Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

1385. JŰNIUS 1., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP. „Az évnek egyik napján... az ország minden váro­sában és falujában könyvnap rendeztessék, amely az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egy­mással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyv- írás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcá­ra, és pedig ingujjban, közvetlen, bohém formában”. Supka Géza felhívása nyomán immár 50 esztendeje, minden évben kivonul a könyv az utcára. Azóta a könyvnapból könyvhét lett. Az évtizedek során egyre több helyet kapott a világirodalom bemutatása. Most azonban változott a helyzet. Csökkent az ün­nepi kiadványok száma, ám az újdonságok összetéte­lét tekintve ismét az eredeti elképzelés valósul meg: az akció az élő magyar irodalom seregszemléje. En­nek megfelelően válogatásunk is mai magyar alkotók müveihez kíván kedvet ébreszteni. többnyire szenvedélyeket kavar. A szerző maga is vallja, hogy a nemzeti tudat mibenlétének tudományos fel­tárása lényegesen nehezebb feladat, Talajuk a paraszti valóság Az idősebb parasztemberek köré­ben ma is élő, de már a feledés ve­szélyétől fenyegetett bibliai történe­teket gyűjtötte össze Lammel Anna­mária és Nagy Ilona, a Gondolat Kiadó által megjelentetett rendkívül érdekes kötetben, a Paraszt bibliá­ban. A mű különös jelentőségét az adja, hogy eddig sehol a világon, egyetlen nemzet folkloristái sem vál­lalkoztak hasonló munkára. A szerző­páros a paraszti műveltség eddig is­meretlen tájaira vezeti el az olvasót. A világ keletkezését, az emberi szokások, tulajdonságok eredetét, a lét értelmét példázzák ezek a bibliai történetek. Azonban itt is — akár a népmesében — aki előadja ezeket a történeteket, az a maga szája íze szerint alakítja valamennyit, figye­lembe véve az őt körülvevők ízlését is. Így lesznek a bibliai történetek­ből új legendák, mesék, mítoszok s válnak rokonaivá a többi népkölté­szeti alkotásnak. Akárcsak más, a nép ajkán élő történet, az eredeti ó- és újszövetségi írások állandóan vál­toztak. A szereplők ugyan általában megmaradtak, de az eredeti anyag teljesen új töltést kapott. Talajuk a paraszti valóság lett s ennek meg­felelő jelleműekké váltak a szerep­lők is. Mint a gyűjtők írják a könyv utó­szavában, a parasztbiblia mai álla­potában is magán viseli az évszáza­dok, a népi gyökerű szellemi áramla­tok és az egyházi indíttatású mozgal­mak nyomait. Egészében mégis a parasztság kultúráját testesíti meg. Azt a kultúrát, amely befogadta, sa­ját képére alakította és saját igényei szerint élt vele. A történetek nem képviselnek egységes műfajt. Van­nak köztük mítoszok, mondák, legen­damesék, mesék, példázatok, trufák. Imák, ráolvasások, sőt, még egyet­len műfajba sem illeszthető szöve­gek is. hogy a most második kiadásban megjelenő könyv az ünnepi könyv­hét érdeklődéssel várt kiadványai közé tartozik. vében írja: úttörő munkát végzett a költészet deheroizálása terén. Mert Ladányitól ne várjon senki szépel- gést, emelkedett hangú, öncélú pá­toszba csomagolt mondatokat. Nem mintha nem volna mestere a szónak, éppen ellenkezőleg, ám az ő tollát az elkötelezettség és az ebből fakadó féltő indulat vezeti. Közéleti költő, a szó legnemesebb értelmében. Ladányi ezúttal is következetesen lép fel a túlzott anyagiasság, a tulaj­donosi szemlélet, a kispolgári gon­dolkodás ellen. Kímélfetlenül osto­rozza a fonákságokat, a komfortesz- ményü világot: Vesznek házat, hazát, eladnak álmot. A hamis értékrendet figurázza ki Kérdőív című versében: Szívesen alkalmazna-e szobainasként proletárt, népművelőt, vagy lírikust? Mondandóját olyan tálalásban, nyel­vi leleménnyel adja közre, hogy gyakran megkacagtatja az olvasót. De ez nem olyan nevetés, mint ami­lyet a kabarétréfák idéznek elő. ha­Ladányi Mihály i p^SZTBI V LAMMEL ANNAMÁRIA * 1 NAGY ILONA GONDOLAT KÖNYVKIADÓ Hatalmas fába vágta fejszéjét a szerző, amikor Pálffy György altá- bornagynak, a koncepciós perek ál­dozatának élettörténetét kezdte ku­tatni. Engedett az anyag csábításá­nak — ahogy maga is írja —, s az életrajz korrajzzá terebélyesedett. Olyannyira, hogy a most napvilágot látott, mintegy félezer oldalas kötet időben éppen csak a második világ­háború éveiig ér el, s ez még az el­készült anyagnak' is csak' egy kiemelt része. Nem véletlen tehát a mű al­címe: Részletek egy készülő kor- és életrajzból. A történeti esszéregény­nek nevezhető munkát egyébként éveik óta folytatásokban közli a szombathelyi Életünk című folyóirat. Pálffy György életútjának feltér­képezése önmagában is szép és izgal­mas feladat egy olyan író számára, mint Száraz György. Nem kevésbé izgalmas maga a kor, amelyben Pál­ffy felnőtt és érett emberré vált. A szerző apró életrajzi adatok, verses­könyvekbe írt széljegyzetek alapján térképezi föl nemcsak az életutat, de magát a kort is. Hiszen, ha meg akarja érteni, mitől és hogyan ala­kult, formálódott hősének személyi­sége, ismernie kell a társadalmi-po­litikai viszonyokat is. A biográfia így kerekedik nagy ívű történelmi tabló­vá Száraz György tolla alatt. Ter­mészetesen az író eközben sem feled­kezik meg, hogy könyvének főhőse maga a tábornok, Pálffy György, akinek élete, tettei a magyar törté­nelem immár elidegeníthetetlen ré­sze, és a nemzet emlékezetében, tu­datában másíthatatlanul ott is ma­rad. Tisztelgő főhajtás előtte — szüle­tésének 75. évfordulóján — e nagy­szabású munka. »Aesveta Kfcnyvki«)* nem kényszeredett, kesernyés felis­merése a mindennapi valóságnak. A görbe tükörben meglátjuk igazi ar­cunkat. Az ötödik ikszen átlépő Ladányi már kissé megfáradt az örökös hada­kozásban: A turisták a romokat ked­velik, hát belekerülhetnél már a prospektusokba,... bekerülhetnél a legigényesebb prospektusokba, ahogy ideáidat prédikálod szalmazsákod férgeinek... Ez a belefánadás ilyen sorokat is eredményez: Nem fojthat­nak kétszer ugyanazon folyóba. La­dányin mégsem vesz erőt a csügge- dés, hiszen önmagát, emberi, költői hitvallását tagadná meg, ha más­ként cselekedne. Kipróbált régi hűséggel Társadalom és műveltség Tehát nem egyszerűen egy irodal­mi mű népivé válását reprezentálja ez a gyűjtemény, hanem az írásbeli­ség és a szóbeliség több ezer éves, szinte kibogozhatatlan kapcsolatát. A könyv sók ismeretlen szerző köz­reműködésével született. Előadás­módja lényegre törő, minden díszí­téstől mentes. Színessé teszi az eny­hén archaizáló, ízes tájnyelv, a gyak­ran alkalmazott gondolatritmus és képi kifejezés. Részletek egy kor- és életrajzból Száraz György A tábornok című munkája néhány hónappal ezelőtt szinte pillanatok alatt eltűnt a köny­vesboltokból. Éppen ezért érthető, Féltő indulat vezeti tollát — Mikor követte el az első hibát? — Midőn Ladányi Mihálynak szü­lettem ... — Zseni-e ön? — Negative igen. Majd tíz esztendeje annak, hogy a költő e sorokkal vezette fel egyik kötetét, s hogy ezt most előd tál­juk, annak egyetlen oka van. Még­pedig az, hogy az idők során alig szelídült a maró gúny, csúfolódás, amely nem kímél semmit és senkit, legkevésbé saját magát. Ahogy leg­újabb, Van időd című vérsesköny­Ki a magyar? Hányszor és hányán tették már föl ezt a kérdést történel­münk során? S a válasz keresése mennyi torzsalkodást, ellenségeske­dést és szenvedést szült századok so­rán ! Illyés Gyula is szembenézett a kérdéssel 1939-ben írt tanulmányá­ban, amelynek végén talán az eddigi legtalálóbb, legigazabb választ adta meg: Jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek. De hogyan határozza meg a ma­gyarság tartalmát egy mai fiatal? Egy 1979-ben készült felmérés vá­laszadóinak (14—30 évesek) 64 száza­léka a magyar anyanyelvet, 60 szá­zaléka a magyar állampolgárságot tartotta döntő ismérvnek. A megkér­dezetteknek a fele voksolt arra, hogy magyar, aki annak vallja magát. Az adatok Csepeli György Nemzeti tudat és érzésvilág Magyarországon a 70-es években című könyvében ol­vashatók. A jeles szociálpszichológus a tudomány tárgyilagos eszközeivel közelít egy olyan kérdéshez, amely DOHAI INKTliR A birodalom ezredese za fel. A Cannes-i fesztiválon díjat nyert alkotás egyik forgatókönyv­írója Dohai Péter volt. Ilyenkor ön­kéntelenül adódik az összehasonlí­tás, amely kiállja a próbát. Az író ugyanis másként, más hangsúlyokkal rajzolja meg alakját, mint az a fil­men látható. Tehát nem egyszerű másolásról van szó, sokkal inkább mondhatjuk: új mű született. Nem csoda, hogy több írót megih­letett a kémkedéssel vádolt vezér­kari ezredes talányos élete, aki egy esztendővel az első világháború ki­törése előtt egy bécsi szállodában öngyilkosságot követett el. Dobál változata azonban nemcsak a film­től, hanem az összes eddigi adaptá­ciótól is eltér. Oldódik a korábbi fel­dolgozások egyértelműsége, ahogy a fülszövegen olvasható: kérdőjelet rajzol a biztosnak hitt tények mellé. A regény gondolatmenetét közve­títve: Redl tíz percet kap a vezér­kartól arra, hogy végezzen magával. Miután rácsukják az ajtót, a csőre töltött pisztollyal a kezében a tü­körhöz sétált és egy női rúzzsal fel­írta az üveglapra: kipróbált régi hű­séggel. Majd meghúzta a ravaszt. Do­hai tehát így látja a végkifejletet. Ha a nem kevésbé izgalmas, érde­kes előzményekre, a korrajzra is kí­váncsiak: olvassák el a könyvet! mint a művészi megközelítés. A mű­vész számára ugyanis a nemzeti ho­vatartozás jelensége elsősorban él­mény, személyi tapasztalat ténye. A széles körű felméréseken alapu­ló, a szociálpszichológia eszközeivel készült tanulmány mindezek ellené­re objektív, tudományos választ ke­res a kérdésre. Csepeli György sze­rint kell, hogy a filozófusnak, a tör­ténésznek, a pszichológusnak és a szociológusnak mondanivalója legyen a nemzeti problematikáról, mert: Túl sok szenvedély, emberirtó indu­lat tapad a nemzettel kapcsolatos jelenségekhez, hogy megelégedjünk a szuggesztív, „lélektől lélekig" ívelő közlések történelmileg kialakult min­táival. • A Múzsák Közművelődési Kiadó gondozásában rnegj?lpnt tanulmány egyben egy új sorozat — Társadalom és művelődés — első darabja. íróportré - képekben „Én nem vagyok tiszta művész, $ nem akarok csak művész lenni. Adó­suk vagyok mindazoknak, akik úgy hányódnak, kallódnak, mint én, a magyarság veszendő erőinek. Mi sze­retnék lenni? Író, tudós? Talán ne­vetségesen hat, ha leírom: a magyar szellemi élet organizátora.” Bizonyos, hogy Dobai Péter: A bi­rodalom ezredese című munkája a könyvhét egyik slágere lesz. Bizto­síték erre Dobai jó írói hírneve, no meg a témaválasztás is. Regénye ugyanis Reál ezredesről, a monar­chia katonai kémelhárító hivatalá­nak egyik vezetőjéről szól, arról az emberről, akinek sorsa még életé­ben, majd halála után is sokakat foglalkoztatott, nem utolsósorban a toliforgatókat. Persze az érdeklődés nemcsak a személynek, hanem a kor­nak is szól. Nemrégiben mutatták be a mo­zik Szabó István kétrészes filmjét, amely ugyancsak ezt a témát dolgoz­Németh László szavait akár ars poeticának is idézhetnénk. Mert van-e nemesebb annál, amit megfo­galmazott? Van-e méltóbb hitvallás sorainál? A veszendő erők és ve­szendő értékek korában csak a leg­nagyobb gondolkodóknak adatik meg, hogy a jövőbe látón figyelmeztesse­nek. írónak, tudósnak, művésznek lenni? Mindennél sokkal többre tart. ja a legtágabban értelmezett ma­gyar szellemi élet szervezését, meg­tartását. Nem véletlen, hogy az egész Németh László-i életmű sorskérdések láncolata. Érintse az a legkisebb kö­zösségek gondjait, légyen az regény, esszé avagy kritika. Akkor is mind­annyiunknak szól, ha a tanulmá­nyait lapozgatjuk vagy amikor a köz. vetlen környezetét jeleníti meg e Lányaim című művében. Németh László élete képekben. El a címe a Gondolat Kiadónál napvi­lágot látott kötetnek. A fotók segít­ségével — amelyek megőrizték az egykori pillanatokat — kísérhetjük nyomon a magyar, az európai iro­dalom kiemelkedő alakját. A csalá­di hagyaték immár közkinccsé lett a szépen összeállított kötet segítsé­gével. A gondos feleségé, Németh Lászlónéé a fő érdem, hogy oly em­berközeli portrét rajzolt meg a sze­retett hitvesről. Az összekötő szö­vegek az író műveiből kölcsön vet­tek. Ily módon teremtődik meg a könyvben a harmónia: o jól ismert arcéit követik a szóban megfogal­mazott gondolatok. Mi lehetne más szerkesztői elv a* albumnál, mint az időrendiség? Olyan kötetet kap az olvasó a kezébe, amit bármikor felüthet, mindig újat nyújt. Emlékeztet és elgondolkodtat, érté* két őriz. ^ ^

Next

/
Thumbnails
Contents