Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-26 / 148. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM 1985. JÚNIUS 26., SZERDA Diákévek végeztével Avató szertartás a cipőgyárban A beilleszkedés nehéz pillanatai A küszöbön kissé edméláz­tunk, mert többször is szóba hozták. Persze abban nem ké­telkedtünk, hogy most . lehet­séges jelképi tartalmainak csupán egyikére kell (és illik) gondolnunk. Arra, hogy a kü­szöb amolyan kicsinyke vá­laszfal az időben, amit ha át­lépsz, más, valami más leszel. Ha akarod. És közben eszükbe sem jutott, hogy a küszöb ala­csony gátjában bárki megbo­tolhat. Ha ünnepi neszekkel teli a levegő, efféle aligha jut­hat az ember eszébe. Pláne ak­kor nem, ha üde lánycsokor gyűlik össze, hogy ünnepélyes szakmunkásavató szertartás részese legyen. w A ceglédi ipari iskolában nemrég vizsgázott cipőjelsS- rész-készító, cipőgyártó és szűcs tanulók röpke diákéveit hétfőn a PEMÜ helybeli cipő­gyárában rendezett meghitt találka zárta le, amelynek je­les vendégei között ott talál­tuk Agócs Pált, a Fővárosi Ruházati Szolgáltató Vállalat üzemágvezetőjét, Balázs Já­nost, a cipőüzem igazgatóját és Czinege Imrét, a Bem József Ipari Szakmunkásképző Inté­zet igazgatóját is. S persze az ünnepeiteket: a cipő- és szőr- méügyekben immár illetékes ifjú hölgyeket, s két szem új­donsült szakmunkás férfiút. A lábbelivel foglalkozó szakembereknek nem kellett messzi tájakon keresgélniük, hogy munkahelyre leljenek. Jó egy évtizede nem végzett ilyen nagy létszámú (25 fős) cipős osztály a városban. Nőtt az érdeklődés, de megnövekedtek a ceglédi cipőgyár igényei is. A tegnapi diákok valamennyi­en itt gyakoroltak, s java ré­szük a vasútállomás túlsó fer­tályán elhelyezkedő modem telepet tudhatja első munka­helyéül m, w Alighanem közülük kerül­nek majd ki a holnapi közép­vezetők. Egyelőre 17—19 fo­rintos kezdő órabért tud aján­lani a gyár, kinek többet, ki nek kevesebbet, a tanulmányi eredmény szerint. A KISZ- szervezet az „idősebb” szakik kai egyetemben pedig azt ígé­ri, a beilleszkedés gyakorta nehéz pillanatait segítenek át­vészelni. Elvégre ez mindkét fél közös érdeke. Többen is szólnak. A ritka és magasztos pillanatot gör getve mondataikban, ami aj­tót csuk az egyik életszakasz­ra, ám kezdetéül kínálkozik egy másiknak. Mi más simul­na ehhez az alkalomhoz! Hoz­nak úgyis elég töprengést ■ a következő napoki-bérről; mun­kaidőről, teljesítményről, mi­nőségről, fortélyokról, beideg- zett mozdulatokról. S tán va­Háíamon a zsákom Vándortábori ízelítő Hát itt van. Újra elérkezett a nagybetűs vakáció. A szülők, ki hogyan teheti, üdülni viszik, vagy küldik a csemetéket. Fel­kerestük Sebók Pál városi út­törőelnököt, hogy érdeklődjünk a sokak által kedvelt vándor­táborozási lehetőségekről. — Hány úttörő számíthat idén vándortáborozásra? — 1985 nyarán 10 vándor­tábori csoportot indítunk, ösz- szesen 300 fővel. Egy-egy cso­portot két tanár és egy ifi- vezető kísér. A túrák 10—14 naposak. Az úttörőszöveiség személyenként 240—300 forirít támogatást nyújt. Így a tény­leges költség 600 és 1400 forint között mozog. Nemcsak Ceg­lédről. de a környező közsé­gekből is indulnak vándor- táborozásra csoportok. — Kik vehetnek részt a tá­borozáson. és hogyan történik a felkészülés? — Az iskolákban jelentkez­het bárki, aki hajlandó és ké­pes az erős fizikai felkészülési programot végigcsinálni. Isko­lánként többnyire 600—700 gyerek közül kerül ki az a 60, amelyik részt vesz a vándor­táborozásban. Megemlítem még. hogy az idén 60Ö gyerek érkezik az NDK-ból Balaton­szárszóra üdülni, viszonzásul mi is ilyen létszámú úttörőt nyaraltathatunk majd az NDK- ban. A téma figyelemre érdemes, ezért felkerestük a Várkonyi iskolát, hogy közelebbről is érdeklődjünk egy vándortábori program iránt. Dalos Zita, Oszlánczi Ferenc és Molnár Endre tanárok már gyakorlott túravezetők, szerve­zők, szívesen fogadnak és a tavalyi vándortáborban készült diafilmekkel végigszágutdunk a Nógrádi partizánok útján el­nevezésű 12 napos túra szaka­szain. A film megörökítette a gyerekek jó hangulatát, alig látott épületeket, ritka élmé­nyeket. — Hogyan válogatják ki a túrázókat? — Az úttörők közül bárki jelentkezhet, aki egészséges, jó magaviseletű és elbírja a fel­készülést. Milyen felkészülést? — A tavaszi szünetben mi hárman gyaloglásra visszük az érdeklődőket, ahol megszokják a hátizsákos túrázást, s közben elsajátítják a térképolvasást, a térképjelek felismerését, az út­vonalmeghatározást és persze a tájoló használatát is. A túrák elindítása előtt levélváltással keresünk minden helyen étke­zési, vásárlási lehetőséget. Eh­hez még a kis falusi boltoknak is jelezni kell. hogy mikor mennyi tejet, kiflit rendeljenek nekünk. — Most merre indulnak? — A Mátra-Kékes 14 napos útvonalon fogunk haladni. Cé­lunk a Mátra hegység és kör­nyéke természeti kincseinek, azok hasznosításának a meg­ismerése. Heves megye tör­ténelmi. földrajzi, természeti értékeinek a felderítése, a Kékes ..meghódítása”. — Miben rejlik a vándor- táborozás nagy népszerűségé­nek a titka? — A közösségformáló ereje rendkívüli, mert a fizikai meg­próbáltatásokat is kívánó és a természethez kötődő életforma ezekben a napokban össze­kovácsolja a csoportokat. Aki egyszer részt vett már. az újra szokott jelentkezni. Állításukat a ceglédi úttörő­éi nökséff'Al kapott elismeréssel támasztják alá. Szövege: „A 4457 Dózsa György Úttörő- csapat vándortáboros közös­ségét Kiváló Közösség kitün­tetésben részesítem.” K. S. Hej, alkatrész! Haptákban állnak a gépek lamikor majd a hajdani isko­láról. W Horváth Éva képesítése sze­rint cipőgyártó. — Annak idején nem erre a szakmára készültem, de hát így alakult. Közben megked­veltem, s ha újból kezdeném, már biztosan ezt választanám. Szeretnék leérettségizni, s az­tán, ha lehet, főiskolán to­vább tanulni. Borka Katalin szűcs. — Távoli rokonom egy szűcs kisiparos, neki nagy szerepe van abban, hogy épp erre a pályára léptem. A természet­hez, az állatokhoz egyébként is vonzódtam. Egyelőre nem is a pénz a fontos, hanem, hogy szép legyen, amivel dolgozom. Egy szőrmével kimondottan jó bánni. Ceglédi vagyok, de Abonyban helyezkedtem el, a Fővárosi Ruházati Szolgáltató Vállalat ottani üzeméhez köt kétesztendős szerződés. V. s. Hogyan készül a ceglédi Kossuth Termelőszövetkezet a kenyérgabona és az egyéb fon­tos növények betakarítására ? A kérdésre Kerepesi Ernő, a gépműhely vezetője vála­szolt. Elmondta, hogy búzából és rozsból 1100 hektár vár betakarításra. Erre az idő­szakra esik 190 hektár széna és a kapormag begyűjtése is. Búzából a szakemberek előze­tes termésbecslése alapján 6 tonna várható hektáronként, ami nagy termésnek számít ezen a vidéken. Szintén ked­vező kilátást mutat a széna és a köménymag is. — Június 28-án tartjuk az aratási gépszemlét. Itt felsora­kozik 5 kombájn, 5 tehergép­kocsi és 22 erőgép. Átnézzük és ellenőrizzük a szárító- és tisztítóüzem összes kiszolgáló gépeit. Az aratás utáni közvet­len talaj megmunkáló gépek, a tárcsák, a boronák, az ekék szintén a gépszemlére gyüle­keznek. Űj NDK-gyártmányú magtisztító gépet vásároltunk. A megtisztított búza így jóval kevesebb idegen magvat tar­talmaz, mint régen, s a szigo­rú malomipari átvételi köve­telményeknek megfelél. A kombájnok rostafelületeit meg­növeltük. így sikerült a szem­veszteséget a minimálisra csökkenteni. — Hogyan gondoskodnak a gépeket irányító emberekről ebben az időszakban? — Mindennap meleg étellel látjuk el az aratókat, s üdítőt kortyolhatnak védőitalként. A kombájnok fülkéit fényvissza­verő fóliával vontuk be, s így jóval elviselhetőbb a perzselő nap hősége. — Milyen tényezők befolyá­solják az aratási felkészülést? — Jelenleg több mint 90 százalékos előkészületi állapot­ban vagyunk. Munkánkat az ingadozó, sőt olykor rossz al­„Minék itt a i. tér", énekelte egy­kori sikerében az LGT együttes. Az­óta eltelt tíz év. s ■ ez --a sláger sem ! kerülhette el svr.- sát: feldolgozták, szövegét átírták: Az új dal címe: Miénk itt a jár­da. A felvételt persze nem a hang- lemezgyár, hanem a Kossuth Ferenc utca szabadtéri stúdiójában rögzí­tik. Ifjú titánok áll­dogálnak a járda­szigeten. Ráérnek. Megy a link duma, s az elhaladó csi­nos babák formás alakjának látvá­nyán kérődznek. öten vannak. A hatodik egy ször­nyeteg, kifulladt motorját kínoz­za. Kaszkadőr-mu­tatványokkal szó­rakoztatja a töb­bieket. Ha cirkusz­igazgató volnék... Gyermekkocsiját Kiférek büszkén navigáló anyuka. Gügyög fehérbe öltöztetett -apróságainak. Az­tán hirtelen fékez. Van gond. Le kell térnie a fűre. És jönnek sor­ra: holtomiglan- holtodiglan házas­pár, kéz a kézben, görbe botja után botorkáló apó, in­kább a túloldalra kecmereg. Áttet­sző ruhás tini. Megjegyzés-petár­da robban mögöt­te. Otrombán szel­lemesek. Röhögés. örgrófék nem mozdulnak. Minek is? Azt a helyet, ahová odakozmál- tak, már megme­legítették, s a vi­lágért sem mon­danának le róla. Néhány lépéssel arrébb felfázná­nak. Aki sajnálja a füvet, az kerül­jön az úttest felé, elég széles. Imhol, kemény fazon közéig. Ha­nyag eleganciával bele a díszes gyü­lekezet sűrűjébe. Semmi mozgoló­dás. . Beszól az egyiknek: — Egyem meg a jó szived! Mért áll- játók el az utat? Tán bérletet vál­tottatok ide? — Nem tetszik? — riposztozik a címzett. — Józsikám! Mindjárt a kezed­be adom a fejed, s akkor majd el­döntheted! Vilá­gos?! Szétugranak, mint a verebek, amikor sörétes pus­kával lőnek közé­jük. Múlóban a lé­giveszély. Lassan szállingóznak visz- sza. Hisztérikus hahotázás. És új­ra mehet a dal: Miénk itt a járda, mert mi foglaltuk el. F. F. Talán kelendő lesz a kő Kőfaragókat keres sírkő­üzemébe a ceglédi Városgaz­dálkodási Vállalat — olvastuk a közelmúltban a Pest me­gyei Hiriap hirdetési rovatá­ban. Túri László igazgatót a meglepő közlemény kapcsán kerestük fel. — Talán profilváltásra ké­szülnek? — No, nem egészen! Tény, hogy a vállalat szerteágazó tevékenységéből az egyedül veszteséges építőipari részleg csökkentése mellett új lehe­tőséget kerestünk. Erre azért volt szükség, mert itt a vesz­teségünk 2.6-2,7 millió forint volt a múlt évben. További gondként jelentkezett, hogy a szabályozók is szigorodtak. — Mások is jártak így. A kecskeméti Városgazdálko­dási Vállalat műkőmegmun­káló üzeme például szép eredményeket hozott. A tő­lük kapott információk és a ceglédi új köztemető terve adták az ötletet, hogy mi is hasonlóval próbálkozzunk. — Cegléden és környékén sok kőfaragó kisiparos mű­ködik. Nem félnek a kon­kurenciától? — Nem. Az egyéb beton­termékek gyártása ugyanis bővebb profilt jelent, mintha csak sírkővel foglalkoznánk. Szeretnénk városdíszítő tár­gyakat, virágtartókat, járda­lapokat készíteni, amiket majd bemutatókertünkben ki­állítunk. Széles körű piackutatást végeztünk Budapesten és Cegléden. Eredményként el­mondható, hogy még a kis­iparosok is szívesen vásárol­nának tőlünk csiszolt már­ványlapot. Már van megren­delésünk. Termékeinket a maszekokénál alacsonyabb áron tudjuk értékesíteni. A műhely műszaki átadása rövidesen megtörténik. Saj­nos, a köztemető építése a vártnál lassabban halad, s ezen áll, hogy a kapacitásun­kat milyen ütemben tudjuk növeini, mivel nem szeret­nénk raktárra termelni. B. K. katrészellátás akadályozza. Főleg az NDK-s gépekhez ne­héz az alkatrészeket megvásá­rolni. Ezen úgy segítünk, hogy házilagos kivitellel pótoljuk a hiányzó darabokat. Persze üzembiztonsági okokból ez a megoldás nem elég megbízha­tó. Mikor megindul az aratás, akkor a műhelykocsi állan­dóan a területen, a gépek kö­zelében tartózkodik, és bármi­lyen üzemzavar esetén azon­nal hozzálát a javításhoz. CB- rádiós összeköttetésben állnak a gépjavító műhely ügyeletes szakemberei a műhelykocsival. s így ha alkatrész, üzemanyag hiányzik, azonnal indulhat a segítség. — Hová kerül a termés az aratás után? — A kalászos termények többségét saját kombájnszérű­re szállítjuk. Ott tisztítjuk, ha kell, szárítjuk, majd a végén a tárolókba visszük. Mivel eb­ben az évben szép termés ígérkezik, azért nagy felelős­ség hárul valamennyi gépsze­relőre. gépkezelőre és irányí­tó vezetőre. Módjával élünk Hasznosan minden percet A véletlen vezetett el Al- bertirsára, a község egy szá­momra ismeretlen szegletébe: régi, íalatnyi parasztházak és öreg emberek közé, hogy élet­formájuk, kimondott gondo­lataik szem- és fültamúja le­hessek. A 76 éves özvegy Nagy Pál- né büszkén és megható sze­retettel beszélt két tehénké­jéről a sárfalú istálló fedele alatt. Odakinn bőszen verte az eső a tetőt, a gyümölcs­fák lombját, az udvaron tó­csa gyülemlett. A kapcsolót hiába kattogtattuk, a csupasz villanykörte sötét maradt. Va­lahol megint beázott a veze­ték. vagy a trafónál ment ki a biztosíték a nagyfeszültsé­gű hálózaton. Nem nagy baj, beszélgetni félhományban is lehet...-t- Januárban múlt egy éve, hogy megvettük a fejőstehe­neket a hízók árából, meg a gyerekek is segítettek. Jó vá­sárt csináltunk, mert tavaly 41 hektó tejet adtunk le a két tehénkétől, és most is össze­jött 900 liter egy hónap alatt. A borjúkat is eladjuk, meg a kismalacokat is. Szegények vagyunk, módjával élünk, de nincs panaszunk — beszél maggkfól,. a ^a^dasszgpj^UJi- közben a kisborjú.Jion^okát cirógatom. Azt is elmondja, hogy ed­dig egyedül élt, de nagy fia, aki a családfő halálának évé­ben született, vagyis 36 éves, nappal segít a gazdaságban, s este sem megy mindig ha­za a faluba aludni. Dicseked­ni valója is van, bár nem ez­zel a szándékkal mondja: hat gyereket nevelt fel egyedül, 36 éves özvegysége óta. A már vele élő fia, Laci négy éve elvált, de neki is, mint a többieknek, van családja, háza, jól élnek, vagyis, hogy — javítja ki önmagát — az egyik gyerek már meghalt. Közben átjön a szomszéd­ból a nyugdíjas Melik Mi­hály segíteni, mint azt évek óta teszi reggelenként, de ilyenkor délután is ránéz az idős asszonyra. Azután újra özvegy Nagy Pálné meséli tovább életüket. A tejből neki havi másfél ezer forint körüli külön jö­vedelme van, a 2 ezer 140 fo­rint nyugdíj mellett. Kemé­nyen kell ám spórolni, mert a jószág nemcsak hoz, visz is pénzt. Legutóbb 10 ezer 500 forintért vettek abrakot. — Még jó, hogy Turcsek Ferenc, a volt országgyűlési képviselőnk felhívta a figyel­memet, hogy túlteljesítettük a tejleadást, és szólt, hogy ve­gyük elő a tejkönyvet, szá­moljunk utána. Aztán egy­szer csak hozta a postás a 8 ezer 500 forintos állami tá­mogatást, ami járt a többlet teljleadásért — lelkendezik a gazdasszony. Végezetül fiával, Nagy Lász­lóval beszélgettünk a lakó­házban. ö tavasztól őszig gaz­dálkodásból él, s amint be­köszönt a hideg, a művelő­dési házban fűtőként dolgo­zik. Addig is van a mamánál 3Q0- négyszögöl szőlő, benn a faluban saját. háza. kertje,s külön földet is bérel. Gyakor­latilag a munka tölti' ki egész életét, amibe színt a sajtó, a rádió, s ha működik, a tévé- készülék hoz. Gondozza idős édesanyját, hordja a tejet a csárnokba, s a jószággal mind többet foglalkozik, ö még jó! bírja a kemény munkát, a kemény életet, de szereti . is azt, mert önállóságra hajla­mos ember, s ott érzi jól ma­gát, ahol kitöltheti — mégpe­dig hasznosan — minden sza­bad óráját, percét. Aszódi László Antal Különvélemény A kiskarairól A vihar úgy keletkezik, hogy felhők gyülekeznek, sűrűsöd­nek, egyszer csak megdördül az ég, enyhe szellő támad, s szinte már az eső szaga is ér­ződik. E természeti képpel jel­lemezhető jelen pillanatban a háztáji gazdaságok vegyszer- porciózása. Már az eső szaga is érződik, egyre gyakrabban villámlik ... Elterjedt ugyanis a híre. hogy a kisgazdák ter­ményeinek szermaradványait is vizsgálni fogják — szúró­próbaszerűen. Mert a korai zöldségfélék fogyasztása miatti hasmenésekről, görcsös rosz- szullétekről már nem csak mendemondák szólnak! Helyes-e a nagy szigor? Vagy csak követelmények vannak, s a feltételek pedig nincsenek meg? . Arról van szó, hogy a mai termesztés megkívánja a hatásos vegysze­rek alkalmazását nagyüzem­ben. házikertben egyaránt Akadnak örvendetesen jó sze­reink, kiskertekbe valók is. nincs értelme „szerezni" más­féléket — úgy. finoman szól­va . Mégis, az egész dolog­ban egyvalami nem tetszik. Ráírják a dobozokra a sze­rek alkalmazási módszerét, a töménységét, az érzékeny kár­tevőket és kórokozókat. Csak­hogy nincs mivel kimérni a doboz béltartalmát. Marad a saecolás. ami bizonytalan, vagy kevesebb, vagy több. Egyik sem jó, hisz az előbbi hatástalan és azért gazdaság­talan, az utóbbi töményebb mégsem hat biztosabban, így szintén ráfizetés. Jó lenne odáig eljutni a vegyiparnak, hogy megoldja végre a kereskedelemmel kar­öltve az adagolás gondját. Saj­nos. a felügyeleti szervek sem érezték eddig ennek különö­sebb jelentőségét. Pedig egyre több a vegyszermérgezés, néha gondatlanságból. sokszor azonban a kellő ismeretek hiá­nyában. Nem kristálycukrot vagy ecetet löttyintünk a put­tonyba ! Mert e szerek a lebomlási időn belül, részben azon túl is fizikológiailag aktívak marad­nak, s már a kistermelői szfé­ra árukínálata is veszélyforrás. Ha torz formában is. a bioló­giai kertművelés ez ellen lá­zadt. Az új, okos mozgalom központi kérdése lehet az ada­golókanál, ami sajnálatosan or­szágos üggyé nőtte ki magát... Amikor nem szükséges, ne is használjuk a szereket, s ér­demes a pontos adagolást és a kártevők, kórokozók életcik­lusát megtanulni. Vannak jó könyvek, kertbarátkörök. El­végre ne tegyük a természetet a szűklátókörű, pragmatikus elveink miatt — több évmilliós önharca után — múlt időbe! Surönyi Dezső ISSN 0133—2500 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents