Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-25 / 147. szám
Pirsr , un, tu 1085. JÚNIUS 25., KEDD Duna '85 Hadgyakorlat Június utolsó és július első napjaiban közös harcászati, hadműveleti gyakorlatot tartanak hazánk területén a magyar néphadsereg, a szovjet hadsereg és a csehszlovák néphadsereg kijelölt törzsei és alakulatai. Mórocz Lajos altábornagy. honvédelmi államtitkár, a gyakorlat vezetője hétfőn, a néphadsereg egyik dunántúli gyakorlóterén tartott sajtótájékoztatóján bejelentette: a résztvevő csapatok elfoglalták táborhelyeiket, s hétfőtől megkezdődött a közvetlen felkészülés a Duna—85 elnevezésű gyakorlatra. A sajtótájékoztatón részt Vett Nyikolaj Szilcsenko vezér- ezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője is. Diákok a Pamutfonóban Ml t A Pamutfonóipari Vállalat váci gyárában a másodéves fonószakmunkások megkezdték a kötelező nyári gyakorlatokat. A tananyagnak megfelelően július közepéig szinte a gyár valamennyi gépén dolgoznak. Képünkön: Tóth Rita, Pretold Zsuzsanna és Bencsik Györgyi. Barcza Zsolt felvétele Kerepestarcsára vándorol az igazgató munkakönyvé A demokrácia valódi alapköve Sokasodnak a hfrek a lapokban: Itt is, ott is megalakultak már a vállalati tanácsok, amelyek első megbeszélésükön többek között titkos szavazással megválasztották az adott gazdasági egység vezetőjét Is. A kollektívák életének e jelentős eseménye fordulópont a közösségek történetében, hiszen az új irányítási forma azt is feltételezi, hogy megújhodik a dolgozók szemlélete. Erősebbé válik a tulajdonosi érzet és ez jótékonyan hat a vállalat életét meghatározó, a döntéseket megelőző együttgondolkodásra. Am ahhoz, hogy mindez valóra váljon, elengedhetetlen a tények reális értékelése. Belelátni a fejekbe lehetetlen, ám egy igazgatóválasztás előkészítésének és lebonyolításának története, a másutt is megszívlelendő tapasztalatok alkalmasak arra, hogy világosan lássuk: a szándékkal ellentétben hol zökken a szekér, s azt, miként értékelik az érintettek az üzemi demokrácia új fórumának jövőjét. Tanulságképpen az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalatnál látottakat, hallottakat adjuk közre. utóbb kiderült — sikerült elérni, hogy a sütőipariak nagy családjának minden rétege helyet kapott a tanácsban. Volt elég idő — Gyakorlatilag már tavaly novemberben megkezdtük a vállalati tanács megalakításának előkészítését, bár akkor még nem dőlt el egyértelműen, hogy ezt az irányítási formát választjuk — kezdi beszélgetésünket dr. Olá]i András igazgató.—’"Ä nrtegyéí {ahacs előzetes; állásfoglalását január közepén kaptuk meg. A szervezés alapját a jogszabályon kívül a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem munkacsoportja által összeállított módszertani útmutató adta. amelyet tájékozott és hozzáértő szakemberek állítottak össze. Ebben minden lényeges kérdésre megtaláltuk a választ. Jó ötlet volt, hogy az ország valamennyi sütőipari vállalata megvásárolta ezt a kiadványt. így egységes lehetett az előkészítés. A kerepestarcsaiak már az elmúlt esztendőkben is jelentős lépéseket tettek az irányítás decentralizálásának útján. Mint az igazgató elmondta, több csoportot megszüntettek, s például átszervezték a karbantartást. — Hadd említsem meg. hogy az új vállalatirányítással kapcsolatos jogszabály — s ez meglehetősen ritka eset — időben jelent meg, tehát nem kellett kapkodni, így mindent alaposan megszervezhettünk — folytatja dr. Oláh András. — Részletes tervet készítettünk, papírra vetve a konkrét tennivalókat. Februárban és márciusban tartottuk meg a termelési tanácskozásokat, előtte azonban minden dolgozónknak. aki legalább fél éve a vállalatnál van, névre szóló levelet küldtünk. Ebben részletesen tájékoztattuk, hogy miről is van szó. Ennek hatására a tanácskozások meglehetősen aktívak voltak. A szakszervezet javaslatára — bár ezt a jogszabály nem írja elő — mi egy hetventagú bizottságot alakítottunk, amelynek az volt a feladata, hogy hoz- za-vigye az informácmkát az egyes egységek munkásai és az előkészítő bizottság között, Az ötlet bevált! sn rétedből A legfontosabb léoés az előkészítés során a vállalati tanács tagjainak megválasztása volt. Az igazgató, hogy jelen- létávél ne befolyásolja a szavazást, egyetlen megbeszélésre sem ment el. Az egyik legfontosabb cél az volt. hogy nehogy túlsúlyba kerüljenek az új' testületben a termelésirányítók. A jelölésekkel — mint Egy pillanatra érdemes elidőzni a termelési tanácskozások és a választások tapasztalatainál. A hozzászólásokból kiderült, hogy az emberek egy jelentős része nem érti, miért •került. sor.,az új irányítási* rendszer bevezetésére. Felvetődött az is: ezután vajon kap-e anyagi segítséget, s ha igen, elegendő támogatásban részesül-e majd a sütőipar? A jövő egyébként is nagy súllyal szerepelt a felszólalásokban, s említésre méltó, hogy a félrevezető, túlzottan leegyszerűsített vélemények nem kerültek felszínre, náhányan viszont kétségbe vonták a dolog fontosságát. összegezve: a dolgozók még nem nagyon érzik az új demokratikus fórum jelentőségét, s ebben bizonyára az is közrejátszik, hogy a kere- pestarcsaiaknál a szakszervezet eddig is élénk közösségi életet szervezett. A vállalati tanács tagjai közé éppen ezért több bizalmi és főbizalmi került be. pedig nem is egy helyen többes jelölések voltak. Bócz Ervinné, a központ pártalapszervezetének titkára szerint a megfelelő és türelmes agitáció hatására nagy volt az aktivitás a jelöléseken és a választásokon. — Felhasználtunk minden lehetőséget, hogy a legapróbb részleteket is tisztán lássák az emberek — mondja. — A párttagokat külön is felkértük, hogy segítsék az előkészítő bizottság munkáját. A szakszervezet valamennyi jelöltről kikérte a véleményünket, s egy alkalommal a pártszervezet és a szakszervezet vezetősége együttes ülést tartott, amelyen megállapodtunk, hogy kiket ajánlunk elsősorban a vállalati tanácsba. Lehet? Kill! Két helyen is három alkalmas dolgozót jelölt a bizottság, a választást a dolgozókra bízva. Az egyik részlegben Juhász Alajosné pénzügyi osztályvezető kapta a legtöbb szavazatot. — Nagy vita volt. ám végül is a központ hetven alkalmazottjának többsége engem választott — mondja Juhász A’.a- josné. — Novemberben én is részt vettem azon a tanfolyamon. amelyet a dunaharasz- tiakkal közösen szerveztünk az új irányítási forma alaposabb tanulmányozására. így jól hasznosíthattam az ott hallottakat. Ügy gondolom, mint a vállalati tanács tasja elsősorban a takarékosabb, az ésszerűbb gazdálkodást fogom majd szorgalmazni. Gill Józsefet, a váci kenyérgyár műszakvezető pékmesterét csaknem száz munkatársa választotta meg. — Tőlem is megkérdezték a kenyérgyáriak: mi változik ezzel? Egyelőre meglehetősen nehéz a jöyő körvonalait megrajzolni, az azonban biztos, hogy sokkal közvetlenebb lesz a kapcsolat a munkások és a vezetők között. Igen, a jövő. Ez az egyetlen, amelyre — jogszabály ide, alapos előkészítés oda — nem lehet pontos választ adni. A rossz nyelvek szerint csupán az változik, hogy az igazgató — újabb öt esztendőre dr. Oláh András — .munkakönyvét a megyei .tanácsról áthozzák Ke- repestarcsl'ra, lévén az első számú vezető munkaadója ezentúl a vállalati tanács. Ám akik egy kicsit is reálisabban tekintenek az elkövetkező esztendők felé, azt mondják, ha kigyógyul gyermekbetegségeiből az új irányítási forma, akkor nagyot fordulhat a világ. Az eddig gyakran csupán formálisan gyakorolt jog, miszerint a kollektíva határozza meg a maga jövőjét, egy aktív és politizáló közösségben az üzemi demokrácia valódi alapköve lehet. Lehet? Az kell, hogy legyen! Furucz Zoltán Lesz elegendő Zöldség-gyümölcsládák nyomában Bár a kemény téli fagy, majd a jégverés tizedelte a gyümölcsültetvényeket, a zöldségeskerteket, közepes termésre lehet számítani. Ha némely növényfélescgböl kevesebb lesz is a számítottnál, az áru tárolásához, szállításához akkor is rekeszekre van szükség. A Gyümölcs-, Zöldség Göngyölegellátó és Gyártó Országos Szövetkezeti Vállalat osztályvezetőjétől, Nánási Györgynétől megtudtam, hogy Pest megyében mintegy 200 ezer különféle típusú ládarekesz szállítására kötöttek szerződést. Erősebb, stabilabb Ezt a mennyiséget szállítani tudják, sőt szükség esetén többet is. Hiszen a göngyölegellátónak elegendő ládagyártó kapacitás áll a rendelkezésére, ugyanakkor készítettek rekeszeket Győr és Somogy megyében is. Az, alma exportjához szovjet kérésre az idén új szabvány szerint gyártják az erősebb, stabilabb ládákat, ami jobban védi a gyümölcsöt a törődéstől. Ez azonban több pénzbe kerül, mert nő az anyagfelhasználás, az előállítási idő, emelkedik a költség, az ár. Pedig ezeket a csomagolóeszközöket jobbára csak egyszeri felhasználásra szánják, mivel az exportra kerülő áru göngyölegét nem szállítják vissza Magyarországra. A költség a termelőüzemek és a göngyölegforgalmazók szempontjából is nagyon lényeges tényező. Ez indokolja, hogy a ládagyártóknak is törekedniük kell az előállítási költségek csökkentésére. Mindemellett a csomagolóanyagok a beszerzéstől számítva bizonyos idő elteltével kerülnek csak felhasználásra. Addig jelentős anyagi forrásokat kötnek le, ami az amúgy is pénzszűkében levő vállalatoknak, termelőszövetkezeteknek nem kis gondot okoz. Magas betéti díjak Ezt erősítette meg Szeszler György, a budapesti Zöldért főosztályvezetője is. — A forgóeszköz-lekötés magasabb, mint amennyit az áruforgalom igényelne — tájékoztat a főosztályvezető. — A ládák után számított betéti díjakat mesterségesen, nagyon magas forintösszegben állapították meg. A zöldségesláda darabját például 75 forintos áron kell nyilvántartani, holott a feketepiaci árfolyama alig tiz forint. A magas betétdíj nekünk is rengetegbe kerül. Annál is inkább, mert a forgóeszköz finanszírozása mellett sok a selejtezés is. Tavaly het- venkétmillió forint értékű láda ment tönkre, ennyit kellett leírnunk a nyereségünk terhére. Az idei selejtezéseket még nem ismerjük, de biztos vagyok benne, hogy néhány milliót ebben az esztendőben is ráfizetünk a ládákra. — A göngyölegszükségletet a termésmennyiség szabja meg — mondja Bödecs László, a Pest megyei Tanács főkertésze. Az előzetes termésbecslések alapján elmondható, hogy az idén sajnos lesz miben a vevőkhöz szállítani a zöldséget, gyümölcsöt. Bár előfordulna ládahiány. Ez azt jelentené, hogy akkor nagy termelés lenne. De hát ez csak óhaj. A rekeszek jó. része már készen várja a felhasználást, másik része most készül. Többek között a csemői November 7., a pilisi Aranykalász termelőszövetkezetekben és máshol. Elszámolás a végén — Több százezer ládát gyártunk mi is évente — mondja Román Mihály, az albertirsai és dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet kertészeti igazgatója. — Jobbára szatmári ládákat és tíz kilogrammos exportrekeszeket készítünk. Saját szükségleteinken túl más termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak és a Zöldérteknek is szállítunk. Minket is nagyon sújt azonban, hogy a göngyölegek után F7 -százalékos • felhalmozási adót kell fizetni. Holott készletünk jelentős részét a betakarítás után nem is használjuk. A költségeket a régi ládák felújításával, javításával próbáljuk ellensúlyozni, ez azonban csak mérsékli kiadásainkat. A Dunakeszi Konzervgyár illetékeseitől kapott információ szerint mintegy 150 ezer zöldség- és gyümölcsládát kölcsönöznek a göngyölegellátótól, a bsrnecebaráti Börzsöny Termelőszövetkezet pedig 4—5 ezret, a várható termésmennyiség függvényében. A váci A ráckevei Aranykalász Tsz-ben is szedik már 31 hektáron a ropogós cseresznyét. A napi 20—25 mázsa gyümölcshöz saját maguk i gyártják a ládákat. Afész elsősorban a szerződött partnerektől, a Szobi Gyümölcsfeldolgozótól, a debreceni és a nyíregyházi konzervgyártól szerzi a rekeszeket. Együd György, az Áfész fel- vásárlási osztályának vezetője szerint már most, az induláskor több tízezer göngyölegre van szükségük a bogyós és csonthéjas gyümölcsűek törődésmentes továbbításához. Elég arra utalni, hogy egy esetleges málnaszállítmán.y esetén három—háromezerötszáz rekesz fér egy vagonba. A műanyag kis hűtőláda azonban még a fánál is többe, százötven forintba kerül darabonként. Ezért nem csoda, hogy a forgalmazás útvesztőiben esetenként több ezer darab Is szőrén-szálán eltűnik. Ennek terheit is a feldolgozóipari vállalatok és a termelők fizetik. Mindez azonban csak akkor derül ki, amikor a szezon végén megtörténik az egyeztetés, megejtjük az elszámolást. Ennek ellenére nap mint nap érdeklődnek a mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők, is: van-e láda? Szerencsére nálunk nincs hiány ' rekeszekből. Most már csak az a fontos, hogy legyen mit beletenni. Bóna Zoltán Csak közös érdekeltséggel H<5 3 háziasszony kimegy a piacra, csaknem bizonyos, hogy bosszankodva tér haza. S neki van igaza. Drágák a zöldség- és gyümölcsfélék. Kiváltképpen a primőrök. Májusban, amikor az emberi szervezet már zöldségéhes, kívánná a friss árut. sokaknak még szin- ta megfizethetetlen a primőr zöldség: egy kiló paradicsomot két-három órai munkabéréért tudja megvenni a vásárló. Akkora jövedelme pedig sok családnak nincs, hogy ezt megengedhesse magának, ezért sokan kénytelenek lemondani a primőr áruk ízéről. A vásárlók a termelőket szidják, mondván, azért magas a zöldség ára, mert drágán termelik. Ez ugyan féligazság, hiszen valóban sokba kerül a zöldségfélék előállítása, ám ezért nem csupán a termelők hibáztathatók. A legutóbbi években többször is emelkedett a gépek, eszközök ára, drágább lett az energia, s mindezek tetemesen megemelték a termelők kiadásait is. Az pedig érthető, hogy ők is szeretnének megélni, ezért kiadásaikat a bevételekkel igyekeznek ellensúlyozni. Erre van is lehetőségük, mert a zöldségfélék szabadárasak, tehát a kereslet-kínálat egyensúlyától függ az áruk. A lehetőség azonban csak elvi — legalábbis ami a megélhetést illeti —, mert a termelők is panaszkodnak. Szerintük alacsony a zöldségfélék felvásárlási ára, s nem mindenkor térülnek meg a befektetések. Számos zöldségféle termelése veszteséges a mezőgazdasági nagyüzemeknek, ezért lemondtak róluk. Jól mutatja ezt, hogy a zöldségfélék területe a 120 ezer hektárról 80 ezerre csökkent a nagyüzemekben. S ezért nem a gazdaságok hibáztathatók, mert tőlük a jövedelmező termelést várja a tagság és a népgazdaság egyaránt, így a veszteséges termékektől igyekeznek szabadulni. Egyre inkább kiszorul tehát a nagyüzemekből a zöldségtermelés, s ma már a termékeknek több mint felét a háztáji és a kisegítő gazdaságokban állítják elő. De a kistermelők még érzékenyebbek a jövedelmezőség ingadozására. A költségek emelkedése, valamint az értékesítés bizonytalansága a kistermelőket is mind nehezebb helyzetbe hozza. Már az idei tavaszon is sokfelé lehetett látni fóliával borítatlan sátortartó vasakat. A termelés ingadozása, netán tartós csökkenése pedig nyilvánvalóan az árak emelkedéséhez vezet. A vásárlók jogos panasza csak növekvő mennyiségű áruval orvosolható, ami pedig a tartós termelői érdekeltséget tételezi föl. Minden más megoldás csak ezután következhet, hiszen áru nélkül a mégoly szervezett kereskedelem sem lenne képes az árakat alacsonyan tartani. A bajokat csak tetézi, hogy jelenleg a kereskedelem is akadozik. Számos szakember egybehangzó véleménye, hogy elsősorban a nagykereskedelem drágán dolgozik, ezért szembekerül a termelővel és fogyasztóval egyaránt. Ráadásul igyekeznek egymásra haragítani őket. mert, saját érdekükben, mindkét félnél a másikra hivatkoznak, amikor a jogos panaszokat hallgatják a kereskedők. A nagykereskedelem fokozatosan kiszorult a zöldségpiacról, jelenleg a forgalomból csak 30 százalékban részesedik. Ez mindenkinek kedvezőtlen, hiszen a szétaprózott termelés éppen a szervezett felvásárlással és kereskedelemmel jelenthetne biztonságos ellátást, a fogyasztók pedig akkor juthatnának olcsóbb árukhoz, ha a nagykereskedelem konkurrenciát jelentene a kisebb társaknak. Most a nagykereskedelem egyik feladatára sem igazán alkalmas. A felvásárlási szervezeteket fokozatosan leépítették, s információk hiányában jóformán mindenki azt terrhel, amit gondol. Így aztán csöppet sem lehet csodálkozni a termelés ingadozásán. Nem versenyképesek a kiskereskedelemmel sem a friss fogyasztású zöldségfélék forgalmazásában : bárki tapasztalhatja, mennyivel gusztusosabb, frissebb árut kínálnak a kiskereskedők. A kereskedelmi munka javítása helyett mostanában úgy tűnik, egymással vannak elfoglalva a nagykereskedők. Ám az egymásra mutogatás mindeddig nem járt eredménnyel. Hiszen a vita önmagában semmit nem old meg, a nehéz helyzeten is csak akkor enyhíthet, ha a nézeteltérés tanulságait megfogalmazzák, s azok ismeretében döntenek a további lépésekről. Sokak SÜOrint most nem nehéz a tanulságok összegezése. Közismert a termelők és a fogyasztók panasza, nem titok a nagykereskedelmi vállalatok egy részének elégtelen munkája (néhá- nyuk megszüntetése ékes példája ennek), és ismertek a célok is. Az sem kétséges, hogy szükség van a nagykereskedelemre, hiszen pótolhatatlan a szerepük a felvásárlás szervezésében, a raktározásban, ezt senki nem tudja tőlük átvállalni. Kereskedelmi elgondolásaikon kellene változtatniuk, konkurrenciát teremtve a kiskereskedőknek. Persze mindezt nem adminisztratív, hanem piaci módszerekkel kell elérni, hogy a hatás' tartós maradhasson. A termelőkkel közös érdekeltségen alapuló tisztességes kereskedés révén lehet a fogyasztókhoz igazodni. V. F. J.
