Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-03 / 128. szám

Gödöllői ifjúsági juniáiis Tudtunk egymásnak is örülni LLjOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM 1985. JŰNIÜS 3., HÉTFŐ Szövetkezetben, gazdaságban Az érdekvédelem összhangja A fejlődés a nagyobb üzemekben látványosabb Ügy tűnik, hogy június el­sejét a KISZ Gödöllői városi Bizottsága le kívánja foglal­ni a környék fiataljainak éle­tében. A tavalyi juniáiis si­kere nyomán most ismételtek, újra megrendezték az egész napos vidám összejövetelt. A színhely a város határában található MHSZ-repülőtér volt. Színpadok bástyái, sátrak Sora kerítették el a hatalmas teret, ahol nagyon sokan el­fértek volna, ha még többén veszik a fáradságot, szakíta­nak a megszokással °s kiza­rándokolnak a Juniálisra, De kevesebben is jól éreztük ma­gunkat. hiszen volt helyünk bőven. Érdekes műsorok vál­tották egymást, s egyáltalán annak is lehetett örülni, hogy végre egy esőmentes nap kö­szöntött ránk. A szél fújt, a felhők vonultak, de a nap is kisütögetett. Az amatőrök A repülőtér rétjén tavaszi virágok pompáztak, s Gerhát Szilvia, a gödöllői Török Ig­nác Gimnázium tanulója emellett sem ment el szótla­nul, dicsérte a lilásvörös virá­gú .kakukkfű illatát. Mások, így például a tizenkét éves Papp Csilla virágkoszorút fontak s ajándékoztak. Délelőtt a gyerekek látták a legérdekesebb műsorokat. Horváth Károly bábbal, a Muszty—Dobay kettős ének­kel szórakoztatta őket. A szá­mukra épített várban külön­féle játékokkal foglalkozhat­tak a kisebbek. Az ötödikes' gödöllői Kovács Zoltán a szá­mítógépes játékokat dicsérte. Papp Csilla virágkoszorúval Délután is egy időben több látványosság volt. Sándor György humoralista jobban szerepelt a televízióban, állí­tották a tinik. A legkiíartóbb közönség a könnyűzenei szín­padon fellépők produkcióját kísérte figyelemmel. A Török Ignác Gimnáziumból szinte az egész második bé kivonult. Huszár Dóra, Szekeres Zsu­zsa, Zséli Zsuzsa, Papp And­rea, Török Adél és természe­tesen Gerhát Szilvia, akiről az előbb már szóltunk. Érthető volt kíváncsiságuk, hiszen diáktársaik is ott mu­zsikáltak azon a bizonyos vi­lágot jelentő deszkán. Egyér­telmű, hogy az amatőr zene­karok közül a gimnazista Zimmer Frei együttes hangja volt a legegyénibb. Koltai Ta­más szólógitáros, Richter Ti­bor basszusgitáros, Molnár László billentyűs és a DNS együttesből kikért megbízott dobos, Ligeti Zoltán saját da­laikat adták elő, s természe­tesen magyarul. A profik Felsorolni sem lehet, mi minden történt egyébként a juniálison. A Hazafias Nép­front városi bizottsága sátrá­ban kapható volt például a Gödöllői Választási Híradó négyoldalas száma. Az is az igazsághoz tarto­zik azonban, hogy akár az egész beszámolónkat is a Benkó Dixieland Band előadá­sára szentelhetnénk, mert a műfaj világhírű művészei most is példát mutattak mu­zsikusoknak és hallgatóknak arról, hogyan is kell ezt mű­velni. Amikor nyitányként felhangzott a Hello Dolly! csak egy — már elérhetetlen ember hiányzott a zenekarból: Louis Amstrong ... Méltó be­fejezés lett volna az Amikor a szentek bevonulnak című dal, de a közönség ismételte- tett, s a zenekar is vállalt ráadást a rendezők tiszteleté­re. Sajnos, csakúgy, ..mint ta­valy, ennek a fő látványossá­got. , fgétő.. színpadnak most sem •yöll’ szérenfiés a, tájglásá. A nézőkre sütött a nap, így jórészt csak a zene: élményé­ből részesültünk, a' látványé­ból alig. Jövőre lehet javíta­ni. A méz Benkóék után színpadra lépni? Nos, erre a bátorság­ra a Vakolat együttes vállal­kozott. A Török Ignác Gim­názium triója hangszerek nél­kül, hangutánzással muzsikált. A dixieland zenekar kon­certje egyébként még más ta­nulsággal is szolgált. Az együttes játéka csodás élmény. A dallamokhoz kapcsolódó improvizáció, a rögtönzés vi­szont az élet méze. így vol­tunk ezzel mi. a juniáiis kö­zönsége is. Összejövetelre hív­tak bennünket. de ebből együttlét lett. Barátságok, is­meretségek kötődtek, ez volt a rögtönzés, a méz. ezért nem zavart a felhő, a szél és más, tudtunk egymásnak is örülni. Balázs Gusztáv Egymillió négyzetméternyi parkot pásztázott be a máju­si zápor Gödöllőn. Elverte a port a KKMV, a Közép- magyarországi Közmű- és Magasépítő Vállalat környé­kén is, amelynek központjá­ban a Pest megyei 4. számú választókerület választási gyűlését tartották. Amit elértünk Az egészségesebb létet nyúj­tó fás. ligetes, füves területek­ről igenis szó esett a válasz­tókerület egyik jelöltje beszé­dében. Zöld József né, a Ganz Árammérőgyár gazdasági igaz­gatóhelyettese ugyanis szólt arról a természeti értékről, amellyel Gödöllőn kívül kevés település büszkélkedhet; az egy lakosra jutó park ugyanis itt a legnagyobb. A jelölt két és fél évtizede pályakezdő­ként került a Ganzba, huza­mosabb ideje gödöllői, így is­meri. azokat, az eredményeket, Az iparban meglehetősen régi, mezőgazdaságunkban — különösképpen a termelőszö­vetkezetekben — kisebb múlt­ra tekint vissza a szakszerve­zeti mozgalom, az érdekvédel­mi munka. Az állami gazdasá­gokban viszont ugyancsak múltja van, hiszen ez a szek­tor, amely az állami földeken gazdálkodott, jobban adta a szervezeti kereteket. Éppen tíz éve lesz annak, hogy határozat született rá; a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is megalakulhatnak a szakszerve­zeti alapszervezetek. Felelős személyek A mi környékünkön hamar csatlakoztak a mozgalomhoz. A működéshez jó példa részben adva volt, hiszen körzetünk egyetlen állami gazdasága, a Gödöllői Tangazdaság rendel­kezett alapszervezettel, sőt ma már szakszervezeti bizottság irányítja a dolgozók érdekvé­delmének szerteágazó tenni­valóit. A tangazdaság szak- szervezeti titkára Dankó Lász­ló, aki a MEDOSZ Pest Me­gyei Bizottságának is tagja, a körzet területfelelőse. Mi a teendője, s hogjmn látja a téeszekben folyó szakszervezeti tevékenységet? — Szentély v szerint felada­tom az is. hogy segítsem az itt működő tizenkilenc szakszer­vezeti alapszervezet munkáját. Ebben jó partnereim vannak Hoffman Mária, a tangazdaság szakszervezeti bizottsága gaz­dasági felelőse és Vinkler Fe­renc munkavédelmi felelős személyében. Amiben tudunk, vagy amiben segítségünket igénylik, támogatjuk a péceli mezőgazdasági szakmunkás- képző, az Agrártudományi Egyetem tanulói, illetve hall­gatói alapszervezetét, a víz­ügy területéről az Aszódon szé­kelő Gavit, az ÁTK, a MÉM- MI, a Pest Megyei Agrokémiai Állomás alapszervezeteit, to­vábbá a körzetben levő hét termelőszövetkezet szakszerve­zeti tevékenységét. Ebben a tizenkilenc alap­szervezetben nem kevesebb, mint nyolcezer szervezett dol­gozó van. Általában elmond­ható, hogy a legtöbb helyen jó a mozgalmi munka színvonala. Az megfigyelhető azonban pél­dául a téeszeknél, főként a na­amelyek ebben a választási kerületben megszülettek az el­múlt évtizedek alatt. Beszédében felhívta a fi­gyelmet országunkat, a vilá­gunkat érintő gondokra, s mint közgazdasági szakember külön is szólt a minket érintő vonatkozásokról. Ami a vá­lasztókerület településeit — Gödöllőt és Isaszeget — illeti, különös hangsúllyal említette az alapvetően szükséges ten­nivalók sorát: a lakásépítést, a közművesítés folytatását. A város polgárai Gödöllő 20 éves évfordulójára készülnek. Nagy a település vonzása, az elmúlt öt évben épült meg egyebek közt a művelődési központ, ami nagyszerű prog­ramokat kínál; lakások ez­reit hozták " tető alá; kész a Szabadság tér és az átmenő főbb ívik rekonstrukciója. Csupán Gödöllőn 88 km gáz­vezeték épült, s hamarosan készül az isaszegi. Választási beszéde végén gyobbaknál, hogy ahol a párt­ós a gazdasági vezetők hatéko­nyan segítik a szakszervezetet, ott példás az érdekképviselet. A fejlődés egyértelműen a na­gyobb üzemekben látványo­sabb. Az a minimális, hogy a téeszek vezetői a különféle bi­zottságok mellett a szakszer­vezeti bizottság is helyet kap, meghallgatják tagjaikat, adnak véleményükre. A .szakszervezeti mozgalom­ban is választásra készülünk, így hát nehéz volna egyelőre részletesen értékelni: dicsérni vagy bírálni az egyes üzemi, szövetkezeti alapszervezeteket. Dankó László szerint a terme­lőszövetkezetek közül a dányi Magvetőben, a péceli Rákos­völgyében és a vácszentlászlói Zöld Mező Tsz-ben különösen dicséretes az ilyen irányú munka. Dicsérendők A lehetőségeikhez képest jól szervezik a segélyezést, pontos A pedagógusnap alkalmából Gödöllőn és vonzáskörzetében az alábbi kitüntetéseket adták át. Gyermekekért emlékpláket- tet (közösségi kitüntetés): Do­bi István szoc. brigád, Vác- szentlászió, Zöldmező Tsz. Gyermekeltért érdemérem: Monori Mihályné, Gödöllő, Karikás Iskola. Űttörővezetői érdemérem: Danku Miklósné Gödöllő, Petőfi, Budaházi Józsefné Isa- szeg, II., Pachert Károlyné Aszód, I., Fehér Mihályné Verseg. Kiváló úttörővezetők: Ligeti Gyuláné, Haupertné Répás Ildikó, Major Jenőné Gödöllő, Petőfi, Szilágyi Mária Túra, Viziné Veres Mária Ke- repestarcsa, I., Farkas Sándor- né Isaszeg, I., Sztán István őrnagy Aszód, honvédség, Gá­dor Andrásné Dány, Palágyi István Erdőkertes, Molnár Jó­zsefné Aszód, II., Stündl Gá- borné Iklad, Verébné Kovács Rozália Szada. Mészáros kívánsá^kosarat nyújtott át a megjelenteknek: akarjuk a világ békéjét, a világ s benne a mi gazdasági fellendülésün­ket, s azt, hogy a várost az átlagosnál az új ciklusban is jobban fejlesszék polgárai. Tovább, együtt Beszédét követően három hozzászólás hangzott el, köz­tük Köteles Imrénéé, a gö­döllői Diana Ruházati Ipari Szövetkezet elnökéé, aki a párt városi végrehajtó bizott­ságának tagja. Ö úgy vélte, hogy Gödöllőn — miután ki­épült, megszépült a város, bár még folynak nagyszabású munkálatok — a jövőben erő­síteni kell a lokálpatriotiz­must. Ez természetesen úgy lehetséges, ha együtt leszünk a feladatokban. Az persze na­gyon fontos, hogy a fejleszté­sekben pontos sorrendet kell tartani. A gödöllőiek külön­ben büszkék lehetnek intéz­ményeikre, mondotta, nincs olykn tájegysége, gazdasága az országnak, ahol ne volna a város agrártudományi egyete­mén végzett szakember. Fehér István a tagdíjak fizetése. Kitűnik a? részletesen azokon az év végi beszámolókon, ahová őt rend­szeresen meghívják, s egyre aktívabb a tagság most, hogy megkezdődött a szakszervezeti választásokat előkészítő tiszt­ségviselők kiválasztása is. Kísérleti jelleg A MEDOSZ Pest megyei ve­zetősége éppen az elmúlt év végén értékelte külön azt a munkát, amelyet a tangazda­ság kis stábja élén a szak- szervezeti titkárral végzett a körzeti alapszervezetek patro- nálásában. Ezt jónak ítélték, s még érdemes tudni róla, hogy nálunk kísérleti jelleggel mű­ködik. Azt külön is kiemelték, hogy a tangazdaság szintén hozzájárult a szakszervezeti munka sikeréhez, hiszen ha kellett, a csoport tagjai mun­kaidőben teljesítették azt, ami­vel a MEDOSZ megyebizottsá­ga megbízta őket. Fehér István Lászlóné dr. Vdrkonyi Borbála Vácszentlászló, Garamvölgyi Lajos városi KISZ-bizottság. Dicsérő oklevél: Mayer Fe­renc Gödöllő, Karikás, Űjváry Gézáné Gödöllő, Erkel, dr. Farkas Júzsefné, Sassné Fá­bián Tünde. Horváth Jenőná Gödöllő. Petőfi, Tóth Jánosné, Domann Bertalanná Túra, Vankó Istvánná, Varga Gyula Veresegyház, Csaja Lászlóné. Alócs Józsefné Kartal, Nyári Jánosné, Dohányos Györgyné, Abai Tamás Isaszeg, I., Hava­si J. Zoltánná, Kovács Ilona Aszód, I., Antal Alice, Kurucz- né Puskás Katalin Gödöllő, Damjanich, Könczöl Józsefné, Fóthi Lászlóné Galgamácsa, Nagy Tóth Gáborné Héviz- györk, dr. Rácz Zoltánná Aszód II., Boda János Iklad. dr. Szemerédi Istvánná Szada. Fodor Jánosné Verseg, Lévai Péter Gödöllő, Kisegítő, Ti- bold Gyözöné Gödöllő, Ga- mesz, Gigorné Pórlaki Judit Domony. Kiváló ifivezető: Gecse Andrea, Fóthy Zsuzsa. Gödöllő. Petőfi, Dolányi Judit Túra, Szenoróczky Erika Aszód. I . Papp László Dány, Sápi Éva Hévizgvörk, Kaputa Julianna Aszód II., Molitor József Sza­da. Szabó Gábor Gödöllő, Ki­segítő. A Pest megyei KISZ-bizoit- ság emlékpiakettjét kapta Molnár Antal Valkó. wí'MoíIm Szafíi. Színes magyar rajz­film, 4 és 6 órakor. Mégis, kinek az élete. Szí nes. amerikai film, 8 órakor! Házimuzsika A gödöllői művelődési köz­pontban holnap este 7 órakor házimuzsika lesz. A műsorban írina Ivanyickaja zongorán, Wilhelm Ildikó pedig gordon­kán játszik. Brahms: e-moll Szonátáját és Sosztakovícs I. tételét adják elő. ISSN 0133-1957 A legtöbben a Török Ignác Gimnáziumból érkeztek Tettek forrása Sorsfordulók idején Amikor a nagy történelmi sorsfordulók idején magya­rok ezrei, sőt milliói hagy­ták el az országot, az em­ber hajlamos arra, hogy megértőén ítélje meg cse­lekedetüket. Aztán, ha be­legondol, hogy a legkilátás- talanabb helyzetekben is voltak, akik vállalták, hogy nem menekülnek el — új­ra elbizonytalanodik. Vég­képp értetlenül állunk azokkal szemben, akik ok nélkül keresnek máshol könnyebb életet. Mi lehet az a késztető erő. ami szin­te elűz? Vajon a nemzeti hovatartozás érzésé gyen­gült? Adhat-e pluszt a csu­pán pénzzel kifejezhető ér­ték, amit idegen nyelvte­rületen, tőlünk idegen kul­túra kínál? Nem lehet vé­letlen, hogy azokban az or­szágokban, ahová a magya­rok tömegesen zarándokol­tak ki, valóságos kis ma­gyar kolóniák születtek. Szükség van a magyar szel­lemre. Senki nem léphet túl — veszteség nélkül — azon a forráson, amelybe bele­született. Ismerünk olyan fiatalo­kat, akik nyelvismeret nél­kül, vakon nekivágnak még ma is a világnak, csupán azért, mert azt hiszik, ott könnyebb az élet. Ezek a gondolatok jár­tak az eszemben, amikor az Egyetemi Színpad Forrás Körének Kós Károly-est- jén, a Varjúvári legendát hallgattam a gödöllői mű­velődési központban. íme a példa, hogy mit jelent, ha valaki magyar. Minden kö­rülmények között. Hiába volt a nagy átrendezés, Kós fáradhatatlanul gyűjtötte Erdély köveit. Olyan hír­névre emelve Kalotaszeget, hogy neve azóta mindany- nyiunk számára ismerős­ként cseng. Pedig neki is lett volna módja családja, s a maga számára jobb életet terem­teni. Az akkor már három­gyermekes családapa, a sztá- nai Varjú-várban érte meg az őszirózsás forradalmat és Erdélynek Romániához való csatolását. Választania kellett. A budapesti Ipar- művészeti Főiskola építé­szeti tanszéke vagy egzisz­tenciájának teljes bizony­talansága, a szülőhely né­pének sorsában való oszto- zás között. Sztánán maradt. Maradt akkor is, amikor 44-ben a kolozsvári egykori Gazdasági Akadémiából ki­fejlesztett Mezőgazdasági Főiskola Keszthelyre köl­tözött, s így nem fogadhat­ta el a testület meghívását a mezőgazdasági építészeti tanári posztra. A gonddal, szeretettel megépített Varjú-vár A a háború martaléka lett. Ko­lozsvárra kellett menekül­niük. Ezek után mi az, ami- oe megkapaszkodhatott? Mi adhatott erőt a már nem is fiatal Kós Károlynak? Egyetlenegy. A vágy, hogy újjáépíthessék a várost. Azt a várost, amely a hazát je­lentette minden gondjával és szépségével együtt. Sa­játjának érezte így is. Egy­szerűbb lett volna a köny- nyebb megoldást választa­ni. De ő ott akart alkotni. Mindannyiunknak ez a feladata. Ott, azon a he­lyen, ahol élünk és dolgo­zunk, a maximumot nyúj­tani. Nem megijedni a na­gyobb követelményektől, sőt! önmagunkból többet adni. Építeni, újat alkotni, felfedezni a régit. Nem megfutamodni. Nem kerget­ni valami rózsaszín felhőt, amiről ráadásul később ki­derülhet, hogy nem is olyan rózsaszínű. Hiába lesz vala­hol másutt hamarabb autóm és villám, ha nem tudják, hogy ki volt Ady Endre és József Attila, ha nem ér­tik. mit jelent az, hogy ma­gyar. Balázs Klára Gödöllő Természeti értékeink Pedagógusnak kitüntetettek Tanárok és ifivezetők Gyermekekért emlékplakett és érdemérem

Next

/
Thumbnails
Contents