or­szágban, hálózatszerűén elhe­lyezett telepeket kell létesíteni. Több szakértő felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a telepek kijelölése rendkívül alapos elő­tanulmányokat igényel. Külföl­di tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddig alig elvégzett hidrogeológiai vizsgálatok a talajvíz védelme szempontjá­ból meghatározó jelentősé­gűek; a föld alatti vizek nagy területekre hordhatják szét az emberi egészségre káros anya­gokat. Többen is felhívták a figyelmet arra, meg kell ér­tetni az emberekkel, hogy a hulladékok pontos és szaksze­rű kezelése nagyobb biztonsá­got jelent annál, mint amikor az ipari üzemek — sokszor ezer tonna számra — közvet­lenül a lakókörnyezetben el­lenőrizetlenül helyeznek el ve­szélyes hulladékokat. A vitában felszólalók mind­egyike állást foglalt egy olyan szakértői testület létrehozása mellett, amely környezeti kár esetén pontosan és megbízha­tóan adna javaslatokat a ten­nivalókról. A vita tapasztalatait és a ja­vaslatokat a munkabizottság továbbítani fogja az illetékes állami szervezeteknek. Tartós külföldi kapcsolatok Tavaly még ráfizettek íj A megyében nem sok ^ olyan ipari szövetkezet 6 van, amely tartósan helyt ^ tud állni a nyugati piaco- ^ kon. E kevesek közé tar- ^ tozik a Szikla Ruházati ^ Kisszövetkezet, amely im- ^ már tizennyolcadik csz- í tendeje tart fenn üzleti £ kapcsolatokat egy NSZK- í beli céggel. Női blúzaival olyan hírne­vet vívott ki magának a ma­gyar gárda, hogy sokszor a megoldhatatlannak látszó és az együttműködés megszaka­dásával fenyegető helyzetek­ben is segített a kölcsönös megértés. A kisszövetkezet — amely még tavaly a hagyományos formában működött — az el­múlt időben nagy erőfeszíté­seket tett a létszám növelé­sére, hiszen hosszú távra el­kötelezték magukat az ex­port mellett. Még akkor is, ha például tavaly ráfizettek a külföldi szállításokra. Az 1983-ban váratlanul jelentke­ző mélypont után a HUN- GAKOCOOP két új partner­rel hozta össze a sziklásokat, s ennek révén nagymérték­ben stabilizálódott a helyze­tük. Ehhez persze az kellett, hogy az árakat közelítsék a BUZASZEMEK A gépek által nehezen' járható, felázott tala­jon, szeszélyes időjárás kö­zepette kezdődött az idén az aratás. És a folytatása sem hasonlítható a múlt évihez. Gyomosak a búza­táblák, emiatt gyakrabban fognak „mackót” a kom­bájnok. Vezetőiknek sűrűn le kell szállniuk a gépek­ről, kitisztítani az eltömő-. dött vágószerkezetet. Ugyan­akkor a gombabetegségek is fertőzik a növényállo­mányt. Gyorsítani kell te­hát az aratást még akkor is, ha a tavalyinál alaposab- . ban kell szárítani a szeme­ket. A nehézségek ellenére helytállnak a kombájnosok, mert érzik, tudják, hogy mi minden múlik jó mun­kájukon. Az árpát szinte teljesen learatták Pest me­gyében. Most a búzán a sor. A búzán, amelyet a ré­gi öregek életnek hívtak, és joggal. Ma is az élet egyik alkotóeleme, hiszen kenyér nélkül szegényebbek, szür­kébbek lennének hétköz­napjaink. Hiányától szeren­csére nem kell tartani senki­nek. mert a kenyérgabona termése — aminek vágását Dabason, Pilisen, Dömsö- dön, Tápiószsntmártonban és máshol is megkezdték — ígéretes. Több búza azonban már nem lesz, mint amennyi ma a kalászokban van. Azt, hogy kevesebb se nagyon legyen, ma már egyes-egye- dül a körültekintő betaka­rítással lehet elérni. Tud­ják ezt jól valamennyi me­zőgazdasági nagyüzemben. Más persze valamit tudni, és megint más ahhoz alkal­mazkodva cselekedni. Már­pedig a lényeg a cselekvé­sen van. Valamennyi Pest megyei termelőszövetkezet­ben, állami gazdaságban ismert, hogy a búza a tel­jes érését követően minden nap egy százalékot — te­hát nagyon sokat — veszít fajsúlyából, s ennyivel csök­ken a termés mennyisége is. A gabona betakarításában részt vevők azt is ponto­san tudják, hogy a techni­ka jelenlegi színvonalán sincs veszteség nélküli ara­tás. Az elháríthatatlan és a tényleges veszteség között azonban igen gyakran rend­kívül nagy a különbség. A kombájnok szórási veszte­sége • optimális körülmé­nyek közepette 3 százalék körül alakul. E fölött min­den egy százalék 18 millió forint kiesést jelent a me­gye gazdaságaiban. A nor­ma feletti szemveszteség okát feltétlenül meg kell keresni és kijavítani a hi­bákat. Az idén több mint 100 ezer hektárról kell fedél alá vinni a kalászos gabonát, amiből csaknem 80 ezer hektár a búza. A betakarí­tásra'614 kombájn áll az üzemek rendelkezésére. A gépek optimális időjárás esetén 12 munkanap alatt képesek learatni a búzát, az árpát,- a rozsot. Teljes opti­mum azonban sajnos csak elméletben létezik, a gya­korlatban szinte soha sem fordul elő. Ezért is állapod­tak meg az üzemek még a betakarítás megkezdése előtt a gépek cseréjében. Ahol kevés a kapacitás, oda más­honnan is mennek kombáj­nok. Évek óta jó kapcso­lat alakult ki például a két szomszédvár: a tápióbics- kei Április 4. és a tápió- szentmártoni Aranyszarvas termelőszövetkezet között. A bugyiaknak az Örké­nyiek, a nagykőrösiekn-eka kocséri Petőfi Termelőszö­vetkezet ad segítséget. A nagyüzemekben a nö­vénytermesztés árbevéte­lének első helyén a búza áll. Ezek után ilyen — pénz­ügyileg feszes világban, mint a mai — kell-e azt magya­rázni, hogy az aratás me­nete, milyensége mennyire meghatározó egy-egy gaz­daság életében? Igaz, a ma mezőgazdaságában nem dol­goznak aratás idején száz­ezrek a búzatáblákon, még csak egy-egy nagyüzemen belül sem köti le ez a mun­ka az emberek többségét. De az aratás jelentősége, szerepe, fontossága a gaz­daságok életében és az or­szágéban is nagyobb, mint azelőtt. Nagyobb, mert két­szer, vagy két és félszer akkora értékről van szó, mint régen. E hhez a mércéhez kell igazodni amíg csak le nem kerül az utolsó táblá­ról is a termés. Ehhez kell igazodni mindenkinek: be- takarí tónak, üzemanyag-, alkatrész-értékesítőnek, fel­vásárlónak. szállítónak egy­aránt. Csak ebben az eset­ben kerülhetnek oda a bú­zaszemek, ahová szánták. Róna Zoltán költségekhez, sőt kemény vi­ták után a magyar külkeres­kedelmi vállalat — a veszte­ségek ellensúlyozására —, több mint 1,8 millió forintot utalt vissza a szövetkezetnek. Időközben nagyobb beru­házáshoz is hozzákezdett a kollektíva. Az idén a kisszövetkezet 25 millió forintos árbevételt ter­vezett, ebből mintegy 12,5 millió értékű árut küldenek majd exportra. Az eddigi adatok, azt jelzik, hogy érde­mes volt átalakulniuk kisszö­vetkezetté, mert a kedvezőbb szabályozók lehetővé teszik, hogy a kollektíva eredmé­nyesebben gazdálkodjon, mint tavaly. F. Z. Egy hónap múlva OMÉK Az előkészületek finisében Egy hónap múlva, augusz­tus 17-én nyílik a 70. Orszá­gos Mezőgazdasági Élelmi­szeripari Kiállítás és Vásár. A kőbányai vásárvárosban az előkészítő munkálatok az utolsó szakaszba érkeztek, sorra futnak be a konténe­res teherautók a bemutatón szereplő gépekkel, berende­zésekkel, Helyükre kerülnek az új növényfajták,- s • épül az a 13 istálló, amelyekben a nagy értékű hazai és kül­földi tenyészállatok — szarvas- marhák, sertések, juhok —, kapnak helyet. Az állatok egy részét az NSZK-ból, Kanadá­ból, az Egyesült Államokból és Franciaországból már ha­zánkba szállították, s vidéki karanténokban várják a vá­sárra indulás napját. Az augusztus 25-ig nyitva tartó kiállításra összesen 27 — közöttük 11 szocialista y—, ország jelentette be részvé­teli szándékát. Először vesz részt az OMÉK-on Afganisz­tán, Dcl-Jemen és Vietnam. összesen 1247 hazai és kül­földi vállalat, cég mutatja be az agrártermelés új eredmé­nyeit! a legkorszerűbb ter­mesztési technológiákat, rend­szereket, és a kutatók, neme- sítők munkáját. Mivel a ki­állítók a korábbi vásároknál nagyobb számban képviselte­tik magukat, a bemutatótér megközelítően felével bővül. A vásárral egy időben ren­dezik meg az Agromasexpót es a Nemzetközi Technológiai Vásárt, amelyeken élelmi- szeripari gépek, műszerek, s a mezőgazdasági gépgyártás újdonságai láthatók majd, de helyet kapnak a vegyipari segédanyagok is. Szakmai konferenciákra is sor kerül. A MÁV 50 százalékos uta­zási kedvezménnyel járul hozzá a kiállítás sikeréhez. Megbeszélés a megyei pártbizottságon Az agrárgazdaság feladatairól Tegnap a megyei pártbi­zottságon találkoztak a me­gye vezetői Váncsa Jenő me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel és munkatársai­val. A megbeszélésen a me­gye részéről részt vett Krasz- nai Lajos első titkár, Lénárd László titkár, Csonka Ti­bor, a megyei tanács elnök- helyettese, valamint vezető munkatársaik. A tanácsko­zás keretében értékelték a megye 'agrárgazdaságának múlt évi eredményeit és az 1985-re meghatározott fel­adatok teljesítését. Értékelték a múlt évi minisz­teri megbeszélés állásfoglalá­sának végrehajtását, a ked­vezőtlen anyagi helyzetben lé­vő szövetkezetek megszilárdí­tásának folyamatát, és megha­tározták a következő időszak legfontosabb tennivalóit. Üdülőközpont Velencén Kedden ünnepélyesen fel­avatták a Velencei-tó legna­gyobb, s az ország egyik leg­korszerűbb ifjúsági üdülőbá­zisát, a mostanra kiépült Velencei Ifjúsági Üdülő- és Kirándulóközpontot, amely­ben egyidejűleg hatszáz ven­dég tartózkodhat. A velencei öböl partján megtartott ün­nepségen Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyette­se, az Állami Ifjúsági Bizott­ság elnöke mondott beszé­det; melyben felidézte az üdülőközpont létrehozásának állomásait. Szólt arról, hogy miután a kormány 1971-ben határozatot hozott az ifjúsá­gi turizmus fejlesztésére, a döntés végrehajtásának első lépéseként 1972-ben megkez­dődött a most elkészült velen­cei üdülőközpont építése. A beruházás 284 millió forintba került; a költségekhez 103 millió forinttal járult hozzá az Állami Ifjúsági Bizottság, 151 millió forinttal a Belke­reskedelmi Minisztérium és 30 millió forinttal a Szak­szervezetek Országos Taná­csa. ■ KőTTlTtm Az Országos Réketanács kül­döttsége, amelyet Sztanyik B. László elnökhelyettes vezetett, hazaérkezett egyhetes portugá­liai látogatásáról. A magyar küldöttség a Portugál Béke- és Együttműködési Tanács vendé­geként tárgyalt a két mozga­lom együttműködéséről. Meg­beszélést folytatott a portugá­liai pártok parlamenti frak­cióinak képviselőivel és részt vett a portugál parlament kö­zös piaci belépéssel foglalkozó ülésén. Az OBT delegációja el­látogatott az atomfegyver- mentességüket kinyilvánító Setubal és Loures városokba. Az Országos Béketanács kül­döttségét. fogadta Marin Soares miniszterelnök, aki érdeklő­déséről és rokonszenvéről biz­tosította a szocializmust építő Magyarország törekvéseit.

Next

/
Thumbnails
Contents