Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-09 / 159. szám
^Círían 1985 JTTUDS 9., KEDD Oselefánt Országos honismereti konferencia Megújulásra képes mozgalom ír, ■ i Különleges értékű kihalt emlősfaj, a masztodon maradványaira bukkantak a Kő- taragó- és Épületszobrászipari Vállalat süttői kőfejtő üzemében. Képünkön: Kovács Tamás, az egyik kőbányászbrigád tagja vette észre először a kőtömbben rejtőzködő kövületeket. Jusztin Tibor felvétel« A IV. országos honismereti konferencia hétfőn kezdődött meg Sopronban, a honismereti mozgalomban tevékeny intézmények, tudományos egyesületek mintegy 250 képviselőjének részvételével. A tanácskozást Garamvölgyi József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyitotta meg, majd kitüntetéseket adott át a mozgalomban élenjáróknak. öten Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesültek, 20-an a Népfront Munkáért kitüntető jelvényt, 25-en pedig az Ortutay Gyula emlékplakettet kapták. A tanácskozás első napján egyebek között elhangzott: jelentős mérföldkőhöz érkezett a honismereti mozgalom, ugyanis ebben az évben ünnepli szervezetté válásának 25. évfordulóját. A negyedszázados múlt azt is jelzi, hogy képes volt a fennmaradásra és az időnként szükséges megújulásra. Köszönhető mindez elsősorban annak a társadalmi aktívahálózatnak, amely öntevékenyen szolgálja a honismeret ügyét. A mozgalom — mint rámutattak — időközben beilleszkedett az egységes magyar közművelődésbe, működési területe kibővült: a hely- történeti és néprajzi gyűjtés, kutatás mellé fokozatosan felzárkózott a krónikaírás, a munkásmozgalom és az ellenállási mozgalom kutatása, az üzem- és a tsz-történet, a műemlékvédelem, az országjárás, a természet-, a környezetvédelem, és a nemzetiségi honismeret. Köznapi ügyeink Munkáról, magánéletről A z újságíró — azt szokták a mondani — nem alkot maradandót, hisz cikkei az aktualitáshoz kötődnek, ami ma szenzációt kelt, fölhívja magára a figyelmet, az holnap már senkit sem érdekel. Ha ez igaz a nyomtatott sajtóra, akkor még inkább az a rádiós műfajokra. A lapokat — bármennyire kötődnek is megjelenésük napjához — gyakorlatilag tetszés szerint elő lehet venni. (Ahogy tesszük is számtalan esetben, akár évtizedekre, évszázadokra visszanyúlva.) Egy elhangzott rádióműsor felidézése már sokkal körülményesebb, s kevesebbek számára elérhető. Nem jelenti, nem jelentheti ez azonban azt, hogy az éter hullámain keresztül szólókat kisebb felelősség terhelné. Szavuk elszáll ugyan, tán sokan nyomban elfelejtik, de elhangzásuk pillanatában nem lebecsülendő hatásuk. Sőt, a műfaj kiemelkedő darabjai később is érvényes mondanivalót hordoznak. Mi sem bizonyítja jobban mindezt, mint az, ha ezek az elhangzott' műsorok nyomtatásban is napvilágot látnak. Ilyen kötetet adott most a kezünkbe a Népszava Lap- és Könyvkiadó Vállalat Kinek lehet igaza? címmel. A könyvecske Szathmári Gábor rádióban fölolvasott jegyzeteit tartalmazza. Bizonyára sokan ismerik a műsor címét: Köznapi ügyeink. Az újságíró szerző e rovatban teszi közzé gondolatait — amint ezt könyve alcímében Is elmondja — munkáról, magánéletről és mindarról, ami elnyűheti vagy boldoggá teheti az embert. A rövid kis jegyzetek természetesen egészen másként hatnak a hangszóróból hallgatva, mint sorban egymás után olvasva. Az élő beszéd, a saját írásait föloivaso szerző hangja közvetlenebbé teszi a kapcsolatot, mintegy beszélgető .partnerré avatva a befogadót. Ám, míg az időről időré elhangzó jegyzetek témaválasztása esetlegesnek tűnik — mint ahogy valamennyire az is —, addig leírva ugyanez nagyfokú céltudatosságot árul el. 'VJ ért igaz, az ötletet, az ap- ropót mindig valami friss, gyakran véletlen hatás adja, mondjuk egy beszélgetés, egy újsághír, egy felmérés eredményé, netán egy szokatlan fel- irat a járdán. De így tematikusán, kötetbe rendezve, ezek a ..jegyzetek,...határozott, .célról vallanak: a szerző szándékáról, hogy mindennapi életünk apróbb és nagyobb buktatói között biztonságosabban közlekedhessünk. Példák sokaságát kapjuk arról, mennyire nem figyelünk egymásra és önmagunkra. Olyan, naponta felmerülő kérdésekre keresi a választ — helyettünk és értünk is —, mint az: elegendő becsülete van-e a becsületnek, ér- demes-e őszintének lenni, eljárt-e az idő az önzetlenség és az áldozatvállalás fölött? M. N. P. Kiemelték: a legutóbbi konferencia óta a mozgalom terebélyesedett, megőrizte önkéntességét, ugyanakkor az egyének és kisközösségek kezdeményező készsége hozzájárult ahhoz, hogy a honismereti tevékenység mindinkább közhasznúvá váljék, erősödjék tudományt és közművelődést segítő szerepe. A tudományok és a mozgalom együttes vállalkozásának eddigi legnagyobb teljesítménye az országon méretű földrajzinév-gyűj- tés. Zala, Somogy, Tolna, Vas és Baranya megye földrajzi nevei már nyomtatásban is megjelentek, s megkezdődött ugyanez a munka Pest, Győr- Sopron és Nógrád megyében. A technikai fejlődés, termelési szerkezetváltás az ipari emlékvédelmi munkát is előtérbe helyezte. A régi technikai eszközök, berendezések felkutatását és mentését mái valamennyi fő ipari ágazatban társadalmi aktívahálózat segíti. Hazánkban ma már csaknem 30 műszaki-ipartörténeti jellegű szakmúzeum létezik, amelyek a magyar ipari múlt és technika fejlődéstörténetének forrásértékű gyűjteményei, a nemzeti műkincsállomány felbecsülhetetlen értékei. Jelentős számú lelkes lokálpatrióta, szocialista brigád vett részt a műemléki jelentőségű, illetve értékű épületek felmérésében és az ipari műemléki kataszter elkészítésében. A napjainkban működő tájmúzeumok alapjainak lerakásában is közreműködtek a társadalmi aktivisták, A tájmúzeumokhoz megannyi baráti kör szerveződött, tagjaik közreműködnek a gyűjtemények gazdagításában, megóvásában. A műemlékvédelem hasznára szépen gyarapodik a vár- baráti körök, városszépitő egyesületek, múzeumbaráti körök száma. A konferencián szó volt a honismereti szakkörökről is. Mint elmondták, jelenleg 850 ilyen kisközösség működik, nagyobb hányaduk az általános iskolákban, elenyésző viszont a számuk a felsőoktatási intézményekben. Ez arra figyelmeztet — hangoztatták a szakemberek — hogy az alsófokú oktatási intézményekben megalapozott kutatómunkának nincs megfelelő folytatása. A mindennapi kultúra — gyáron belül Marad energia a szórakozásra? A nagyüzemi technológiák elterjedésével egyre több olyan megoldás születik, amely valamikor csupán vágyálomként szerepelt szakmai körökben. Ma már a televízió képernyője előtt csodálhatjuk meg, amint emberi kéz érintése nélkül szerelnek össze a nagyvilágban autókat. Bonyolult gépezetek sietnek a huszadik századi ember szolgálatára. Aki mostanában jár a Dunakeszi Konzervgyár háza tájékán, múlt és jövő együttélésének lehet szemtanúja. Idestova három esztendeje elkezdődött a rekonstrukciós folyamat, amelynek eredményei éppen most vannak kibontakozóban. Ügy tűnik, a százesztendős gyár kezd mai formát ölteni. Mindez természetesen mindennapi kultúránk részeként jobb közérzetet teremt az ittenieknek. Múlt és jövő A tésztaüzemben fehér köpenyben dolgoznak, csupán a gépeket irányítják az itt dolgozók. Az egyik oldalon bemegy a tojás, a másikon kijön a tészta — szokták mondogatni az itt dolgozók, kissé tréfásan. Nos, most egy másik üzemrész falait húzzák. Itt az előbbi folyamat játszódik le, csak éppen gyümölcsöt táplálnak be és ivóié távozik. A tartósítószer nélkül készülő rostos levek pedig keresettek a világpiacon. Hamarosan két olyan üzemrész lesz Dunakeszin, amelyben a gépek dolgoznak, az emberi kéz csupán irányít. Mindezek ellentétjeként máshol bizony akad, hogy egész nap bokáig vízben állnak az asszonyok és akkora a zaj, hogy egymás hangját sem hallják. A múlt és a jövő egy- másmellettisége miként hat az itt dolgozók hangulatára? A kulturáltabb körülmények vajon megtartó erőt jelentenek-e a nem éppen divatszakmában? Miként tudják a gyáron belül megteremteni a mindennapi kultúra kellékeit? Egyáltalán van-e igény arra, hogy a kapun belül szervezzék ■ a szabadidős tevékenységet? — Mostanában mintha felgyorsultak volna nálunk az események — mondja Cse- repkai hászlóné, a konzervgyár párttitkára. — A rekonstrukció terveinél magunk sem gondoltuk volna, hogy ennyire megváltozik minden. Az új gyártócsarnok a régivel össze sem hasonlítható. Tágas, világos, tóbővültek a raktárak is. Örömmel emlegetjük; emberibb körülmények között munkálkodunk. Á tervezők RA DIÓFIGYELŐ A HOLNAP VÁROSA. Ügy ült ez a város Erdély nyugati ablakában, hátával a bihari havasoknak fordulva, mint egy franciásan bájos, könnyelmű, de szemtelenül tehetséges, daloló sanzonéit, két lázas remegő karját kinyújtva a Sárrét, a Berettyó-völgy zsíros káptalani földjei felé ... Senki sem tudta, hogy kié a szive, de mindenkinek dalolt szívből, igazán: a szépen kántáló pappal, a tanyákról mulatni jött paraszttal, duhaj huszártiszttel, vagy a bihari udvarházakból bevetődött úrral éppen úgy, mint a Körös utcai tímárokkal, vagy kékfestőkkel, vagy a Váralja szegény proletárnépével ... Imádták, mert befogadó és serkentő kedvű élet lobogott benne. Mindenkit szívesen látott egy feltétellel: hogy tudjon valamit, de ezt aztán bravúrral, igazán tudja. Szerette a tehetséget, de szeszélyes, furfangos súrlódással a legjobbat, a legigényesebbet csiholta ki belőlük. Dutka Ákos föntebb idézett lírai sorai a századfordulói Magyarország Nagyváradjáról a költőnek azt a rajongó szeretetét tükrözik, mely a Pece-partj Párizsnak becézett városhoz kötötték. Itt volt újságíró, előbb a Nagyváradnál, később a Szabadságnál. Itt láttak napvilág got első versei után első kötetei is. Ennek a városnak a pályaudvarán szállt le az Orient expresszről a választékos ízléssel öltözött Krúdy Gyula, aki nem új munkahelyére, a Nagyváradi Napló szerkesztőségébe hajtatott először, hanem az Emke kávéház ablakai mögött ütötte föl tanyáját. Érkezéséről a pikolófiú által kézbesített friss tárcái adtak hírt több napon át. Ám itt szállt hosz- szabb Időre le a pacsirta-álcás sirály, Ady Endre is, hogy később megérkezzen a premontrei gimnázium új világi tanára, Juhász Gyula, aki ezüst, karcsú tollával a Nagyvárad szerkesztőségében is otthonra találva— írta naponta színházi leveleit. Nagyvárad pezsgő szellemi élete serkentette életre A Holnap című antológiát, amely — annak ellenére, hogy csak hetven példányban fogyott el — országos vihart kavart. Az ötlet az Emke kávéház egyik belső szegletében született meg. A századforduló utáni Magyarország minden újat, változást óhajtó szándékot béklyóba verő társadalmi rendjével szemben a váradi fiatalok dobtak kesztyűt a porondra. Élükön Dutka Ákos és Juhász 'Gyula. Hozzájuk csatlakozott Ady Endre is, aki Párizsból jövet, Mindszentre utaztában, betért Nagyváradra is. A nagyváradi közvélemény haladó többsége szinte megszállottan hitt a vállalkozás sikerében és a maga módján kiki minden követ megmozgatott A Holnap megszületése érdekében. Az összefogás — hosszú vajúdás után — sikerrel járt. 1908 szeptemberében a Singer és Wolfner bizomá- nyában és terjesztésében fővárosi szülőatyát is kapott az első kötet. Hét költő hordta ki méhében a benne levő műveket: Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Ernőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka. Az esemény — mint említettem — nagy port vert föl. Maga Rákosi Jenő, a hivatalos hangadó öles cikkben fakadt ki A Holnap újat követelő mondanivalója miatt. Parazsában el akarták tiporni, nehogy nagyobb lángot lobbantson a szikra. Elsősorban a két legnagyobb tehetséget akarták leválasztani a holnaposok héttagú táboráról: Ady Endrét és Babits Mihályt. Noha, Ady az Üj Idők hasábjain rászánja magát egy, a holnaposok elleni írásra, mely — Dutka Ákos szavaival szólva —, Ady zseniális álcázásaival talányos mese maradt máig — a néhány hónappal később megjelent Újságírói Almanach megpróbált igazságot szolgáltatni a holnaposoknak, ha felemás érveléssel is. DUTKA ÁKOSSAL, ezzel az aggastyánkort megért, de mindvégig szellemileg friss költővel kései éveiben kerültem atyai jó barátságba Emberi tisztessége, a néphez való hűsége egy pillanatra sem hagyta cserben. Váradtól elköszönve Budapestre költözött. Egyik akkori népszerű napilapunk munkatársa, majd főszerkesztője lett. A német megszálláskor hátat fordított a szerkesztőségnek. Máriareme- tére vonult vissza. Költészetéből a rádióban egy héten keresztül értő és tiszteletteljes válogatásban, egy csokornyit élvezhettünk kitűnő művészek előadásában. Sz. E. nem feledkeztek meg az öltözőkről, a tágas konyháról és mindazon helyiségekről, amelyek ma már nélkülözhetetlenek egy modern gyárban. A hétszáz dolgozó fele nő és elég sok a fiatal is. Egyetlen gondunk, hogy meglehetősen nagy a fluktuáció. Elég kevés a kimondottan szaktudást Igénylő tevékenység. Ezért sokan csupán átmeneti munkahelynek tartják a konzervgyárat. Természetesen az új technológiák térhódításával egyre inkább szükségünk van a szakmájukhoz értőkre. Kedvelt vetélkedők Mintegy harminc, zömében fiatal műszaki vezető szervezi a gyár életét. Nagy vári László művezetővel nem halljuk egymás szavát. Éppen a cseresznyét és a meggyet készítik elő. A piros szemek egymás után gurulnak tova a gépen. A mosóvíz szétfröccsen, elfolyik. Zúgnak a gépek, a fehér kendős lányok, asszonyok teszik a dolgukat. — Az íróasztal mellől jöttem ide — mondja Nagyvári László, öt esztendeje végeztem az egyetemet. Azt, hogy miből és miképpen lesz a jó minőségű konzerv, csakis itt lehet megtanulni. Az egyetemi tankönyvek sorai itt elevenednek meg. Számomra igen fontos, hogy segítőkre találtam. A pontos technológiát így sajátíthatom el. — Ebben az üzemrészben nem éppen a legjobb körülmények között munkálkodnak. Miként lehet oldani mindezt? — A néhány méterre állók sem igen hallják egymás szavát. Így aztán nagyon fontosnak tartom, hogy olyan programokat szervezzünk a gyáron belül, amelyeken megismerhetjük a másikat. A vetélkedők, a kirándulások ösz- szehozzák a társaságot. Miért annyira közkedvelt manapság a vetélkedő műfaja? Talán az a titok nyitja, hogy feltétlenül közösségi műfaj, ugyanakkor játszva lehet új ismereteket elsajátítani. Olyan művészeti, kulturális búvárkodásra serkent, ami különben felszínre sem bukkana. — Mivel tölti legszívesebben a gyáron kívül a szabadidejét? — Szeretem a kamarazenét, a történelmi tárgyú műveket. Megpróbálok minderre időt szakítani; ha ez nem is olyan egyszerű. Ahogyan megírták Farkas György üzemvezető ugyancsak néhány esztendeje végzett. Négy éve ingázik a fővárosból Dunakeszire. Ahogyan a nagykönyvben megírták. úgy alakul pályaíve. Cso- portvezek"ként jött, főművezető lett, majd üzemvezető, KISZ-titkár. Arról faggattuk, vajon milyen megtartó erők vannak a gyárban a fiatalok számára? — A műszaki értelmiségnek a rekonstrukció jelenti a jövőt. Az ú1 technológiák frissebb tudást, állandó továbbképzést igényelnek. Ügy érzem, hosszabb távon jár jól. aki itt kitart. — Ahogyan körülnézek, meglehetősem sok fiatal arcot lá.tok. Milyen programokat tudnak nyújtani számukra? — Ügy érzem, hogy éppen a KISZ-korosztály rendelkezik annyi szabad idővel, hogy szíveden vállalkozzanak akár egy-egy gyári rendezvény lebonyolítására. A gyermekeknek szánt kulturális programokon együtt van a család. A kirándulásokon hazánk műemlékeivel ismerkedünk meg. Képzőművészeti kiállítások rendszeresen megtekinthetők a gyárban. Nem látványos, de mindennapi dolog, hogy bármikor betérhetünk a könyvtárba, elég sdnes a választék. Hogy nekem mi a hobbim? Sz vesen fotózom. Végigfényképeztem a rekonstrukció lépcsőfokait. Talán egyszer ezeket a képeket nézegetve ismerhetik meg unokáink a mostani gyárat. Farkas Györggyel már a* új csarnokban beszélgettünk. A megváltozott munkahelyi környezet formálja az itt dolgozókat, A hatalmas ablakok bevilágítják a teret. Kellemesebb, kényelmesebb a munka. Így aztán sokkal kisebb az esély a túlzott kifáradásra, * talán marad energia megkeresni a szórakozás, a művelődés otthonait. A szalagon elvonulnak előttünk a befőttes üvegek. Sorra megtelnek piros cseresznyével. — Otthon ugyanúgy teszem el a gyümölcsöt, miint itt, a gyárban — mondja Schiffen Lászlóné, a hetes műszak dolgozója. Harminckét esztendeje egy helyben vagyok: megszoktam a konzervgyárat. Csak éppen azt nem tudom megfejteni: miért tűnt el néhány za- mato gyümölcs? Az egy-egv fajta termesztése éppen a leg- fontosa.bbtól, az aromától fosztja meg a konzervipart. Az udvaron is érzékelhető a rendezés nyoma. Az egyik oldalon virágok díszelegnek, a másikon felfestett sávok igazítják el a szállítókat. — Szezongyár a mienk -- mondja Bodolaí József, a szállítás dolgozója, amikor arról faggatom, hol tölti a nyarat, a szabad idejét? — Inkább tavasszal és ősszel jutunk mi «' valahová. Tavaly például SZOT-beutalóval üdültem. Az idén itthon maradok, rendezem a házam környékét. A csoportban dolgozók közül sokan építkeznek. Éppen csak befejeztem a házépítést, tudom, hogy mellette nem jut idő másra ... Helyben megteremteni — Nem könnyű manapság a munkahelyi közművelődésről szólani — foglalja össze tapasztalatait Cserepkai Lászlóné pártti'tkár. — Minden gyárban a legfontosabb a gazdasági eredmény. Tény, hogy a jól szervezett programok, a kikapcsolódás lehetőségeinek megteremtése visszahat a munkára. Néhány éve a gyárkapun kívül próbáltuk a lehetőségeket megteremteni. Ekkor kötöttünk együttműködési szerződést a József Attila Művelődési Központtal. Azután rájöttünk, hogy nemigen jutunk el hozzájuk; mindenki siet inkább haza. Ezért mostanában inkább helyben próbáljuk megteremteni a kikapcsolódás, a szórakozás, a művelődés lehetőségeit. Most például — annak ellenére, hogy szezongyár vagyunk — arra figyelünk, hogy mindenki ott üdülhessen, ahol szeretne. Egyetlen gondunk: a színház. Köze! a főváros, egy ugrás Tháliaotthona — mondhatnák sokan. Csakhogy késő este a közlekedés igen bonyolult. Nem beszélve a jegyiroda árukapcsolási módszereiről. Számtalanszor előfordult, ho'gv csak akkor kaptunk a kért előadásokra jegyet, ha az általuk megjelöltek közül is elvittünk néhány darabot. Sokféle ága-boga ,van a munkahelyi közművelődésnek. Véleményem szerint a jobb munkahelyi körülmények kihatnak az egész emberre, többek között a kulturális igények növekedésére Is. Erdősi Katalin
