Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-29 / 151. szám
j ______________________________ Ke tten a Himalája-expedicióbél BOLDOGNAK KELL KÉPZELNÉM SZISZÜFH9SZT 1085. JtlNIUS 39., SZOMBAT Gének raktározzák tgy szállítanak 30—4« kilót is a nepáli asszonyok Az Irottkőnél négyszer magasabban fekvő alaptábor volt tehát a Himalchuli meghódításának kiindulópontja. Negyvenfokos hőségben közelítettük meg. Szomj unkát az ott folydogáló jéghideg patak vizével oltottuk. Valameny- nyiünknek rossz volt a közérzete, fájt a fejünk, a torkunk is begyulladt a hideg patak- víztől. Az alapos orvosi vizsgálat kiderítette: a felsőbb régiókba tízből mindössze négy ember haladhat tovább. A többieknek az alaptáborban kellett akklimatizálódniuk, illetve meggyógyulniuk. — Az akiklimatizáció rendkívül érdekes dolog ilyen magasságban — magyarázza Tóth A* embert, mióta megtanult gondolkodni, vonzotta éa vonzza az Ismeretlen vidék. Európa, Ázsia, Afrika és Amerika még el nem ért csúcsai csábítják az utazókat. Edmund Hillary, a Mount Everest meghódítója így fogalmazott, végtelenül egyszerűen: Azért Izgatnak, mert vannak... A Himalája azonban minden hegymászó álma. Azoké is. akik idén indultak útnak. Hétezres Himalchuli Mindketten közepes magasságú, teljesen hétköznapinak tűnő, szakállas fiatalemberek. Annak a magyar Himalája- expedíciónak voltak a tagjai, amely idén április 10-én indult felderítő útra a Budapest—Róma—Delhi—Katmandu útvonalon, hogy megmássza a 7893 méter magas Himalchuli csúcsot. Civilben ipari alpinisták. Tóth Csaba 27 esztendős, eredeti foglalkozása építőmérnök. Toldi György szőkébb pátriánk szülötte: budakalászi, 29 éves agrármérnök, a gödöllői agráregyetemen végzett. Mindössze néhány napja tértek vissza a hosszú és veszélyekkel teli útról. Ketten már soha többé nem érkeznek haza. Milyen megpróbáltatásokban volt részük? Bővelkedtek-e kalandokban? Milyen szépségeket rejt az alpinizmus? — faggatom az épségben hazaérkezetteket. — Orbán Pál ipari alpinistának jutott eszébe a Himalája megmászásának gondolata. Később ő lett az expedíciónk vezetője. Eredeti elképzelés szerint a Makai ura mentünk volna. A nepáli kormány, sajnos, nem engedélyezte. Pontosabban 1987-ben indulhattunk volna oda. Ezért választottuk végül a Himalchulit, amely csak a hétezres kategóriába tartozik, így emlékezik vissza a kezdeti időszakra Toldi György. — Orbán Pál hívta az embereket. olyanokat, akikről tudta, hogy számíthat rájuk. S ez nemcsak kiemelkedő hegymászó képességet jelent, hanem anyagiakat is, hiszen a számítások szerint fejenként 150 ezer forintba került nekünk ez a tóra. Három évvel ezelőtt kezdtük el a szaladgálást, levelezést, szervezést. Különféle nyugati cégekkel vettük föl a kapcsolatot, hogy termékreklám ellenében támogassák vállalkozásunkat. Nem sok sikerrel jártunk. Végül a Pepsi Cola itteni kirendeltségével kötöttünk üzletet. Fölragasztottuk matricáikat a ládáinkra. Fönn, a csúcson pedig megörökítettük magunkat. Azon a fotón jól látható a kezünkben a kóiásüveg. Kísérleteket folytattunk a Kőbányai Gyógyszerárugyár részére a Cavinton nevű értágító gyógyszerrel — természetesen orvosi felügyelet mellett. Ennek díjazása azonban jelenleg még képlékeny állapotban van. Végül is a Budai Alpin Klub előlegezte számunkra a költségeket. A számlák még érkeznék. Csak ezután derül ki, mennyibe került a vállalkozás. Hat nap gyaloglás Beszéljen arról is, a sok szervezés után hányán vágtak neki az ismeretlennek. — Tizenketten. — mondja Tóth Csaba. — A vezetőnk — mint már említettük — a 63 éves Orbán Pál volt Jött vemászök voltunk még tízen. A Himaláján 36 napot töltöttünk. A vezető és az orvos az . ni r*n ívnyim rr.........v -i r»v ww Tő t!» Csaba .J9.K ijíe-wwr.w í • : Itt még együtt az expedíció Csaba — Az idősebbek jóval hamarabb képesek alkalmazkodni a környezethez, mint a fiatalok. Ezért 25 éves kor alatt nem is érdemes ilyen útnak nekivágni. Befolyásoló tényező az is, hogy az ember mikor járt utoljára magas hegyen, mert a génjei egy darabig elraktározzák az akkor megszerzett alkalmazkodó képességet. — Az orvosi vizsgálat másnapién már én is indulhattam — folytatja Toldi György —, majd körülbelül öt nap múlva követett engem Tóth Csaba. Mi ketten mászópárban vagyunk. A fölfelé vezető út során 1300 méter fix kötelet használtunk föl. Ha egy-egy tábort kiépítettünk, akkor jöttek a serpák, s az általunk kialakított úton fölszállították a terheket. Jobbam mondva, csak szállították volna, mert a 63 teherhordót az alaptábor elérése után szélnek eresztettük. A továbbiakra két serpát szerződtettünk. Képzelheti, az első nap után megszöktek a már megkapott előleggel, élelemmel és felszereléssel egyetemben. Nem vállalták a veszélyt. Gondolhatja, mennyire megnehezítette ez a dolgunkat, hiszen az ő munkájukat is nekünk kellett elvégeznünk. Tragikus baleset — Greskovits Péter és Csanádi Sándor társukat tragikus körülmények között elvesztették. Hogyan történt? — Akkor a 2-es táborban laktunk, Készen állt a 3-as is. Kiépítettük az utat és éppen a felszerelést szállítottuk. Sohasem felejtem el: május Ki-at írtunk. Heten indultunk el .aznap... .különböző, időpontokban. Mi, Gyurival, viszonylag későn . keltünk útra. Délután három óra lehetett, amikor éreztük, hogy sötétedésig már nem érhetjük el a 3-as tábort. Olyan 6600 méteres magasságban járhattunk s az idő is szemmel láthatóan romlani kezlett. Ezt hozzávetőleg ki lehetett számítani, mert mindennap hasonlóan alakult: reggel verőfény, késő délután vihar. — A nálunk lévő felszerelést letettük egy útvonaljelző zászló mellé és visszafordultunk. Talán fái hat volt, amikor visszaértünk a 2-es táborba. Akkorra már nagyon felerősödött a szél, a hőmérséklet lehűlt, és alig sejtettük a rossz látási viszonyok miatt, mi van előttünk. Én csak egy-két méterre láttam. Gyuri közvetlenül előttem ment. Neki jó szemüvege volt, ellátott 10—15 méterre. tgy csak őt kellett követnem. Ahogy megérkeztünk, egy félóra sem kellett, már tombolt a vihar.. A hó félig betemette a sátrat. Szerencsénkre. Azért mondom, hogy Hajnali a hármas aitáborból reményeink is. S bármilyen embertelenül hangzik, lassan megszoktuk, hogy eltűntek. Közben dolgoztunk, a munkába temettük gondolatainkat Csúcson a zászló Két társunk, Csíkos József, és Vörös László, akik mái megmászták a több mint hétezer méter magas Pamírt, elindultak a Himalchulihoz. Velük ment Katona László és Szabó István is, de az utóbbiak visszafordultak, mert veszélyesnek ítélték a 2-es tábor után emelkedő jégfalat. Csíkősókat a hó egy nap pihenőre kényszerítette. Megvárták, amíg egy kicsit megkeményedik, majd letelepítették a 4-es tábort, ahol egyetlen éjszakát töltöttek hármasban a sirdár- ral. Másnap, május 23-án, csüszerencsénkre, mert az orkán elragadta volna a fejünk fölül. Ügy elszabadultak az elemek, hogy még teát sem tudtunk főzni magunknak a sátorban. — Közben a többiek is megérkeztek, csak Sanyi és Péter nem. Aznap este nem izgultunk miattuk. Ügy gondoltuk, hogy a 3-as táborban vészelték át az időjárás haragját, s ha elcsitul a vihar, majd előkerülnek. — Másnap reggel békésen sütött a nap. Sokáig vártunk a két eltűntre, de nem jöttek. Fél tizenegy körül hárman — köztük Toldi Gyuri is — keresésükre indultak. Fölkapaszkodtak a táborig, ám nyomot nem találtak. Félúton, a második jelzőzászlónál meglelték az otthagyott hátizsákjaikat Ott volt Graskovits Péter nehéz peheiykabátja is. — Hittük, hogy talán mégis visszafordultak es valahol eltévedtek — veszi.át a szót Toldi György. — A felfelé Vezető jégfáT fér- ső kétharmadában megtaláltuk leszúrva a síbotjaikat is. Ezekre lejjebb már nem volt szükség. Reméltük, leereszkedtek a rögzített kötélen. A táborhoz vezető, jó időben teljesen veszélytelen, egy kilométeres szakaszon érhette őket a baj. Feltételezésünk szerint lefújta őket az orkán az utat övező mély szakadékba. — Még mindig biztattuk egymást: csak eltévedtek, hiszen a környéken sehol nem leltük őket Minden lyukat hasadékot átvizsgáltunk — eredménytelenül. Aztán, ahogy teltek a napok, úgy fogytak a törtökön délután öt órakor nagy erőfeszítések árán fölértek a Himalchuli csúcsára: A 7893 méter magasságban kitűzték a 'magyar és a nepáli zászlót. Egy óra múltán visz- szatórtek a 4-es táborba. Mi közben Gyurival és a dorogi Tolnai Istvánnal a nyugati csúcsra mentünk, amely mindössze 7540 méter magas. Az utolsó 300 métert 45 fokos szögben emelkedő hófalon tettük meg. Még ilyen magasan sem járt hazánkfia. Ezt megelőzően az Elbruszt másztuk meg, amely 5642 méter. A következő utunkat, amelynek célja már nyolcezres lesz, kót-három év múlva tervezzük. Cjra vállalják a veszélyt, a megpróbáltatást. Hódolnak szenvedélyüknek: a magasságokba törnek. Az alpinizmus vonzereje mindenekelőtt a személyes örömben rejlik, amelyet akkor éreznek, amikor legjobb képességeik segítségével legyőzik a hegyóriás valamennyi akadályát. Megmérkőznék a lehetetlennel. Camus, a modern francia irodalom egyik legnagyobbja mondta: A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szívet. Boldognak keli képzelnünk Sziszüphoszt. Sziszüphosz soha nem éri el célját — a Himalchulin azonban fenn lobog a magyar és a nepáli zászló. Körmendi Zsuzsa * é-* A búcsú. Bontják az alaptábort. I Toldi György Idő nagy részét a 4530 méter magasságban lévő alaplaborban töltötte,-bárkétízben feljutottak az ötezer méteres magasságig. Az alaptáborunkat a Dordi Khola nevű folyó forrásvidéke közelében, a nyári hóhatár fölött ütöttük föl. Innen indulva alakítottuk ki különféle magasságokban a négy altábort: az első 4530, a második 6480, a harmadik 7000, a negyedik 7200 méteren volt. — Április 18-án indultunk Katmanduból — veszi át ismét a szót Toldii György. — Egy napig teherautóval utaztunk, aztán elfogyott alólunk az út. Hat napon át gyalogoltunk, amíg eljutottunk az alaptáborig. A fölszerelést és az élelmet 63 teherhordó — mintegy két tonna súlyt — vitte. A teherhordók a környező falvak lakóiból, még gyerekekből is verbuválódtak. Á nepáli kormány kikötése miatt föl kellett vennünk egy sirdart, aki a munkavezető és a közvetítő szerepét látta el közöttünk és a nepáliak között. Rajta kívül volt még egy szakács — három kuktával — aki a teherhordóknak főzött; aztán egy hivatalos ember, az úgynevezett összekötő tiszt és egy futár, aki a jelentéseket hordta arról, hol tartunk a táborépítéssel. Valamennyiük fizetéséről, felszereléséről, ruházatáról mi gondoskodtunk.
