Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-15 / 164. szám

JIELYK 1885. JÜUTJS 15., HÉTFŐ Ami nemcsak milliókon múlik Közös hajlék az élet alkonyán Nagy az igény a helyekre Az elvékonyodott ujjak görcsösen kapaszkodnak ka­romba. — Tudja, kedveském, hány éves vagyok? — kérde­zi vékonyka hangon Juliska néni. Áttetsző szempár für­készi előre tudott diadallal arcomat. A ráncok szabdalta bőr, a besüppedt, pengevé­konyságú ajkak s az azokat ellensúlyozó, hegyesen előre- ugró áll most csupa huncut kérdőjel. — Nyolcvanhat! — mondja türelmetlen büszke­séggel, megelőzve a választ. — Nincs semmi bajom, csak tudja, kedveském, szédülök. Kering, kering körülöttem a világ. — Jöjjön, Juliska néni, ül­jön ide, a foteljébe. A kéz lassan elereszt, s mint szárnyaszegett madár, tétova riadalommal csapkod a levegőben, míg újabb biztos támaszt nem talál Gyenes Béláné karján, ö megszokott mozdulatokkal kíséri széké­hez, az ujjal szinte már automatikusan igazítják meg az elmaradhatatlan fekete pa­mutkendőt, simogatják meg a fejet. — Csak pihenjen, Juliska néni... — A nyolcvanhat éves asz- szony minden este elbúcsúzik Gyenes Bélánétól, a szent- mártonkátai öregek napközi otthonának vezetőjétől. — Holnap ott leszek már, az enyéimnél — szokta ilyenkor mondani. így élünk A szentmártonkátaí otthon­ban jelenleg húszán élnek, tizenhármán pedig bejáróként éppen csak éjszakára térnek meg magányos otthonukba. Évtizedek paraszti munkájá­tól megfáradt férfiak és asz- szonyok. Hozzátartozójuk nincs vagy ha igen, már cs'ak az öreges ész tartja őket em­lékezetben. A fiatalok régen kitörölték agyukból a „hasz­navehetetlen” rokont. — Hát így élünk — mutat­ja Gyenes Béláné. Az épület valamikor tágas családi ház lehetett, s tán tíz évvel ezelőtt is, amikor az or­szágban elsőként hetes rend­szerben működő öregek ott­honát hoztak létre Szentmár- tonkátán, megfelelhetett, a célnak. Az egy évtized azon­ban elvégezte a maga munká­ját. Járjuk az egymásból nyíló szobákat, nézzük az itt- ott vizes falakat. Kikandikál­nak a barnásfehér foltok a faliszőnyeg alól. A kamaszhe- verők lábtól, fejtől szorosan összesimulnak, még a társal­kodóba is jut belőlük két da­rab. Két picike fürdőszoba, egy melegítőkonyha, egy ebédlő — melynek szűkössé­gén a folyosóra kitett étkező- asztalok hivatottak segíteni. Ennyiből áll a ház, melynek egyik oldalát nemrégiben külső támfallal kellett meg­erősíteni. — Kik és miért kerülnek Ide? Erről inkább az irodá­ban ... — irányít szobája felé diszkréten a vezetőnő. — Idős, magukra maradt emberek a lakóink — mondja. — Sokan itt éltek a faluban, a többség azonban a környe­ző tanyákról érkezik hozzánk. Olyanok, akik életkoruk és betegségük folytán képtele­nek teljesen ellátni önmagu­kat. Valamikor, a kezdeti időszakban hétvégekre még hazafuvaroztuk őket, nyolc éve azonban itt töltik a szom­bat-vasárnapot is. Ilyenkor mi főzzük az ebédet és a va­csorát. amit hétköznap a köz­ségi óvodától kapunk. — Az ellátásért fizetni kell? — Pár száz forintot, de vannak ingyenes lakóink is. Attól függ az összeg, kinek mekkora a jövedelme. Láthatatlanul közénk tele­pednek az öregek. Sorsuk, életük alkonyának súlya megüli a szobát. fl tények A tanácselnök, Balaton Bé- fc némán figyeli a párbeszé­det, de ennél a pontnál köz­beszól. — Az állam, a megyei és a helyi tanács mindent meg­tesz, amit csak lehet. Sorol­jam az adatokat? Havonta kétezer forintot kapnak rend­szeres szociális segélyként az alacsony jövedelműek, illetve jövedelem nélküliek. Évente négy alkalommal rendkívüli segélyt osztunk ki közöttük, amelynek összege ugyancsak kétezer • forint. A bentlakók napi 23 forintot, a bejárók 19,90-et vagy 11,50-et fizetlek a teljes ellátásért. A tények megerősítik Bala­ton Béla szavait. Pest megyé­ben 1983-ban — a hivatalos statisztikai jelentés az Egész­ségügyi Minisztériumé — 50 öregek napközi otthona mű­ködött, közülük hat hetes rendszerben. (Azóta az előbbi szám 53-ra, az utóbbi tízre nőtt.) Ezzel megyénk az or­szágos rangsor 11. helyét foglalja el. Jó eredmény, hogy valamennyi intézmény­ben biztosítanak napi három­szori étkezést, rendszeres or­vosi ellenőrzést, ruhamosást és fürdési lehetőséget. A he­lyek számát tekintve — 1295 idős embernek tudnak jelen­leg otthoni elhelyezést adni — az országos lista középmező­nyében található Pest megye. Az öregek napközi otthoná­nak lakói közül 31 százalék nem fizet az ellátásért. Az in­tézmények működtetése éven­te több mint 22 millió forint­ba kerül a fenntartóknak, eb­ből a tagok által befizetett összeg alig hárommillió fo­rint. Szilágyi Zsoltné, a megyei tanács szociálpolitikai cso­portjának vezetője évtizedek óta foglalkozik a támogatásra szorulókkal, közöttük az öre­gek gondjaival. Jól ismeri a szentmártonkátaí napközit is, nem egy lakójához személyes emlékek fűzik. Nem ismeret­lenek előtte az épület hibái sem. — Nem szentmártonkátaí, sőt nem is megyei gond az ilyen és hasonló jellegű épü­letek állaga. Országos statisz­tikák bizonyítják: mivel egy- egy napközi otthon kialakítá­sa milliókba kerül, a helyi ta­nácsok kénytelenek voltak — az óriási érdeklődés miatt — némi átalakítás, felújítás után régi házakban helyet adni az öregeknek. Az épületek kar­bantartása ugyancsak a helyi tanácsok, az üzemeltetők fel­adata. Ehhez mi csak kisebb segítséget tudunk nyújtani. A szentmártonkátaiak például most kapnak majd 160 ezer forintot. Ezzel azonban csak a zökkenőmentes működéshez járulhatunk hozzá. Kevés a pénz — A tanácsnak sajnos nincs pénze — tárja szét karjait Balaton Béla. — Igen nagy lakossági segítséggel iskola- építésbe kellett fognunk, mert ez ügyben is katasztrofális helyzet alakult ki. Utána ter­mészetesen az öregek napközi otthona következik, hiszen nagy az igény a helyek iránt. De azért hadd kérdezzem meg: miért csak az államnak jelentenek sokat ezek az em­berek? Hol vannak a hozzá­tartozó)í? Ne mondja, hogy nincsenek — inti le tiltakozá­somat —,' mert volt olyan la­kó, akire ugyan nyolc évig az ajtót sem nyitották rá, de a halála után egy hónappal hat örökös is nyüzsgött a ta­nácsházán, meg itt, az otthon­ban. És kacagvct vitték el az örökséget. Rendben van, a régi rendelet, amely lehetővé tette a költségek feltáblázását a házra, telekre, visszariasz­totta az idős embereket a napközi igénybevételétől. Ezt a rendeletet azóta visszavon­ták, megnőtt a kedv is. Az igazságosság azonban mégis­csak asst kívánná, hogy ne a mostanság nem éppen sok pénztől duzzadó államkassza viselje az idősekről való gon­doskodás minden terhét, ha­nem részt vállaljanak belőle valamilyen módon a távol élő hozzátartozók is. Bár beval­lom, nem tudom, miként le­hetne ezt megoldani. Kifelé menet Juliska néni fotelje mellett visz el az utunk. Ö csak ül és vár... Horváth Judit Vegyszerellátás A csapadékos időjárás kö­vetkeztében az átlagosnál na­gyobb a növényi kártevők ve­szélye; főként a gombabeteg­ségek és a rovarok elszapo­rodása okoz gondot a szántó­földeken, gyümölcsöskertek­ben. Az üzemek igyekeznek vegyszerezéssel megelőzni a kártételt, sok helyen a sző­lőkben már a nyolc-tizedik permetezést végzik. A vegyszerek iránt megnö­vekedett igény a forgalmon is lemérhető. Az első félévben az Agrotek-től 3,3 milliárd forint értékben rendeltek az állami gazdaságok, tsz-ek, kis­termelők növényvédő kemi­káliákat, aimi tízszázalékos többletet jelent a tavalyihoz képest. Mivel az elmúlt két évben kevés csapadék hul­lott, így a kártevők veszélye is mérsékelt volt, a tavalyról megmaradt készletek — ki­egészítve az idei beszerzések­kel — elegendők a mostani nagyobb igények kielégítésére. Mentőállomás Szentendrén «•OgjvJ..................... .......................................................... .... ............... -V. . A . t Üj kivitelezője van Szentendrén a mentőállomásnak. Az In­tertechno Építőipari Szakcsoport dolgozói megkezdték a mun­kát. A teljes tervdokumentációra várnak, s ezután 10—15 fő fog szorgoskodni az állomás mielőbbi elkészítésén. Erdőst Ágnes (elvétele Új átvételi, minősítési rendszer a tejiparban A legtöbb az emberen múlik — Két dolgot cselekedhetünk azért, hogy jó — vagyis jobb — minőségű terméket vásárolhassunk fel. Az egyik: hangzatos szöveget használunk, s ékesszólóan bizony­gatjuk, ez az az út, amelyre érdemes lépni, A másik egyszerűbb. Megfizetjük. A fenti beszélgetésrészlet Pintye Attilának, a Ceglédtej igazgatójának irodájában hangzott el, mikor az év eleje óta alkalmazott újfajta minő­ségi átvétellel kapcsolatos eredményekről kérdeztük. Kiskapu A minőségi átvétel kettős mércét jelent, s ezek ráadásul összefüggően alkalmazandók. Az úgynevezett fizikai tisz­taság szerint első és másod- osztályú tej van. Ezt nagyon egyszerű eljárással, szűréssel döntik el. A fizikai tisztaságot a beépített, szűrőrendszerekkel lehet szinten tartani. Az ennek megfelelő első osztályú tej 7,15 forintot, a másodosztályú húsz fillérrel kevesebbet ér, téli árakon számolva. A bakteriológiai tisztaság szerinti osztályba sorolás I., Il/a, illetve b, valamint III. je­lűeket különböztet meg, 7,25 illetve 6,85 forintos árakat ren­delve a két szélső kategóriá­hoz. S hogy nehezebb legyen, a két különböző minősítést a fizikai kapcsolja össze vagyis, ha az másodosztályút produ­kál. akkor eleve III-as minősé­get jelent. Mindennek persze — fo­gyasztói oldalról — jószeri­vel csak örülhetnénk, hiszen — vélhetnénk — valóban jobb minőségű 1984 januárjától a tej. Ha az ilyen egyszerű len­ne ...! Jellemző, hogy a minősítési rendszerbe rögtön kiskapu is került. Mert ahol több szek­torból viszik a tejet, ott lehet fizikai tisztaságra szerződni. A válasz sem kétséges: több gazdaság azóta a tejházaiban fogadja a háztáji szállítókat... Ám ez a fajta minősítési rendszer sincs probléma nél­kül, álljon erre példaként an­nak a téesznek az esete, ame­lyiknek a gondot ráadásul nem is ez okozta. Köztudott, hogy a gazdaságok majorok saját kutakkal rendelkeznek. Nos, az utólagos elemzés kimutatta, egy ilyen vízellátó rendszerbe került homokszemek okozták a másodosztályú minőséget. Az Gombó Pál: fl nyár a nyaralás ideje. Aki télen nyaral, az ugyebár csak azért te­szi. mert akkor kap beutalót, saj­nos. Kobak! Zoltán elhatározta, hogy juszt is nyáron fog nyaralni, és juszt is beutalóval, mert ki szórná a pénzt, ha nem kocsmáros, akinek Palma de Mal­lorca jár? Elég Balatonedelény, de vi­szi a feleségét és mert nincs kire hagy­ni Bobikát és Tomikát, hadd lásson napot és tavat az a két gyerek. Kobakinak egyébként azért nincs pénze, mert van autója. A nincspénzét úgy kell érteni, hogy mínusz pénze van, vagyis adóssága. De az már olyan mindegy, hogy tízezerrel több-e vagy kevesebb, nyaralni pedig kell. A Kobaki család tehát elindul a sztrádán, és csak Győröknél ál) meg, egy fa miatt, amelybe belekormányzott, mivel az úton eléje fordult egy üdülő biciklista gyermek. A gyermek tovább­hajt, a kocsi eleje behorpad, egyéb baj nem történik. így aztán elérnek Ede- lénybe, be az üdülőbe, horpadt orral a kútnak, elcsevegnek a gondnokkal, itt- ott bemutatkoznak, elfoglalják a szo­bát két pótággyal és elengedik magu­kat. Íme, itt vagyunk pihenőben. Csak előbb a kocsit kéne bevinni ja­vítóba, mert így horpadt a család te­kintélye. A javító Füreden van, a mes­tert egy cédula képviseli: „Rögtön jö­vök”. Alig másfél óra múlva rögtön jön, és diagnózist, továbbá munkater­vet ad. A horpadás holnapra kikala­pálva, az újrafestéa ég száradás további két nap, az egész mindössze ötezer fo­rint. Kobaki még Füredről telefonál ap­jának, küldjön táviratilag további pénzt, majd megadja. Aztán tűző na­pon elgyalogol a vasúti állomásig, köz­ben izzadva üdül, várja a vonatot, dél­utánig megérkezik az üdülőbe, hideg ebédet kap, felesége hallgatja és la­mentál, a gyerekek panaszolják, hogy nem voltak strandon és van itt egy undok kutya, akitől Bobika fél, Tomi­ka oldalba rúgta, ami a gondnok bá­csinak nem tetszett. Egyébként pihennek. Ideje igenis strandra menni. Giziké felölti vado­natúj fürdőruháját, mely ravasz for­máival és színeivel mindent kiemel, a gyerekek bugyiféleséget öltenek, viszik hálóban a labdát és á homokozójáté- kokat. Az utca üres, de az ég nemi Fel­hők futnak át. Az autóbirtokos gyalogol. Négy utca táv a strand, három utca után mégered az eső. Visszafordulnak. Giziké fürdőruhára vetkezik, hogy a strand­köpeny meg ne ázzon. Az eső immár szakad, a család szalad. Megázva haza­érnek, letusolnak, a vizes ruhákat spárgára akasztják száradni. „Na ez az üdülés is jól kezdődik” — mondja Gi­ziké, a gyerekek bőgnek, Kobaki fér­fiasán tűr és töri a fejét, hogyan le­hetne békességet, sőt elengedett örö­möt fcsinálni. Lemegy a társalgóba, ahol mindenki egy titkos mártír, csak a sa­rokban állt össze egy pókerparti. Ko­baki lehívja a családot, maga beszáll a partiba, felesége olvassa a Gyilkos­ság a parókián című regényt, a gye­rekek más gyerekekkel megszállják a rexasztalt, böködnek, de főként kia­bálnak. Az eső zuhog. Kobakinak terce van, emeli a tétet, a partner még rá. ö még arrav is rá, rendben van, megadom. Á partnernek royal flösse van, 200,— fo­rint. A vacsora pörkölt, a gyerekek csak a tortát eszik. Az eső eláll, hideg van, kisétálnak a mólóra, mások is, ott az egész nyaraló társaság, járkálnak fel­alá és megállapítják, hogy a tó, ahhoz képest hogy alkonyodik, teljesen ha­sonlít a Balatonhoz, né a sirályok I Hát nem édesek? Mikor hazaérnek, Gizikén kitör a hisztéria, a gyerekek alusznak, ő a sorsra panaszkodik és Kobakit ellöki, amikor az szerelmeskedne. Másnap esik, aztán szintén. A póker- veszteség nőtton nő. Negyednap Fü­reden Kobakit kinevetik: „Ilyen időben nem szárad a festés, majd akkor jöj­jön, ha egymás után három napig szép idő lesz”.! Giziké unalmában összebarát­kozik más asszonyokkal és elcsevegnek róla, kinek mije van, de mert jólnevel- tek, senki sem kérdezi miből, pedig Gi­ziké kapja a szúrásokat: Homoriék ta­valy Olaszban voltak, Poserkiéknek még soha-soha nem volt karamboljuk. Gye­pesek gyerekei táborban vannak, nem üdülés az, ha itt zavarognaik. ' Aztán kisüt a nap, de hideg szél fúj, lemennek a strandra, de le se vetik a fürdőköpenyt, illetve csak addig, amíg a fényképek elkészülnek. Mint utóbb ki­derül, alulexponálva, mert éppen jön­nek a felhők és ők szaladnak haza. Vég­re valami sikerül: akkor indul meg a zuhé, amikor már otthon vannak. Az ebéd sárgarépafőzelék feltéttel és alma. Az egyik nem is kukacos. A tévében spanyol nemes pókerezik, de ő nyer. Egyébként jó idegekkel vív és lő. A titok csak az, hogy kerülnek a franciák Madridba. A suttogó kérdést meghallja doktor Zebegényr ég párhu­zamosan kiselőadást tart Napóleonból. A kocsi az utolsó előtti üdülési napon elkészül. A pénz a papától előtte való napon befut. Végszóra a nap is kisüt, a strand megtelik, Giziké leég és hám- lik, Bobika és Tónika homokvárat épí tenek és nem fúlnak a vízbe, olyan ala csony, viszont délután még Vonyarc­vashegyre is kirándulnak. |inden jó, ha a vége jó. Csak ami közben volt, azt tudnák feledni. De nem baj, köszönöm szíves kér­désedet, kedves barátom, egész jól ki­pihentük magunkat, most fel, friss ide­gekkel a nagy törlesztésre! Obtlüj M intézkedés sem váratott ma­gára: azóta szűrik a vizet is. Marad a rábeszélés Az igazgató a statisztika tényeit sorolja. Idei első ne­gyedévük 63 százalékos bak­teriológiai első, 25 százalékos harmadosztállyal zárult. S jel­lemző, hogy ez utóbbi 32 eset­ből 31 éppen g fizikai tiszta­ság miatt lett "visszaminősít­ve”. Amiből a következtetés is adódik: tulajdonképpen hama­rabb vezették be, mintsem al­kalmazására megértek volna a feltételek. Illetve: egyesek a kísérleti időszakban nem vet­ték elég komolyan. De végső soron a kettő egyre megy. Az anekdota ismeretes: e páciens nem tud úszni, hát majd megfizetjük. Azonban itt még erről sincs szó, az ér­tékesebb, mert jó minőségű te­jért, láthattuk, nagyon kevés­sel tudnak többet fizetni. Eb­ből következik, hogy marad az írásunk elején említett utak közül az első, azaz a rábeszé­lés. Ami persze megint csak egyre nehezebb. Gyengébb adottságú, átlagos körülmé­nyek között gazdálkodó ter­melőszövetkezet van sok, s itt kellene éppen a pénz, ami­vel a jövendő fejlesztéseket el tudnák indítani. S a pénz a munka megfizetésére is kelle­ne. Mert míg a fizikai tiszta­ságot lényegében egy-két új szűrővel meg lehet oldani, a bakteriológiai tisztaság minta­szerűen betartott technológiai fegyelmet követel. Hosszabb eltarthatóság Pintye Attila igazgató sze­rencsére jó példákat is tud so­rolni. Mint mondja, az anya­gilag erősebb gazdaságok munkafegyelme is jobb s a dánszentmiklósi Micsurin, a farmosi Tápiómente szövet­kezet — itt egyébként az or­szág egyik legmodernebb tech­nológiáját honosították meg —, az abonyi József Attila meg a Ságvári, a kocséri Petőfi termelőszövetkezet a jő minő­ségű tejet előállító gazdaságok közé tartoznak. Amire nagy szükség van, hiszen az emlegetett szigorúbb átvételi, minősítési rendet ép­pen azért vezették be, hogy hosszabb eltarthatóságú, ki­sebb csíratartalmú, tehát egészségesebb tejből fogyaszt­hassunk többet. A dolgok kö­vetkezetes végiggondolásából adódik a kérdés: végül is ki fizesse meg a minőséget? Há­rom lehetséges _pénztárca-tu- lajdonos van. Az ipar, a fo­gyasztó, vagy az állam. Az ipar? Csökkenő nyeresége er­re aligha adhat elégséges fe­dezetet. A fogyasztó? A jelen­legi inflációs ráta mellett ez nem látszik sem célszerűnek, sem követhetőnek. Marad te­hát a központi ártámogatás. Annál is inkább, mert a felvá­sárlás a világ minden pontján dotált, vagy az árszínvonal ol,ran, ami ezt eleve lehetővé teszi. Előbb-utóbb lépni kell. Ballal Ottó l^judr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents