Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-28 / 150. szám

mr .

mm. >f:#j

1985. JŰNIUS 28., PÉNTEK

Tábor összefogással

Engedjetek otthon is játszani

Elnéztem őket, ahogy futottak a labda útin. Virgoncán, vidiman, felszabadultan, nevetve. De hát ez csak természetes, hiszen gyerekek.

Vagy mégsem? Ugyanis mozgássérültek, szellemi fogyatékosok. Ebbe a kategóriába sorolja őket a közvélemény.

Irány Törökmező

E megkülönböztető jegy minden hátrányával együtt ők nem olyanok, mint a többi gyerekele, mert születésük pillanatától vagy az élet produkálta tragédiák miatt sérültek. Ezért társadalmi előítéletek, néha szülői túlkapások kényszerítik a magány szorító kötelékébe, a bezártságba. Sokáig észre sem vettük őket. Nem nagyon figyeltünk rájuk. Élték a maguk hétköznapi, szürke kis életét. Élvezték, vagy unták a szülők babusgatásait. Kapcsolatuk — ha volt — a külvilággal, csak hajszálnyi lehetett.

Aztán öt évvel ezelőtt a városból és a környező településekről — buszra szállt ötven gyerek, hogy életében először táborba induljon. Elképzelem az akkori boldog, izgatott kis arcokat, az aggódó szülői tekinteteket: vajon mi történik a gyerekkel nélkülük?

A Vöröskereszt váci vezetőségének jóvoltából azóta minden évben elindul az az autóbusz, hogy a törökmezői turistaházba szállítsa a gyerekeket, ahol hat boldog napot tölthetnek el.

Magam -sem első alkalommal járok a táborban, de bevallom, most is szorongva készültem a gyerekekkel való találkozásra. Számomra megrázó az apróságoknak az életöröme, az esetlen kezekben a tenni akarás mozdulataival, közöttük már hamar elmúlt félelmem. Mosolyuk, szemük fénye elárulta, hogy sokáig emlékeznek majd azokra az arcokra, neveikre, amelyeket itt az'árnyas fák alatt egy-egy foglalkozáson megismertek, megszerettek.

— Olyan mozgáskorlátozott, szellemi fogyatékos, epilep- . sziás lányok és fiúk vannak most is a táborban, akik gyermekéveik nagy részét kórházban, intézetekben, vagy jobb esetben a családi környezet, zárt világában élték — mondja dr. Kampós Katalin gyermekgyógyász főorvos, a tábor

vezetője. — A néhány nap alatt a különböző betegségü gyerekek között olyan harmónia alakul ki, amelyekre egyébként nincs lehetőség. Elsődleges célunk, hogy megtanítsuk ezeket a gyerekeket egészséges emberként élni. Megértetni velük, hogy ők is részesülhetnek az élet örömeiből. Eközben nekünk, szakembereknek egyúttal arra i.s lehetőségünk van. hogy megfigyeljük, milyen a teljesítőképességük a gyógyszerek szedése mellett. Nem utolsósorban azt is el szeretnénk érni. hogy a gyerekele tanulják meg egymást tisztelni, becsülni.

Legyőzik a kilométereket

N ézem a gyerekeket, úgy tűnik, e néhány nap alatt ledőlt minden akadály, amely a mindennapi életben elkülöníti őket testiekben ép társaiktól. A foglalkozások azt bizonyítják, hogy ezek az apróságok is igaz szeretetre várnak. Sajnos azonban ők képtelenek egyedül megállni a lábukon. Segítségre szorulnak, mert saját erejükből nem képesek legyőzni az akadályokat. Kölcsönös vonzalmak, kapcsolatok, barátságok születtek e rövid idő alatt. Természetesen ezt elősegítették a nagy gondossággal összeállított programok is. A kisebb-nagyobb sétákon bebizonyosodott, menynyire képesek a táborlakók a kilométereket legyőzni, melyeknek eredményeként megnő az önbizalmuk, bátorságuk. Többek között filmvetítések, bábelőadás, a Kristály együttes műsora szórakoztatta a lányokat, fiúkat. Lehetőség nyílt különböző labdajátékokra, versenyekre, bábkészítésre és változatos esti szórakozásokra. A tábor vezetői még Nagybörzsönybe is elvitték a gyerekeket. Igazi tábori hangulat uralkodott.

— Kár, hogy nemsokára haza kell menni — mondta egy barna kislány.

— Itt olyan jó. Otthon nem csinálok semmit, csak mindig dolgozom. Segítek az anyunak — mondja a kis barátnője.

Meséltek egymás szavába

Felkészülés az Idényre

vágva, hogy itt a csendes pihenő is mindig hangos, és még diszkó is volt. Nézzem meg a rajzukat, hallgassam meg, milyen éneket tanultak.

— Ezeknek a gyerekeknek itt újdonság minden, ami másoknak természetes — állapította meg Dombay Miklósáé, aki a Tüdőgondozó Intézetből jött segíteni a táborba. — Nagy-nagy türelem és szeretet kell ahhoz, hogy ezek a gyerekek feloldódjanak.

— Jövőre is találkozhatnak a gyerekek? — kérdezem Remzső Zoltánnét, a Vörös- kereszt városi titkárát.

— Ebben az esztendőben összesen 19 gazdasági egység: üzemek, termelőszövetkezetek és intézmények több mint százezer forintot fizettek be a számlánkra a táboroztatáshoz. A tíz nevelő szintén társadalmi munkában vállalta a gyerekek felügyeletét. Nem kicsik ezek az áldozatok. Például a táborvezető inkább elhozta magával a háromhónapos kisbabáját, csak hogy itt lehessen. így válhatott ingyenessé az idén is 48 gyereknek a táboroztatása. Ilyen társadalmi összefogás mellett valósulhattak meg a megálmodott elképzelések.

— Mivei ezek a gyerekek más közösségekben nem üdülhetnek, ezért jövőre is szeretnénk megszervezni a pihenésüket.

Levél haza

Ilerceghalman, az Állami Gazdaság keverőüzemében a Zalka Máté brigád tagjai a száritútorony felkészítésén dolgoznak. Munkájuk a hibamentes üzemelés elengedhetetlen feltétele.

Veress Jenő felvétele

A tábor egyik kis lakója levelet mutat. A szüleinek írta.

Anyuci! Ugye nem sírsz miattam? Nekem itt nagyon jó. Soha nem vagyok egyedül, már barátaim is vannak, velük játszom és focizunk. Otthon meg csak a szobában ülök, pedig azt nem szeretem. Csinálok neked is ajándékot, de ugye majd engeded, hogy otthon is játsszam?

Burányi János

A megyei népfronifeizotiság ülése

Hatásos önkormányzati forrna

Összegezett tapasztalatok az általános választásról

Eseményekben gazdag időszak egy-egy részlete került beszámoló, jelentés formájában a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága csütörtökön délelőtt, a mozgalom megyei székhazában megtartott ülése elé. A testület jelentést vitatott meg a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa határozataiból adódó népfrontfeladatokról, majd a továbbiakban — a jóváhagyott napirendnek megfelelően — összegezte a június 8-i ország- gyűlési képviselő- és tanácstagi választások, valamint a június

22-i pótválasztások tapasztalatait. A megyei nepfrontbizott- ság ezt követően áttekintette a választások után létrejött, illetve a napokban megalakuló új népképviseleti, önkormányzati testületek, az elöljáróságok, velük' összefüggésben a helyi népfrontbizottságok feladatait. A következőkben a napirendnek, erről a pontjáról adunk részletes ismertetést.

Örvendetes valóság

Sokféle kétkedés, kétség kapcsolódott az 1983. évi III. törvény adott szakaszához, valamint a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításához az elöljáróságokat illetően. Voltaik, akik úgy vélekedtek, már az elnevezés okán is — miivel az időseknél a felszabadulás előtti közigazgatás emlékét idézheti fel — erős lesz az idegenkedés, mások viszont azt feltételezték, nem az ellenérzés. hanem a közömbösség jelölj ki ennek az új formának sorsát.

Nem igazolódott egyik vélemény sem — állapíthatta meg tegnapi ülésén a megyei népfrontbizottság —. a valóság az előzetes várakozásokra is rácáfolt a megye érintett településein. Mind a lakosság egésze, mind a megválasztott tanácstagok nagy érdeklődéssel fogadták az új lehetőséget. Érthető is. indokolt is ez az érdeklődés — és erről éppen a helyi népfrontbizottságo’knak

vannak gazdag tapasztalataik, hiszen a közös tanácsú települések társközségeiben gyakorlatilag hosszú éveken át kizárólag ezek a testületek irányították a helyi közéletet —, hiszen a lakosság gyakran úgy érezte, gondjai, problémái nem kapnak kellő képviseletet, másodlagossá válnak.

Érzékelteti az elöljáróságok megalakulásának jelentőségét, hogy a megyében napjainkban harmincöt közös tanács nyolcvanhat települést fog át. azaz a harmincöt székhelyközséget leszámítva, ötvenegy helyen alakult, alakul meg az a testület. amelyet az ott megválasztott tanácstagok alkotnak. Kérdések. kétségek tárgya volt az is — hangzott el az ülésen —. vajon a korábbi forma, a tanácstagi csoport és a mostani, az elöljáróság között, csekély avagy lényeges lesz-e a különbség. mert csakis ez utóbbinak van értelme, minden más formális változtatásnak bizonyulna. A Minisztertanács 9/1985. (III. 7.) számú rendeleté — amely az elöljáróságoknak. ha szabad így fogalmazni, a bibliája lesz — megnyugtató választ adott a kétségekre, a kérdésekre, amikor kimondta: az elöljáróság népképviseletiönkormányzati testület, része a községi közös tanácsnak, de meghatározott körben állam- igazgatási feladatokat is ellát, s önálló jogi személy.

Tényleges beleszólás

A meglehetősen száraz, szabatos jogi megfogalmazások mögött — és ez nagy hangsúlyt kapott a téma tárgyalásakor — kötelességek, jogok, lehetőségek gazdag tárháza áll. Az elöljáróságok — melyek munkája, el ne feledjük, egy ideig magán viseli maid a kezdeti jegyeket —, a helyi, azaz a társközség,i népírontbizottsá- gokkal szorosan együttműködve, az adott település közéletének legfőbb szervezői, kéovise- lői a lakossági véleményeknek, érdekeknek, ugyanakkor eldöntői annak is, milyen célokra. milyen 'formában kérik az ott élők anyagi támogatását, társadalmi munkáját.

Sok olyasmiben is hivatalos jogosítványokat — így nevezik államigazgatási szaknyelven azt, amit a laikus hatáskörként ismer — kaptak az elöljáróságok. amit korábban a lakosság, hiányként, hibaként, okkal tett szóvá, ami rontotta a közérzetet. nem lévén tényleges beleszólás ezekbe az ügyekbe. A többi között mostantól az elöl- iáróság dönt a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználásáról. a segélykeret elosztásáról. a településen az utcák elnevezéséről, a zöldterületek legeltetés, kaszálás céljára történő kiosztásáról, szemétlerakóhely kijelöléséről, a piac területéről, nyitvatartásáról, a bölcsőde, az óvoda hivatalos idejéről. Ki kell kérni az elöljáróság egyetértését olyan ügyekben, mint például az illetékességi területén működő tanácsi intézmények vezetőinek kinevezése, felmentésé, a községben tartott igazgatási napok meghatározása, az óvoda. az iskola körzethatárainak megszabása, megváltoztatása.

Új erőforrások

. Csupán példák említődtek a megyei népfrontbizotság ülésén. de ezek is érzékeltetik, jelentősen bővültek a lehetőségek arra. hogy a lakosság a társközségekben valóban eldönthesse az őt közvetlenül érintő ügyeket, érdekeit az elöljáróság segítségével az eddiginél hatásosabban képviselhesse a közös tanácsban. A megyei testület úgy foglalt állást. hogy a helyi népfrontbizottságok — amelyek legfőbb szorgalmazói voltak az elöljáróság jogintézménye létrehozásának — adjanak meg minden segítséget az elöljárónak és az elöljáróságoknak, mert ezen az úton a szocialista demokrácia új erőforrásai nyithatók meg a településeken.

M. O.

A fatengelytcl a számítógépig hosszú volt az út

Voltam esküvőn, keresztelőn

A

miskor ide kerültem, volt, aki azt mondta: ha három hónapot kibírnak velem, az csoda lesz. Nos, a három hónapból három évtized lett, itt vagyok, jól érzem itt magam. Most különösen, amikor látom, milyen szép a napraforgónk, jónak ígérkezik a búza is, a lucerna az első kaszálásból többet adott, mint az utóbbi két évben összesen. Öröm volt ez a mai határszemle, még akkor is, ha ki kell mondani, nem mindenütt használt az eső. Hogy kezdhetjük-e Péter-Pálkor az aratást? Nem hiszem. Eláztak a földek, nem tudnak még kivonulni a gépek. Hajnalban megnéztük azokat is. Meg voltunk elégedve. Jól felkészítették mindegyiket a rajtra. Igen, tényleg jó a gépparkúnk, nem engedtük elhasználódni. Esztendőnként kicseréltünk egyet-kettőt, számot vetve azzal is, hogy keserves lesz megkeresni az árát. Meg kellett tenni — s nem bántuk meg.

Dékány István, az érdi Benta-völgye Tsz elnöke arról a határszemléről érkezett, amelyet így. aratás előtt már hagyományosan rendeznek meg minden esztendőben azoknak, akik év közben nem sokat lá'nak a földekből: az irodák dolgozóinak. Az övéké a papírmunka. Ám hogy tudják, mi is van a számok mögött, egy-egy szép napon buszra ülnek, s bejárják a kétezer hektáros gazdaságot Érd és Százhalombatta között.' Igaz, az ügyvitel tekintélyes részét egy Commodore 64 számítógépre bízzák, de mindhiába, az emberre akkor is szükség van. A tájékozott, jól felkészült emberre. Ebben a szövetkezetben szinte csak ilyennel találkozunk.

Ez persze nem volt mindig így itt sem. Amikor Dékány István ide került, ő volt az első és egyetlen felsőfokú képesítésű ember a szövetkezetben. Ma? Gyors számvetés után már mondja is az adatokat: 30 felsőfokú, 112 középfokú képesítésű dolgozója, s mintegy 300 szakmunkása van a szövetkezetnek a hatszáz tag és a százötven főnyi alkalmazott seregében.

— Ezek zömmel az alapítók, a régi küzdőtársak gyermekei, unokái. Azokból a családokból valók, amelyeknek szinte mindegyikében voltam esküvőn vagy keresztelőn, amelyeknek gondja- baja az enyém is volt annyi éven át. Mert volt itt baj, éppen elég. Mint másutt. Pedig igyekeztünk elkerülni. Csak nem mindig sikerült. Nehezen éltünk. Mondhatnám, középkori állapotok uralkodtak. A rossz cselédházak körül folyt a trágyalé, egy konyhára négy család is jutott, ha megdördült az ég, elsüllyedtünk a sárban. Nem volt szalma, nem volt tüzelő, nem volt takarmány, nem volt kocsikenőcs, nem volt petróleum, gyakran ennivaló se. Csak adósság. Több millió forintnyi. Együtt próbáltunk kilábalni a bajból. Konfliktus? Az volt. Sokszor hajnalig vitatkoztunk. Ha úgy hozta a világ sora,' akkor a kocsmában. Én mindig azt tartottam: a parasztembert meg kell hallgatni, mart nagy tapasztalata van. A volt uradalmi cselédet meg segíteni a gondolkodásban. mert az világ életében csak azt csinálta, amit mondtak neki. Mert ezen a tájon ugye a Halápi-uradalom volt azelőtt.

Azelőtt... Dékány István végigsimítja hátrafésült ősz haját, hallgat egy kicsit, rendezgeti az emlékeket. Arcokat, neveket, eseményeket, harminc kemény esztendő hordalékát. A jövő hónapban lasz hatvanhat esztendős. Eddigi életének fele ehhez a városhoz köti. Egy olyan nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai történelmet csináltak ebben a hazában, akiknek nevéhez ma már maguktól értetődő, természetes dolgok születése fűződik, akik irányt változtattak életük pályáján, ha úgy követelte a köz érdeke. Azelőtt Dékány István ipari munkás volt. A papír- és nyomdaiparban. A felszabadulás utáni években egy falujáró brigád tagjaként ismerkedett a mezőgazdasággal, a parasztemberek sorsával. S akkor még nem is sejtette, hogy belőle tsz-elnök lesz valaha.

A hajdani Vörös Akadémia mező- gazdasági szakának elvégzése után lett több köze a témához: a SZÖVOSZ osztályvezetőjeként a zöldségtermelés, -értékesítés, -tartósítás ügyeinek összehangolása volt a dolga. S amikor máshová irányították, zokszó nélkül ismét váltott; a főváros VI. kerületének pártbizottságán teljesítette kötelességét. Innen vezetett az út Érdre.

— 1955-öt írtunk, amikor kiadtak egy felhívást: aki egy kicsit is konyít a mezőgazdasághoz, jelentkezzen. Hát én jelentkeztem. Vajmi kicsit értettem a mezőgazdasághoz, erre leginkább akkor jöttem rá, amikor már itt voltam. Korábbi munkatársaim állították, amit az előbb mondtam, hogy velem három hónapig se fogják kibírni az érdiek. Volt mire alapozniuk ezt a kijelentést, az már igaz.

S derűs történetek következtek régi esetekről, amelyeknek kapcsán fenegyereknek hívták Dékány Istvánt. Hallottam én ezt korábban is. megkérdeztem hát egypár embert mostani munkatársai közül: milyennek ismerik? Hirtelennek — mondták. Lobbanékonynak. Egy szempillantás alatt begorom- bul, nemegyszer zeng tőle az érdi határ. De mérge csak addig tart, míg kiadja. Haragot, duzzogást. személyeskedést nem, ismer. Az őszinteséghez azonban minden körülmények között ragaszkodik, legyen szó akármilyen rendűrangú emberről. Azt is mondják róla, hogy jó a memóriája. Sajnos, nevették, mert arra is emlékezik, hogy mit ígértünk! S ha nem teljesítjük határidőre, n—"■ázhetjük magunkat!

M a lesz a váltás a tsz-ben, Azért írom ígv. mért Dékány István azt kérte, tőle ne búcsúzzon senki azért, mert nyugdíjba megy. Ne mondják, hogy jó pihenést, elnök elvtárs, mert bármi mást inkább akar. mint pihenni. A közös gazdaság vezetését át- adia fiatalabb munkatársainak, akik mellette értek meg erre a feladatra. S mivel ilyenformán jó kezekben tudja mindazt, amit annyi éven át annyi jó baráttal, kollégával összehoztak a Ben- ta-pusztán. nyugodtan szánhatja ideje nagyobb részét közéleti tevékenységre, meg gyűjtőmunkájára, a-mt neki olyan kedves, a város számára pedig hasznos. Mezőgazdasági múzeumszerűség létrehozásán fáradoznak hozzá hasonlatos megszállottakkal. S a tárgyi emlékeken kívül a korszak történetét is igyekeznek megörökíteni. Most majd ezen dolgozom — mondja Dékány István —, megírom, hogy én hogyan láttam. A földosztástól napjainkig.

Bálint Ibolya

1