Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

PKST « 1985. JÚLIUS 1., HÉTFŐ Pillantás — előre Hétfőn kerül sor az Egye­temi rektorok kinevezésére. E napon adják át a kiváló orvos kitüntetéseket. Ha­zánkba érkezik az egyipto­mi külügyminiszter. Kedden, a Magyar Vörös- kereszt székházában átad­ják a Kovács István alapít­ványokat. A fővárosban megnyitják az átépített Bé­ke- és Erzsébet szállodákat. E napon tesz látogatást Szentendrén az egyiptomi külügyminiszter. Szerdán, a budapesti pártbizottság tart ülést. Csütörtökön ülést tart a Minisztertanács. Az egyip­tomi külügyminiszter befe­jezve programját, elutazik hazánkból. Pénteken tartja alakuló ülését a fővárosi tanács. A Körszínházban és a Város­majori Színpadon nyári be­mutatókra kerül sor. Szombaton, a fővárosban nem várhatók események, Zalaegerszegen viszont ün­nepélyesen megnyitják a szövetkezeti napot. Vasárnap nemzetközi ba­rátságtábor nyílik meg Salgótarjánban, Szombat­helyen pedig a nemzetközi Bartók-szeminárium. Folytatódott az orvoskongresszus Budapesten A nukleáris háború ellen Szombaton plenáris üléssel folytatódott a budapesti Hil- ton-szállóban a nukleáris há­ború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom ötödik kongresszusa. Az ülé­sen dr. Holtán Zsuzsa, a kong­resszus elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd dr. Ligyija Novak, a szovjet Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke olvasta fel több, ha­zánkban tanácskozó egészség­ügy! szakszervezet képviselő­jének üdvözletét. Köszöntötte a kongresszust dr. Eeva Kuus- koski-Vikatmaa, Finnország szociális és egészségügyi mi­nisztere. Ezután a nukleáris konfrontáció költségeiről, va­lamint az együttműködésre vo­natkozó javaslatokról tanács­koztak a konferencia résztve­vői. Délután a Magyar Tudomá­nyos Akadémia várbeli kong­resszusi termében kezdődött meg a kongresszus fő témájá­nak megvitatása az Atomfegy­verek és atomháború: orvosi áttekintés címmel. Az ülésen nemzetközi szaktekintélyek ad­tak tájékoztatást a fegyverke­zési verseny orvosi vonatko­zásairól. s beszámoltak arról, milyen szerepet játszhatnak a világ orvosai a nukleáris há­ború megelőzéséért folytatott küzdelemben. Szekcióüléseken folytatódott vasárnap a kongresszus mun­kája. A szakemberek véle­ményt cseréltek az atomhábo­rú és a polgári védelem kér­déseiről, s foglalkoztak a nem­zetközi orvosi együttműködés további lehetőségeivel. A konferencia Atomfegyve­rek és atomháború: orvosi át­tekintés című fő témájának megvitatása ugyancsak folyta­tódott vasárnap. A referátu­mokban szó esett a mai atom­fegyverek tulajdonságairól; azokról a válságokról, amelyek nukleáris konfliktushoz vezet­hetnek: s szóba kerültek a fegyverkezési hajszának a köz­véleményre gyakorolt hatásá­val kapcsolatos kérdések. A kongresszus ma az eszme­cserék eredményeit összegző je­lentések előterjesztésével, s do­kumentumok elfogadásával fe­jezi be munkáját.----------/— A fogatbemutató látványossága a ma már ritkaságszámba menő négyökrös szekér volt ján termett 15-féle bor közül Reis József, albertirsai peda­gógus furmintja nyerte. A sát­rak körül összegyűlt sokadal- mat a színpadon hagyomány- őrző népművészeti csoportok bemutatója, a tízen túliak erő- és ügyességi vetélkedője és éj­szakába nyúló filmvetítés, meg videó-diszkó szórakoztatta. A vasárnap eseményeinek nagy attrakciója az MHSZ bu­dapesti, VII. kerületi szerveze­tének parádés műsora volt, amelyben a Ganz-MÁVAG ej­tőernyősei, a BKV repülő- és hajómodellezői — közöttük Masznyik Gábor többszörös Európa és magyar bajnok — szerepeltek, de volt kispuska­lövészet és hőlégballon-bemu­tató is. A közreműködők kö­zött hol itt, hol ott tűnt fel a Szabadság Tsz kulturális bi­zottságának elnöke, Kovács Károlyné és leánya, a népmű­velő Kati. Hol Csordás István­nal, az MHSZ VII. kerületi titkárával, hol Fazekas László­val, a nagyközségi tanács fia­tal elnökével tárgyalták a tennivalókat. Mindezekből azonban sem­mit sem látott a rendezvények helyszínei között ide-oda pend­liző tömeg. Tapsolt a színpad előtt, gyönyörködött a galamb- röptetésben, a kutyabemutaté­ban és kóstolgatta az ízes fa­latokat. Kádár Edit Helycsaták a Volán 20-as visegrádi járatán Békesség a Ráckevei-Duna-ágban A visegrádi várjátékok az idei nyár egyik újabb szín­foltját jelentik a Dunakanyarban. Még akkor is, ha egyik-másik néző a cselekményt kissé vontatottnak mi­nősíti, s azt mondja, az események lehetnének pergőb­bek. Ennek ellenére a megszokottnál több embert vonz Viscgrád. Sokan kapaszkodnak fel a Volán 20-as válla­latának járataira. Persze csak akkor, ha akad számuk­ra még talpalatnyi hely. Ha nem kell hoppon maradt utasként a tikkasztó napon aszalódni a szentendrei autó­busz-megállóban, s a távolodó csuklós csúfosan integető, kacsingató stoplámpái után nézve azzal vigasztalódni: egy óra múlva majd csak jön a másik, hátha arra fel­férek. Ne vágjunk azonban az események közepébe, ve­gyünk mindent sorba. Szolgáltatók vagy önfenntartók? Június 29. szombat, reggel 8 óra Budapest, Engels tér. A Volán 20-as busza a kijelölt kocsiálláson. Előtte szép sor, pedig harminc perc. van még az indulásig. A vezető 8 óra 11-kor felengedi az utasokat, árusítani kezdi a jegyeket. 8 óra 20: minden hely foglalt, tizenöten már állnak, öt perc­cel később kilenc utas nyoma- kodik fél a buszra, s előre megváltott helyjegyét felmu­tatva elkezdik az utasok egy részét felállítani. Jogosan! Csak az a baj, hogy sem a Vo­lán, sem a busz vezetője nem közölte, hogy erre számítson, ki járatára felszáll. Vita, ve­szekedés, nyomdafestéket nem tűrő sértések, lökdösik, taszi- gálják egymást az emberek. A jelenlevők egy része közönyös, a gyerekek pedig sápadtan, pityeregve, meghökkenve fi­gyelik, mi történik. így indu­lunk fél 9-kor. A gazdaságos­ság jegyében gombostűt ugyan még le lehet ejteni, de csoma­got nehéz lenne elhelyezni... Szentendréig, a HÉV-végál- lomásig a hét megállóban a helyzet csak tovább romlik. A szentendrei buszpályaudvaron a felszállni akarók újabb ro­hama. Harmincan-negyvenen lemaradnak, pedig már az ülé­sek között is állnak emberek. Csak — a divattal ellentétben — egymás ölébe nem ülnek még. Szitkozódás, veszekedés, minden hiába, éppúgy nem in­dítanak innen mentesítő jára­tot, ahogy Budapestről sem. Hasztalan több az utas — el­ső a gazdaságosság. Ez a hi­vatkozási alap. Az utasok pe­dig a felemelt helyárat, a kul­turált. közlekedést, az idegen- forgalmat, a hétvégi kulturá­lódási lehetőségeket emlege­tik. Kesernyésen, ékelődve le­teszik a nagyesküt: a követke­ző hétvégéket otthon, a tv előtt töltik. Én meg azóta is töpren­gek: kinek, mire jó ez, hogyan minősítsem a közlekedés gaz­dáit? Szolgáltatóknak, vagy önfenntartóknak? Az utóbbi­ra szavazok! Mert a szolgálta­tó egy ilyen helyzetben elejét veszi a tömeget feleslegesen bosszan'tó, a hangulatot borzo­ló helyzet kialakításának. Pél­dául pótjárat beállításával. Az idegenforgalmi szezonban — még akkor is, ha kora délután szinte üres buszon furikázhat­tam nyolcadmagammal Buda­pestre. Vágtatás vissza fagylaltért Vasárnap délelőtt kocsi , ko- csif ér, "s az aufósor csak ak­kor lassít a ötvenegyes úton, amikor kerékpárosokat, moto­rosokat kerül. Az úticél a te­lek, a nyaraló, a Ráckevei- Duna-ág. Ráckevén, a dunai strandon még napozó is alig akad dél­előtt fél tízkor. Annál többen pecáznak, merészkednek ki la­Hétfő van Indiánsátor az árnyas fák alatt Erdősi Agnes felvételei Ai elefánt állva pihen 3 6, hogy van televízió. Nélküle keve­sen láthattak volna közülünk való­ságos élőhelyén tigrist, oroszlánt, gepár­dot, majmot, gnút, zebrát. A tenger mé­lyébe se sokan ereszkedhetnek. A televí­zió révén oda is követhetjük azt a né­hány bátrat, s feltárul a csönd titokzatos, . mozgalmas világa. A nálunk honos álla­tok meghitt óráit ugyancsak a tévé nyo­mán figyelhetjük meg. A párzást, a szü­letést, a kölykök első óráinak, napjainak eseményeit, a szoktatás, nevelés, az ön­feledt játék, hancúrozás bizonyára nekik is felejthetetlen perceit. Ha tehetem, megnézem a televízió ál­latfilmjeit, szóljanak azok a távoli Afri­ka, Ázsia élőlényeiről vagy a hazai, ille­tőleg a környező területek vadjairól. Ilyenkor gyakran eszembe jut egykori munkatársam, akivel sokat ábrándoztunk a végtelen természetről, erdőkről, me­zőkről, s irigyeltük a semmiben sem korlátozott állatokat, amelyek naphosz- szat szabadon kóborolhatnak. Gondtala­nul élik életüket a fajukra jellemző tör­vények szerint. Különösen nyári éjszakákon vett erői rajtunk a vágyakozás. Gyakran jártunk délutános műszakba. Mire elkezdődött a munkaidő, úgy három, négy óra felé, minden meleg a betonfalak közé szorult. Elegyedve a gépek termelte hővel, alko­nyaira kibírhatatlanná fokozódott. A gőz, a füst, a pára, a por és a korom nehézzé tette a lélegezést. A mennyezet nyitott ablakain bevágódó napsugarak alig tudtak áthatolni a tömény masszán. A kábító hőségben, szokásunktól eltérően, még énekelni sem volt kedvünk és erőnk. Álltunk a gép mellett és szenvedtünk. Amikor a nap lement, besötétedett, még melegebb lett. A műhelyben nincs szél, ami a mezőn a legtöbbször megmozgatja a levegőt. A műhelyben mozdulatlan hő­ség van. A gépek olajgőze gomolyog a mennyezet felé, hogy a betonfalnak üt­közve, visszafelé nyomulva tovább sűrítse az elegyet. Amikor éjjel fél tizenegykor kilép­tünk a vasajtón, mámorító volt a hús, friss levegő. Ekkor szökött feltámadni bennünk a zöld illatos mezők, az erdők, a patakok, folyók iránti vágy. A szaba­don kószáló vadakkal szembeni irigység. Ha volt munkatársam nézi ezeket a filmeket, föltehetően az ő fejében is megfordult már a gondolat, nincs ezek­nek az életében semmi irigylendő. Még az általunk kiválasztott oroszlánéban, elefántéban sem. Azért választottuk azo­kat, mert úgy hittük, nekik nem kell fél­niük, hiszen egyetlen más állat sem ké­pes legyőzni őket. Micsoda kemény élet az övék is. Nem­rég két elefántos filmet láttam. Az első még csak hagyján, abban a napfénye­sebb részét mutatták az életüknek. Bár, ha belegondolok, hogy naponta tizenkét, tizenhat órát csak esznek, esznek, a déli. rekkenő hőségben árnyat alig adó fák mellé húzódnak, hogy több tonnányi tö­megüket valamivel elviselhetőbben tart­hassa lábuk, akkor átfut hátamon a me­leg borzongás. A másik filmben tragé­diájukat is láthattuk. A száraz évszakban fölperzselődő füvet, a kiapadó folyókat. Az elefántok pedig csak mentek, mentek, fogyó erővel, mind lassabban, abban a reményben, hogy közelebb érnek vízhez, zöldhöz. Lassuló lépteikkel a véghez kö­zeledtek. tégiscsak jobb embernek lenni, igaz, régi barátom?! Ki tudja, mondaná ő, hogy az elefánt állva pihen, mi pedig fekhetünk. Hiszem, hogy több a mi re­ményünk. Minden tőlünk függ. Az ember sorsa, s az is, hogy az elefántok folytat- hatják-e kóborlásukat. Ha mi nem tud­juk meggátolni az állatfajok kipusztulá­sát, saját életlehetőségeink további rom­lását, akkor senki más. Kör Pál Mé dikkal, motorcsónakkal, ka­jakkal a vízre. A régi vámház épületében fagylaltot kínálnak az út mentén. S hogy az üzlet nem mehet rosszul, arra bizo­nyíték: a kanyar után egyre több autó áll le, s utasai közül az apróbbak fagylaltért vág­tatnak vissza. Csodálatos környezetben hú­zódik meg a PVCSV ráckevei strandja. Csak kissé elbújik a HÉV-végállomással átellenben a kíváncsi tekintetek elől, ki­esik az útirányból. Mondja is az idős, ősz hajú jegyszedő — míg a strand vezetőjére vá­runk —: ha írnak Ráckevéról, vagy bemutatják a tv-ben, ró­lunk sohasem esik szó. Nem is tudják, hogy vagyunk. Erre a végszóra érkezik Rékasi Jár zsef, a strand vezetője. Fél­füllel meghallgatva, miért kel­lett a reggelizést megszakítani kész a válasszal: nem nyi­latkozom, csak a központ en­gedélyével. S emelné fel a te­lefont, de ezt nem várom meg- Legfeljebb azon gondolkozom, mi rejtegetnivalója lehet en­nek a strandnak, miért nem lehet megmondani, hány ven­dégre számíthatnak hétvége­ken, s hány fokos a víz? A Kvarc kempingen kívüli élet A Keve szálló portája német anyanyelvű römizők, kanasz- tázók bemondásaitól hangos. Úgy látszik, ezzel ütik agyon a délelőttöt. Pedig a portán fel­irat hirdeti a napi program- ajánlatot, lovaglásra, városné­zésre, csónakázásra, filmvetí­tésre, szervezett bárlátogatás­ra invitálva. Hogy emögött mi húzódik meg, mi benne a rá­ció, nem értem. Áporka határában, az 51-es út mentén levő hétvégi telke­ken szedté a gyümölcsöt, irtot­ta a gazt; a gyomot a családok aprája-nágyja. A délegyházi tórendszer kavicsosztályozó- jánál levő tónál — amit nu­disták, s fürdőruhások egy­aránt használnak — lakókocsi lakókocsit, sátor sátort ér. Telt ház volt. Dunaharasztiban a Kvarc kempingben főleg a teniszpálya tájékán gyülekez­tek a kemping lakói, druk­kolva az amatőr versenyzők­nek. A kempinghez bevezető út mentén potyázó külföldi rendszámú lakókocsi ontotta magából az apróságokat. A pa­pa a víz partján féllábszárig érű gumicsizmában igyekezett horgászbottal megszerezni a négy apróságnak az ebédreva- lót. A nap hol elbújt, hol elő-r bukkant, olykor kövér eső­cseppek hulltak, ám nyugodt, csendes, békés volt ez a hét­vége a Ráckevei-Duna-ágban. A buszok utasokkal, de nem tömötten, helycsaták nélkül futották a megszokott kilomé­tereket. Varga Edit Közgazdászok Vándorgy ülés Nyíregyházán, a Krúdy filmszínházban plenáris ülés­sel fejezte be munkáját a 24. közgazdász vándorgyűlés. A Magyar Közgazdasági Társa­ság, a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szö­vetsége Szervezési és Vezetési Tudományos Társasága, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat közgazdasági választ­mánya, valamint Szabólcs- Szatmár. megyei szervezeteik rendezte eseményen több mini nyolcszáz elméleti és gyakor­lati szakember vett részt. A növekedés és feltételei a he­tedik ötéves terv időszakában témakört megtárgyaló vándor- gyűlés öt szekcióülésén mint­egy negyven hoizászóló fejtet­te ki véleményét. A háromnapos tanácskozás tapasztalatait Csikós-Nagy Bé­la, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke foglalta ösz- sze. Az időjárás kedvezett a jimiálisnak L Hét végi vigasság Albertirsán j. — Csak tessék, csak tessék! ^ Folyvást, folyvást! Szálltak, í röpültek a körhinták, alattuk í nagy volt a jövés-menés. 4 z hangosítókból gépzene harso- J gott. közben gumirádlls stráf- '/ kocsin megérkezett falut fel- f verő, ébresztő körútjáról a Ha- í nák sramlizcnekar, pattogó í ritmusú dallamot fújva. Az er- / dő övezte vásártérén a sátrak- ^ ban sokféle vásáríia kellette ^ magát, kereskedők dicsérték ^ portékájukat. A tömeg a szom- í szédos sportpálya felé hullám- y zott, ahol utolsó köreiket rót- z ták a motocrossozók. A pálya Z végében raá:: gyülekeztek a 7 tápiószentmártoni Aranyszarvas ^ Tsz lovasai, meg a helybeliek í á díjugratáshoz, a lovas- és fo- í gatbemútatóhoz. A másik pá- z lyán a Jtmiális Kupáért rúg- z ták a labdát a csapatok. Vasárnap délelőtt második napja tartott. a juniális Al- bertirsáii, az igazi, jó hangula­tú népi vígasság. Már tavaly is az volt, amikor a hagyomány felelevenítésé­re, folytatására vállal­koztak a juniális megrende­zésével a helyi politikai és tár­sadalmi szervek. A nagyköz­ség határában talált gyógyvíz hasznosítása, strand építése, környékének üdülőközponttá fejlesztése költségeihez szánták hozzájárulásként a vidám ren­dezvény tiszta bevételét. A múlt évi juniális százezret ho­zott e célra. — Nem csináltunk országra szóló hírverést. Azért jöttek a konyákról is. Elsősorba-a az al- bertirsai embereknek kíván­tunk alkalmat adni a kikap­csolódásra — mondta Nagy Gábor, a nagyközségi pártbi­zottság titkára. — Nagyon sok ember munkája sűrűsödik ösz- sze egy ilyen mulatság zavar­talan megrendezésében. Sok volt a gyerek. Hát per­sze — mesélte Kőhalmi Mi­hály, a HNF nagyközségi tit­kára —, elsősorban számukra élmény ez a nyári mulatság, sok-sok látnivalóval. Volt itt már szombaton di­vatbemutató, Cserháti Zsuzsá­val és társaival, meg borver­seny is. Az aranyérmet a fel­sorakoztatott, e határ homok-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents