Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-03 / 128. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM 1985. JÚNIUS 3., HÉTFŐ Autóbusz-pályaudvar épül a Mozdony utcában Új helyről indulnak a sárgák A városközpont kócos képéhez hozzátartozik a Sza­badság tér egyik oldalát elfoglaló buszok sárga sorfala. Mellettük silbakol — akár egy szárnyaszegett lepke — az üvegből és fémből formált váróterem. Az összkép nem valami épületes, ráadásul az útburkolat holdkrá­terekre emlékeztet, áthatolhatatlan víztócsákkal és sár­ral. Mindenképpen megérett már a helyzet a változta­tásra, s ennek most jött el az ideje. Ezekben a pénztelen időkben öröm, hogy két évvel a gyógy­pedagógiai iskola építkezésé­nek megkezdése után ismét in­dulhat egy jelentős beruházás városunkban. Végre megszü­lethet a várva várt autóbusz- állomás! Az új módi gyakorlatnak megfelelően — kecskeméti vagy váci példára — a vasúti pályaudvar közelébe telepítik, ezzel is hangsúlyozván Cegléd közlekedési csomópont jelle­gét, a gumi- és a vaskerekű járművek egymást kiegészítő szerepét. Igaz, ma még nehéz elképzelni, de nemsokára autó­buszok kanyarodnak be a most nehezen járható Mozdony ut­cába. : . ' A Vízkutató és Fúró Válla­lat csőlerakata és a Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat egykori telepe helyén bontakozik ki a tizenkét kocsi- állásos buszpályaudvar. Fedett peron fut valamennyi felszál­lóhelyhez. Tisztes váró fogad­ja az utasokat, továbbá lesz néhány elárusítóhely, amelye­ket közületek vagy magánke­reskedők vehetnek bérbe. Bü­fé, újságáruda, trafik, más eh­hez hasonló létesítmény üthet ott tanyát. Versenytárgyaláson dőlt el, az öt ajánlkozó közül melyik ajánlata a legalkalmasabb. Az alapos mérlegelésre, fontolga­tásra vall, hogy háromfordulós volt a megbízók és a vállalko­zók közötti tárgyalássorozat, A megajánlott legmagasabb ár 55 millió forint volt, de a máso­dik fordulóban meredek zu­Igazolvány nélkül — Nem, itt nincs bélyeg, igazolvány és névsor. Egyálta­lán'semmiféle formális tarto­zék nem szükséges. Ha valaki hajlandó részt venni a mun­kában, ha tesz valamit, akkor az nálunk tagnak számít — magyarázza Szokolai István­ná. a KÖZGÉP MSZBT-tag- csoportjának ügyvezető elnö­ke. . , Ha pedig így áll a dolog, hát ehhez a tagcsoporthoz bárki bármikor társként csatlakozhat A feladatok nem látványosak, nem is túlontúl gyakoriak, an­nál fontosabb, hogy ki mit vállalt, elvégezze. S hogy mi­féléket lehet vállalni? Eseten­ként tevőleges részvételt ab­ban, hogy mind több ismere­tet és színes élményt szerez­zünk az igencsak sokrétű szov­jet—magyar kapcsolathalmaz­ról, a szovjet népről, a kölcsö­nös segítség, a barátság jegyé­ben. A KÖZGÉP helybeli gyárá­ban 1975 óta létezik MSZBT- tagcsoport. Felépítése, szerve­zete az évek során fokozatosan alakult ki. Vezetőségében a gyárigazgatóval egyetemben helyet kapnak a munkahelyi tömegszervezetek elöljárói, így aztán elkerülhető a bonyo­dalom: a tagcsoport éves ütemtervében rögzített teen­dőket közvetlenül az illetékes vezetők viszik tovább, bont­ják le személyekre, sőt a párt alkalmanként még számon is, kéri. Az egyszerű, logikus szer­vezett forma keretei között fo­lyó munkának, amit egyébként a szocialista brigádok élénken támogatnak, nincs klasszikus módszertana, a propaganda- tevékenységhez kellő írásos, illusztrált anyagokkal sem árasztja el senkí_ a tagcsopor­tot. Néhány folyóirat azonban, mint például a Fáklya, és a Szovjetunió, kiváló partner­nek bizonyul, főleg aktuális cikkei és fényképei miatt, — Jó kapcsolatot építettünk ki a Magyar Távirati Irodá­val, tőlük friss fényképeket kapunk. De ismerősként ko­pogtatunk a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában is. Idén kisebb társasággal keres­tük fel ezt az intézményt, ahol éppen egy Pest megyét bemu­tató kiállítást találtunk. A tárlat elsősorban a mezőgaz­daságsa1 és az élelmiszeripar­ral foglalkozott, szemléltette a a S^ovjétuníóba .irányuló me­gyei exportot is — mondja Szokolai Istvánné. Az ismert ünnepek és meg­emlékezések idején szaporo­dik meg a dolog. Ha mondjuk. egy jelentős orosz író vagy költő születésnapi felidézése a feladat, a szervezés, a prooa- gandaanyagok és a műsor összeállítása ad munkát. A felszabadulási évforduló kap­csán s KISZ-esek Szovjetunió- ismereti vetélkedőt rendeztek, a Zója brigád által átplántált játékba pedig jó néhány kér­dést csempésztek bele, ami a szomszédos országgal foglal­kozik. hanásnak indult, és meg sem állt 43 millióig. Miközben a kivitelezési ösz- szeg zsugorodott, a bslbecá bő­vült a belső építészeti teendők és a bútorzat megajánlásával. Ezt követően a vállalatok újabb árcsökkentő ajánlatokkal ruk­koltak elő. A késhegyig menő harc a harmadik menetben dőlt ed, midőn a Dél-Pest me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­lat már arra is hajlandónak mutatkozott, hogy mindössze 40 millió 800 ezer forintért el­vállalja a munkát. Az építkezés — a készen ál­ló kiviteli tervek alapján — július elsején megkezdődik, s befejezési határideje 1987. jú nius 30. Ez a két év bizony sa­nyarú időszak lesz a közeli la­kótelepen élőik és a kénytelen kelletlen arra közlekedők szá mára. Bizony nagyon sok tü relemre lesz szükség. A gépek fülsértő hangja néma légszebb zene, ráadásul még több por száll be a lakások ajtaján, ab lakán. A járműveket, de még a gyalogosan arra haladókat is eltérítik megszokott útvona­luktól egy időre. Az építkezéshez szükséges fedezetet három forrásból gyűj­tik össze a megrendelők. A 20-as, yj)lán ■ Vfilügkit 18 millió for vet'-fi'--' j -- • u l a me-* gyei meg a várod 'tknács áll­ja. A kivitelezőkkel kötött egyezség szerint 800" ezer fo­rintnyi társadalmi munkát be kalkulálhatnak, s ennyivel csökkenthető a ténylegesen ki fizetendő összeg. Két év múlva már a Moz­dony utcában szólal meg aVo_ lán-tilinkó, figyelmet keltvén a közlendőhöz; honnan hová in­dulnak a fürge járású sárgák. T. T. Legnehezebb a szem A hatalmas mappa titkai A lakásban rend. Szinte megtervezett. Szobájába vezet: örömeinek, álmainak, anekdo­táinak színhelye. A falon ak- varellek, élénk színek villód­zása. Lenyűgöző vörös tigris­fej poszter, pamutfonalból ké­szült pókháló, közepén fekete pók. Puha hang: — A világot jelképezi. A ki- ismerhetetlenségét és brutali­tását. Az a pók lehet az élet, a valóság ezernyi kegyetlensége. Rocksztárok, kimerevített közönnyel. Csak a fenegyerek Rad Stewart villantja rám csi­bészes fintorát. Mágnesként vonz egy tustollal formált John Lennon másolat. Egyszerre bölcs és szomorú. — Nem sokkal azután csi­náltam, hogy az az őrült le­lőtte. Kissé szomorúra sikerült, holott szerette a mókát. Közel állt hozzám. Talán azért, mert képzőművészeti iskolába járt. Mikor elvégeztem a nyolcadi­kat. én is oda jelentkeztem, nem vettek fel. A szőnyegre térdel. Hatal­mas mappa fölé hajol, felfe­di titkait. Szénrajzok. Látvá­nyok kis áramütései. Szemgo­lyók láthatatlan alagútjait be­világító káprázatok. Tárgyak térben és időben. Érezni sú­lyukat, alakjukat, felületüket. — Némelyik elmosódott. Nem rögzítettem őket lakkal, amikor befejeztem. Egy-egy snitt: gipszmintáról megörökített fül, orr, száj pon­tos metszetei, különböző as­pektusban. Majd élő modellek­ről rajzolt első próbálkozások. Merevek, élettelenek. Aztán pár nappal későbbi munkák. Hihetetlen változás. Oldódik a mozdulatlanság, a szem is visszatükröz valamit. — Ezek tavaly születtek Sze­geden, az egyetemi előkészí­tő táborban. Korábban soha nem mintáztam hús-vér ala­kot, így e figurák siralmasak. Elmondták, mire vigyázzak. S lassan magamtól kezdtem rá­jönni bizonyos fortélyokra. ügy a legjobb, ha megszenve­dek a dolgokért, mert akkor örökre rögződnek bennem. Legnehezebb a szem, az teszi élővé. S a fény és árnyék el­helyezése az arcon, ettől moz­dul. Ennél a szem elhibázott... itt még nem éreztem a fényt... ennek meg az álla sehogy se jött össze. Ki tudnám javítani mindet, de minek. Nincs mit szégyellni, őket is én csinál­tam. — Ülve szoktam dolgozni. Amikor felállók és eltávolodok a rajztól, rögtön észreveszem, hol rossz. Sokat köszönhetek Bakányi Gyula festőművész­nek, aki nagy türelemmel fog­lalkozik velem. Irigylem őt. Egy-két vonallal tökéletessé alakítja azt, ami nekem eset­leg óráknak tűnő percek gör­csös akarása után sem az igazi. Ilyenkor mindig biztat. Tu­dom, sokat kell még tanulnom. Az utóbbi hónapok sikerül­tebb alkotásai: portrétanul­mányok. Rajtuk a tehetség ott­felejtett, árulkodó ujjlenyoma­tai. Idős nő, groteszk ébrázat- tal, lányok, révedezők, egysze­rűségükben szépek, unott képű fickó, s néhány önarckép. — Hatodikos koromban ked­veltem meg a rajzot. Sokkal hamarabb lettem kész, mint a többiek. Élveztem a szabad perceket, és azt, hogy nem kellett kínlódnom. Nyolcadik­A pedagógus bizonyítványa A ceglédi Várkonyi István Általános Iskolába a hama­rosan befejeződő tanévben 1250 gyerek jár, 75 pedagógus foglalkozik velük. A gyerekek közt sok a lakótelepi munkás­családok csemetéje. Mozgal- mas évet hagynak maguk mö­gött, élénké pezsgő volt az út­törő- és kisdobosélet az isko­lában, színesen ápolták moz­galmi hagyományaikat. A kongresszusi és felszaba­dulási események sorába a gyerekek életkoruknak megfe­lelően kapcsolódtak be. Egyik ötödik osztályos rajuk Batto- nyán járt a felszabadulási láng indításakor, s végül Pest me­gye képviseletében Nemesmed- vesre is eljutottak. Tavaly a Körösi Csorna Sándor vetélke­dőn, az idén az ifjú vöröske­resztesek vetélkedőjén vettek részt nagy igyekezettel. Tanul­mányi versenyek gazdagították programjaikat a tanév során. Alaposan felkészült, friss is­meretekkel bővelkedő az iskola tantestülete. Egy vagy több ál­lami kitüntetése harminc pe­dagógusnak van, s akad köz­tük, akinek a neve országosan ismert pedagógiai elméleti munkásságáért, tankönyvké­szítéséért. ban a rajztanárom kérte, hogy segítsek azoknak, akik nem haladnak a munkával. Ször­nyen tetszett. Megtiszteltetés volt számomra. Ebben az idő­ben nyertem városi rajzver­senyt, a megyein viszont ré­mesen szerepeltem. Gimná­ziumba kerültem. Sajnos az is­kolai képzőművészeti anyag elég sivár. Aki ahhoz nem ol­vas hozzá... — Most tanárképző főisko­lára jelentkeztem Szegedre, rajz és földrajz szakra. Olyan jő volna tanítani. Hosszú még az út addig. Előbb érettségi, majd felvételi vizsga. Csak már túllennék rajta. Szeretek ruhákat varrni magamnak, arra sincs időm. Kezembe veszem legújabb önarcképét. Bájos arc, riadt szemek, szóra nyíló ajkak. Gondolatom szénkrétájával a jobb alsó sarokba írom a ne­vét: Szabó Andrea. Fehér Ferenc Tablók az aulában A városi tanács tanácstag- jelöltjeinek fényképes tablói és a tanácstagi választókerü­leti beosztás június 4-én, 5-én és 6-án — kedden, szerdán, csütörtökön — megtekinthető a városi tanács aulájában, hi­vatali időben. Grimm-pályázat, találkozó A könyvhéti események so­rában az abonyi nagyközségi könyvtár június 5-én, szerdán délután fél 4-kor kiállítást nyit meg a Grimm-évforduló- ra rendezett rajzpályázat anyagából. Délután 4 órakor író—olvasó találkozót tarta­nak, melynek vendége Vidor Miklós. ­Méheknek árt Méhekre veszélyes növény­védő szer használatáról ad hírt a Gyümölcs- és Dísznövény­kutató ceglédi állomása. Jú­nius 3-tól 15-ig permetezik te­rületüket. A méhészek lehe­tőleg öt kilométeres körzetben tartsák távol méhcsaládjaikat Nem licitáltak egymásra A kortesek valaha néhány fillérért, liter borért gyűjtötték a voksokat, de ma már nem lehet a népet etetni, itatni, mert van mindenkinek elegendő — hangzott el a mi­nap a józan helyzetmegítélés Kőröstetétlenen Pásztor Imre szájából. Ez a korosabb férfi mondta ki a szentenciát a választási gyűlés vé^én, mint utolsó felszólaló, s milyen igaza voü. A 9. választókerületben négyes jelölés élén­kítette meg a most egyébként is pezsgő köz­életet. Abony, J ászkarajenö, Köröstetétlen, Tápiószőlős és Újszilvás népe — megismerve valamennyi jelöltjét személyében és szándé­kában — most latolgathat, melyikre adja a szavazatát. Mert az üveget, azaz a szemüve­get most nem felejtheti otthon senki, amikor szavazni indul, hiszen nagy pusztítást kell végezni a tolinak a szavazólapon, amíg csu­pán a kiválasztott egyetlen név marad érin­tetlen. Négyes ikreknek is nevezhetnénk a jelölte­ket. Eddigi életútjuk legalábbis ikerpálya, rsz-einökök valamennyien, szúkebb lakóhe­lyükön, munkájukban elismert, megbecsült emberek. Ügy emelkedtek szólásra, mind, hogy egyik sem akart a másikra licitálni. Pa­tikamérlegre tettek minden szót, s az ígére­tekkel különösen csínján bántak. Ez a maga­tartás kétségtelen tovább növelte az esélyei­ket. Pásztor Pál, az abonyi József Attila Tsz elnöke, mint elsőként programbeszédet mon­dó, a közösség erejét hangsúlyozta, amivel sok hasznos cél elérhető. Ehhez kell társulnia a központi támogatásnak, hiszen a kis közsé­gek népességmegtartó erejét mindenképpen erősíteni kell. A település céljait kivitelezésre alkalmasnak találta, és az emberek személyes ügyes-bajos dolgainak intézését is fontosnak tartotta. Dr. Lakos László, a jászkarajenői Árpád Tsz elnöke mind a mai napig ebben a falu­ban él. ö a nyugdíjasok, járadékosok hely­zetének méltányos alakítását említette, a nagycsaládosok és a fiatalok támogatását. A nők helyzetével foglalkozott, amivel ugyan­csak országosan kell törődni. A községek na­gyobb önállóságát hangsúlyozta, s kifejezte eltökéltségét, ha megnyeri a választást, min­den erejével és tudásával a közös célok meg­valósításán munkálkodik. Mészáros Gyula, az abonyi Űj Világ Tsz elnöke a jó szomszédságra hivatkozott, hiszen földjeik egy darabon határosak az Árpád Tsz-ével. ö most is a saját gazdaságáról be­szélt nagy szeretettel, mint áld tudja, hogy munkájával mérettethetik meg mindenki. — Több pénzt nem ígérhetek, csak együttműkö­dést, ami pótolhatja a forintokat — mondotta s még hozzátette: — A lakóhely/ szeretete olyan bélső ■ tartalék, amit mozgósítani lehet. A községi elöljáróság szerepéről, a lakos­ság, tanácstagok és a képviselő együttmun- kálködásáról szólt mély meggyőződéssel. Molnár Zoltán, az abonyi Ságvári Tsz el­nöke is alaposan készült. Bebizonyította, hogy jói ismeri a község'helyzetét, a vezetés szándékait. A gyermekintézményekről, a ja­vuló kereskedelmi ellátásról beszélt, a javuló egészségügyi és kulturális alapellátásró!. Ö is úgy vélekedett, hogy az előbbre jutásért keményen meg kell dolgozni a jövőben is, mert semmit- sem adnak ingyen. Jogtalan előnyt ő sem ígért, miként társai sem. Meg­választása esetére tisztességes, becsületes együttműködést helyezett kilátásba, s így fe­jezte be szavait: — Bármelyik társam megy a parlamentbe, én támogatom a munkáját. Mértéktartóan, szerényen nyilatkoztak meg mind a négyen, mint olyan emberek, akik már eddig is megmutatták, hogy szeretnek és tudnak együtt dolgozni, akár egy szövetkeze­tért, akár. egy nagyobb közösségért. Tamasí Tamás Billen a mérleg nyelve H a a tanácstagi válasz­tói gyűléseken mindkét jelöltre egy-egy érdeklődő jut, akkor az siralmasan rossz arány. Hogy ilyesmi megtörténik, nemigen illik beszélni róla. Mégis szóba hozom, hogy a Cegléd 10. számú választókerület ösz- szejövetelének jegyzőköny­ve a hivatalosan megjelent személyek létszámfölényét rögzítette. S ezen nem csupán az alkalomra kel­lőképp felkészült jelöltek­nek van okuk keseregni, hanem mindazon nagyko­rú lakótelepi honpolgárok­nak, akik június 8-án meg­gondolt voksaikat az ur­nába helyezve, a jelöltek egyikét betonföld érdekei­nek viselőjévé, szavának hordozójává emelik. A mostani riválisok kö­zül az, aki majd magáénak mondhatja a mandátumot, biztosan eltöpreng: vajon mely jellemvonása, avagy meghirdetett programpont­ja nyerte meg olyannyira a választók tetszését, hogy felé billent a mérleg nyel­ve. Mert hát mint fentebb jeleztem, a választói talál­kára mindössze két telep­lakó merészkedett el, s az azt megelőző jelölőire sem sokkal több. Pedig a leg­utóbb érkezett meghívó nem is gyűlésre, értekez- vényre, hanem egyszerűen csak beszélgetésre invitál­ta a panelek népét, félre­érthetetlenül tudatva, hogy a jelöltek két fél közös ügyének tekintik a képvi­selőséget. amit a vélemény- csere tölthet meg tartalom­mal. Mint ablakokra a felvert por, a lakótelep lelkületé- re úgy tapad a közöny főj galma. Betonföldi nemtörő­dömség — könyveli el könnyedén a köztudat. Lát­szatra jó is és elegendő is ez a tétel, mert valamennyi kudarcnak általános ma­gyarázatát adja. Lassan­ként vállaljuk is, akárha va­lami lemoshataúan jel len­ne homlokunkon: Ügy igaz, kérem, mi lakótele­piek közönyösek lettünk. Telítődtünk egymással. Tudja, nálunk túl szűkek a folyosók és túl vékonyak a falak. Nem hiszek ebben a té­telben, mert a leginkább kényelmes, ráadásul a leg­inkább áldásos megoldást kínálja. Önnön közéleti lustaságunkra borít álcát — ennyi az egész. Mert ugye, ha fennen hirdetjük hibáinkat, akkor felmen­tést nyerhetünk orvoslása alól. Falvédő — fogalmaz­za a köznyelv. Pedig erre több közdolog kerül a betonföldön. Eze­ket szerette volna lajst­romba venni, kiegészíteni, módosítani és megvalósí­tásukat mérlegelni a vá­lasztói gyűlés. Helyette a jelöltek jó nagy betűkkel füzetükbe véshették, hogy el keilehé tüntetni azt a falvédőt. Hogyan, miként? S ki is a letéteményes? B ékés együttélésről, za­jongásról. játszóterek­ről. szemétszállításról, pi­henőparkról, iskoláról, köz- művelődésről. sportról ke­reskedelmi ellátottságról, strandfürdőről. utakról, közlekedésről, parkírozás­ról. szennyvízelvezetés- .ről, lakótelepi Közérzetről, magatartásról esett szó a kiscsoportosra sikeredett megbeszélésen. Június 8-án választunk. V. S. ISSN 0133—2609 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents